Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

* 1973. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • 3 »Élményt adó vasárnap« Ismerősként fogadták a kis­kunhalasiak a vasárnap délelőtt a Thorma János Múzeumban gyűjteményes kiállítással bemu­tatkozó Hock Ferencet. A duna- bogdányi, festőművész heteket töltött a kiskun városban, ami­kor kivitelezte a pártbizottság nagytermében látható, a múltat és jelent érzékeltető pannóját (keretbe foglalt, festett táblákból álló falburkolatot). Rokonszenvet keltett magatartásával, elisme- ' rést tehetségével, a szépen meg­oldott kompozícióval. Szülőföldjét idézik első gyűjte­ményes kiállításának képei. Ér­lelt technikával tolmácsolta mon­dandóját: szeretni kell az életet, a nap felé nyújtózó fákat, az áradó vizet, a derűs fényeket, embertársainkat. A művész ko­nok humanizmusát emelte ki a kiállítás megnyitására előzetesen felkért, hivatali kötelezettségek miatt (külföldi kiküldetés) aka­dályozott Katanics Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára helyett a tárlat bevezetésére vállalkozó dr. Szabó Miklós a városi párt- bizottság titkára. „Élményt adó vasárnap délelőtteí ajándékozta meg a jelenlevőket Hock Fe­renc.” — így összegezte vélemé­nyét. A gondosan rendezett tárlatot bemutató Losonci Miklós művé­szettörténész a művész alkotá­sait az életmű és a kor tágabb összefüggéseinek koordinátáiba helyezve segítette a közönség tá­jékozódását. Egyetértettek a je­lenlevők — köztük Dózsa Benő Nemzetközi képernyő kongresszus egy nyelven »Küzdő korunknak új nemzedéke« • Hock Ferenc: Anyám ifjúmunkás, a megyei tanács végrehajtó bizottságának a tag­ja, több. szinte teljes létszámban ellátogató szocialista brigád — Vorák József múzeumigazgató zárószaváival: „Hálás feladat jó művész jó anyagát értő kommen­tátorokkal, érdeklődő, fogékony közönségnek megrendezni.” A megnyitón részt vett Kántor János, Csík István, Vecsési Sán­dor, Diószegi Balázs festőművész is. Egyikük-másikuk két órát autózott, hogy tanúja lehessen kollégája sikerének. Követendő példa. H. N. Július 28 és augusztus 4 között zajlott le Belgrádban az 58. esz­perantó világkongresszus.^ A föld­kerekség minden részéről csak­nem kétezer eszperantista tett hitet a béke, a haladás, egymás megértése, a tudományos, társa­dalmi és gazdasági együttműkö­dés eszméje mellett. A kongresszus fővédnöke Jo- szip Broz Tito, a Jugoszláv Szö­vetségi Köztársaság elnöke volt. Az előadók között számos, világ­szerte elismert tudós szerepelt, közöttük magyarok is, így a résztvevők magas szintű előadá­sokat hallgathattak meg külön­böző témákról. A fiatalok részére külön rendezvények voltak, s nem volt hiány szórakozásból sem:, az ifjúsági est, az eszpe­rantó nyelvű színházi előadás, nemzetközi bankett, ismerkedési est, kirándulások, Belgrád neve­zetességeinek megtekintése tet­ték színessé a gyorsan múló na­pokat. Közben számos ismeret­ség, sőt barátság szövődött. A legfelemelőbb érzés az volt, hogy mindez tolmács nélkül, egy nyelven, eszpepantóul történt. F'üzessy István »Talált« tavak Bács-Kiskunban Számba vették Bács-Kiskun megye állóvizeit. A leltárba ösz- szesen harminc kisebb-nagyobb tó került. A már ismerteken kí­vül — a szelidi, a soltvadkerti. és a kunfehértói — jó néhány tó nem szerepelt eddig a megye vízrajzi térképén. A felmérést a tervszerű vízgazdálkodás, a vi­dék vízgyűjtőrendszerének fel­újítása indokolta. A továbbiak­ban hidrológiai szakemberek KÖJÁL-MÉRLEG: elemzik majd a „talált” tavak hasznosításának lehetőségét. Rit­ka, már kiveszőben levő vízima­darak szállásai ezek, mint pél­dául a Szívóstó, a Széktó, a Lu­dastó, s menteni kellene a ki­apadástól. Vannak olyan parlag - vizek, amelyek mélyítéssel öntö­zővizet tárolhatnának a mezőgaz­daság számára, de hasznosítha­tók haltenyésztéssel is. Ü dülőterületeink nyári higiéniája Lapunkban rendszeresen figye­lemmel kísérjük a KÖJÁL mun­katársai által végzett különféle jellegű ellenőrzéseket, hírt adva időnként azok tapasztalatairól. A közelmúltban zajlott le az a több hetet felölelő vizsgálat, amely megyénk üdülőterületeinek, illet­ve az ott működő vendéglátó- és élelmiszert árusító egységeknek az egészségügyi helyzetét mérte fel. A Szelidi-tavon kívül (amely- lyel kapcsolatos ellenőrzésről ko­rábban már beszámoltunk) járt az ellenőrző csoport a Tőserdőn, Kunfehértón, a Vadkerti-tónál, és szemrevételezte Tiszakécske né­hány folyó menti árusítóhelyét is. Áz így nyert tapasztalatokról érdemes beszámolni. Mindenekelőtt leszögezték az ellenőrzésért felelősök, hogy a múlt évihez képest a legjelentő­sebb fejlődést a Tőserdő ven­déglátóegységeiben észlelték. Akad ugyan egy-két hiányosság, de ezek korántsem túlzottan je­lentősek. A Bács-Kiskun megyei Vendég­látó Vállalat Ligeti csárdája min­den szempontból kifogástalan: . rend és tisztaság jellemzi. Tavaly még bírálatra adott okot a hulla­dék, a szemét nem megfelelő el­távolítása, most azonban e tekin­tetben is minden rendben van. Sokat lépett előre közegészség- ügyi szempontból az ÁFÉSZ ha­lászcsárdája, s az alpári Halászati Tsz halsütője is általában higié­nikus, csupán a szennyvíz elve­zetése okoz még itt gondot. A legtöbb negatív megjegyzés a lakiteleki ÁFÉSZ Yvette presszó­ját illetheti: meleg víz egyáltalán nincs, a fagyialtos tégelyek ha­nyagul vannak elmosva, nem ta­karítanak rendszeresen . .. A tőserdei üdülőterületen meg­vizsgált többi egység — vegyes­bolt, lángossütő, zöldségbolt, ital­kimérő hely — mindegyike meg­felel a KÖJÁL előírásainak. Kunfehértón a kiskunhalasi ÁFÉSZ halászcsárdája bonyolítja le a legnagyobb forgalmat, sőt ők étkeztetik a szomszédos úttö­rőtábor lakóit is. Amíg a múlt évi vizsgálat az egységet rendkí­vül elhanyagolt állapotban talál­ta, most szembetűnő javulás ta­pasztalható. Üj hűtőkamra épült, amelyben az élelmiszerek kellő hőfokon tárolhatók. Némi baj van azonban a mosogatás és takarítás Gondolom, hogy kilenc napon keresztül a bőség zavarával küsz­ködött a televízió VIT-stábja. 880 kulturális rendezvényt tartottak a fesztiválvárosban, számtalan fel­vonulást. találkozót, vitát, politi­kai nagygyűlést. Ilyen esetekben megnövekedik a műsorok szerkesztőinek a sze­repe. Nagy részben " tőlük függ, hogy sikerül-e az esemény jelen­tőségét, méreteit, legfontosabb tö­rekvéseit érzékeltetni; jellemző összképet kialakítani. A tipikus mozzanatok mellett helyet kell adniok a tablót árnyaló részle­teknek. az olvkor látszólag jelen­téktelen apróságoknak is. Nem könnyű feladat a szórakoztató és az elmélyültebb tartálmat hordo­zó közvetítések arányainak a ki­alakítása sem. Ebből a szempontból dicséretes­nek minősíthető a tv teljesítmé­nye. Bőséges, alapos, élvezetes, lelkesítő betekintést kaptunk a berlini eseményekbe. Fürgék, fris­sek voltak a riporterek, sok hely­színről kaptunk tudósítást, egyet­len lényeges mozzanatról sem ma­radtunk le. Általában az opera­tőrök is kitettek magukért. Külö­nösen a közelképek megválasztá­sában remekeltek. Mennyi szép. egészséges fiatalt láthattunk a ki­lenc nap alatt. A jól elkapott arckifejezések, a tetszés, az öröm önfeledt pillanatai fejezték ki leg­hatásosabban a VIT légkörét. A fehér, barna, néger fiúkat, lányo­kat nézve éreztük a megmásítha­tatlan igazságot: „közös nagy ten­ger csöppjei vagyunk”. Az egyes adásokkal gazdálkodó rendezők már kevésbé álltak fel­adatuk magaslatain. Olykor udva­riatlanul és szükségtelenül elvet­ték a hangot, képet néhány érde­kes eseményről. Előfordult, hogy tekintélyes személyiségekbe is be­lefojtották a szót. így a közismer­ten tömören fogalmazó Gosztonyi János miniszterhelyettesbe is. Azzal egyetértünk, hogy Wisin- ger István műsorvezető eseten­ként rövid ideig tartotta magánál a szót: beszéljenek a képek. Ilyen­kor azonban kevés szóval is sokat kell mondani, új gondolatokat fel­villantani, összefüggésekre figyel­meztetni, hangulatilag előkészíte­ni a következő látnivalót. Sajnos, Wisinger időnként megfeledkezett eme követelményekről. Riporter kollégáihoz hasonlóan szükségte- ' lenül használ idegen szavakat (produkció, lekonferál stb.) ö is, a többiek is gyakran csak azt rögzítették szóban, amit minden néző láthatott. Sajnos, a kiküldött „mikrofo- nos” munkatársak között egyetlen kulturális szakember sem volt. Emiatt szorítkoztak a csoportok, műsorszámok, népviseletek bemu­tatásakor. értékelésekor semmit­mondó általánosságokra. Még így is becsúszott néhánv vitatható megállapítás. (A nemzetközi nagydíjas egyetemi énekkarról azt mondta a műsorvezető, hogy „most (?) felnőtt (?) a rajkózene­karhoz” . . .) Sokan kifogásolták a gálaestek késői közvetítését. Este 10 után kevesen ülnek, a képernyő előtt. összegezve megállapíthatjuk, hogy a X. VIT nagyszerűen sike­rült, és ez a tény alapvetően meg­határozza a tv-műsorok színvo­nalát is. Bőséges tájékoztatást, sokszínű képi anyagot kaptunk, sajnos, eléggé színtelen-szagtalan kísérő szöveggel körítve. Heltai Nándor Ejtő­ernyős katonák képzése A Magyar Néphadsereg egyik repülő­terén deszant kiképzést mu­tattak be. A fiatalok kizá­rólag önkéntes jelentkezés alapján ke­rülnek a de­szant alakulat­hoz, többségük már előzőleg az MHSZ-klu- bokban ejtőer­nyős kiképzés­ben részesült. A gyakorlópályán Beszállás a gépbe higiéniájával, s nem utolsósor­ban a vízellátással. Hadnagy Lajos hurka- és kol­bászsütödéjéből hiányzik a víz és a villany, hűtőszekrény híján az árut jéggel hűtik, ami megle­hetősen kezdetleges módszer. A forgácslemezbői készült padozat és falak tisztántartása is nehéz­kes. A Vadkerti-tó melletti Tóven­déglővel szemben most jóval több panasz merült fel, mint egy éve. Nem megfelelő a tisztaság, hiá­nyos a takarítás, a padozaton fo­lyik szét a mosogatóvíz. Hűtőtér hiányában együtt tárolják a nyers húst és a készételt. Az elő­ző napról maradt főtt tésztát és halat is találtak az ellenőrök, holott ezeknek a másnapos éte­leknek a fogyasztása igen ártal­mas és veszélyes. Az ÁFÉSZ élelmiszerboltjában, a zöldségboltban és a Tóbisztró­ban csupán jelentéktelen hibákat kellett jegyzőkönyvezni. Igen sok panasz merült fel Ti- szakécskén, az ÁFÉSZ tiszai fa­latozója ellen. Szűk helyiségekben olykor 400—500 adagot is főz­nek egy-egy hétvégi napon, de hiányoznak a főzés közegészség­ügyi feltételei. Még a hal- és pa­calelőkészítő helyiségeketjis kény­telenek főzés céljaira használni. Az edényeket az udvaron moso­gatják, az élelmiszerraktárban pedig egymás mellett tárolják a kenyeret és a tojást. Az udvaron sok a hulladék, a szemét, ami mágnesként vonzza a legyeket. A dolgozóknak nincs tisztálkodási lehetősége. A vezető tájékoztatása szerint egyébként a falatozót a következő idényre teljesen átala­kítják, és a közegészségügyi kö­vetelményeknek mindenben meg­felelővé teszik. Bár ugyancsak parányi, s kor­szerűnek aligha nevezhető a Bé­ke Tsz Tisza-parti falatozója, mégis példás rend és tisztaság jellemzi, s két esztendő alatt az egységgel szemben semmi kifogás nem merült fel. összegezve a lényegében ellen­őrző jellegű idei vizsgálat meg­állapításait, azt kell mondanunk, hogy — jó néhány hiányosság, erősen kifogásolható körülmény ellenére is — egy-két kirívó visszáságtól eltekintve jóval ked­vezőbbek az állapotok, előnyö­sebbek a közegészségügyi felté­telek megyénk üdülőtelepein, mint egv évvel korábban voltak. \ J. T. Ég és föld között • Ejtőernyő hajtogatás (MTI foto — Petrovits László felv. — KS) Szabadság előtti bosszúságok Nyár van, a szabadságolás idő­szaka. Széles ismeretségi köröm­ből egyesek már barnára sülve, élményekkel meggazdagodva tér­tek vissza a pihenésből, mások — akárcsak jó magam — készü­lök a semmittevésre. Erre —- mint már említettem — készülni kell! Aki külföldre utazik, annak az útlevelet, valutát, más egye­bet; aki a Balatonnál, vagy he­gyekben tölti a szabadságát, an­nak az utazáshoz szükséges hol­mikat kell beszereznie. Ezek — valljuk meg őszintén — nem kis bosszúsággal járnak. Kezdjük mindjárt az elején. Augusztus 1-én azzal a szent el­határozással fogtam karon éle­tem párját, hogy a külföldi uta­zás időtartamára megfelelő kon- zervveí lássuk el magunkat. En­nél mi sem egyszerűbb, magya­ráztam nejemnek, bemegyünk a boltba, s válogatunk a magyar ízlésnek megfelelő készételkon- zervek közül* Ez a reményem, sőt meggyőződésem abból táplál­kozott, hogy naponta hallgatom a magyar rádió hirdetési műso­rait, ahol megnyerő basszus fér­fihang egy bájos női alttal bi­zonygatja, fogyasszon több kon- zervet, olcsó, tápláló, gyorsan elkészíthető.' A szóban forgó üzlet önkiszol­gáló rendszerű, s a pulton né­hány konzerves doboz szomor- kodott. Valamennyire a Székely­káposzta feliratot biggyesztették oda, még a gyárban. Udvariasan megkérdeztem az egyik sere- móráló eladótól, ennyi az egész készlet? A válasza porig sújtott, ugyanis lakomkus rövidséggel ennyit mondott: igen. No, ha az egyik üzletben nem sikerült, majd «ikerül a másikban — gon­doltam —, s újabb sétára invi- táltam nejemet. Nem folytatom, odysszeánk valamennyi állomá­sának szópárbaját, elégedjen meg a nyájas olvasó annyival — de nem ám a kereskedelem —, hogy a megyeszékhely szinte va­lamennyi üzletét végigjárva, mindössze hatféle készételkon- zervet sikerült vásárolnom. Az, hogy feleségem teljesen kiábrán­dult tájékozottságomból, nem iört le teljesen, annál inkább csalódtam én a kereskedelmi propagandában, no meg a ma­gyar konzervipar választékában. S ez még nem minden. Bará­tommal konzervszerző köruta- mon találkoztam az egyik üzlet bejáratánál. Kissé lehangolt volt, arra gondoltam, kevesebb pré­miumot kapott, mint amennyire számított. Amikor szóvá tettem ebbeli aggályomat, fáradtan le­gyintett, majd dühtől elfúló han­gon közölte velem, éppen harma­dik napja járja az üzleteket, hogy egy tubus Rapid borotva­krémet beszerezzen. Javasoltam, hogy vásároljon Wilkinson bo­rotvahabot, potom 54 forintért, de ő árulónak bélyegzett, mivel nem támogatom a hazai illat­szeripart, s nem Caola-Rapiddal borotválkozom, amely gyors, hi­giénikus, s az ára még a 10 fo­rintot sem éri el. Lám, mit tesz a kereskedelmi ellátás? Több évtizedes barátságot tört széjjel, tett ellenségeivé egymásnak két hű barátot.. . Az gondolná az olvasó — aki már e tények ismeretében nem egészen nyájas —, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni. Té­ved, mert nem ez az egyetlen kereskedelmi sál tó mortale! Ma­gyarországon jelenleg a követke­ző turistagázpalackok vannak forgalomban: kétféle magyar, szovjet, lengyel csehszlovák. Ezek még véletlenül sem egyforma úrméretűek, súlyúak. Az a tu­rista, aki netúntán arra vete­medne, hogy töltött gázpalack­kal induljon el, kösse fel azt a bizonyos nemzeti fehérneműt. A gázcseretelepen ugyanis csak el­vétve cserélheti ki a félkilós tu­ristagázpalackot. olvkor a len­gyel kétkilóst. Töltőberendezéssel ugyanis Kecskeméten nem ren- dekeznek, s ha valaki, már mint az a szóban forgó turista me<*’e- lenik. s bocsánatkérő mosollyal, pénzzel a kezében gázpalackot kíván cserélni, adnak neki egy jó tanácsot: Szajolban van töl­tőberendezés, tessék oda elfárad­ni. Ilyen tanács hallatán a leg­békésebb embernek is kinyílik a zsebében a bicska, s legszíveseb­ben elkövetné a súlyos testi sér­tés bűntettét. Két kiló gázért 80 —100 kilométert utazni, ez eny­hén szólva túlzás, de erősebb jelző is idekívánkozna. A szabadság egyenlő á pihe­néssel, de aki szabadságra megy, meg is érdemli a pihenést, hi­szen előtte hetekig lóthat-futhat, míg beszerzi a semmittevéshez szükséges kellékeket, a kereske­delem jóvoltából. Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents