Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-13 / 214. szám

* ® PETŐFI NÉPE 9 1973. szeptember 13.

Mai érdekek, holnapi célok

Sokféle érdek metszőpontja a vállalati tevékenység. Az érdekek bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, egyezhetnek és szembekerülhetnek. Vajon mi az az erő, mely a kuszaságban rendet teremt? Mondhatnék, természetesen az össztársadalmi érdek. Ez elvben igaz. A gyakorlati fölismerés s még inkább az érvényesítés már nehezebb, hiszen nem laboratóriumi modellről, hanem egy szüntelenül mozgó, azaz változó szervezetről van szó. S nem is kevésről, mert az iparban tavaly 1040 állami vállalat működött. Jól, rosszul, (kisebb nagyobb nyereséggel, következetes termelésfejlesztéssel, a holnapi célokra is figyelmet szentelve, vagy csak a mai érdekekre ügyelve. Ahány vállalat, annyiféle jellemző? Nem egészen.

Napjainkban az irányítási rendszer — s annak kifejezői, a gazdasági szabályzók — a normális feltételekkel működő, jól vezetett vállalatokhoz igazodik. Ez a hosszú távú társadalmi érdekek következménye, ahogy a vállalati teljesítmény minőségének, hatékonyságának előtérbe helyezése úgyszintén. Érzékelik-e ezt a vállalatok? Bizonyos dolgokban igen. Miért, hogy sűrűn magatartásuk mégis mást, ezzel ellentétest mutat?“

A társadalmi érdekek és a vállalatiak — átmenetileg — szembekerülhetnek. Társadalmi érdek például az építőipar gyorsabb műszaki fejlesztése, ugyanakkor a termelésnövekedés túlnyomó része 1971-ben és tavaly is a foglalkoztatottak számának emelkedéséből származott. Azért, mert a vállalati érdek a „drága” gép, berendezés ellenében az „olcsó” munkaerő mellett szavazott. Ez a mai érdek azonban konfliktust teremt, mert holnap — a munkaerő-utánpótlás elapadása miatt — mégis csak rá kell térni az intenzív útra. a gyors technikai korszerűsödésre.

A harmadik ötéves tervben — a mondandónkat megvilágító esetek sorolását folytatva — a teljes fejlesztési kiadásokon belül

84.5 százalék volt a termelő beruházások aránya. A negyedik ötéves tervben ez 80—81 százalékra csökken, azaz hatékony munkával, viszonylag kisebb beruházási hányaddal kell előte- remtepi a termelés állóalapjait Ez éppúgy össztársadalmi érdek, mint vállalati.

Igen ám, de az érdekcsoporton belül már nem minden részlet egyezik. A vállalatnak például kifizetődő — mert sem eszközlekötési járulék, sem amortizáció nem terheli — az újonnan épült gyártócsarnokba öreg, úgynevezett nullára leírt gépeket, berendezéseket telepíteni. (Ezek aránya ma a teljes gépállományon belül 18 százalék!) Mai érdekei oltárán tehát föláldozza ezzel a vállalat a holnapi célokat. hiszen az elavult eszközök fékezik a műszaki fejlődést, elfoglalják a termelékenyebbek elől a helyet, konzerválják a technológiát. a munkaerő szakképzettségi színvonalát, stb.

A holnapi vállalati célok — műszaki fejlesztés, minőségnövelés, hatékonyság — távolabbra kerülése összegeződve már kihat a társadalmi érdekekre is... a láncot egyetlen gyengébb szemnél elszakíthatjuk! Azaz a munka társadalmi termelékenységét úgy kell növelni, hogy az minél inkább összhangban álljon az általános és a vállalati érdekekkel,

a mai célokkal s a holnapi tennivalókkal.

Könnyű ez? Az irányítási rendszer a legnehezebb, legbonyolultabb, mert a legtöbb tényező köl- csöhatásával kényszerül számolni. A gyártmányszerkezet változása lényeges tényező a nemzeti jövedelem növekedésében, de sűrűn szembekerül a vállalatok bizonyos csoportjainak mai érdekeivel. Az úgynevezett központi fejlesztési programok — így az, hogy az energiahordozókon belül a szénhidrogének aránya az 1970. évi 42 százalékról 1980-ra 65 százalékra emelkedjék— nagy hatást gyakorolnak az ipar egészére, a vállalatok „egyéni” jövendőjére. mégis, ma nem mindenkor találnak teljes megértésre, támogatásra. Bátran leírhatjuk tehát, hogy a vállalatokon belül a napi és a távlati érdekek között sűrűn konfliktusok teremtődnek. s ez nemhogy hiba lenne, hanem egyenesen a haladás len- ditője. Akkor, ha ...

Ha a vállalatok meglelik az érdekek egyeztetésének elvi alapját, ha megkeresik azokat a módszereket. amelyek a tényleges hatékonyság forrásai. Ilyen módszer egyebek között A rekonstrukció, azaz új alapberuházás nélküli intenzív feilesztés az építésben, szerelésben az idénvielleg szerepének mérséklése, a gyártás- és gyártmányfejlesztésben az egészséges kockázat viselése, a túlzott ágazati berendezkedés föladása a szabad kapacitások hasznosítása érdekében.

Természetesen a fönti felsorolásban esetleges hasonlókat nem nehéz lelni, ahogv hiba elfeledkezni a mai érdekek, holnapi célok konfliktusának lélektani, beidegződésbeli okairól is. A gyárakban sokat emlegetett „verkli” nem pusztán kiszólás, összegező- je egy meghatározott szemléletnek és gyakorlatnak, a nagyon is kétes értékű elvnek, miszerint járt utat iáratlanért el ne hagyj. Ha ez így lenne, ha igaz lenne, az ipar nem volna ipar. mert valamikor a „mai” érdekek túlzott érvényesítése okán megragad a kézi részeiénél, a gőzgépnél, az őskohóknál.

Tolják félre ezek szerint a mai érdekeket, s csakis a holnapra figyeljenek? A végletesség jót soha nem szült. A jobb utáni kutatás annál inkább. S ez esetben ez a jobb ahnak keresése, ami a mai érdekeket és a holnapi célokat összefogja, ami ma is elegendőt nyújt, s holnapra még többet ígér.

M. O.

• A II. brigád a díszdobozok részeit csiszolja.

Fejlődésre képes a vesszőipar

Ezt a megállapítást tehetjük erről a népi hagyományon alapuló kézműiparról, ha aTiszaalpá- ri Kosárfonó Háziipari Szövetkezet háza- táján széjjelnézünk. A szokásos termékek mellett ugyanis új fajta készítmények egész sora bővíti a messzi országok kereskedői és vásárlói előtt egyaránt jól ismert választékot. Ezekre jellem• A díszítő brigád a gyűmölcstálcák díszeit

kosarak sokfélesége után így jönnek létre a furnér aljú, gyümölcsöstálcák, melyieknek farésze különféle égetett, dió- páccal színezett mintákkal van díszítve. Ezek falidíszként is alkalmazhatók. A vdrágcseréptar- tók, az italtartók kialakításában szirttéri 'az' érnTítétt téchnikát alkalmazzák. ,

Ä csali vesszőt igénylő, változatos kivitelezésű kalitkák, kutyaházak, galambszállítók, kutyaszállító kosarak stb. szintén azt jelzik, hogy a vesszőipar a lehetőségeit kihasználva igyekszik lépést tartani! a változó igényekkel. A szövetkezet termelési profiljának módosulását jelenti, hogy furnérból való díszdobozok készítésével is kísérleteznek új, 45 nődolgozót foglalkoztató részlegükben.

A szövetkezet termékszerkezetének ez a változása nem jelenti azt, hogy a kosarak iránti exportkereslet megcsappant volna, mert ki sem tudják elégíteni azt. Arról van szó csupán, hogy az ARTEX a külföld újabb igényeit juttatta el a vesszőfonókhoz, s ők igyekeznek azokat mielőbb kielégíteni. Hogy ez a szándékuk nem marad kísérlet, azt ékesen bizonyítja a kiküldött mintadarabokra válaszként érkezett svájci, angol és francia megrendelések.

A. Tóth Sándor

Baranyi Istvánná mintákat rajzol.

(Tóth Sándor felvételei)

Válaszolnak az illetékesek

Lapunk július 27-i számának Olvasóinké a szó rovatában jelent meg az Indítson ismét hob- by-járatot a Volán! című panasz. Írója, a Kecskeméten lakó Ne- metz Gyuláné sokak nevében tette szóvá, hogy jelenleg eléggé körülményesen, legalább 3—4 kilométernyi gyaloglás révén lehet eljutni a megyeszékhely Halasi úti iskolájának környékén levő telkekre, s onnan haza. A korábbi évek nyarán külön autóbusz közlekedett errefelé, idén azonban megszüntette a Volán e járatát, mondván, hogy kevés utas veszi igénybe.

Az ügyben levélbeni választ kaptunk a Volán 9-es számú Vállalat személyforgalmi osztályvezetőjétől, dr. Torna Lászlótól. Tájékoztatásából a következőket tudtuk meg: utasszámlálási adatok bizonyítják, hogy az 1971-es és 1972-es év nyarának hét végi. valamint munkaszüneti napjain közlekedő egy-egy hobby-járaton átlagosan 8—Í0 személy tartózkodott, vagyis minimális volt a kocsi kihasználtsága. Mivel ez utóbbit illetően kedvező változásra nem volt kilátás az idei esztendőben sem, így szükségtelenné vált a járat megindítása. Egyébként közismert, hogy Kecskemét és Jakabszállás között naponta is közlekednek menetrendszerűen autóbuszok, amelyek megállója a hobby-kertek közelében van, következésképpen e járatokat célszerű igénybe venniük a szóban forgó tulajdonosoknak. De nem szabad figyelmen kívül hagyniuk egy másik lehetőséget sem: a MÁV keskeny nyomközű — Kecskemét és Kiskőröst, illetve Kiskunmajsát összekötő — vasútvonalán járó szerelvények rendszeresen megállnak Törökiáiban, s onnan már könnyűszerrel lehet elgyalogolni a kis birtokokra.

*

Ugyanezen összeállításunkban közöltük Szűcs Albert kunszent- miklósi lakos sorait Drukkoló utasok a későn induló buszon címmel. Olvasónk kifogásolta, hogy a nagyközség főteréről vasárnaponként 15 óra 20 perckor kigördülő — és gyakorta zsúfolt — helyi buszjárat mindössze három perccel a vonat indulása előtt érkezik az állomásra, így a Budapestre, illetve Kiskunhalasra azonos időben, fél 4 órakor induló szerelvénnyel elutazni szándékozók egy része nem tudja megváltani menetjegyét a pénztárnál, s az útiköltség utóla- gÖS' rtiegfizeteké ecetén már pótdíjat iS felszámol a kalauz. A sq- "fozatos''’ keuéíhéíléhségiéK ‘ ’iheg- szüntetése érdekében levélírónk sürgette az említett időpontban közlekedő autóbusz menetrendjének módosítását.

A panasszal kapcsolatban szintén a Volán 9-es számú Vállalat személyforgalmi os?tály vezető je kereste fel szerkesztőségünket írásbeli válaszával. Ebből kiderült, hogy jogos volt Szűcs Albert észrevétele, ugyanis a június elején életbe lépett új vasúti menetrendhez — melynek értelmében a Kunszentmiklósról a fővárosba, illetve Halasra közlekedő vonat indulási ideje a korábbi 15 óra 38 percről 15 óra 30 percre változott — valóban nem igazodott a helyi buszjárat, s így annak utasai nemegyszer csak az utolsó pillanatban érték el a vonatot. A sérelmet a Volán már orvosolta, s eszerint a kun- szentmiklósi Kálvin térről naponta 15 óra 5 perckor indul az autóbusz, amelynek utasai megfelelő időben jutnak el a vasútállomásra.

Gráczia József kecskeméti lakos levelét Lakásvillamosítás huzavonával címmel augusztus

14-i rovatunkban hoztuk nyilvánosságra. Olvasónk több társa nevében írta meg, hogy a Műkertvárosban levő új — a lakásépítő szövetkezet szervezésében elkészült — otthonaikba nem tudnak beköltözni, mivel az illetékesek még nem gondoskodtak a lakások elektromosenergia-ellá- tásáról. A DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltsége azért zárkózott el az áram bekapcsolása elől, mert az épület villamosvezeték-rend- szerében biztonságtechnikai hiányosságot talált. Minderről hetekkel ezelőtt értesült a kivitelező vállalat, amely azóta sem javította ki a hibát. Az eset furcsasága, hogy időközben az egyik tömblakás már kapott úgynevezett légvezetékes áramot, a többi hasonló épületnél viszont már nem találták e megoldást alkalmasnak a villanyszerelők.

A közöltekre levélben válaszolt a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykőrösi üzem- igazgatóságának vezetője, Monostori József. Mint írta, a panasz megjelenését követően a kivitelező cég azonnal megkezdte a műszaki hiányosságok pótlását, s e munka végeztével folyamatosan bekapcsolták a hálózatba az új fogyasztókat. A lapban említett lakások korábbi áramellátását az tette lehetővé, hogy az építő és szerelő vállalat a saját tevékenységéhez szükséges villamos energiát adó hálózatról ideiglenesen juttatott áramot a közeli épületbe.

Szerkesztői üzenetek

Rozmán Jánosné, Gara: Hozzánk küldött munkaügyi panaszát felkérésünkre kivizsgálta a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Bajai Járási Hivatala, amely szerkesztőségünket tájékoztatta megállapításáról. Eszerint ön családi okokra való hivatkozással nyújtotta be felmondását ez év június 16-án. Munkahelye, a. Vaskút és Vidéke ÁFÉSZ helyesen, a kollektív szerződésben foglaltakat megfelelően zárkózott el kérésének teljesítése elől, hogy július elsejével megváljon feladatkörétől. Az említett szerződés egyértelműen kimondja, hogy felvásárlói munkakörben — amit ön betöltött — hatvan nap a felmondási idő. Jogszabály szerint tehát augusztus 16- án vagy azt követően kellett megkapnia munkakönyvét. Közöljük még, hogy a túlságosan alacsony — mindössze havi' néhány száz forintban megjelölt — fizetésére vonatkozó sérelme nem volt helytálló, a hatóság ugyanis kiderítette, hogy idei esztendő első félévében havi átlagban csaknem 1400 forint bért kapott, amely arányban állott elvégzett munkájával.

Tóth János, Kalocsa: A vonatkozó rendelkezés értelmében 25 évi munkaviszony szükséges a jubileumi jutalomra való jogosultsághoz. Az össz-munkaévek kiszámításánál valamennyi munkaviszonyt alapul kell venni, függetlenül az egyes munkakörök megszűnésének módjától, s a köztük levő időkiesésektől, fia ön — mint azt a szerkesztőségünkhöz küldött levelében írta 16 évi munka után vonult nyugállományba, s azóta, vagyis 10 éve nyugdíjasként dolgozik folyamatosan, szintén jogosult az említett jutalomra, amelynek összege egyenlő a jelenlegi havi keresetével.

Összeállította: Velkei Árpád

F. lEGORQV’-L

A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

Fordította: Havas Ervin

9. Heckert őrnagy látogatása

Néhány nappal azután, hogy Szergejev Hodzsa Ali házába költözött, lépéseket hallott a másik szobából. Arra gondolt, hogy szomszédot vagy szomszédnőt kapott.

Késő este. amikor már lefekvéshez készülődött, kopogtattak a két lakást elválasztó ajtón.

— Tessék! — válaszolta Szergejev.

Az ajtóban Heckert jelent meg Teátrálisan. karjait szélesre tárva a széken ülő Szergejev felé lépett.

— Otto Heckert. a német felderítőszolgálat őrnagya — mutatkozott be a váratlan vendég.

Szergejev felállt, meglepetten kereste a megfelelő szavakat.

— Üljön -csak le. Szergejev úr, azt hiszem, sokáig kell beszélgetnünk egymással.

Szergejev visszaereszkedett a székre, egy másikra lehuppant Heckert is.

— Bizonyára csodálkozik a tapintatlan betörésen és a nyíltságon, amellyel megneveztem magam. Nincs miért szerénykednem. Néhány perc múlva úgyis megtudja. hogy én valójában nem cserépedénnyel kereskedem Iránban.

Szergejev kíváncsian nézett Heckertre. A jövevény észrevette, hogy a házigazda keze enyhén remeg a szék karfáján, „izgatott ... a váratlanság hatása” — gondolta Heckert.

— Nyíltan beszélek önnel. Nagyon érdekel minket, miért titkolja honfitársai előtt német nyelvtudását?

— Honnan tud erről? Hodzsa

Ali ? — kérdezte felindultan Szergejev.

— Igen, az öreg fecsegte el a mi embereinknek.

Szergejev fölugrott a karosszékből.

— Akkor biztosan pletykált a kereskedelmi képviseleten is.

— Üljön le, Szergejev úr, nyugodjék meg. Fölösleges az aggodalom. Embereink megparancsolták Hodzsa Alinak, hogy tartsa a száját, különben elveszítheti azokat a kedvezményeket, amiket a német áruk vásárlásában élvez, ön is tudja, hogy az irániak. bár szenvedélyes fecsegők, nyomban sült hallá változnak, ha az érdekük úgy kívánja.

Szergejev elővette a zsebkendőjét, megtörölte a homlokát.

— Tériünk vissza a tárgyhoz. Tehát mi készteti rá. hogy eltitkolja német nyelvtudását?

— Alig hiszem, hogy ezek az okok érdekelnék a-német hírszerzést.

— Engedje meg, hogy ezt mi döntsük el!

— Nem érzem szükségét, hogy magyarázatot adjak.

— Szergejev úr. ön nem Hodzsa Alival beszél. Mi nagyon jól tudjuk, milyen következményekkel járna, ha a főnökei megtudnák az igazat. Szereném, ha nem kényszerítene minket e végzetes lépésre.

Szergejev gondolataiba mé- lyedt.

Heckert nem vette le róla a szemét. Előhúzta a cigarettatárcáját. rágyújtott

A cigaretta már csaknem elhamvadt. amikor Szergejev végre a vendéghez fordult:

— Én német vagyok, bár Oroszországban születtem. Több rokonom él Németországban. Amikor apám meghalt, háromesztendős voltam. Anyám orosz férfihez ment férjhez, aki örökbe fogadott engem. Amikor beléptem a katonai iskolába, nevelőapám azt tanácsolta, hogy tagadjam le az igazi nemzetiségem, adjam ki orosznak magam, s hallgassak a külföldi rokonokról is. Ügy gondolta, hogy az őszinteség megakadályozná a karrieremet. Megfogadtam a tanácsát. Eltitkoltam a német nyelv ismeretét is. amelyen gyerekkoromtól beszeltem. Ma már a szüleim nem élnek. Én súlyosan megsebesültem a finn fronton, le kellett szerelnem. Most pedig ideküldtek, s ha kiderülne, hogy szándékosan letagadtam a nemzetiségem és a külföldi rokonaim ... A hazugságot nem bocsátják meg nálunk.

— Ezt nagyon jól tudom. Szergejev úr. Éppen erre építettük a javaslatunkat. Arra. hogy ön a mi honfitársunk, akit a sors szeszélye idegenbe vetett. E szempontból semmi jelentősége nincs annak, hogy a nevelőapja orosz volt. Ismerjük azt a nagy, mindent eldöntő szerepet, amit a gyermek nevelésében az anya játszik.

— Remélem, most. hogy mindent elmondtam, nem kívánnak nekem kellemetlenséget okozni.

— Szó sincs róla! Mint honfitársammal. teljesen nyíltan ismertetem önnel, látogatásom célját. A történelem hatalmas feladatokat tűzött szülei hazája elé, a végrehajtást pedig a Führerre bízta.

Heckert felemelte ai fejét, szemei kikerekedtek, mintha a Führer ott lenne valahol a szobában.

— Különösen Oroszországban várnak ránk nagy feladatok, ezért odaadó emberekre van szükségünk. Számítunk a segítségére Szergejev úr.

— Az őszinteségre hasonlóval fizetek őrnagy úr. A lelkem, természetesen német. Ráadásul tiszt vagyok, s tökéletesen megértem, hogy mit kívánnak tőlem. Gyáva sem vagyok, sokszor szembenéztem a halállal, nem félek a megbízatásuktól. csakhogy én ... nyomorék ember vagyok. Fizikai állapotom nem tesz alkalmassá erre a munkára.

— Ó, Szergejev úr, olyan megbízatást adunk önnek, amelynek teljesítése egyáltalán nem árt az egészségének —. sietett megnyugtatni őt Heckert. úgy gondolva, hogy Szergejev már beleegyezését adta az ajánlathoz.

— -Nem. nem vállalom — jelentette ki Szergejev határozottan.

— Akkor engedelmével, bemutatom önt a főnökömnek. Hivatalos minőségben a követségen dolgozik, ö majd konkrétabban ismerteti az elgondolásunkat.

— Kérem, én nem mehetek be a követségre. A beszélgetés amúgy is fölösleges volna.

— Mindent úgy csinálunk, hogy senki ne szerezzen tudomást róla. A főnöknek egyszerűen örömet okoz. ha beszélgethet egy nehéz sorsú honfitársával

Szergejev nem válaszolt, megvonta a vállát.

— És még egy apró formalitás. Beszéljen részletesen szüleiről, a németországi rokonairól, s önmagáról. Megérti, hogy ki kell állítanom a szükséges okmányokat...

(Folytatjuk.)

csak használati tárgyak, hanem egyben már lakásdíszek is.

Eddig itt kizárólag a hajlékony fűzvesszőt dolgozták fel esztétikus fonatú kosarakká, az újdonságok legtöbbjében viszont a hagyományos alapanyagot fával kombinálják. Ez az újítás a lehetőségek tág terét nyitotta meg a szövetkezetiek előtt. Üj, modern formákat terveznek és valósítanak meg, amelyek az eddigi vesszőtárgyaktól eltérő szerepűek. A karon hordozható