Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-25 / 224. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1973. szeptember 25. Első a biztonság! A járművek 75 százalékát kitiltották a forgalomból A megyei rendőr-főkapitányság balesetvizsgáló és forgalom- ellenőrző alosztályának beosztottai az SZMT munkavédelmi felügyeletével együttműködve rendszeresen, meglepetésszerűen ellenőrzik a közös . gazdaságok erő- és munkagépeit a telephelyeken. Meg kell mondani, hogy a tapasztalatok rendkívül lehangolóak, ugyanis a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, a gépparkért felelős személyek nem sok energiát fordítanak a járművek közlekedésbiztonsági ellenőrzésére, a hibák kijavítására, a hiányzó alkatrészek pótlására. Az erő- és gépkocsivezetőket is el kell marasztalni, hiszen nem sokat törődnek járműveik műszaki állapotával. Huszonegyből tizenkilenc A pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet telephelyén igencsak meglepődtek, amikor megérkeztek az ellenőrzést végzők. A járművek műszaki vizsgálata előtt néhány gépjármű- vezetőt szondával vizsgáltak meg, nem fogyasztott-e szeszes italt munkába lépése előtt. A közös gazdaság dicséretére legyen mondva, ilyen járművezető nem akadt, ám a beszélgetés során kiderült, hogy egyetlen sofőr sem ellenőrzi naponta indulás előtt járműve állapotát. Ebből adódott talán az a körülmény, hogy az átvizsgált huszonegy járműből tizenkilencet kellett kitiltani a közúti forgalomból. Milyen hibákat fedeztek fel? Általános tapasztalat, hogy az erőgépek, pótkocsik fékberendezésének hatásfoka nem jó, lógnak a kerékcsapágyak, a kormány-gömbcsuklók, hiányoznak a hátsó világítóprizmák, a világítótestek. Ezek olyan műszaki hibák, amelyek különösen nagy beruházást, költséget nem igényelnek, csupán törődést, lelkiismeretességet. Huszonnégyből tizenkilenc Hasonló szisztémával ellenőrizték a rendőrök, az SZMT munkavédelmi felügyelői a szabadszállási József Attila Tsz telephelyét. Az alkoholszondával • vizsgált járművezetők közül egy sem volt ittas állapotban, s bár hetenként egyszer végrehajtják a közös gazdaság telephelyén az úgynevezett „egyes” szemlét — erre a tsz külön Időt biztosít —, a műszaki állapottal itt is gondok vannak. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a heti karbantartások során, a reggeli indulás előtt a gépjármű- vezetők egyáltalán nem, vagy csak felületesen nézik át járműveiket, s az észlelt hibákat „elfelejtik” kijavítani. A tehergépkocsik, erőgépek, pótkocsik, sőt még egy személygépkocsi műszaki átvizsgálása során a huszonnégy járműből tizenkilen. cet kellett kitiltani. A tehergépkocsiknál általános hiba a kormány-gömbcsuklók lógása, a fékek hatástalansága. Az erőgépeknél a kormányberendezések, fékek és világítótestek állapota hagy maga után kívánnivalót. Magyarázkodás helyett,.. A telephelyeken történő ellenőrzések alkalmával minden esetben megjelenik a közös gazdaság elnöke és a műhely- vagy telephelyvezető. Az ő jelenlétükben történik a vizsgálat, s a jegyzőkönyvet ők is aláírják. A rendőrség egy-egy ilyen akció befejezése után hivatalosan is megkeresi a közös gazdaság vezetőségét, figyelmeztetve: tegyenek hathatós intézkedéseket a feltárt műszaki hiányosságok megszüntetésére. A válaszok legtöbb esetben magyarázkodások. A közös gazdaságok vezetői ezzel „érvelnek” : népgazdasági érdek, sürget bennünket az idő, nincs idő a javításra, első a betakarítás”, s lehetne sorolni tovább. Tulajdonképpen a vezetőknek van igazuk. Első a munka, a ke- nyérnekvaló, a megtermelt javak betakarítása, de ennél is fontosabb az emberélet megóvása, a társadalmi tulajdon — a gépek, berendezések — védelme. Hibátlan, műszakilag biztos járművekkel könnyebb a betakarítás, a szállítás, a feladatok teljesítése. Ehhez azonban nem magyarázat, hanem szorgos munka szükséges. Gémes Gábor KÖRN YEZET VÉ DELEM • Bármennyire is unalmasnak tűnik ez az ipari táj, itt rejlik a tiszta patakok és tavak poézi- sa. Ezek — a Bajkáli Cellulózé Kombinát- bán létesített — ülepítő berendezések biztosítják, hogy a világ édesvíz- készletének 20 százalékát tároló gyönyörű Bajkál-tó nem válik zavarossá az ipari szennyvíztől. (Foto: APN— KS> „MALAC NÉLKÜL - TECHNOLÓGIAI CSODA...” | Elhibázott sertéstelepek (I.) Megyénkben több szakosított sertéstelep épült. Ezek a telepek alig, vagy egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Nemcsak a külsőről van szó — ez volna a legkevesebb — ha- nem a technológiáról, ami lényegesen hat a tenyésztő és termelői munkán keresztül a gazdaságosságra. Magyarországon több, rnint harminc sertéstelep-változatot építettek eddig. A MEZÖPANEL típusú telep készült a bácsborsódi Rákóczi Termelőszövetkezetben és a Városföldi Állami Gazdaságban. A környező termelőszövetkezetek sertéshizlaló társulásaiban is hasonló telepet fejeznek be a közeljövőben. Bácsborsódon Illés András elnökkel, Váczity Máté telepvezetővel, Gonda Jó- Parttitkárral és Tasnádi Iván technikussal, Városföldön pedig Káposztás Gyula sertéstelep-vezetővel és Hélya István főmérnökkel beszélgettünk gondjainkról. • A bácsborsódi sertéstelep szociális épületei. (Csabai István (elvétele) Három éve a bácsborsódi termelőszövetkezet vezetői a MÉM által hirdetett versenytárgyaláson vettek részt. Itt jelen voltak mint ajánlók az AGROTRÖSZT, a MEZÖBER (ma már AGRO- BER), a MÉM, valamint a Magyar Nemzeti Bank képviselői. A. MEZöPANEL típusú három- fázisú — vagyis olyan elrendezésű, ahol külön fiaztató, előhizlaló és utóhizlaló van — telep megépítése mellett döntöttek. A miértre Illés András elnök válaszolt: — Ahhoz, hogy előrelépjünk, a meglevő takarmánybázisunkat kihasználjuk, szükségesnek látjuk egy modem, jól jövedelmező sertéstelep megépítését. Nagyszerű termelési mutatók, a legkevesebb munkaerő-szükséglet, valamint az alacsony irányár (38 és fél millió forint) inspirált bennünket a MEZÖPANEL típusú sertéstelep felépítésére. Az első programterv — amelybe egy szárító elkészítését is bele kalkulálták — 42 millió forintos költséget, majd az átdolgozása után a második 46 millió forintot irányzott elő a sertéstelep építésére. Ezt az összeget fogadta el a Gazdasági Bizottság és a termelőszövetkezet is. Az építés közben, 1972-ben az árváltozás miatt módosították a költségeket 53 millió forintra. Mire elkészült 53,4 millióba került. Az épületben sötétben tartják a magyar nagyfehér és svéd lapály kan keresztezéséből származó állatokat. Itt 461 koca utódait nevelik fel 105—110 kilós súlyra, 210—220 nap alatt. Egyszerre 3600 sertést hizlalnak. Teljes üzemkor a telepről évente 10 ezer hízott sertést tudnak elszállítani. A városföldi sertéshizialó társulás is a MEZÖPANEL típusú, de kétfázisú — csak fiaztató és hizlaló van — sertéstelep megépítését határozta el. Káposztás Gyula, a telep vezetője elmondta, hogy az eredeti terv szerint az évi 40 ezer hízott sertést kibocsátó kombinát beruházási költsége 158 millió forint volt. Most, a befejezés előtt 230 milliónál tartanak. A költségemelkedést mind a két beruházásnál túlzottnak tartják. Igaz ugyan, hogy 30 százalékos állami támogatást kapnak, és a kamatok 50 százalékát az állam magára vállalja, de a bácsborsódi gazdák a 7,5, a városföldiek a 72 milliós többletköltségre nem számítottak és a plusz pénzt más ágazatoknak kell megtermelni, kigazdálkodni ... A gondoknak mégis a kisebbik részét jelenti- a tetemes beruházási összeg emelkedése. Ha ugyanis a telepek — illetve az eddig használatba vett részek — az előírás szerint pontosan üzemeltethetők lennének, egyik helyen sem fájna a feje a szakembereknek. Azonban korántsem így van. Tervezési, kivitelezési hibák, építési határidő-eltolódások, utólagos átalakítgatások tömkelegé, döcögős termelés jelzi a sertéstelepek létezését. Na és az újabb költségek ... De vegyük sorjába. — Eddig nem sikerült elképzeléseink szerint működtetni a bácsborsódi telepet — mondotta Váczity Máté. — A tervezett kocaforgót nem tudtuk megvalósítani. Takarmányozásunk költséges és gazdaságtalan. Egykilós súlygyarapodáshoz 17 forint értékű takarmány kell. Ennek oka egyrészt, hogy korábban a tápot a terményforgalmitól vásároltuk. Erre nem került volna sor, ha időben elkészül a szárító- és keverőüzem. Ezek féléves késése félmillió forinttal drágább takarmányozást eredményezett. A silótorony sem volt használható a betakarítás idején, így a szállítási többletköltségek, valamint a takarmányromlásból szintén félmilliós kárunk lett. (Igaz, hogy a berendezések üzembeállításakor szakembergond volt a tsz-ben.) Ma már saját keverőüzemünkben premixek hozzáadásával készítjük a granulátumot, s így átlagosan 400—450 forintba kerül egy mázsa táp. A gazdaságtalan takarmányozást másrészt a technológia okozza. A telepen az elő- és utóhizlalóban granulált — tehát száraz — tápot etetnek. Már ez egymagában is elgondolkodtató. Ugyanis tudományos bebizonyított, hogy biológiailag sokkal kedvezőbb, ha a víz nagyobb részét az állat a takarmánnyal együtt veszi fel, nem pedig az összes folyadékszükségletét ön- itatóból, tiszta víz formájában. A pépes takarmány étrendi hatása sokkal kedvezőbb. De vizsgáljuk a technológiát. A granulált táp egy tartályból az állatok elé a padlóra hull. Ez a technológia több kifogást vet fel. Egyrészt, mert a takarmány poros, vagy a granulátum elporlad. A por a nyálkahártyát izgatja, az állat nem táplálkozik annyit, amennyi a „számára előírt” napi súlygyarapodás eléréséhez szükséges. Az állatok tiporják a padlóra szórt takarmányt, trágyával és anélkül is a trágyacsatornába szóródik, ami újabb veszteség. Különösen kedvezőtlen, mint ahogyan Hélya István elmondotta, hogy a kocákat granulátummal eseteik fialás után is. Kevesebb vizet iszik az állat, mint ami a jó tejtermeléshez szükséges lenne. Ez okozta, hogy több koca „megszakadt”, korán elapasztott. Bácsborsódon az előnevelőben egy-egy kutricában tíz, 5—6 kilogrammos malacot helyeznek el. Ezeknek napi összes takarmány- szükséglete 4 kiló. Az olasz AZA cég által, gyártott etetőberendezés — amelyet az AGROBER tervezői használtak fel a telepen — elvileg kitűnő. Azonban a legkisebb mennyiség, amit kiadagolni képes a berendezés, 4 kilogramm (Városföldön 1,6 kilogrammot is ki tudnak adagolni). Az előnevelőben optimálisan négy-hatszor kell etetni, hogy a 30—60 napos malacok gyors fejlődési erélyét kihasználva biztosítsák a szükséges súlygyarapodást. Ezért egy etetéskor csupán 60—80 deka takarmány kell. Az etetőberendezéssel ezt nem lehet kimérni, így utólag önetetőt szereltek be. Az eredeti etetőberendezés az elő- hizlalóban használhatatlan, értéke 600 ezer forint. Ki kell cserélni, vagy átalakítani. De vajon kit terhelnek a költségek? A tervezőt? Egy bizonyos, a termelőszövetkezet szenvedi a kárt és az átalakítás költségét. A városföldiek két hétig kénytelenek a száz év előtti módszerrel etetni. Ugyanis itt naponta négyszer lapáttal szórják a malacok elé a takarmányt. Később, a nagyobb adagok kiszórásakor használható a berendezés, mivel innét már nem kerülnek újabb épületbe a sertések. A takarmány a kutricák fölött elhelyezett tákarmánykiada- goló tartályokba csővezetéken jut, melyben drótkötélre erősített lapocskák továbbítják a granulátumot. Az elv itt is jó — bár inkább baromfitelepen alkalmazzák (az olaszok csak ott) ezt a berendezést —, de a hosszú épületben a nagy súly és feszítési erő, amely a végtelenített továbbítószalagra hárul, szakadást okoz az összeforrasz- tási ponton. Leáll a masina, nem lehet etetni... Ki ezekért a fe- lelős ? Az eredeti terv szerint alakították ki az építők a kocák helyét a bácsborsódi telepen. Egyedi állásokban 60—80 centiméter vékon rekeszekben kellett elhelyezni az állatokat. Ezt a tartási körülményt nem bírták a kocák, megbetegedtek, vemhesülésük sem volt megfelelő. A tudomány művelői már többször elmondották, hogy az anyaállatoknak hely kell mozgásra, többen a rendszeres szabadjárás fontosságát is hangsúlyozzák. A gyakorlat igazolta a tudósókat, ugyanis a terv szerinti elhelyezésben nem lehetett tartani a kocákat. Megkezdődött az átalakítás. A kocaszállásból fiaztatót építettek, mert az eredetileg tervezett 80 férőhelyes fiaztató kicsi az évi szükséges szaporulat biztosítására. Az egyedi kocaszállásokból hármat összevontak, ebből lettek a kanszállások. A tervezési hiba újabb, mintegy félmillió forintos többletköltséget jelentett. Csabai István (Folytatjuk) FIATALOK A MUNKAHELYEN TENGERRE SZÁLLNAK A TEHERAUTÓK • A munkaerő-gazdálkodás gondja — kicsiben és nagyban, vállalati és népgazdasági szinten — a munkaerőhiány. Irtuk, s írjuk még sokáig: kiapadóban vannak a régi források: a mezőgazdaságból az iparba áramlás, a nők munkába állítása. Egyedül az iskolából kikerülő ifjúság adja évről évre a nagyobb munkaerőtartalékot. Ám az ismert demográfiai hullám elvonulásával — hozzávetőlegesen 1977-ig — fokozatosan csökken a munkába állítható fiatalok száma is. Az ipari. mezőgazdasági üzemeknek, a kereskedelmi és más, a lakosság ellátásával foglalkozó vállalatoknak viszont változatlanul sok munkásra van szüksége. A munkaerőhiánnyal kapcsolatos gondokat tetézi az is, hogy egyes munkahelyeken szinte állandósult a megengedhetetlenül nagyarányú fluktuáció. Az ilyen munkahelyek vezetői szinte évről évre ott állnak az új munkaerőt igénylők között. Hosszú ideig minden munkaerőhiánnyal kapcsolatos gond megoldását központi intézkedésekben látták. Az utóbbi egy-két évben ezek az intézkedések meg is születtek. Az ifjúsági törvény megadta a keretet a lehetőséget a céltudatos társadalomépítő munkához. A minisztériumok és országos hatáskörű szervek a végrehajtási utasításokat, az üzemek, vállalatok az intézkedési terveket dolgozták ki. Eredményeképpen számos munkahelyen kiváló a fiatalok munkakedve, közérzete. emberi. társadalmi kapcsolata. A múlt év szeptemberétől vált érvényessé az a kormányrendelet. amely húsz ipari szakmában teszi lehetővé, hogy havi zOO forint ösztöndíj-kiegészítést adjanak a tanulóknak. Továbbá összesen negyvenhárom szakmában adható havonta 250- től 500 forintig terjedő társadalmi ösztöndíj. A kedvezmények kiterjednek a tanulóotthonokba, kollégiumokba való felvételekre is. Az utolsó éves szakmunkás- tanulók pedig — az elégtelen elő- menetelűek és a fegyelmi eljárás alatt állók kivételével — az egész tanévben szakmunkásbérrel foglalkoztathatók Ennél is több fiatalt érint a munkába álló fiatalok bérének emelésére, vonatkozó rendelkezés — hogy csak néhányat említsünk a központi intézkedések közül. • Ám a határozatok, rendeletek csak akkor válhatnak igazán hatékonnyá, ha az üzemek, vállalatok is megtesznek minden tőlük telhetőt. Semmiféle rendelet, előírás, jogi szabályozás sem .pótolhatja a sokféle munkahelyi törődést. Ez is lehet előírásszerű, de rideg taszító. • Egy fiatal szakember így számolt be fogadtatásáról: „Reggel bementem a munkaügyi osztályra. jelentkeztem. Átadtam a munkakönyvemet, ők meg íveket raktak elém. Közölték a beosztásomat. a kereseti lehetőséget, és elintézték a felvételi formaságokat. Amikor kölcsönösen mindent aláírtunk.' kimentem a folyosóra, várakoztam. Délben szólítottak, bemutattak a főnökömnek. Nagyon rendes volt: részletesen elmagyarázta, mi a feladatom, mire ügyeljek, mit hol találok, milyen problémámmal, kihez forduljak. Hat hónapnál nem bírtam tovább, felmondtam. Még ma is irtózom, ha arra gondolok, milyen bizalmatlanság, örökösen hangsúlyozott alá- és fölérendeltség uralkodott”. Nemrég tudományos vizsgálódás céljából megkérdeztek huszonöt fiatalt, akik jó szakmai képesítéssel kerültek első munkahelyükre és egy éven belül áthelyezésüket kérték, illetve felmondtak. Egymás létéről mit sem tudtak és valamennyien első helyen említették a rossz munkahelyi légkört, amely csak részben írható a vezetés rovására, inkább az azonos beosztásúak közötti, mély hagyományokból, helytelen, de ott megtűrt emberi magatartásokból származik. Persze, ennek ellentété is akad. Szerencsére ma már ez van túlsúlyban. Az egyik országos hírű építőipari vállalat neves szocialista brigádja 15 évvel ezelőtt csavargó fiút vett magához. Nevelték. tanították, s a fiatalember a szakmájában kiváló és példamutató közösségi ember lett. Nemrég magas kormánykitüntetést is kapott. A kitüntetés után sokan gratuláltak neki. márcsak azért is. mert tudták róla, hogy korábbi élete még arra sem volt garancia, hogy egyáltalán ember marad.a talpán. A számtalan jókívánság, szorgalmának, emberi magatartását megváltoztatni tudó eltökéltségének elismerése volt. 0 S ő kissé indulatosan magyarázta: sérti az emberek értetlensége. mert nem látják, hogy a szocialista brigád, a szűkebb munkahelyi közösség törődése, emberséges magatartása az a kötőanyag. amely formálja alakítja a dolgozni akaró ember sorsát, életét. R. F. Vlagyivosztok kikötőjében folyik a tehergépkocsik berakodása. A szovjet Távol-Kelet déli részén levő kikötő mind ez ideig az erre a területre eső szovjet export-import forgalom ■ túlnyomó részét bonyolította. Az ázsiai országokkal, Ausztráliával, az USA nyugati partvidékével és Kanadával folytatott kereskedelem nagyarányú bővülése szükségessé tette, hogy északabbra, a V rangel-öbölben egy új, mély vizű kikötőt építsenek. (Fotó: APN—KS)
