Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

1973. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 9 g§ 1 t A OH Hogyan kukorékolnak a kakasok? Nyelvünk szókincse nemcsak az idegen nyelvekből átvett és a meglevő szókészletből szóalkotás­sal keletkezett szavakkal gyara­podott, hanem az úgynevezett szóteremtéssel is. Ebben a hang­utánzó szavaknak van túlnyomó szerepük. A szavak jelentése és hang­alakja között ugyanis általában nihes kapcsolat, összekapcsolá­suk megegyezésen alapul, a nyelvet beszélők elfogadják a szavakat bizonyos fogalmak ki­fejezésére. Ezért van az, hogy ugyanazokat a fogalmakat más­más nyelvek más hangalakú sza­vakkal fejezik ki. Ezért Garten a németben és szád. az oroszban a magyar kert. Az olvasok ezért lese németül és csitaju oroszul. A hangutánzó szavak ezzel el­lentétben úgynevezett kifejező szavak, amelyek hangtestükkel is utalnak jelentésükre. Ezek a szavak általában többé-kevésbé hasonló alakúak más nyelvek­ben is. Így például a magyar brekeg, csiripel, hortyog, krá- kog, zümmög orosz megfelelői is felismerhetően hangokat' utá­noznak: kvakaty, csirikaty, hra- pety, krjakaty zsuzzsaty. Meggyőző példa lesz, ha meg­nézzük, hogyan kukorékolnak a kakasok Európa-szerte. A ma­gyar kukuriku! a németben ki­keriki!, spanyolul quiquiriqui! az olaszban chicchirichi! Amint látjuk, ezekben a nyelvekben magas hangúak a szavak, a ka­kasok hangja élesebben hallat­szik. A franciák mélyebb han­got hallanak .(cocorico vagy coquerico). Az orosz nyelvben közel van a mi nyelvünkhöz (kukareku), a lengyelek, ponto­san úgy hallják a kakas hangját, ahogy mi (kukuriku). A hangutánzó szavakban egész életük folyamán megmarad a hangalak és a jelentés szoros kapcsolata (cincog, krákog, nyer- vog, zakatol, szortyog), de az is előfordulhat, hogy később a hang­alak és a jelentés szoros kapcso­lata meglazul, és már nehezen ismerhető fel a hangutánzó jel­leg. Ez nagyon régi, esetleg már a finnugor ősnyelvre visszamenő szavainkban (sugár, folyik) és a nyelv fejlődése folyamán to­vábbképzett szavakban figyelhe­tő meg (rohan, szivárvány). De ezekről később még szó lesz. E szavak keletkezését az jel­lemzi, hogy csak látszólag kép­zett szavak. A képzők nem iga­ziak, a hangkifejező előrész és a képzőszerű végződés egyszerre jött létre. Tehát nem volt egy horty, nyáv, dad előrész, amely­ből -g képzővel alkották a hor­tyog, nyávog, dadog szavakat. Vannak tipikusan hangutánzó igei álképzőink, amelyek más területen csak elvétve vagy csak analógiás jelleggel mutatkoznak. Ilyen képzőszerű végződések pl. az -n; -kol, -kel, -köl; -goi, -gél, -göl (csobban, zörren, hor­kol, fröcsköl, csatangol, csilingel). Néha az igei előrész önállóan is megtalálható, de itt csak ar­ról van szó, hogy a nyelvérzék vonta el később őket, így pl. a durranból a durr!, püffenből a puff!, pottyanból a pötty! hang­utánzó indulatszókat. Kiss István u lassza el alkalmat! MOST VÁSÁROLJON használt SZEMÉLYGÉPKOCSIT I MERKUR ŰSZI VAsArAN! Különböző típusú gépkocsik nagy választékban, 10—20%-os ár­engedménnyel. Közületek által leadott gépko­csiknál kedvező OTP-hitelfelté- telek. Gépkocsik átvétele bizományi értékesítésre. Most keresse fel a MERKUR­telepeket: Szeged, Vásárhelyi Pál u. 4. Budapest XIII., Röppentyű u. 73. Nyitvatartás: hétköznap 8—15 óráig, szombaton 8—12 óráig, vasárnap 8—13 óráig. 1403 „Az ember használni akar” „Legrosszabb esetben még falura is elmennék” — mondta nemrégiben a riporternek a friss-diplomás pedagógus. „Nem akarom elásni magam porfészekben” — így nyilatkozott egy másik. Az ismerősöm fia — most végzett orvos — ezt mondta: „Nem azért tanultam, hogy falun elszürküljek!” Fehér Zoltán tanár Bátya községben él, a szülőfalujában. Ott formálja-gazdagítja a rábízott fiatalokat. Lelkiismeretesen végzett munkája mellett hosszú évek óta néprajzi kutatásokat végez: nem is akármilyen eredménnyel. Élete, munkálkodása bizonyítja: nem igaz, hogy falun törvényszerűen elszürkül, el­sekélyesedik az ember. A folklórfesztiválon — ön felolvasást tartott az idei Duna menti folklórfesztivá­lon. Érdekelne, miről szólt az előadása? — Ráolvasások Bács-Kiskun megyében — ez volt a címe. Kö­zelebbről : a kalocsai Sárközben (Bátya, Fájsz stb.) és a Szank- Móricgát területén végzett gyűj­tésekről számoltam be hallga­tóimnak. — Hallhatnánk valamit az előzményekről ? — 1965-ben a Néprajzi Mú­zeum találkozót szervezett Ha­lason és Szánkon. Országosan elismert, kitűnő szakemberek is voltak ott akkor; Bálint Sán­dor, Lükő Gábor kutatók pél­dául. Én a néphitet gyűjtöttem, arról számoltam be. Rá két év­re „A bátyai néphit” címmel ír­tam egy tanulmányt, mely ezer­ötszáz adatot tartalmazott. Mor- vay Péter szerkesztő biztatott: gyűjtsék ráolvasásokat is. Cs. Pócs Éva néprajzkutató kedves ösztönzése is munkára serken­tett.-De a legnagyobb hatással Dió­szegi Vilmos volt rám, a sámá­nizmus nemzetközileg is elis­mert szakembere. 1962-ben, ami­kor Bátyán járt, nálunk lakott; alkalmam volt vele közelebb­ről is megismerkedni. Néprajzzal addig is foglalkoztam, nem is keveset. De a néphit iránti ér­deklődést ő ültette el bennem. Szómágia és ráolvasás — Meghatározná közelebbről, mi a ráolvasás? — Alapja a szómágia. Az a hit, hogy az ember * szavakkal valakire vagy valamire hatni tud. Legnagyobb része a beteg­ségek ellen született. De villá­mok, lopások ellen is találunk ráolvasást. Vannak területei a paraszti életnek, amikor nem feltétlenül ráolvasás céljából mondanak szavakat, mégis: a szómágia hite él a beszédben. Az átokban, kívánságokban és a gyermekmondákban többek kö­zött. — Hallhatnánk példát erre? — Nevetni fog: ilyen a köszö­nés is. Az, hogy „Jó napot kí­vánok!” De ilyen a „Jó étvá­gyat!” is. — Ez azt jelenti, hogy még igazán él a ráolvasás? — Kihalóban van. sok min­den ezt bizonyítja. De terméke­nyítőén hat a művészetekre. A múlt és a félmúlt emlékei to­vább élnek, természetesen egy­re fakulón. — Tudna említeni érdekes példát is a ráolvasásra? : — Minden népszokás, ha túl­haladottá lesz, megszüli a maga paródiáját. A sok közül íme egy: a siratóasszonyok közös siratása. Akar kissé komikus színezetű példát? Egyik ilyen, amikor így szól a kívánság: „Jézus segíts, Máfia taszíts, ti meg szentek, toljátok!” De ilyen a következő mondás is: „Nyúlháj, bakháj, Íja elmú­lik, nem fáj!” Semmi kincsért városba Ottjártunkkor Fehér Zoltánt egy háztetőn találtuk, öccsével együtt — aki a kecskeméti Mű­szaki Főiskola tanára — az ap­juk házát igyekeztek rendbehoz­ni. „Az ember használni akar” — ez a mondása jut eszembe, amint e sorokat írom. ö ezt néprajzi kutató munkájára értet­• Pásztor Zoltán felvétele. te, de lám, erre a másik dolog­ra is érvényes: arra, hogy sza­bad idejében segít idős szülei­nek. 1952 óta szülőfalujában tanít. Magyar—ének szakos. A felesé­ge matematika—fizika szakos tanár, de azért ő is a néprajz szerelmese. Népzenét gyűjt, töb­bek között. „Családi betegség” — mondják tréfásan; gyűjt a nagymama, nagypapa is. Fehér Zoltán nemcsak szavak­ban szereti faluját, nem csak úgy maradt hű hozzá. Minden ideg­szálával oda kötődik, kötik szo­rosan az emlékek. A múlt és a jelen egyformán érdekli, fárad­hatatlan a kutatásban. Nyíri An­talt, kedvenc professzorát idézi: „Ha nem akarnak elparlagosod- ni falun, foglalkozzanak tudo­mányos, művészeti dolgokkal.” ö megfogadta a tanácsot. A napi munka, tanítás mellett ku­tat, gyűjt, rendszerez. Ezerötszáz kötetes könyvtára van, benne több száz néprajzi mű. Búcsú­zás előtt ezt mondja: „Nem mennék semmi kincsért városba. Azt vallom: a kapa mellett is kapcsolatot tarthat az ember az európai kultúrával.” Elismerik a munkáját. Mutatja ezt az is, hogy az idei Duna menti folklórfesztiválon megkap­ta a kitüntető Sebestyén Gyula­emlékérmet. Címképünkön: Ortutay Gyula akadémikus átadja Fehér Zoltán­nak a Sebestyén Gyula-emlék­érmet. (Kiima Győző felvételé.) Varga Mihály OLVASTUK Mestermű automatával A rubáb: mandolinra emlékez­tető, keleti húros hangszer. Zengő hangja fából készült, kerek és a görögdinnyéhez ha­sonlóan cikkelyesen megvonala­zott testében keletkezik. E cik­kelyek dongáinak elkészítése nem könnyű dolog. Eddig csak a mester finom ujjai érzékel­hették a hangszerhez felhasz­nált léc hajlításának mások szá­mára- észrevétlen sajátosságait. Ezentúl ezt a munkát tízszerte gyorsabban, jóval finomabban, törésbiztosan végezhetik. Üzbég szakemberek ugyanis olyan fél­automata szerszámgépet készítet­tek, amely óránként 400 bordát állít -elő a rubábok testéhez. Asszír király képmása Nyuyat-lrán hegyeiben az archelógusok felfedezték egy asszíriai király 3000 évvel ez­előtt készült képmását. A kő- faragvány magassága 200 centi­méter, szélessége 128 centiméter. Mellette ékírásos szöveg látható, ezenkívül a Nap és a Föld asz- szíriai isteneinek képmása. A ki­rály csonkakúp formájú koroná­ja, hosszú haja és szakálla, sze­meinek jellemző formája arra a feltételezésre nyújt lehetőséget, „hogy ez a faragvány az ősi Asz- szíria uralkodó dinasztiájának egyik tagját ábrázolja,f Az edességevés módozatai Az ember temperamentumára és egyéniségére jellemző az, aho­gyan az édességet fogyasztja. Brit pszichológusok a cukorka- evőket a következőképpen osz­tályozzák : a cukorkaszopogatók nyugodt, kiegyensúlyozott embe­rek, de nem sok becsvágy van bennük. Azok, akik elrágják a cukrot, született optimisták, ugyanakkor kényelmesek és fa­lánkak. A „ropogtatok” heves, vérmérsékletű, de ingatag jelle­mű emberek. Általában féltéke­nyek és túlságosan érzelmesek. Káromkodásszakértő 'kerestetik Az angliai Derbyben Derek Neal állatkereskedő kereken 150 frank heti fizetést kínál egy szo­katlan tulajdonsággal rendelke­ző férfi eladónak: „150 frank heti fizetéssel 'fel­veszek olyan férfi munkaerőt, aki úgy káromkodik, mint egy kocsis és kellő türelemmel ren­delkezik ahhoz, hogy papagájai­mat megtanítsa káromkodni. Táj­szólásban káromkodók előnyben” — olvasható Neal állatkereske­désének kirakatában a szokat­lan állás-hirdetés. Az állatkereskedő tájékoztatá­sa szerint a káromkodás papagáj sokkal drágább, mint „jólnevelt” társai. Míg egy „normál papa­gájért” kereken 100 frankot fi­zet a vásárló, a folyékonyan ká­romkodó papagáj ára 500 frank körül mozog. Az ideális védőbeszéd Arra a kérdésre, hogyan kell összeállítani egy jó védőbeszé­det, Maitre Floriot neves fran­cia ügyvéd a következőket vá­laszolta: „Olyan legyen, mint egy női ruha: elég hosszú ah­hoz, hogy a lényeget takarja és mégis elég rövid, hogy az em­bernek kedve legyen követni.” A horkolás lélektana Egy New York-i pszichológus, dr. Kcnneth Altshuler kimutat­ta, hogy az amerikaik 12,5 szá­zaléka gyakorlatilag minden éj­szaka horkol. Véleménye sze­rint ezek az emberek öntudat­lanul is arra törekszenek, hogy még álmukban is fenntartsák partnerük figyelmét. „Vannak olyan emberek — mondja dr. Altshuler —, akik még akkor sem viselik el, hogy ne figyel­jenek rájuk, amikor alszanak." F. JÉG PRO Vl A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 7. Egy titok kipattan Reggel óta zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, Szergejevnek el kellett halaszta­nia a találkozást Lidával. Jakov Vasziljevics időnként kitekintve az ablakon, ingerülten járkált a szobájában. A szomszédban ideg­tépő lárma tombolt. Az eső elől az egész gyereksereg tető alá me­nekült, s a legzajosabb játékokat eszelte ki. A lárma hirtelenül elcsende­sedett: a házigazdához vendég érkezett. Szergej leült a karos­székbe, kezébe vett egy újságot, de még mielőtt olvasni kezdett volna, kopogtattak, s választ sem várva Hodzsa Ali toppant be. Szergejev az ágyra hajítva az újságot igyekezett eltakarni a párnájával, de a művelet nem sikerült. A párna kicsinek bizo­nyult, az újság áruló módon ki­látszott alóla. Hodzsa Ali kihívóan félredob­ta a párnát és kiterítette a ber­lini, fasiszta újság, a Völkischer Beobachter legfrissebb számát. — Nocsak, mintha arról akart volna meggyőzni, hogy egyetlen európai nyelvet sem ismer! Bi­zonyára szerénységből tette. Szergejev felállt, kikapta Hod­zsa Ali kezéből az újságot és összegyűrve a matrac alá rej­tette. — Remélem, köztünk marad — mondta idegesen. — Csak nem titok, agai Szer­gejev? — Egyszerűen nem akarom, hogy megtudják. — A német nép — nagy nép, nem szégyen, ha valaki ismeri a nyelvét. Különben, aki AÍláh ke­gyelméből több nyelvet is beszél, csak megnő a környezeté szemé­ben ... — Ez általában igaz, de az adott esetben néhány körül­mény ... — Ezt nem értem. Meg va­gyok győződve, hogy például Gyemidov úr, vagy Ligyija kis­asszony örülne a felfedezésnek. — Közel sem. Ellenkezőleg: nagy veszély fenyegetne. Lehet, hogy állást kellene változtatnom. — A megmentő hazugság jobb az igazságnál, mondják nálunk — Hodzsa Ali nem tudott ellen­állni a közbeszólás csábításának. — Ügy érzem, maga közel áll hozzám. Remélem, bízhatom -a diszkréciójában. — Miért is fecsegném el, ha egyszer megkér az ellenkezőjé­re? Allah a tanúm: nem kívá­nok kellemetlenséget okozni. Szergejev zavartan hallgatott, Hodzsa Ali jónak látta, ha for­dít a beszélgetés menetén. — Hogy tetszik a lakás? — Megfelelne, de túlságosan zajos. A gyerekektől... — Szegény ember — gazdag gyermekáldás. A házigazdának öt lánya és hat fia van — a leg­idősebb is csak tizenegy éves. Nem könnyű elcsendesíteni az aprónépséget. Agai Szergejev, keresek magának egy másik la­kást. Hodzsa Ali — még egyszer megígérve, hogy szerez másik lakást — elbúcsúzott. Másnap este ismét megjelent. Azt javasolta: költözzön az ő házába. Szergejev belegyezett. Hodzsa Ali európai típusú, két­emeletes háza a Firdauszi utcá­ban állt. Az első emeletet ő fog­lalta el, a másodikat rendszere­sen kiadta. Hodzsa Ali bevezette Szergej evet a bal szárnyon fek­vő, kétszobás lakásba. A beren­dezésre nem lehetett panasz, ágy­neműtől a ruhakeféig, minden rendelkezésére állt. Szergejevnek tetszett az új la­kás, de tekintete a szomszédos helyiségre nyíló ajtóra tévedt. Kérdőn nézett Hodzsa Alira. Az elértette a pillantását, nevetve mondta: — Ne aggódják, agai Szerge­jev, 'nincs gyerek a lakásban. Teljesen üres. Mindig egyedül­állónak adom ki. Szergejev végül is megnyugo­dott. Arra gondolt: Hodzsa Ali­nak sem érdeke, hogy megszeg­je a szavát. * Az országút a Sahreza sugár- útból ágazik le. Ez az út vezet az Elbrusz előhegyeihez, melyek csúcsait a legmelegebb nyárban is hó borítja. A hegynyúlvány lábánál, tömötten zöldellő kör­nyezetben egy üdülőtelep rejtő­zik. Nem messze a Sahreza és az országút kereszteződésétől, ma­gas palánkkerítéssel övezett ma­gányos villa állt. Falai újszerű, hideg-szürke téglából épültek; a felszín alatt hűvös pince húzó­dott, perzselő nyarakon enyhü­lést nyújtva a házigazdának. A villa északi részéhez nyitott te­rasz kapcsolódott, melyről né­hány lépcsőfok futott le. Az ud­var közepén úszómedence hívo­gatott zöld vizével. A névtábla tanúsága szerint a villa Ottó Heckert német keres­kedőé volt. A gazda — magas, erős felépítésű, szőke férfi, köny- nyű öltönyben, hófehér ingben, fényes nyakkedővel — a tera­szon járkált, idegesen gyűröge- tett egy-egy letépett platánleve­let. Megszólalt a csengő. Az iráni szolga előugrott a konyhából, futva igyekezett kaput nyitni. Mélyen meghajolva félreállt, be­engedve von Schönhausent. Az öreg hangosan szuszogott. Bő, kínai nyersselyem öltönyében a szokásosnál is kövérebbnek lát­szott. — Örömmel látom, excellen- ciás uram. — Az az átkozott gépkocsi ki­bírhatatlanul áthevült, levegőt sem kap benne az ember — mondta von Schönhausen,' szal­makalapjával legyezve az arcát. Heckert fölsegítette a teraszra. Egy szolga kerekes asztalkát tolt be gyümölccsel, hűsítő italokkal. — Foglaljon helyet excellen- ciád — kínálta a házigazda. Schönhausen egyhelyben topo­gott és jelentőségteljesen rápil­lantott a közelben álldogáló szol­gára. — Talán a dolgozószobába?... — javasolta Heckert, látva, hogy a főnöke nem kíván a teraszon maradni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents