Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

1973. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE ® J>

Évadnyitó a kunszentmiklósi TIT-klubban

Negyedik esztendeje működik *— mind sikeresebben — a Kunszentmiklósi Hermán Ottó TIT Klub. A klub életrehívója és évek óta lelkes szervezője dr. Jakab László fogorvos mindig értékes programot kínált a hallgatóknak, a klub baráti körének.

Megyénk északi „végén” a kísérlet sikerrel járt. Az elmúlt esztendőben amellett, hogy nevezetes vagy híres emberekkel tálálkozott a hallgatóság, bőségesen’ volt alkalmuk vitázásra, beszélgetésre, gondolataik kicserélésére. Most is számontartják a Fekete Lászlóval, Kőhegyi Mihállyal, László Gyula professzorral, dr. Szodfridt Istvánnal való találkozást, beszélgetést, s az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársainak látogatását, amikor először vetődött fel a helyi műemlékjellegű házak megóvásának, karbantartásának gondolata.

Az eddigi szerdai találkozások helyett az idén kedden tartják a klubnapokat. Az évadnyitóra tegnap este 6 órakor került sor a gimnázium pinceklubjában, ahol a megye irodalmi folyóiratának, a Forrásnak négy munkatársa — Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Zám Tibor — találkozott a klub tagságával.

KÖNYVESPOLC

Zámt Tibor: lnterurbán

Zám Tibort szociográfusként tartja számon a köztudat. A Magyarország felfedezése sorozatban nemreg kiadott Bács-Kis- kunból jövők című könyve is ezt látszik igazolni. A nem túl gyakran megjelenő szépirodalmi munkái, novellái azonban arról árulkodnak, hogy talán inkább ez az oldala az erősebb. Vagy ha akarná, lehetne erősebb.

Abban a Szérencsés helyzetben van, hogy most így is, úgyis bemutatkozott olvasói előtt A Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelent meg a kecskeméti Petőfi Nyomdában készült kisregénye. A témája nem új, mondhatni közismert. A „fülszöveg” szerint: „Egy mama, aki kislányáért xnindenre késé, VOV miniszter felesége nevében felhívja a megyeszékhely gimnáziumának igazgatóját és protezsál- ja Erzsikét (saját leányát). A kislányt, persze, azonnal felveszik a gimnáziumba. S mikor

— mulatságos körülmények között — kiderül a turpisság, ugyancsak haladéktalanul ki is vágják onnan. Mindez azonban csak előzmény. A bonyodalmak

— amelyek szálait Zám igazi leleménnyel szövi — itt kezdődnek.’’

De nem idézem tovább a beajánló szöveget, mert még a tartalom összefoglalására sem alkalmas. Hiszen a történet cseppet sem mulatságos, inkább tragikus, s a turpisság szó sem illik ide. Zám nem az anya vagy lánya szemszögéből vizsgálja és közelíti meg a dolgot, hanem az ügyet tollhegyre tűző újságíró lelkiállapotát analizálja, annak a bőrébe bújik, vele láttatja a környezetet, a szereplőket. S nem is a főszereplőket, hanem gyakran az „epizódistákat”.

Mintha egy nyomozó munkának lennénk tanúi, ismerjük meg a történetet, a cselekmény mozgató rugóit. Zám azt a közeget vizsgálja, amelyben egy ilyen eset megtörténhet, a protekció- zás gyökeréhez próbál lehatolni. Nincs irgalommal a „tett” elkövetői iránt — minden mozdulatukat nagyító alá teszi —, de közben arra is jut ideje, hogy saját torzító tükrén át mutassa a társadalmi igazság keresőit is, akik- szintén esendő emberek, s akiket szintén valamiféle érdek mozgat. Kit a pályán maradás utolsó lehetősége kényszerít a téma bátor megírására, kit néhány kapuciner reménye a „sztori” eladására.

A rokonok, vagy az Űri muri világa jut akaratlanul eszünkbe, eltorzult lelkek vergődnek itt is a szorító kalitkában, a kisváros Jojtogató levegőjében. A környezet olyan, mintha egy fél évszázadot léptünk volna visszafelé, s alig néhány utalás sejteti, hogy a mában történik ,mindez. Csak a megírás módszerei modemek, inkább az intellektuális játék hat ránk, mint a cselekmény és a leírás, ezt teremti meg a feszültséget is, de ez teszi helyenként- nehezen olvashatóvá moralizálóvá a regényt. Zám könyve tehát nem köny- nyű olvasmány és nem is „eleven és fordulatos történet”, ahogy a fülszöveg ígéri. Abban viszont igaza van, hogy gondolkodásra és ítélkezésre serkent, s ez a lényeg. Aki vállalkozik rá, hogy türelmesen végig olvassa, az-nem fog csalódni.

A festészet - állásfoglalás

Somogyi István műtermében

Somogyi István festőművész Dob utcai műtermébe szívesen „szállnak alá” a barátok, ismerősök — az „alászállás” szó szerint értendő, a műterem lent van az alagsorban. Költők, színészek, újságírók, akik szintén a munkásosztályból jöttek, mint Somogyi István és még nem felejtették el: hová, kikhez tartoznak.

Éveket töltött gyárakban, tsz- ekbén. Jelenleg is két gyár vallja festőjének, s ennek köszönheti, hogy július 20-án személyesen találkozott a székesfehérvári Könnyűfémben PhamVan Dong- gal, aki meghívta Vietnamba.

— Több mint tíz éve foglalkoztat a vietnami nép hősies küzdelme. — Mindent elolvastam erről a témáról, ami csak fellelhető nálunk és nagyon sok segítséget kaptam a hazánkban tartózkodó vietnamiaktól. A velük való megismerkedés és barátság tette lehetővé számomra az alapos tájékozódást.

Hamarosan az olvasók is találkozhatnak rajzaival. Vámos Imre, a Magyar Nemzet újságírója Vietnamról írt riportkötetet, s

• A kun arcú Dózsa György

ahhoz készített grafikákat. Feltehetően még az idén a hivatalos meghívás is megérkezik Hanoiból?

— De előtte még egy fél évre Lengyelországba utazom. Jövőre ugyanis Varsóban jendeznek egy nagy kiállítást a képeimből, s már most megkezdődnek az előkészületek.

Lengyelországban háborúellenes képeinek köszönheti nagy népszerűségét. Közülük több bekerült az auschwitzi kortcentrá- ciós tábor múzeumába. Két éve, amikor ezek a képek készültek, műtermébe látogatott Louis Weinstock, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának egyik — magyar származású — vezetője. Rögtön párhuzamot vont a múlt és a jelen között, s példát is mondott: Angela Davis perét.

— Végül arra kért, nem adnék-e egyet az auschwitzi képekből Angela számára? A beszélgetés mélyen elgondolkoztatott és akkor született meg bennem egy aukcióval egybekötött kiállítás gondolata.

Előkeresi a nyomtatványt, amelyben felkérte a világ leg- ’ nevesebb képzőművészeit az együttműködésre. - Íme néhány azok közül, akik válaszoltak, vagyis képeket, plasztikákat küldtek a New York-i Manhattan Country Shool aulájában rendezett szolidaritási tárlatra: Picasso, Siqueiros, Salvador Dali, Chagall. Braque, Moore, Kokoschka. Somogyi István 30 kér pet ajánlott fel Angela Davisért, s a kiállítás összbevétele megközelítette a 20 millió dollárt. Mutatja az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkárának, Gus Hall-nak a köszönőlevelét, örül, hogy festő létére valamit tehetett, valamit megmozgathatott. Bizonyítékot szerzett, hogy igenis lehet politizálni, a festőállvány mellől is lehet, csak az , embernek nem szabad elfelejtenie soha, hogy honnét jött és kihez tartozik.

Erős egyéniség: nem hagyja

0 A műteremben sűrűn megfordul a színészbarát, Szirtes Adám

(Foto: Kotroczó István)

sodortatni, nem is adja fel magát. Pedig nálunk, furcsa módon, igazán „divatosak” a harcosan elkötelezett alkotók.

— N.em is veszik tőlem túl jó néven a szakmában, hogy a magam útját járom. Látszik ez abból is, hogy az elismerést nem elsősorban itthon kapom, meg, persze hadd tegyem hozzá, nem csak az elismerésért dolgozom. Amikor a háború rettenetes éveiben éltünk, úgy éreztem, tiltakoznom kellene és megfogadtam, ha egyszer sikerül festővé lennem, sohasem festek mást, csak amit érzek és gondolok.

De a legőszintébb érzés, a legbecsületesebb gondolat is elhalványodik. ha rosszul fejezik ki. Élettelenül. Somogyi István legnagyobb erénye a kifejezés bizr tonsága, színeinek drámai ereje. Egyik képén fiatal férfi áll felemelt karokkal. Az izzó vörösen lángoló alak maga a megtestesült lázadás. Nyugodtan, tiltakozó felkiáltójel a lüktető színekben elmondott gondolatok végén. A „Mélytengeri látomások” •• képsora akár tudományos tanulmány is lehetne a tengerfenék különös világának elképesztően dús formai átrendeződéseiről. Aztán egy érdekes, keményvoná- sú arc hívja magára a figyelmet: Dózsa György portréja.

Jellegzetes kun arc. Az előzmény a gyermekkorba nyúlik vissza. Akkor látott először kaszával ballagó kun férfiakat, de nem tudta, hogy mifélék. Amikór festő lett, elhatározta, hogy megkeresi ezeket az embereket. Tíz évvel ezelőtt a vasúton felfedezte ismét őket, egészen véletlenül, fel is szállt nyomban a vohatra, kíváncsi volt, hova mennek? Hirtelen nagyon fontos lett a számára, hogy megismerje az életüket. így jutott el az Alföldre. így talált rá a gyárak, munkások festője a falura. Az egész népre.

Vadas Zsuzsa

Társadalmi, politikai feladatok az ifjúság előtt

Beszélgetés Németh Ferenccel, a KISZ megyei bizottságának első titkárává!

Ha megkérdezné valaki, hogy az első félévben melyik ifjúsági esemény tetszett a legjobban, nem tudnám eldönteni. De gondolom, hasonló helyzetben vannak mindazok, akik lobogó fáklyával a kezükben felvonultak a Petőfi-évforduló nyitányaként megtartott kiskőrösi ünnepségen, ott voltak a forradalmi ifjúsági napok kecskeméti megnyitóján, látták a nagyszerű műsort, kilométereket gyalogoltak a berlini Alexander- platzon, vagy a Szelidi-tó partján. Több tízezer fiatal vett részt ezeken a tartalmas, színvonalas rendezvényeken.

Most új feladatok várnak rájuk. Ezekről, a soron következő tennivalókról,'az ifjúsági szövetség programjáról Németh Ferenccel, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkárával beszélgettünk.

— Mielőtt azonban rátérnénk a fenti témára, megkérlek, ismertesd eddigi munkádat, eredményeidet: mikor, hol végezted tanulmányaidat, hol dolgoztál?

1949-ben, a Somogy megyei Törökkopányban születtem. A kaposvári gépipari technikum elvégzése után a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára nyertem felvételt.

1970- ben fejeztem be főiskolai tanulmányaimat, s ezután a kecskeméti városi KISZ-bizottság titkárának választottak meg.

1971- től 1973. augusztus 1-ig katonai szolgálatot teljesítettem. A KISZ megyei bizottsága június 25-i ülésén választott meg első titkárnak. 1963 óta dolgozom az ifjúsági mozgalomban. A technikumban, s a főiskolán a KISZ- titkári teendőket láttam el. 1970 óta vagyok a párt tagja.

— A második félévben milyen feladatok hárulnak a fiatalokra?

— Jelenleg az egyik legfontosabb tennivalónk a szeptember 15-én kezdődő KlSZ-vezetőség- választó taggyűlések, valamint a november 5-től 20-ig tartó városi-járási küldöttértekezletek előkészítése — hangsúlyozta az első titkár. — Elsősorban azt akarjuk elérni, hogy mindenütt tehetséges, rátermett KISZ-esek kerüljenek az alapszervezetek, csúcsvezetőségek élére, vagyis olyan fiatalok, akiket az ifjúkommunisták tisztelnek, becsülnek. A vezetőségválasztások előkészítésében nagyon sokat segítettek a megyei, járási és városi pártbizottságok munkatársai. Figyelemmel kísérték az alapszervezetek, csúcsvezetőségek munkáját, a tavaszi, nyári hónapokban gyakran ellátogattak az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben dolgozó ifjúmunkásokhoz, érdeklődtek a mozgalmi munkájukról, javaslatokat, tanácsokat adtak. A fiatal párttagoknak aktívaértekezleteket tartottak, s megbeszélték a választásokkal kapcsolatos teendőket. Ezeken a tanácskozásokon sok szó esett a fiatalok kommunista neveléséről is.

— A KISZ Központi Bizottsága határozata alapján október 15-én kezdődik az 1973 74. évi KISZ-oktatás. Hogyan készültök erre?

— Az alapszervezetek már megrendelték a jegyzeteket, könyveket, s a fiatalok érdeklődési körének megfelelően kijelölték az oktatás témáját. A KISZ Központi Bizottságának javaslata alapján politikai vitakör, fáklyavivők köre, marxista vitakör, ifjúsági előadássorozat, marxista díákakadémia, ideológiai vitakqr közül választhatnak valamilyen oktatási formát a fiatalok. ' Részletesen megtárgyalják: majd a társadalmi, gazdasági, politikai helyzetünket, a párt Központi Bizottságának novemberi határozatát, illetve a feladatok végrehajtását, a KISZ VIII. kongresszusa határozataiból adódó politikai, társadalmi tennivalókat. és az ifjúsági törvény paragrafusait.

— Kik vezetik az oktatási köröket?

— A megyei, járási, városi pártbizottságok és a megyei KISZ-bizottság munkatársai, valamint a propagandisták vezetik a vitaköröket. Célszerű, ha fejtörőkkel, vetélkedőkkel, tesztkérdésekkel színesítik, gazdagítják a havonként egy alkalommal megrendezendő összejöveteleket.

— Hogyan segítitek a középiskolai KISZ-szervézetek munkáját?

— A középiskolai KlSZ-szer- vezetek már a tavasszal megtartották a vezetőségválasztó taggyűléseket. Nyáron a bajai táborban a diák KISZ-titkároknak egyhetes tanfolyamot tartottunk,

v amelyen az ifjúsági .szövetség irányításának alapvető tudnivalóit, módszereit sajátították el. Mint ismeretes, az új tanévben kilenc középiskolában térnek át az úgynevezett vertikális formára, melynek az a lényege, hogy egy-egy KISZ-alapszervezetbe bármelyik osztályból jelentkezhetnek diákok az érdeklődésüknek megfelelően. Ezeknek az alapszervezeteknek a munkáját természetesen fokozott figyelemmel kísérjük és segítünk nekik.

— Az ifjúsági szövetségre a második félévben is sokrétű, tartalmas feladatok várnak, a KISZ-esek felelősségteljes, becsületes munkájára tehát mindenképpen számítunk — fejezte be a beszélgetést Német Ferenc elvtárs.

Tárnái László

F. JÉG PRO Ki

A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

Fordította : Havas Ervin 8. „Keressen kapcsolatot Szergejevvel!”

A szobában Schönhausen sokáig nem szólalt meg. Heckerten töprengett, akit fiatalsága és gyors karrierje miatt ugyancsak irigyelt. Azt is tudta, hogy előmenetele érdekében bármilyen aljasságra képes. Harmincéves korára elérte az őrnagyi rangot és előkelő beosztást kapott az Abwehrban. Az öreg teljesen elfelejtette, hogy ő maga is hasonló pályát futott be.

Schönhausen tulajdonképpen tartott segítőtársától. Mindenki tudta, hogy Heckert feleségének testvére, a népszerű színésznő, Lia Kugel — Himmler szeretője, s hogy. Heckert Himmler támogatását élvezi.

Heckert ma felhívta Schön- hausent, s jelentette, hogy sürgős ügyben kell beszélnie vele. Az öreg éppen a nyaralójába készült, úgy döntött, hogy útközben benéz Heckerthez. Az ugyanis nem járt be a követségre, hiszen „kereskedőként” tartózkodott Iránban.

A csöndet egy belépő inas zavarta meg, gyümölccsel megrakott asztalkát gurított be.

— Jöjjön Heckert úr, mégis csak jobb lesz a medencénél. Ott hűvösebb van.

„Bogaras az öreg” — gondolta Heckert, de készségesen sietett ajtót nyitni és kiszólt a háziszolgának, hogy vigyen a medencéhez asztalt és karosszéket. Amikor az eltávolodott. Schön- hausen megkönnyebbülten felsóhajtott. ~

— Ki nem állhatom a szolgákat — ők a kémelhárítás szemei és fülei. Hiszen tudja, mennyien érdeklődnek utánunk. A helyi szolgálat ugyancsak kíváncsi lenne rá, miről beszélgettünk — mondta.

Heckert a tárgyra tért.

— Ismertetni kívánom Róka •jelentését azzal az orosszal kapcsolatban, aki nemrég érkezett a szovjet kereskedelmi képviseletre — és Heckert elmesélte, hogyan kapta rajta Hodzsa Ali Szergejevet, amint német újságot olvasott.

— Érdekes történet, nagyon érdekes. Kétségtelen, hogy nyomós oka lehet eltitkolni a német nyelvtudást. Nos, ezt mindenképpen fel kell használnunk. — Schönhausen a medence fölé hajolt, markával vizet merített, majd lassan visszacsurgatta. — Maga teljesen megbízik az ügynökében?

— Feltétlenül, tábornokom.

— Hagyjuk a hivatalos hangot. Az nem fordult meg a fejében, hogy ez az öreg róka az oroszoknak is fecseg rólunk, némi haszon reményében?

— Kizárt dolog — mondta Heckert indulatosan. — Hodzsa Ali túl sokat veszített Oroszországban, amikor be kellett zárnia az irodáját. Gyűlöli a bolsevikoka t. Különben is: ha senkiben sem bízunk, nem érhetünk el eredményt.

— Sajnálom, de a mi munkánk alapvető szabálya, hogy a legkipróbáltabb emberben se bízz meg! Ez esetben is ellenőriznünk kell a jelentést. Meg kell ismerkednie személyesen ezzel a Szergejevvel — valamiféle semleges talajon.

— Ehhez idő kell.

— Nem számít! A sietség mindig hibára vezet. Elnézem ezt a mai fiatalságot — mennyire türelmetlen! Maga tudja, hogyan dolgoztunk az első világháború után. A hírszerző szolgálatot eszünk ágában sem volt felszámolni, hiába írta elő a békeszerződés. Vállaltuk a feladatot: a töménytelen munkát, felkészülni, hogy ismét talpra álljunk. Pénzünk kevés volt. vacak kis szőrmekereskedők szerepét játszottuk, mert rejtőzködnünk kellett a saját hazánkban is, de óvatosan, lépésről lépésre közeledtünk a célhoz. Pontosan tudtuk, hogy ilyen tempóban nem számíthatunk gyors eredményre, de ha elsietjük a dolgot, mindent elveszítünk. — Ráeszmélve, hogy az emlékek mezejére tévedt, s hogy a házigazda nem is figyel rá, Schönhausen felemelkedett a helyéről és a kalapjáért nyúlt. — Keressen kapcsolatot Szergejevvel !

A kerti kapu becsukódott utána.

Von Schönhausen még az első világháború előtt került a hírszerző szolgálathoz.

Sok országban élt rövidebb- hosszabb ideig, és kiemelkedő tapasztalatra tett szert, a felderítő munkában.

Volt azonban egy gyöngéje: erős hajlama a visszaemlékezésre. Szeretett leülni beosztott, fiatalabb hírszerzői közé. hogy hosz- szasan ecsetelje saját történeteit. Erről az ártatlan kinézetű öregről kevesen gondolták, hogy embert is ölt. Különös élvezettel, a legnagyobb titokban időnként elmesélte, hogy az első világháború idején — egy semleges országban vonatfülkéjében megölte a belga futárt, s megszerezte fontos dokumentumokat tartalmazó táskáját. Ezt a történetet azonban csak őszinteségi rohama leghevesebb pontján hallhatták tőle.

Von Schönhausen inkább azt a látszatot keltette magáról, hogy munkájában a humanista módszerek híve. Kollégái, akik a ro- hamosztagosok soraiból rekrutá- lódtak, igyekeztek tanulni tőle gyakran kérték a tanácsát, de alapjában régimódinak, valahogy korszerűtlennek tartották főnöküket. Az öreg arisztokrata viszont a burzsoácsemetéket tartotta méltatlannak magához, lenézte, átmeneti jelenségnek könyvelte el őket. Így tekintett Heckertre is, a bajor sörfőző fiára.

Otto Heckert feleannyi idős volt, mint főnöke, de a hóhér- munka tapasztalatában alig maradt el mögötte. (Folytatjuk)