Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-04 / 232. szám
1973. október 4. • PETŐFI NÉPE • 3 ITÁLIAI PILLANATKÉPEK 5. Találkozás az örök várossal Megfejthetetlen varázslat, hogy <áz antik Róma maradványai — a Forum Romanum és a Colosseum — miképp válnak szerves részévé az örök város mai arculatának. Itt nem érezni, mint máshol, a házsorok egymásrazsúfolódását, a tágas, levegős kiképzésű terek, folyamnyi széles utak ölelésében mintha nyomatékos hangsúlyt kapna a történelmi folytonosság. S lépésenként más-más részletek hívják fel magukra a figyelmet; a látványt nem egyetlen, hanem soktucatnyi képben sem lehet megkörülállványozták és — lám ott is az idegenforgalmi idény kellős közepén! — kezdetét vette a nagy renoválás. A tér kis üzleteinek tulajdonosai pedig bejelentették tiltakozásukat, mivel a karbantartás miatt a forgalom jelentős csökkenése várható. * * * A Vatikánban, a Szent Péterbazilikában azt láttuk, amit az útikönyvek szerint „látni kell”. No meg, „műsoron kívül", VI. Pál pápát, amint a roppant márvány katedrálison végigvezetett fogalmazni. De a Velence tér egyik beszögellésében álló Traianus oszlopa, a dák—római harcok spirálvonalak közé helyezett ábrázolataival még így is megérdemlik a különösebb odafigyelést. (Az oszlop egy részlete látható a felvételen.) * * * Ottjáriunkkor a Trevi-kút medencéjében még ott poshadt egy egy rangos külföldi delegációt, majd, kíséretével együtt leereszkedett Szent Péter kriptájába, ahová egyébként a közönséges turista nem teheti be a lábát. Ezenkívül semmiképp nem akartuk „kihagyni” a Sixtusi Kápolnát. Végigzarándokoltunk hát a Vatikáni Múzeum végeláthatatlan termein, kilométernyi hosszú folyosóin (ezek egyikén készült kevésnyi víz, halpikkelyként csillantak fel a bedobált alumU nium pénzdarabok, a vízköpők azonban már nem működtek. Néhány nappal később, már az Adria partján olvastam az újságban, hogy a medencéből is leengedték a vizet, a kútcsodát a felvétel), hogy stációjárásunk végállomásaként Michelangelo lenyűgöző freskói alatt pihenjünk meg. A teremtést ábrázoló menynyezet maga is a Teremtés erejével hat. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel Jelentkezés a pedagógusképző intézményekbe Miniszteri utasítás a levelező oktatásról A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta a tanárképző főiskolákon a tanítóképző és óvónőképző intézetekben folyó levelező oktatást. (Az utasítás hatálya nem terjed ki a gyógypedagógiai tanárképző főiskolára.) A rendelkezés szerint a tanárképző főiskolákon kétéves tanulmányi 'dő alatt kiegészítő szakos (egyszakos), négyéves tanulmányi idő alatt pedig kétszakos általános iskolai tanári képesítés szerezhető. A tanítóképző intézetekben hároméves tanulmányi idő alatt általános iskolai tanítói képesítést, az óvónőképző intézetekben kétéves tanulmányi idő alatt óvónői képesítést kaphatnak a levelező tagozaton végzők. A tanárképző főiskolák kiegészítő szakos képzésére azok jelentkezhetnek, akiknek általános iskolai vagy középiskolai tanári oklevelük van, akik tanítóképző intézetben (középfokú vagy felsőfokú tanítóképző intézetben), illetve felsőfokú óvónőképző intézetben szereztek pedagógus képesítést, továbbá akik egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. A művelődésügyi osztályok felügyelete alá tartozó oktatási és nevelési intézmények dolgozóinak a jelentkezési lapot a munkáltatójuknál kell benyújtaniok, amely azt szolgálati úton továbbítja az illetékes megyei — fővárosi — művelődésügyi osztályhoz, illetve főosztályhoz. A képesítés nélkül működő pedagógusok jelentkezési lapjait január 20-ig, a kiegészítő szakra jelentkező pedagógusok jelentkezési lapjait szeptember 15-ig kell a megyei fővárosi — művelődésügyi osztályoknak a területileg illetékes pedagógusképző intézményekhez összesítve megküldeniök. Más munkaterületen dolgozók — és középfokú végzettséggel rendelkezők ■— a jelentkezési lapot május 15-ig, egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezők pedig szeptember 15-ig személyesen közvetlenül küldik meg a körzetileg illetékes pedagógusképző intézményhez. A tanítóképzőbe és az óvónőképzőbe jelentkezőknek a felvételi vizsga előtt alkalmassági vizsgát kell tenniök. A tanítóképző intézetekbe pályázók közül az alkalmassági vizsga alól mentesülnek a felsőfokú óvónőképző intézetben szerzett óvónői oklevéllel rendelkező jelentkezők. A képesítés nélkül működő pedagógusok alkalmassági és felvételi vizsgáit február 1—15. között, egyéb jelentkezőkét a nappali tagozat felvételi vizsgáival azonos időpontban kell lefolytatni. A pedagógusképző intézmények levelező tagozatára elsősorban azokat kell felvenni, akik munkakörének ellátásához a megszerezni kívánt pedagógus képesítés szükséges. A pedagógusképző intézmények levelező tagozatán a nappali tagozat tanterve alapján folyik a képzés. Az utasítás hatályba lépett rendelkezései 1973—74. tanévben az első évfolyam hallgatóira terjednek ki, a további tanévekben pedig az utasítás rendelkezéseit fokozatosan a következő magasabb évfolyamok hallgatóira is alkalmazni kell. (MTI) Tarlóégetés - géppel A Bólyi Állami Gazdaság — az országban elsőként — megoldotta a tarióégetés gépesítését. Körösi Ádám gépésztechnikus traktorra felszerelhető perzselőberendezést szerkesztett, s ez biztonságosabbá, egészségesebbé és olcsóbbá tette ezt a nehéz munkát. Nyáron a gabonaföldeken, most pedig a kukoricatáblákon alkalmazzák igen eredményesen a gépi tarlóégetést. A kukoricaszár elégetése agrotechnikai és növényegészségügyi szempontból egyaránt igen fontos, különösen ott, ahol kombájn takarítja be a termést. A bólyi tarlóégető géppel napontai akár félezer hektárnyi területen is el lehet hamvasztani a kukoricaszárat. A földet beborító hamuréteg tápanyagban gazdag szerves anyagként kerül azután a talajba. Az MTZ típusú erőgépre szerelt, mozgatható karú perzselőszerkezet gázolajjal működik, amelyet a traktor maga adagol és kezelését a traktorvezető látja el. A gazdaság szakemberei kiszámították: a hagyományos — emberi erővel történő — perzseléshez képest hektáronként hat forintot lehet megtakarítani és ez egy mezőgazdasági nagyüzemben több tízezer forintot jelent. A tarlóégető gép előállítása körülbelül négyezer forintba kerül. Önjáró padlóváz fél óra alatt Az év végére befejeződik a Csepel Autógyárban annak a 22 ezer négyzetméteres, 154 millió forintos költséggel épülő csarnoknak az építése, amelyben két korszerű szalagon készülnek majd az Ikarus autóbuszok önjáró padlóvázai. A csarnok egyes részei már készek, így a napokban megkezdték a két szerelőszalag szerelését. Az NDK-ból a gépekkel együtt érkeztek a szakemberek, akik irányítják a 18 szakaszos szalag beállítását. Egy-egy „állomáson” 20 percig áll a szerelt munkadarab, így hat óra alatt készül el egy fenékváz futóművekkel, a padló alatti motorral, szervo-kormányszerkezettel együtt a 250 méteres szalagon. Erről látják el az Ikarus székesfehérvári üzemét, ahol az Ikarus 255-ös és 266-os autóbuszok készülnek, önjáró padlóvázákkal. A másik 22 ütemű szalagot magyar szakemberek tervezték és építik meg. Ezen a nagyobb tengelytávolságú, 260-as és 280-as Ikarus-buszok fenékvázai készülnek majd a mátyásföldi gyár részére. Az NDK-beli szalagról már a jövő év első negyedében legördülnek az első önjáró padlóvázak, a magyar szerelőszalag a második félévben kezd dolgozni. Megemlékezések Baján Nagy István festőművészről Háromnapos képzőművészeti program keretében emlékeznek meg október 17—19. között Nagy István festőművészről Baján, ahol az erdélyi származású művész életének utolsó évtizedét töltötte. Születésének 100. évfordulója nagyszabású emlékkiállítást rendeznek, a művész özvegye által korábban Bajának adományozott festményekből, továbbá a magángyűjtőktől, valamint Romániából és Jugoszláviából kölcsönzött Nagy Istvánművekből. A városi tanács felállítja a festőművész szoborportréját, életművét pedig hazai és külföldi művészettörténészek méltatják majd a sorra kerülő tudományos tanácskozáson. Fityisz Milyen a megyénkben szőlő? Szóló. Miként tartják rólunk, a ,.szóló szőlő, csengő barack és mosolygó alma” hazája vagyunk. Idei szőlőnk legtöbbje valóban olyan gyönyörű, hogy szinte megszólal, úgy kínálja magát például a kecskeméti üzletekben. Meg a boltok elé kitelepített gyümölcsládákban is. Csillog, ragyog a kövér fürtök ezernyi zöldarany szőlőszeme. Fényük, akár a belőlük készülő legnemesebb italoké. Minden gusztusos bogyó egyegy smaragd gyöngyszem. Szinte várja az ember, hogy könnyedén elröppenjenek a kocsányról, s szálljanak, felfelé, mint — ugye — borban a gyöngy. Talán, hogy ilyen beszédesen szépek, vizitálja meg jobban az ember őket már csupa gyönyörűségből is. No és persze óhatatlan, hogy az értéküket kifejező árak fölött se hunyunk szemet. Sőt, ugyancsak kinyitjuk a pasztillánkat, midőn azt észleljük, hogy — mint a minap — egyik sarkon 9 forintot, a másikon meg 8-at kóstál tisztára egyazon minőségű szőlő kilója. Mint kikupáit közgazdászok, nyugtatgatjuk magunkat. Semmi vész, kartársak! Ez a verseny következménye. A tudományos-technikai forradalom és az ideológiai harc •Korunk egyik fontos jellegzetessége, hogy minden új (vagy legalább is újnak látszó) történelmi esemény, társadalmi, politikai. avagy kulturális változás azonnal a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc ütközőpontjává válik. Ez történt a tudományos-technikai forradalom első jeleinek felbukkanásakor is. Je-, lenleg pedig, amikor e komplex társadalmi folyamat a kibontakozás szakaszába lép. tartalmának és történelmi perspektívájának megítélésében heves eszmei harcok dúlnak a legkülönbözőbb ideológiák között. Természetesen a tudományos-technikai forradalom kérdése körüli ideológiai küzdelemben, miként más elméleti kérdésekben is. elsősorban a polgári és a marxista álláspont áll szemben egymással. A polgári szociológusok és filozófusok jelentős része — köztük R. Aron. D. Bell. W. Rostow — a tudományos-technikai forradalomban olyan folyamatot lát, amely megoldja a kapitalizmus ellentmondásait. W. Rostow amerikai gondolkodó például felvázolta á világ fejlődésének olyan sémáját, mely szerint az iparosodás. a technikai haladás során minden ország átmegy a fejlődés átmeneti szakaszából a fellendülés. majd az érettség állapotába, s végül elérkezik a „tömegfogyasztás” szakaszába. Ez utóbbihoz szerinte már több iparilag fejlett tőkés ország elérkezett, s ez a többi ország (tehát köztük a szocialista' országok) fejlődési perspektívája is. A társadalmi változások menetéről alkotott felfogásnak ezek az elvei, ha eltérő megfogalmazásban is. á polgári szociológia más művelőinél ugyancsak felismerhetők. Közös vonása ezeknek az elméleteknek, hogy a technikai fejlettséget, az iparosodottság és a fogyasztás; szintiét a társadalmi fejlettség döntő jellemzőjének tekintik. Elvonatkoztatnak tehát azoktól a társadalmi-termelési viszonyoktól. amelyek között a technikai és tudományos változások végbemennek. Ezáltal, közvetve, vagy közvetlenül a tudományos-technikai forradalmat szembeállítják a kapitalista gazdasági. társadalmi viszonyokat megszüntető szocialista forradalommal. • A polgári szociológusok e részének teóriái a technikának, a természeti- és műszaki tudományok felfedezéseinek olyan erőt tulajdonítanak, amely önmagában képes a kapitalizmus feszültségeit. társadalmi és osztálykonfliktusait feoldani. Szerintük az iparilag fejlett tőkés országok már úton vannak a burzsoázia és a munkásosztály antagonizmusának kiküszöböléséhez, a „posztindusztriális’’ társadalom megteremtéséhez. Álláspontjuk szerint ebben a folyamatban a tőke gazdasági, politikai hatalma zökkenőmentesen átmegy a szakértelmet megtestesítő „technokrácia” kezébe. A konvergenciaelmélet ugyancsak ezekhez a feltevésekhez kap. csolódott. illetve ezekre a gondolatokra alapozott. Hiszen hirdetői szerint a technikai fejlődés, a szakértelem növekvő fontossága — Rostow elméletéhez hasonlóan — nemcsak a mai kapitalizmus fejlődési irányát szabja meg, hanem ezen az „egységes útvonalon” haladnak a szocialista országok is. a kapitalizmus és a szocializmus a termelés fejlődésével — úgymond — „közeledik” egymáshoz. Az önmagában vett és a társadalmi összefüggéseitől elszakított technika jelentőségét nemcsak az „ipari társadalom” teóriája és a konvergenciaelmélet abszolutizálja, hanem — másféle módon, másféle következtetéseket levonva — a kapitalizmus kispolgári, romantikus kritikájából kiinduló ideológiák is. Amíg azonban a „posztindusztriális társadalom” hirdetői a technikának pozitív. a kapitalizmus bajaira orvoslást nyújtó erőt tulajdonítanak, addig egyes kispolgári elméletek, például az „úibaloldal” elképzelései, a viharosan fejlődő technikát olyan romboló hatalomnak tekintik. amely a társadalom minden emberi értékeit veszélyezteti. Ebből a gondolatból azután eljutnak ahhoz a következtetéshez, hogy az „igazi” elnyomó hatalom maga az ipari termelés, a technikai civilizáció. • A marxizmus—leninizmus elmélete a kibontakozóban levő tudománvos-technikai forradalmat lényegében a társadalom termelőerőinek forradalmi megváltozásaként fogja fel. A technika a termelőerők egyik alapvétő fontosságú alkotórésze, de elválaszthatatlan a technika alkalmazására képes, megfelelő tudományos ismeretekkel és szakmai készségekkel rendelkező emberektől. A tudománvos-technikai forradalmat ezért csak mint komplex társadalmi-történelmi folyamatot lehet megérteni. Ez a pusztán technikai változásokra nem redukálható, nagy jelentőségű folyamat azonban automatikusan nem vezethet el a társadalom gyökeres átalakulásához, s így egyáltalán nem teszi fölöslegessé, vagy lehetetlenné a társadalmi forradalmat. Sőt. a szocialista forradalom és a tudománvos-technikai forradalom között egészen másféle összefüggés van: ez utóbbi teljes kibontakozása, az emberek érdekében való felhasználása feltételezi a tőkés társadalmi, gazdasági viszonyok forradalmi átalakítását. A tudománvos-technikai forradalom folyamatának előrehaladásával ugyanis a technika tárgyi feltételei mellett szükségszerűen egyre inkább megnő az ember szerepe. Ez a körülmény viszont olvan társadalmi viszonyokat igényel, amelyek lehetővé teszik egyrészt a termelés szubjektív tényezőinek, az embereknek a sokoldalú fejlődését, másrészt az előbbivel összefüggésben — a közöttük levő kapcsolatok átalakulását. Nem lehet kétséges, hogy mindezekhez csak a szocializmus biztosíthatja a feltételeket. így van ez akkor is. ha a tudománvos-technikai forradalom első mozzanatai, mindenekelőtt technikai elemei először az iparilag fejlett tőkés .országokban jelentek meg. Bár ezek az első változások esetenként valóban eszközül szolgálhatnak a tőkés termelés egyes működési zavarainak kijavításához, összességükben viszont nemhogy megszüntetnék a kapitalizmus ellentmondásait, hanem éppen hozzájárulnak azok kiéleződéséhez. Szó sincs tehát arról, amit egyes polgári ideológusok állítanak, hogy a technikai változások önmagukban elvezetnek tőkés társadalom gyökeres átalakulásához. Nem jelenthet kiutat a tőkés társadalom válságából a technikával való szembefordulás, a civilizációból való kivonulás sem. Ezt ma már a polgári és kispolgári ideológusok közül is egyre többen felismerik. Még egy évtizeddel ezelőtt a polgári szociológusok között az volt az uralkodó álláspont, hogy a technikai fejődés valamiféle csodaszerként minden problémát képes megoldani. ma viszont már egyre többen csalódnak a technikához fűződő korábbi reményeikben, illetve a technika elleni lázadás lehetőségeiben. és új fajta megoldási módokat próbálnak keresni. • A megoldásnak azonban csupán egyetlen reális útja van: a munkásosztálv által vezetett szocialista forradalom. Csak a szocialista társadalom biztosíthatja a tudománvos-technikai forradalom teljes kibontakozásához szükséges feltételeket, a technikának a társadalom egésze érdekében való felhasználását. J. G. Mert azzal ilyesmi is egyiiftlár némely kereskedő részéről: „Lássuk, kit hogy lehet becsapni”. Ml talán nem Is morgolódunk az egy forint, differencia miatt. Olyan kívánatos az áru, hogy kilencet Is vígan megér nekünk. Inkább még elmulatgattunk azon, hogy az említett délelőtt a két — egymástól mindössze saroknyi távolságra levő árus inkább morgolódott a másikára, mint a vásárlók. Mivel hogy standjuk két különböző kereskedelmi vállalatnak volt a „kihelyezett egysége” ott a kecskeméti főtéren. A dörmögést a már több ízben Ismétlődött kérdés Indította el. — Maga kilencért méri? A másik sarkon nyolcért adnak ugyanilyen szőlőt. — Nem erőszak a disznótor. Én kilencért adom. Tetszik? Majd a szerényen reklamálók kis csapata távoztával fennhangon dohogott. — Mi a fenéért jött az ide a nyolc forintos szőlőjével?! A hír gyors szárnyon jár. Ügy lehet, méltatlankodásáról versenytársát Is értesítette valamely szószátyár járókelő, mert nem sok idő múlva érdekes lelkifolyamat indult meg abban is. „Lám, ennyi bennem a kollegalitás! Miattam zargatják szegény eladótársamat.” Nem is viselte el sokáig lelkiismerete hánytorgását. Cselekedett. Ö is 9 forintra kerekítette fel a szőlő kilóját. Fityiszt a kedves vevőnek! Tóth István
