Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-10 / 237. szám
1973. október 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Október 5-én hajnali 3 órakor sok lakásba csöngettek be vagy kopogtattak az ablakon. Riasztották a munkásőröket. A munkásőrség országos parancsnokságának szemlélői ugyanis harcgyakorlatot rendeltek el, amely szinte az egész megyére kiterjedt. A feltételezések szerint a különböző objektumok — gyárak, termelőszövetkezetek, intézmények azonnali őrzését és védelmét kellett megszervezni, mert diverzánsok támadásától lehetett tartani. A munkásőrök bevonulása szolgálati helyükre a várakozást felülmúló gyorsasággal zajlott le. Munkásőr-harcgyakorlaton Valamennyien a meghatározott idő előtt érkeztek be, pontosan kezdték meg tevékenységüket. Az események gyorsan követték egymást, a védelem megszervezése mellett ugyanis bizonyos útvonal lezárását kellett megvalósítani a magyar néphadsereg csapatai részére, a dupai átkelőhelyeket pedig meg kellett tisztítani, valamint biztosítani az átkelés zavartalanságát. Különböző helyeken „ténylegesen” védeni kellett az objektumokat, hiszen való körülmények közt lezajló támadásra is sor került. Munkásőreink dicséretére legyen mondva, hogy valamennyi esetben nemcsak felkészültek erre a támadásra, de azokat meg is hiúsították, a támadókat felszámolták, s egyben lehetőséget teremtettek a békés termelőmunka folytatására. Más alegységek karhatalmi feladatokat láttak el ez alatt. Eközben a törzseknek szinte valamennyi „hadműveletet” pontosan ki kellett dolgozniok, intézkedniük az alegységek harcbaállításáról, a műszaki, vegyvédelmi és híradó csapatok munkájáról. Tartalékot kellett képezniük, s megszervezni a munkásőrök élelmezését, ellátását. Tulajdonképpen a kétnapos harcgv^korlat vizsgafeladat volt a korábban és az ebben az évben tanultakból nemcsak az országos parancsnokság szemlélői, de az egész megye lakossága előtt is. Alkalmunk volt részt venni az egyik objektum védelmében, amelyet megszemlélt Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, és dr. Greiner József, a megyei pártbizottság titkára is. A hajnali szürkületben több oldalról fenyegette az „ellenség” a termelőszövetkezet központját, de a jól megszervezett védelem, egy alegység harcbadobása meghiúsította ezt a támadást. A gyakorlat szünetében mondott véleményt a harcfeladat végrehajtásáról dr. Greiner József, aki néhány évvel ezelőtt még maga is munkásőrparancsnok volt. — Véleményem szerint a munkásőrök nagyon fegyelmezetten, lelkesedéssel dolgoztak. Jónak értékelem a parancsnoki munkát, hiszen olyan feladatokat kaptak, amelyek az új kiképzési rendszerben nem szerepelnek, 0 A megyei törzs kidolgozza az elhatározását. 0 Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, dr. Greiner József, a megyei pártbizottság titkára és dr. Cserháti László Szűcs Ferenccel a gyakorlaton. ennek ellenére mindegyiket kifogástalanul hajtották végre. A riasztásra egy jellemző példát: az orgoványi egységnél mindöszsze hárman nem érkeztek be a kijelölt időre, s ez is mutatja, hogy igen jól van megszervezve ez a hálózat. A gyakorlatról az a benyomásom, hogy megfelelt a követelményeknek. hű képet adott a felkészülésről, s arról, hogy mire számíthatunk. Munkásőreink nemcsak értik, de érzik fs a feladat súlyát, s képesek a legbonyolultabb harcfeladatok végrehajtására. A gyakorlat végén kértük meg Papp Árpádot, a munkásőrség országos parancsnokát, nyilatkozzon lapunk számára a megyében végrehajtott harcgyakorlatról. — Az éves kiképzési tervnek megfelelően — kezdte a beszélgetést Papp Árpád — került lebonyolításra ez a harcgyakorlat. Ezzel tulajdonképpen áttekinthettük a megye munkásőrségének egész tevékenységét. A cél: világos képet kapni az eddig végzett munkáról, a munkásörök és a parancsnokok felkészüléséről, ennek alapján meghatározni a következő évek kiképzési irányát és arányát. A feladatról szólva szeretném aláhúzni, hogy ezek nem újak, a harceljárásokat évek óta gyakorolják. Közülük kiemelném a legfontosabbat, az objektumok őrzését és védelmét. A harcgyakorlat során a parancsnokok a realitásoknak megfeleleőn értékelték a ' helyzetet^ helyes elhatározásokat hoztak, jól ismerték feladataikat 'éS: 'ugyáníiyen jól szervezték meg a végrehajtást. Felkészültek, értik, tudják mit kell tenniök, jól gazdálkodtak erejükkel, fegyverzetükkel. Az itt szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy legfontosabb a parancsnoki munka minőségének javítása, a mesterségbeli jártasság. Hangsúlyozom ehhez jó alapok állnak rendelkezésre. A munkásörök lelkesen, szorgalmasan, becsületesen dolgoztak. S, hogy voltak a parancsnoki munkákban bizonyos zökkenők, azt nem lehet a munkásőrök rovására írni. A harcgyakorlat eredményes volt, teljesen világos képet kaptunk a munkásőrség megyei törzseinek és az alegységek tevékenységéről, a kiképzés helyzetéről, a politikai és szakmai felkészültségéről. ■ Sok helyen jártunk, mindenhová nem jutottunk el, s ezért megragadom az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki a munkásőröknek, a parancsnokoknak lelkiismeretes, szorgalmas, önfeláldozó munkájukért. Egyben szeretném megköszönni a munkásoknak. a gazdasági- és pártvezetőknek. hozzájárulásukat, akik közvetve elősegítették ennek a gyakorlatnak a sikerét — fejezte be nyilatkozatát Papp Árpád. A harcgyakorlat befejezése után részletekbe menő értékelésre került sor. s mint megtudtuk, a vizsga jól sikerült. Gémes Gábor ÉRDEMES MEGNÉZNI A nemzetközi kisplasztikái biennálé Merre tart a művészet, s ezen belül a szobrászat egyik igen érdekes. változatos és rendkívül mozgékony műfaja a kisplasztika? Mielőtt a látogató nekivágna a Műcsarnok összes termeit megtöltő. s 34 ország válogatott anyagát felvonultató seregszemlének, nem árt egy pillantást vetni Vilt Tibor szellemesen szerkesztett, s mintegy kajánul útbaigazító konstrukciójára. A három síkra bontott térben egymást követik a „fejlődés” sorrendjének megfelelő stílusirányzatok. Az első figura még szabályosan emberformájú, a második ügyes átmenet a gépalkatrészek és az emberi testrészek között, a harmadik egy sima, egyenes fémlap, semmi több. Hát ez lett az emberből? — kérdezhetnénk joggal sok, műalkotásnak aligha nevezhető és inkább roncstelepre, mint kiállításra illő „kompozíció, hibrid, függőleges és merőleges volumen” előtt. Szerencsére az öncélú és hidegen semmitmondó, de szép fényesre csiszolt márványalakzatok, plexi üvegkockák és dermesztőén elidegenítő fémlapok csak ízelítőt adtak a műfaj sokféleségéből, tájékoztatták a nézőt arról, hogy ilyen is van, de nem nyomták el az emberi érzelmeket kifejező, bátor, új mondanivalókat hovdozó műalkotásokat. , Az unalom non-figuratív tengeréből üdítő szigetként emelkedtek ki azok a művek, amelyeknek középpontjában az ember és az őt foglalkoztató, aktuálisan mai gondolatok álltak. Ide sorolhatók a kubaiak forradalmi lendülettől áthatott meggyőzően agitáló” szobrai. Talán az sem véletlen, hogy a legemberibb alkotásokkal époen a demokratikus országok jelentkeztek. A lengyeleknél megcsodálhattuk a szenvedés mélységének plasztikus ábrázolásmódját, a szovjet Margarita Voszkreszenszkaja fából faragott, festett szobrain pedig a népművészet továbbélését, „feltámadását'’ és életképességét. A népművészet termékenyítő’ hatása egyébként más műveken is fellelhető, mint például az NDK-beli Jürgen von Woyski halászpárján, galambjain, vagy az indiai képzőművészek hegesztett vasból, zománcból újraálmodott ősi motívumain és még sok válóban szép, a megújulást helyes irányban kereső alkotáson. A biennálé jó alkalom arra, hogy megismerkedjünk a kisplasztika csaknem valamennyi fontosabb irányzatával, tanulmányozzuk hóbortos kinövéseit, divatos hókusz-pókuszait, szórakoztató játékait, mint például a franciák mozgó szerkezetét, a kanadaiak vaskerék Nofretete-jét és vasból hajlítgatott bőregerét, vagy az NSZK-ból érkezett vasrudakat, amelyekből mindenki azt rakhat össze, amit éppen akar. Ezeknek a dolgoknak nincs különösebb jelentősége korunk művészeti életében. s az emberek is vagy mosolyognak rajtuk, vagy hamar rájuk únnak. Nem azért, mert nincs érzékük a „magasabb művészetekhez”. hanem mert ezeknek a műveknek nincs köze az emberekhez. Arra viszont mindenképpen büszkék lehetünk, hogy ebben a hatalmas mezőnyben, még a legjobbakkal is állják a versenyt a magyar szobrászat képviselői. Kerényi Jenő érzelmeket, gondolatokat sűrítő Antik legendája, Kiss István szárnyaló vasgalambjai, Vílt Tibor feszes konstrukciói. Kiss Sándor. Kovács Ferenc és Mikus Sándor szobrai egyrészt a meglepetés erejével hatnak, másrészt jól érzékeltetik e szobrászati ág hazai válfajait és eredményeit. Külön öröm számunkra az is, hogy míg a két évvel ezelőtti biennálé Ferenczy Bénit mutatta be, most Medgyessy Ferenc alkotásait tette közszemlére. A letisztult, szép formák melegséget árasztanak és mindenkit sikerrel győznek meg arról, hogy csak az a művészet a mérvadó minden korban, amely az emberről szól az emberekhez. V. Zs. Hát ez vajon mit akar jelenteni? (Foto: Kotroczó István) A fajdalom tájképe. A lengyel Ryszard Wojciechhowski alkotása. Mintha tényleg repülnének Kiss István vasgalambjai. Orgonahangverseny Kecskeméten Az Országos Filharmónia C- bérleti sorozatának első hangversenye — a kiadott műsorfüzet időpontjától eltérően — október 12-én, pénteken este 7-kor lesz a Nagytemplomban. Ezen Margittay Sándor orgonaművész három Bach-művet — az E-moll preludium és fúgát, a négytételes Pastorale-t és a közkedvelt D-moll toccata és fúgát — valamint Liszt ugyancsak Bach témájára írt „Weinen, Klagen" című változatait játssza. Közreműködik Pavlámzky Edina operaénekesnő, aki Liszt két latin nyelvű vokális kompozícióját, a „Tu es Petrus”-t és a 137. zsoltárt énekli Margittay Sándor kíséretével. Atí est másik szereplője, a Kecskemét-vonpsnégyes, (tagjai: Palotás József. Róbert Gábor, Lakó Sándor, Héjjas Pál) Haydn: B-dúr, „Napfelkelte” vonósnégyesét adja elő a 76-os opuszszámmal jelzett, úgynevezett „Erdődy-k vartettek” sorozatából. K. T. Is-is? Alig néhány napja tartották azt a tanácskozást, amelyet a Hazafias Népfront Kecskeméti Járási Bizottságának községpolitikai, alkotmányjogi munkabizottsága a KISZ járási bizottságával karöltve szervezett. Fiatal ‘anácstagok részére. „Fiatal barátunkat tisztelettel meghívjuk...” — állt a meghívó élén. A barátságos invitálásnak azonban a reméltnél kisebb sikere lett. A járás kilencvenkét — 30 éven aluli tanácstagjából huszonhatan jöttek el a megbeszélésre. Nyolc helység egyáltalán nem képviseltette magát, köztük sajnos, ' néhány nagyközség: Tiszakécske. Szabadszállás, Kerekegyháza és Bugac sem. Pedig a program is tükrözte a segítőszándékot, amellyel a népfront a maga részéről és sajátos módszerével igyekszik megkönynyíteni az ifjú tanácstagok köz“életi pályakezdését. Dorogi Béla, a megyei tanács járási hivatalának elnökhelyettese — A Tanácstörvény alapján — a tanácstagok jogait és kötelességeit ismertette. Gazdag tapasztalatok, széles helyi ismeret — támasztották alá, amit községpolitikáról, településfejlesztésről, szociális kérdésekről, a művelődésről vagy sportról olyan útravalóként mondott el, hogy mennyi hálás tennivaló vár ezekben a fiatal tanácstagokra. Kaptak gyakorlati tanácsokat arra, hogyan járjanak el, s harcoljanak ki esetenként érdemi intézkedéseket választóik képviseletében. A tanácskozást Budai József, a járási pártbizottság titkára is segítette részvételével, és társadalompolitikai szempontból világított rá. mennyire fontos a fiatal tanácstagok frissesége, lendülete, tehetsége, tettrekészsége a közéleti munkában. Szép keretet adott a megbeszéléshez dr. Szondy György járási ügyész előadása az Ifjúsági Törvényről. Mondanivalójához Nagy Károly, (a járási KISZ részéről csatlakozott felszólalásával. s irányította a figyelmet olyan területekre, mint a tanyai ifjúság helyzetének javítása. Zala Gyárfásné. a Városföldi Állami Gazdaság fiatal tanácstagja a gazdaságuknál megtartott ifjúsági parlament sikerességéről beszélt. Számos példával szemléltette, mennyire szívén viseli a gazdaság vezetősége a fiatalok ügyét. Támogatásával huszonnégy ifjú házaspár jutott új otthonhoz az ott épült társasházakban, 26—26 ezer forint induló költség befizetésével. Hasznos útmutatásoktól, gyakorlati tapasztalatoktól, tanácsoktól estek el tehát a távol maradt fiatal tanácstagok. Hogy mi lehetett a részvétlenség oka? A tanácskozást levezető járási népíronttitkár, Máté Ignácné szerint szeptember 27-én, csütörtökön mentek ki a meghívók a helyi tanácsok címére, a járási hivatal kísérőlevelével. Ebben kérték, hogy miután a népfrontnak nincs még név szerinti nyilvántartása a 'fiatal tanácstagokról, juttassák el hozzájuk a meghívókat a helyi tanácsok. Mái’ most, hogy az idő volt rövid, vagy nem tartották olyan fontosnak a mégbeszélést a helyi tanácsok,. esetleg a címzettek — nem lehet tudni. Talán — hogy a Kicsoda-micsoda szóhasználatával éljünk — is — i s a felelet? Pedig jobb sorsra volt érdemes a megbeszélés. —th —n JÓ VOLT - MIÉRT NINCS? Volt egy nagyszerű vetélkedő Bács-Kiskunban. amely mérlegre vette a részvevők felkészültségét, ugyanakkor egyfajta ízelítőt is adott a jelentkezőknek, hogy milyen követelményszinttel találják magukat szemben, amikor majd írásbeli felvételi vizsgát tesznek valamelyik főiskolán vagy egyetemen. A megyei matematikai versenyről van szó, amelyet háromszor rendeztek meg eddig. A siker itt volt a legnagyobb az országban, 600—700 diák nevezeti be a képességeket és ismereteket vallató próbára. Az idén. sajnos, elakadt a dicséretes kezdeményezés. Pedig a gyakorlati szervezésen nem múlna. A lebonyolítást az MTESZ- hez tartozó Bolyai János Matematikai Társulat vállalja és végzi. Szembetalálták magukat viszont azzal a kifogással, hogy a verseny feladatainak megoldása tovább terheli a tanulókat. Korántsem szeretnénk abba a látszatba esni. hogy diákellenesek vagyunk. Azt mégis jobb előbb tudni. — semmint utólag bánkódni rajta —. hogy a feladatmegoldó készségeket fejlesztő otthoni munkák minimálisra csökkentése gátolja a későbbiekben a sikeres szerepléseket. A legerősebben épp a munkás-paraszt. származású fiatalok esetében igaz a megállapítás. Aki pedig vonzódik valamilyen szakterülethez. szereti például a matematikát. annak nem jelent külön terhet a részvétel, szenvedélyből teszi, ki akarja próbálni az ereiét. A kecskeméti tudományos társulat elébük megy a megyei verseny meghirdetésével. Nem szabad őket megakadályozni az önként vállalt és rendszeres találkozásban. — halász —
