Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-06 / 208. szám

1973. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC Edith Piaf: Nem bánok semmit sem 1963. október 14-én az egész világ gyászolt egy apró, töré­keny asszonyt. A párizsi Pére Lachaise-temetőben negyvenez­ren siratják. A gyászruhás Mar­lene Dietrich a tömeg láttán fel­kiált; „Menyire szerették!” „Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf!” — írja a kö­tet előszavában Jean Cocteau, majd így építi fel szavakból azt a varázslatot, amely ennek a nagyszerű asszonynak a hangjá­ból, az egyéniségéből áradt: „Hallották már a fülemüle da­lát? Kínlódik. Akadozik. Fül­sértő hangokat hallat. Fuldoklik. Szárnyra kap és visszazuhan. És hirtelen rátalál. Trillázik. Felka­var ... E pillanattól fogva Edith Piaf zsenialitása láthatóvá válik és mindenkiben tudatosul. Túl­lép önmagán. Túllép a sanzon­jain, túllép a zenén és a szava­kon. Túllép rajtunk. Az utca lel­ke hatol be a város minden szo­bájába. Már nem Edith Piaf da­lol: az eső esik, a szél fúj, a hold­fény teríti ki abroszát.” Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, ame­lyet, „mint egy kis veréb” kez­dett és közvetlen elbeszélés egy „világsiker” útjáról, önéletrajzát legismertebb sanzonjainak ma­gyar fordítása egészíti ki és fény­képek, amelyek felidézik arcát,, felejthetetlen mosolyát: a hang­ját úgy sem tudják elfelejteni akik egyszer is hallották. Jól jósolt Cocteau: „Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf!” Eddig még senkinek sem sike­rült nála magasabbra szárnyal­ni. Tíz éve, hogy elhallgatott. Es a régi felvételeken még fénylőbb a hang, még szorongatóbb a va­rázs: senki, semmi sem tudja el­homályosítani! V. Költözködés után „Eddig a raktár és az iroda egy helyiségben volt. Ott vá­logattak, egymás hegyén-há- tán a terjesztő-propagandis­ták. Pedig igazán sokain meg­fordultak nálunk. Fél év alatt az egymillió forintos forga­lomból ötszázezer forint érté­kű könyv kirendeltségünkön keresztül jutott el a vásárlók­hoz. Könnyű elgondolni, mi­lyen nehéz volt így alaposan és pontosan dolgozni, köny­velni. Ezért örülünk annyira az új helyünknek.” t Megszépült környezetben Kecskemét, Szabadság tér. A politikai- és pártkiadványok me­gyei elosztóhelye. A bejárattal szemben, néhány lépésre, ott áll a város felszabadításakor elesett szovjet katonák emlékműve. A frissen festett, kicsinosított kirakatokban könyvek csalogató- nak. J. I. Szemjonov: Hogyan keletkezett az emberiség? Békés István: Szegény ember gazdag város; ilyen, s hasonló műveket ígér a bolt a járókelőknek. A be­járati ajtó másik oldalán, csillo­gó üveg mögött folyóiratok. Az Univerzum, Napjaink Kérdései, Pártélet, Társadalmi Szemle, s jó néhány más még. Bent négy helyiségben a bolt és az adminisztráció. A raktár­ban százötvenezer forint értékű készlet. Tíz év óta Mészáros János a kirendeltség vezetője. Vele be­szélgetünk a Kossuth Könyvkiadó Bács-Kiskun megyei kirendeltsé­gének munkájáról, eredményeiről és terveiről. Ö mondta el, nagy megelégedéssel a cikkünk elején idézett szavakat. S hozzátette: köszönet az új elhelyezésért azoknak, akik ebben közremű­ködtek. A Felszabadulás brigád Bevallom, amikor először hal­lottam, csodálkoztam: hát lehet­nek egy könyvesbolt dolgozói más megyékben élőkkel közösen egy brigádban? Mészáros János megmagyarázta. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok me­gyék kirendeltségei összefogtak, s megalakították á1 Felszabadu­lás brigádot. Átadják egymásnak a terjesz­tési tapasztalatokat, pótolják a hiányos raktárkészletüket, ha egy-egy megyében valamelyik kiadványból több fogy el* mint másutt. Így volt ez legutóbb dr, Romány Pál tanyakérdésről szóló kötetével is. A gyümölcsöző együttműködés­nek is köszönhető, hogy az idén a kecskemétiek megkapták a KELENDŐ A SZÍNES TV, SZTEREORÁDIÓ... Az elmúlt években jelentősen fokozódott a Szovjetunióban a dolgozók vásárlási kedve. A kis­kereskedelmi áruforgalom pél­dául 1972-ben az 1971. évihez képest 7 százalékkal növekedett. Különösen észrevehető változá­sok mentek végbe a tartós fo­gyasztási cikkek kereskedelmé­ben: napjainkban például más­félszer több személygépkocsit adnak el, mint két esztendővel ezelőtt. Nagy a kereslet az olyan áruk iránt, mint a színes tévé, a sztereorádió, a bútorgarnitúra. Ez azzal. magyarázható, hogy növe­kedett a lakosság széles rétegei­nek reáljövedelme. Az utóbbi két évben 34 millió embernek jelentős mértékben emelték a fizetését, növekedet a nyugdíj, az egyetemi és főiskolai ösztön­díj. Ugyanakkor a kiskereske­delmi árak változatlanok marad­tak. (APN) Legméltóbbak mégis a tettek Kevés olyan, a nép számára becses, sokat jelentő fogalom van, amellyel annyira visszaéltek nemzeti történelmünk so­rán, mint a hazafiság. De kevés olyan nemes, fennkölt emberi érzés van, amelyhez oly sok áldozat, nagyszerű cselekedet kö­tődik, mint a hazafiság. S éppen azért, mert történelmünk so­rán nemcsak éltek, hanem sokszor vissza is éltek vele, ma is elsőrendű kötelességünk magyarázni, tanítani: mit is értünk az igazi hazafiság alatt. • Esti fényekben „Kiváló vállalat” kitüntető cí­met. Ekkor adták át Mészáros János kirendeltségvezetőnek a tízéves törzsgárda tagságról szóló oklevelet. Lenin-emlékpla- kettel jutalmaztak tizenkét könyvterjesztő propagandistát. Ketten miniszteri dicséretben ré­szesültek. Beszédes számok Bács-Kiskun megyében a párt­tagok huszonhét százaléka olvas­sa rendszeresen a pártfolyóirato­kat. Ha meggondoljuk, hogy má­sutt ez az arány általában hu­szonegy-huszonhárom százalék, akkor elégedettek lehetünk. 1973. első félévben egymillió tizenegy- ezer forint értékű politikai- és pártkiadványt adtak el a ter­jesztők. Az idei félév forgalma jobb a tavalyinál, nem csak a könyvek, de a folyóiratok iránti érdeklődést tekintve is. Talán a legszembetűnőbb ered­ményt a pedagógus pártszerve­zetekkel egyre szorosabbá váló kapcsolatukban érték el. Míg ta­valy összesen hatvannégy peda­gógus pártszervezetben terjesz­tették a Kossuth-kiadványokat, addig ma már nyolcvankilenc­ben. A, tavalyi első félévben öt­venöt-, az ideiben kilencven­nyolcezer forint értékű pártkiad­Nigéria fővárosában rendezik meg 1974 novemberében a II. Pán-afrikai Ifjúsági Fesztivált. A nagyszabású találkozón a szá­mítások szerint 60 országból 100 000 fiatal vesz majd részt. Az előkészületek már javában tar­tanak; a többi között felépítik Lagosban Nigéra nemzeti szín­házát. Tervezésével a bolgár Techoexportstroij Állami Egye­sülést bízták meg. Nigéria nemzeti színházának (Pásztor Zoltán felvétele) vány talált gazdára a pedagógu­sok alapszervezeteiben. Néhány számadat arról, hogy mennyire keresettek az egyes művek. A Pártmunkás Zsebnap­tár évek óta átlagban tizenötezer példányban fogy el. Sokan meg­veszik a különböző lexikonokat is. Az alapfokú pártoktatásban résztvevők közül a most kezdő­dő pártoktatási évre tizennyolc­ezren fizettek elő a kötelező iro­dalomra. Az elkövetkező hónapokban Máris készülnek a téli politi­kai könyvhetekre. Ajánló jegy­zéket küldenek a propagandis­táknak munkájuk megkönnyíté­sére. A nagyobb községekbe egy- egy sorozatot elvisznek kiadvá­nyaikból, hogy azokat kézbe vé­ve válogathassanak a terjesztői?: miből, mennyit akarnak rendel­ni. A téli politikai könyvhetek megyei megnyitóját tavaly Sol­ton rendezték meg. Az ideit — novemberben — Szabadszálláson tartják. Már most azon gondol­koznak, miként tehetnék ezt széppé, emlékezetessé. Varga Mihály nagy komplexuma a következő épületeket foglalja magában: öt­ezer személyes színháztermet, két 850 személyes mozitermet, két 2000 négyzetméter alapterületű kiállítási termet, 150 gépkocsit befogadó garázst, a sajtóközpon­tot, egy forgószínpadot az ün­nepségekhez. valamint egy „fel­állítható pályát” sportrendezvé­nyekhez. A „színházkombinát” — Lagos központjában — Nigé­ria egyik legnagyobb építménye lesz. Nincs elvont a történelem fe­lett álló. a haza társadalmi va­lóságától elvonatkoztatott haza- szeretet. A haza szeretete — ezer év története a tanúnk — mindig is egyet jelentett a nép boldo­gabb, -gazdagabb jelenéért és jö­vőjéért folytatott áldozatos mun­kával. harccal. A nép boldogsá­ga, gazdagabb élete pedig min­denkor egyet jelentett a népnek az elnyomás alóli felszabadításá­val, a haza függetlenségével. S mert a kizsákmányolás, az elnyo­más elleni harc minden időben eggyé fonódott az általános em­beri haladásért folytatott küzde­lemmel. az igazi hazafiak min­dig a nemzeti és az egyetemes emberi haladás élharcosai voltak, — együtt, egyszerre. így és azért tartjuk igazi hazafiaknak ^feu­dális önkény, elnyomás ellen lá­zadó Dózsa Györgyöt és katonáit; a polgári haladásért, a nemzeti önállóságért küzdő 48-as márciu­si ifjakat, korunk legprogresszí­vebb társadalmáért, a szocializ­mus megvalósításáért küzdő 1919-es forradalmárokat és azo­kat. akik a felszabadulás után és ma is a szocialista társadalomért dolgoznak, küzdenek. A szocia­lizmus generációk küzdelmei so­rán vált nemzeti történelmünk elválaszthatatlan részévé, nem­csak 1945-tel. hanem már jóval korábban is. és így vált nemzeti létünknek nemcsak jelenévé, ha­nem lövőiévé is. A hazafiság és a szocializmus vállalása, igenlése- egymástól el­választhatatlan. Nem lehet jó ha­zafi az. aki nem vállalja a szo­cialista társadalom céljait, aki csak fél szívvel, fél kézzel hajlan­dó dolgozni a szocialista haza fel­virágoztatásáért. Nem lehet iga­zi hazafi, aki miközben nagyra tartja 1848 fiainak a haza, a nép szabadságáért folytatott küzdel­mét. nem vállal részt a nép fel­emeléséért folytatott, mai erőfe­szítéseinkből. Nem lehet igazi ha­zafi az, aki bár büszkén tűzi mellére a nemzeti színű kokár­dát és büszkén vallia magát 48 örökösének, nem büszke arra, amit népünk a felszabadulás óta alkotott, s arra. hogv népünk el­érte azt. amiért a 48-as ifjak küzdöttek: az emberi haladás él­vonalába került, s ezzel tekin­télyt, megbecsülést vívott ki ma­gának az egész világ előtt. A hazát mindig úgy lehetett szeret­ni igazán és úgv is szerették a nemzet legjobbjai, hogy küzdöt­tek azért, hogv ne maradjon le a történelmi haladás útián. És így lehet szeretni igazán ma is: együtt, egyszerre szolgálni a ha­za sorsát és az emberi haladás ügyét. A melldöngető, a frázisokat puffogtató. a külsőségeknél meg­torpanó hazafiság nem a mi ha- zafiságunk. Azokra emlékeztet, akiknek a múltban mindez csak arra kellett, hogy megtévesszék a népet, hogv hazafiabbnak tün­tessék fel magukat azoknál, akik verejtékük hullatásával küzdöt­tek a nemzet fennmaradásáért, s akik az üldöztetést vállalva, éle­tük kockáztatásával harcoltak a nép, a haza felszabadításáért. Hiába próbálták elhitetni a fa­siszta rendszer ideológusai, poli­tikusai. hogy a szocalizmus esz­méje idegen a magyar néptől, a történelem ennek ellenkezőjét bi­zonyította. Népünk számára nem­hogy idegen lenne a szocialista eszme, a szocialista célok, ellen­kezőleg: ezt tartja a jelen és a jövő létalapjának. természetes életformájának, mert ebben ta­lálta meg a maga személyes bol­dogulását és a lehetőséget a ha­za felemelkedésére. Természetszerűen következik ebből, hogy büszkék vagyunk minden, a szocialista építésben elért eredményünkre. Nemzeti büszkeségünk ma elsősorban ezeknek az eredményeknek a vál­lalásából táplálkozik. Az igazi hazafiság azt is jelenti, hogy is­merjük. értjük nemzeti múltun­kat. számon tartjuk, honnan in­dultunk, hová. meddig értünk el, reálisan értékeljük lehetőségein­ket, egyszóval történelmien, or­szágos kitekintéssel gondolkodunk a megtett útról ÓQ a jelenről. S ha ezt tesszük, az eredményein­ket lekicsinylő, a csak hiányainkat látó kishitűség épp oLv idegen lesz számunkra, mint a sikerein­ket. a lehetőségeinket túlbecsülő fennhéjázás. a nemzeti gőg. Legyünk büszkék arra. amit al­kottunk. de büszkeségünkben int­senek mértéktartásra megoldatlan feladataink. Nemzeti büszkesé­günket át kell hatnia a felelős­ségtudatnak. amelv mindig a je­len és a jövő feladatai felé for­dítja figyelmünket és szüntelen önvizsgálatra késztet: megtet­tünk-e mindent erőnkből, képes­ségeinkből telhetőt a haza, a nép szolgálatáért? Ami pedig a kishitűeket illeti: csak a hibákat, a hiányosságokat észrevenni, emlegetni és közben elfordítani a szemünket az ered­ményekről. hallgatni róluk — ez nem' az igazi hazaszeretet. Ho­gyan szerethetné igazán a hazá­ját az. aki nem büszke új váro­sainkra. gyárainkra. lakótele­peinkre — hiszen ezek a haza, a nép alkotásai! A hazafiúi érzéshez méltóak a szeretetről. az odaadásról valló szavak, éppúgy, mint az ezeket kifejező ünnepi külsőségek. De a legméltóbbak mégis a tettek. Az igazi hazaszeretet minden időben a nép javáért végzett áldozatos munkában kereste, találta meg önmaga leghívebb kifejezését. Er­re tanít bennünket nemzeti tör­ténelmünk legjobbjainak példá­ja. a 48-as ifjaké. a 19-es prole­tárforradalom harcosaié, az ille­galitásban dolgozó kommunistá­ké éppúgy, mint a felszabadulás után és azóta is a szocialista'ha­za felvirágoztatásáért dolgozó millióké. F. J.' Következik: A haza ügye meg­követeli: tartsunk lépést! Jövőre felépül Nigéria nemzeti színháza F. JEGOROVL A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 3. Ketten a követségről — Mit szólsz. Hans, mennyire elszemtelenedtek ezek a helyi firkászok —. a nehézkes, hosz- szú hajú. szőke férfi — már túl a negyedik x-en — felemelke­dett az asztalka mellől és oda­nyújtott egy iráni újságot beszél­gető társának. — Max, úgy látszik, felháboro­dásodban azt is elfelejted, hogy nem tudok perzsául. — Majd én felolvasom — és Max. ahogy a másik nevezte őt, vagyis von Ettél, az iráni német követ, lassan, akadozva fordítani kezdte német nyelvre az említett cikket: „Országunk fokozatosan olyan képet ölt, mintha civil ruhás, né­met csapatok bekebelezték volna. Allah a tanú rá: nincs az ország politikai és gazdasági életének egyetlen olyan területe sem, ahol ne ülnének ott a német tanács­adók, konzultánsok. Vajon ma­radt-e, akárcsak egyetlen német vállalat, amely ne képviseltetné magát országunkban állandó sze­mélyzettel. amelv fittvet hány hi­vatalos szerveink rendelkezései­re?! Nyílt titok, hogy e tanács­adók és vállalati megbízottak többsége valójában politikai te­vékenységet folytat, feldúlja az életünket...” — Elég ebből! — von Ettél dühösen összegyűrve az újságot behajította a papírkosárba. — Azt hiszem megérted. Hans, hogy az ilyen irományok mennyire csökkentik iráni befolyásunkat. Von Ettél elhallgatott, keze idegesen játszadozott az asztali cigarettatartóval. — Max. te csupán azért hivat­tál ide, hogv felolvasd nekem ezt a cikket? — Nem. csak még mindig ha­tása alatt vagyok annak a kelle­metlen beszélgetésnek, amit reg­gel a külügyminisztériumban folytattam, éppen az iráni sajtó zabolátlansága miatt. De a bosz- szúság nem jár egyedül. Fél órá­val ezelőtt kaptam Berlinből egy kínos rádiógramot. Winkler is­mét követeli: gyorsítsuk meg a kaukázusi és a közép-ázsiai ügy­nökségek felkészítését. Ez a szem­rehányás téged illet. Hans! Von Ettél beszélgetőpartnere, a testes, hatvan év körüli, kopasz­ra borotvált férfi, testalkatához mérten aránytalanul fürgén fel­pattant az alacsony karosszékből és odament az ablakhoz. A pár­kányra könyökölve dühösen ki­fakadt: — Winkler tábornok azért hep- ciáskodik. mert útál engem. Meg­tudtam. hogy egyszer italos álla­potban kijelentette: ..Majd én le­számolok ezzel a von Schönhau- sen nevű trotlival” Winklernek köszönhetem, hogy ide. az isten háta mögé száműztek, követségi titkárnak. — Nocsak Hans, azt hittem, örülsz, hogy velem dolgozol! Szá­momra te olvan tapasztalt felde­rítőnek számítsz. aki különösen fontos küldetést, teljesít. — Csakis a barátságunk miatt maradok itt, — dohogta Schön- hausen. — Még nem mondtad el, mi történt köztetek ... — Bagatell dolog. Maga alá akart gyűrni, összeroppantani, hogy vakon végrehajtsam a fan­tazmagóriáit. én pedig tudtára adtam, hogy törtető, tehetségtelen fráternek tartom. fantáziátlan katonaembernek, akinek fogalma sincsa hírszerző munkáról. — Elviselhetetlen vagy. Miért rúgod össze a port olvan ember­rel. akitől az előmeneteled függ! Ne haragudj, ha a barát jogán őszinte leszek: nem vagy tárgyi­lagos. Winkler természetesennem eléggé tapasztalt, de nem is os­toba. Azt hiszem azért haragszol, mert ő került abba a beosztásba, amelyikre te pályáztál. — Ezzel együtt buta mint a sötét éjszaka. S gondold el, ez a kretén vette magának a bátorsá­got, hogy engem kioktasson, ami­kor ideutaztam. Egy álló óra hosszat ködös célzásokkal igye­kezett tudtomra adni. hogy a mi egész hadműveletünk csak a ke­leti győzelemmel ér véget. Mint­ha én nem tudnám ezt! Mintha nem dolgoztunk volna együtt a Barbarossa-terv részletein! Tud­va, hogy én kiválóan tájékozott vagyok a közel- és közép-keleti politikában. unalmasan arról győzködött, hogy alapvető célunk — a katonai szövetség Iránnal, elfoglalni Indiát, s megszerezni az iraki olajat az Oroszország elleni háborúhoz. Különösen hosz- szan és zavarosan ecsetelte, ho­gyan szervezzem meg a szabó, tázsakciókat Bakuban. Nem győz­tem cérnával és megmondtam, ne kábítson engem a buta közhe- jeivel. — Jobb lett volna hallgatni. Most egyre követelőzőbb lesz. — Igazán nem vallottunk szé­gyent. Megszerveztük az iskolá­kat. tapasztalt instruktorokkal rendelkezünk, folyik a felkészí­tés. A közeli napokban megkezd­jük ügynökeink átdobását Orosz­országba. Mit akar még tőlünk?! — Winkler a bakui rezidens miatt nyugtalankodik. — Bemutattam egv sor jelöl­tet az orosz emigránsok közül, de Winkler ragaszkodik hozzá, hogy az illető szovjet, ember legyen, aki élvezi a helyiek bizalmát... Mit csináljak — utazzam át, hogy megfelelő embert találjak?! — Sötéten látod á helyzetet, Hans. Megoldhatjuk a problémát anélkül, hogv elutazzál. Téged tanítsalak rá — hogyan? — Max, te ma egyszerűen rossz hangulatban vagy. Ott hagytam az irodámban Heckertet. befeje­zem vele a dolgom és visszajö­vök. Lejátszunk egy parti billiá- dot. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents