Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-15 / 190. szám
1973. augusztus 15. 9 PETŐFI NÉPE 9 5 MÓDSZERVÁSÁR ’73 Hogyan élünk a Lenin városban? 9 A Lenin város kereskedelmi központja. Terv: LAKÖTERV, Pesch ka Alfréd. Az idén rendezik meg először Budapesten, a művelődési és ifjúsági klubok módszertani tapasztalatcseréiét. Elnevezése: „Módszervásár ’73’\ Nem mi találtuk ki a népművelési munkának ezt a baráti szocialista országokban már bevált új formáját, de magyar változata is sikeresnek ígérkezik.' A Népművelési Intézet, a KISZ és az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ezzél kapcsolatban meghirdetett pályázata így kezdődik: „Ezen a vásáron célunk új, orv országos terjesztésre alkalmas klubmódszerek kipróbálása és bemutatása, valamiéit a közvetlen módszertani tapasztalatcsere megteremtése. Vásáros lehet mindenki. Előfeltétele, hogy bekapcsolódjon előkészítő, módszergyűjtő akciónkba.” A klubfoglalkozás újszerűnek tartott módszerét forgatókönyv formájában kell elkészíteni. Természetesen leírás előtt érdemes a gyakorlatban alaposan Kipróbálni, hiszen az országos zsűri által legjobbnak minősített pályázatokat az október 28—30 között rendezett kulturális börzén be is kell mutatni. — Eddig csaknem száz olyan klub jelentette be részvételét, amelyik vállalta, hogy megyéjében, körzetében további klubokat is bekapcsol — mondja Esik Nóra, a Népművelési Intézet főelőadója. — Különösen a vidéki ifjúsági klubok bizonyulnak mozgékonynak. Elgondolkoztató viszont, hogy a jó körülmények között működő fővárosi ifiklubok kevesebb érdeklődést mutatnak. A nemzetközi tapasztaltokból kiderül, hogy a népművelőket közös cipő „szorítja”: a helyenként felbukkanó ió módszerek, klubfoglalkozások nehezen jutnak túl egy-egy művelődési ház falain. A csak leírásokban közzétett, csak nyomtatott formában terjesztett ötletek pedig „halottá” válnak. Éppen ezen sikerült változtatni a környező szocialista országok hasonló kulturális „börzéin”. — Számunkra az volt a legmeglepőbb — mondja Ésik Nóra, aki részt vett a múlt évi külföldi vásárokon —, hogy a résztvevők KÖNYVESPOLC A több évtizedes írói tapasztalatokat összegző könyv címe jelkép: a. példázatos elbeszélésben az „aranyrózsát” hosszú éveken át szemétből szitált arany - porból önti, kovácsolja a hős. Az alkotás szép és bonyolult folyamatát is ilyennek tudja Pausz- tovszkij, hiszen a megirnivaló élmények nagy hányada formát sem ölt, s a leírtak jó része kézirat marad. Meggyőződéssel vallja: temérdek tapasztalatra van szüksége az írónak ahhoz, hogy az ihlet magasfeszültségében megtalálhassa a kellő részleteket. Ezért szánt maga is éveket csupán az élményszerzésre. Ezekről a „barangolásokról” külön könyvben háromperces bemutatókba sűrítve is mennyi tartalmi és formai ötletet tudtak felvillantani. A lengyeleknél az egyik klub „Gödörásók. lvukbamászók” címmel egy tartalmas műemlékvédelmi mozgalomról számolt be. Egy cseh bányászklub pedig „Piknik” jeligével azt mutatta be: hogyan szoktatják a klubtagokat a nyilvánosság előtti szerepléshez. A budapesti Népművelési Intézetbe eddig beérkezett vásári „portékában” is van már néhány említésre méltó. A gyulai klub például olyan élő sakkjátszmát tervez, amelyik egyben lehetőséget ad a nagymúltu város történelmének látványos ismertetésére is. Amikor például az élő bástya lép, a gyulai vár történetéről elevenítenek fel részleteket tánccal, zenével. A dunántúli faluból. Devecser- ből egy vetélkedőgép tervét küldték be, magyarázatként pedig hozzáfűzték: mivel nem győzik a tagság igényelte sokféle kérdésfelelet játékot, barkácsoltak a klubnak egy önkiszolgáló ki-rnit- tud masinát. Több benyújtott klubmódszerből megállapítható, hogy sok helyen felismerték: a magnót nem csak akkor érdemes bekapcsolni, ha táncolni akarnak a fiatalok. A korszerű ismeretterjesztés változatos lehetőségeket kínál a magnó és más technikai eszköz felhasználása is. A tapasztalatcserén az ilyen javaslatokat különösen nagyra értékeli majd a zsűri. Érdekes kezdeményezés, hogy a Népművelési Intézet által a Módszervásárra kiadott pályázat felhívása önmagában is sok ötletet tartalmaz. A közleményt is, hogy példaként szolgáljon a klubok számára, magnóval, diavetítéssel előadható forgatókönyv formájában juttatták el az érdekeltekhez. A pályázatokban egyetlen tilalom olvasható: a Mószer- vásáron hivatásos művész nem szerepelhet. Az október végén megrendezendő kulturális börzét, Budapesten. a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat nemrégen épült korszerű stúdiójában tartják meg. —s —s adott számot, most mások példáján igazolja tételét: tartalmas, gazdag, életrajzként is „izgalmas” írói sors nélkül nem jön létre jelentős alkotás. A prózaíró különösen nagy fogékonysággal ír az orosz költészet nagyjairól. (Puskin, Tarasz Sevcsenko, Jeszenyin, Biok.) A közvetlen elődök, mesterek közül Csehov, Bunyin, Gorkij, Kup- rin kortársai, barátai közül Orin, Alekszej Tolsztoj, Bulgakov áll talán legközelebb hozzá. Portréinak mindig két gyújtópontja van: az orosz nyelv gazdagságát és a tájat festve telik meg lelkesültséggel ez az egyébként is érzelemteli esszépróza. öt esztendeje avatták föl ünnepélyesen Bács-Kiskun megye első modern lakónegyedét, a Lenin várost. Hét esztendő alatt 35 háromemeletes lakóházat és hat torony- ház-felkiáltójelet építettek a másfél évtizede még többnyire elhagyott területen. Nagyjából a tervezett időben elkészült az iskola, a szolgáltatóház, az ABC-áruház, az óvoda, a bölcsőde. Az épületek között zöld foltok, az ablakokban virágok, a tereken két szobor. Ez a húsz hektár Kecskemét legvárosiasabb része. Az ottlakók mégis szívesen emlegetik tréfásan Leninfalunak. Talán ezért, mert lélekszáma alapján nagyközségnek is beillene? 36 család véleménye A lakók többsége 1962—1966 között költözött ide. Most már feltehetjük a kérdést, hogy mit szólnak az emberek a megszokott formáktól eltérő lakótelephez, az új környezethez? Beváltak-e a tervezők elképzelései, reményei ? Milyen kapcsolatok alakultak ki Leninváros lakói között, megteremtődtek-e a kul- turálódás, a társas tevékenység kedvezőbb feltételei? Megannyi hasonló izgalmas és fontos probléma tisztázása érdekében kopogtattunk be 36 családhoz. Szívesen válaszoltak mindenütt a Zám Tibor szociológus szíves észrevételeinek felhasználásával összeállított kérdésekre. A „kifaggatott” családok az első hullámmal érkeztek, amikor még sokan húzódoztak a távolinak, szokatlannak és az építkezés miatt rendezetlennek, elhanyagoltnak tartott Leninvárostól. A lakónegyed igazi arculata csak a hatvanas évek közepén bontakozott ki. Elkészültek az új üzletek, utak; kényelmesebbé vált az élet. 1964—1968 között már ide törekedett az is, akinek választási lehetősége volt. Lényeges eltérés figyelhető meg a korábbi és későbbi „betelepülők” rétegeződésében, műveltségi szintjében. Adataink többsége az először átadott nyolc-tíz házból származik. A lakások és az igények A megkérdezettek szinte kivétel nélkül boldogan vették át annak idején a kiutalást. Általában mindenki a korábbinál kedvezőbb helyzetbe került. Csak 12 családnak volt azelőtt főbérleti lakása közülük, háromnak összkomfortos bérleménye. Tíz család az udvarról, tizenhét távolabbról hordta a vizet. Az elhagyott lakhelyek háromnegyed része csatornázatlan volt. Huszonegyen válaszoltak lelkes igennel arra a kérdésre, hogy elégedettek-e az új otthonuk minőségével, beosztásával. Tizenhármán „elég megfelelőnek” tartják és csak ketten bánták meg idejövetelüket a számukra nem megfelelő lakás miatt. Sokan ténylegesen is nagy utat tettek meg, míg idekerültek. Kilenc család faluról, négy város környéki tanyákról, kilenc Kecskemét peremkerületeiről, három más városból, tíz a megyeszékhely belső kerületeiből jött. (Utóbbiak előzőleg életveszelyes, vagy lebontásra ítélt házakban éltek, vagy többedmagukkal albérletben.) Tudakoltuk, hogy miért válaszoltak pozitívan arra a kérdésre, hogy a lakásváltoztatás kedvezően hatott-e a családi viszonyaikra. fme néhány jellemző, többször ismétlődő indokolás.. „Albérlet után főbérlet”; „városban van”, „szebb”; „az előző lakás vizes volt”; „szinte nyomorogtunk”; „közel van a munkahelyhez”; „nem kell közösködni”; „ikomfor-t” stb. A két nemleges választ a családi körülmények rosszabbodásával („elváltunk”), illetve anyagi gondokkal („kevesebb a pénz”) magyarázták. Az utóbbi véleményt egy háromgyerekes munkáscsaládnál jegyeztük föl. Környezeti ártalmak Többféle módon igyekeztünk előcsalogatni a kifogásokat, panaszokat. Meglepően kevesen bírálták a kivitelezőket. A Bács megyei Építőipari Vállalat jó munkát végzett. A ' lakónegyed elhelyezését versengve kritizálták. Sokan indulatosan szidták a ZIM zaját és füstjét. A közeli vasút is „megkapta a magáét”. „Hajnalban, éjszaka nagy zajjal tolatnak az átjárónál, használják a légkürtöt.” Többen azt helytelenítették, hogy a játszótereket és a parkokat egymás mellé telepítették: A lakók nagyobb része megtiltaná, hogy kutyákat tartsanak a lakásokban. Ugatásukkal hajnalban, napközben idegesítik az embereiket, nehezítik a pihenést, összepiszkolják a játszótereket, a füves sávokat. A nagy térhez, a szabad levegőhöz szokott hatalmas vizslák gyakorta negyedórákig vonítanak a bezárt lakásban. Az akut ingergócok között emlegették a Toronyház étterem éjszakai műszakját is. A száguldozó, vagy masinájukat túráztató motorosoknak nincs helyük a lakónegyed belső övezeteiben — így vélekednek sokan. A visszhangos épületek között kibírhatatlan zajt csapnak. A kis űrtartalmú motorok pu- fognak, mint a traktorok. A kötelező hangtompítás rájuk nem vonatkozik? — kérdezik többen. A hangoskodó, fogócskázó, focizó gyerekekkel kapcsolatos észrevételekre még visszatérünk. „Elégedettek vagyunk” Hogyan összegezhetnők az eddigi tapasztalatokat? Ügy vagyunk a Leninvárossal, mint az az ember, aki megkapta a régen áhított új cipőt, talán a vártnál is mutatósabb fazonban, de a kiálló szögek, az ösz- szeráncolódott bélés miatt öröme nem zavartalan. Feljegyeztük az egyik lakó véleményét: „Bajaink többségén könnyen segíthetnénk, ha nagyobb figyelemmel lennénk egymás iránt, ha volna fórum, amely egyeztetné panaszainkat, javaslatainkat. Alapjában véve elégedettek vagyunk. Ügy látom azonban, ■ hogy mindenkit csak saját problémái foglalkoztatnak. •Kit érdekel, hogy mi történik a szomszédjában. Nem is tudja. Leninfaluban nehéz dolga lenne a bírónak vagy a tanácselnöknek.” Igaza lenne? Legközelebb erről írunk. Heltai Nándor DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL A kecskeméti műsorkalauz * Csaknem teljes terjedelmét az ötödik népzenei találkozónak szenteli a megyeszékhely műsorfüzete, mely hónapról hónapra tájékoztatja az érdeklődőket a kulturális rendezvényekről, ese ményekről. Az augusztus 17—19-i kecskeméti találkozó programját már ismertettük lapunkban. Most az ízléses kivitelű műsorkalauz láttán hangsúlyozzuk: a szórakozva tanulás jó lehetőségeire hívják fel benne a figyelmet. A műsorfüzet új számában Gyapai József tanácselnök-helyettes köszönti szép szavakkal a hírős i:árosba érkező vendégeket, hangsúlyozva az itteni zenei és folklórhagyományok ápolásának fontosságát. A népzenei találkozók történetét ismerteti cikkében Heltai Nándor. Ebből kiderül, hogy a nehéz, de szép kezdet óta a hagyományok fejlesztésében, s ápolásában szorgoskodó város sok figyelemre méltó eredménnyel dicsekedhet. Körber Tivadar Népzene és pedagógia, Kálmán Lajos Népzenénk értéke címmel írt a téma tovább gondolására serkentő cikket. Mindketten régi és kipróbált szakemberei, lelkes segítői a hagyományőrzésnek. Ismerteti a műsorkalauz a Katona József Múzeum, a Kegy ve rés Erők Klubja, a Városi és Árpád mozi, valamint az Ifjúsági Park-mozi augusztusi programját is. Sajnáljuk, hogy a Városi Művelődési Központ rendezvényeit hiába kerestük benne; tájékoztatásuk szerint erre a nyári hónapra az intézmény nem tervezett semmit. V. M. FURCSASÁGOK Kutya egy egyetem A négylábú arisztokráciához sorolt kutyák tulajdonosai gyakran sokat bajlódnak kedvencükkel, hogy viselkedésük méltó legyen kék vérükhöz és hosszú családfájukhoz. A kutyabarátok ezentúl nyugodtúk lehetnek. Segítségükre sietett az NSZK-beli Wermer úr. aki megalapította a világ első „kutyaegyetemét”. Ebbe az arisztokratikus tanintézetbe csak a „legméltóbb” kutyák nyernek felvételt. Az oktatás viszonylag rövid ideig, 4—6 hétig tart. Az egyetemet végzett „hallgatók” megfelelően tudnak viselkedni az asztal mellett, az emberek társaságában, és semmilyen helyzetben nem jönnek zavarba. A tanfolyam elvégzése után az agyetem rektora. Wermer úr, diplomát gyújt át a kutyatulajdonosoknak — ők pedig a vállalkozó szellemű Wermer úrnak egy 350 dollárról szóló csekket. Pausztovszkij: Az aranyrózsa , (25.) — Örült! Azonnal tegyen le és mondja el, mi történt. — Az történt, hogy minden nagyszerű! Megkaptam a rádióüzenetet. Nikola él! Átadta a levelemet. Hamarosan fontos események várhatók. Az elrabolt levegő kiszabadul. Nemsokára mi is a levegőbe repülünk! De ez nem számit! Majd megszökünk valahogy az utolsó pillanatban, amikor, megjelennek fölöttünk a bombázók. Ó, micsoda nap lesz! — Georgij! Csakugyan igaz? — kiáltott fel, s ' arcára visszatért a . régi pír. Éppolyan boldog volt, mint én. ■Örömtől ragyogó szeme azonban hirtelen elkomorult. Már jól ismertem arcának minden rezdülését. Megint az apjára gondolt, akinek a magatartása még mindig rejtély volt számára. Aztán gondolatai másfelé kanyarodtak. , — Most már nem kell elindulnia a veszélyes útra — mondta. — Ez nagyszerű. De azért még korai lenne örülnünk. Mr. Bay- leyt nem olyan könnyű legyőzni. Végsőkig fog védekezni. Félelmetes ellenség. — Ugyan! — kiáltottam fel. — Mit tehet egy ember az egész állam, a világ ellenében? — Nem tudom. De maga nem is sejti, milyen szörnyűséges pusztító fegyverei vannak Mr. Bayley- nek. — De ez legalább harc lesz, nem beletörődés a pusztulásba. Aztán meg ... Baylevnek „belső ellenségei” is vannak. Igaz, nagyon kevesen, de azért veszélyesebbek lehetnek egy hadseregnél. — Csak két belső ellensége van: maga meg én — mondta Nóra. — De igaza van. sokat tehetünk. Ó. ha az apám!... — Lehorgasztot- ta a feiét. Aztán hirtelen kiegyenesedett és határozottan szólt: — Hamarosan eliön a perc. amikor egyenes választ kérek tőle: barát vagy ellenség... Egyszerre hideg szél támadt. A kráter felmorailott. — Űjra megindultak a ventillátorok — mondta Nóra. — Mr. Bayley igyekszik feldolgozni a maradék levegőt. Hideg- van... Gyerünk... Amikor ezen az estén elváltam Nórától, magammal vittem mosolyának emlékét, s úgy éreztem, mintha hosszú tél után újra megláttam volna a napot. Visszaültem a rádióhoz. A Komintern a legfrissebb kormányközleményeket ismertette. Sirjajev, az expedíció vezetője megtalálta a széláramlatok központját. A kormány úi expedíciót indít, hogy pontosan megállapítsa, miért tűnik el a levegő az ilyen és ilyen szélesség és a keleti hosz- szúság 135. fokán. Elmosolyodtam, amikor ezt a közleményt meghallottam. Tudtam, hogy Sirjaiev ki sem mozdult Verhojanszkból. „A levegőt elnyelő pont” megtalálásának dicsősége az én tanácsomra lett az övé, nehogy Mr. Bayley gyanakodjon rám. mert hisz nyilvánvaló, hogy átadják neki ezt a fontos rádióközleménvt. Elképzeltem, hogy felbőszül, ha megtudja, hogy megállapították föld alatti telepének pontos helvét. A hírt annál is inkább el fogja hinni, mert hatalmas ventillátorai egv ideig nem működtek, s az exoedícó tagjai ez idő alatt megközelíthették a krátert anélkül, hogy a levegő beszippantotta volna őket. Kormányunk ezúttal is gyorsan és határozottan cselekedett. Sajnos, Mr. Bayley fegyveres erejéről semmit nem közölhettem a forradalmi katonai tanáccsal, mert magam sem tudtam róla semmit. Csak azt sikerült kiderítenem, hogy a telep lakóinak száma nem haladja meg az ötszázat. Eleinte meg is lepett, hogy ilyen kevés a munkás és az alkalmazott, de Mr. Bayley mindent gépesített, a lehető legésszerűbben szervezte meg a munkát ötszáz ember egv hadsereggel szemben — ielentéktelen erő! Csak arra figyelmeztethettem a mieinket,, hogy a harc nehéz lesz és készüljenek fel meglepetésekre is. Így vagy úgy, de a kibontakozásra már nem kell sokáig várni. A lapokat kiosztották, elkezdődött a játéka Mr. Bavlev kihirdette az ostromállapotot. A „helyőrség” készült az ostromra. Elektromos lehallgatókkal1 felszerelt őrtornyokat építettek a hegygerincen. A kráter külső falában lőrések és vastag üveggel védett kerek ablakok nyíltak ki. amelyeknek létezéséről nem is tudtam. A lőrések- ből fenyegetően meredtek elő az ágyúcsövek. Üira leállították az óriási ventillátorokat, mintha meg akarnák könnyíteni az ellenség útiót. Közeledett a tavasz. Szélcsendes. derűs idő volt. A hosszú téli álom után előtűnt a nap a horizont mögül és lóngvörös fénybe vonta a havas hegycsúcsokat. Feszült, várakozással teltek a napok, de a telepen nem észleltem különösebb mozgolódást. Most is olvan néptelen és kihalt volt, mint máskor. A laboratóriumokban is folytatódott a munka. Ám a jelekből ítélve a laboratóriumok és műhelyek a „védelem érdekében” dojgoztak. Az állandóan működő felvonók lövedékeket szállítottak az álcázott ütegekhez. A gépek egész hadsereget pótoltak: A mi munkánk továbbra is az volt, hogy Engelbrekt professzor hosszú képletei alapján laboratóriumi úton kidolgozzuk „nyersanyagunk” feldolgozásának és átalakításának úi módozatait. Számtalan kísérletet végeztünk, melyeknek nem ismertük végső szintézisét. eredményét és célját. Ez a körülmény nagyon nyugtalanította ' Nórát. Lehetséges, hogy újabb pusztító eszközök előállításában működünk közre? Engelbrekt csak határozatlan válaszokat adott Nóra kérdéseire. Esténként kis erkélyünkről bámultuk az üres égboltot. Ám a szárnyas hírnökök nem tűntek fel (biztosra vettem, hogy az új expedíció repülőgépeken jön). A szovjet légierők .fő ereje messze volt tőlünk, de már kiszámítottam. mennyi idő alatt ér ide. Szerintem még néhány napig kell várnunk, hogy megjelenjenek fejünk fölött a repülőgépek, melyek nekünk a halált, az emberiségnek az életet ielentik. — Nézze csak! Mintha embereket látnék a lövegek mellett — mondta Nóra az egyik gyötrélmes estén. Valóban árnyak mozogtak a sötét töréseknél. Valószínűleg az elektromos lehallgatók a repülőgépek közeledtét jelezték, s a telep védői felkészültek a légitámadásra. Izgatottan vártuk a fejleményeket. Néma csend borult a tájra. A nap lebukott az ég alján, csupán a fogyó hold bágyadt fénye világította meg a lábunknál elterülő komor vidéket. Hideg volt, mégsem mozdultunk. Talán egv óra telhetett el, amikor egyszerre éles fénv vakított el bennünüket. Tucatnyi hatalmas reflektor gyulladt ki a kráter peremén. messze bevilágította a környéket. Mintha ragyogó trópusi nappalba csöppentünk volna a sarkvidéki éjszakából. Mikor a szemünk már hozzászokott a világossághoz. néhány ezüstös szárnyú szitakötőt vettünk észre a látóhatár szélén. Már hallottuk is a repülőgépmotorok halk zúgását. — Jönnek — suttogta izgatottan Nóra. — Igen — válaszoltam halkan, s közben figyeltem, hogy a szitakötőkből előbb fecskék, majd sólymok lettek .. . Közelebb, egyre közelebb értek ... Egy, kettő, három, négy,,, öl, hat, hét... nyolc, kilenc, tíz... Egész raj, ékalakban, mint a darvak! — Nézze, ott is! — kiáltott fel Nóra. Délről még egy repülőszázad közeledett. — Észak felől is!... A rpotorok zúgása betöltötte a levegőt, visszhangzott a völgyekben. A nyugat felől közeledő század egyenesen a kráter fölé tartott, az északról és délről jövő lassan elkanyarodott keletnek, hogy az első század nyomán repüljön a telep fölé és szórja le bombáit. — Hamarosan mindennek vége — jegyezte meg Nóra. Eszembe jutott menekülési tervem, de mozdulni sem tudtam, mintha odaszegeztek volna. A repülőgépek már olyan közel értek, hogy a reflektorfényben megláttam szárnyukon a vörös csillagot. — Furcsa — szólalt meg Nóra. —• Mr. Bayleynek vannak rnesz- szehordó ágyúi. Miért hallgat a telep, a gépek már lőtávolljan vannak? (Folytatjuk)
