Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 1973 augusztus 2. Látogatóban Társadalmi juttatások és az életszínvonal a mégis győztes Kunpeszéren ±„i £r***.LV* .. ^ - • — • Szép, egészséges otthonok épülnek... A varrodában. 9 Miközben az óvodaépület felújítása folyik, a gyermekintézmény árnyas kertjében naponta „messzi utakra indul” aá aprónép. Kit hajó, kit postakocsi repít a mesés tájakra. És milyen pompásan ízlik az ebéd e gyönyörűséges kirándulások után! (Tóth Sándor felvételei) • Régi felismerés, hogy a társadalmi juttatásoknak nemcsak szociális jelentősége és hatása van. hanem közvetlenül befolyásolják a gazdasági fejlődés ütemét. Nyilvánvaló, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság egészségügyi, kulturális — ideértve a szakképzést is — színvonala magas, ott lényegesen gyorsabb ütemű fejlődésre képesek. Másrészt: a társadalmi juttatások rendszere az életszínvonalat alapvetően befolyásoló jövedelempolitika szemszögéből sem tekinthető másodlagosnak. A szocialista jövedelempolitika ugyanis nem merülhet ki a munka szerinti elosztás elvének alkalmazásában. Szociálpolitikai meggondolásokat is érvényesíteni kell és ezt szolgálják különösképpen a pénzbeli társadalmi juttatások (például a családi pótlék, a táppénz, a gyermekgondozási segély, a nyugdíj), de az úgynevezett közvetett, nem pénzben nyújtott juttatások is. A statisztikai adatok elemzése — de a kézenfekvő, mindenki által ismert tények is — egyértelműen bizonyítják, hogy hazánkban a társadalmi juttatások aránya nemzetközi viszonylatban is magas, sőt: vannak juttatások (például a gyermek- gondozási segély) amelyek a legfejlettebb ipari államokban is ismeretlenek. Az embernek már- már az az érzése, hogy államunk, anyagi lehetőségeit meghaladó mértékben vállalja a társadalmi juttatásokat, ugyanakkor a lakosságnak újra és újra magyarázni, bizonyítani kell. hogy ezeket — közkeletű és közhelyszerű kifejezéssel élve — a „borítékon kívüli” összegeket épp úgy figyelembe kell venni az életszínvonal megítélésénél, mint a havonta kifizetett béreket, éppúgy részei az életszívonal növekedésének mint például az időről-iuőre végrehajtott béremelések. • A szakemberek jól tudják: ez a jelenség —• tudniillik, hogy az emberek nem méltányolják kellőképpen a társadalmi juttatásokra fordított hatalmas összegeket — nemcsak és nem elsősorban esetleges szűklátókörűséggel magyarázható, hanem a társadalmi juttatások rendszerének néhány lényeges problémájával, a rendszeren belül található aránytalanságokkal, bizonyos ellentmondásokkal is. Az összes juttatásoknak 46 százaléka a pénzben fizetett, közvetlen juttatás. A nagyobb részt képviselő nem pénzbeli juttatásokat valóságos értéküknél kisebb megbecsülésben részesíti a közvélemény. Pedig ezek közé tartozik az oktatásügy, az egészségügyi ellátás, hogy csak a legnagyobb összegeket felemésztő közvetett juttatásokat említsem. Csak a társadalombiztosítási kiadások összege már 1970-ben, több mint 30 milliárd forint volt, s ebből mindössze 5,5 milliárd forint terheli a biztosítottakat. Minderről hajlamosak vagyunk megfeledkezni s talán érthető is. hiszen a társadalmi juttatások gyakorlatában vannak olyan torzulások. amelyek némi magyarázatot adnak arra is. hogy miért részesítjük előnyben a pénzben fizetett juttatásokat. Egy. két évvel korábbi felmérés szerint, üzemétkeztetésben részesül a gyárak és intézmények dolgozóinak 25 százaléka, kedvezményes üdültetésben csak 5 százalék. A bölcsődés korú gyermekeknek alig 10 százalékát, az óvódás korúaknak is csak felét lehet gyermekintézményekben elhelyezni. (Persze itt számításba kell venni, hogy jelenleg 200 ezer körül van azoknak a száma, akik a gyermekgondozási segélyt veszik igénybe.) 9 Az aránytalanságok egyúttal jelentős jövedelemarányta- lanságokat is okoznak. Több nagy vállalatnál végzett reprezentatív vizsgálat bizonyítja, hogy dolgozóik 60 százalékának juttatásai nem haladták meg munkabérük 10 százalékát sem, a dolgozók 10 százalékánál pedig a juttatások értéke a bérek 70 százalékánál is magasabb volt. Mindez egyértelműen utal arra. hogy a társadalmi juttatások rendszerét felül kellene vizsgálni, de mindenekelőtt ki kellene dolgozni a juttatásokra vonatkozó új. szociál- és gazdaságpolitikai célrendszert. A témához tartozik — s erről részletesen szó van az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik tanulmányában is — hogy nálunk bizonyos szolgáltatásokhoz kizárólag társadalmi juttatásformájában lehet hozzájutni és nincs mód azok megvásárlására. S miután a szanatóriumi ellátást, a napközit, a gyógyüdülőt részben, vagy teljesen költségvetési forrásokból finanszírozzák, az e célokra fordítható összegek nem növelhetők tetszés szerint, az intézmények igénybevétele szigorú feltételekhez kötött. E rendszernek a fenntartása — pontosabban az átlagosnál nagyobb jövedelmű rétegek ilyen jellegű többletfogyasztásának mesterséges korlátozása — hosszabb távon tekintve, társadalmilag és gazdaságilag sem tűnik indokoltnak. Arról nem is beszélve hogy a„fo- gyasztó” választási lehetőségeinek kiterjesztése pobtikailag és gazdaságilag is csak kedvező lehet. Azt alighanem mondanom sem kell, hpgy a fizetett szolgáltatásokra való részleges áttérés nem szoríthatja háttérbe az eddigi ingyenes. vagy kedvezményes szolgáltatásokat. A társadalmi juttatások rendszerének alapjai több mint két évtizeddel ezelőtt alakultak! ki, de közben megváltozott a gazdasági környezet, megváltoztak a jövedelmi viszonyok és arányok is. Az arányok, a szerkezet módosítására lenne szükség ahhoz, hogy a juttatások változatlanul megfeleljenek a bevezetőben említett — és gazdasági, társadalmi életünk szempontjából rendkívül fontos— követelményeknek. V. Cs. Amikor négy hónappal ezelőtt Kunpeszéren tett látogatásunk nyomán a helybeliek dicséretes leleményességéről számoltunk be jólesőn. riportunk egyebek között így idézte Kancsár Ferencnének, a helyi tanács főelőadójának szavait: ”... az idei eredményhirdetéskor az adacsiak alighanem kiütnek bennünket a nyeregből, mert a varrodánk létrehozása csak a jövő értékelésre számít. Kunada- cson pedig sok új ház épült tavaly ... A telekértékesítés jó bevétel a tanácsnak! De nem baj, örülünk a szomszéd sikerének és gratulálunk neki. hiszen a verseny tart és jövőre is lesz értékelés ...” S lám, annak is több. mint két hónapja már. hogy ismeretessé lett a megyei településfejlesztési verseny múlt évi eredménye: a i2500 lélekszám alatti községek kategóriájában kiemelkedően magas pontszámmal mégis Kunpe- szér vívta ki az elsőséget! * — Nagy meglepetés volt? — kérdeztük Kancsárnét a napokban. ezúttal a kunpeszériek sikerének tisztelgő látogatásunkkor. —Tulajdonképpen igen. És nagy öröm. Az erkölcsi elismerés is, s méginkább a 150 ezer forint jutalom, amellyel csaknem 300 ezerre kerekedik az évi 143 ezer forint fejlesztési bevételünk. Nagy segítség ez a további céljainkhoz. Salga Mihályné vb-titkár helyeslőn bólogat, de amikor átveszi a szót, kissé lehangoltan sorolja: — A megyei tanács felhatalmazására olyan örömmel szerveztük a tapasztalatcserét, szeretettel vártuk a versenykategóriánkba tartozó negyvenvalahány községi tanács dolgozóit, de sajnos, mindössze tízen jöttek el. Nem tudom megérteni... Igaz, kicsiny a mi községünk. A 724 lakosával talán második legkisebb a megyében. Nincs főútvonal mentén, de nem is megközelíthetetlen .. . Azért, ha kevesen voltunk is, hasznosan telt el a nap. Csak azt felejtettem el megkérdezni a kollégáktól, hol tekinthetnénk meg egy jó mintának vehető, szolgálati lakással együtt épült orvosi rendelőt. Ilyet szeretnénk ugyanis, ez a következő célunk. — A ballószögiek büszkék a sajátjukra, talán érdemes megnézni — jegyzem meg. S mielőtt arra kérriefri á'tilkSr-ásszónyf. időzzünk-egy kicsit az eredményeiknél, ő kezdeményezi: tegyünk sétát a községben. Látni a helyi hétköznapokat, beszédesebb a szónál. Alig hogy elhagyjuk a pedánsan tiszta és családiasán barátságos tanácsházát. Salgáné — a helybeliek Annuskája — örömmel magyarázza: — Mint mindenfelé a megyében, nálunk is szép egészséges és jó ízlésre valló családi otthonok épülnek. Lakóházaink száma jelenleg 270. Utcánk kilenc van, midkét oldalukon kiépített a járda. Kedvenc virágunk a rózsa, minden udvarban, kertben megtalálható. De a járdaszéli virágok ápolása is hozzá tartozik a mieink napi elfoglaltságához. Különben nem akadhat olyan feladat, amelynek végrehajtásából ne venné ki a részét a lakosság. Jól kifejezi nálunk az összefogást a tavaly elért 832 ezer forint társadalmi munkaérték, ami egy személyre vetítve 1149 forintot jelent. S hogy mi van mögötte? Legfőképpen a varrodánk és a külterületi útjaink. Ez utóbbiak .javításához pénzügyi segítséget soha nem kaptunk, javításukat, töltésüket kizárólag a Parasztbecsület Tsz-ünk végzi. A kulturházhoz érve, röpke időre megállunk. Az épület külleme ugyancsak méltó a nevéhez. Gyakran „tájol” itt a Déryné Színház, magától értetődő a filmvetítés, a kevésbé munkás időszakban az ismeretterjesztő előadások, a szakköri foglalkozás. És nem élettelen ilyenkor, nyáron, ‘ délidőben sem. Salgáné ugyanis —*-• a kunpeszériek leleményességének újabb bizonyságaként — közli: — Régi problémánk volt a köz- étkeztetés megoldatlansága. De az összefogás mindig eredménynyel jár! Ügy segítettünk magunkon, hogy a klubszobát ebédlőnek használjuk. Termelőszövetkezetünk megállapodott a kun- szentmiklósi ÁFÉSZ-el, amely naponta hűtőkocsival szállítja ki az ételt. A tsz pedig személyenként két forinttal járul a fuvar- költséghez. Így negyvenöt személy napi étkeztetését sikerült megoldanunk. A Petőfi utca és a községbe vezető út találkozásánál Salga Mihályné a kövesúton túlra mutat. Arra kíván terjeszkedni a község. A meglevő néhány házhelyük lapályon van, nincs keletjük. Ezen a partos részen akarnak telkeket kialakítani. Nemrégiben rendelték meg a község új rendezési tervét. — Ha nem tudnánk házhelyet adni, másutt keresnének boldogulást az emberek — magyarázza. — Itthon tartani őket, ez nagyon fontos, öt házhelyet például legényemberek vettek meg, ők már a mieink! Akár helyben nősülnek, akár hozzák a menyecskét.. A tanácsháza közelében épülő emeletes, az első ilyen nálunk, tulajdonképpen „szolgáltató” ház lesz. Kancsár Mihályék építik. A férj szobafestő és mázoló, az asszonyka női fodrász. Mindkettőjük szolgáltatására nagy szükségünk van. Ezért is adtuk olcsón a központi telket. Mellettük balról rövidesen egy négylakásos társasház épül, a tér sarkára pedig az orvosi rendelő kerül. Miközben a varrodához kanyarodunk, Salgáné örömmel vált át: — Ez a kis üzem a mi büszkeségünk! Tavaly még gondunk volt a női munkaerő foglalkoztatása. Lányaink, a szomszédos Tatár- szentgyörgyre jártak dolgozni. Helyi tanácsunk és termelőszövetkezetünk kooperációban hozta létre, a tsz-brigád építette fel ezt a korszerű üzemet, amelyet a Budapesti Minta Nőiszabó Ktsz üzemeltet. Egyelőre hatvanan dolgoznak itt, igazán jó munkakörülmények között. Odabenn, a műhelycsarnokban a délelőttös műszak dolgozói serénykednek. Elmélyülten és olyan szakavatottan, mintha világéletükben ipari üzemben dolgoztak volna. Pedig többségüknek nem is olyan régen a háztartás és a mező volt a munkahelyük. A három hónapi betanulási idő eltelte után most már teljesítményre varrnak. Szovjet exportra szánt ruhákat, nadrágkosztümöket készítenek. A budapesti műszakvezetők — akik második otthonukként kedvelik a kis községet — maximálisan elégedettek a helyi asszonyok, lányok ügyességével és szorgalmával. Miközben Salgáné a háziasz- szony jogos büszkeségével kalauzolt, a község szeretetének sok jelével találkoztunk. (Szép, rendezett, virágdíszes utcák, mindenütt karbantartott vízlevezető árkok. Az iskolaépület például máris felújítottan, új^köntösben várja a tanévekezdést. Egyidejűleg az óvoda is gyarapodott egy mosdóhelyiséggel.) És megtudtuk, hogy raktárhelyiséggel tovább kívánják bővíteni a varrodát; hogy az idén a Béke utca kap bitumen záróréteget, aminek költségeihez a helyi tanács is hozzájárul tőle telhető mértékben, ősszel pedig nagyarányú társadalmi munkával a fásítást folytatják majd. Mert ahogyan Salga Mihályné vb-titkár búcsúzóul mondta: — Kunpeszéren mindenki szereti és védi a fát, a virágot. Jóllehet sokaknak keveset mond az a pici pont a megye térképének északi zugában, amely Kunpe- szért jelzi. De nekünk, akik itt élünk, mindent jelent. És ez diktálja a tetteinket, magunknak formáljuk, szépítjük községünket. Perny Irén (15.) Nagy itt a nyomás Lepény- nyé lapítana, ha nem lenne különlegesen rugalmas anyagból a ruhánk. Mr. Engelbrekt segítségével elértem, hogy a cseppfolyós levegő jóformán alig párolog. Nézze csak a boltozatot. Hőszigetelő anyag borítja. Ebben a barlangban még a lámpák is különlegesek: világító baktériumokkal működnek! Abszolút hideg fényűek . .. Bizony, ez a kék (ó elegendő lenne ahhoz, hogy feltámadjon a Hold, ezzel légkört adhatnánk neki. ha meg tudná tartani ezt az ajándékot. Több ilyen tavam van. De mindez kevés, nagyon kevés. A cseppfolyósított levegő sűrűsége csak nyolcszázszor nagyobb a levegő sűrűségénél. Óceánok kéP lenének, hogy cseppfolyóssá sűrítsük az egész légkört. Számoljon csak: a föld felszíne körülbelül 510 millió nézgyetkilométer. Tehát egy kilométer vastag levegőréteg, a föld felszínétől számítva, körülbelül félmilliárd köbkilométer. Márpedig többé- kevésbé azonos sűrűségű levegőt találunk nyolc kilométer magasságig. Ez már meghaladja az öt trillió kilogrammot, vagyis a föld tömegének egymilliomod részét ... LJktja, mennyi felhasználatlan nyersanyag van még! _ — Nyersanyag? — tört ki belőlem. Bayley zavartalanul folytatta. — Természetesen nagyon nehéz pontosan kiszámítani a levegőkészletet. A világűr fokozatosan alakul át földi légkörré a ritka gázok zónájában. Kilenc kilométer magasságban pontosan meghatározták a levegő vegyi összetételét. A műszeres léggömbök harminchét és fél kilométerre emelkedtek fel. A meteoritok százötven—kétszáz kilométer magasságba érnek el. Tehát még ebben a magasságban is elég sűrű a levegő. Nissel hétszáznyolcvan kilométer magasságban is fedezett fel égő meteort. A légkör magasságát mutatja a sarki- fény is. Az ember régóta gyönyörködik ebben az égi fényjátékban és csak nemrég tudtuk meg, hogy e különlegesen szép fények főleg a nemesgázok, elsősorban a hélium színképvonalából állnak. A sarki fényoxigén, nitrogén, neon és hélium vonala ragyog még nyolcszáz kilométeres magasságban is. Meglehet, hogy az elektromos viharok kiszakítják és, magasan a légkör fölé hajtják ezeknek a gázonak az atomjait. Akármin! van, tény, hogy ezek az atomok megtalálhatók ebben a magasságban is. S ez még nem minden. Ne gondolja, hogy csak a földfelszín fölött van légkör. Clark amerikai tudós kiszámította, hogy a megfigyelhető tizenhat kilométer vastag légrétegben a gáznemű anyagok csak háromszázad részét alkotják az anyag teljes tömegének. A levegő- nyersanyag-tartalék tehát. . — Csak nem akarja megfosztani a földet az egész légkörtől? — kiáltottam fel csodálkozva. — Miért ne? — válaszolta Mr. Bayley. — Gyerünk tovább, s meggyőződhet róla, hogy nem mondtam lehetetlent. Swante Engelbrekt zseniális tudós, megéri azt a pénzt, amit fizetek neki. „Hát itt van a kutya elásva?! — gondoltam magamban. — Lehetséges, hogy Nóra apja kapzsi. Jól megfizetik, ezért zárkózott be ebbe a vakondlyukba a lányával, ezért nem óhajt visz- szatérni hazájába. Nóra majd belepusztul az unalomba, de nem akarja elhagyni apját... Vajon nem ebben rejlik a tragédiája?” — De hisz... ez katasztrofális lenne! — Ó, persze... — gúnyolódott Bayley. — Az emberek megfulladnak, a növényzet kipusztul az emberekkel együtt, a világűr hidege megdermeszti a Földet. Megszűnik majd az élet, és a Föld ugyanolyan halott bolygó lesz, mint a Hold ... Márpedig így lesz, így ám! — kiáltott fel Bayley. Ebben a pillanatban villant át rajtam először, hogy ez az ember őrült. — El akarja pusztítani az emberiséget? — Semmi közöm az emberiséghez! Ügy is el fog pusztulni. Elvégre nem örök életű a bolygónk. Nem én ítéltem pusztulásra. Előbb-utóbb utoléri a vég. Hát nem mindegy, mikor? — Nem! Egyáltalán nem mindegy! Az emberiség még több millió évig élhet. Bolygónk nagyon fiatal még. Sokkal fiatalabb a Marsnál. — És maga kezeskedik, hogy az emberiség még több millió évig élni fog? Összeütközik valamelyik erre tévedt üstökössel, és a maga gyönyörű Földgolyója idő előtt elpusztul. — Ennek minimális a valószínűsége. A maga rövidlátó, földigiliszta szempontjából nézve. A csillagászok mást mondanak. Hatalmas fellobbanásokat észlelnek a világűr minden pontján. S ha kozmikus méretekben gondolkodunk, akkor a mi úgynevezett galaktikai rendszerünkben, a világmindenség Tejút nevű; mellékutcájában valószínűleg épp oly gyakoriak az összeütközések, mint a nagyváros utcáin a gépkocsibalesetek. — Meglehet. Csakhogy számunkra, földigiliszták számára millió éveket jelent a katasztrófák közötti intervallum... S miért akarja elpusztítani az emberiséget? — Mondtam már, hogy semmi közöm az emberiséghez. Nem akarom elpusztítani, de céljaimról sem mondok le azért, hogy megmentsem. — Milyen céljairól? Mr. Bayley nem válaszolt. A csodálatosan kék tó partján haladtunk. Fölötte alig észrevehető felhő gomolygott. Minden elővigyázatosság ellenére kissé párolgott a cseppfolyós levegő. A föld és a nap melege minden szigetelést áttört. A barlang falában ajtó feke- téllett. — Menjünk be — mondta Bayley. Kinyitotta az ajtót, végighaladtunk egy lejtős folyosón, mely egy másik barlangba vezetett. Sokkal kisebb volt az előbbinél, kék tó sem volt benne. Valamilyen raktár lehetett. Illetve egész kis város, ahol a házakat hatalmas, fényes szekrények helyettesítették. Az „utcák” derékszögben keresztezték egymást, mint az amerikai városokban. Bayley kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, valamilyen gépezet segítségével kihúzott egy fiókot, s megmutatta a benne levő dió nagyságú csillogó gömböket. Érdeklődéssel vártam magyarázatát. — Bizonyára tudja — kezdte Bayley —, hogy egy liter normális hőmérsékletű víz hétszáz liter ammóniákgázt nyel el, de a nulla fokon elnyelt ammóniák mennyisége meghaladja az ezernegyven litert anélkül, hogy a víz terjedelme lényegesen megnövekedne. Bólintottam. — A gáz a vízmolekulák között helyezkedik el. — Pontosan. A gázmolekulák közötti távolság a molekulák terjedelméhez viszonyítva óriási. Elhelyezkedésüket a naprendszer bolygóinak elhelyezkedéséhez hasonlíthatnánk, melyek méreteikhez képest rendkívül nagy távolságra vannak egymástól Ha netán olvasta Flammarion művét, akkor emlékszik rá, hogy ő üstökösökről beszél. A ritka gázokból álló és több százezer kilométer térséget betöltő üstökös egy gyűszű- ben elférne, ha összesűrítenénk ezeket a gázokat... Nos, ilyen „gyűszűk” vannak ön előtt. Az agyafúrt Engelbrektnek sikerült rendkívül sűrű testet előállítania cseppfolyós levegőből. Egy ilyen ládában több levegő van, mint az iménti hatalmas tóban. Próbálja kivenni valamelyik gömböt. Megpróbáltam, de meg sem tudtam mozdítani. — össze vannak forrasztva — jegyeztem meg. Bayley felnevetett. — Mennyi -egy köbméter szobalevegő súlya? — nézett rám. — Körülbelül egy kilogramm. — Egy kiló huszonöt deka. S e gömbben egy köbkilométer levegő van összesűrítve. Döbbenten hallgattam, és ezzel nagy örömet okoztam Bayleynek. — Most már elhiszi, hogy fel tudnánk dolgozni bármennyi levegőt? El tudom képzelni, micsoda riadalom támad majd a világban, ha már fuldokolni kezdenek az emberek. S a csillogó gömböcskék felé nyújtva kezét, patetikusan felkiáltott: — Uralkodom a világon! Meglepett, hogy akaratlanul, szinte szó szerint idézte Puskin „Fukar lovagjá”-t. (Folytatjuk)
