Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-20 / 246. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 20. AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Kettős halálos gázolásért három és fél évi szabadságvesztés Még 1973. augusztus 1-én történt — amelyről lapunk annak idején beszámolt —, hogy Palcsó Imre. a Budapesti Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsivezetője Budapestről Kiskunhalasra vasárut szállított. A 70 mázsányi rakományt egy nagy teherbírású n.yergesvontatóra rakták lel, s Palcsó Imre a déli órákban elindult útjára. Megjegyzendő, hogy a nyergesvontató előző nap volt I-es szemlén. így a gépkocsikormány, fék. világító és egyéb biztonsági berendezései kifogástalanok voltak. Kecskemétet elhagyva Palcsó rátért az 54-es műútra, s bár nyergesvontatóra a KRESZ 50 kilométer maximális sebességet engedélyez, súlyos terhelésével 75 kilométer sebességgel „repesztett”. » * * A baleset színhelyének közelében — amely a 13. kilométernél levő dohánybeváltó néven ismert épületnél történt — az út kissé megtörik ugyan, ez azonban az előrelátást nem befolyásolja, a szabad kilátás a napsütéses, derült időben több száz méteren biztosított volt. A nyergesvontató előtt Tóth József haladt a Bajai Sütőipari Vállalat tulajdonát képező ROBUR tehergépkocsival 55—60 kilométer óra sebességgel, előtte motorkerékpáros, a járműsor legelső tagjaként pedig Szabó László, a Budapesti VOLÁNTOURIST Vállalat Volga személygépkocsijával 4 utast — fiimezőket — szállítva. Ugyanakkor szemben közeledett. Jakabszállás irányából Kiss József, a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság tulajdonát képező Volga személygépkocsival. utasa a főkapitányság két dolgozója volt. Palcsó Imre utolérve a tehergépkocsit. előzésbe kezdett, nem törődve azzal, hogy előtte a járműsornak még két tagja halad, és szembejövő forgalom is van. Amikor a tehergépkocsi mellé ért. észlelte, hogy a szemben közeledő rendőrségi Volgával veszélyes közelségbe került. Ekkor erőteljesen fékezett, s a kormányt jobbra rántotta, hogy a szabályosan közlekedő rendőrkocsinak a szabad utat biztosítsa. A súlyos rakomány folytán nagy tehetetlenségi nyomaték ..PEViatt a nyergesvontató,, gépeskocsi ia ekkor az úttesten keresztbe fördult. a bal oldalt teljéken lezárta az akkor már féktávolságon belülre került Volga-* gépkocsi előtt. Kiss Józsefnek fékezésre ideje nem volt. a kormányt jobbra rántott, azonban az ütközést az ekkor még mindig kb. 42 kilométeres sebességgel haladó nyergesvontatóval elkerülni nem tudta. A lényegesen nagyobb súlyfölényű ZIL kocsi a rendőrségi Volgát a jobb árakba sodorta. Az ütközés következtében a bal oldalon hátul ülő Tóth Sándor rendőr őrnagy tüdő-, máj-, lép-, gyomorsérülést, mell- és hasűri vérzést szenvedett, s a helyszínen meghalt. Kiss József gépkocsivezetőnek bal oldali bordatörései keletkeztek, megsérült a bal tüdő, a hasnyálmirigy is, és 3 nappal a balesetet követően sérüléseibe belehalt. Megsérült Csák Márton rendőr őrnagy a megyei rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője is — aki a gépkocsiban jobbról — elől foglalt helyet. Ö azonban hat hét alatt meggyógyult. A két gépjárműben. a társadalmi tulajdonban 100 ezer forint körüli kár keletkezett. ebből a rendőrségi kocsi kára mintegy 90 ezer forint. * * * A Kecskeméti Járásbíróság a napokban hozott ítéletet az ügyben. Megállapította, hogy Palcsó Imre rendkívül durván szegte meg a KRESZ szabályait, amikor súlyos teherrel megrakott nyergesvontatóval a maximális sebességet jelentősen meghaladva közlekedett. Nem kevésbé súlyos szabályszegés volt. .hogy szembe jövő forgalom ellenére az előtte haladó három tagból álló járműsor előzésébe kezdett. Nem hagyta figyelmen kívül a bíróság a súlyos következményt sem. nevezetesen, hogy a baleset folytán ketten vesztették életüket. s a harmadik személy is súlyosan megsérült, továbbá, hogy a társadalmi tulajdonban jelentős kár keletkezett. Figyelembe vette a bíróság a büntetés kiszabásánál. hogy a rendőrségi Volga vezetőjének vagy más személynek a baleset bekövetkeztében közrehatása nem volt. s az egyedül és kizárólag Palcsó szabálytalan közlekedése miatt történt. A fenti szempontok gondos mérlegelése alapján — figyelembe véve enyhítő körülményként elítéltnek kétgyermekes családos állapotát, és beismerő vallamását is — a bíróság főbüntetésül 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztést. mellékbüntetésül 3 évre valamennyi járműkategóriára kiterjedően járművezetéstől eltiltást szabott ki és az elkövetőt a bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. * * * Rendkívül szomorú a baleset emberi vonatkozása is. Tóth Sándor őrnagy, a főkapitányság legképzettebb tisztjei közé tartozott, akinek kapcsolata munkatársaihoz példamutató volt. Ugyanezt lehet elmondani Kiss József gépkocsivezetőre. aki korábban, mint közlekedési rendőr teljesített szolgálatot. a közlekedési szabályokat mindig pontosan megtartotta és a legóvatosabb járművezetők közé tartozott. Mindkettőjüket kötelességük teljesítése közben érte a halál. A bíróság ítélete egyezik az emberek — elsősorban az elítélt — igazságérzetével. Bizonyítja ezt az is. hogy Palcsó Imre az ítélet ellen nem jelentett be fellebbezést. abba belenyugodott. Az ítélet a kihirdetés napján jogerőre emelkedett és Palcsó Imre már meg is kezdte büntetésének letöltését. Dr. Tasnádi Elek megyei közlekedési ügyész V édőeszközök A falu alkotása Csinos, mintegy 15 cm hosszú papírdoboz fekszik az SZMT munkavédelmi főfelügyelője, Ekker Lajos asztalán. „Hallásvédő vatta” — olvasható rajta a vastag fekete betűs felirat. S egy patkóalakú piros sávon ez áll: „Zajártalom ellen — egyszeri használatra”. — Régóta járok ide információszerzés végett, de sose tapasztaltam,. hogy a felügyelőségen akkora lárma lett volna — intek a takaros skatulyára. — Csak nem itt rendszeresítik ezt a vattát? Értik a tréfát. A főfelügyelő mindjárt ideadja a kísérőlevelet. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézete értesíti a munkavédelmi felügyelőséget, hogy a mellékelten küldött NDK gyártmányú hallásvédő vattát újból forgalomba hozza a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat — új és célszerű csomagolásban. Egy dobozban 6 pár. tehát egyheti munkaidőré szolgáló adag. vatta van, fóliába zárva. Előnyös csillapítási tulajdonsága révén javasolják használatát olyan munkahelyeken, ahol a zaj A tankból • nttit Mnwii | A ntti VJ rteJi btVjUnI Másik új típusú munkavédelmi eszköz a következő képen látható húsipari védőkötény, Próbahordása jó tapasztalatokkal járt, ezért kezdődött meg folyamatos gyártása a Bátaszéki Fémipari Szövetkezetnél. Elődjénél lényegesen előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik ez a védőkötény. Ugyanis abszolút biztonságot nyújt vezetőjének a késszúrásos balesetek ellen; súlya 40—50 százalékkal kisebb, mint a régi lánckötényé: eloxált és nikkelezett felületkezeléssel készül; tisztítása egyszerűbb, gyakran forróvizes öblítés is elegendő, különösen a nikkelezett kivitelűek esetében. Alkalmazható vágóhidak, tőke mellett dolgozó hentesek, üzemi konyhák, húsboltok dolgozóinál, CSőntöZóknál. baromfiiparban stb (t) mért hangszintje 1000 Hz fölötti frekvenciákon nem több, mint 100 dB (pl. textilüzemek, fémmegmunkáló műhelyek, nyomdák, gépi adatfeldolgozást alkalmazó irodák stb.). A vatta minősége a svéd vattáéval egyenrangú, s a továbbiakban folyamatosan beszerezhető. Az érdekelt üzemek figyelmébe ajánlják az újonnan kialakított védőeszközt. A dolgozók halláskárosodásának elkerülése érdekében szerezzék be a vattát. Felhívjuk a dolgozók figyelmét, hogy a kívánt hatást csak úgy érik el. ha a dobozon szereplő használati utasítást betartják. Higiéniai követelmény, hogy egy adag vattát csak egyszer szabad használni. Mivel megyénkben is számos üzem érdekelt a hallásvédő vatta alkalmazásában, a dobozról lefényképeztük a használatba vétel mozzanatait. Eszerint: 1. A nylon tasakból a vattát kivenni : 2. A vatta egyharmad részét behajtani; 3. Lazán kúp alakúra formálni: 4. A fülbe illeszteni, hogy a hallójáratot tökéletesen kitöltse. Kép «Uktir« i 1*1*1» formálni 4A fűibe illeuteai Kogy a H«lejáratot t&klletettn kitJMto« KÖNYVESPOLC Kígyóölő ének A forradalmak, partizánharcok, a diktatúrák földrészéről, a mai Latin- Amerikáról nyújt sokoldalú képet az antológia. A szerkesztő tudatosan „montíroz” egymás mellé sokféle műfajt: verseket, elbeszéléseket, tudományos közlemények részleteit, riportokat, manifesztumokat és politikusok nyilatkozatait. A kötetnyitó perui, paraguayi, mexikói népköltészeti alkotások és eredetmondák a földrész őstörténete felöl vezetik az olvasót a jelen felé. A kubai forradalmár, ,Tosé Marti eszmei hagyatéka vezet át a közelmúlt „nagy ütközeteihez”. Ezek sorában Che Guevare emlékezése idézi fel az 1956-os kubai szabadságharc napjait. Castro-beszéd és Guillén-vers a későbbi éveket. A bolíviai partizánok igazi arcát — többek között — Regis Debray tárgyalás előtti nyilatkozata mutatja be. A kolumbiai forradalmár pap, Camito. Torres a kereszténység és fegyveres népfelszabaditás összefüggéséről, a híres brazil filmrendező, Glattber Rocha pedig a világhirü Cinema Novo ideológiájáról vall. A riportot dokumentumok ,az uruguayi tupamarókat, a brazíliai börtönök vallatási módszereit, egy mexikói tüntetés gépfegyveres vérbefojtását idézik fel. A kötet végén képmellékletek és névmagvarázatok találhatók. Politikai érdeklődésű olvasóknak ajánlható. A tragikus chilei események szomorú időszerűséget adtak a Kozmoszsorozatban megjelent kötetnek. ha Ritka szép napos idő volt, ebéd helyett sétáltam egyet a faluban. Miután „hosszában" meguntam, egy széles keresztutcának vágtam. Mialatt a tágas portájú, egészséges sok új házban gyönyörködtem, váratlanul kiértem a községből. De ott szélen is kellemes meglepetés ért. Olyan ízléses, egyedi tervezésű új lakóházak mellett haladtam el, hogy már-már arra figyeltem: ne álljak meg, s forduljak vissza bámészkodni, mert még gyanús leszek. Miféle idegen kóvályog Jászszentlászlón — errefelé? Maszek betájolásom szerint a falu délnyugati fertályán lehettem. A házak már hátuljukat süttették a napon,— innen nézve. A tengeri-tenger legvégén, amarra nyugatnak — akkor még tetőt váró téglaépítmény vörös falazata igyekezett minél jobban kilátszani. Ablaksorát magasoltam ahhoz, hogy földszintes lakóház szemei lennének. Nagyságukat meg ahhoz kétlettem, hogy valami tsz majorsági épületéi lennének. De akkor mi? Na, majd csak lesz valami dűlőútféle a kukoricatáblán át. El is vezetett a betoncölöpös drótkerítésig, amely aztán — vonulatának katonás, hatalmas négyszögformájával csalhatatlanul hirdette: itt bizony sportpálya lészen! Akkor meg az a felhúzott falú épület nyilván: öltöző. Imhol ni, körben alakul a futópálya nyomsávja. Maga a pálya terjedelmesebb egy futballporondnál. No, már füvesítve is van. Ámbár, ha még van is idő az avatásig, lehetne kicsit jobban óvni a pályafűként belévetett növényzetet a jócskán elburjánzott haszontalanságoktól. De jól eltalálták a pálya helyét. Közel van a belfaluhoz, iskolához. Azért csak megérdeklődöm már Muzsik Tiborné tanácselnöktőt ennek a sportpályának eddigi „pályafutását". Biztos, hogy ez bajosan egyforma — helységenként, de mégis, mennyi idő kell egy ilyen létesítmény megvalósulásáig — falun? — Volt már itt ilyen, — szedte elő a dokumentációt, térképet, tervrajzot, költségvetést, stb. az elnöknő —, de a régi három kilométerre van ide. Arra Móricz felé. jelölő gyűlések témája volt már rendre, hogy új kellene és közelebb. Ezerkilencszázhatvankilencben aztán elkezdődött.. . Mokány, fekete fiatal férfi nyitott ránk. Munkaöltözékén látszott, ipari dolgozó. — Tessék, István. — Elnök néni kérem, nincs ma itt véletlenül a járási hivataltól Szabados elvtárs? Szeretném vele megbeszélni, hogy ... Mert nekem az a véleményem, hogy meg kellene gondolni azt a lapostetőt. Nehogy akkor szívjuk a fogunkat, mikor már késő. Tessék elhinni, ha nem úgy csinálják meg, egykettőre beázik ... — Na látja, arról van szó, hogy „ha nem úgy csinálják meg". De ... — vág közbe az elnöknő. Es ujjaival kísérve a lapostető-épités fázisait, olyan sazkszerűen magyarázza a műveleteket, amiből megállapítható, hányszor meghányták-vetették már ezt az ügyet, — győzködi a fiatalembert. A látogató feltartja .egyik kezét. Meggyőzték. — Meg arra is gondoljon, István, mennyivel növelné a költségeket, ha hagyományos tetőszerkezettel fejelnénk meg az öltözőt. Honnan vennék arra újabb pénzt? Hiszen tudja maga ... Tehát a sportpálya öltözőjéről van szó. Ez szívügye annyira ennek a látogatónak is. Akit nem sokkal később a faluközpont irányába haladva látok megint. Kerékpárt tol, amely most szállítójárműként szolgál. Súlyos, vasalt ajtót visz vele. A gyermekjátszótér bejárata lesz. ö szereli fel. — Ennyire közügy a sportpálya sorsa, — kommentálja az iménti kis purparlét Muzsik Tiborné. miután Bakró István kisiparos távozott. Eddig is benne van már a „pályában” a falu aprajának, nagyjának szíve, öröme, kezemunkája. De még '„bedolgozó” is van, hiszen a tervet a már említett Szabados János készítette, társadalmi munkában. Mint ahogy ugyanilyen „alapon” nem restelltek segédmunkások lenni a pályaépítésben a téesz-elnökök, Kanyó István, az Aranyhomoké, Kovács József, az Üj Barázdáé, vagy Baki Ferenc főmezőgazdász. Meg a pedagógusok, vasutasok, az orvos, a postás, a lakosság, az úttörők. 5 látott-futott, kért, intézkedett Ferencz József párttikár éppúgy, min dr. Bicskei Rezső, a sportkör elnöke. De előbb — 1969—70-ben hely kellett a pályának. A Pintértestvérek belementek, hogy erre alkalmas földjükért máshol kapjanak cserébe. Egy portát az odavezető utcának kellett kisajátítani. Hogy 5 holdra kerekítsék fel a területet, az Üj Barázda is adott egy darab földet. Most már nekifoghattak a buckás, gödrös terep „planírozásához”. Hetvenegyben bekerítették a pályát, vízvezetékkel látták el, s füvesítették. A fű 1972-ben beállt, megfogott. 1973-ban felhúzták már a 27,5 méter hosszú és 6 méter széles öltöző falát, s most az a bizonyos lapos tető következik A községnek volt 150 000 forintja, a megyei tanács is adott százezret. De mi pénzbe kerül a sokféle anyag! A kisiparosok tudják ezt legjobban. Ezért vállalták a szakipari munkát — Szűcs Jártos, Csikós Endre, Bakró István, Dobák Ferenc, Vámos János, Seres Lajos, Kamasz László, Karsai István, Toldi Ferenc, Bella István, Sós Elemér — együtt az Űj Barázda szakiparosaival. Az Aranyhomok 35 000 forint készpénzzel szállt be. Egyedül a lapos tető készül bérmunkával, minden más társadalmi munkában. Most még csak egy nem biztos: 1974. április 4-én, vagy május elsején lesz-e az avatás? Tólh István Gál Sándor: A meztelen holttest (11) A rendőrség úgy vélte,, befejezettnek tekinthetik a nyomozást, bár ezt eddig semmiképpen nem állítják, amíg a fiút meg nem hallgatják. Mi köze lehetett ennek az ügyhöz, ha ő a tettes, miért ölte meg ezt a németet? Annál inkább labilis volt ez a feltételezés, mert Kisistván József neve egyáltalán nem szerepel a bűnügyi nyilvántartóban, de soha semmi baja nem volt a rendőrséggel egyéb irányban sem. Felkeresték a munkáltatót, egy maszek autójavító kisiparost, ahol a fiú segédmunkásként dolgozott. Az ismert kisiparos a becsületesek közé tartozott és elmondta, hogy valóban ő foglalkoztatja a fiút, aki rendes, tisztelettudó, szorgalmas. Már éppen a szüleihez akart átmenni Dombosra, mert a Jóska napok óta nem jött dolgozni. Nem tudja, hogy beteg, vagy otthon van munka, bár az ilyet előre bejelenti és szabadságot kér. Most azonban nem szólt, semmit, hanem este elment a busszal, reggel pedig nem jött be. — Mit tapasztalt. Ivott ez az ember? — kérdezték a kisiparost a nyomozók. — Kérem tisztelettel! A Jóskának nem volt jogosítványa, tehát nem vezetett. Busszal járt haza Dombosra, így aztán én természetesnek vettem, illetve tudtam róla, hogy időnként a buszállomás büféjében felhajtott néhány üveg sört, amikor hazafelindult. De ide soha nem jött részegesen, még spiccesen sem. Ezt én kérem garantálom, sőt elmondhatom, hogy amennyiben egyszer itt ittasan jelent volna meg, mást alkalmaztam volna helyette. Itt ugyebár komoly munka folyik, és nem engedhetjük meg ... — Jó, köszönjük a tájékoztatást. Viszontlátásra. — Bocsánat. Mi történt a fiúval? Ha megtudhatnám! — Egyelőre kórházban van. Karambolozott! Amíg a kisiparost kihallgatták, közben a megyei kapitányságra befutott az értesítés: Kisistván József állapota sokat javult, az orvoíjpk nem látják akadályét annak, hogy a rendőrség kihallgassa. Az életvédelmi osztály vezetője azonnal indult a dunántúli városba, hogy kihallgassa'a tettest. XVI. A kórház különszobájában középtermetű, erőteljes testalkatú, fekete hajú fiatalembert talált az őrnagy. Egyik karja gipszben volt, az arcán jelentéktelen horzsolás nyoma. Az orvos előzőleg elmondta az őrnagynak, hogy a fiú szerencsés. A karambolnál, pontosabban a balesetnél csupán a jobb karja tört el egy helyen, s néhány mellkasi bordája repedt meg. Más baja nincs az illetőnek, úgyhogy nyugodtan lehet beszélni vele. Az ottani megyei kapitányságtól egy gépírót is kapott az őrnagy, a kórház pedig írógépet biztosított a jegyzőkönyv felvételéhez — írja kérem! — fordult a gépírónőhöz az őrnagy, aki látható kíváncsisággal várta a kérdéseket, a válaszokat. Az őrnagy ezután lediktálta a gyanúsított személyi adatait, s minden esetben megkérdezte Kisistvánt, hogy így van-e. Az igennel válaszolt és csodálkozva látta, hogy az őrnagy a kezében tartja az ő személyi igazolványát. — Mondja el nekem, hogy 1972. november 2-án délután hány órakor hagyta abba a munkát és azt követően mit csinált? — Aznap is ötig dolgoztunk. Én negyed hat körül indultam az autóbuszállomásra, ami körülbelül öt-hat perc járásra van a műhelytől. Fél hatkor indult egy járat, de éppen volt sör a büfé. ben, s úgy gondoltam, hogy megkóstolom. Aznap kaptam fizetést, volt pénzem. Fél hétkor újabb járat ment Dombos felé, addig két üveggel megittam. Az autóbuszon elaludtam a sörtől és az túl vitt Domboson. Istvánfalva felé. A kalauz azonban engem ismert, és amikor észrevette, hogy alszom, felrázott és megkérdezte mi van. Akkor hagytuk el Dombost, körülbelül egy kilométerre. Kértem, hogy tegyenek le, majd hazabattyogok gyalogosan. így is történt. — És maga nem ment haza, igaz? — Igen, nem mentem haza. — Hová ment és mit csinált? — Amikor leszálltam az autóbuszról, és az eltűnt, lassan hozzászokott a szemem a sötétséghez. Jól is esett a friss levegő, mert a sörtől mindig megfájdul a fejem. Leültem egy kerékvető kőre, s gondoltam, mielőlt elindulok Dombosra, elszívok egy cigarettát. Rágyújtottam, de mégis úgy döntöttem, hogy azonnal indulok. Esett az eső és nem akartam ott a kövön elázni. Felálltam, körülnéztem, hogy nem jön-e valami stopplehetőség, de nem jött, még csak zajt sem hallottam. Abban a pillanatban azonban feltűnt nekem, hogy mögöttem, az útmenti kis erdőben, mintha valami bádogra Roppanna az eső. Először nem akartam odamenni, de mégis elindultam. Ahogyan közeledtem, a kopogás úgy erősödött. Hát kérem, őrnagy úr, ott állt egy sötétszürke Mercedes, üresen, az ajtaja nem volt bezárva, benne az indítókulcs. — Rendkívül ideges lettem, féltem. Megnéztem a rendszámot, külföldi. Kicsit, italos voltam, fáztam, féltem, de azért beültem és elindítottam. Mint az óra, úgy működött a motorja. Csendben, olajozottan. Aztán nem tudom miért, de kimentem vele az útra és elindultam Dombos felé. — Ide figyeljen fiatal barátocskám. Hagyjuk a dajkamesét. Ismeri ezt az embert? — s az őrnagy felmutatta Walter Konrad fényképét. — Ezt? — kérdezte a fiatalember és erősen nézte a képet. Kijelentette, hogy soha nem látta, tehát nem ismeri. — Ezé volt! a Mercedes, amit maga véletlenül megtalált az úton és véletlenül elvitt. Tudja barátocskám — mondta gúnyosan az őrnagy —, hogy ezt az embert aznap este meggyilkolták? Mit tud mondani a mentségére, mert azt hiszem, kezdi érteni, hogy mivel gyanúsítjuk. Igaz? — őrnagy elvtárs. Én esküszöm, hogy erről most hallok először. Tessék megkérdezni et kalauzt. — Erre a lehetőségre magamtól is rájöttem volna. De tegyük fel, hogy a kalauz ugyan azt mondja el. amit maga. És akkor mi van? A gyanú alól ezzel nem húzta ki magát barátocskám. Mert mivel bizonyítja, hogy maga nemcsak színlelte az elalvást. éppen azért, hogy ne Domboson, hanem a gyilkosság közelében szálljon le. Mivel bizonyítja, hogy nem tudott ennek a Walter Konrádnak az érkezéséről. s főleg van-e arra bizonyítéka, hogy nem maga a tettes? — sorolta a kérdéseket az őrnagy a megdöbbent fiatalembernek. aki a gyanúsítások hatására és súlyára valóságos sírógörcsöt kapott. — őrnagy elvtárs, én nem tudok mást mondani, mint amit mondtam. Elloptam a Mercedest, aztán, mikor elindultam vele, már annyira élveztem a vezetést, hogy nem volt kedvem megállni, úgyszólván egész éj jel mentem, csak úgy. minden cél nélkül. — És miért éppen a nyugati határ felé akart közeledni? — Csak arra mentem, amerre a ió utak vezettek. Puszta véletlen, hogy éppen a Dunántúlra érkeztem. A sör és a több órai, szokatlan vezetés hatására bizonyára elaludtam a volánnál és így mentem az árokba, ahol megtalált a iárőr. Ennyi az egész. Büntessenek meg természetesen, de én ennél többet, nem tudok mondani. Az őrnagy — miután jegyzőkönyvbe diktálta a fiú vallomását. gondolkozott, maid megkérte a gépírónőt. hogy hívja a főorvost. A baleseti osztály vezetőjének a véleménye szerint a fiút ki lehetett engedni a kórházból. Erre volt csak kíváncsi az őrnagy és azonnal letaróztatta Kisistván Józsefet, akit magával vitt az őrnagy a saját megyéiébe.* mint őrizetest. (Folytatásd következik.)
