Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-07 / 157. szám

1973. július 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Képeslapok a Krímből Nemzetközi szövetkezeti nap VI. Ember a vízben Az úgynevezett szovjet Rivié­rán, a Krím déli partján a Feke­te-tenger a méltóságteljes házi­gazda. Nagy folyók — köztük a Duna — torkollnak bele, hogy fenntartsák a 423 ezer négyzetki­lométeres kiterjedésű, nyugodtan fodrozódó, vagy éppen hullámok­kal áttört víztükröt. S hogy való­ban mennyire vendégszerető ez a házigazda, arról a tengerészek tudnak a legtöbbet. Jalta kikötőjében útra készen várják a hajók az érkező utaso­kat. A fedélzetről zeneszó szűrő­dik ki. A betonparton vasácsolat- ra emeltek egy szárnyashajót, amelyen friss festék szárad. Hosz- szú embersor előtt készül kifutni a Rosszija nevű hajó, amely mel­lett akár öt percig is lépegethet az ember, amíg az orrától a vé­géig ér. A kapitány első tisztje az 59 éves Szergej Mihajlovics Sztaru- nov. A dohogó, 19 és fél ezer ló­erős motorok fölött több emelet magasságban elhelyezkedő kabin­jában váltunk szót. — 1965-től dolgozom á Hosszú­ján — mondja. — Ez a diesel elektromos hajó elsősorban a fe­kete-tengeri útvonalakon jár. El­jut Odesszába; a hős városba, Szevasztopolba; az üdülőközpon­tokba. Szocsiba és Jaltába, vala­mint a Grúz Köztársaság városai­ba közlekedik. — Vajon milyen indítóokok alapján választotta ezt a nyugodt- nak csöppet sem mondható pá­lyát? — Tanulmányaimat a peagógiai főiskolán, történelem szakon vé­geztem. Majd befejeztem a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának pártiskoláját is. A Nagy Honvédő Háború ide­je alatt a hadseregben szolgál­tam. Pártmunkásként kerültem ide. — Megszerette a tengert? — A Don mellett születtem. Fiatal koromtól vonzottak a fo­lyók. szeretem a vizet. Amikor elérkezett az idő, hogy döntsék a jövőmről, akkor győzött a ten­ger, a végtelenség romantikája. Ügy gondolom, hogy most már életem végéig itt fogok dolgozni. — Milyen egy vihar innen, a fedélzetről nézve? — A Rosszija nem tartozik az apróbb bárkák közé, amelyeket könnyedén meglengetnek a hullá­mok. A hossza 180. a magassága pedig 27 méter. Szinte nem is ér­zékeli a tenger szeszélyeit, s iga­zán nagy viharok nem adódnak • Jalta — a kikötőből nézve. az útvonalán. Ugyanakkor meg­esik, hogy ezt a hajót is elkapja egy-egy erősebb széllökés. Min­denesetre nagyon érdekes látvány a haragos Fekete-tenger, amikor hullámzik, sistereg, pezseg a víz. Az utasok természetesen megér­zik a hullámzást, de a személy­zettel együtt teljes biztonságban érezhetik magukat. Közben felhúzták a horgonyt, lassan nekindul a Rosszija. A parton mind apróbbakká válnak az integető emberek, s a táj szin­te kibomlik az ember tekintete előtt. Világosan látszik a dombok átmenete a parti hegységbe, fel­hők ereszkednek le a magasból. Fény és árnyék viliódzó játéká­ban úsznak mind távolabbra a part ciprusfái. a teraszosan egy­más fölött magasodó lakóépüle­tek és szanatóriumok, a hegyvo­nulatok. és végül a gomolyfelhők, amelyek egészen befedik lehele­tükkel a mackó alakú Medve­hegy csúcsát. Elbújik a nap, s a tenger egy szegélye rögtön sötét, haragoszölddé változik. A hajó­test mellett pezsgőén habzik a ten­gervíz, a távolban pedig a vég­telenül nyugodt messzeség tá­rul ki. Halász Ferenc (Folytatása következik.) • Vitorlások a Fekete-tengeren. Hatvanhárom ország több mint kétszázötven millió szövetkezeti tagja ünnepli július 7-én az ösz- szefogás eszméjét, s mindazt, amit e fogalom magában hord. Az 51. nemzetközi szövetkezeti napon hazánkban is ünnepségeket tarta­nak, s kifejezésre juttatják: szö­vetkezeti mozgalmunk nagyívű fejlődésének döntő biztosítéka, forrása pártunknak az a szövet­kezetpolitikája, amelynek ered­ményeként ma már termelő és fogyasztási, szövetkezeteink tag­jainak száma megközelíti a 3 milliót. A szövetkezés eszrriéje és gya­korlata nálunk a szocializmusban terebélyesedett ki, s ér el nap­jainkban is mind nágyobb sikere­ket. A mezőgazdasági téeszek, va­lamint az ipari szövetkezetek együttesen a nemzeti jövedelem 24 százalékát produkálják, s tevé­kenységük szervesen1 hozzátarto­zik mindahhoz, aráit ma az or­szágépítés munkájában fontosnak tartunk. Szövetkezeti mozgalmunk az el­múlt év során is kiállta a próbát. Mindenekelőtt azok a vonzó ter­melési sikerek jelzik ezt, amelyek a mezőgazdasági termelésben úgyszólván valamennyi korábbi rekordot túlszárnyalnak a növény- termesztésben, és biztató fejlődést mutatnak az állattenyésztés szá­mos ágazatában. Az ipari szövet­kezetek sorában is egyre több ki­váló közösséget találhatunk, ahol helyenként a példamutatás erejé­vel hat a korszerű munka- és üzemszervezés, a tartalékok mi­nél jobb feltárását célzó erőfeszí­tések megannyi haszna. A nemzetközi szövetkezeti na­pon illő szót ejteni arról is, hogy az utóbbi években milyen dicsé­retre méltó szorgalommal igye­keznek a szövetkezeti közösségek városon és falun a fogyasztók nö­vekvő igényeit kielégíteni, a belső piacot éppen úgy, mint az expor­tot. Milliók fáradságos munkája, jó gondolata, kezdeményező kész­sége testesül meg ezekben az erő­feszítésekben. Ismeretesek a közeljövő felada­tai is, amelyeknek megvalósítása továbbra is nagy odaadást köve­tel a szövetkezetek tagjaitól. A gazdasági tennivalókat úgy kell elvégezniük, hogy egyúttal előre haladjanak a szocialista demok­rácia fejlesztésében, kiszélesítésé­ben, a szocializmusra jellemző emberi kapcsolatok létrehozásá­ban. Az idei őszön hazánkban tartja ülését a Szövetkezeteit Nemzetkö­zi Szövetségének Központi Bizott­sága. Külföldi vendégeink ebből az alkalomból majd újból meg­győződhetnek, hogy szövetkezeti mozgalmunk a szocialista gazda­ságban beteljesítője mindannak, amit a szövetkezeti eszme meg­alapozói valaha is terveztek, s munkásságukkal megalapoztak. A régi partizánok most is helytállnak A bajai partizántalálkozón akadtam össze Krics- kovics Józseffel, a garai Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet üzemgazdászával. A sok nélkülözés, meg­próbáltatás, gond szinte alig látszott ezen az 50 éves keménykötésű, napbarnított, jó kedvű férfin. Áradt belőle á munka, az emberek szeretete, az önmagába, a társadalomba vetett szilárd hit. — Hogyan lettem partizán? — kérdezte vissza, s elgondolkodott. Valószínűleg az utóbbi 28 év alatt ezt így senki nem kérdezte meg tőle, s talán csak önmagában fogalmazta meg ennek, az életét dön­tően befolyásoló lépésnek indítékát. — Nem akarom szépíteni a dolgokat, semmi értelme sem volna, nem volt ez kezdetben tudatos, előre elhatározott dolog. Szabadkán voltam katona 1942 és 1944 ta­vasza között, őrséget adtunk, internáltakra, hadi­foglyokra vigyáztunk. Óhatatlan volt, hogy ne vált­sunk szót az emberekkel, bár ezt szigorúan til­tották. Magamfajták voltak ott, hiszen én is már 12 éves koromban szolgáltam, Garán a községi ka­nász bojtára voltam. Egyik bajtársam, amikor ész­revette, hogy szívesen beszélgetek a foglyokkal, a körletben félrehívott: „Tudom, nem szívesen hor­dod ezt a mundért, de én sem —* mondta. Éppen ezért segíthetnél nekem”. Sejtettem, miről va szó és ráálltam. Nem tudtam határozottan, de sejtet­tem, hogy a partizánokkal tart kapcsolatot, én pe­dig adatokat szereztem be számára a foglyoktól. A parancsnokság felfigyelt Kricskovics nagy ügybuzgalmára, s Makóra, a határőrséghez helyez­ték át. őrizte a határt, de ő tudta a legjobban, hol lehet a legkönnyebben átjutni Romániába. Egy szovjet hadifogollyal — aki gépkocsit Vezetett — ismerkedett össze, aki megkérte, hogy segítsen bi­zonyos szállítmányokat átjuttatni a határt alkotó kis patakon. A közelben lakó halászokat nem volt nehéz rábírni, hogy javítsanak ki egy ladikot, s éjszakánként mindig megjelent a teherautó, amely­ről nagy csomagok — gyógyszerek — kerültek a Ladikba, s Kricskovics a határon arra vigyázott, meg ne zavarják a partizánoknak küldött „ajándé­kok” eljuttatását. Kricskovics József 1944. október 9-én — negyedszer és utoljára — megszökött a hadseregből, s csatlakozott a 16. partizán divízió­hoz. Fegyveres harcba nem osztották be, de vonat­kísérőként, rendfenntartóként működött szinte az egész Bácskában. — Néhány hónap múlva, 1945 januárjában le­szereltem, s hazatértem Garára. Apám akkor már hét hold földet kapott, s én is igényeltem. Tíz hold földet kaptam taz államtól, s a szüleimmel egészen 1950-ig együtt műveltük. Becsültek a faluban, hi­szen 1950-ben, amikor megalakult a termelőszövet­kezet, engem választottak meg elnöknek. Hozzájá­rult ehhez talán az is, hogy 1945 óta tagja voltam a pártnak. Gödöllőn, a mezőgazdasági akadémián szereztem oklevelet, s ettől kezdve üzemgazdász­ként dolgozom itt, ahol születtem. Az ellenforradalmi események híre érzékenyen érintette a partizánokat, s Kricskovics József né­hány társával együtt bement a rendőrségre. — Fegyvert kérünk elvtarsak, meg kell véde­nünk ezt a rendszert! Vigyáztak is; a faluban nem történt különösebb baj. Árpikor a munkásőrség 1957-ben megalakult, Kricskovics József elsőnek jelentkezett a testület­be. Jelenleg alegységparancsnok-helyettes, s nem is akar megválni a munkásőrségtől, hiszen jól érzi magát a kollektívában, a régi elvtársak között. A kitüntetések, amelyeket a fegyveres szolgálatért kapott, szintén kötelezik erre. — Sokat beszéltem magiamról, bár nem szoká­som a dicsekvés. Én azt hiszem, hogy valamennyi volt partizán a fegyveres harcban, az ellenforrada­lom leverésében épp úgy helytállt, mint most a munkában, a termelésben, mert tulajdonképpen most ennek a harcnak a megvívása a legfontosabb. Többet, jobban kell termelnümk, hogy népünk még jobban élhessen. Ennél nemesebb feladata pedig — úgy vélem — senkinek sem lehet. Gémes Gábor K.3sä&i:fr7Li!!;äL»iJ3^^ Egy krími izgalmával... Miért késett a Petőfi Népe megjelenése? Javul az üdülőterületek ellátása A Petőfi Népe múlt vasárnapi — július 1-i —, majd a keddi — július 3-i számának megjelené­se körül részint a küllemre, ré­szint az előállítás idejére nézve — úgymond — bajok voltak. Az olvasók tájékoztatása ér­dekében is szükségesnek, s illő­nek . tartottuk, hogy felkérjük Ablaka Istvánt, a Petőfi Nyomda igazgatóját, az elcsúszás körül­ményeiről tájékoztassa olvasóin­kat. A következőket mondotta el. Az ofszet rotációs eljárással készülő, új formátumú Petőfi Népe nyomásának indulásához 1000 darab új fajta — angol — különleges lemezt rendeltek. Hogy a készlet bőséges előretar- tással gyarapodjék, a további szállításokra már február 28-án feladták a megrendelést. Ezt jú­niusi szállításra igazolták visz- sza. Időközben nyugatnémet cég szakemberei is kapcsolatot ke­reslek a nyomdával, s bemutat­ták gyakorlati felhasználás ke­retében az ő kiváló minőségű ofszet lemezeiket is. Hogy szük­ségletét még jobban biztosítsa a kecskeméti nyomda, tőlük is megfelelő ólennyi ségű lemezt rendelt. Aztán egyszerre elmaradt a lemezküldemény. A nyomda vezetősége — lát­va, hogy fogytán az újság előál­lításához nélkülözhetetlen anyag — kérte a Nyomdaipari Grafi­kai Vállalatot: a legsürgősebben járjanak közben a nyugatnémet cégnél a megrendelt lemezek gyors szállítása iránt. Ment is a telexüzenetet Nyugat-Németor- szágba :■ azonnal küldjenek repü­lőgéppel 130 darab lemezt. Június 27-től nap mint nap felszaladt a nyomda gépkocsija a fővárosba, s a repülőtéren vár­ta a szállítmányt. Ugyancsak a reptéri telexen sürgették Nyu- gat-Németországból a külde­ményt. Olyan választ kaptak, hogy mivel az ottani légiforgalmi társaság alkalmazottai sztráj­kolnak, a repülőszállítások dö­cögnek, s le is állnak. Mit lehetett tenni? Kifogyván az import lemez, hazaival pró­bálkoztak a nyomdászok. Ilyet azonban már jó ideje nem hasz­náltak, s bizonyára a fényérzé- kenyítéshez alkalmazott vegy­szer is átalakuláson ment már át, mert a lemezek érzékeny rétegeit lemarta. Mint szaknyelven mond­ják, „kilyukadt” a lemez. Se előre, se hátra. Éjszaka „riasz­tották” az igazgatót, mit csinál­janak, nincs lemez? Nincs más megoldás: Pestre kell felvinni lemezt, s ott előké­szíteni. Hívják a Zrínyi Nyom­dát. A válasz: Hely, technikai, műszaki feltétel rendelkezésükre áll, jöjjenek. De embert nem tudnak adni, mert ők is „úsz­nak” Ludas Matyival, Rádióúj­sággal, Magyar Közlönnyel. így vágta magát gépkocsiba a keddre virradó éjszaka Ablaka István igazgató, Bánhidi István és Andó Ilona. Vitték a lemeze­ket, s odafönt saját maguk „es­tek neki” a munkának. Tisztítot­tak, vegyszereztek,’ marattak és hajnali 4 órára kész volt a szük­séges 5 lemez. Negyed 5-kor indultak vissza taxival a Zrínyi Nyomdától. Mint ilyenkor lenni szokott, vé­gig az úton minden sorompót „kifogtaköt óra 15-kor álltak meg a kecskeméti nyomda előtt, fél 6-kor indulhatott a nyomás, és 8 órára elkészült a Petőfi Népe keddi száma. Későn, de mégis megjelent az aznapi új­ság. Bolgár Imrére, a Zrínyi Nyom­da igazgatójára és Kerekes elv­társra, az ottani előkészítő üzem vezetőjére most is hálával gon­dolnak a kecskeméti nyomda vezetői. Azonnal megértették, milyen bajban vannak a kecs­kemétiek és nyomban segítet­tek. S mikor valami „megfordul”, szintén nincs megállás. A barátságos üzleti és emberi kapcsolatnak tudható be, hogy Peter Henn úr, egy bécsi grafi­kai vállalat tulajdonosa, értesül­ve a kritikus helyzetről, ugyan­csak keddre 18 darab lemezt küldött át gépkocsin az embe­rével, akit Mosonmagyaróváron vártak már a kecskemétiek. Este 6-kor ez a „gyorssegély” is Kecs­keméten volt. Ezért meg a bécsi partnert illeti köszönet. Ami pedig nem éppen válik dicséretére a Nyomdaipari Gra­fikai Vállalatnak és a Chemol- impexnek, amelyek mint keres­kedelmi szervek működnek köz­re ezeknél a szállításoknál, azó­ta derült ki. Ablaka István el­mondotta, hogy figyelmetlenség, téves diszpozíció következtében a már június 27-ére megérke­zett lemezek a csepeli tranzit­raktárban hevertek. E sorok írója éppen kilépett volna a nyomda kapuján, ami­kor Ablaka István, egy telex­üzenetet lobogtatva állította meg. A német szöveg arról értesíti az igazgatót, hogy aznap reggel 500 lemezt vett át a magyar part­ner megbízottja Frankfurtban. — Ezenkívül ma lesz itt 1000 angol lemez — fűzte hozzá nyo­matékül és most már az elmúlt napok hajszájától megnyugodva Ablaka István. T. I. Az idefe- forgalmi területek kereskedelmi és vendéglátó-háló­zatának a nemrég kezdődött két- három hónapos csúcsidény majd­nem annyi munkát, gondot ad, mint másutt egy esztendő. Ép­pen ezért az illetékes hatóságok is külön figyelemmel kísérik a Balaton-part, Velencei-tó, a Du- na-kanyar áruellátását. A Belke­reskedelmi Minisztérium nem­rég értékelte, összegezte az ér­dekelt vállalatok ezzel kapcsola­tos felkészülését, eddigi tevé­kenységét. A Balaton északi és déli olda­lán az idény kezdetére összesen 3100 négyzetméter alapterülettel 29 új élelmiszer-, iparcikk- és vendéglátó üzletet nyitottak. Balatoni területek — Veszprém és Somogy megye — a tavalyi­nál 6 százalékkal több húst és húskészítményt kapnak, s ez megfelelő elosztással lehetőséget nyújt az igények zökkenőmente- sebb kielégítésére. Az egyenlete­sebb ellátás érdekében, s a nem várt nagyobb forgalom fedezeté­re a húsüzemek a Balaton mind­két partján 50—50 mázsás hús­készletet tartalékolnak. A meg­növekedett kereslet azonban za­vartalanul csak „kiegészítéssel”, baromfival, hallal, húskonzerv­vel oldható meg mind az üdülő- területeken, mind a fővárosban. Ezért a kereskedelem gondosko­dott elegendő baromfi beszerzé­séről, s tartalékként központilag 2000—2500 vagon baromfi ex­portját is visszatartották. A Ka­posvári Húskombinát és a Vesz­prém megyei Húsipari Vállalat külön nyári szállítási menetren­det állított öss^e, szeptember 10- ig hetenként háromszor visznek friss húst az üzleteknek, a ven­déglátóhelyeknek. A jó tej- és tejtermékellátás­hoz a tavalyinál kedvezőbbek a feltételek. Bőséges az árualap, gazdagabb választékról is gon­doskodnak, folyamatosan 80—85 féle tejterméket szállítanak a hálózatba. A Veszprém megyei Tejipari Vállalat 40 hűtőgépet vásárolt és adott át a kereske­delemnek. Nem látszik viszont zavarta­lannak a kenyér- és a péksü­temény-ellátás, mert a hét végi, nemegyszer 50 százalékkal na­gyobb igényekhez képest az ér­dekelt vállalatok kapacitása ke­vés. Segít valamit a helyzeten az, hogy újdonságként három, il­letve hat napig is frissen tart­ható kenyeret hoznak forgalom­ba az üdülőhelyeken. Az állami és a szövetkezeti zöldség-gyümölcskereskedelem már az előszezonban kinyitotta ideiglenes árusítóhelyeit is, s mert egyelőre nincsen lehetőség a hálózat további bővítésére, meg­szervezték a gépkocsikról való mozgó árusítást. A jobb ellátás és a kempingezők, valamint az otthon főzök kényelme érdeké­ben a MÉK-ek bővítik az előre csomagolt, tisztított zöldség-gyü­mölcs választékát. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents