Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

I

1973. október 5. • PETŐFI NÉPE • 3

Befejezte a munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka

CSETERKI LAJOS ELŐTERJESZTÉSE

Beszámoló az Elnöki Tanács munkájáról

Cseterki Lajos bevezetőben rámutatott, hogy az Elnöki Tanács tevékenységét az újjáválasztása óta eltelt több mint két esztendőben az országgyűlés által ráruházott felelősség tudatában végezte. A hatáskörébe tartozó feladatok elvégzésével, egész munkájával nagy társadalmi céljainkat, a szocializmus építésében előttünk álló feladatokat igyekezett és igyekszik szolgálni.

— Az Elnöki Tanács újjáválasztása óta az országgyűlésnek bemutatott törvényerejű rendeletek kifejezik a fő társadalmi és politikai törekvéseket.

— Az országgyűlés törvényhozó, és az Elnöki Tanács jogalkotó munkáját úgy tekintjük, hogy ezekben az években tovább fejlődött és szélesedett a szocialista társadalom alkotmányos ke£.ete„,kikristályosodtak és tökéletesedtek a gazdasági és kulturális építés jogi normái, megfogalmazódtak az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének új feladatai.

— Néhány éve még erős kritikai éllel merült fel, hogy túl sok a jogszabály, közte nem kevés számú törvényerejű rendeletet alkot az Elnöki Tanács. A bíráló megjegyzések akkor és ma is abból a jogos és követendő elvnek a sürgetéséből fakadnak, hogy a kevesebb számú, de átfogóbb jogszabály hatékonyabban szolgálja az életet, könnyebbé és jobbá teszi az állam intézményeinek és apparátusának munkáját, az áttekinthető és ismert rendelkezések növelik az állampolgárok biztonságát, törvénytiszteletét, — mondotta Cseterki Lajos, majd vázolta a legutóbbi tanácstagi választások tapasztalatait, s beszámolt az Elnöki Tanácsnak a hivatásos bírák rpeg választásával kapcsolatos tevékenységéről.

A továbbiakban hangsúlyozta: az alkotmány és rendelkezéseinek betartása minden állami és társadalmi szerv feladata. Az Elnöki Tanácsra azonban ennél több feladat hárul, mert alkotmányunk az Elnöki Tanács hatáskörébe utalja az alkotmányossági felügyeleti jogkört. Az Elnöki Tanács szeptemberi ülésen elfogadott ügyrendje előrelépést jelent az alkotmányossági felügyeleti jogkör gyakorlati érvényesítésében. E jogkörének megfelelően a jövőben, ha a kormány f az igazságügyi szervek, valamint a tömegszervezetek, tömegmozgalmak vezető testületéi az alkotmány végrehajtásával összefüggő bejelentést tesznek, az Elnöki Tanács azokat megvizsgálhatja, elbírálhatja és az alkotmány végrehajtására az állami szerveknél intézkedéseket kezdeményezhet.

— Az utóbbi években sokat foglalkoztatott bennünket a szocialista erkölcs és közgondolkodás formálása, a munkahelyi légkör javítása. Tudjuk, hogy a szocialista állam ilyen irányú tevékenységét hatékonyabbá kell tennünk, munkáját javítanunk kell. Társadalmunk törvényes rendjét, építőmunkánkat gyengítik az olyan tünetek, amikor egyesek megfeledkeznek kötelességükről, visszaélnek azokkal a jogokkal, amelyeket alkotmányunk minden állampolgárnak biztosít.

— Az utóbbi években az állami ellenőrzés fokozódása, a társadalmi ellenőrzés szélesedése egyes vállalatoknál vagy szövetkezeteknél olyan visszaéléseket tárt fel, amelyek egyes vezetők ellen törvényes eljárást, bírói ítéletet vontak maguk után. Amikor a kegyelmi kérés kapcsán az üggyel az Elnöki Tanács is kénytelen foglalkozni, az érvek között mindig ott szerepel, hogy „a, csoport érdekében tették”; „nekik ebből semmi egyéni hasznuk nem volt”. Egyes esetekben ez szó szerint így igaz, de az esetek döntő többségében, magyarán szólva, munka nélkül szerzett előnyről van szó. Sem törvényeink, sem szocialista erkölcsi normáink nem szentesítenek a társadalmi érdekekkel szemben álló csoportérdeket vagy egyéni érdeket.

Egyesek nem riadnak vissza attól sem, hogy kijátsszák a törvényeket, áthágják a törvényes kereteket, kihasználják a lazaságokat, és meg nem engedett eszközökkel, kevés munkával — vagy éppen munka nélkül — több jövedelemhez jussanak. A tapasztalatok arról is tanúskodnak, hogy eredményesek és hatásosak a hatalom eszközei, a jogszabályok: a kormány intézkedései segítenek abban, hogy útját álljuk a társadalom fejlődésével. a törvényekkel, a szocialista erkölcsi normákkal öszsze nem egyeztethető törekvéseknek.

Az Elnöki Tanács ez év nyarán határozatot hozott a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről. Az Elnöki Tanácsnak ez a határozata szervesen illeszkedik a X. kongresszuson meghatározott feladatok végrehajtásához, segíti az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését, a társadalom szocialista normáinak erősítését.

— A szocializmus gazdasági fejlődése, a szocialista viszonyok erősödése mellett jelentkeznek olyan jelenségek is, amelyek fékező, fejlődést akadályozó hatásúak. Nem egyszer csorba esik a tisztességes gazdálkodáson, a szerződéses kapcsolatok becsületén; az indokolatlan áremelések és a tisztességtelen haszon körül is vannak problémák. Az élet követelménye szülte a jogpolitikai irányelvek újrafogalmazását, benne tükröződik /tevékenységünk lényege: a tervszerű gazdasági építőmunka segítése, társadalmunk jogi, erkölcsi normáinak egyöntetű, egységes értelmezése, mércéjének

határozott emelése. A jogpolitikai irányelveket, a korábbi gyakorlattal ellentétben, most hivatalosan nyilvánosságra hoztuk. Ezzel is lehetővé téttük, hogy az állampolgárok is megfelelő módon tájékozódhassanak arról, hogy milyen eligazítást kapnak azok, akik mindennapos ügyeikben eljárnak és döntenek. •

A kitüntetések adományozásával kapcsolatban az Elnöki Tanács titkára külön kitért arra. hogy hazánkban a szocialista brigádok, melyek vállalták, hogy szocialista módon élnek és dolgoznak, milliónál jóval több dolgozót mozgósítanak. Az Elnöki Tanács által elbírált kitüntetési javaslatokban még mindig nem tükröződik megfelelően ez a társadalmi teljesítmény. A kitüntetettek között, a tényleges teljesítményt mérve, jóval kisebb számban vannak a termelő munkában dolgozók.

A termelő munka kiemelkedő eredményeinek elismerésére az Elnöki' Tanács újabb lehetőséget teremtett: a beszámolási időszakban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének adományozását kiterjesztette a kollektívákra és a szocialista brigádokra is.

— Az Elnöki Tanács munkája kapcsolódik hazánk nemzetközi tevékenységéhez — folytatta. A Magyar Népköztársaság — a maga szerény lehetőségeivel — igyekszik aktívan kivenni részét a szocialista közösség országainak közös erőfeszítéseiből. Tovább erősítettük kapcsolatainkat, együttműködésünket, testvéri szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival, és a KGST többi tagállamával. Mélyítettük kapcsolatainkat a szocializmust építő népekkel. A békés egymás mellett élés elvének megfelelően szélesedtek kapcsolataink a más társadalmi rendszerű országokkal, köztük azokkal is, amelyek nemrég vívták ki függetlenségüket. Tovább bővültek diplomáciai kapcsolataink. 1971. májusa óta újabb nyolc országgal teremtettünk diplomáciai kapcsolatot. Jelenleg 96 országgal vagyunk diplomáciai viszonyban. A Magyar Népköztársaság tekintélye tovább nőtt a világban.

A nemzetközi kapcsolatok kiszélesedésével, mélyülésével

együtt mind nagyobb szerepet játszik az államférfiak, vezetők személyes találkozása., A beszámolási időszakban szaporodtak a legmagasabb szinten történő nemzetközi tárgyalások.

— Eredményeinket nem homályosíthatják el azoknak az erőknek a mesterkedései, amelyek az enyhülés folyamatát akarják feltartóztatni; amelyek az emberiséget a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításának útjáról szeretnék visszafordítani. A chilei nép tragédiája nemcsak tiltakozásra, hanem fokozott éberségre is int bennünket. Arra is figyelmeztet, hogy a reakció a fasiszta eszközöktől sem riad vissza, nem tisztel sem alkotmányt, sem választást, lábbal tiporja az emberi jogokat. Rendületlenül, elvi alapokon állva folytatjuk erőfeszítéseinket a béke, a haladás, a szocializmus érdekében — mondta Cseterki Lajos, majd kérte az országgyűlést, hogy fogadja el és hagyja jóvá az Elnöki Tanács beszámolóját.

DR. KOROM MIHÁLY EXPOZÉJA

A miniszterek és államtitkárok jogállása és felelőssége

Bevezetőben dr. Korom Mihály . hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását és felelősségét, valamint a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvényjavaslatok előterjesztése alkotmányunk rendelkezésein alapul. Benyújtásukkal a Minisztertanács alaptörvényünk előírásainak tesz eleget.

Hangsúlyozta, hogy az MSZMP X. kongresszusának határozatai, a szocialista építőmunka feladatainak sikeres megvalósítása érdekében, kötelességünkké tették az állami vezető testületek működésének hatékonyabbá tételét. Az elmúlt években jelentős intézkedéseket tettünk az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésére. A mostani törvényjavaslatok célja is az, hogy elősegítsék az állami, kormányzati munka erősítését.

A miniszteri felelősség rendszerét régóta ismeri a magyar államjog — mondta dr. Korom Mihály, majd így folytatta:

— Szocialista államhatalmunk egységes. Az állam vezetésére létrehozott szervezetek között:

felelősségük szabályait, valamint a felelősség érvényesítésének biztosítékait. Azonban hangsúlyozni kell, hogy az állam végrehajtó és rendelkező szervei vezető tisztségviselőinek politikai és jogi felelőssége — közvetett és közvetlen módon — eddig is érvényesült. A most benyújtott törvényjavaslat arra irányul, hogy az országgyűlés az alaptörvényünk rendelkezései és az alkotmányos elvek alapján eddig kialakult és a gyakorlatban jól bevált szabályokat egységes törvényben foglalja össze.

— A Minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és a miniszterek — a kormánynak való felelősség mellett — testületileg, és egyénileg is felelnek az országgyűlésnek, illetőleg az azt helyettesítő Elnöki Tanácsnak. E felelősségük megválasztásuktól megbízatásuk végéig tart.

— A törvényjavaslSt a kormány tagjainak testületi és egyéni felelősségét egymással összhangban és szoros kapcsolatban fogalmazza meg. A Minisztertanács testületi munkájában annak minden tagja egyenlő, a feladatkörükbe tartozó államigazgatási ágak és az alájuk rendelt szervek irányításában pedig — a törvényekben szabályozott módon — az egyszemélyi felelős vezetés elve érvényesül.

— A miniszteri felelősség tarr talma több irányú. Elsősorban is politikai természetű, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt előtt érvényesül. Ez következik abból, hogy a munkásosztály pártja társadalmunk vezető ereje. De a politikai felelősséget abban az értelemben is hangsúlyozzuk, hogy a kormány tagjainak tevékenysége következményeiben politikai kihatású. Ugyanakkor a. felelősséget az államszervezet tevékenységének alkotmányos rendjéből eredően törvényben is meg kell fogalmazni. A törvényjavaslat az államjogi felelősséget tartalmazza. A kormány tagjai azonban a minden állampolgárra egyformán vonatkozó .egyéb törvényeknek is alá vannak vetve. Valamely jogszabály megsértése az állampolgárok részéről esetleg egyszerű szabálysértés, de ha a miniszter hivatali tevékenysége során sérti meg a jogszabályokat vagy azokkal ellentétes intézkedéseket tesz: az általános érvényesülő szankciók mellett előtérbe lép a sokkal szigorúbb politikai és államjogi felelősség is. Érvényesítésének legfontosabb biztosítéka pedig a visszahívás joga, ami korlátlanul megületi azokat a testületeket, amelyek a megválasztásról döntöttek.

— A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását szabályozó törvényjavaslat egyaránt tartalmazza a jogokat és kötelezettségeket. A jogok más oldalról kötelességeket jelölnek. Ezzel összefüggésben — mondta dr. Korom Mihály — csak arra a rendelkezésre hivatkozom, hogy a miniszterek a vezetésük alatt álló területet, valamint az összkor már. y za ti tevékenységet érintő kérdésekben javaslatokat terjesztenek a kormány elé, és részt vesznek a döntések meghozatalában, a hozott határozatok végrehajtásában. A kormányzati munka rendszeres fejlesztésében jelenleg nálunk e kettős feladat összehangolt érvényesítésére kell a fő figyelmet fordítanunk.

— Az államtitkári intézmény régi, államjogi, kormányzati intézményeink közé tartozik. Más országokban is sok helyütt van ilyen tisztség. 1949 és Í968 között nálunk államtitkárok nem működtek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968-ban alkotott törvényerejű rendeletet az államtitkári tisztségről. így került sor az országos hatáskörű állami szerveket vezető elnökök államtitkári kinevezésére. A törvényerejű rendelet lehetővé tette minisztériumi államtitkárok kinevezését is, ezzel azonban az utóbbi időkig nem éltünk. Jelenleg — mint ismeretes — az Országos Tervhivatalban, a Külügyminisztériumban, a Művelődésügyi Minisztériumban és az Igazságügyi Minisztériumban működnek államtitkárok, akik egyben a miniszterek első helyettesei. Fokozatosan a többi minisztériumokban is javasoljuk majd államtitkárok kinevezését.

— Alkotmányunk — módosítása óta — az állami szervezet részeként szabályozza az államtitkári intézményt. A most előterjesztett törvényjavaslat az országos hatáskörű szervek vezetésével megbízott és a minisztériumi államtitkárok jogállását ezek szerint szabályozza. Ez kifejezésre jut a kinevezésükben,

a tisztségük megszüntetésében, a jogaikban és kötelezettségeikben egyaránt. Különbség csak ott van, ahol az feltétlenül indokolt. Ezt leginkább az a rendelkezés fejezi ki, hogy a minisztériumi államtitkárok felelősséggel tartoznak a saját miniszterüknek is, sőt ez az elsődleges. Felelősségük a Minisztertanács, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés előtt akkor kerül előtérbe, amikor a minisztert helyettesítő jogkörükben tevékenykednek ezen állami vezető testületek munkájában.

— A minisztériumi államtitkárok kinevezése' közvetlenül kapcsolódik a kormányzati munka fejlesztéséhez, erősítéséhez. Ettől az intézkedéstől joggal várjuk, hogy a miniszterek az eddiginél többet és hatékonyabban foglalkoznak majd az összkormányzati munkával, mivel a minisztériumok irányításából eddig reájuk háruló feladatokból többet adhatnak át az államtitkároknak. Ugyanakkor megoldódik a miniszterek megfelelő jogkörű helyettesítése, például az országgyűlésben. Kinevezésük ezért — az elmondottakból következően — nem egyszerű cím vagy rang kérdése, hanem abban kifejezésre jut az államtitkárok fokozott politikai és jogi felelőssége a reájuk bízott munkában.

Befejezésül dr. Korom Mihály elmondta:

— Alkotmányunk az országgyűlés hatáskörébe utalja a kormányzás szervezetének meghatározását. Ezzel függ ‘össze az az alkotmányos rendelkezés, amely szerint a minisztériumok felsorolását külön törvényben kell rögzíteni. A minisztériumok felsorolását 1949 és 1957 között az alkotmány tartalmazta. Ez azzal járt, hogy minden átszervezés egyben az alkotmány módosítását kívánta meg. Ennek elkerülése indokolta, llbgy a kérdést az alkotmány külön' törvényre utalta. Most teszünk eleget az alkotmány erre vonatkozó rendelkezésének. A törvényjavaslatból kitűnik, a kormány a jelenlegi helyzet rögzítését kéri az országgyűléstől. Dr. Korom Mihály a Minisztertanács nevében kérte az országgyűlést, hogy az írásban előterjesztett és a szóbeli kiegészítéssel indokolt törvényjavaslatokat fogadja el és emelje törvényerőre.

BÁLINT JÓZSEF BESZÉDE

A statisztikáról szóló törvényjavaslat

különbség az alkotmány által szabályozott munkamegosztásból ered. Országgyűlésünk a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti testületé, a Minisztertanács pedig az állam legfőbb végrehajtó-rendelkező testületi szerve. Az állami irányítás legmagasabb fórumainak egymáshoz kapcsolódása, a közöttük meglevő és jogilag szabályozott alá- és fölérendeltség az alkotmányos államélet fontos követelménye. Ennek mindig különös jelentősége volt és, van jelenleg is az országgyűlés és a kormány közt levő kapcsolatokban.

— A törvényjavaslat alkotmányunk rendelkezéseinek megfelelően szabályozza a minisztertanácsi tagság és az államtitkári tisztség keletkezését és megszűnését. Ennek megfelelően a kormány elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait az orszcngyűl+s választja, és dönt megbíra: ísuk megszüntetéséről, amelynek esetei lehetnek: a lemondás, a felmentés vagy visszahívás. Az államtitkárok kinevezése és felmentése a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe tartozik.

— A törvényjavaslat megfogalmazza a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogait és

Bálint József bevezetőben hangsúlyozta, hpgy a magyar statisztikai szolgálat az elmúlt csaknem negyedszázad során a szocialista tervgazdálkodásnak, a párt- és állami irányításnak, a társadalmi élet tudományos megismerésének nélkülözhetetlen eszközévé vált. Beszámolt ártól, hogy lényegesen kibővült a statisztikai megfigyelés köre. Olyan területeket is bevontunk a rendszeres vizsgálatba, amelyről korábban csak hézagos számítások álltak rendelkezésre. A statisztikai megfigyelések gyakoribbá váltak, elmélyültebbek és ma már gyorsabbak a statisztikai elemzések is.

A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy az 1952-es törvény megalkotása óta kiépült és működik a társadalmi, gazdasági folyj "átok megfigyelésének széles körű statisztikai rendszere.

A statisztikai feladatok növekedése természetesen együttjárt a statisztikai célokat szolgáló adatgyűjtések szaporodásával. A közelmúlt ■ fontos gazdaságstatisztikai vállalkozása vojt például az 1972—1973-ban végrehajtott általános mezőgazdasági öszszeírás.

Az első eredmények fontos jelenségekre hívták fel a figyelmet ; például arra, hogy az állampolgároknak körülbelül a fele olyan háztartásban él, amely háztáji gazdásággal is rendelkezik. Sokatmondó, hogy e háztartások tagjai között sok a munkás. Ily módon a mezőgazdasági összeírás a munkások életformájának, helyzetének elemzéséhez, az ipari és mezőgazdasági bérarányok vizsgálatához is értékes adatokat szolgáltatott.

Az életszínvonal-vizsgálatokkal kapcsolatban a KSH elnöke elmondotta: ezek magukban foglalják a személyes jövedelmek, a társadalmi juttatások, a fogyasztás és megtakarítás, az árak, a lakáshelyzet, az iskolai és egészségügyi ellátás stb. vizsgálatát.

Elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy a statisztikai tevékenységet ésszerű keretek közé szorítsuk. Mégis úgy tűnik, hogy a gazdaság sokrétűvé válása, a tervezés tudományos megalapozása további, esetleg az eddigieken túlmenő statisztikai vizsgálatokat tesz szükségessé. Ahol viszont lehetséges, csökkentenünk kell az adatgyűjtéseket és egyes kiadványok létjogosultságát is újra meg kell vizsgálnunk.

Szocialista társadalmi rendszerünkben a statisztikai vizsgálódás legfontosabb tárgya az ember, a társadalmi osztályok, rétegek fejlődése. Elképzelésünk szerint az ilyen jellegű vizsgálatokat a jövőben fokgzni kell.

Ezért hozzákezdtünk társadalomstatisztikai rendszerünk olyan komplex fejlesztéséhez, amely — az oktatástól az egészségügyi viszonyokig, a jövedelemelosztástól a társadalmi átrétejgződésig — összefüggő és rendszerezett képet nyújt a változásokról, tendenciákról.

Folyamatosan vizsgálnunk kell a parasztság és az értelmiség helyzetének változását, hagyományos feladatunk a tizéVenkénti népszámlálás is.

Jelentős feladatokat ró a magyar statisztika szervezetére a nemzetközi statisztikai együttműködés, a nemzetközi adatszolgáltatások teljesítése. A feladatok e tekintetben várhatóan tovább bővülnek: ez elsősorban a testvéri szocialista országok gazdasági integrációjának előrehaladásával függ össze.

A szocializmus építésében elért »előrehaladással , párhuzamosan módosult, gazdagodott a statisztika szerepe, feladata. A jövő követelményei még igényesebbek lesznek. A most beterjesztett törvényjavaslat ezeknek a statisztikára ható jogi vetületeit fogalmazza meg.

A törvényjavaslat természetszerűleg nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal munkájáról szól, hanem kiterjed az országban folyó statisztikai munka egészére. A törvényjavaslat felöleli mindazon intézkedéseknek a körét, amelyek biztosítják a statisztikától elvárt követelmények teljesíthetőségét.

Bálint József a továbbiakban kiemelte:

— A törvényjavaslat figyelembe veszi a statisztikai munka megosztásának bizonyos fokú szükségességét. Ez abból fakad, hogy mindazok számára, akik valamilyen szinten irányítanak, vezetnek, biztosítani kell a vezetéshez szükséges információk megszerzésének lehetőségét. A törvényjavaslat ezért megkülönbözteti a központi állami statisztikát, amelynek feladatait a jövőben is a Központi Statisztikai Hivatal látja el, valamint az igazgatási statisztikát, vagyis a minisztériumok, országos hatáskörű szervek és tanácsok statisztikai • tevékenységét. Ez utóbbi

szervek a jövőben saját hatáskörükben is elrendelhetnek statisztikai adatgyűjtéseket, amenynyiben a központi állami statisztikából a szükséges adatok nem ismerhetők meg. Ez a munkamegosztás nem jelentheti azt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és a többi állami szerv egymást figyelmen kívül hagyva lássák el statisztikai feladataikat. Ezért írja elő a törvényjavaslat, hogy az említett szerveknek össze kell har.golniok statisztikai munkájukat. A törvényjavaslat értelmében más szerv — például valamely társadalmi szerv, vagy kutatóintézet — adatszolgáltatást nem rendelhet el. Ilyen korlátozásra feltétlenül szükség van.

Adatszolgáltatás elrendelési jogkörrel nem rendelkező szervek csak az önkéntesség alapján gyűjthetnek adatokat, amire kötelesek felhívni az adatközlők figyelmét.

Végezetül szeretném a tisztelt országgyűlés * figyelmét felhívni a törvényjavaslatnak még egy lényeges vonásra. Az 1952. évi törvény nem tartalmazott intézkedéseket az adatszolgáltatók védelmére. A jelenlegi törvényjavaslat kitér arra, hogy állami, szövetkezeti szervek, társadalmi és más szervezetek egyedi statisztikai adatait csak különleges feltételek mellett lehet közzétenni. A magánszemélyek körülményeire vonatkozó adatot pedig kizárólag csak statisztikai célra szabad felhasználni. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert a korszerű statisztika egyre fokozottabb mértékben fordul a reprezentatív felvételekkel magánszemélyekhez. Ennek során mind részletesebb, sőt, bizalmasabb adatokat kérdez, például a jövedelmekről, az egészségi állapotról stb.

A törvényjavaslat intézkedik arról is, hogy az általuk közölt adatok nem juthatnak illetéktelenek tudomására.

Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat megfelel a reális igényeknek és egyben segítséget nyújt a statisztika továbbfejlődéséhez. A törvény helyes gyakorlati végrehajtása esetén a statisztika fokozott mértékben lesz képes hozzájárulni szocialista társadalmi rendszerünk építéséhez.

Kérem ezért a tisztelt országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot fogadja el, emelje törvényerőre.