Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
A LEGMAGASABB MINŐSÍTÉS BIRTOKOSAI Szent-Györgyi Albert nyolcvaneves Szent-Györgyi Albert, az Amerikában élő Nobel-díjas magyar tudós 1893. szeptember 16-án született. Tanulmányait a budapesti és cambrigde-i egyetemeken végezte. 1931—1945 között a szegedi egyetem, majd a budapesti egyetem biokémiai professzora volt. 1937-ben vitaminkutatásaiért, különösen a C-vitamin előállításáért orvosi Nobel-díjat kapott. 1947- ben Amerikába ment, jelenleg az Egyesült Államok észak-keleti partvidékén, a Massachusetts állambeli Woode Hole biológiai kutatóintézetben dolgozik. Kutatásai középpontjában a sejtek kóros szaporodása, a rák keletkezése és megállítása áll. kísérletei odavezethetnek, hogy a rákot az emberiség életéből kiiktatott betegségek között tarthatjuk majd nyilván. A világhírű haladó szellemű tudós születésének 80. évfordulóján a Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember végén megtartott XII. kongresszusának jegyzőkönyvéből hadd idézzük fel Szent-Györgyi Albert kongresszuson való részvétele egyik érdekes momentumát, álljon itt teljes egészében ott elhangzott felszólalása! „(Szent-Györgyi Albert lép a terembe. Mindenki feláll.) Elnök: Szeretetttel köszöntőm körünkben a magyar tudomány büszkeségét, Szent-Györgyi Albert professzort. (A kongresszus tagjai viharos tapssal ünnepük a kiváló tudós vendéget.)” Szent-Györgyi Albert felszólalása: „En, mint a tudomány munkása, szeretném csak egy-két szóval üdvözölni ezt a nagygyűlést, mert minden igazi tudományos munkás a legnagyobb örömmel kell, hogy üdvözöljön minden igazi népi megmozdulást. Mert tudomány csak ott tud virágozni, ahol az egy széles, népi alapon nyugszik, a széles, nagy rétegen, csak így tudunk egészséges tudományt építeni. De a mi helyünk, a tudósok helye mindenképpen ott van a demokrácia oldalán. (Nagy taps.) Es én örömmel mondhatom, hogy egyetlen egy igazi tudós sem ingott meg ezek alatt az utolsó évek alatt. Sokszor kérdezem magamtól, hogy mi a demokrácia és másoktól is, de nem tudtam még erre egyöntetű választ kapni vagy adni magamnak, de egy dolog világosan áll előttem, hogy a demokrácia jóakarat, tudás, világosság, mely szemben áll azzal, amit reakciónak, fasizmusnak hívnak, amely rosszindulatú, erőszak és tudatlanság. Nekünk, akik szintén az emberi élet javítását, a világosságot, a tudást keressük, nekünk okvetlenül a demokrácia oldalán van a helyünk. Ez nemcsak üres beszéd, ez valami, ami most kezd igazán megvalósulni. Talán mindannyian hallottunk már arról az új mozgalomról: „Tudomány a munkásságért, munkásság a tudományért”. A munkásság jött először az elesett magyar tudomány segítségére és a munkásság önkéntes munkájával hozza most rendbe a laboratóriumot, cserébe azért, amit mi ezért az önfeláldozó munkáért tudunk adni. Nekem hosszú itthoni karrierem, tudós életem alatt egyetlen reménysugaram, világítóm, biztatásom az egész fasiszta idő alatt, a széles munkásrétegek, megértése volt. Az ő szemükben mindenütt láttam a megértést éS ez adott nekem erőt arra, hogy én ezt a hosszú küzdelmet meg tudtam vívni. Ezekkel a szavakkal csak nagy örömömnek akarok kifejezést adni, hogy a munkásság, a demokrácia és tudomány összefogóban van és hogyha a tudomány fogja segíteni a demokráciát az építésben, mert a nagy építő eszközök a tudós kezében vannak és a demokrácia fogja segíteni a tudományt és nem hagyja a szegénységben elpusztulni, akkor itt hamarosan a romokon olyan virágzás fog megindulni, amilyent az ország még a gazdagság idején sem látott soha. (Hosszantartó, viharos taps.)” Szent-Györgyi Albert Stockholmban a Nobel-díj átvételekor. Mellette leánya és (jobbra) Hans Euler-Kelpin professzor. A Liszt Ferenc-kórus próbáján Az ember hajlamos arra, hogy hasonlítson. A „hogyan is volt régen, mi van ma’’ kérdése mindig érdekes, izgalmas. Az összehasonlítás két véglete az egykori és a jelen állapot összevetése tisztán láttatja a megtett utät. így van e sorok íróia a bajai Liszt Ferenc-kórussal. 1958 októberében közreműködött annak a felhívásnak a megszövegezésében, amelyet a városi énekkar újjáalakítása céljából- adtak ki. Ez a felhívás vázolta az 1861-ben alakult Dal- és ' Zeneegyletnek és névutódainak a dalkultúra fejlesztése érdekében végzett fáradozásait. küszködéseit, sikereit. A két világháború között három dalárdája is volt a városnak, köztük külön a munkásoknak. A felszabadulás után egy ideig több kísérlet ellenére sem tudott megerősödni Baján a kórusmozgalom. nohá a feltételek kedvezőek voltak. Végre az .említett felhívás .nyomán 1958. november 12-én a József Attila Művelődési házban megalakult a Liszt Fe- renc-vegyeskar. Azóta Vígh László és segítőtársai vezetésével „száll a dal” a próbákon és a fellépéseken. Az együttes újjászervezése óta az országos minősítő hangversenyeken ezüst-. maid kétszer aranykoszorút, s egy alkalommal aranykoszorút diplomával érdemelt ki A szüntelen fejlődés törvény- szerű következménye a jó közösségi szellemnek, szorgalomnak és a vezetőség — különösen Vígh László és Vígh Lászlóné — által képviselt igényességnek. Sokfelé ismerik az énekkart hazánkban, de jártak Jugoszláviában. Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban is. Kedvező előjelekkel készülnek az-új évadra. Elsősorban Varga Mózesnek, a kórus társadalmi titkárának köszönhető, hogy végre méltó próbateremhez jutott az együttes. Nagysága lehetővé telizi állandó pódium és zongora beállítását. A próbák így a hangversenyeknek megfelelő körűimé nyék között folyhatnak. Az elmúlt napokban összegezték az 1972/73. évad tanulságait. Tizenkilenc alkalommal léptek a nyilvánosság elé. Különösen a Petőfi jubileumi ünnepségen és a Finomposztó Vállalat. 50. évfordulója tiszteletére tartott rendezvényen fogadták kedvezően műsorukat. Néhány hét múlva, előreláthatóan október első napjaiban Zom- borban adnak koncertet, majd közreműködnek a baiai Nagy István ünnepségeken. 1974 márciusában önálló hangversenyt rendeznek Baján. Fokozott'figyelemmel és szorgalommal készülnek a zenekari közreműködéssel Kecskeméten. Szekszárdon, . és Zomborban elhangzó Bach-kantáta tolmácsolására. A városi tanács és a megyei tanács támogatásának köszönhető, hogy anyagiak hiánya nem akadályozza terveik megvalósítását. A negyvenhét tagú kórus próbáin a megjelenés 80—90 százalékos. Hetente kétszer gyűlnek össze. Az igazolatlan elmaradást nem ismerik. A ió közösségi szellem kialakulása a baráti hangulatú klubesteknek is köszönhető. Bánhídi Béla elnök irányításával kitűnően működik a társadalmi vezetőség. A dalosok között sok a „törzstag”. Varjasi Mihály feleségével és szüleivel látogatja a oróbákat. A Molnárfi házaspár is a legszorgalmasabbak közé sorolható, Azokkal is tartják a kapcsolatot. akik abbahagyták a rendszeres éneklést. Tavaly hat idős kórustagtól búcsúztak ünnepélyesen. Nincs gond az utánpótlásra sem, csupán a tenor kevés. De hát ez így van országszerte. A vezető karnagy munkáját három jól felkészült korrepetitor segíti. Szólóénekes a Kodály- énekversenven országosan is megismert Sasi János. Zongorakísérő Dobai Tamás zenetanár. A tagok felkészültségét, a terveket ismerve bizonyosak vagyunk abban, hogy az 1973/74-es évadban is igazolja a Liszt Ferenc kórus jó hírét. Bárdos Ferenc (Tóth Sándor felvétele) MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZEI KÖNYVESPOLC FEJES ENDRE: Á hazudós és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből Bemutatjuk Richter Ilonát Édesapja, a soltvadkerti tanító nyugdíjasként Kiskunhalason telepedett le. Ilonát — a leányát — szerénységéről és szorgalmáról ismerték a városban. Azokban az években még nem sejtették, hogy két évtized múlva messze földön ismert művész válik belőle. A Képzőművészeti Főiskolán Köpeczi Bócz István és Konecs- ni György irányításával grafikusnak készült. Tehetsége korán megmutatkozott. 1952-ben megszerezte a művészdiplomát. Két évre rá grafikai munkásságáért Munkácsy-díjat kapott. Később a Kulturális Kapcsolatok Intézetének támogatásával Walter Linsenmaier svájci tudományos illusztrátornál folytatta tanulmányait. Tengerbiológiai i^yp^retei- nek bővítésében a nemzetközileg ismert dr. Dudich Endre professzor segítette. 1960-ban meghívták Nápolyba, ahol Anita Brinckmann-Voss: Hydromedusa című tudományos kötetét illusztrálta. Jelenleg a baseli egyetem megbízásából a Földközi-tenger néhány állatcsoportjának tudományos grafikai ábrázolását végzi. Richter Ilona időközben ugyancsaak járatos lett a biológiában. Sajátos művészetéhez szükséges, hogy zoológiái, tengerbiológiai és más kutatóintézetekben mikroszkóp fölé hajolva tanulmányozza a mikroállatvilá- got. A látottakról száz- és ezerszámra készíti a vázlatokat, hogy utána a fotoeljárást is megszégyenítő pontossággal ábrázolja a látottakat, az apró állatkákat, legjellemzőbb élet- megnyilvánulásaikban. Több, addig ismeretlen tengeri állatfajtát fedezett fel. Nem egyet róla neveztek el, például az Acaulis Ilonáét, mely egyik képünkön látható. \ Művészi munkássága három fő területre osztható. Tudományos kiadványokhoz illusztrációkat készít, a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műveket illusztrálja, valamint gyermekeknek szánt, a természetet megis- mertető-megszerettető könyveket írja és tervezi. A Homokország és a Pandi című művei méltán népszerűek a gyermekek körében. Tudományos grafikáinak egyetlen négyzetcentiméternyi területén olykor tízezernél több rajzelem található! Az itt közölt grafikáin, sajnos, ez a rendkívül aprólékos munka csak részben látható. A halasi Thorma János Múzeumban az október hetedikén nyíló kiállításon a közönség megismerkedhet majd Richter Ilona művészetével, aki alkotó- képességét a tudomány, és a tudomány népszerűsítésének szolgálatába állította. A művész Tihany, Budapest, Debrecen, Pécs, Zürich és Genf után most a kiskunhalasiak előtt is bemutatkozik. Reméljük, sikerrel. (A két képen Richter Ilona pontozásos technikával készített színes, tudományos illusztrációi láthatók, az említett Hydromedusa című kötetéből.) V. M. Manapság, amikor a munkásság ábrázolása ismét beszéd- és vitatéma, egyre többször emlegetjük Fejes Endrét, ö volt az — másíél évtized távolából már látjuk —, aki áttörte az ötvenes évek sematizmusának bénító burkát, és a Hábetler családban új arcát mutatta meg az addig csak hérosznak ábrázolt munkásnak. Illetve pontosan azt mutatta meg, hogy a munkás — sokszor összekeverjük a kispolgárral, mint ahogy' valóban van átmenet is a két kategória között — tudatát is mennyire meghatározza a múlt, milyen nehezen tud megszabadulni a múlt beleivódott vagy éppen belékövesedett szokásaitól, a múlt torz tudatától. Novelláiban, kisregényeiben, sőt drámáiban (amik az esetek többségében egy-egy kisepikájának az átdolgozását jelentik) is ezt a világot járja körbe. Sajátos világ ez, amit Fejes elődeként Nagy Lajos és Gelléri Andor Endre mutatott be annak idején. A két név azonban csak a téma azonosságát jelzi. Közelebb áll Fejes Gellé- rihez a lírája miatt. Ez a líraiság Fejes egyik legjellemzőbb sajátossága, ereje, s egyben gyengéje is. Fejesnél a konfliktusok, a tragédia legtöbbször rezignált, legyintő lirizmusba oldódik. Már a figurák és a szituációk megválasztása ezt sugallják. Hőseit éppen nem a munkásság legjavából válogatja, jobban szereti az elesett, lumpen, az élet és a társadalom peremén ténfergő embereket. Ha meg munkás a novella hőse. akkor a konfliktusa „privát” természetű: otthagyja az asszony, nem talál szeretőt, megcsalja a szeretője stb. stb. Fejes nem ír bonyolult történeteket, nem ábrázol bonyolult jellemeket. Cselekményszövése. jellemei, de nyelvezete is áttetsző, tiszta — a köznyelv kissé irodaimiasított külvárosi változata. Történeteiben nincs balladái homály, inkább a múlt századi románcokra, romantikus történetekre emlékeztetnek. így aztán többnyire csak a magánéletüket ismerjük meg. annak is csupán egy-egy szakaszát vagv aspektusát. Á külvilághoz, a társadalomhoz való kapcsolódásuk rendkívül lehatárolt. szűk körű. Csupán néhány emberrel érintkeznek, évek telnek el, míg történik velük valami. Máskor meg (néldául a Mocorgó esetébenl a történelem úgv viharzik át a felük felett, hogy jószerivel nem is t"diák. hogy miben vettek részt, mi történt velük. Mocorgónak még a legkegyetlenebb történelmi viharban is, de a béke nyugalmas idilljében is csak az ószfcres bódé jár az eszében, s hogy ezt elérje, képes a szélhámoskodásra, lopásra is. Tragédiáját sem a történelem determinálja, csupán a véletlen (ez is romantikus elem): a vihar szétszórja a sátrát, összeszélhámosko- dott rongyait. Ez a vihar, a SORS, a VÉGZET jelentkezhet szerelem formájában is. Fejes hősei egyszerűen képtelenek elemezni saját érzéseiket, szenvedélyeiket. Sodortatják velük magukat, mint az árral, és maguk lepődnek meg a legjobban, amikor ez szenvedést okoz nekik, a tragédia partjaira vetődnek. A Kék tiszta szerelem emberpárja nem csupán azért lesz boldogtalan, mert a környezetük: a műhely, a volt férj, a gyerek — egyszóval a számukra érthetetlen és ellenségesnek vélt Világ ellenzi ezt a kapcsolatot. Harcolni tudnak egymásért, a ^boldogságért, de amikor annyi vér- gődés, megaláztatás, kin után elérik, nem tudnak mit kezdeni vele. Tulajdonképpen minden Fejes-novellahős magányos. S itt megtorpan a recenzens. Meg, mert a Magvető nem a legfrissebb Fejes-írásokat tette az asztalra, hanem í'tt—- is évvel ezelőtt írott, s már többször is megjelenteket, örömmel vesszük újból kézbe, ám nem leplezhetjük csalódottságunkat sem. A Cserepes Margit házassága után (amely, mintegy Fejes Endre eddigi pályájának szintézise, visszapillantás az eddig megtett útra) újabb műveket várnánk. Azt is, hogy ezeket a már ismert hősöket (Mocorgó, Vigyori. Vonó Ignác stb.) nagyohb társadalmi terepen mozgassa, léptesse ki őket a magánélet kulisszáiból, megismerhessük őket a ma, a társadalom konfliktusaiban is. A hiányérzetünk ma már éppen abból fakad, hogy ezek — a megírásuk idején még érdekes, izgalmas jelenségek, figurák — közben állóképekké merevedtek. A társadalom csak akkor léphet előbbre, ha pontos ismereteink vannak mai mozgásáról is. Fejes Endre ismeretei, látásmódja — hisszük — alkalmassá teszik arra, hogy kis vagy éppen nagy epikában megrajzolja az új helyzetbe kerülő, helyzeteit nem csupán válogató, de változó embert is. Egyszóval újabb Fejes-írásokat várunk ! Horpácsi Sándor
