Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-23 / 248. szám

1973. október 23. • PETŐFI NÉPE • 5

NYELVŐR

Édesapám lakatos

A hangutánzó szócsaládok Első hangversenyére készül Marika

A hangutánzó szavakat részletesen tárgyaltuk, hogy bemutathassuk gazdagságukat. Még csak azt szeretnénk megmutatni, hogy mennyire át- meg átszövik egész szókészletünket. Sok olyan és elég sűrűn használt szavunk van, -amelyekről felületes ismeretekkel nem is sejthetjük, hogy hangutánzó szavakból alakultak.

Állításunkat szócsaládokkal igazolhatjuk. Dörmög, dördül, dörren, dörög. Kattan, kattint, kattant, kattog. Kopog, koppan, koppint. Nyekk, nyekken, nyekeg, nyekereg, nyikorog. Reccs, reccsen, recsegtet, ropog. Suhan, suháng, husáng, suhint, suhog, suhanc. (A suhancot a suhánggal nyilván vékonysága és magassága kapcsolja össze: a suhanc magasra nőtt serdülő fiú, a suháng pedig magas csemete.)

Nézzünk további példákat! Szutyok, szutykos, szutyongat. Szív (ige), szivacs, szivar, szivárog, szivárvány, szivattyú, szívódik, szivomya (szívócső). (A szivárvány azért ered a szív igéből, mert a néphit szerint az égi szivárvány vizet szív fel a földről.) Totya, totyog, tottyan, totyakos. totyog, tötyörög, tötyörészik. Zendít, zendül, zenebona. (Ez utóbbiból vonódott el zene szavunk.) Zördít, zördül, zörej, zörget, zörög, zörren.

Vannak nagyobb szócsaládjaink is. Ilyen a loccsan, lecsó, locska, locsol, lucskos, locsog, locspocs, locsifecsi, locskafecske, lucsok szócsaládja. De a fecseg szócsaládja sem marad el mögötte: fecsérel, fröccsen, fröcsög, fecskend, fecskendő, fröcsköl, fröcsög, fröccs. Ugyanígy a régen ordít, üvölt, a nyelvjárásokban sír jelentésű rí igének is

gazdag a szócsaládja: riad, riadó, riadalom, rian, rianás (a Balatonon), riaszt rikít, rikító, rikkan, rikkancs, rikolt, rikoltozik, (rá) ripakodik.

De talán a már elavult sivít és sír jelentésű si igének van a legnagyobb szócsaládja:,sikít, sikítoz, sikkad (hirtelen éles hangot ad), sikong, sikolt, sikoltozik, sikoly, síp, sipít, sipítozik, sipákol, sipoly (orvosi műszó), sípol, sír, sirat, sírás, siralom,' sirály, sivalkodik, sirám, süvölt, süvít, süvölvény.

Aki az értelmező és a szófejtő szótárt lapozgatja, gyakran találkozik „hangutánzó-hangfestő” megjelöléssel is. Ügynevezett kifejező szavaink közé soroljuk a hangutánzó szavakon kívül azokat is, amelyek nem hangokat utánoznak, hanem mozgást, állapotot érzékeltetnek. Ezeket nevezi nyelvtanunk hangfestőknek, de helyesebb lenne hangulatfestőknek nevezni őket, hiszen hangulatot jelölnek, ébresztenek.

Ezek a szavak kapcsolatban vannak a hangutánzókkal, a történeti nyelvtan ki tudja mutatni kapcsolatukat. Nyelvünkben

ugyanis sok átmeneti csoport van: kezdetben a hangbenyomás és a mozgás képzete együtt jelentkezik, de a hangbenyomás később háttérbe szorul. Így pl. a matat igéhez kezdetben a kereső-kutató mozgás zajának tükrözése kapcsolódott, ma már a mozgás érzékeltetése került előtérbe. Ugyanígy a didereg ige is kezdetben a fázó ember ajkának és fogainak összeverődését. illetve a reszketés hangulatát jelenítette meg.

Hangfestő szavainkat behatóbban majd később tárgyaljuk.

Kiss István

„Szüleim szegények voltak” — így kezdte Kodály egyik 1944- ben írt cikkét, idézve azok panaszát, akik „valami mentséget keresnek életük zenétlenségére”. Az életforma, a szemlélet és nem utolsósorban a nevelés minőségi változásának eredményeképpen ma már számos példája van annak. hogy nehezebb körülmények között felnőtt fiatalok tehetségükkel, szorgalmukkal, a nevelők, az iskola segítségével leküzdik az egykor áthághatatlannak vélt akadályokat.

Kőrös Mária a Zeneművészeti Főiskola IV. éves hallgatója. Tizenkét évvel ezelőtt kezdett gordonkát tanulni a Kecskeméti Állami Zeneiskolában. Édesapja lakatos. a családban senki sincs, aki zenével foglalkozott volna. Mostanában sokszor megfordul egykori iskolájában: első önálló hangversenyére készül szülővárosában, erre próbál zongoristapartnerével, Héjjasné Széli Zsuzsa tanárnővel. Hogyan indult el a zene szolgálatának küzdelmesen szép pályáján? — erről kérdeztem meg az egyik próba szünetében.

— Az általános iskolában végzett tehetségkutatás nyomán kerültem be a zeneiskolába. Héjjas Pál volt első tanárom, nagyon sokat köszönhetek az ő szakszerű. alapozó munkájának. így már zeneiskolás koromban két ízben is aranyérmet kaptam a csillebérci táborban.

— Több igen jó, magasabb osztályos növendék tanult akkor a tanszakon — egészíti ki a mondatokat Héjjas Pál tanár. Ezek példája buzdítóan hatott, egyszersmind perspektívát adott a jó adottságú, tehetséges és már akkor is igen lelkiismeretes kezdő

kislánynak. De egyikük sem fejlődött olyan nagy lépésekben, mégis kiegyensúlyozottan, mint éppen Marika. Jellemző, hogy a harmadik évben már Bachot játszott — kaptam is érte olyan szemrehányásokat, hogy maximalista vagyok!

— Tizenhárom éves koromban kerültem Budapestre — folytatja Kőrös Mária. — Űj környezetben, albérleti lakásban, nehéz anyagi körülmények között folytattam tanulmányaimat. De akkor már eldöntöttem, hogy zenei pályára megyek. Szerencsémre olyan kiváló tanárhoz kerültem, mint Lengyel Endre.

Elhatározását hogyan fogadták szülei ?

— Nagyon megértőén, vállalva az ezzel járó rengeteg áldozatot. Tanáraim sem előttük, sem előttem nem titkolták, milyen nehéz kockázatokkal teli útra lépek. Hálás vagyok nekik ezért. Nem reméltem könnvű sikereket!, tudtam, hogy minden lépésért keményen meg kell dolgoznom. Ez segített át azóta is a különféle nehézségeken, megtorpanásokon.

Milyen eredményekre emlékezik legszívesebben vissza ezekből az évekből?

— Szakközépiskolás koromban budapesti, illetve országos versenyeken háromszor is első díjat kaptam. És természetesen ezeknek az éveknek a sikerei közé számítom, hogy felvettek a főiskolára.

Miiven változásokat hozott ez a tanulmányaiban?

— Egy főiskolás nem hagyatkozhatik már egyedül arra, amit az órákon tanul. Én is igyekszem minden pozitív hatást eredményesen felhasználni, önállóan is fejlődni. hogy majd a diploma megszerzése után ió zenekari játékos és tanár lehessek. Sokat tanultam például — hogy csak a legfrissebbet említsem — az idei pécsi nemzetközi zenei táborban, ahol zenekarban és kamaraegyüttesekben muzsikáltam.

Kőrös Máriát úgy ismerjük, mint aki szülővárosával, volt tanáraival. iskoláiéval állandó kapcsolatot tart. Több ízben lépett fel Kecskeméten — a többi között a zeneiskola 75 éves jubileumán, tavaly márciusban pedig Bács- Kiskun megye ..színeit” képviselte a Fészek Művészklubban rendezett hangversenyen. Október 30-án a művelődési központban sorra kerülő szólóestjét örömmel és érdeklődéssel várjuk. Mondana végül néhány szót az előadandó művekről?

— A hangversenyt Bach és Beethoven egy-egy művével kezdem. Meggyőződésem, hogy e két mester zenéje nem hiányozhat egyetlen csellista műsoráról sem, hozzám pedig különösen közel áll. A továbbiakban elhangzó Frescobaldi-. Boccherini- és Popper-művek pedig — úgy érzem — jól egészítik ki az első rész súlyosabb mondanivalóját.

K. T.

SÁRKÖZI SZETT TATAHÁZÁRÓL

új művészeti ismeretterjesztő könyvek

Csendben, szorgalmasan tevékenykednek megyénkben a díszítőművész-szakkörök. Sokat tesznek a lányok, asszonyok ízlésének formálásáért, a népművészeti hagyományok megőrzéséért. Legutóbb a negyedik Duna menti folklórfesztivál keretében rendezett kiállításon láthattuk legszebb alkotásaikat. Megkértük dr. Nagy Györgynét, a Népművelési Tanácsadó munkatársát, hogy ezekből néhányat mutasson be lapunk olvasóinak.

Juhász Aranka, a megyei díszítőművészeti tanfolyam hallgatója tervezte és hímezte a képen látható sárközi kézimunkát. Néprajzi csoportjaink közül az egyik legváltozatosabb, leggazdagabb együtteseként ismerjük a Sárközt. A török hódoltság előtt még harminc falu tartozott ehhez a tájhoz, ma már csak öt Tolna megyei község.

A sárközi női viseletnek jellegzetes tartozéka a parittyafőkötő. Páratlan előnye és jellegzetessége, hogy egyazon hímzett darabon valamennyi öltésforma megtalálható.

A tataházi Juhász Aranka által készített szett a hagyományos fekete alapanyag helyett piros napszövetre, fehér osztott fonállal készült, fehér rojttal

díszítve. Ezzel a színösszeállítással üde, vidám hatást ért el alkotója. Már több kiállításon sikert aratott vele.

MŰVÉSZETI KISLEXIKON

A Kislexikon független vállalkozás, nagy sikerű elődjével, a négykötetes Művészeti Lexikonnal csak szerkesztési elvei rokonítják. Elsősorban a képző- és iparművészetet öleli fel, szűkebb teret szab a tudománytörténetnek és határterületeknek viszonylag nagyobb arányban foglalkozik ellenben a magyar és a modem művészettel, hiszen elsősorban a hazai kiállításlátogató közönség számára készült.

Címszavai tömör informálásra, ugyanakkor közérthető és olvasmányos megfogalmazásra törekszenek.

TÓTHFALUSI ISTVÁN:

A zenei művelődés egyik legihletőbb ösztönzője az operahallgatás. A félig gyermek-, félig ifjú hallgató bensőséges kapcsolatba kerül a komoly zenével, ugyanakkor figyelmét leköti és ébren tartja a díszlet, a színpadi játék, a szeme előtt kibontakozó dráma.

Igen ám, de az operában a szöveg nem mindig érthető jól, ha pedig külföldi vendégénekesek is közreműködnek, egyáltalán nem, pedig az opera zenedráma, drámából fakadó muzsika — a zeneszerző üzenetének

A személyi címszavak a legfontosabb adatokra szorítkoznak, de minden esetben megadják a legutóbbi reprezentatív tárlat katalógusainak adatait, melyekből a művész pályája visszakereshető.

Elismerésre méltó, hogy a korlátozott terjedelmű lehetőségek mellett is teret biztosítottak a legfontosabb magyar és nemzetközi irodalom felsorolásának. Ez, valamint a legfrissebb (időnként 1973-as) adatok felvétele a népszerű eligazításokon kívül értékes segédkönyvtárú eszközzé teszi.

OPERAMESÉK

megértéséhez ismerni kell a drámát, a szöveget is. Ehhez kíván segítséget adni a fiatal, kezdő operalátogatóknak szóló kötet. Előszavában ké pet vázol az opera sajátos világáról, aztán elmeséli 45 opera cselekményét, oldott, novelliszikus formában.

Válogatása felöleli Operaházunk repertoárjának legismertebb és legnépszerűbb darabjait, a cselekményismertetéseket pedig az operák és zeneszerzők kislexikona, magyarázó jegyzetanyag és kiejtési útmutató egészíti ki.

Könyvritkaságaink

Ezzel a címmel jelent meg Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeum kiállító termében a múzeumi hónap nyitányaként az ötszáz éves magyar könyvnyomtatást bemutató kiállítás. Az ízléssel megrendezett tárlat életrehívói Fazekas István, a múzeum igazgatója és Papp János, a szegedi Somogyi Könyvtár vezetője-.

A kiállítás híven tükrözi a könyvművészet történelmi útját, 1473-tól napjainkig. A magyar nyomtatóművészet, az akkoriban Űj Művészetnek becézett könyvnyomtatás reprezentáns termékeit láthatjuk. Például nagy kincsünket, az 1473-ban Hess'András budai műhelyében készült Chronica Hungarórum hasonmás kiadását. A bemutatón szereplő hasonkorú cirillikák alapján megismerkedhet a közönség a késő középkor művészi kivitelű könyveivel, amelyek főleg vallástörténeti jelentőségűek, de a magyar irodalomtörténet értékes kútfői is. Több ősnyomtatvány is látható a kiállításon, így Petrus Emestoris Biblia magyarázatok című munkája 1473-ból. Jelén van a magyar nyelvű Károlyiféle Biblia — a Somogyi Könyvtár tulajdona —, a2 10fí4-es kiadású Ortélius-mü, a Magyarok története, amely értékes forrás a történészek számára. A középkorban reneszánszát élő rézmetszési reprezentálja a Kiskun Múzeum tulajdonát képező Bonfini-kötet.

A magyar klasszikus irodalmárokat bemutató tároló anyaga között van első regényírónk, Dugonics András Etelka című műve, és Krizsa János 1864-ben napvilágot látott Vadrózsák című népköltészeti gyűjteménye is.

A magyar nyelvújítás harcainak emlékét őrző Mondolat és a Kölcsey és Szemere által megválaszolt Felelet a Mondolatra című kötet is a kiállításon szereplő művek között van. Irodalomtörténeti szempontból sem közömbös művek között látható a kecskemétiek büszkesége, az 1821-es kiadású Bánk bán, valamint Csokonai Dorottyájának 1804-es kiadása.

A záró tárolóban van kiállítva Félegyháza nagy szülötte, Móra Ferenc több műve, így dedikált mesekönyve, és a ritkaságba menő tankönyvsorozat- egy darabja, az „A betűország negyedik virágoskertje”.

A kiállított anyag a Kiskun Múzeum, a Petőfi-könyi'tár, a kiskunfélegyházi katolikus

Ötemplom plébánia, a református egyház kecskeméti könyvtára, a szegedi Somogyi Könyvtár értékes gyűjteményéből lett válogatva. Nagy Mária

Újabb barlangrajzok

Egyetemi hallgatók egy barcelonától északra fekvő barlangban paleolit korból származó sziklarajzokra bukkantak.

A mintegy ötvenezer évesre becsült rajzokon szarvasra emlékeztető alakok láthatók.

(13.) Mayer Fridi ich egy hónappal ezelőtt lépte át a magyar határt, s ez idő alatt nem mindig Magyarországon tartózkodott, sőt nálunk töltött legkevesebb időt. Jugoszláviában járt, ahol a családja üdül a tengerparton, őket vitte le, s körülbelül újabb egy hónap múlva szándékozott értük menni.

— Miért nem volt hajlandó a rendőr felszólítására kiszállni a kocsiból? — kérdezték tőle, miután az előzőeket tisztázták. A férfi láthatóan gondolkozott a válaszon, aztán, mint aki már semmivel sein törődik, sóhajtott egyet, és elmondta a következőket.

— Kérem szépen. Valamit el kell mondanom, amit ugyanis hamarosan megtudnak önök, vagy már van is róla értesülésük.

— Várjuk, a vallomását. Ezzel nemcsak a mi munkánkat könynyíti meg, hanem önnek is enyhítő körülményként számít a beismerő feltáró vallomás — oktatta ki a nyomozó.

'—Én egy nagyon súlyos cselekményt követtem el.

— Azt hiszem, nyomon vagyunk — vetette közbe &r, őrnagy — és intett a tolmácsnak, hogy

ezt ne fordítsa. A német kérdően nézett a tolmácsra, aki viszont már a következő kérdést továbbította hozzá.

— Mondja el hol és mit követett el.

— Tegnap délben Budapesten ebédeltem meg. majd elindultam hazafelé, a határ felé. Útközben azonban Neszménv és Dunaalmás között egy kamiont akartam előzni. Láttam, hogy velem szemben jön egy asszony kerékpáron, de úgy gondoltam, hogy ez -í- mivel az út szélén jött — nem akadályoz engem az előzésben. Gázt adtam, a kamion azonban nem húzódott lejjebb, hiába jeleztem a kürttel. Az asszonyt az én kocsim oldala elkapta és lelökte az út melletti árokba. Nagyon megijedtem. mert arra gondoltam, hogy nem érek vissza időben Münchenbe, pedig ott engem egy fontos üzleti tárgyaláson várnak. Nem álltam meg. tovább hajtottam. Útközben azonban átgondoltam a helyzetet. Amikor ugyánis a kamionos látta, hogy nem állok meg, nagy dudálásba kezdett. Ez bizonyára nekem szólt. Nos, útközben rájöttem, hogy a kamionos kétségtelenül felírta a

rendszámomat, értesítette a rendőrséget). Amikor engem X. községben a rendőrök igazoltattak, erre gondoltam és arra. hogy ha itt most megadom magam, ki tudja mikor érek Münchenbe a tárgyalásra. Én nem akartam elütni az előttem álló rendőrt, arra számítottam, hogy el fog ugrani, amit meg is tett. de éreztem, hogy a bal oldali kerekem valahol átment rajta.

— Kérem híviák ide a közlekedésrendészeti osztály vezetőjét — fordult az őrnagy az ott álló egyik rendőrhöz. A közlekedési osztály vezetője már tudott a kerékpáros elütéséről, sőt megkapta a gázoló gépkocsi rendszámát is, ami egyezett Mayer Fridrich kocsijának számával. t

Most már csak azt kellett tisztáznia hogy ez a német férfi valóban Jugoszláviában volt-e. s ha igen. miért Magyarországon át ment hazafelé, továbbá járt-e Istvánfalván. illetve Domboson, ismerte-e Walter Konradot, tud-e arról, hogy ezt az embert megölték? Egyelőre ugyanis úgy nézett ki. hogy Mayernak alibije van, legalábbis a gyilkosságot illetően.

XIX.

Ebéd után folytatták Mayer Fridrich kihallgatását. A férfi útlevele azt mutatta, hogy a jugoszláv—magyar határt tegnap, vagyis a gázolás napján reggel lépte át. Amikor odafelé ment, nem érintette Magyarországot. Maradt volna az illegális határátlépés, de ez autóval együtt képtelenség, egyébként Pedig — gyalogosan annyira reménytelen, hogy feltételezésnek is rossz. Istvánfalva messze van az országhatártól. Ez a logikai játék tehát semmire sem vezetne. Néhány „ellenőrző” kérdést azért mégis intéztek hozzá, csupán a formaság kedvéért és azért, hogy véglegesen megnyugtassák önmagukat a nyomozók.

— Kérem, válaszoljon arra a kérdésre, hogy ismerte-e, akár látásból, akár személyesen ezt a férfit? — és felmutatták neki Walter Konrad fényképét.

Mayer határozott és gyors válasza őszintének hangzott.

— Nem ismertem, és soha nem is láttam.

— Hallott valaha Istvánfalváról?

— Ilyen helységet nem ismerek. Szentistvánról már hallottam. de az tudomásom szerint egy király volt — válaszolta a német és a hangsúlyából érezni lehetett, hogy egyáltalán nincs szándékában — hangulata sem volt hozzá —. hogy gúnyolódjon, vagy élcelődjön. Még akkor sem lehetett ezt feltételezni, ha a nyomozók furcsának találták a feleletet.

— Vannak-e Magyarországon ismerősei?

— Személyes ismerősöm nincs. Magyarországon most jártam először és állíthatom, hogy utoljára is. Most is csak azért azért jöttem, hogy megnézzem az önök fővárosát, amiről már sok szépet hallottam. Bár ne tettem volna — tette hozzá őszinte megbánással, ami a sorsán természetesen mit sem változtatott. Noha nem halt meg a kerékpáros aszszony sem, a munkásőr sem. Mayert fogva tartották.

— Köszönjük a vallomást A többit mások kérdezik öntől. Viszontlátásra — köszönt el az őrnagy és csalódottan lépett ki a szobából, ahol a kihallgatást lefolytatták.

— Mór két sötétszürke Mercedest kaptunk el, de a célhoz legalább olyan messze vagyunk, mint az első percekben —* mondta áz N. megyei parancsnoka, amikor bement hozzá elköszönni.

— Pedig ha hullátok van, tettesnek is lenni kell hozzá! — tréfálkozott a parancsnok, hogy kicsit vidámabb kedvre derítse az őrnagyot, akivel valamikor együtt kezdték a rendőri munkát.

— Ezt én is tudom. De hol van van az a tettes? Erre válaszolj a nagy fene bölcsességeddel — vette át a tréfálkozó hangot az őrnagy és barátságosan hátba ütögette a parancsnokot, aki alezredesi rangot hordott a vállán. Soron kívül léptették elő, s így lekörözte az egykori bajtársat. Bármikor találkoztak azonban ' soha nem volt közöttük rangkülönbség. Mindketten rendőrtisztek voltak, barátok és fegyvertársak.

— öregem, a tettes előbb-utóbb besétál a te utcádba. Minden esetben így szokott lenni. Kitartó türelemre, van szükség. Persze nem olyan türelemre, hogy te csak ülsz a szobádban és várod, hogy bekopogtasson egy férfi: tiszteletem őrnagy elvtárs, én vagyok a gyilkos. Legyén szíves a bilincseket a csuklómra tenni — és jóízűt nevetett.

— Irigylem az optimizmusodat öregem — válaszolt az őrnagy aki tudta barátjáról, hogy amikor neki is beugrott egy-egy nagyobb

ügy, éjszakákon át nem tudott aludni, töprengett, kombinált és csak akkor nyugodott meg, amikor rácsukták a tettesre a cella ajtaját. Ezt az alezredes is tudta önmagáról, de vigasztalni akarta cimboráját, noha azt nem olyan fából faragták, hogy vigaszra szoruljon.

Délután fél négy körül járt már az idő. A két rendőrtiszt elfogyasztott egy jó feketét, de az őrnagy külön szólt a „titkárnőnek”, hogy a gépkocsivezetőjét is „tankolja fel” egy adag fekete levessel, mert szereti a fiú és hosszú út áll előtte. Hamarosan el is indultak visszafelé. Az őrnagy szótlanul roskadt magába a hátsó ülésen. A gépkocsivezetőnek feltűnt, hogy miért ült a „saroglyába” az öreg, de úgy gondolta, biztosan aludni akar. Hagyta tehát, nem kezdett beszélgetést. Egyszer azonban véletlenül összeakadt a tekintetük, amikor a sofőr a visszapillantó tükörből hátralesett. Az őrnagy zavartan kapta el a fejét, majd megszólalt.

— Szerencsére alig van köd. Ez- úgyszólván semmi.

— Most kezd leereszkedni őrnagy elvtárs! Azt gondoltam szundít egyet, 'azért maradtam annyira csendben. Még a kocsit is igyekeztem simábban vinni. Elnézést, ha nem sikerült, de ramáty az út — válaszolt kicsit terjengősen, de hangjában nagy tisztelettel a gépkocsivezető. Tisztelte az öreget, különösen ilyenkor, amikor átfutják a fél országot, s látja a főnökén az ügyszeretet, a hivatás iránti rajongást, azt a buzgalmat, amivel beleveti magát a dolgokba.

(Folytatása következik)

fps®

A meztelen holttest