Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-31 / 255. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 31. 55 ÉVVEL EZELŐTT Tisztult közélet, bátor szókimondás • Beszélgetés a szerkesztőségben az őszirózsás forradalomról 1963. október 22-én. A beszélgetés részvevői (balról-jobbra): Hajnal József, Imre Gábor és dr. Tóth László. (3.) Kecskemét munkásmozgalma újabb fellendülés előtt áll. Több éves kényszerű szünet után 1918. november 16-án megjelenik a munkások harcos lapja, a Magyar Alföld. A lap, amely Hajnal József szerkesztésében látott napvilágot, az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra: „A Magyar Altöld, a kecskeméti szociáldemokrata párt lapja négyesztendei szünetelés, az igazságnak és az emberi jogok követelésének négyévi vérbefojtása utá-> a mai napon újból megjelenik A Magyar Alföld programja ezután is a régi: feltárni a valóságot, üldözni a sötétlelkű igazságtalanságot, védeni a védteleneket, miközben nem néz sem jobbra, sem balra, hanem bátran és keményen harcol a szociáldemokrácia tiszta elveiért, mert itt nincs klikkérdek es személyi tekintet. Bátor szókimor.dás, az elnyomottak védelme es a korrupció üldözése iesz ezentúl is célunk Tiszta közéletet akarunk és fogunk is teremteni e nagy alföldi város és környékén Aki az igazságtól nem fél. az u Magyar Alföld zászlaja alásorakozik." 1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A párt létrejöttének nagy jelentősége volt Kecskemét munkásmozgalma szempontjából is. hiszen célkitűzései visszhangra találtak a most már csaknem két évtizedes múlttal rendelkező mozgalomban. Pártszervezet nyomban nem alakult meg, inkább annak jeleit lenet felfedezni, hogy a szociáldemokrata párt tevékenysége balra tolódott és olyan követelések élére állt, amelyek közvetlenül kifejezték a munkásosztály és a földmunkások érdekeit. A szociáldemokrata párt elhatározta, hogy előadássorozatokat indít, amelyek keretében megismerteti az aktuális kérdéseket. Még 1918. decemberében Tóth László „A kommunizmus felé” címmel tartott előadást. A város munkásnői is szervezkedésbe fogtak. Singer Verona 'Budapestről leutazva előadást tartott a nők gazdasági és politikai helyzetéről és megindokolta, hogy „miért van szüksége a nőnek úgy gazdaságilag, mint politikailag, szervezetekbe tömörülve, kivenni részüket a társadalom nagy átalakító munkájából, az ipari munkássággal vállvetve.” Igv határozták el, hogy minden műhelyben vagy gyárban dolgozó munkásnő belép a szakmája szerinti szakszervezetbe. Ugyanakkor Budai Dezső, a direktórium későbbi elnöke, az „Asszonyok jövendője” címmel cikket írt a Magvar Alföldben Naev hatása volt annak a felhívásnak is amit a szociáldemokrata párt Kecskemét és környéke földmunkásaihoz küldött, amelyben nagy figyelmet érdemlően kiielenti. hogv: „Ti. akik két kezetek szorgos munkájával, arcotok véres verejtékével dolgoz7-ctok meg a földet, hogy az másoknak tejjel-mézzol folvó Kánaánná változzon, titeket illet m°g a szó”. Ennek nyomán megalakul a Kecskeméti Földmunkások Szövetsége, amely héttagú vezetőséget választ. A helyi tartalékos, népfelkelő és szolgálaton kívüli tisztek mintegy 350-en 1918. novemberében azzal a követeléssel állottak elő, hogy a Nemzeti Tanácsban többségben legyenek a katonaviseltek. Másnap a Nemzeti Tanács már foglalkozott a követeléssel -és beható vita tárgyává tette azt. Dániel József szerint „a katonák maguknak vindikálják a forradalom győzelmét, pedig ők csak segítettek a forradalomban”. Bódy János nem híve a Sándor István javasolta tárgyalásfelvételnek, „mert a forradalmat nem ők csinálták, hanem a munkásság ...” Lugosi István kifogásolja, hogy a tisztek parancsoljanak a Nemzeti Tanácsnak. „A tisztek voltak a háborús szellem vezetői, és ha a katonák lázadozni kezdtek, akkor azt kíméletlenül elnyomták.” A döntés mégis az lett, hogy bizottságot küldtek ki a tárgyalás lelvétélre, és annak eredményét a plénum elé kellett terjeszteni. Három nappal később a tanács úgy foglalt állást, hogy a legénység és a tisztikar öt tagiát tanácskozási joggal „szívesen látja”. Az ellenforradalom — bár még a polgári demokratikus vívmányok megoldása is csak nehézkesen haladt előre — komoly veszélyként leselkedett országosan, de Kecskeméten is. A restaurációs erők nem nézték jó szemmel a munkásmozgalom erősödését, az elégedetlenség nyomán megnyilvánuló tömegakciókat, ugyanakkor jól látták, hogy a polgári pártok lába alól kicsúszott a talaj, képtelenek megoldani a gazdasági és politikai problémákat. A kecskeméti Nemzeti Tanács 1919. február 4-i ülésen szociáldemokrata kezdeményezésre tiltakozás hangzik el a székesfehérvári ellenforradalmi események miatt és határozatilag rögzítik, „hogy a Tanács felháborodását nyilvánítja azok felett és hűségéről táviratilag biztosítsa á kormányt”. A Kecskeméti Polgár február 12-én arról ad hírt, hogy a helyőrség bizalmi férfiaiból alakult Katona-tanács is állást foglalt az ellenforl-adalmi eseményekkel szemben. Szákovits György őrmester, a későbbi direktóriumi tag javasolta: ”... a Katona-tanács úgy a székesfehérvári, mint a gyöngyösi felháborító ellenforradalmi mozgalmakat a legnagyobb mércéK- ben elítéli” és közli a kormánynyal, hogy „a kecskeméti helyőrség minden egyes katonája a forradalmi kormány hívására az ilyen ellenforradalmi mozgalmaknak elnyomására készen áll, az itteni helyőrségben pedig a Katona-tanács őrködni fog afelett, hogy a köztársaság szent ügye ellen tervezett hasonló mozgalmak már csírájában elfojtassanak. Mert Kecskeméten is úgy a katonák, mint a civilek között sok emberben lappang a királypárti érzelem, s csak alkalomra várnak, hogy a letűnt rendszert visszaállíthassák •., A. napokban is a Helyőrség egyik éttermében összegyűlt tisztek a királyságot éltették, melyből tisztán látható, hogy a tisztikar egy része még mindig nem tudja, vagy nem akarja magát beleélni a megváltozott helyzetbe... Ha a királyságnak jogában állt az akkori államformát' minden eszközzel megvédeni, úgy ez nekünk kettőzött jogunkban áll, miért is mindenkinek figyelmeztetésül mondjuk ki, hogy mindazokat, akik a királyságot a jövőben is éltetni bátorkodnak, irgalmatlanul máglyára visszük.” Minden nap izgalommal telített volt. De a legnagyobb izgalmat és élményt a már soká bekövetkező Tanácsköztársaság diadala hozta. W. D. Legújabb jóbarátunk, de kikötései vannak Vezetőképzés a vasutasoknak Kiskunhalasi MÁV csomópönt szakszervezeti székházában rendezte meg a MÁV Szegedi Igazgatóság az eslő vezetőképző tanfolyamát, mely kéthetes programmal várta a hallgatókat. Dr. Lugosi József főtanácsos az igazgatóság oktatási csoportvezetője ismertette a tanfolyam célját. Elmondotta, hogy az igazgatóság területén négyszázötvenen vesznek részt a tanfolyamon. Az elsajátított ismereteket a vezetéselmélet és módszertan területén alkalmazni tudják majd a gyakorlatban. A tematika összeállításánál azt vették figyelembe, hogy a vezetők elsősorban az emberi kapcsolatok fejlesztésében szerezzenek gazdag ismereteket, az üzemi demokrácia, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítása érdekében. A tafolyam résztvevői meghallgatták többek között Kiss Károly igazgató, és dr. Elek György igazgatóhelyettes, előadásait és ezután konzultáción megvitatták. A tanfolyam vezetősége elégedett a hallgatók aktivitásával és bízik abban, hogy a tanfolyam eléri a célját, s a gyakorlati életben is hasznosítani tudják az elmondottakat. T. T. OLVASTUK A VILÁG LEGMAGASABB ÉPÜLETE Eddig a világ legmagasabb épülete az Empire State Building volt Manhaltan-ben. Ma viszont már 102 emeletével „törpe” a világkereskedelmi központ két egyforma felhőkarcolója mellett. Az építkezés hat esztendeig tartott és 700 milliárd dollárba került. A két épületben összpontosul majd minden kereskedelmi tevékenység, amely a New York-i kikötőben folyik. Az építészek szerint ez a két, különösen magas felhőkarcoló a XXI. század első két épülete. Az új épületekben az alkotók arra törekedtek, hogy mindent automatizáljanak, amit csak lehet. Így például a 21 800 ablak mosását automatikusan végzi egy különleges berendezés, amely síneken mozog és percenként öt emclelel emelkedik. Az épületben, 101 automatikus lift van, egyenként 55 ember szállítására, a melyek naponta mintegy 20 000 hivatalnokot és látogatót szállítanak. A felhőkarcoló biztonságát 6500 mérőeszköz vizsgálja. A BÁNYAVÍZ TISZTÍTÁSA A szófiai munkavédelmi és munkahigiéniai intézet új automatikus készüléket dolgozott ki a szennyezett bányavíz tisztítására. A készülék konstrukciója egyszerű és könnyen kezelhető. Biztosítja a reagens vegyülelek pontos adagolását, a nyugodt ülepítést és a folyamatosságot. Az egyes szektorok feltőliése. majd. kiürítése, s az egész tilsztítási folyamat teljesen automatizált. Tekintélyes gép, ugye? Szinte egymaga egy „kisüzem”. A szüretelőkombájnt látjuk, amelyből jelenleg 24 működik az országban, s ebből 12 Bács-Kiskun megyében. A gépmonstrumot bemutattuk már lapunkban. Tulajdonságaiból ezért most csak annyit idézünk fel ismétlésül, hogy naponta 100—120 ember munkáját végzi el. Többek közt ilyen próbára tevő fizikai munkáktól mentesíti az embert, mint a szőlő leszedése, az „anyag” mozgatása, tehát a vödör, kosár ide-oda hordozása, vagy a puttonyozás. S akkor nem beszéltünk még a szüreten kívüli munkák „megspórolásáról”, melyek a szőlő magas művelésű kultúrájából következnek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőségének munkavédelmi szempontból kell szinkronban dolgoznia az új gépek, berendezések, technikák alkalmazásával. Mivel a múlt esztendő szüretein sikeresen kipróbált kombájnok teljes bevetése idén kezdődött megyénk állami gazdaságaiban, bizonyos óvintézkedések megtételére van szükség addig is, míg a szüretelő kombájnra vonatkozó óvórendszabályi. előírás nem lát napvilágot. Ezért ment ki felhívás a szüretelőgépet használó 7 állami gazdaság igazgatójának szeptember utolsó napjaiban. Ez a gépóriás is — láttuk néhány számadatból — jó barátja, segítőtársa az embernek. De ha csak rátekintünk a szinte ház nagyságú monstrumra, érezzük, hogy vannak vele kapcsolatban is bizonyos „illemszabályok”, melyek betartása nélkül sem a géppel közvetlenül dolgozók, sem a szüretelésben résztvevő k segítők nem végezhetik biztonságérzettel dolgukat. Ezek az „illemszabályok” bizony e kombájn körül is olyan mellőzhetetlen óvórendszabályok, melyeket meg kell tartanunk, hogy a jóbarátság — elsősorban az ember oldaláról — zavartalan legyen. Nem arról van szó itt sem, hogy ez a szüretelőgép „félelmetes, veszedelmes”. Ha azonban a hatalmas szerkezet egyes részeit is tekintjük, elgondolhatjuk: ezzel a masinával sem lehet kukoricázni. Sem rajta, sem a közelében nem lehet figyelmetlenül, szórakozottan tevekenykedni. Nem csoda, ha az SZ1V1T munkavédelmi felügyelője, Gróf István — az említett felhívásban — mintegy húsz fontos tennivalóra irányítja rá a figyelmet, vagy egyenesen „tilos”-t jelez öiz.onyos ténykedésekre. Megértjük már az első feladat jelentőséget is, ami a 12 cm-es betűnagyságú teliratos tábla felszerelésére vonatkozik: „Az üzemelő gépet 20 m-en belül megközelíteni tilos!” Jól látjuk a képén a gép gyomrában a verőlécmechanizmust. Magától értetődő a záróajtóra elrendelt tiltó tábla figyelmeztetése: „Üzem közben az ajtót kinyitni tilos” Magától értetődő, igen, ha ilyenkor gondolkozunk a következményeken. De az intelem láthatóvá tétele nélkül hányán kapnának kedvet adott helyzetben az ajtó kinyi fására, s csak akkor gondolkodnának, mikor már késő. Az is elképzelhető még a távoli szemlélő számára is, hogy ekkora berendezés fúvató ventillátorába bekerült szőlőágat nem lenne ajánlatos a ventillátor teljes megállása előtt eltávolítani. Csak leállás után! Ugyanígy a szállítószalagra került törött karókat vagy szőlővesszőket is csak a szalag leállítása után. De nem elég ezt — s a többi tanácsot — megérteni, tudni: egy percig sem szabad nagyvonalúskodni, könnyelműsködni, hogy „hátha nem lesz semmi bajom, ha a járó ventillátor szívó — vagy nyomó — oldalára ezzel a bottal benyúlok?” Se kézzel, se idegen tárggyal! A rendszabály neve azárt óvó, mert egészség, élet függ a betartásától. Ha nem tartják meg, nincs, ami megóvjon Tóth István A meztelen holttest XXVIII. (20) Az őrnagy rendkívül dühbe gurult Jónásnak erre a vallomására. Mit gondol ez az ember, hogy hazudozhat kedvére, úgy veri át a nyomozókat, ahogyan neki tetszik. Nem várhatott tovább, hanem konkrét bizonyítékokat tárt Jónás Dávid elé. — Ide figyeljen barálocskám. Maga nem tartja be az adott szavát. Azt hittük először, hogy mindent őszintén elmond és ezzel nemcsak a mi munkánkat, de saját helyzetét is megkönnyíti. Tudja mit találtunk a szürke ruha zsebében? Tudja kié volt az a ruha? A tulajdonosát pontosan akkor este gyilkolták meg, amikor maga a kis tanyába ment. Egy német fickó volt az illető, egy bosszúra szomjazó valaki. Mivel hárítja el magáról a gyanút, hogy nem maga ölte meg ezt az embert, hogy elvehesse az öltönyét? Erre válaszoljon Jónás! — őrnagy úr. én nem öltem meg senkit, isten látja a lelkemet — sikoltott kétségbeesetten J inás. de az ágya körül helyet foglaló nyomozók nem hatódtak meg ettől. Tovább vallatták. — Hány óra volt, amikor maga a tanyába ment? — Tizenegy óra. körül járt az idő. Onnan tudom, hogy amikor a tanyában gyufát gyújtottam, megnéztem az órám. Néhány perc múlva lett volna tizenegy. — Mivel tudja ezt bizonyítani? — Semmivel, de higyjenek nekem. Én nem öltem meg senkit. Az Olgát sem akartam megölni. Miért néznek így rám? Meghalt? — Nézze Jónás. Hiába keveri itt nekünk a kártyát. Sunyak Olga már valóban nem él. Könynyíksen magán, hiszen szenved. Mondja el hogyan történt ott az országút mellett, a kereszt tövénél és utána a csordakútnál síb. — Olga meghalt? De hiszen ez szörnyű — és újra eltorzult zokogásba tört ki a fehér ágyban fekvő ember. A rendőröknek várniuk kellett, amíg az orvos nyugtató injekciót ad a betegnek, sőt meg is kérte a nyomozókat az orvos, hogy ha lehetséges, várjanak a kihallgatás folytatásával holnapig. Akkorra biztosan komolyabb javulás áll be a beteg állapotában. A rendőrök kénytelenek voltak engedni az orvos kérésének, annál is inkább, mert maguk is látták, hogy Jónás valóban rossz állapotba került a lány halálhírének hallatára. A nyomozók visszamentek a főkapitányságra, s hozzáfogtak, illetve folytatták a többi, folyamatban levő munkát. Az őrnagv is behúzódott a szobájába, s próbálta elhinni, amit Jónás mondott a kórházban, és arra keresett választ a logika segítségével, hogy — tegyük fel — ha valóban Jónás a tettes, mint ahogyan erre igen sok körülményből úgyszólván egyértelműen következtetni lehet, mi oka lenne arra, hogy ne mondja el az igazat. Ha ténvleg ő ölte meg az áldozatot, ruháját elvette, a hullát a kútba dobta, már gyaníthatja, hogy egyértelműen őt tartják a tettesnek is. Tegyük föl viszont — fordított egyet az őrnagy a következtetések menetén —, hogy nem ő a tettes. Akkor viszont nagyon hihetetlenül hangzik amit elmondott a tanyában éppen megtalálta ezt a ruhát, felvette az ő ruhája pedig ott maradt. A felesége egyértelműen vallotta, hogy a tanyában talált ruha valóban Jónás Dávidé volt, abban ment el november másodikén reggel dolgozni. Miért tagad hát ez az ember, mit gondol, hogy ha már ennyire sarokba szorítottuk, ilyen tényeket soroltunk fel neki, még mindig el tudja velünk hitetni az ártatlanságát? Viszont önmagában az a tény, hogy az ő ruhája rossz volt, a másiké pedig jó, még nem elegendő motívuma a gyilkosságnak. Arról nem is beszélve, hogy tudhatta-e, s ha igen honnan tudhatta Jónás ennek az embernek, mármint az áldozatnak az ott létét, honnan tudta, hogy Walter Konrád héttől a kereszt alatt várakozott? Honnan, kitől, amikor Bartost nem ismerte, s egyébként is Bartos sem tudta még nyolc órakor sem, hogy egy pasas a keresztnél van. Pedig az áldozatot nyolc óra és hét óra között ütötték le — tépelődött az őrnagy és bármennyire is kerülgette a választ önmagának mégis be kellett ismernie, hogy sok munka lesz még ezzel az ügygyei. Legalább Jónás feltehetően sok munkát ad a nyomozóknak, amíg beismerő vallomásra bírják — ha ő volt a tettes. Ha viszont nem ő volt, akkor az igazi tettes megtalálása lesz nehéz. Vagy ki tudja? Hátha ismét közrejátszik a szerencse, a véletlen, mint a nyomozók egyik segítőtársa. Ezt is kár volna tagadni. — Legrosszabb a bizonytalanság! — szalad ki az őrnagy száján félhangosan a megállapítás és máris megnyomta az asztali csengőt, kérette a hadnagyot, aki pillanatokon belül belépett a szobába. — Őrnagy elvtárs, kérek ... — Ide figyeljen hadnagy elvtárs! — vágott az előírás szerű szövegbe az őrnagy — ellenőrizni kell, amit ez a Jónás mondott. /Azonnal siessen Dombosra, keresse meg a Rózsavirág cukrászdát és kérdezze meg a felszolgálót, ismeri a Jónást. Biztos, hogy ismeri, nem is ez az érdekes. Kérdezze ki, hogy november 2-án este mikor távozott a preszszóból ez a fickó. Ez nagyon lényeges. — Értettem őrnagy elvtárs, máris indulok... XXIX. A Rózsavirágban Jónás törzsvendégnek számított, így tehát alaposan ismerték. Még azt is tudták róla, hogy memiyi kell neki a delíriumhoz, s ezt a kvantumot hány óra alatt szopogatja el a törzsasztalnál, legtöbbször egyedül. Nagy ritkán csapódott mellé egy-egy szesztestvér. Most, amikor a nyomozó a felszolgáló fiatalasszonytól érdeklődött, az rögtön kapcsolt tudta a dátumot és emlékezett Jónás Dávid ottlétére is. — Igen. november másodikén is itt volt. Délután öt óra körül, fél hatkor érkezett és záróráig, azaz fél kilencig itt ivott az asztalnál. — Honnan emlékszik ilyen pontosan a dátumra? — Mert másnap meghallottam, hogy a ládaszegező üzemben mi történt a Sunyák Olgával. Tudtam, hogy ennek a lánynak a Jónás csapta a szelet, nem egyszer megfordultak itt kettesben is. Amikor ezt hallottam, én mindjárt a Jónás Dávidra gondoltam és eszembe jutott, hogy az előző napon ez a Jónás valamivel többet ivott, nagyon szomorú volt. — Biztos abban, hogy kilenc óráig volt itt Jónás. Nerri mehetett el hamarabb esetleg? — Biztos vagyok benne. Jónás ugyanis minden alkalommal, ha bejött hozzánk, záróráig nem ment el. Korán zárunk viszonylag, de itt falusi viszonylatban még ez is későn van. Legtöbbször, sőt majdnem minden esetben a Jónás volt az utolsó vendég. őt viszont mindig csak könyörgéssel lehetett kitenni, különösen amikor még a földművesszövetkezetnél dolgozott. Ez á presszó ugyanis az fmsz keretében működik, s így bizonyos fokig főnöknek, vagy ilyesminek számított. De az biztos, hogy november másodikén' is záróráig volt. Űgv kellett kitenni, még sírt is, hogv nincs szívünk, hiszen esik az eső. mi lesz vele. ha megázik. — Kérem ez nekünk nagyon fontos adat. Azért kérdezem ismét, hogy valóban úgy történt e minden, ahogyan elmondta? — Akár meg is mernék rá esküdni! — ielentette ki határozottan a fiatalasszony és hogy szavának nagyobb hangsúlyt adjon, kezét a szívére tette. A fiatal rendőr önkéntelenül követte a nő kézmozdulatát, s ekkor vette észre a kihívóan nagy melleket, amelvek mintha lázadnának a ruha fogsága ellen. A nyomozó még nőtlen volt. de siheder kora óta az ilyen típusú nők érdekelték. Ha meglátott valahol egy ilyen karcsú és feltűnően nagymellű lányt, még a lába is elgyöngült a látvány hatására. (Folytatása következik)
