Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

1973. augusztus 9. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Meghonosodott a busa Tavaly a balatoni vízvédelmi bizottság engedélyével, új halfaj­ta került a Balatonba: kísérlet­képpen néhány ezer fehér-, illet­ve pettyesbusát telepítettek a tó­ba A viszonylag kisebb arányú telepítés nem kecsegtetett azzal, hogy az 596 négyzetkilométer ki­terjedésű tóban hamarosan vi­szontlátják a halászok a busát. Köztudott, hogy ez a halfajta rendkívül eleven, és ha módja • van rá, magas ívben kiugrik a hálóból. Ennek ellenére vissza­fogták a betélepített példányok zömét. A súlygyarapodásuk is szembetűnő, jó. A haltenyésztési szakemberek arra következtetnek, hogy a bu­sák kitűnő környezetre találtak a Balatonban. A szakemberek más, őshonos halfajták takar­mánylehetőségeit figyelembe véve döntenek majd a pettyesbusa to­vábbi elszaporításáról. A nyugdíjasok megbecsülése A folklór megújulása Hány és hány filmben láttunk, mennyi könyvben olvastunk emberekről, akik a nyugdíj korhatárt elérve nem szívesen váltak meg munkahelyüktől. S ha e válás 'bekövetkezett, mi­lyen szeretettel keresték fel időnként — sokszor gyakran — a volt munkatársakat. E könyvek s filmek alkotói a valóságot ír­ták, vitték filmszalagra. Ismerek nem egy ilyen embert. Akik nem ülnek otthon nyugdíjas korukban sem, nagy szeretettel látogatják volt munkahelyüket, a régi munkatársakat. Akik szinte minden egyes nap benéznek oda, ha csak egy-két percre is, ahol any- nyit fáradoztak a többiekkel együtt, a hosszú évek alatt. Az az érzése az embernek ilyenkor, hogy e 'látogatások nélkül értel­metlenné lenne az életük. A LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyárában ed­dig is törődtek a volt dolgozóik­kal. Évente egyszer összehívták őket, elbeszélgettek velük, mű­sort adtak tiszteletükre. Százhúsz nyugdíjasuk valamikor áldozatos munkával öregbítette a gyár hírnevét. Az üzemi kulturális bizottság ülésén született a javaslat: szeC- vezzenek klubot, ahol rendszere­sen összejöhetnek a nyugdíjasok, ahol tervszerűen gondoskodhat­nak a tartalmas időtöltésről, szórakozásról. A javaslattal min­denki egyetértett. Értesítették a volt dolgozóikat. Az első hívás­ra ötvennél többen jöttek el. Megalakították a nyugdíjasok klubját. Háromtagú vezetőséget választottak, s programot ké­szítettek. Heti egy alkalomra kaptak helyiséget, szépet, tága­sat; használhatják a benne levő könyvtárat is. Jogi és egészség- ügyi előadásokat szerveznek, kaptak társasjátékokat, s egyéb szórakozási eszközöket. Minden szükséges kellék, feltétel meg­van tehát ahhoz, hogy jól érez­zék magukat Néhány hét telt el azóta, hogy a klubot megszervezték, de az érdeklődés máris nagyobb a vártnál. Akik idáig eljöttek, jól érezték magukat. Azt mondják, hálásak a gyár vezetőségének, a kulturális élet itteni irányítói­nak, mert törődnek velük, mert nem felejtették el őket. Úgy gondolom, nem felesleges hangsúlyozni: a példa követendő. Szegeden járt az ukrán táncegyüttes 0 Enyedi Zoltán felvétele az együttes szegedi műsoráról. Jöttek, láttak, győztek. Fellépé­sük előtt alig 48 órával érkeztek Szegedre az Ukrán Állami Tánc- együttes tagjai. Mindössze egy teljes napjuk maradt az előkészü­letekre, díszletállító, világosítá- si próbákra, a táncosok átmozga- tására. Péntek este már be is mutatták nagyszabású műsorukat a szabadtéri játékok közönségé­nek. A társulat igazolta jó hírét, az ukrán nép életéből ellesett képekkel, a szovjet együttesekre általában jellemző akrobatikus elemekkel, temperamentumos táncaikkal nagy közönségsikert arattak. A programjukban egyet­len orosz tánc mellett eredeti ukrán folklór anyagot dolgoztak fel az együttes koreográfusai. A premier előtt rövid interjút kértünk Pável Virszkij művészeti vezetőtől, a Szovjetunió népmű­vészétől, az Állami- és Sevesen- ko-díjas neves szakembertől, aki az együttes magyarországi műso­rát állította össze: — Legjobb számainkat hoztuk el. Tíz hónapja jártunk az Egye­sült Államokban, immár har­madszor. Jó kapcsolataink vannak az amerikaiakkal, ismét meghí­vást kaptunk, s lassan adminiszt­rációs nehézségeink lesznek, alig győzzük a turnék egyeztetését. Los Angelesben és a New York-i Metropolitánban ugyanezzel a műsorral szerepeltünk. Ukrán te­matikát állítottunk össze, a re­pertoárunkra jellemzően. Ter­mészetesen folklórelemekből, az ukrán nép életéből, de számain­kat úgy komponáltuk meg, hogy mindenki számára közérthetőek legyenek. Az 1951-ben alakult Ukrán Álla­mi Táncegyüttes 110 tagú tár­sulata a két szegedi fellépés után a győri vízi színpadon, s a bu­dapesti margitszigeti szabadtérin szerepel még az elkövetkező na­pokban. N. I. Új filmek Az elmúlt hetekben Krakkó­ban és Belgrádban járt a magyar filmátvételi delegáció. A lengyel filmek közül hazai forgalmazás­ra átvették Krzysztof Zanussi lllumináció című színes drámá­ját. A film hőse egy fiatalember, akinek sorsán keresztül az al­kotók a mai fiatalok és a társa­dalmi viszonyáról vallanak. Szí­nes filmdráma Jozed Gebski és Antoni Habor Produkció-ja. Az ismert dokumentumfilm-rende- zőknek ez az első játékfilmje. Története a második világháború eseményeihez nyúlik vissza. A furcsaságok tava Jan Batöry al­kotása. A történet szülőkről és gyermekekről, a két generáció problémáiról vall. Színes dráma a Féltékenység és orvostudo­mány, amelyet Janus Majewski Michal Chromanski regénye nyomán forgatott. Belgrádban hat rövidfilmen kí­vül két játékfilmet vett át a bi­zottság. Két fiatal szerelmének, házasságának és válásának tör­ténete a Szerelemből élni, a ren­dező: Kresco Golik. A hazánk­ban is nagy sikerrel vetített Fe­kete t ollú fehér madár című szovjet film rendezője, Jurij II- jenko készítette a Mindennek el­lenére című produkciót, amely a XVIII. században játszódó történelmi dráma. • A folklór eredeti értelme sze­rint csak a szóban élő néphagyo­mányt jelentette — a népdalokat, mondákat, népmeséket, közmon­dásokat stb. A folkloristák ezeket a hagyományokat kutatták és gyűjtötték össze, s ez a munka sokáig megmaradt a tudomány berkein belül. Attól lehetett félni, hogy a folklór lassan könyvekbe búvik és menekül vissza, s ott marad meg a jövőnek. Valószínű, hogy a tudomány je­les képviselőit is meglepte, ami­kor azt tapasztalták, hogy vala­miféle új kivirágzása kezdődött el a folklórnak. Sőt annak is tanúi lehettek, hogy e szó jelentése is kiszélesedett, tágabb értelmet ka­pott. Ma már legtöbbször nem­csak a szóban is élő néphagyomá- nyokat értik rajta, de mindenféle néphagyományt, a zenét, a tán­cot, a naiv festészetet és szobrá- szatot is. Vagy legalább is igye­keznek összekapcsolni a népi kul­túra különböző ágát, összehozni ezeket egy nagy folyamba, ahogy a valóságban — eredetüket, forrá­saikat tekintve — van is bennük összetartozó. Ez a szándék vezette és vezeti az immáron negyedik alkalommal megrendezett Duna menti folklór­fesztivál gazdáit, szervezőit is. Er­re utal az a gazdag program, melyben helyet kaptak a néprajzi és nyelvjárásgyűjtők. valamint a népművészet mestereinek találko­zói mellett a népi táncbemutatók és versenyek épp úgy, mint a né­pi művészet maid minden hajtá­sát érzékeltető kiállítások. Ta­nácskoznak a néodalkörök hagyo­mányőrző feladatairól, versenyt hirdetnek a néni mesemondók­nak, láthatja a közönség a nép­művészet jelentkezését fotókon és bélvegeken, s élvezői lehetünk a nemzetiségek és a különböző táj­egységek népművészetének. 0 Az derül ki ebből a sokszínű programból is, hogv inkább a bő­ség okozhatott gondot a rendező szerveknek. Ma még ugyanis nem könnyű eldöntenie annak, aki a népi hagyományok ápolására vál­lalkozik. vajon mihez is nyúljon. A népi divatot, mint világjelensé­get feltétlenül el kell választani azoktól a tiszta hagyományoktól, melyek megőrzésére és' továbbfej­lesztésére. szocialista kultúránk gazdagítása érdekében, szellemi és anyagi erőket is felvonulta­tunk. Először tehát azt kell meg­ismerni. amivel rendelkezünk, ami még élő és valódi néphagyo­mány. és ami elkülönül az ugyan­csak burjánzó népi giccstől. a vá­sári termékektől. Előbb a hozzá­értőknek kell elvégezniük szelek­táló, szigorú mércével kiszabott munkájukat, hogy azután a kö­zönség olyasmit fogadhasson be megújuló és fejlődő művészi ízlé­sébe, ami valóban maradandó és megőrzésre érdemes. Az esztétikai nevelés nagy isko­lája lehet tehát egy-egy ilyen ta­lálkozó és bemutató, s minden kezdeményezés ebből a szempont­ból is fokozott figyelmet érde­mel. S habár a néni kultúra mai társadalmi és művelődési szerepe még meglenetősen vitatott és tisz­tázatlan. annvit máris tudunk, hogy ennek kincsei a paraszti táj- közösségek birtokából egyre in­kább az egész nép ismerettárába, közvagyonába mennek át. Tanúi vágyunk annak, hogy nemcsak új befogadói, de úi művelői is szü­letnek a népi kultúrának, s az al­kotók -— akarva-akaratlan — meg is újítják, korukhoz, környezetük­höz, az új társadalmi követelmé­nyekhez igazítják a régi formá­kat, tartalmakat. (Gondoljunk csak a tehetséges faszobrászokra, messzi földrészeken díjakat nyerő gyermekrajzolóinkra. a népi dal­kultúra feléledésére, a beat- és könnyűzene területére való beszi­várgására.! 0 Még nem tudjuk felmérni, hogy mi lesz ennek a magújulás- nak a hatása és hol a határa. Annyi bizonyos: ellenerőként hat­hat — maradandóságával és mű­vészi értékével egyaránt — a fu­tó divatokkal és utánzásokkal szemben. Miközben a megisme­rést, az egymásra találást is hirdeti, hiszen motívumai, dalla­mai sok tekintetben egybevágnak, összecsengenek a szomszéd népe­kével. Amint Ortutav Gyula írja, a műsor beköszöntőjében: „A hata­lomra jutott nép emeli fel, a szo­cializmus épülő országában, saját múltjának minden küzdelmét, minden értékét: táncban, költé­szetben. művészkedésben kifeje­ződött alkotókedvét”. A múlt és jelen ölelkezésének is mondja ezt, melyet — tegyük hozzá — segí­teni, támogatni nemcsak érdemes, de kötelesség is. A folklór tiszta forrásai széles folvóvá egyesülve viszik magukkal és hordozzák a kölcsönös megértés és barátság szellemét. 0 örülhetünk, hogv ennek a mozgalomnak éppen a mi me- megyénkben sikerült medret váj­ni — immáron negyedszer, s re­méljük. nem is utoljára. F. Tóth Pál Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet főkönyvelőjét, mivel az illetékes pénzügyi hatóság a munkájában számos hibát talált, a szövetkezet közgyűlése kárté­rítésre kötelezte. A főkönyvelő a döntés ellen bírósághoz for­dult. A járásbíróság a panasz­nak helyt adott. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a követke­zőket mondta ki: — 1973. január elseje óta a területi munkaügyi döntőbizott­ságok már nem működnek, mert hatáskörüket a munkaügyi bíró­ságok vették át. A korábbi jog­szabályok értelmében az ügyben a területi munkaügyi bizottság­nak és nem a járásbíróságnak kellett volna döntenie, tehát az ügy most a munkaügyi bíróság­ra tartozik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az ügyet áttette az illetékes munkaügyi bírósághoz azzal, hogy folytasson le új eljárást és hozzon új ítéle­tet. Lopás — „tréfából” — Csak megtréfálni akartam Margitkát — jelentette ki za­vartan egy vállalati alkalmazott, amikor tetten érték, hogy kollé­ganője fiókjából nagyobb össze­get tartalmazó borítékot ki­emelt. Védekezését nem fogad­ták el, s fegyelmileg elbocsátot­ták. A határozat ellen a vállalati döntőbizottsághoz fordult, amely elutasította, mire a munkaügyi bíróságnál élt panasszal. Han­goztatta, hogy délelőtt nagyobb mennyiségű italt fogyasztott és kapatos állapotban követte el a meggondolatlan „viccet”. Szavai­nak a munkaügyi bíróság hitelt adott, munkakörébe visszahe­lyezte, de fegyelmi büntetésül egy év tartamára fizetését csök­kentette. Az ítélet ellen a leg­főbb ügyész törvényességi óvás­sal élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. — Ebben az esetben — hang­zik a határozat — a bíróságnak tisztáznia kellett volna a cselek­mény belső indítékát. A bizonyí­tásnak koncentráltan erre kel­lett volna irányulnia. Ezzel szemben a munkaügyi bíróság csak a beszerzett iratok alapján hozta meg döntését, és ezzel megsértette a közvetlenség elvét. — A fegyelmi eljárásban az egyik tanú vallotta, hogy felpe­res a boríték eltűnésének felfe­dezése után ismételt kérdésekre is tagadta a pénz eltulajdonítá­sát, s csak akkor adta elő, ami­kor inge alatt megtalálták. Ezt a tényt a felperes sem a fegyel­mi eljárásban, sem a döntőbi­zottság előtt nem tagadta. A munkaügyi bíróság azonban ezt a lényeges körülményt a tény­állás megállapításánál figyelmen kívül hagyta. Ezenkívül elmu­lasztotta a cselekmény sértettjé­nek, valamint az ügyről közvet­len tudomással bíró tanúknak a kihallgatását, a nyomozati ira­tok beszerzését. Csak e részletes bizonyítás lefolytatása után le­het a kérdésben megalapozottan dönteni. Amennyiben a bizonyí­tási eljárás során kiderül, hogy az eltulajdonítási szándék fenn­állott, a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása az elkövetett cselekménnyel arányban áll. A tisztviselő bűnhődése Egy vállalatnál különböző visz- szaéléseket,. a bizonylati fegye­lem és a társadalmi tulajdon megkárosítását állapították meg. A szabálytalanságok elkövetésé­ben részt vett az egyik tisztvi­selő is, aki kollégáit rábírta, hogy engedély nélkül más vál­lalat részére dolgozzanak és a kapott honorárium leplezésére hamis bizonylatokat írjanak alá. Az illetőt az igazgató fegyelmi­leg elbocsátotta, és ezt a bünte­tést a vállalati munkaügyi dön­tőbizottság helyben hagyta. A tisztviselő a munkaügyi bíróság­hoz fordult, amely a fegyelmi el­bocsátás büntetés kiszabását túl súlyosnak találta, az igazgatói határozatot megváltoztatva, a tisztviselőt kisebb fizetéssel, ala­csonyabb beosztásba helyezte. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és az elbo­csátást kimondó fegyelmi bün­tetést helyben hagyta. A határozat indokolása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlójának a büntetést az összes körülmé­nyek gondos mérlegelésével kell kiszabnia,- az eljáró bíróságnak pedig a büntetés arányosságát kell vizsgálnia. Amennyiben a kötelezettség megszegése súlyos, az a vállalat dolgozóinak mun­kafegyelmére is erősen kihat, te­hát a viszonylag enyhébb bün­tetés kiszabása nem tartja őket vissza hasonló cselekmény elkö­vetésétől. A felperes több mun­katársát bírta rá szabálytalan­ságra. noha eljárásának jogelle­nességével tisztában volt. Éppen ezért, cselekményének leplezése érdekében, állított ki hamis bi­zonylatokat és ebbe több műn-* katársát is bevonta. Cselekmé­nyeit hosszú ideig folytatta, lé­nyegében addig, ameddig rájöt­tek. Ezért sem az egyéni, sem az általános nevelési célok nem in­dokolják a vállalat igazgatója által kiszabott fegyelmi büntetés enyhítését. Ellenkezőleg, ebben az esetben a célok elérését az elbocsátás segíti elő, ez áll arány­ban az elkövetett fegyelmi vét­séggel. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja jog­szabályt sértő. H. E. Készül az ízletes blrkapörkölt a versenyzők szá­mára. 0 Zajlik a vetélkedő, a résztvevők figyelme a bot rezdülésére irányul. HORGÁSZLESEN Már a kora reggeli órákban benépesedett a dunavecseiek kedvelt pihenő helye, a folyó­part. Zöld pázsitján, árnyat adó öreg fái alatt sátrakat vertek, asztalokat, padokat állítottak fel szorgos igyekezettel. Tíz órára el­készült a főzőállvány, s a kormos fenekű üstök alá egy­kettőre tüzet gyújtottak, hogy minél előbb megpuhuljon a bir­kapörkölt. A készülődés oka: a hagyomá­nyos augusztus eleji halfogóver­seny. A mintegy hatvan — fel­nőtt és ifjúsági — horgász három órán át tartó vetélkedője után következett a nap legizgalmasabb pillanata. Mérlegre kerültek a kifogott halak. A legeredményesebb horgász címét Anda Zsigmond érdemelte ki, aki 219 keszeget „csaloga­tott ki” a vízből. A legszerencsé­sebb versenyző, a 12 éves Szőllő- si István nem kis elégedettség­gel mutatta fel a bíráló bizott­ságnak a kilós pontyot. A leg­kitartóbb versenyzőnek pedig a 90 esztendős Szalai Gábor bizo­nyult. ö ugyanis — elsőként foglalta el helyét a vízparton. Az esemény érdekessége, hogy az idős horgász az ifjúságiak kö­zött próbált szerencsét, s nem is eredménytelenül. Dér László apostagi tanácsel­nök, egyszemélyben a dunavecsei horgászok vezetője, elégedetten mondotta: úgy látszik, hogy jö­vőre még több pörköltet kell főznünk ... Szabó Attila 0 Anda Zsigmond, a felnőtt kategória győztese a „sorsdöntő” mérleg előtt. 0 Az ifjúságiak legjobbja, Szőllősi István „mun­ka” közben. (Malinak Árpád felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents