Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-13 / 214. szám

1973. szeptember 13 • PETŐFI NÉPE • 5 Pillantás a parányok világába Az elektronmikroszkóp felta­lálása és használatba vétele szinte határtalan perspektívákat nyitott a tudomány előtt. Egye­bek között ennek köszönhető, hogy a biológia, a kristálytan, a kémia stb. mai fejlettségét elér­hette. A képen látható nagy felbon­tóképességű angol elektronmik­roszkóp különösen alkalmas fém- kohászati és kristálytani kuta­tásokra. Kezelése egyszerű; ket­tős irányító berendezés lehetővé teszi a programozott átkapcsolást világos képmezőről sötétre; au­tomatikus vákuumrendszere nyomógombos irányítású. Szá­mos kiegészítő berendezéssel is elláttták, amelyek megkönnyítik a kutatók munkáját. A gépet gyártó cég speciális preparátum­készítő berendezést is szállít az elektronmikroszkóppal. Követésre érdemes Filmvetítés a város szélén — Még a vacsorát, is félbe­hagytam, amikor hallottam, hogy megjött az autó. Fogtam a kis széket és a ház előtt folytattam a falatozást, mert nem akartam lemaradni a filmről. A kiskunhalasi Szondi utcában jegyeztük föl egy idős bácsi sza­vait. Sajnálkozva hozzátette: kár, hogy a jövő nyárig várni kell az újabb utcai előadásokra, mert Nagy Sándor, a városi művelő­dési központ munkatársa leg­utóbb elköszönt a nézőktől-hall- gatóktól, akik közül sokakat névről ismer. Megígérte,, hogy 1974-ben ismét elhozzák a vetí­tőgépet a Szondi utcába. „Jöj­jenek csak, várjuk a jó filmeket és az érdekes előadásokat.” Itt is bevált tehát a művelő­dési központ összetett ismeret­terjesztési módszere. Az „is” szó azért szerepelt az előző mon­datban, mert az Üj utca 45., a Csillag u. 4., a Dénes M. u. 26. és a Bornemissza u. 15. számú ház előtt is vetítettek a forró nyári hónapokban filmeket, tar­tottak előadásokat. Mindenütt hat alkalommal jelent meg a közművelődési brigád. A műsor minden esetben az if­júsági korosztályoknak szánt film vetítésével kezdődött. A legki­sebbek is szórakozáshoz jutottak a városszéli utcákban és a szü­lők ezután könnyebben tudták az ágyba parancsolni az aprósá­gokat. Igaz, ami igaz, a rajzfil­meket, a meséket a felnőttek is tetszéssel nézték, majd figyel­mesen hallgatták az érdekes, közérdekű előadásokat. Rendőr­tisztek szóltak a közúti balese­tek okairól. A kórház orvosai a ,nyári fert°ző betegségek meg­előzésére hívták fel az utcai előadások résztvevőit. A Pető­fire emlékezünk című műsorban a városi művelődési központ színjátszói is felléptek. Mind az öt helyen megtartották az aláb­bi előadásokat: A magyar kül­politika napjainkban, Az ifjúsági törvény végrehajtása, Műanyag a háztartásban. H. Béres Erzsébettől, a fárad- hatatlán népművelőtől megtud- tuk, hogy a nyári ismeretter­jesztő" sorozat lebonyolításához sok segítséget kaptak a városi tanács művelődésügyi osztályá­tól. A 30 előadást 2600 érdeklő­dő hallgatta meg. Több mint 10 esztendeje kí­sérleteztek először a nyári nép­művelés új módszereivel. Ab­ból indultak ki, hogy a munká­ban fáradt emberek este semmi­lyen vonzó program kedvéért nem öltöznek ünneplőbe, nem mennek be a „centrumba", de ha „elviszik” hozzájuk az elő­adókat, a filmeket akkor szíve­sen elsétálnak az utca másik vé­gébe. Az elgondolás bevált. Még a tévé vonzása sem csökkentette ■az érdeklődést. Szüntelenül gaz­dagítják a programot. Idén — például — esténként útifilmeket is vetítettek. A módszert követésre ajánl­juk. (Hajdanán kedvelték Kecs­keméten is a leninvárosi hétfői dokumentumfilm-esteket, a ta­nyai csillagászati előadásokat.) Kiskunfélegyházán, Baján is minden bizonnyal siker kísérné a hasonló kezdeményezéseket. H. N. BÁCS MEGYE - JÓZSEFVÁROS Megyék a fővárosért Egyszer arról panaszkodott egy kalocsai ismerősöm, hogy ő bizony nem érzi jól magát iBudapesten, nagy a zaj, elviselhe­tetlen a forgalom, az emberek barátságtalanok és folyton ro­hannak valahová. Egyetlen kerületben érzi jól, otthonosan magát, aí VHI-ban, vagyis Józsefvárosban. Ott még az idege­nek is kedvesek, főleg, ha megtudják, hogy Kalocsáról jött. A kerület lakosai valóban tisztában vannak azzal, hogy sok szé­pet köszönhetnek Bács megyének, s a testvérmegyéből érke­zőknek is jó érzés tudni: van egy hely, ahol „idegenben” is otthon érezhetik magukat. Mostanában a megye képző­művészeinek alkotásaival ismer­kednek a iózsefvárosiak. A ki­állítást örömmel és tetszéssel fo­gadták. s máris érdeklődve vár­ják a többit. Az augusztus vé­gén megnyitott kiállítással ugyanis egy sorozat kezdődött, a „Megyék a fővárosért” centená­riumi akció keretében. Szeptem­ber 19-én a megye népművészete mutatkozik be. ezl követően pe­dig megismerhetik a keceli batik- szakkör munkásságát, majd Ka­locsa népművészetét, december­ben pedig a fafaragóké lesz a helytörténeti kiállítóterem. A kerületi tanácson azt mond­ták — kis baráti túlzással —, hogy a iózsefvárosiak már nem is tudnak ünnepelni a kalocsai táncosok nélkül. Most épülő óvo­dájuk parkosítását, belső csino­sítását is a népművészetéről vi­lághíres város vállalta magára. Nagy lelkesedéssel készülnek a kecskeméti és a baiai szimfonikus zenekar fogadására is. október­ben. És igencsak szívesen látott, sőt végleg letelepített vendégek azok a díszcserjék és facsemeték, amelyekkel megyénk segíti ár­nyat adó szép lombokhoz a zöld­ben nagyon szegény kerületet. Bács megye és Józsefváros kö­zött sikerült áthidalni a nagy­város és a vidék közötti, sokszor mesterségesen felduzzasztott el­lentéteket. Ez a cél vezérelte a Fővárosi Tanács vezetőit, amikor elhatározták, hogy a főváros egyesítésének 100. évfordulóján, egy asztal mellé ültetik az ün­nepeltet. valamennyi távollevő rokonnal. Vagyis felelevenítik, élővé teszik a régebben elhanya­golt rokoni kötelékeket a me­gyékkel. Épnek a jegyében rendezik meg — az idén nyolcadszor — a budapesti művészeti hetek ün­nepségeit. Szeptember 24-én Szépvölgyi Zoltán. Budapest, Főváros Tanácsának elnöke nyit­ja meg hazánk megyéinek nép- művészeti kiállítását, a Magyar Nemzeti Galériában. Első ízben rendezik meg az elmúlt száz év­ben született magyar színművek előadássorozatát, a budapesti és vidéki színházak részvételével, de külföldi szerzők darabjai is he­lyet kapnak a gazdag program­ban. A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház például Shakespea­re „Troilus és Cressida” c. szín­művével szerepel a bemutatóso­rozaton. Megyénk népművelőinek körében pedig érdeklődésre tart­hat számot a Fővárosi Művelő­dési Házban, október 15—18-a között megrendezésre kerülő nem­zetközi színjátszó fesztivál. Feltehetően sokan váltanak majd jegyet a világhírű külföldi együttesek vendégelőadásaira, vagy a zenei hetek rangos ese­ménysorozatára. amely az Erkel Színházban díszhangversennyel kezdődik, szeptember 24-én. Itt hívjuk fel a figyelmet a legér­dekesebb kiállításokra: a Mű­csarnokban nemzetközi kisplasz­tikái biennálé nyílik, a Petőfi Irodalmi Múzeumban száz év sajtójával ismerkedhet a közön­ség. az Iparművészeti Múzeum­ban pedig Budapest százéves ze­nei életéből adnak áttekintést. Kár volna elhallgatni, hogy a centenárium tiszteletére több fát ültettek az idén a kertészek, mint a korábbi években együttvéve. A fővárosba látogatók örömére rendbe hozták Gül Baba türbéjét, a Népligetben pedig most szep­temberben adják át a centená­riumi parkot, a „megyék kert­jét”, amely kicsinyben az orszá­got ábrázolja, mivel minden me­gye elküldi a maga jellegzetes, sajátos növényeit. Veszprém me­gye bazaltkövet küldött a fővá­rosba. s ebből valóságos holdbéli tájat formálnak a parképítők, emlékeztetve a Badacsonyra, Tá­tikára. a Balatonra. Az új park emlékfalának elkészítésére Bács- Kiskun megyei művészeket kér­tek fel. s a központi emlékkövön kívül valamennyi megye saját emlékkövet is állít á főváros centenáriumának tiszteletére. Hogy mire jó mindez? Elsősor­1QO «sv bán arra, hogy mélyüljenek, gaz­dagodjanak, országos méretűvé váljanak az emberi kapcsolatok. Budapestet, csak azok a korlá­tolt és elszigetelt lokálpatrióta sznobok helyezik ..mindenek fö­lé". akik gyakorlatilag szinte semmit sem tesznek sem ma­gáért a városért, sem az orszá­gért. A főváros kerületeinek la­kóit, üzemeinek dolgozóit régi és igen erős szálak fűzik a me­gyékhez. Összeköti őket a föld­osztások. falujárások, nagy nép­művelési ..csaták” emléke, nap­jainkban pedig az ipartelepítések frissítik fel az összetartozás ér­zését. mossák el a különbségeket Budapest és az ország legtávo­labbi részei között. Az már szin­te közhelynek számít, hogy a fő­város lakossága az egész ország­ból tevődik össze. Az évről évre sokasodó autók pedig ma már azt sem zárják ki a legkiválóbb művészeti rendezvények élveze­téből. aki messzi falvakban, vagy tanyán lakik. A centenáriumi rendezvények még hatalmasabbra táriák az or­szág szivéhez vezető kaput. Ta­lálkozókat is szerveznek a buda­pesti és vidéki üzemek vezetői, valamint a szocialista brigádok és szövetkezeti dolgozók között, s ha valamit kívánni iehetne a születésnap alkalmából, hát azt kívánnám, hogy ez az országot megmozgató szellemi pezsgés tart­son tovább. Örömére és hasz­nára nemcsak Budaioestnek, ha­nem az egész országnak. Vadas Zsuzsa Filmjegyzet É Nincs sem­mitmondó té­ma, ha valaki a banalitások burkából képes kifejteni az embert. Ingmar Bergman vitat­hatatlanul az a rendező, aki képes erre. Új filmje mégis meglepetést keltett. A kri­tikusok egy ré­sze úgy véle­kedett, hogy ez pályafutásá­nak talán a legszebb film­je. Mások fa­nyalogtak, hogy lám, a nagy Bergman is „kifulladt”, már csak ilyen banális, hold­kóros három­szögtörténetre futja az erejé­ből. Hogy ki­nek van iga­za? Rám „A csend” tette eddig a legnagyobb hatást, s változat­lanul a „legbergmanibb” film­nek tartom. Ugyanakkor az Érin­tés úgy érintett meg, mint egy szép. zenei hangokból építkező pillanat, amikor hirtelen szétosz­lik az érzéseinket elbizonytala- nító homály, s mi tisztán látjuk magunkat, s mások arcát is. Ami talán a legmeglepőbb, hogy ennek a nagyszerű rende­zőnek, aki már annyi emberi ki- égettséget, erkölcsi válságot áb­rázolt döbbenetes erővel, s való­sággal remekelt a hamuszürke hangulatok megteremtésében, — mennyi meleg, lágy színe van egy asszony sorsának kibontásához. Az asszony ez esetben nem a végzet asszonya, nem is sorsül­dözött, megtépázott, tragikus nő­alak. hanem „problémamentes” védett, üvegházi lény, gyönyörű otthonnal, hűséges, megértő férj­jel, két szép gyerekkel és szoli­dan kellemes külsővel. Rende­zett és eseménytelen életének az egyensúlyát látszólag még az sem zavarja meg, hogy beleszé­dül egy kívülről nézve meglehe­tősen ostoba és hétköznapi ka­landba. Látszólag ugyanúgy él tovább mint azelőtt, védetten, sébez- heteilenül, kifogástalan rendben tartva háztartást és házastársi kapcsolatokat. A felszínen sem­mi sem változott. Valójában minden elmozdult a helyéről, minden más lett. A szép, vihar­mentes, tájképszerűen nyugodal­mas, mozdulatlan családi életnek vége, Karin már nem az a nő, akinek látszik, bár még titkolja, leplezi a valóságot. Tulajdonkép­pen akkor vállalja tettét, vagyis önmagát, amikor a szenvedély érintése már lehull róla és ő ott áll, ha nem is boldogan, de fel­szabadultan, megváltozottan. Az élete az övé, de ezt soha sem tudta volna meg, sohasem merte volna, családi életének idilli üres­ségénél bevallani, s megváltoztat­ni. ha nincs ez a banális rnegszé- dülés, öntisztító tucatviszony, amely felnyitotta Karin szép, ál­matag és öntudatlan tekintetét. Milyen gyöngéden és mégis erős kézzel vezeti Bergman Ka­rint, védettségéből, gyávaságából a szenvedélybe és a bizonytalan­ságba, végül vissza önmagához. És milyen nagyszerű színésznőt talált erre a szerepre. Bibi An- dersson nem eljátssza, a szere­pét. Annyira természetesen és őszintén, hogy végig eszébe sem jut senkinek: színésznőt lát. Egy asszony éli előttünk a többieké­hez annyira hasonlító életét: ma­gát védi a házassággal, mayát hódítja, szédíti kápráztatja a sze­relemmel, de csak akkor tér ma­gához, amikor már nem viteti magát az eseményekkel, hanem ö dönti el milyen irányba indul tovább. A hangsúly nem azon van, hogy Karin jól, vagy rosz- szul választott, cselekedett. Hogy mert cselekedni, tudott határozni önmagáról. V. Zs. VITA „El kell dönteni, hogy mit akarunk!...” Madaras hozzávetőlegesen ötezer lakosú község. A közmű­velődés gondjai, problémái is lényegében ugyanazok, mint a hasonló nagyságú Lakiteleknek — a Lezsák Sándor vázolta kö­• Kuczka Péter a fantasztikus irodalomról beszél Madarason. Mellette dr. Boglár Lajos néprajzkutató. rülmények között. ... Tény, hogy a művelődési ház nagyterme Madarason is rit­kán telt mej*. A közművelődés mintha nem a tömegek igénye lett volna. Nem csupán a rádió, a televízió és a vagyonszerzés vonta el az embereket a művelő­dés központjától, hanem az a kö­rülmény is befolyásoló tényező­ként hatott, hogy a falusi társa­dalom életkor és (szakmai) mű­veltség szerint is erősen differen­ciált. Nagyon nehéz volt tehát olyan programot összeállítani, amely a közösbe került lovait tán máig is sajnáló János bácsit, az iskolából most kikerült fiatal mézőgazdasági mérnököt; a pe­dagógusokat, a községi orvosokat egyformán érdekli. Aligha van szükség ilyen programra. Ma már szűkebb közösségek­ben mérjük fel az igényeket. Klubszerű foglalkozások között mindenki szabadon hódolhat kedv­telésének. kulturális igényének. (Irodalom, zene, kézimunka, fo­tó, sakk stb.) Ezért a művelődési terveket is a klubok, körök, üze­mek igényei szerint kell összeál­lítani: minden faluban a konkrét helyzet elemezése alapján. Az in­tézmény feladata e tekintetben szinte szolgáltatás jellegű. — Megteremteni a feltételeket. Ha tömegeket mozgató rendez­vényekre is sor kerül, annak megfelelően időzítettnek, igényes­nek kell lenni. Például'- nem ta­nácsos dologidőben hirdetni nagyszabású, költséges színielő­adást. Falun a késő őszi-téli es­ték a legalkalmasabbak az ilyes­mire. Nem szabad silány darabokkal, felkészületlen közreműködőkkel. színjátszókkal, csupán tervet tel­jesítő színészekkel a közönség elé állni. Éppen a tévé teszi igé­nyesebbé a falusi embereket is e téren. A mezőgazdasági vagy ipari nagyüzemek nem egyszer — jó indulattal — szociális-kulturá­lis alapjuk terhére jegyeket vesz­nek és ezeket szétosztják a tagok között, akik ezután vagy felhasz­nálják azokat, vagy sem ... (Amit ingyen kapok, nem becsülöm.) A jó szervezés mércéje az ön­kéntesség. Kizárólag értő embe­rek nyújtsanak információt az érdeklődőknek. Személyre szóló meghívókkal (a meghívó belépés­re jogosít) lehet az embereket eredményesen a művelődési ház­ba „elcsalni”. Például: Kuczka Péter író és Boglár József nép­rajztudós szerenelt Madarason. A sikerre jellemző: több mint négy órán keresztül feszülten figyelt a hatvan meghívott hallgató. In­kább kevesebb előadás és más foglalkozás legyen, de az minő­ségi. Maradandó élményt jelen­tő! A sikeres népművelésnek sze­mélyi feltételei is vannak. A mű­velődési ház igazgatójának, köz- művelődési előadójának és min­den munkatársának lelkes, ala­posan felkészült embernek kell lennie. A népművelőket nem ta­nácsos lepkehálóval fogni, (pedig ez gyakori) darab-darab, kilo-ki- ló alapon. — C£ak ő vállalta — megjegyzéssel. A népművelésért felelős helyi vezetésnek mindenekelőtt el kell döntenie, hogy mit akar. Tényle­ges, jól tervezett, célratörő nép­művelést vagy színes spontán, ta­lán néha szórakoztató, gyakran tetszetős játszadozást. Az előbbit választva számolni kell azzal, hogy a fokozott tevékenység jól kipróbált és bevált népművelő­ket, jól és korszerűen felszerelt művelődési házat, s nem utolsó­sorban nem kevés anyagi áldo­zatot igényel. Érthető, hogy a népművelés, népnevelés hatékonyságában nem hívők, annak fontosságát fel nem ismerők, csupán csak a napi problémák megoldására szontko- zók, a kényelemszeretők, az ener­giájukkal túlzottan takarékosko­dók, az utóbbit vállalják. Ha ezt követően eredménytelenség mu­tatkozik. következik a labdajá- , ték. Madaras, Katymár, Gara, Nagy- baracska művelődési házait ez idén kísérletképpen a helyi álta­lános iskolához kapcsolták. Sze­rencsés ötletnek látszik, hiszen a pedagógusoknak a népművelés a hivatása. Nemcsak 'általános is­kolás fokon! Iskolaszerű népművelésre is al­kalmas a művelődési ház: Mada­rason két csoportban szarvasmar­ha-, egy csoportban sertéstenyész­tő betanítottmunkás-kéozés in­dul. Akik ezeken a tanfolyamo­kon részt vesznek, nyilván köny- nyebben művelhető emberekké válnak. Ugyanúgy, mint azok a fiatalok, akik itt ismerkedtek a gépjárművezetés vagy a fényké­pezés elemeivel; vagy a gyere­kek, akik itt kedvelik meg a könyvet, itt hallgatnak először komoly zenét esetleg mesekeret­be illesztve. Feldbaus* József Rakéta a föld alatt Mihail Ciferov moszkvai mér­nök tervei alapján elkészítették és kipróbálták az első ipari ren­deltetésű föld alatti rakétát. A Trud című moszkai lap beszá­molója szerint a Volga-vidék sztyeppéin végzett kísérletek iga­zolták a különleges földmegmun­káló eszköz rendkívüli előnyeit az összes eddig ismert fúróberen­dezésekkel szemben. Ciferov rakétája, amelynek el­ső változatát a feltaláló még 1946- ban készítette el. a próbaüzem során 18 másodperc alatt „ásott ki” egy 17 méteres kutat. A ra­kéta működési elve a következő: orr-részéből ezer-kétezer atmosz­féra nyomású felhevített gázsugár lövell ki. amely a legkeményebb kőzetet is könnyedén áttöri. A hatalmas nyomás a felőrölt kőze­tet és a földet a felszínre dobja, miközben a rakéta egyre mé­lyebbre fúrja magát a földbe. Ámikor a reaktív fúróberende­zés a programozásnak megfele­lően eléri a kívánt, mélységet, önműködően bekapcsolódik az a segédhaitómű. amelynek segítsé­gével a rakéta ismét a felszínre emelkedik. Üzemanyaggal való feltöltése utón a berendezés is­mét használatba vehető. A találmány iránt a legnagyobb érdeklődést a mezőgazdasági szakemberek mutatják, mert tö­meges alkalmazásával rövid idő alatt megoldható lenne a Volgán túli rendkívül értékes, de víz­hiányban szenvedő feketeföld- vidék kutas öntözése. A Szovjet­unió gázipari minisztériumának kérésére Ciferov és társai kidol­goztak és kipróbáltak egy olvan föld alatti rakétamodellt is, amely a felszínnel párhuzamosan közlekedik a földben, percenként hatvanméteres sebességgel. Ha az új találmányt sikerül meghono­sítani a földgázvezetékek építési technológiájában, ez azt jelenti, hogy egyetlen ilven rakéta ha­vonta húsz kilométernyi föld alatti vezeték alagútiát képes el­készíteni

Next

/
Thumbnails
Contents