Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

1973. július 14. • PETŐFI NÉPIÉ • 3 Üzenete: éljünk derűsen Ma temetik Kis József újság­írót. Tulajdonképpen komoly, töprengő ember völt. Kerülte a nagy témákat. Az élet apró rez­zenésein, örömein, bosszúságain morfondírozott mindig elnéző mosollyal. A hangulatos, muzsikáló, régi kecskeméti utcákban érezte ott­hon magát. Leverte, idegesítette a modern kor lüktetése, a fővá­rosi hajsza. Gyalog Balázs az út­testen — ezt a jellemző címet ad­ta egyik írásának. Balázs, azaz a hírős város polgára maradt mind­végig. Hazavágyott a Budapesten töltött csaknem három évtized minden napján. „Tenger ismerő­söm, nagy rokonságom van Kecs­keméten ...” öreg napjaiban is számon tar­totta, hogy mikor nyitják a sző­lőt, hogyan harap a Tiszában a hal, a kecskeméti emberek fur­mányos cselekedeteit, garasos szorgalmát (Levél hazulról), if­júságának emlékeit (A diákálló végnapjai). „Szép vidéki leiké­vel" nem szerette Pestet, kallódó vidékinek érezte ott magát mind­végig. A magyar kisvárosok egy sajátos rétegének szemléletét tük­rözte, fejezte ki, ebből táplálko­zott élményvilága. Az elillanó pillanatok érdekelték, a fonák szituációk, apró emberi huncut­ságok, balgaságok, köpés törté­netek. Mesélt kifogyhatatlan jó­kedvvel, faint Szimath Kázmér, vagy Kisjó — így írta alá cik- kßit. Egészen fiatalon, a huszas évek közepén szerződött a Kecskeméti Közlönyhöz. Sokan az ő kedvéért vették meg az újságot. A felsza­badulás után megbecsült munka­társa volt a Magyar Nemzetnek, majd az Esti Hírlapnak. Lapunk is szívesen közölte írásait. Több kötete is megjelent. Látszólag csak mulattatni akart. Hangsúlyozom, csak látszó­lag. Bármilyen semmitmondó ap­róságról írt, a sorok között min­dig mondott valami megszívle­lendőt. A legtöbbször: éljünk de­rűsen, barátságos mosollyal a világban. Ezt hagyta üzenetül az ittmara- dókra. H. N. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei igazgatósága összeállításában és a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács Kereskedelmi Osztálya gondozásában rövidesen elké­szül a megye kereskedelmi, idegenforgalmi, közlekedési és hírközlési helyzetét bemutató, részletes számanyagot tar­talmazó adattár. Az összeállítás közel 180 oldal táblázatban _ az említett ágazatok 1960 óta bekövetkezett fejlődéséről a d számot, jórészt évenkénti részletezésben. A gazdag adatanyagoí tanul­mányozó olvasó szakjellegekként, szektoronként, sőt községenként- városonként is képet alkothat a megye kiskereskedelmi helyzeté­ről, fejlődéséről. A szállodák ka­pacitása, bel- és külföldi ven­dégforgalma és a Bács megyeiek külföldre történt utazásainak gyakorisága szintén szerepel az adatok között. A közűtek hosz- sza, minőség szerinti megoszlá­sa, a járműállomány, a személy- és teherszállítás elmúlt tíz év alatti fejlődése is kiviláglik az adatsorok közül. Szomorú statisz­tikát ad a közúti közlekedési bal­esetek alakulása. A postai forgalmi és a távbe­szélő forgalmi adatok alapján lemért változások a megye moz­galmas életét mutatják. Miután az adattár nem tartalmaz szö­veges értékelést, valamint könyv­árusi forgalomba sem kerül, ez­úton is szeretnénk felhívni a fi­gyelmet néhány fontos jelenség­re, összefüggésre, hogy a hatal­mas számanyag egyes részeit az. olvasó is megismerhesse. Növekvő kiskereskedelmi forgalom Bács-Kiskun megyében a kis­kereskedelmi forgalom 1954-ben még csak 1688 millió forint volt, 1971-ben viszont már 7381 mil­lió forintot ért el. A több mint négyszeresére nőtt évi forgalom töretlen fejlődés eredménye. Egyetlen év sem volt, amikor a megelőzőnél kevesebbet vásárol­tak volna a kiskereskedelem boltjaiban. Ez idő alatt az országosan el­ért forgalom is igen jelentősen növekedett, de megyénkben az önfogyasztás csökkenése és a vá­sárolt áruk arányának növeke­dése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az országos fejlődés ütemét jelentősen túlszárnyaljuk. Míg 1971-ben országosan 264 száza­lékkal, Bács-Kiskun megyében 337 százalékkal volt nagyobb az éves kiskereskedelmi forgalom, mint 1954-ben. A kiskereskedelmi forgalom alakulása A II. hároméves tervidőszak (1958—60) évi átlagos 7 százalé­kos növekedési üteme valame­lyest még elmaradt az országos­tól, de a II. (1961—65) és a III. (1966—70) ötéves tervidőszakok 7, illetve 10 százalékos növeke­dési üteme már meghaladta azt. Az 1970—75 közötti tervidőszak­ra előirányzott közel 8 százalé­kos évi átlagos fejlődési ütem a tervek szerint szintén az orszá­gos felett lesz. E tervidőszakokban folyama­tosan nőtt az élelmiszer-forgalom: 7, 8, majd 11 százalék volt a tervidőszakokon belüli évi átla­gos forgalomnövekedési ütem. Ez a II. és a III. ötéves terv­periódusokban jóval elhagyta az országos átlagot. A ruházati cikkek vonatkozá­sában az 1960 és 1965 közötti évek megtorpanását a következő öt évben ismét fellendülés kö­vette és az elmúlt 17 év alátti forgalomnövekedés ebben az árufőcsoportban is valamelyest meghaladta az országost. Vegyes iparcikkekből a terv­periódusokon belül és azok átla­gának egymásutánjában is foko­zódott a forgalom és míg a 17 év alatt országosan 6 és félszeresé­re, Bács-Kiskun megyében 7 és félszeresére növekedett. Dr. Sántha Józsefné a KSH közgazdásza Gabonatároló-építés állami támogatással A Krimszkaja Pravda írja A Gabona-Tröszt vállalatai a tsz-ekkel és az állami gazdasá­gokkal bértárolásra kötnek szer­ződést, hogy elhelyezhessék az idei gabonatermést, a vállalat­nak ugyanis nincsen elegendő raktára. Sokat javít a helyzeten, hogy a mezőgazdasági nagyüze- zek — egy újabb rendelkezés előnyeit kihasználva — soron kí­vül állami támogatással raktára­kat építhetnek. A gazdaságok részéről máris nagy az érdeklő­dés a 30 vagonnál kisebb, nem ideiglenes megoldású szemester- mény-tárolók beruházása iránt; ehhez ugyanis 30 százalékos ár­támogatást igényelhetnek, ha az építést augusztus 15-ig megkez­dik és legkésőbb december 31-ig be is fejezik. A benyújtott kérelmeket az il­letékes pénzügyi szervek soron kívül elintézik. A tárolókat előre gyártott ele­mekből lehet felépíteni. A gaz­daságok egész sor típustervből válogathatnak. Üjszerű megoldás a zárt gumifóliából álló szemes­termény-tároló, az úgynevezett gumisiló, felállítását a Taurus Gumiipari Vállalat rövid határ­időre vállalja. Korszerű, gyorsan kivitelezhető építményeket kínál az AGROBER tervdokumentáci­ója is. Szüretelnek a Krím-félszige- ten, de nem szőlőt, hanem rózsa­szirmokat gyűjtenek szorgos ke­zek. Sztrongin, a Krimszkaja Prav­da munkatársa ellátogatott a „Krimszkaja Róza” szoyhozba, ahol a szimferopoli iskolásokkal együtt észt, lett és uráli pajtá­sok gyűjtötték a harmatos szir­mokat. A szovhoz főagronómusa, Li- monov érdekes adatokkal szol­gált: Egy kilogramm — a koz­metikai ipar számára oly fontos — rózsaolajat több mint egy ton­na szirom feldolgozása után nyer­nek. Ehhez fél milliónál több virág szirmát kell letépni. Ezt a mennyiséget akkor tudjuk érzé­kelni igazán, ha figyelembe vesz­szük. hogy’ egy bokron egész sze­zonban 800—900 virág nyílik. A gazdaság az idén 310 tonna nyersanyagot ad át lepárlásra. * A szimferopoli „Kujbisev” Élelmiszeripari Gépgyár szer­kesztő kollektívája alumínium konzervdobozokat gyártó gépsort tervezett. A hét egységből álló automatasor óránként 10 ezer darab 100, 250, vagy 350 gram­mos konzervdobozt állít elő lak­kozott alumínium lemezből. Az első, kísérleti gépsor gyár­tását befejezték, nemsokára megkezdődik üzemi próbája is a kalinyingrádi csomagolóanyag kombinátban. S. B. Nyugdíjban, de nem tétlenül Otthonában kerestem fel Végh György nyugalmazott rendőr ezre­dest, aki cso­dálatosképpen nem papucsban és házi kabát­ban, a kertben fogadott, ha­nem az íróasz­talánál ülve, nagy munkába merülve. — Ma kap­tam meg az oktatási igaz­gatóság levelét, amelyben köz­ük velem, hogy ebben a tanév­ben az esti egyetem hároméves munkásmozgalom-történet et níthatok. Igaz, szeptember meg távol van, de én már most ke- szülök az előadásaimra — mond­ta mosolyogva, s félretolta az íróasztalra rakott könyveket, jegyzeteket. , , Életút járói, tevékenységéről kérdeztük. — Nem különbözik az én sor­som a velem egyivásúakétól. Szentmártonkátán születtem, s egyéves koromban meghalt apám. Édesanyámnak három gyerek ne­veléséről kellett gondoskodnia, de a Blaskovics uraság a cselé­deknek nem sokat fizetett. Hat­éves lehettem, amikor édesanyám újra férjhezmemt. Hat elemit vé­geztem, s én is cselédnek men­tem. Voltam napszámos, szőlő­munkás, 15 éves koromig a földet túrtam. Mostohaapám végül is 1938-ban egyik távoli rokonhoz beajánlott szabóinasnak, s én négy évre elszegődtem. Megta­nultam takarítani, súrolni, abla­kot tisztítani, s közben ellestem a szakmát is. Nehéz és küzdel­mes volt az inas élete, hiszen csak a maradékot kapta. 1942- ben felszabadultam, de továbbra is a mesternél dolgoztam. Két évig voltam szakmunkás, amikor megérkezett a behívó, munka- szolgálatra osztottak be. Nem véletlenül történt, ugyanis Végh György mostohaapja 1919- ben vöröskatona volt, tagja a pártnak. Amikor lehetőség kínálkozott rá, szervezte a mezőgazdasági munkásokat, a szociáldemokrata pártot, járatta a Népszavát. A csendőrök persze minderről tudtak. Nem csoda, hogy sűrűn volt otthon Szent­mártonkátán házkutatás, lefog­lalás. Az akkori szabósegéd a műhelyben ismerkedett meg a szakszervezeti mozgalommal, s 1944-ben már műhelybizalmi volt. Végh György munkaszolgálatos nagyon is tisztában volt azzal, miért folyik a háború, s egyétlen dolog izgatta: élve kikerülni eb­ből a pokolból. A szovjet csapa­tok szabadították ki őket a né­metek „fogságából”, s bocsátották őket haza. — Szentmártonkátán nagyot fordult ekkora már a világ Mostohaapám a Magyar Kommu­nista Párt titkára volt, s a föld­osztó bizottság elnöke. Magam is tagja lettem a párnak, s mint pártszervező kapcsolatba kerül­tem budapesti elvtársakkal. Még ebben az évben, 1945 őszén fel­kértek : lépjek be a rendőrség kötelékébe. Néhány hónap múlva alhadnagyi rendfokozatban, a vidéki ' rendőr-főkapitányság po­litikai rendészeti osztályára ke­rültem. Éveken át különböző magas be­osztásokban, erejét megfeszítve dolgozott Végh György, s eköz­ben tanult, művelődött, egyre na­gyobb tudást szerezve. Az ellen- forradalom leverése után hóna­pokig Baján dolgozott, majd 1957-ben főkapitány-helyettessé nevezték ki. Tizenhat éven át töl­tötte be ezt a nem kis felelős­séggel járó funkciót, dolgozott fáradhatatlanul, szerényen, igazi pártmunkáshoz méltóan. Három Kiváló Szolgálatért Érdemrend, a Szolgálati Érdemrend, a Közbiz­tonsági Érem aranyfokozata, Fegyverrel a Hazáért Érdemérem bizonyítja: nemcsak becsülték, elismerték szogálatát. — A múlt nélkülözései, az ál­landó megfeszített munka azon­ban kikezdte az én egészsége­met is, ezért úgy határoztam, — bár még csak 50 éves vagyok — kérem nyugállományba való he­lyezésemet. A Belügyminisztérium hozzájárult, s egész eletem mun­kássága elismeréseképpen a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Vörös Csillag Érdem­rend kitüntetést adományozta számomra. Nem vagyok elégedet­len önmagámmal, azzal amit el­értem, hiszen eddig is és ezután is a párt, a nép ügyének szol­gálatát tartottam a legfontosabb­nak ... Végh György nyugalmazott rendőr ezredes visszavonult a belügyi, munkától, de talán sok­kal nagyobb aktivitással dolgozik, mint a megyei pártbizottság tag­ja, a megyei pártbizottság társa­dalmi munkása. Ehhez a tevé­kenységhez mit kívánhat az új­ságíró? Sok évig tartó jó egész­séget. munkabírást. Gémes Gábor iSS?£SrBTillS>1£lV=tJl mm !SÖŰBH!!SB«il II SS ÜL"—! iSsKlls^SHiwSsPsiSS Magyarok a Kilimandzsárón W ■ 'y&S És a cél — a Kilimandzsáró , (MTI foto Külföldi képszolgálat — KS) mennyien gyakorolták a célbalö­A földrajzban járatosak tudják, hogy van Afrikában egy vulkán, amit a múlt század híres magyar tudósáról. Teleki Sámuelről ne­veztek el. Ezt a „keresztapaságot” hazánkfia azzal érdemelte ki, hogy elsőként jutott el a Kili­mandzsárón az örök hó határáig, megmászta a Mount Kenyát, és ő fedezte fel Afrika két nagy sósta­vát. és a róla elnevezett vul­kánt is. Most, csaknem egy évszázaddal később 17 magyar indul el, hogy meghódítsa Afrika hegycsúcsait. Egyikük sem számít arra, hogy nevét beírják majd a tudomány nagykönyvébe, mégis hihetetlen szorgalommal, kitartással készül­tek az elméleti és gyakorlati tu­dást követelő expedíciós fel­adatra. Kik ezek a vállalkozó kedvű emberek, akik igazi amatőrökhöz illő lelkesedéssel, de profilúkhoz méltó hozzáértéssel állították ösz- sze expedíciójuk programját? Valamennyien eev kivételével, aki hivatásos gépkocsivezető — a Magyar Turista Szövetség külön­böző egyesületeinek kipróbált tagjai. budapesti. miskolci, ózdi, és dorogi turisták. A legtöb­ben műszakiak, van közöttük fi­zikai munkás, tecnikus, néhányan diplomás mérnökök, egy pedig, aki a tolmács szerepét is betölti majd, számítástechnikai tudományos ku­tató. Az expedíció egészségügyi felelőse természetesen orvos. — Ötödik éve készülünk erre a 120 napos útra — mondja Or­bán Pál, aki az Egyesült Villa- mosgépgvár elektrotechnikusa és egyben az expedíció vezetője. — Néha úgv érzem, hoav talán ne­hezebb volt eljutni az indulásig, mint feljutni majd a sok ezer méter magas hegycsúcsokra. Ma­gyarországon nincsenek hagyomá­nyai a korszerű hegymászó ex­pedícióknak. Igyekeztünk minden tapasztalatot megszerezni köny­vekből. Végigtanulmányoztuk ko­runk nagy hegymászóinak naplóit, es közben állandóan gyakorol­tunk is. Noha sokan kinevettek bennünket, sőt a kabaréban tré­fát is írtak rólunk, mert a pilisi hegyekben tréningeztünk, mi azonban nyugodtan állítjuk: fel- készülten indulunk a nagy útra. Merre visz a magyar Afrika- expedíció útja? A Szuezi-csatorna lezárása óta Középkelet-Afrikát csak a Jó­reménység fokának körülhajózá­sával lehet megközelíteni. Az ex­pedíció ezért választotta a száraz­földi utat. Autón indulnak és ke­réken teszik meg az utat egészen Rijekáig. a jugoszláv tengerparti kikötőig, ahonnan a MAHART egyik hajója átszállítja az expedí­ciós autókat Egveiptomba. Az emberek repülővel utaznak Kai­róba. Onnan ismét az autókkal indulnak végig a 800 kilométeres Hubiai sivatagon. Khartoum után keletre fordulnak és átvágnak Etiópián, a fővárosig, AddiszAbe- báig. Rövid pihenő után tovább Kenyába. Nairobiba. ahol megkezdik a felkészülést a Mount Kenya csúcsának meg­mászására. Ezt az 5200 méter ma­gas hegyet csak amolyan beme­legítésnek szánják, s aztán követ­kezik az igazi nagy cél: a Kili­mandzsáró. Addig azonban majd újabb 1000 kilométert kell autóz­niuk: keresztül Tanzánián, hogy tábort verhessenek közvet­lenül a hegycsúcs alatt. Az expedíció tagjai jól tudják, hogy nem valami ünnepélyes sportrendezvényre indulnak. Üt­jük során komoly veszélyekkel kerülhetnek szembe. A dél-etió- piai sivatagban például még szép számmal élnek hecvi lakók, akik — az útleírások szerint — először lőnek és aztán kérdezik meg, hogy ki is volt az illető. Tanzániában és Kenyában már barátságosabb emberekre, számíthatnak a ma­gyar Afrika-utazók. legfeljebb néhány kiéhezett oroszlán akad az útjukba. Mindenesetre vala­vést. és fegyvert is visznek ma­gukkal. Ami az útviszonyokat il­leti. nem lesz könnyű legyőzni a sivatagot. Komoly próbatételt je­lent majd a homoktengerben né­ha elvesző utakon való közlekedés. A lényeg azonban mégiscsak a hegymászás. A Kilimandzsáróra fel lehet jutni egy háromnapos „kitaposott’, viszonylag könnyen járható úton is. A magyarok azonban azt tervezik, hogy alpi­nista aranvdiplomával térnek haza erről az útról. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az égbe­nyúló sziklafalat a legnehezebb oidalról másszák meg. Az expedíció tagjai már meg­kapták a különböző oltásokat, a poggyász is készen áll a csoma­golásra. Nagyon sok mindent kell elhelyezni az autókon, hogy sem­miben ne legyen hiányuk. Köz­ben fel kell készülniük arra is, hogy amikor majd autó nélkül, gyalog indulnak neki az útnak, kevés holmival a hátukon, jól bírják a hegymászást. A tervek szerint a magyar Afrika-expedí- ció július második felében indul. P. M. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents