Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-16 / 242. szám

• PETŐFI NÉPE • 1973. október 16. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS Érdek és érdektelenség 9 A szocializmus társadalmi, politikai kérdései között fontos helyet foglal el az érdekviszo­nyok megismerése, az érdekek rangsorolása, összehangolása. Eh­hez a nagy jelentőségű problé­mához sok felől lehet közelíteni. Napjainkban, amikor még mun­kamegosztásbeli és szociális kü­lönbségek léteznek az emberek között, nagyon fontos annak a kérdésnek a vizsgálata, milyen elvek szerint kell a javakat szét­osztani. Jól ismert 'tétel, hogy a szo­cializmusban az anyagi javak el­osztásának mértékét, még nem a szükségletek szabják még, ha­nem a végzett munka. A munka szerinti elosztás egyenlőséget és’ egyenlőtlenséget is tartalmaz. Egyenlőséget a termelési eszkö­zökhöz való viszonyban, a mun­kához való jogban, egyenlő fel­­szabadulást a kizsákmányolás alól, de egyenlőtlenséget a fo­gyasztás színvonalában — éppen azért, mert egyenlő mércével, a végzett munkával mérik az em­bereket, akik pedig szakképzett­ségükben, képességeikben, ügyes­ségükben és mindezek alapján produktumuk nagysága tekin­tetében különböznek egymástól. Ezért az alapvető érdekek kö­zössége mellett fennmaradnak az egyéni és csoportérdekek. Csak e részérdekek számításba vételé­vel, a társadalmi érdekek iránti figyelem felkeltésével, a közös, és egyéni érdekek közelítésével, vagyis megfelelő érdekeltség biz­tosításával lehet előre halad­nunk. Már Lenin nyomatékosan hang­súlyozta a személyes anyagi ér­dekeltség és a szocialista terme­lés általános fejlődése közti el­szakíthatatlan kapcsolatot. Fel­hívta a figyelmet, hogy a sze­mélyes anyagi érdekeltség a ter­melés szakadatlan növekedésé­nek és tökéletesítésének egyik leg­fontosabb hajtóereje. Szükséges­nek tartotta ezért a személyes nyagi érdekeltség összekapcso­lását a kollektíva anyagi érde­keltségével. A munka szerinti elosztásról és az anyagi ösztönzésről szóló le­nini tételek helyességét a szo­cializmus építésének nemzetközi tapasztalatai igazolták. Az egyen­­lősdi, az anyagi érdekeltség meg­sértése vagy helytelen értelmezé­se mindig káros következme­­nyekkel járt. Á gazdasági' reror^ mok hazánkban'is” és á lázovjéto unióban is nem utolsósorban arra irányulnak, hogy a szemé­lyes anyagi érdekeltség jobban kapcsolódjék össze a kollektíva anyagi érdekeltségével. 9 Természetes, hogy az em­berek nem egyformán ismerik fel érdekeiket. Ezért is sokszínű a társadalmi közgondolkodás és ma­gatartás. Vannak még, akik a közvetlen létérdekeken túlmuta­tó érdekeikről nem vesznek tu­domást. Mégis teljesen hamis len­ne az emberek felosztása olya­nokra, akik anyagi ösztönzéssel, és olyanokra, akik erkölcsi ösz­tönzőkkel. ideálok felmutatásával késztethetők eredményes tevé­kenységre. Helyesebb abból ki­indulni, hogy minden ember szükségleteihez hozzátartoznak a megfelelő színvonalú anyagi élet­­feltételek, és ez alól a széles látókörű, öntudatos ember sem kivétel. Nem az a baj ugyanis, hogy az emberek latba vetik energiáikat, anyagi Szükségleteik kielégítéséért, hanem az, ha szük­ségleteiket közösségellenes esz­közökkel elégítik ki. Az anyagi érdekeltség elvének következetes és ugyanakkor ru­galmas — az ember másfajta ér­dekeit is figyelembe vevő — al­kalmazásában kifejezésre kell jutnia egyrészt az elvégzett mun­ka és a szükségletek kielégítése közti összefüggésnek, másrészt az egyéni és a társadalmi érdek kapcsolatának. Az így felfogott anyagi érdekeltség nemcsak az egyén hasznát szolgálja, hanem egyúttal közvetlenül érzékelhető­vé is teszi számára munkájának összefüggését a társadalom egész tevékenységével. Ezáltal megala­pozza, növeli az egyes dolgozó fe­lelősségérzetét. Saját céjával ke­rül ellentétben az anyagi érde­keltség akkor, ha megszűnik a kapcsolat a végzett munka és az egyéni jólét alakulása között, ha az életszínvonal nem megalapo­zottan, a jobb munka eredmé­nyeként emelkedik, vagy ha a jobb munka nem nyeri el jutal­mát, ha a „jó munkás” és a „jól kereső munkás” fogalma nem esik egybe, vagy ha az anyagi érdekeltség konkrét formája az egyéni érdeket elszakítja a kö­zösségi érdektől és szembe állít­ja vele. 9 Ide tartozik az is. hogyan tükröződnek a közgondolkodás­ban a közvéleményben a jólét nö­vekedéséből származó jelenségek. Megfigyelhető, hogy a szocializ­mus építésével együtt emelkedő jólét, egyes rétegekben az egyéni igények túlzott felfokozásával jár: egyoldalúan bizonyos fo­gyasztási cikkek megszerzésére irányul a figyelmük, és másokat is, valódi értékeik helyett, asze­rint minősítenek, hogy birtokol­ják-e ezeket a javakat vagy sem. Egyesek készek ezt a jelenséget az anyagi érdekeltség alkalmazá­sának rovására írni. Ez a megközelítés azonban helytelen. A szocializmus építé­sének ugyanis egyik legfőbb és közvetlen célja a népjólét eme­lése, s ennek egyik szükségszerű következménye a lakosság ellá­tása alapvető fogyasztási cikkek­kel, majd egyre inkább tartós fogyasztási cikkekkel is. Teljesen alaptalan ettől félteni a szocia­lizmus jövőjét. Aki ugyanis úgy törekszik nálunk egyéni jólétének emelésére, hogy képességeinek megfelelően dolgozik és munká­ja szerint részesedik a megter­melt javakból, az a szocialista társadalmat erősíti. A közvetlenül tudatformálásra irányuló erőfe­szítéseknek — agitációnak, pro­pagandának, népművelésnek stb. — csak ebből az összefüggésből szabad kiindulnia, csak ezt tu­datosítva viheti el a tömegeket az egyéni anyagi érdekeltség he­lyes értelmezése révén a társa­dalmi érdek szolgálatához, a szo­cialista tudathoz. Az anyagi érdekeltség alkal­mazásának a szocialista közgon­dolkodás fejlődésére tett hatása attól is függj hogy gyakorlatilag átfogja-e a dolgozók összességét, s hozzászoktat-e minden munka­képes tyibert ahhoz, hogy jólé­tének növelését kizárólag jó munkával, tehát a társadalom jpAétéaek arányos növelése útján keresse,m- vagy pedig olyan ré­sek mutatkoznak, amelyekbe be­szivároghat az erkölcstelen és törvénytelen magatartás, a kis­polgári önzés és élősdiség. Ha az anyagi ösztönzés elvének érvé­nyesítésével nem jár együtt a társadalom erkölcsi-politikai ne­velése, valamint a szocialista el­veket valló közvélemény eleven, valóságos befolyásának növe­kedése, akkor átmenetileg na­gyobb mozgásszabadsághoz jut­hatnak a társadalomellenes ma­gatartásformák. így egyesek fel­használhatják az egyéni és a tár­sadalmi érdek közötti eltérése­ket magáncéljaik érvényesítésére. Lehetőség nyílik arra, hogy ide­­ig-órálg fegyelmezetlen munkával is elérjenek olyan bért, amelyért mások becsületesen megdolgoz­nak; összeköttetéseik révén hoz­zájuthatnak olyan dolgokhoz, vagy elérhetnek olyan funkció­kat, amelyekhez mások társa­dalmilag hasznos munkájuk és tényleges rátermettségük alapján sem jutnak hozzá. Elhatározott célunk úgy fejleszteni társadal­mi-politikai viszonyainkat, hogy ezek a jelenségek egyre kisebb mértékben fordulhassanak elő. ® Amíg a szükségletek kielé­gítéséhez csak korlátozottak a le­hetőségeink, addig teljesen jogos — és szükséges — annak az elvnek a fenntartása, hogy azok részesüljenek nagyobb mérték­ben a megtermelt javakból, akik képességeik szerint legtöbbet tet­tek ezek létrehozásáért. Ehhez az elvhez hozzátartozik az is, hogy ne lehessen anyagi javákhoz jut­ni erkölcsi értékek feláldozása árán. Vagyis az anyagi elismerés megszolgált fizetség legyen a társadalom érdekében nyújtott teljesítményért, és szolgáljon ala­pul az egyén sokoldalú fejlődé­séhez, kulturális és erkölcsi ki­­teljesedéséhez. Pozsgay Imre Műszálas ingek, blúzok Pápáról A Pápai Textilgyár gyártmány­fejlesztési terve szerint 1980-ban már évi 2 millió négyzetméternyi poliésztert gyárt, s ez termékei­nek százalékát adja. A kor­szerű könnyen kezelhető kelmék iránti kereslet azonban megelő­zi a termelés növekedésének évi ütemezését. Erre az évre két és fél millió négyzetméter poliészter ing- és blúzanyag előállítását ter­vezték és elsősorban a külföldi piac hatására. 3 millió négyzet­­méterre kell emelniök az idei termelést. Jövőre — szintén túl az előzetes terveken — már 4 millió négyzetméternyi poliész­tert vár a piac a pápai gyártól. Sok variációban — 30—40 szín­­árnyalatban — hozzák forgalom­ba a tarkán szőtt anyagokat. Csu­pán jövőre a poliészter termékek mintájába hét új változatot ve­zetnek be. Az értékes poliészter műszálat a gyár eddig nyugati importból szerezte be. A kísérleti üzemben már ismerkednek a lengyel mű­szállal és foglalkoznak alkalma­zási lehetőségeivel. Befőzési szezon a terméktartósítóban Dinamikus fejlődés előtt áll Tiszakécskén a Szabadság Tsz terméktartósitója. 1973-ban össze­sen 210 vagon áruból készítenek szörpöket, ivóleveket, befőtteket, savanyúságokat. Termékei ke­resettebbek, mint a konzervgyári nagyszériás tömegáruk. Ennek oka egyrészt az, hogy a kisebb mennyiségekkel való manipulálás jobban átmenti az eredeti aro­mákat, mint a gyári dömping esetében. Másrészt a szabványok­tól a természetes összetétel ja­vára térnek el. Például az 1973. nyarán üvegekbe dunsztolt 16 vagon meggy másfél hónap le­forgása alatt az utolsó szemig elkelt. A legjelentősebb üzleti partner a szolnoki FŰSZERT, s így ezáltal szomszéd megye szék­helyével a régmúlt időkben ki­alakult fogyasztói-termelői kap­csolat immár korszerű formában él tovább. A kezdeti évek bi­zonytalansága már a múlté, az éves termelési érték eléri a 22 milliót, amelyből másfélmillió a biztos nyereség, s ezt a Szabad­ság Tsz a fejlesztés érdekében invesztálja: a közeli időszakban új épületeket emel, később pe­dig modern gépi berendezéseket is vásárol. Ügy számítják, hogy a nagy zöldségprogram az itt készítendő savanyúságok alap­anyagát is megemeli legalább 80 vagonnal. Az ősz a tartósítás igazi sze­zonja a kécskei .,mini-konzerv­gyárban” is. Képeink az itt ta­pasztalható, sokoldalú serényke­dést mutatják be. II. D. • Az üzem udvarán még targoncán „utazik” a savanyított paprika. • A régi módszerrel, üstökben főzött szilvalekvár legmegfelelőbb göngyölege — a köcsög. 0 Őszi verőfényben csillannak a szörpös üvegek. (Szabó Ferenc felvételei.) Táppénzt fizet a hartai Lenin Termelőszövetkezet Köztudott, hogy a termelőszö­vetkezeti dolgozók betegség ide­jére még nem kapnak táppénzt. Éppen ezért figyelmet érdemel minden olyan kezdeményezés ami az ebből adódó hátrányokat kiegyenlíti. A hartai Lenin Ter­melőszövetkezet közgyűlése alap­szabályba foglaltatta az ipari munkásokéhoz hasonló szociális feltételek megteremtését. A gaz­daságban külön alapot létesítet­tek a szülő nők és a beteg tagok segélyezésére. Az ilyen címen ki­fizetett összeg évi átlaga több mint egymillió forint. Az orvo­silag igazolt, időszakosan mun­kaképtelen, dolgozók az utolsó havi átlagkeresetüknek 70 száza­lékát kapják kézhez betegségük idejére. Az ilyen szociális ellátottságú mezőgazdasági termelőszövetke­zet vonzza a fiatalokat. A hartai Lenin Termelőszövetkezetben a közös munkában részt vevő tagok átlagos életkora 38 év. A mun­kavállalással egyidejűleg min­denki részesévé válik a közös teherviselésnek is. Ezek után jo­gos az a követelmény, hogy a tagság közül senki ne éljen visz­­sza a lehetőséggel. Ennek biz­tosítékaként kibővítették az el­lenőrző bizottság hatáskörét. Meglátogatják a betegszabadsá­gon levő tagokat, s ellenőrzik, hogy betartják-e az orvos utasí­tásait. Ellenkező esetben vissza­vonják a közösből fizetett se­gélyt és fegyelmi eljárást indí­tanak a vétők ellen. A betegség „tükre” Az emberi szem belső hártyája a betegségek sajátságos tükre. A szemfenék apró véredényeinek összefonódását vizsgálva a szív­ós veredényrendszerben, az ideg­­rendszerben és az anyagcserében meglevő rendellenességek fedez­hetők fel. Az eddig alkalmazott vizsgálati , módszerek azonban nem tették lehetővé a szemfe­­nék-elváltozás részleteinek kimu­tatását. A Szovjet Orvosi Műszerkutató Intézet szemészeti műszer labo­ratóriumában polarizációs ofta­­lomoszkópot konstruáltak. A mű­szerrel a szemfénék vagy nagyí­tásban szemlélhető, fekete-fehér­ben vagy színesben lefényképez­hető és figyelemmel kísérhető a kóros folyamat dinamikája is. A hamarosan sorozatban gyár­tott műszer segítségével olyan betegségek diagnosztizálására és szemmeltartására nyílik lehető­ség, mint a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a cukorbaj és a recehártya-levállás. Kisiparosok - falun Á ldjuk a vénasszonyok nya­­rát, hogy milyen gyönyö­rű. De meddig? Lehet, hogy mi­re e sorok nyomdába kerülnek, már hideg eső elől hajtjuk fel a gallért. Hajnalonként már most is hal­vány ködök hintáznak a mező­kön, s a kertekben. Jönnek a nemszeretem napok. Jobban fel kell öltözni. Nemcsak a sár, csa­ták miatt, hanem mert — hogy mást ne mondjunk — következik a báli szezon. A benti mulatsá­goké. Csináltatjuk a cipőt, igazíttat­­juk a kabátot. Városon ez — a határidőtől eltekintve — viszony­lag egyszerű. De vajon falun? Ahol a kisiparosok szezonja is fellendül ilyentájt. A cipészé, szabóé, a fodrászé is. No meg községekben is életszínvonal-mér­ce a televízió, autó, motor. Szó­val ott sincs iparági „téli szü­net”. Még az építőiparban sem. T ássuk közelebbről. Ladány­­bene, tanácsháza. Vízi Mátyás vb-titkár az íróasztala mögött, Rehák László, a KIOSZ •megyei titkárhelyettese és a ri­porter a vendégfotelban. — Mennyi lakosa van a köz­ségnek, s arra hány kisiparosa? — Legutolsó népszámlálási adat: ezerhétszázhuszonkilenc — hangzik a felelet a kérdés első felére. S míg a folytatáshoz kéz­bekerül a nyilvántartás, a fella­pozásig egy mondat. —< Elég sű­rűn változik a számuk; vissza­adják az ipart, elköltöznek, nyug­díjba mennek... Meg is van: ti­zenkilenc kisiparos működik. Sorolja, itt-ott kis kommentár­ral. Három asztalos, két kőmű­ves. — Egyik kőművesünk elmegy. Szomszéd községbe ... — Mikor kapta a működési en­gedélyt? — szakítja félbe Rehák László. — Ezerkilencszázhetvenegy má­jus huszonhatodikán. Fiatalem­ber. —• Azért kérdem, mert — de hisz’ tudja is — egy kezdő ja­vító-szolgáltató kisiparos két esz­tendeig adómentességet élvez. Hogy merjenek belevágni. Köny­­nyebb legyen az indulás. Mert ha valaki különösebb in­dok nélkül változtatgatná a he­lyeket, esetleg kilátszana a lóláb. Az adómentességet szeretné mi­nél több évre meghosszabítani. Azért oda kell figyelni. — Nem, itt nincs szó ilyen szándékról. Mostoha körülmények közt lakik, tanyán. Érthető, ha máshol próbálkozik. Igyekeztünk lebeszélni. Maradjon itt, a lakos­ság elégedett a munkájával. Szó lehet róla, hogy visszajön ... — Akkor meg itt meghagyhatja az iparát. Az építőiparban te­rületi korlátozás nincs. TJaladunk tovább a számba- 1A vétellel. Van két női s egy férfifodrász. Két szobafes­­tő-mázoló. — Ebben a szakmában nagy „tolongás” van. Kőművesben vi­szont hiány. Nem könnyű a hely­zetünk közületi munkáknál sem; a vállalatok, de még kátéeszek sem szeretik a kisebb megbí­zatásokat. A férfiszabó s egy női szabó képviseli a ruhaipart. — A férfiszabóság kis forgal­mú ... —,A női szabó is „elég”? — Hát... — féligmeddig évőd­­ve — a kontárok besegítenek. Ahol olyan mozgékony a divat... Pedig próbáltunk nekik is „legá­lis” munkát szerezni egy fővá­rosi vállalat révén. De azért... — Higgye el, titkár elvtárs, le­het legalizálni a tevékenységü­ket. Beszéljenek velük, hogy váltsanak ipart. Legtöbbüknél az az akadály, hogy nem is tud­ja, milyen egyszerű. Két év szak­mai gyakorlatot kell hitelt ér­demlően igazoltatni, — a tanács is tájékozott erről — és kivált­hatja az ipart. — No igen, de a kötelező nyugdíjjárulék és betegbiztosítás is kiadás havonta. — A nyugdíj milyen jó lesz majd, s a betegbiztosítás is csak megnyugvás ... Ha meg másod­állásban működik valaki, ezt se kell fizetnie. Rehák László emlékszik, hogy volt villanyszerelő is. — Van, Árva József, de úgy, hogy az iparát Kunbaracson vál­totta ki, viszont itt lakik. — Hasonlóképpen ®ehet meg­csinálni a kőművessel is. — Cipész csak egy van, az is másodállásban. — Főállása hol van, melyik ci­pőüzemben ? — A téesz melléküzemében dol­gozik ... Tíz éve még két fő­állású cipészünk volt, meg is éltek belőle. Ma is fiatalok még, de beadták az Ipart. Más szak­mában keresik kenyerüket. Ma már elég ez az egy cipész. A konfekció meghódította a tere­pet. Ha leválik a talp, vissza­veszik a boltban. Miért javíttassa az ember. Elvégre nem lehet kö­vetelni egy konfekciócipőtől, hogy hat hónapig hibátlanul ki­bírja ... Mit lehet tenni, nevetünk az irónikus túlzáson. — Gépjárműjavító kisiparos? — Két lakatosunk van. — ök olyan javításokat vál­lalhatnak, amit munkaegyesítés jogán végezhetnek a járműveken. Tehát, ami a saját szakmájukkal is összevág. Mint ahogy például az asztalos üvegezhet is ... — Jó szakemberünk volt a gépjárműjavító, de még. ezerki­­lencszázhetvenben elment Lajos­­mizsére. Ladánybenén 30 autó, mintegy 200 motorkerékpár van, s bicikli is — vagy négyszáz. Egy szál ács működik. Több is lehetne. Kell az egy kovács is, hiszen szakszövetkezeti község. Van két bér- és tűzifa-fűrészelő­­jük, ez már úgynevezett szabad­ipar. Külön igazolvány kell bér­­fűrészeléshez, illetve a tűzifához. Miért? — A bérfűrészelés hosszanti vágás, tehát mint ahogy a desz­ka készül, a másik meg kereszt­vágás ... Aki csinálja, nemcsak ebből él. \7ízi Mátyás már-már össze­­’ gezné, hogy tehát hiány van kőművesben, gépjárműjaví­tóban. De ez csak a kisiparos­nyilvántartás alapján, azaz akik­ből mégis van. — Egyáltalán nincs háztartási­gép-, rádió- és tévéjavító kis­iparos. Rehák László felveti, tudnának­­e a községben egy begyűjtőhe- Ivet kijelölni, ahová egy megál­lapodás szerinti napon, heten­ként, kéthetenként kiszállna egy ehhez értő kisiparos — más hely­ségből. Oda bevinné a lakosság a javítanivalót, a többit meg megbeszélnék az iparossal. A KI­­OSZ tudna ebben segíteni. — Ez megoldható. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents