Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-03 / 180. szám
4 ® PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 3. KÜLÖNLEGES PÁ RTMEGBÍZATÁS , S • Az új üzemrészben már működik a szalag, amelyen számokkal jelzett lámpák jelzik, amikor a dolgozó elé ér a munkadarab. Nyolc szocialista brigád feloszlott, köztük van a gyár kommunistáinak a fele. Ha így jelenne meg a hír, szomorú helyzetet tükrözne, bármelyik üzemben is történt. E mögött a hír mögött azonban követésre méltó példa, az Alföldi Cipőgyár kiskunsági gyáregysége kommunistáinak nagyszerű kezdeményezése, a vállalati érdeknek az egyéni érdekkel történő kamatozó egyeztetése rejlik. Az említett kiskunfélegyházi cipőgyárban július elsejétől két újabb aljaszalag és két felsőrész- tüződe kezdett munkába. Erre 80 dolgozót állított a gyár vezetősége, akiknek sem szakmai hozzáértésük. sem gyakorlatuk nein volt. Az üzemi párt csúcsvezetőség és a vállalatvezetőség a szocialista brigádokban dolgozó kommunistákhoz fordult nem is kis kéréssel. Vállalják, hogy a meglevő 28 szocialista bugádból nyolcat oszlassanak lel. s ezeknek tagjai tanítsák be a 80 új dolgozót az új szalagokon. Régen összeszokott, kiváló képességű szocialista brigádoknak ilyen kérést teljesíteni nem köny- nyű feladat. De a vállalásuk egyik pontja így szól: „szocialista módon dolgozni”! Ez pedig összhangot jelent az egyéni és a vállalati érdek között. Az érintett szocialista brigádokban a vállalat kommunistáinak fele dolgozott. Természetesen ez az átszervezés nem egyik napról a másikra történt. A párt csúcsvezetősége a vállalatvezetőséggel az alapszervezetek bevonásával közös in- iézkedési tervet dolgozott ki ez év elején, melyben többek között az üzem átszervezése is szerepelt. Üj munkahelyek, illetve szalagok beállítása a termelékenység jelentős emelkedését teszi lehetővé. s ehhez szükség volt nyolc szocialista brigád feloszlatására. hogy azok tagjai betaníthassák a szalagokhoz felvett nyolcvan új dolgozót. Amikor egyetértettek az intézkedési tervvel, taggyűlés elé vitték á javaslatot, majd az érintett szocialista brigádokon kívül a többiek is megtoldották felajánlásukkal. így vált a vállalati érdek az összes dolgozó érdekévé A szocialista brigádok most már valamennyien vállalták, hogy az úi üzemrészekbe a költözést társadalmi munkaként végzik. Egy- egy üzemrész átköltözését úgy oldották meg, hogy a szabad szombatokat előre ledolgozták és a tényleges szabad szombaton és vasárnap bonyolították le a költözködést . A könnyebb munkát az asszonyok végezték, akik ablakot tisztítottak. takarítottak. Az új munkahelyen célul tűzték ki a termelékenység havonkénti fokozását és új pártalap- szervezetek létrehozását. . A csúcsvezetőség javaslatára az utóbbihoz a városi pártbizottság hozzájárult. Minthogy az új dolgozók között sok a fiatal, a KISZ. alapszervezet ugyanezt a munkát szeptemberben kezdi. Az. Alföldi Cipőgyár kiskunsági gyáregységében három hónap alatt 3 üzemrészt költöztették. A kommunisták kezdeményezése, jó példája ezúttal is lelkes követőkre talált. . Szabó Ferenc • A nyári szünidőben sokan az iskolások közül is jelentkeznek a gyárba, Hevén Mónika, aki szeptemberben megy az első gimnáziumba, most a meosokna'k készíti elő a szalagokról lekerült cipőket. Kifényesíti, és számozás szerint párosítja őket. 0 Pintér Lászlóné kilenc éve dolgozik a vállalat nál, s jelenlegi új munkakörében — a szabászoknál — egy műszakban 120 felsőrészt, vagy kétszáz pár bélést készít. / A TÁRGYALÓTEREMBŐL Bűnszövetség Kiskunhalason • Több szempontból is tanulságos az az ügy, amelyben a napokban hirdetett ítéletet a Kiskunhalasi Járásbíróság dr. Varga Sabján Vera büntetctanácsa. összesen tizenketten ültek a vádlottak padján folytatólagosan, bűnszövetségben, jelentős érték tekintetében elkövetett sikkasztás bűntettével, illetve bűnsegédi bűnrészességgel, vagy orgazdasággal vádolva. Az első három vádlott raktáros volt a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiskunhalasi körzeti üzemében. Közülük Makai István (Halas, Budai Nagy Antal utca 28.) dolgozott legrégebben az üzemben, ahová még 1950- ben került. Két társa. Kovács Gyula (Halas, Kilián utca 39.) és Orbán Sándor (Halas, Zrínyi utca 47.) miután 1906-ban elyégezték a mezőgazdasági technikumot, ugyancsak az üzemben helyezkedtek el. A két fiatalember talán nem került volna a bíróság elé, ha nem éppen Makai lesz a főnökük, az á Makai, akit már két ízben is megbüntettek: 1965-ben csalás miatt,. 1971-ben pedig sikkasztás miatt. Elgondolkoztató, hogy ennek ellenére megmaradhatott raktárost minőségben a vállalatnál. Az ítéletben olvasható jellemzés szerint Makai Istvánnak sem iskolai végzettsége, sem pedig rátermettsége nem volt ahhoz, hogy raktáros legyen. Mégis az volt. Arra viszont úgy látszik, elegendő volt a rátermettsége, hogy megbeszélje Kováccsal és Orbánnal: a raktárakban levő különböző takarmányokból a mutatkozó többlete* eladják és a pénzen egyenlő arányban osztoznak. Az ötlet tetszett a két fiatalembernek — a bűnözésre bennük is volt hajlam, rátermettség. A megállapodás után Makai azonnal vevőt keresett és talált is Szabó Sándor, Kiskunhalas, Mártírok útja 18. szám alatti lakos személyében. Szabó állattartással foglalkozott. így a takarmányra szüksége volt. Nem volt önző ember ez a Szabó Sándor, mert rögtön értesítette sógorát, az ugyancsak sok állatot nevelő Mészáros Sándort, aki Halason az Alkotmány utca 43. szám alatt lakik, s aki alkalmi fuvarozás?^, .is foglalkozoft abban az időben, vagyis 1971-ben. amikor az üzlet megindult. • Néhány nap múlva. 1971. márciusában Szabó és Mészáros lóval, kocsival megjelentek az úgynevezett Szekulesz-féle raktárban. Makai szólt Orbánnak, hogy intézkedjen. Orbán Sándor ki is adott az „üzletfeleknek” 30 mázsa másodosztályú lucernalisztet. Másnap Kovács Gyula adott nekik 30 mázsa búzadarát. A hatvan mázsa takarmányért 12 ezer forintot fizetett Szabó és Mészáros, noha annak értéke 19 290 forint volt. A nagyobb üzlet azonban a következő évben, 1972-ben indult meg. A múlt év márciusában például 10 ezer forintnak megfelelő mennyiségű zabot nem vezettek be a raktárkönyvbe, eladták és a pénzt hármójuk között elosztották. Néhány hónap múlva 30 mázsa lucernalisztet és 25 mázsa rozsot adtak el Mészáros Sándornak 11 ezer forintért. Később Akkerman Károllyal, a kiskun- halasi Szőlőskert Szakszövetkezet gépkocsivezetőjével állapodott meg Kovács és Orbán újabb nagy tételű takarmány eladásában. A megállapodás szerint Akkerman a Szekulesz-raktárból 30 mázsa másodosztályú lucernalisztet és 40 mázsa zabot vitt el, mázsánként egységesen 200 forintért, összesen 14 ezerért. Ezt az összeget Orbán és Kovács osztották el maguk között, bár Makai is tudott az ügyletről. • A két fiatalember úgy látszik alaposan megtanulta Makaitól, hogyan kell túladni a löbbleten. Amikor ugyanis Makai István u múlt év októberében szabadságon volt, külön akciót bonyolítottak le: ötven mázsa hízótápot adtak el Akker- mannak tízezer forintért, de erről nem szóltak Makainak akkor sem, amikor az visszajött a szabadságról. Később Ortjián Sándor egyéni alakításra szánta el magát: ötven mázsa takarmánybúzát adott e! Akkerman Károlynál? és az érte kapott tízezer forintot zseb- revágta. A későbbiekből kiderül, hogy Orbán Sándor any- nyira belejött az ilyen haszon- szerzésbe, hogy magánvállalkozásnak tekintette az állami raktárakat. Amikor ugyanis 19Í3 elején megszűnt a vállalat bérlete a Szekulesz- és az Ádám- raktárak épületére, az ott tárolt takarmányokat el kellett szállítani a mélykúti keverőüzembe, illetve a környék takarmány- boltjaiba. Január 10-én Orbán Sándor átadta a raktár kulcsát Akkerman Károlynak és „felhatalmazta", hegy 55 mázsa zabot elvihet a szakszövetkezet teherautójával. Akkerman el is vitte. Ezután Makai, Szabó Sándornak adott el 30 mázsa első osztályú lucernalisztet. A pénzt mindkét esetben elosztották. Ügy látszik, hogy a két raktár kiürítésének napjaiban senki nem törődött azzal, hogy miből mennyi van és .azt hová és kik szállítják. Elsősorban a raktárosok nem törődtek vele, illetve azzal törődtek, hogy olyan helyre kerüljön az áru, ahonnan ők pénzt kapnak érte. Újra szóltak Akkermannak, s az egy komplett rakodóbrigáddal reggel fél hatkor megjelent a helyszínen és szemrebbenés nékül, felpakol- tatott 70 mázsa búzadarát. Kovács Gyula erről nem tudott, mert ekkor már ő volt a vezetőraktáros. s mint ilyen, nyolcra járt be. Addig az üzletet ' két társa lebonyolította. Nem ezért siettek, mert féltek Kovács leleplezésétől, hanem írtért nem akartak vele is osztozni. Amikor a takarmányok elszállítása a befejezéséhez közeledett — 1973 januárjának utolsó napjaiban — Orbán kétségbeesetten adta át .a raktár kulcsait Akkermannak a2zal, hogy az ott levő összes herelisztet szállítsa, ahová akarja. Akkerman megszervezte a mentőakciót, még alkalmi munkásokat is fogadott a rakodáshoz, akiknek 100—100 forintot fizetett. Negyvenhat mázsa takarmányt vittek el Rózsa Mihálynak, az említett szak- szövetkezet tagjának a tanyájára azzal, hogy adja el. Rózsa azonban csak 18 mázsát tudott eladni, mert közben Akkermanl letartóztatták, utána pedig Kovácsra, illetve Orbánra került sor. • A bíróság megállapította, hogy a bűnszövetség' tagjai ösz- szesen 175 ezer forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban, amiből a nyomozás soián 57 ezer. a bírói eljárás szakaszában pedig a teljes kár megtérült. Makai Istvánt a bíróság két év négy hónapi szigorított börtönre, 10 ezer forint pénzbüntetésre és négy évi eltiltásra ítélte. Kovács Gyula két ésfél év börtönt kapott, ugyancsak 10 ezer forint pénzbüntetéssel sújtották és két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Orbán Sándor büntetése azonos Kovácséval. Akkerman Károlyt két év két tíónapi börtönre, nyolcezer forint pénzbüntetésre ítélték, és két évre,,eltiltották közügy éktől. A többiek rövidebb tartamú szabadság vesztést, illetve pénzbüntetést kaptak. A bíróság Makai Istvánnál enyhítő körülményként értékelte az illető súlyos betegségét. Az ítélet még nem jogerős. Gál Sándor Szovjet elektromos autók Sztavropol »aranygyapja« ♦ Elektromos meghajtású gépkocsik és kis teherautók kísérleti példányait fejlesztették ki egy szow_ jel kutatóintézetben. Egyéb újítások mellett lehetővé tették a sima sebességváltást. Az eddigi kísérletek a városi használatú gépkocsira szorítkoztak, amely 100 kilométert tesz meg újratöltés nélkül. Két személy szállítására alkalmas, teljesítménye pedig 70 km óra. A tehergépkocsi 6 mázsa árut 40 kmfóra sebességgel szállít. Az elektromos gépkocsik használata igen olcsó, közlekedésük teljesen hangtalan, és nincs légszennyező füstfelhő. Harminckét kilogramm gyapjút nyertek egyetlen nyírásból az „Aranygyapjú” tenyészüzem juhte- nyésztői, a sztavropoli merinói juhokról. A nyírás felülmúlt minden eddig ismert világrekordot. A gazdaság az új finomgyapjas juhok kitenyésztésére és tökéletesítésére specializálódik. A sztavrc- poli ímerinói'ak — az eddigi leghosszabb — 11 centiméter szálú, s egyforma gyapjút adnak, amelyből a legjobb szövetek készülnek. Tartóssága nem marad el az azonos átinérőjű acélhuzalétól. A sztavropoli finomgyapjas juhok rendkívül keresettek a világpiacon. (16.) — Mi ne hódolna nékem? — idéztem fennhangon, s folytattam: ... Mint valami démon, Uralkodom e helyről a világon. Ha kedvem szottyan, kastélyt rakatok. Nincsen fölöttem úr, mindenki csak Szolgál s a vágyaknak nincsen hatalma Rajtam. Nyugodt vagyok. Tudom, mit érek:’ S nekem elég ez öntudat... (Gáspár Endre fordítása) — Nagyszerű! — mondta Bayley, miután figyelmesen végighallgatott. — Nem is tudtam, hogy maga költő. — Ezt Puskin mondta, nem én. — Mindegy. Jól mondta. Puskin? Ja persze, emlékszem. A mi Byronunkat és Walter Scot- tunkat utánozta. A befejezés azonban nem jó. Nekem nem elég a hatalom tudata. Tőkés vagyok, kereskedő. A holt tőke nem tőke. Kereskednem kell és kereskedem is!.. Levegővel ke- . reskedem! Óriási! Ki hinné? — De hát kivel kereskedik? — kérdeztem. — Maga szerint kivel kellene kereskednem? — kiáltott fel ingerülten Bayley. — Talán a maguk kereskedelmi népbiztossá- gával? — Tehát a külfölddel? Nem merném állítani, hogy törvényes dolog lenne, ön a mi területünkön építette fel a gyárát... — És feldolgozom remek orosz levegőjüket, és megsértem a külkereskedelmi monopóliumot, és így tovább, és így tovább. Angliával, Németországgal, Franciaországgal fogok kereskedni, aztán maguk majd elveszik tőlem, amit megkerestem? Angliába megyek, de maguk ott is forradalmat csinálnak és elveszik a tőkémet? — mondta egyre ingerültebben. — Hát ebből elég volt! Maguk tönkretették a világot. Nincs a földnek olyan zuga, ahol ne fenyegetne a vörös1 veszély. Egyetlen pillanat alatt le tudnám törni a szarvukat. Maga még nem ismeri a lehetőségeimet. De elegem volt. Nyugodtan és biztonságosan akarok“ kereskedni. — Akkor jobban tenné, ha átköltözne a Holdra — jegyeztem meg gúnyosan. — Semmi akadálya! Nem is olyan mulatságos ez. Csakhogy a Hold kicsi ahhoz, hogy megtartsa a légkört, bár építhetnék hold alatti lakóhelyiségeket. Levegő lesz elég! A bolygóközi utazáshoz pedig sokkal job"b lehetőségem van a lőporos rakétánál. — Komolyan beszél? — bár múltam rá értetlenül. — Egészen komolyan. — Ott akar levegőt árusító céget alakítani? De hiszen azt mondta, máris kereskedik. — Hogyne, méghozzá nem is rosszul. — Megtudhatom, kivel? — A Marssal — válaszolta. — A marslakókkal Nagyon előnyös piac a levegőnek. Tudja, hogy . a Marson tizenkétszer alacsonyabb a légnyomás, mint nálunk. ’ Szegény marslakóknak nincs elég levegőjük. Nagyon jól fizetnek. . „Örült — gondoltam. Még csak ez hiányzott!” — No és ők repülnek ide, vagy : ön küld hozzájuk ügynököket? — Erre nincs szükség. Különleges ágyúból lövöm fel a Marsra ezeket a gömböcskéket. Ott felrobbannak és levegővé válnak. A marslakók ugyanígy küldik nekem a saját terméküket, az iliumot. — Mi az az ilium? — Hatalmas energiájú radioaktív elem. Ezzel az energiával működtetem a gépeimet, ezzel működik az ágyú, amellyel a Marsra lövöm a gömböket. Az ilium a rakétát is meghajtja. — Miért nem jöttek a marslakók a Földre levegőért? A Mars sokkal öregebb bolygó, bizonyára megelőztek minket a technikai fejlődésben. — Persze, hogy megelőztek. Csakhogy a marslakóknak nagyon gyenge a szervezetük. Már hatszáz éve megkísérelték az űrrepülést. De elpusztultak, nem bírták elviselni az űrutazás viszontagságait. A repülés alatt, a test súlytalan. Ez az állapot károsan hatott vérkeringésükre és egyéb életfunkcióikra. A bátor űrhajósok vagy útközben pusztultak el, vagy nem sokkal azután, hogy visszatértek a Marsra. — Honnan tud ön erről? Hogyan lépett kapcsolatba velük? Mr. Bayley elkomorodott. — Elégedjen meg azzal, amit elmondtam. Ha nem hiszi, megmutatom az. iliumot. De hisz már látta amikor kis híján belevjesztem a mocsárba. Tudja, akkor vettem át a Mars-szállítmányt. Én azonban nem hittem Bayleynek, mindez annyira fantasztikus volt, s tovább faggattam: — Miért nem izzott fel ez a küldemény, mint egy meteordarab. amikor bejutott a Föld légkörébe? • — Maga is úgy gondolta, hogy a marslakók technikailag sokkal előbbre járnak, mint az emberek. Lövedékükön szabályozó berendezés van, és mérnökeik rádión vezérlik a küldeményt. Szerettem volna feltenni még néhány kérdést, de Bayley be- . zárta a szekrényt, és így szólt hozzám: — Gyerünk lovább. Mutatok magának még valami érdekeset és tanulságosat. Egy keskeny ajtón1 gyöngén megvilágított folyosóra jutottunk. — Még egy kérdést. Miért Jakulföldon építette fel a gyárát? — Ez a hely a legalkalmasabb. Itt hideg van. — Grönland központja sem melegebb, ott még nyáron sincs több mínusz harminc foknál. — Ez csak látszólag előnyösebb. Ahogy megindítottam volna a ventillátoraimat, a délről érkező meleg levegő jelentősen emelte volna Grönlandon a hőmérsékletet. Egyébként a környező levegő hőmérséklete ma már nem olyan fontos számomra. Csak kezdetben számított. ’ Most már az egyenlítőnél is lehetne a föld alatti városom. Egyébként Grönlandon amerikai meteorológusok kószálnak, a „ciklonok szülőföldjét” tanulmányozzák. Ilyen eldugott vidéket kellett találnom, ahol a kutya sem törődik velem, míg el nem indítom a termelést. Most már nem félek az emberektől, ám ők félhetnek tőlem. Jaj annak, aki ide jön a szél után!... Erről jut eszembe, hogy még nem tudja a legújabb híreket. Magát nem keresik többé, de mihelyt megérkezik az utódja, útnak indul az expedíciója. Biztosíthatom, hogy mindnyájan elpusztulnak. Jön a tél. Olyan vihart kavarok, hogy az expedíció tagjai Verhojanszk és a telepem között a fele úton megfagynak. — Jövő nyáron újabb expedíciót indít a kormány, önt nem hagyják békén — jelentettem ki. — Annál rosszabb nekik — felelte Bayley és kinyitotta az ajtót. Hatalmas, kerek, félig megvilágított barlangba jutottunk. Mr. Bayley elfordította a kapcsolót, s egyszerre fény ragyogta be a szemem elé táruló bámulatos látványt. A mennyezetről a legszeszélyesebb formájú cseppkövek lógtak alá. a földről hasonló alakzatok nyúltak felfelé. Fent hegyi kristály csillogott. Csavart oszlopok körös-körül, mint egy buddhista templomban, a falakon különleges lerakódások, a sarkokban függönyszerű képződmények, s mindez fantasztikus külsőt kölcsönzött a barlangnak. Középen hatalmas mammut állt. Ormánya előrenyúlt, mintha az irdatlan állat harci riadót készülne fújni. Az embeij- deréknál is vastagabb lábait szétfakta, fejét előre szegte. A monumentális nústömeg úgy lénylett, mintha üveg borítaná. A mammut körül az állatvilág kisebb képviselői helyezkedtek el: barna- és jegesmedvék, farkasok, rókák, cobolyok, hermelinek. Egész iésállatkert! (Folytatjuk)
