Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 12. Szóból értünk • Az SZMT elnöksége legutóbbi ülésén sokoldalúan foglalkoztak az ifjúsággal. Ha csupán az ifjúsági parlamentekről elhangzott megállapításokat villantjuk is fel, van elgondolkozni — s tennivaló. Néhány résztvevő — mint egy-két ifjúsági parlament felnőtt vendége számolt be tapasztalatairól. Vegyünk ezek közül szemügyre néhányat. Mindenekelőtt: sokoldalú érdeklődést mutattak, beszélgetésre, vitára készek voltak a fiatalok. A Fémmunkás Vállalatnál 30, a BOV-nál 45 kérdést tettek fel. S miként Laczy Endre, az építők szakszervezetének megyei titkára — aki több ilyen rendezvényen részt vett —jellemezte, a gazdasági, politikai vezetőknek nem egy esetben „fel kellett köt*niök az alsónemüt a válaszadásnál. Sok más közt ilyenekre voltak kíváncsiak a fiatalok. Hogyan állapítják meg az újonnan felvett emberek bérét? Mert úgy látják, hogy a ma belépőknél kedvezőbben, mint a régebben ott dolgozóknál. Miért olyan műszakiaknak jut-tattak lakást, akiknek egyébként is magas jövedelme van? Mit tettek az Ifjúsági Törvény megvalósulásáért? Mert gyakorlatilag nem sokat tapasztalhattak ebből ez ideig. Szerintük miért nagy a fluktuáció a fiatalok körében? Mit tesz azért az üzem- és munkaszervezés, hogy megszűnjön a túlórázás? Mert nem egy esetben állnak a műhelyekben, mivel nincs mit csinálni? Az ellentmondás okai közt az anyagellátás, s a programozás hiányosságai egyaránt fellelhetők. Az „anyavállalatok” miért olyan szűkmarkúak a vidéki gyáregységek irányában, amikor szociális kedvezményekről, jobb munkakörülmények megteremtéséről van szó? Miért van az, hogy az ifjúmunkások javaslatait nem egyszer csak „elengedik a fülük mellett”? Miért gondolják egyes vezetők, hogy ha valaki kvalifikált szakember, akkor már feltétlenül alkalmas szakoktatónak is? Nem biztos, hogy mert valaki régi szakmunkás, egyúttal bánni is tud a fiatalokkal. Mégis előfordul, hogy minden pedagógiai ismeret, oktató-nevelői gyakorlat nélkül tesznek meg oktatónak valakit. • A munkásosztály, társadalmi rendszerünk vezető osztályának utánpótlásáról van szó, nem közömbös, hogy kiknek a keze alatt nőnek fel szakmunkásokká, és mennyire osztálytudatos emberré. Az eddigiekből is kitetszik, milyen tárgyilagosan, felelősségérzettel kérdeztek, vitatkoztak az ifjúsági parlamentek fiataljai. Kérdéseik sokirányúsága részint tájékozottságukat tükrözte, részint pedig arról tanúskodott, hogy hol vannak „fehér foltok” tájékoztatásukban. Mert vajon nem a politikai nevelés szegényességére, a vezetők és fiatalok közötti őszinte és közvetlenebb légkörű beszélgetések hiányára vall-e, amikor csak az — eddig legalább is — nagy időközönként sorra kerülő ifjúsági parlamentben „szorítják sarokba” a vezetőt — például ilyen kérdéssel. — Miért van nekem, ifjú mérnöknek — technikusnak — kevesebb, vagy csak annyi fizetésem, mint X üzemvezetőnek — művezetőnek —, mikor nekem diplomám — érettségim — van, úeki meg csak a nyolc elemije, meg azok a „minimum-tanfolyamok”? Hiba lenne tagadni, hogy nincsenek ilyen tisztázatlanságok miatt több helyen feszültségek. S nem „megoldás”, ha „minek élezzük a kérdést?” alapon kikerüljük az érvelő választ, vagy ha úgy hozza a helyzet, a vitát. Mert hogy egyebet ne mondjunk ... Sok példa van rá, hogy annak a nyolcelemis, „minimumtanfolyamokon” továbbképzett üzemvezetőnek a 15—20 esztendős szakmai gyakorlata, s az a képessége, hogy talpraesetten, emberséggel tud irányítani 120— 150 embert, esetleg felér egy friss diplomával. Amelynek a gazdája talán még sose kapott — vagy nem is vállalt — olyan feladatot, hogy — tegyük fel — „Kapsz huszonöt embert. A hónap végére „hozzátok” a tervet!” • Nem árt néha-néha abból a szempontból is eszmecserére leülni ifjú diplomásokkal, hogy értékeljenek olyan, bizonyítványokat” is a náluknál kevesebb iskolájú vezetőknél, amit a politikai-mozgalmi tapasztalat, az emberi kapcsolatok melegsége, a közösségért is végzett sokesztendős fáradozás is fémjelez — a szaktudáson felül. Mert mintha erről itt-ott, s időnként megfeledkeznének. Persze megtörténhet, hogy két kezünk ujja se lenne elegendő annak összeszámlálására, hány munkahelyen nem adnak fél évekig, évekig se lehetőséget az új diplomásnak a bizonyításra. Nem csoda, ha ilyen helyeken türelmetlenek, zúgolódók a fiatal műszakiak. Ott is joggal elégedetlenkednek, ahol nemcsak hogy iskolázatlan, de a szakmában is elmaradott emberek fogják el előlük az érvényesülés útját. Mert az közösségellenes gyakorlat már, ha valahol „hitbizományként” kezelik a vezető, irányító posztokat, hiszen kézzelfoghatót kell produkálni. No és másfelől megint megeshet, hogy eddig is jóakarattal keresték a gazdasági vezetők, hol is tudna bizonyítani a pályakezdő fiatal. De eddig még nem sikerült. Meg azért mégiscsak az az igazság, hogy nagy többségüknek módja van a bizonyításra, és segítik is őket ebben. Ilyen helyeken fel se merül, hogy 100 forint differencia miatt a fórum előtt nehezményezzék: „Mikor nekem diplomám, neki meg csak ...” ilyen-olyan papírja van. • De szóból értünk mindanynyian. Azért megfontolandó azoknak a fiataloknak a javaslata, akik szerint célszerűbb, hasznosabb, operatívabb hatású lenne sűrűbb időközönként tartani ifjúsági parlamenteket. Tóth István Mestervizsgán A teremben félkörben álló asztalok, mellettük férfiak ülnek Komollyá feszült arcok, hosszan elnyújtott halk sóhajtások jelzik, hogy ami itt történik, az nem babra megy. Autószerelőmesterjelöltek vizsgáznak. Előttük motorrészek, a kezük ügyében tolómérce, ceruza, körző és egyéb rajzeszközök hevernek. Homlokráncoló fejtörés után időnként felkerül egy-egy vonal a fehér papírra, s a halk neszezés közben készülő ábrák lassan hasonlítani kezdenek a vastárgyakra. Amíg benn, a magasabb szakmai rangjelzésért folyik a csöndes küzdelem, addig a terem előtt beszélgetve Rehák László, a KIOSZ megyei szervezetének titkárhelyettese elmondja, hogy a jelölteknek három lépésben kell a magasabb fokú szaktudásukat elismertetniük. Gyakorlati tudásukat egy-egy meghibásodott gépkocsi megjavításával bizonyíthatták. Az írásbeli vizsgán most Kiss Ernő működési engedéllyel dolgozó kiskőrösi géplakatos autószereléssel bővítheti szolgáltató tevékenységét a sikeres vizsga után. (Tóth Sándor felvétele.) N Szocialista elkötelezettséggel KISZ-vezetőségválasztó taggyűlés a Kiskunsági Ruhaüzemben Hasonlóan a megye valamennyi helységéhez, Kiskunfélegyházán is mozgalmas napokat élnek a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai: folynak a tisztújító alapszervezeti taggyűlések. A városban október végéig 50 KISZ-alapszervezeti taggyűlésre, öt csúcsvezetőséget választó küldöttgyűlésre kerül sor, a Vegyipari Gépgyárban a KISZ-bizottságot és majd november 9-én a városi KISZ-bizottságot választják újjá. Mint ahogyan a KlSZ-választások előkészítésének jegyében összehívott városi kommunista aktívaértekezletet, éppúgy az eddigi KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseket is az őszinte, vitatkozó légkör, a tennivalókban való előbbre jutás és segíteni akarás szándéka jellemzi. És érthető, hogy különösen a szűkebb haza, a munkahely, s természetesen az alapszervezetek belső életét érintő kérdések kerültek a vita, majd az elhatározások középpontjába is. A napokban tartotta meg a vezetőségválasztó taggyűlését a Kiskunsági Ruhaüzem I. számú KISZ-alapszervezete. A gyár dolgozóinak csaknem 90 százaléka nő. Ilyen az arányuk az ifjúsági szövetség tagjai között is. Az I-es KISZ alapszervezet például 37 tagú, s a zömmel munkáslányok és asszonyok között mindössze három fiú található. A gyár dolgozóinak nagyobbik fele a KISZ-korosztályhoz tartozik, közülük száztizenheten tagjai az ifjúsági szövetségnek. Csaknem ugyanennyi a szervezeten kívüliek száma. Aligha véletlen tehát, hogy a taggyűlésen sok szó esett erről. — Tűzzük magunk elé feladatként a szervezeti létszámunk növelését! — hangoztatták többen is. Füredi Györgyné pedig megfontoltan hozzátette: — Fontos a szervezeten kívüli társaink nevelése, de ahhoz, hogy akarjanak, kívánkozzanak közénk jönni, legyenek vonzóak a programjaink, akcióink!... — S e véleményével mindenki egyetértett. (Fürediné szervező-titkár lett az alapszervezetben, talán éppen az általa oly okosan megfogalmazott követelmények — miatt.) Papp Ilona munkáslány a módszert illetően a saját tapasztalatát kínálta példaként: — Nem lesz nehéz a dolgunk, ha a gyár minden munkaterületén úgy segítik a fiatalok pályakezdését és beilleszkedését a közösségbe, mint ahogyan azt a laboratóriumi dolgozók velem tették ... Az alapszervezet vezetőségének a fiatalok kétévi munkáját összegző beszámolója először a termelést segítő tevékenységüket említette. Méghozzá azzal a jóleső kicsengéssel, hogy a gyár ifjúmunkásaira mindenkor biztosan számíthatnak a párt- és a gazdasági vezetők. A Radnóti Miklós nevét viselő ifjúsági szocialista brigád helytállását külön is méltatta a beszámoló. Tagjai ugyanis kivették a részüket a kommunista szombatokból, ajándékokat készítettek az óvodásoknak, szépítették a tanyai kisdiákok kollégiumát, stb. A termelési akciók mellett szép sikereket értek el az alapszervezet tagjai a szakmai tanfolyamokon. A tagság nagyobb része ugyanis szakközépiskolában tanul. Hallani is jó volt, milyen örömmel és büszkén beszéltek erről. Politikai megmozdulásaink szervesén kapcsolódtak a városi rendezvényekhez. A ruhagyár lányai, ifjú asszonyai mindenütt ott voltak, ahol demonstrálni kellett, ahol hitet tehettek szocialista elkötelezettségükről. Ott voltak a szolidaritási gyűléseken Vietnamért és Chile mellett éppúgy, mint a gyarmati ifjúság napján. Ugyanígy nem újdonság a gyárban a társadalmi esküvő, a névadó ünnepély. Arra pedig külön is büszkék, hogy két év alatt három fiatalt ajánlottak a pártba felvételre. Kevésbé sikeresek a szabad idő hasznos, kulturált eltöltését szolgáló törekvéseik. Ebben az is szerepet játszik, hogy nincs a gyárban erre megfelelő helyiség. S ha lenne is, a várostól távoli gyári rendezvényeken való részvételt nehezítené, hogy késő este nem tudnának hazautazni. Így inkább más KISZ-szervezetek rendezvényein, vetélkedőin vesznek részt több-kevesebb sikerrel. Az érdekvédelmi tevékenységükről szólva, bírálták a műhelyekben illetékes üzemi négyszögek hiányos működését. Beck Györgyné szocialista brigádvezető szenvedélyesen védte a fiatalok elképzeléseit és nyomós érvekkel bizonyította például, hogy az egy szalagon dolgozó asszonyok, leányok munkájának hatékonyságát igazán az egy brigádba tartozás segítheti elő, még akkor is, ha ez a brigád huszonhárom tagú! Többen a törzsgárdához tartozó fiatalok nevében a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést szorgalmazták — és joggal — szemben a vándor munkásokkal. Fekete Bertalan elektromechanikus például így fogalmazott: — A helyzet ma az, hogy egy fiatal akkor jár jól, ha elmegy a vállalattól, rövid idő alatt több munkahelybe is „belekóstol”, aztán visszatér. Ilyenkor ugyanis egy forinttal is magasabb órabért érhet el azokkal szemben, akik becsülettel és hűségesen helytálltak. Nyíltan, keresetlen szavakkal ostorozták a fiatalok az üzem- és munkaszervezési hiányosságokból származó termeléskiesést, a folyamatos munka feltételeinek hiányát, a technológiai hibákból származó károkat. Mindezek — hangsúlyozták — keresetcsökkenéshez, rossz üzemi, munkahelyi hangulathoz vezetnek. Sok mindenről szó esett még a Kiskunsági Ruhaüzem I-es KISZ- alapszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén. A tartalmas és előremutató beszámolóból csakúgy, mint a vita során elhangzottakból jól kirajzolódtak a legfontosabb tennivalók, amelyekkel — vállvetve a tagsággal — az új vezetőségnek kell majd megbirkóznia. És csak növelte a KISZ-fiatalok jelentős eseményének ünnepélyességét Beck Györgyné szocialista brigádvezető pártag felvételi kérelmének megtárgyalása. A taggyűlés eleven vita után egybehangzóan a kérelem ajánlása mellett döntött. A ruhagyári KlSZ-alapszervezet vezetőségválasztó taggyűléséhez egyetlen megjegyzés kívánkozik még: ahol ilyen lelkes, öntudatos, felelősséget érző fiatalok dolgoznak, ott a párt és gazdasági vezetés okkal és bátran tűzhet ki magasabb célokat. A végrehajtásban maguk mellett tudhatják a fiatalokat, akik olykor egészségesen türelmetlenek ugyan, de a lendületük nagyszerű, előbbre vivő erő! Pogány Károly Orvosi tanácsok az őszi öltözködéshez Sokan náthások, de nincs járvány Napjaink időjárása egyértelműen őszies. Reggel és esteráltalában hűvös van. napközben azonban lényegesen enyhébb, szinte nyárias az idő. Ezzel függ össze, hogy az öltözködésben ilyenkor sokan hajlamosak a szélsőségekre. Mivel ez veszélyeket rejt magában, ajánlatos figyelembe venni az orvosok tanácsait. Véleményük szerint legjobban akkor védjük egészségünket, ha a hőmérsékletnek megfelelően, rétegesen öltözködünk. Tizenöt-tizenhat fok felett, szélmentes időben felesleges a -relsőkabát, 12—16 fok között pedig elegendő egy könnyű felöltő. 12 fok alatt célszerű átmeneti kabátot felvenni, ez főként a reggeli és esti órákra vonatkozik. Nem árt tudni azt sem, hogy a bőr párolgását a szemcsés, levegő-átbocsátó ruházat biztosítja. Műbőr- és vízhatlan ruha viselése egészségtelen, ilyet csak alkalmilag használjunk, nedvesség ellen. A bőr szellőzését sokkal inkább szolgálják az ' antiloputánzatok. a hasított bőrkabátok, valamint a ballonok. Az esős időszak ugyan még nem köszöntött be. de néhány jó tanáccsal, erre vonatkozóan is szolgálnak az egészségügyi szakemberek. Azt ajánlják, hogy esőben könnyű, vízhatlan és lehetőleg jóí szellőző ruhát vegyünk magunkra. Fontos a fehérnemű gondos megválasztása is. Aki hajlamos az izzadásra. vagy érzékeny bőrű, ne viseljen műszálas fehérneműt. Műszálas ing, illetve pulóver alatt tanácsos pamut atlétatrikót. habselyem, vagy habion fehérneműt hordani. Az elmondottak figyelembevételével általában elkerülhetőek az ilyen időszakban . eléggé gyakori, hirtelen, s legtöbbször náthával együtt járó — megfázások. Erre mostanában elég sok a példa. de — amint ezt a fővárosi KÖJÁL-nál közölték. — járvány nincs. Természetesen, na’ valakinél a megfázás, a nátha ha lázzal jár, azonnal forduljon orvoshoz. (MTI) Rézkitermelés - mikrobákkal Az Ural egyik rézbányájában érdekes kísérleteket folytatnak: az ércekben található rezet mikroorganizmusok segítségével próbálják kivonni. Az érctelérbe fúrt aknákba különböző mélységbe mikroorganizmusokat tartalmazó oldatot nyomatnak. A mikróbák intenzív oxidációs folyamatok közepette vonják ki a rezet az ércől. A rézoxiddal telített oldatot további megmunkálás céljából a felszínre juttatják. Szakemberek számításai szerint a fenti módon kitermelt réz önköltsége 2—3-szor kisebb a szokásosnál. Ez a módszer különnösen rézben szegény ércek kitermelésénél használható haté-konyan, mivel ilyen érctelepeken nem érdemes költséges föld alatti kitermelésbe kezdeni. szakrajzot készítenek és egy árkalkulációt. A végén még szóban is meg kell győzniük a vizsgáztatókat arról, hogy a szakmájukat tényleg „mesteri” szinten ismerik. — Kik döntik el, hogy érdemes-e valaki a „mester” címre? — állítom meg kérdésemmel beszélgető partneremet. — A megyében 15 szakmában tevékenykedik mestervizsga-bizottság. A mindenkori vizsgáztató bizottság öt tagjából az elnök — ma Erki János kisiparos — és még ketten — Kertész Gyula és Tormási Attila — elismert szakemberek, ök a jelöltek szakmai tudását teszik mérlegre. A megyei tanács ipari osztálya képviselőjének és nekem pedig arról adnak számot, hogy ismerik-e az iparűzéssel kapcsolatos szabályokat? — Valamennyien kisiparosok lesznek az új mesterek? — Szó sincs róla! A jelentkezők szándéka különböző. Egy részük a kisipari szolgáltatásba kapcsolódik be, de vannak olyanok is, akik egyszerűen a szakmai továbbképzésüket oldják meg ily módon, például egyes szocialista brigádok tagjai is. Másokat vállalatuk kötelezi arra, hogy a beosztásukhoz mestervizsgát tegyenek. — Rehák László tájékoztatójából megtudom még, hogy a mai mesterjelöltek koránt sincsenek olyan tortúrának kitéve, mint hajdanában a céhek virágkorában voltak. A „vizsgaremeket” délelőtt mindannyian sikeresen elkészítették — négy óra alatt, és nem kellett előtte végig vándorolniuk fél Európát, mint elődeiknek. A vizsgára bocsátás feltétele is csupán a hároméves szakmai gyakorlat a szakmunkásvizsga után. Ezt tudva már nem is olyan meglepő, hogy a jelöltek asztalánál csupa huszonéves arcokat látni. Egyszerre kiürül a vizsgaterem, az írásbeli ideje lejárt. A szóbeli rövid szünet után kezdődik majd. Idekinn előkerül a cigaretta. megered a vizsgázók nyelve. Ketten máris a földre guggolva rajzolnak, vitatkoznak. Egy szőke fiatalember különvonulva, magábaszálltan töpreng. „Elszúrtam, hű de bánt!”, „Úgy, kellett, ahogy te csináltad!” — és efféle mondatok röpködnek a KIOSZ udvarán. — Most még van elég időm. fiatal vagyok, tanulhatok. — Zsíros László, a Dózsa Tsz autószervizének szerelője indokolja így azt, hogy mesterlevelet akar szerezni. Hozzáteszi, hogy később esetleg ipart is vált, ha úgy alakul. Ezen vita keletkezik, hogy megéri-e egyáltalán. Az álláspontok különbözőek, egy azonban kitűnik a felélénkült beszélgetésből: a mesterlevél, a jólképzettség írásos elismerése rangot jelent a szakmában, tehát érdemes tanulni. A. Tóth Sándor Tajgán és mocsarakon át Nyugat-Szibériában Tyumeny és Szurgut. között 700 |ctm hosszú vasútvonalat fektetnek le a gazdag kőolaj- és földgázmezők jobb kiaknázása céljából. A kilencedik ötéves terv e fontos építkezését rendkívül mrJStolffi természeti körülmények között végzik. Az építőknek számtalan mocsarat, több tucat kisebb és nagyobb folyót és hosszú kilométereken húzódó, ember nem járta területet kell leküzdeniük. • Alsó képünkön: Szergej Burzajkin egy negyed százada építi a szovjet vasútvonalakat. Fenn: Az építők alig egy hónap alatt készítették el a Malii Bálik folyón keresztül ívelő hidat.
