Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

\ 1973. szeptember 38. • PETŐFI NÉPE • 3 ITÁLIAI PILLANATKÉPEK 4. A napfény árnyoldalai A jelenlegi olasz közéletben nemcsak a bal-, de a jobboldal is hallatja hangját — erről hazai sajtónk is gyakorta közöl nyug­talanító híradásokat. Otromba jeliratok olvashatók .házfalakon, országúti kőpalánkokon, szikla­meredélyeken, sőt a történelmi ■műemlékeken is. (A képen lát­ható feliratot Firenze egyik há­zán találtam, jelentése ez: „Ve­zért nekünk?”) A jobboldal, az újfasizmus létezésének ezek két­ségkívül csak külsődleges meg­nyilvánulásai, s az olasz utca embere, úgy tűnik., mitsem tö­rődve megy el mellettük, azt a látszatot keltve, hogy kisebb dolga is nagyobb annál, sem­mint hogy a politikával törőd­jék. Csakhogy szembe kell talál­nia magát az Olasz Kommunista Párt mozgósító erejű felhívásai­val is.. '. A képen látható, a fényképező lencsének háttal ülő hosszú hajú, topis társulat — a firenzei aranyhídon, a Ponte Vecchión — már túl' {vagy még innen?) van azon, hogy vezért követeljen magának. Budd- ha-szoborszerű mozdulatlansággal ülnek a sok évszázados köveken, nem zavartatva magukat a turisták sietős hömpölygésétől. Rezignált közönyük öntudatlan tiltakozásnak is felfogható. Mi ellen is?... Talán a bamba bámészkodásban megdicsőülő turizmus, talán a híd­főhöz szorult, aprócska bárok méregdrága „vendéglátása”, talán a nyugalmuknak egyetlen odapillantással történő megzavarása miatt? Egy bizonyos: az aranyhid aranyüzleteinek vásárlói nem közülük kerülnek ki. ■^uaioioA manzozpHau a rmoniírs _9V h ' •- ..í,'.. :'TV-' Ül, ' i , iZt-.i i-.ClfíU HZlA ili • „ &vfrérntiíwfl'>t vas n .T>í<v ...< —- .».r » —> A sajtból épített torony, a veronai piacon — a csipkerajzolatú mű­emléktornyok közepette — a fogyasztási társadalom jelképeként is felfogható. Ez a szimbólum természetesen ezer más árucikkel behe­lyettesíthető: halkonzervekkel, kozmetikai szerekkel, műszálas kötött­árukkal, kézműipart utánzó tájjellegű kacatokkal... Csakhogy mind­ezeknek ára van; a létfenntartás költségei is toronymagasak. A kor­mánypárti sajtó a bérharcok ársrófoló hatását emlegeti. Sztrájkba léptek a benzinkutasok — Pescara és Rimini között hajszál híján magunk is sztráda foglyaivá váltunk — s a fél nap alatt kiürült tar­tályokat már a megemelt áru benzinnel töltötték fel. (Folytatjuk) Hatvani Dániel Miről írnak megyei laptársaink? KINCSÜNK: A BARNASZÉN A DOLGOZOK LAPJA arról tá­jékoztat, hogy a Tatabányai Szénbányák szakemberei — egyetemi és kutatóintézeti tudó­sokkal, tudományos munkatár­sakkal együttműködve — kidol­gozták a hazai barnaszén újsze­rű hasznosítájsának módját. Éve­kig tartott az országosan egye­dülálló kezdeményezésnek te­kinthető, kísérleti jellegű labo­ratóriumi és üzemi munka, amelynek eredményeként ma már folyamatosan vonják ki a szénből a humuszvegyületeket, az ipari és biológiai célokra egy­aránt felhasználható értékes anyagokat. Mint a Komárom megyei újság írja, dúsítással, különféle fizikai és kémiai technológia révén ál­lítják elő a humuszpreparátu­mokat. Sokoldalú alkalmazható­ságukra számos példa van már. A Budapesti Akkumulátorgyár­ban sorozatos próbákat végeztek a humid-alapanyagú készít­ménnyel, s megállapították, hogy, az jelentősen növeli az akkumu­látorok élettartamát, teljesítő­képességét. Szintén a gyakorlat­ban bizonyosodott be, hogy a barnaszénből származó humusá semlegesíti a sugárzó anyaggal szennyezett vizet, a. gyógyászat­ban pedig kitűnő alap- és ható­anyagként jöhet számításba, ugyanis lerövidíti a sebek gyó­gyulásának idejét és kedvezően befolyásolja a reumás megbete­gedések elleni védekezést. Kísér­letek igazolták, hogy a humusz- koncentrátumokkal javítható a talaj minősége és fokozható a kultúrnövények terméshozama. Az egyik tatabányai kis parcel­lán mintegy 20 százalékos több­lettermést adott a kukorica az­által, hogy a nitrogén-, a kálium. és a foszfátműtrágya kiegészítése­ként megpermetezték humuss- anyaggal is. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Agrokémiai In­tézetében a rozsmagok csírázá­sát, a Kertészeti Egyetem gyön-. gyösi karának tangazdaságában viszont a paprika és paradicsom beérését gyorsították meg a szén­humusz segítségével. Belső-ballószögi életkép A beton után poros földút ve­zet ameddig a szem ellát. A sar­ki kútnál asszonyok, férfiak áll­nak sorban vízért. Balra kis ve­gyesbolt. s ha a buszmegállótól szaporázom a lépteimet, fél órai járás után érek az iskolához. In­nen már villanyoszlopok sem kí­sérnek tovább. De visszafordulva még mindig látom a kecskeméti Nagytemlom tornyát... Belső-Ballószög. Négyszázan laknak errefelé. Inkább öregek. A fiatalok közelebb költöztek a városhoz, ahol van Villany, víz- és és gázvezeték és kora ősztől tavaszig nem kell a bokáig érő sárral küzdeni, mint itt. E körzet tanácstagja Bérczy Gyula., a Kiskőrösi úti általános iskola vezető tanítója. Két évvel ezelőtt. 1971-ben választották meg. Azóta említésre méltó eredményt nem értek el. Sok. nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy az is­koláig, vagy legalább még fél ki­lométernyit kibetonozzák a göd­rös földutat. vagy az iskolán túli házakban ik kigyulladjanak a fé­nyek. Probléma az ivóvízellátás. Az ásott kutak veszélyesek., A közkút messze van. fél kilomé­terről is a Szeleifaiu sarkához járnak vízért az itteniek. Az is­kolához közelebb, egy másik kút­ra lenne szükség. Sok pénz kel­lene ehhez is. Megérné? — Nem tudom, de az errefele lakóknak mindez nagy problémát jelent — válaszolta Bérczy Gyu­la. — A városi tanácsnál érdek­lődtem, de máig sem tudom, mi lesz ennek a területnek a sorsa. Az Üj Tavasz Termelőszövetke­zet létrehozna itt egy tanyaköz­pontot. de netn engedélyezték. A lakosság jelentős része a vá­rosban dolgozik. Munkakezdés előtt alig férnek fel a félórán­ként közlekedő 6-os autóbuszra. Délutánonként megelevenedik' a környék, itt is ott is építkeznek, gomba módra szaporodnak a há­zak ... T. L. GYÁR A NAGYCSALÁDOSOKÉRT ... Sokgyermekes dolgozóik anya­gi és szociális gondjainak enyhí­tésén példamutatóan fáradoznak a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár vezetői — olvassuk a ZALAI HlRLAP-ban, amely figyelemre méltó információt közöl e téma­körben. Megtudjuk az írásból, hogy a Nagykanizsán levő gyárban a párt ifjúság- és nőpolitikái ha­tározatainak feldolgozása,^ folya­matos helyi végrehajtása során tűzték napirendre a nagycsalá­dosok helyzetének javítását. Jö­vedelmük alakulásáról és élet- körülményeikről kérdőíves fel­mérés alapján tájékozódott a szakszervezeti bizottság, és elké­szítette a segítségadás tervét. Ez utóbbinak az a lényege, hogy a három, vagy ennél több gyer­meket nevelő szülők terheiből fokozottabban részt vállal a szakszervezet, a vállalatvezetés, illetve az egész gyári kollektíva. Idén szeptember elején, a tan­évkezdéskor — s ez- itt már ha­gyomány — csaknem 30 ezer fo­rint segélyt kapott a több mint 50 nagycsaládos. A jövőben ka­rácsonykor és tavasszal is folyó­sítanak hasonló összeget a rá­szorulóknak. Alapvető szakszer­vezeti feladat, hogy szakmai tan­folyam elvégzésére, s legalább betanított munkássá történő kép­zésére ösztönözzék az olyan ala­csony keresetű segédmunkásokat és kisegítő alkalmazottakat, akik sok gyermek ellátásáról gondos­kodnak. Pénzbeli segítséget nyúj­tana azoknak a nyolc általánost el nem végzétt, de továbbtanul­ni szándékozó, dolgozóknak, akik a tanulással járó költségeket ed­dig nem tudták megvonni csa­ládjuktól. Illetékesek foglalkoz­nak azzal a gondolattal is, hogy a részesedési alapból lakástámo­gatásra szánt 100 ezer forint csaknem felét á nagycsaládosok­nak juttatják, középiskolás gyer­mekeik szükséges kiadásainak fedezéséhez pedig pár száz forin­tos havi „ösztöndíjjal” járulnak hozzá. ÖRlAS BURGONYAÉRERJESKÉN Nem mindennapi terméseredr ményről számol be a Nyíregyhá­zán ■ megjelenő KÉLET-MA- GYARÓRSZAG Riportjából ar- ' ról értesülhetünk, hogy Szabolcs- Szatmár megye egyik kis falu­jának, Eperjeskénelc termelőszö­vetkezetében rekordhozammal fizetett az idén szüretelt burgo­nya: gumói zömének darabon­kénti súlya megközelíti a két kilót. A közös gazdaság dolgozói a tényeket látván sém akarnak hinni a szemüknek, az, arra járó idegenek pedig csodáról beszél­nek. Újságíró kollégánkat az elnök informálta a részletekről. Esze­rint a Desiere és Jaerla nevű — Hollandiából származó — burgo- nyafajta vetésére kísérleti céllal kaptak engedélyt. A vetőmag mázsája kilencszáz forint volt, s ennek kétharmadát az állam do­bálta. Beszerezték a termesztés­hez szükséges speciális gépeket, öntözőberendezéseket, s elsajá­tították a krumpliművelés sajá­tos technológiáját. A munkát az előírásoknak megfelelően végez­ték: rendszeresen mestereséges csapadékkal látták el és vegy- szerezték a hatvan holdnyi ültet­vényt, amely kapával nem ta­lálkozott. És az eredmény? Hek­táronként 526 mázsa burgonya, amely 300 mázsás holdankénti átlagnak felel meg. A legkisebb gumónak is egy kilónyi a súlya, az órási példányoké meg ennek duplája. , A hagyományoshoz viszonyítva ötszörös hozamú burgonya már­is keresett cikk. Összeállította: Veite» Árpád 9 Most még csak elgyalogolunk a buszmegállóig, de mi lesz télen? — kérdezik a belső-ballószögi asszonyok Bérczy Gyula tanácstagtól. • Gomba módra szaporodnak a házak a Kiskőrösi úton. (Pásztor Zoltán felvételei.! Kecsesebb, sportban kitartóbb lovakat nevelnek Az igényekhez alkalmazkodva új Célok érvényesülnek a magyar lótenyésztésben. A nagy teherbí­rású munkalovak helyett szebb, idomú kecsesebb járású, jobb ké­pességű lovakat tenyésztenek. A magyar lótenyésztés fellen­dítéséért, ma már sokat tesznek az Alföldön is. A Bajai Lótenyész­tési Felügyelőség irányításával — — Bács-Kiskunban és Tolnában — 45 állami és termelőszövetke­zeti gazdaság öregbíti lovas nem­zetségünk hírét. A tőkeigényes befektetésre — ménestartásra különösen a Bács- Kiskun megyei termelőszövetke­zetek vállalkoznak. Kitűnő alap erre a meglevő lóállomány. Ha­zánkban ugyanis Bács-Kiskun megyében tartják a legtöbb lovat, összesen 26 000-ret. Itt még szük­ség van — a vidék sajátos ter­mészeti adottságánál fogva — a ló igavonó szerepére. A nagyüze­mi gazdaságokban azonban a sportlótenyésztés a cél. A kecs­keméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a szürke színű lipicai törzsállománytól ügetőlovakat ne­velnek. Külön pályát, lovardát tartanak, ahol a versenyekre ké­szítik a paripákat, és saját foga­tukkal is részt vesznek a vetél­kedőkön. A kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz sárgá színű, magyar telivér állománya idegen- forgalmi célokat - is szolgál. Ugyanitt edzik a hátaslovakat, s készítik versenyre az ugrólova­kat. Innen indul nemzetközi be­mutatókra Abonvi Imre. Európa- hírű fogathajtó is. A bugaci csi­kósok § pedig ú jabban külföldi meghívásokat is kapnak produk­ciójuk bemutatására. Ilyen lovas­képviselettel érték el. hogy ma már egymást váltják a külföldi vevők a Bács megyei csikóte­lepeken. Az idei bevételük több mint egymillió forint. Négy megye kertész szakmunkásai tanulnak Kisfáiban Százhetven fiatal tanul a kis­fái Mezőgazdasági és Kertészeti Szakmunkásképző Intézetben. Közülük húszán állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek ösz­töndíjasai. — a Helvéciái Állami Gazdaság egyedül tíz fiatal tanu­lásához nyújt anyagi segítséget. A Szolnok. Békés. Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyéből érke­zett diákok .háromévi tanulás után kertész-szákmunkásbizonyít- vánnval térnek haza. illetve munkahelyükre. Fifti : fifti Ha az ember kényelmesen akar eljutni Kecskemétről Kiskunmaj- *ára, manapság könyű a dolga. Délelőtt közepetájt felpattan a szegedi vonatra, amelyről Félegy­házán „átnyergel” a Halas felé közlekedő motorosra. Persze szi- lajul, mert a szerelvény már tü­relmetlen toporzékolással lesi a zöld palacsintasütő függőlegesbe lendülését. A jelre vágtatni kezd a kocsi­sor, s attól kezdve ne is nagyon adja át magát az utas a szágul­dás élvezetének, mert könnyen ráfizethet. Ha ugyanis abban me­rül el, hogy olyan sebesen su­hannak el vonata mellett hátra felé a községek, mintha egybe­épülték volna, elfelejt odafigyel­ni. A gyorsaság mámorában el­nézi az állomásokat, elfelejt ki­szállni Majsán. s csak Kiskun­halason ébred a meztelen való­ságra. Hiába na, korunk a veszett tempók kora. Ehhez a ma embere hozzátörő­dött, tudomásul veszi, elviseli. De senki ne gondolja, hogy ez olyan könnyen ment. Tanú erre a korabeli sajtó. A Félegyházi Hírlap 1904. szeptember 11-i szá­ma például — Panasz a majsai vonat ellen címmel ad hírt az előtte való héten történt példát­lan esetről. Egy félegyházi úriember uta­zott a majsai vonaton, s midőn arról leszállt, az állomáson kérte a panaszkönyvet. Amiatt berzen­kedett, hogy a majsai vonat a megengedettnél sokkal gyorsab­ban, 65 kilométeres! sebességgel haladt. Ezt akarta bekörmölni mindenáron a vasútnál már ak­kor is meglevő demokratikus közvéleménytárba. No, de ez akkor sem volt olyan egyszerű. Az állomáson éppen kint volt egy felügyelő, aki a se­bességtől megszédült úriembert türelmes és meggyőző érveléssel lecsillapította. Nyugodjon meg, magyarázta neki, a vonat 40 kilo­méternél gyorsabban nem szalad­hat. Már csak azért sem, mert annak vezérgépe „csak is oly gyorsaságra van berendezve”. Az állomáson jelenlevők meg a kötözködés miatt méltatlan­kodtak, mondván, hogy a gyor­saságért a majsai vonatot csak dicséret illethette volna. A cikkíró, bizonyára tapasztalt már egyet, s mást pályafutása során, mert egymondatos kom­mentárja így szól: „Mi azt hisz- szük, hogy az úriember csak viccet akart csinálni, és reklá­mot a majsai vonatnak.” Amire talán szükség is volt anno dacumal. Ezft sejteti ,a Félegyházi Közlöny 1907. január 27-t számában A majsai kávéda­ráló — sokatmondó címmel kö­zölt hír. Szóvá teszi, hogy a vona­tok késése napirenden van, az utazó közönség panasza pedig pusztában elhangzó szó marad. Ezúttal azonban nem hagyhatják szó nélkül „azt az ázsiai álla­potot, melyet q kunmajsai vici­nális botrányos késlekedése idéz elő.” — Előző vasárnap tudniil­lik a reggeli 6 órai vonat pont 10 órára ért be, „szerencsésen, félig megfagyott és kiéhezett utasok­kal". A masinából ugyanis kifo­gott ,a „szusz”. Két óra hosszat pihent az úton, míg végül egy Dobos Gábor nevű úr megkönyö­rült rajta, ‘és adott egy kis vizet. Ügy látszik, a Félegyházi Köz­löny „kiemelten” szívén viselte az akkori utasok sorsát, mert 1907. május 26 -i számában egy — a „Kunmajsá”-ból átvett hirt közöl. Bosszankodnak az üzlet­vezetőség ama eljárása miatt, hogy erre a vonalra „G” kocsi­kat (magyarul marhaszállító va­gon) sorozott be személyszállítók helyett. „Azért járult községünk oly tetemes összeggel a vasút épí­téséhez, hogy még rendes sze­mélyszállító kocsit se. kapjon?” — kérdezte a cikkíró. Kíváncsian várják az elöljáróság intézkedését a sérelem orvoslása céljából. S kilátásba helyezik: „Ha az üzlet­vezetőség ilyen eljárást tanúsít, a közönség majd kocsin utazik, s hogy üresen ne fussanak a marhaszállító kocsik, az üzletve­zetőség mélyen tisztelt tagjai fog­lalhatnak helyet.” Hssz! — szisszenünk fel ma a szókimondó stíluson. Es örülünk, hogy rég túlvagyunk efféle konf­liktusokon. Nincs szükség arra, hogy a sajtó — akár a Félegyházi Közlöny mai utóda is — ilyen hangnemben folytasson párbeszé­det a vasúttal. Ha valami hézag van, tárgyilagosan megírjuk. A vasút pedig tárgyilagosan meg­magyarázza. Fifti : fifti. No, de, hogy ma már nincse­nek akkora késések, s az utazás körülményei is kulturáltak, ah-1 hoz újságíró elődeinknek kellett nálunk erélyesebben ütni a va­sat. Erre is elmondhatjuk: a sajtó csak kiharcolta. S kinek van észében sebességet reklamálni ezen a vonalon? Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents