Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
1973. október 12. • PETŐFI NÉPE • 5 Az aquincumi porcelángyár különleges szépségű termékei • 1853-ban alapították a Tóvárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincumi Porcelángyárát. A gyár kézi korongozású és festésű díszműárukat készít, kis sorozatban. Képünkön: Ösz-Szabó Antónia iparművész által alkotott juhászfigura. (MTI foto Bara István — KS.) ÚTTÖRŐÉLET örömmel adunk hírt arról, hogy felhívásunkra a megye minden részéből érkeztek jelentkezések: íróik úttörő-tudósítók szeretnének lenni! Természetesen elküdték első írásukat is, amelyeket — rövidítve — közlünk. Elsőként Kutyifa Zsuzsát mutatjuk be. Nővére örökébe lép, hiszen Ilonka csaknem 10 évig tudósította a<z Úttörőéletet a kisdobosok, az úttörők, majd az ifivezetők munkájáról. „Három földrész 20 országának úttörőivel táboroztam együtt a Balatoni Üttörővárosban — írja. Az egyik nemzetközi műsoresten én is ott voltam Osztrák, bolgár, mongol és belga pajtások népdalokat énekeltek, táncoltak és jeleneteket mutattak be. Az est végén Ca Van Tink főiskolai hallgatót, a vietnami delegácó tolmácsát köszöntöttük születésnapja alkalmából. Emlékezetes még számomra a tábor záróünnepélye is, ahol minden raj egy VIT-en résztvevő ország fiataljait jelenítette meg. a DÍVSZ indulóját bizony elcsukló hangon énekeltük el”. Bagó Aranka csapatkrónikás a hercegszántói általános iskola úttörőcsapatában. Dolgozatában a nyári rőzsegyűjtésről írt. ,,Az elmúlt nyáron, a nagyszerűen sikerült táborozás vége felé a rajok között rőzsegyűjtő versenyt hirdetett a vezetőség. A mi rajunk minden tagja alaposan kivette a részét a munkából, Elkerült is egy óriási gúlát elkészíteni a sok gallyból. A sok munkának lett eredménye, első helyen végeztünk! A táborvezetők nagy tábla csokoládéval jutalmazták szorgalmunkat. Mindenkinek csak egy falat jutott — mégis úgy éreztük még soha nem ettünk ilyen finomat! Azután elkövetkezett a tűzgyújtás pillanata ... az égen villám cikázott át, néhány perc múlva ömlött az eső. Elmosta az esti programot, de mi mégis a jól végzett munka örömével térünk pihenőre”. Dunapatajról kaptunk levelet Váradi Teréztől. Olvassátok figyelmesen dolgozata egy részletét. ,,Az idén Zánkán táboroztam. Az akadályversennyel egybekötött dörgicsei gyalogtúrát tartom legszebb élményemnek. Elindulásunk után minden őrs 6 állomáson bizonyíthatta be ügyességét, okosságát. Az én őrsöm a második helyezést érte el. Mivel valamennyien szépen dolgoztunk vezetőink segítségével tüzet, tábortüzet gyújthattunk a falu közelében a domboldalon. Sütöttünk szalonnát is, majd nagyon fáradtan értünk Zánkára. A dörgicsei túráról napokig beszélgettünk, úgy éreztük nem fogjuk soha elfelejteni.” Jelentkezéseiteket továbbra is várjuk, írásaitok legsikerültebb részeit közöljük. (Érdekes véletlen csupán, hogy eddig csak lányoktól kaptunk levelet. Reméljük, a jövő néten fiúk is írnak!) Rejtvény fejtők, figyelem! Kisdobosok! A teknősbéka-rejtvényt mindannyian helyesen fejtettétek meg: a 2-es számú ér leghamarabb a tóhoz. Valamennyi helyes megfejtést beküldő kisdobos részére képes tanrendet küldünk, azonkívül öt pajtásnak — akiknek a sorsolásnál kedvezett a szerencse — könyvet postáztunk. Gáspár Zoltán kunbaracsi, Papp Erzsébet kiskunfélegyházi. Rigó Gabriella lajosmizsei. Nagy Éva helvéciai és Patakfalvi. Tünde kecskeméti kisdobos néhány napon belül megkapja jutalmát. Úttörőknek! A háromfordulós rejtvénypályázat második részét közöljük. Feladat: a dominókockákból rakjatok ki egy négyzetet úgy, hogy a betűk vízszintesen olvasva egy közmondást adjanak eredményül. A megfejtéseket a harmadik rejtvény megjelenése után küldjétek be szerkesztőségünk címére. Összeállította: Sélmeci Katalin KULTÚRÁT — KULTURÁLTAN . Típusok hibái vagy a gondatlanság típusai Mikor beszéljünk a föllelhető hibákról, a fogyatékosságokról, ha nem a tettrekészség, az általános javítani akarás kedvező pillanatában? Most, amikor a figyelem országszerte a közművelődés problémái felé irányul, amikor e hivatás szakemberei és az érdekeltek legszélesebb köre keresi a legjobb formákat, leghatékonyabb lehetőségeket, korántsem ünneprontás, hanem segítség, ha nem a már kivívott jelentős eredményekre, hanem a kiküszöbölésre megért gyengeségekre világítunk rá elsősorban. Ezzel a szándékkal adjuk közre az alábbi tapasztalatokat. A vidéki művelődési házakban gyakran megforduló közreműködőt néha csalódás éri, amikor új, vagy újjá alakított épületbe érkezik. A régi, öreg kultúrotthonoktól senki sem veszi zokon, ha repedezett falak között, nehézkes, ügyetlen megoldással találkozik. Az újjal kapcsolatban ellenben érthető a magasabb igény. Miközben örvendetes, hogy százszámra épülnek új művelődési házak, sajnálatos, hogy a megvalósításkor fontos szempontokat is figyelmen kívül hagynak. Igaz, ezek a szempontok csak akkor merülhetnének fel a tervezői asztalnál, ha a szakember nemcsak építész, hanem népművelő is lenne. Dicséretes és tiszteletre méltó, ahogyan egy-egy város vagy falu lakosságának társadalmi munkáját is megszervezik a jó ügy — az új művelődési ház felépítése vagy a régi újjáalakítása — érdekében. Ugyanakkor elszomorító, hogy felületesség, hozzá nem értés miatt a buzgalom egy része kárba vész. Elsősorban azért, mert akik az építkezésért felelősek, nem veszik igénybe a szélesebb társadalmi lehetőséget: a későbbiekben ott tevékenykedők, fellépők véleményét, tanácsait is. Az igazsághoz tartozik, hogy a hivatalból létrehozott, tehát társadalmi részvétel nélkül megvalósított, sőt gyakran államilag jóváhagyott típusterv szerint elkészült művelődési házakban is elképesztő hiányosságokkal találkozunk. Kevésbé a hozzá nem értés, inkább a felelőtlenség lehet az egyedüli magyarázat, amikor olyan keskeny ajtóval készül egy művelődési ház, hogy oda még egy zongorát sem lehet bevinni. Vagy amikor a súgólyukhoz nem csinálnak lejárót, és a súgót úgy kell leereszteni oda ... Amikor az illemhely teljesen kimarad a tervből... Megtalálni ezeket a típushibákat a legkülönbözőbb vidékeken, csak azt nem sikerült kiderítenem, vajon azonos típusok hibáiról van-e szó, vagy a megvalósítók, építők, tervezők típus-felelőtlensége miatt szenvednek a művelődési házak gazdái és használói... Aztán vannak az „egyedi” tévedések, amiket az előbbiekhez hasonlóan meg lehetett volna előzni, ha a művelődési ház jövendő igénybe vevői közül néhány jószemű népművelőnek betekintést engednek a tervekbe. Akkor bizonyára nem tettek volna csattanó vasajtót színpadi bejárónak, nem helyezték volna el sok helyen a reflektort úgy, hogy csak a szereplők fejebúbját világítsa meg, méghozzá olyan mozdíthatatlanul beszerelve a falba, hogy az azon való változtatáshoz legalábbis tűzoltólétrát kellene igénybe venni. Az sem mellékes, hová szerelik fel a színpadi elő- és körfüggönyt. Azoknak jő, vagy rossz elhelyezésétől függ például, hogy milyen sokoldalúan lehet kihasználni egy irodalmi műsornál a legkisebb színpadot is. A praktikusan felszerelt függöny — a többi között — módot adhat — az osztott színpad alkalmazására, ami már korszerűbb rendezést is lehetővé tesz. Külön fejezetet érdemelne a művelődési házak fűtésének ügye. Akinek munkahelyén volt már problémája a szobahőmérséklettel, aki érezte már, hogy milyen fárasztó, rossz levegőjű, túlfűtött helyiségben dolgozni, annak nem kell bizonygatni, mennyire meghatározója a közérzetnek *egy helyiség hőmérséklete, sőt páratartalma is. Most nem szólva az új épületekben végzett rossz fűtésszerelői munkáról, igen fontos arra odafigyelni: hová kerülnek a fűtőtestek, a kályhák? A rossz elhelyezés okozta változatok: csak a nézőtéren van fűtőtest — ,a közreműködők fogvacogva, rosszkedvűen adják elő számaikat; a kályha közvetlenül a színpad előtt — a nézőtéren kabátban ülő közönség hangulatát a leglelkesebb műsorral sem lehet felforrósítani. A fentiekhez gyorsan tegyük hozzá: nemcsak technikai, tervezési haszonnal jár, ha a művelődési ház vajúdásának gondjaiba sikerül bevonni a hivatásos népművelőket, vagy a gyakorlott társadalmi munkásokat. Tanácsaik hasznosításán túl, a tervezés idején velük megteremtett kapcsolatnak később is sok hasznát láthatja a helyi népművelés. Legyen a tanács akár csak az, hogy már eleve gondolni kell rá: hogyan lehet majd diavetítést alkalmazni az ismeretterjesztő előadásokhoz, vagy vonatkozzék csupán arra, milyen színű körfüggönyt vegyenek a színpadra? Hol helyezzék el a hangszórókat a nézőtéren — mindezek a tapasztalatok, illetve felhasználásuk egvben kapcsolatteremtés is a későbbi népművelő munkához. Pálos Miklós • Játszó kisgyermekek a Ganz Villamossági Készülékek Gyára segítségével épített óvoda udvarán. A gyermekek második otthonáért • A Kismotor- és Gépgyár 5. sz. gyára mellett nemrégen készült el a gyár dolgozóinak társadalmi munkájával egy új óvoda. (Pásztor Zoltán felvételei.) Baján a város társadalmi és gazdasági egységei az elmúlt két évben sokat és hasznosan cselekedtek az óvodák fejlesztéséért. Több óvodai helyet alakítottak ki közös összefogással, mint a korábbi tíz évben együttvéve. Messze vannak azonban attól, hogy minden óvodafelvétéli kérelemnek eleget tehessenek. Molnár János, a városi tanács művelődési osztályának a vezetője a következőket mondotta: — A városban 1364 kisgyermek jár óvodába. A Finomposztó Vállalatnak és a Férfifehérnemű Gyárnak saját óvodája van, ahol 135 gyermekkel foglalkoznak az óvónők, míg szüleik az üzemekben dolgoznak. Nagy segítséget nyújtott egy-egy óvoda létrehozásában a Kismotor és Gépgyár 5. sz. gyára, a Ganz Villamossági Készülék Gyára, a vízügyi igazgatóság, a posta és gázgyár. Hozzájárulásuk eredménye, hogy csaknem kétszázzal növekedett a városban az óvodai hely. Az eredmények ellenére az idén mégis kénytelenek voltunk 221 felvételi kérelmet elutasítani helyhiány miatt. Az óvodák túlzsúfoltak.. Húsz százalékkal több gyermeket vesznek fel egy-egy intézménybe. — Másik gondunk is van — folytatta az osztályvezető. — Ugyanis egész napos, úgynevezett napköziotthonos óvodákra lenne szükség mindenütt, de 430 gyermeknek csupán a délelőtti foglalkoztatásra van lehetőség. Itt étkeztetés sincs. Félmegoldás ez, hiszen ha mind a két szülő dolgozik, a nagyszülőkre, vagy ismerősökre bízhatják, hogy elvigyék délben a kicsinyeket. Üjabb egész napos óvódák létesítése — meglevő félnaposok átalakítása — segíthetne a nők helyzetén, hozzájárulhatna, hogy munkát tudjanak vállalni ugyanakkor a fiatal, még gyermektelen házasok is szívesebben vállalkoznának családalapításra, mivel biztosítva látnák gyermekük elhelyezését a munkaidejük alatt A meglevő óvodák felszerelését vizsgálva megállapítható, hogy sokkal kedvezőbb a helyzet, mint öt évvel ezelőtt. Szebbek, rendezettebbek, egészségesebbek ezek a gyermekintézmények. A berendezésre fordított összeg azonban jócskán az országos, sőt a megyei átlag alatt marad. Molnár János arról is beszélt, milyen módon szeretnék megszüntetni az óvodahiányt. — A városi pártbizottság, a népfront és a tanács közös felhívással fordult az üzemekhez, vállalatokhoz. Segítségüket kérjük az újabb óvoda létesítéséhez. Munka- és pénzfelajánlásokat várunk. Két út is járható: vagy helyeket vásárolnak a vállalatok, s így elhelyezzük a dolgozóik gyermekeit, vagy a városi tanács által kezdeményezett óvodaépítéshez egyszer pénzt, vagy munkaerőt, gépeket adnak. Azt is mondhatnám, örömmel fogadunk mindent, ami hozzájárul az óvodai gond megoldásához. Az idén elkezdődik a várros központjában levő egyik épület átalakítása, s itt jövő őszszel száz gyermek részére nyílik óvoda. Azonban az átalakítás költségeit a városi tanács egyedül nem képes előteremteni. A város vezetőinek eddigi eredményes tevékenysége bizonyára meggyőz minden vállalatot és városlakót: érdemes további áldozatokat vállalni a kicsinyekért. Csabai István Gál Sándor: A meztelen holttest (4 ) Apám szintén katona volt, a fronton, anyám valahol a faluban volt, így tehát csak Mária és én voltunk otthon. De nekem nem volt szabad otthon lennem, érted? Nos, az első pillanatban azt gondoltam, hogy értem jön a német, valaki beköpött. — Elrejtőztem a konyhából nyíló padlásfeljáróba. Mindent hallottam. Azt is, hogy bejött a német a konyhába, azt is, hogy a húgomat faggatta, katonaszökevényt keresett. Mária kézzellábbal magyarázta, hogy itt nincs katonaszökevény. Ekkor a német elővette a pisztolyát és arra kényszerítette a húgomat, hogy levetkőzzön. Én lestem a résen, s láttam, hogy Mária kétségbeesett pillantásokat vet az ajtó felé. A német nem várt tovább, hanem rárontott a lányra, fojtogatni kezdte, ruháját szaggatta.-r A poklok kínját éltem át az" ajtó mögött, felszaladtam a padlásra, hogy valami kezebelit keressek. Mire leértem, a húgom ájultan feküdt a földön, a német pedig halálos nyugalommal öltözködött. Háttal állt nekem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, kettőt léptem és a német hátánál voltam, felemeltem a fejszét, s a következő pillanatban, amikor lesújtottam, megfordult a katona. Csak az arcára emlékszem ... — Ott álltam egy-két másodpercig kezembe a véres baltával a konyha közepén, előjtem a katona szétütött fejjel, mellette a húgom ájultan. Ekkor lépett a konyhába Szekeres Szaniszló. német katonai egyenruhában. Együtt jártunk iskolába. Megállt, szólni nem tudtam, ránéztem és ordítani szerettem volna, ö szótlanul odament a némethez, a zubbonya felső zsebéből kivette az igazolványt és csak annyit mondott: — Ezért még felelni fogsz! — és sarkonfordulva kiment. — A katonát, a kertbe vittem, elástam. Ma seíTÍ tudom felfogni, hogyan lehette'm képes erre. Amikor visszaértem, Máriát nem találtam a konyhában. Felmostam a követ, megtöröltem a baltát és elindultam, hogy visszaviszem a padlásra. Amikor felértem, megdöbbenve látom, hogy Mária felakasztotta magát. — Hát így történt. — Ezek szerint Szaniszló nem jelentett fel sehová? — Nem. De azóta állandóan zsarol. Állandóan sakkban tart. Ez a levél például tudod mit jelent? Azt, hogy nekem ... Bartos nem tudta tovább folytatni, mert valaki megkopogtatta az utcai ablakot. VI. — Rendőrség! — hangzott az utcai ablak alatt, miután Bartos kissé ingerülten megkérdezte a kopogtatás után, hogy ki az? — Ügy látszik, ki kell menni a helyszínre! — fordult a feleségéhez, aki még mindig az előbb elhangzott história szörnyű hatása alatt volt. — Igenis, nyitom! — kiáltott ki az agronómus és magára kapott egy fürdőköpenyt. A kapunál azonban nem Kiss Imre állt, hanem Kávási őrnagy, akit Bartos természetesen nem ismert. Nem ismerte a két civilruhás nyomozót sem. így tehát megkérdezte. miben lehet segítségükre. — Velünk jön, öltözzön fel! — szólt rá határozott, kemény hangon az őrnagy, s mind a hárman bementek a konyhába. Megvárták amíg Bartos felöltözik, közben néhány kérdést tettek fel neki. — Maga Bartos Mihály ugyebár? — Igenis, Bartos Mihály vagyok! — hangzott a szobából. — ön ma este fél kilenc tájban megjelent a helybeli rendőrőrsön és jegyzőkönyvbe diktálta, hogy a faluból a Kurjantó-major felé vezető műút mellett, a kereszt tövében az árokparton egy meztelen férfi hulláját találta meg. * — Igen, pontosan így volt! — Készen van? — Természetesen — válaszolta már korántsem olyan magabiztosan Bartos és az őrnagy egy intésére megindult az ajtó felé. Előzőleg még megcsókolta remegő feleségét, aki látszólag nem is figyelt a körülötte zajló eseményekre. Csak akkor tudatosult benne, hogy mi történik, amikor már kifelé indult férje és a két idegen a konyhából. A harmadik, az idősebb nyomozó ott maradt. — Mikor engedik vissza az uramat? — kiáltotta a kérdést a távozók után. — Ezt még nem tudjuk aszszonyom, de legyen nyugodt! — felelte Kávási. Az utcán hamarosan felbúgott az autó motorja, s egyre gyengülve nemsokára teljesen elhallgatott. Erzsi állt a szoba közepén, pongyolában, két öklét az álla alá szoríttva. A nyomozó szó nélkül helyet foglalt az egyik fotelban, várta, míg az asszony megnyugszik. — Irgalmas isten. Meg kell őrülni! — zokogta maga elé ... A gépkocsival Bartost a rendőrőrsre vitték. Az agronómusnak furcsa volt, hogy Kiss Imrét sehol sem látja, de először úgy gondolta, biztosan kint van a helyszínen. Az igazság pedig az volt, hogy Kávási őrnagyék megtalálták a törzsőrmester táskájában az őrs kulcsát, valamint a Bartos elmondását tartalmazó jegyzőkönyvet. Így jutottak Bartos lakására. A rendőrőrsön leültették Bartost, aki látta, hogy igen ingerültek a rendőrök. Mert abban biztos volt, hogy a civilruhás is rendőr, nyomozó. Mi a fene lehet ezekkel? kérdezte önmagától, de néhány percnyi csend után, amíg Kávási járkált a szobában hátrakulcsolt kézzel, megkezdődött a kihallgatás. — Kérem mondja el mégegyszer, mit tapasztalt az este, amikor hazafelé jött a majorból Bartos szóról, szóra elmondta, közben látta, hogy a rendőrtiszt a jegyzőkönyvben ellenőrzi a szavait. — Itt a jegyzőkönyvben az áll, hogy ön bizonytalankodott, amikor a törzsőrmester elvtárs azt kérdezte, ismeri-e, látta-e valamikor az illető férfit. Erre mit tud válaszolni? — Amikor a zseblámpával az arcába világítottam az árokparton fekvő férfinak, teljesen ismeretlennek. tűnt előttem. Aztán amikor hazafelé, pontosabban a rendőrség felé jöttem, a motorkerékpáron. ülve már úgy tűnt. mintha ismerős vonásokat láttam volna az arcon. De, hogy tényleg ismerős vonások voltak ezek, vagy pedig csupán hasonlíthatott valakire az áldozat, erre nem mernék megesküdni. — Mi nem is kívánjuk, hogy esküdözzön. De egy kérdésre még felelnie kell. Hol volt és mit csinált azután, miután elhagyta a rendőrőrsöt, egészen addig, amíg mi bekopogtattunk önhöz? — Fél tíz után öt perccel értem haza. . Megvacsoráztam, elmondtam a feleségemnek, hogy mi történt velem, illetve, hol voltam és miért. — Ezt beszélgették egészen fél tizenkettőig? — Igen, ezt beszélgettük, meg más családi dolgokról is szó volt — felelte meglehetősen bizonytalanul Bartos és látta, hogy a hadnagy az órájára pillant. Önkéntelenül ő is megbillentette a csuklóját, s látta, hogy tíz perc múlva éjfél. — Ide figyeljen Bartos. Nézze, ne teketóriázzunk. A hulla nincs ott; ahol maga megjelölte a helyszínt, Kiss Imre, pedig kórházban fekszik koponyaalapi töréssel, fél lábbal a sírban. Érti már, hogy miről van szó? — Kérem elvtártak, én ebből semmit nem értek. A hullát saját szememmel láttam, meg tudom mutatni, hogy hol feküdt. — Rendben van, erre kíváncsi vagyok. Gyerünk. Ezzel mind a hárman felöltöztek, beültek a vászontetejű kocsiba. Bartos ült elől, Kávási mellett és haladtak az agronómus által említett helyszín felé. Az eső, mintha teljesen megállt volna, de a levegő párás, erősen nyirkos volt. VII. — Ne haragudjon, de néhány kérdést kénytelen vagyok feltenni magának a férjével kapcsolatban! — szólalt meg nyugodt hangon a nyomozó, amikor látta, hogy az asszony viszonylag megnyugodott és helyet foglalt vele szemben a nem éppen ujdivatú fotelban. — Kétem én semmit sem tudok, illetve csak annyit, ámenynyit a férjem elmondott arról, amit az este hazafelé jövet látott. De ezt már a rendőrségen is jegyzőkönyvbe diktálta. Ügy tudom. (Folytatjuk.)