Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-06 / 156. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. július 6. Jó recept vakációra Itt a nyári szünidő. De mit lehet kezdeni a két és fél hónapos vakációval? Kétségtelen, hogy a kánikula ellen a strandokon lehet a leghatásosabban védekezni, a napozás, fürdés azonban túlságosan egyhangú foglalatosság. Emellett még számtalan lehetőség kínálkozik a nyári napok kellemes eltöltésére. Közös, vagy egyéni kirándulások, túrák, ifjúsági fesztiválok, szabadtéri műsorok teszik színessé, változatossá a vakációt. De ehhez pénz kell. Két, három heti kereset már fedezi a szórakozás költségeit. A diákok élnek a jól bevált recepttel: üdülés, kirándulás előtt néhány hétig dolgoznak. I A Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén sok fiatallal találkoztunk. Jelenleg több mint kétszáz diák dolgozik a gyárban. Az egyik készáruraktár mintha tinédzser üzem lenne: százhatvan általános iskolai tanuló csomagolja dobozokba a borsókonzervet. Pedagógusok felügyelnek rájuk. Reggel 7-től egy óráig tart a műszak. Hat óra alatt egy-egy diák általában 700 dobozt tölt meg. A legügyesebbek jutalmat kapnak. ® Tinédzser üzem a Kecskeméti Konzervgyárban. — Ki a legszorgalmasabb? — A Micsonai Sanyi — mutatott a pedagógusnő egy fiúra. — Tegnap például 940 dobozt töltött meg. — Most végeztem el az általános iskolát — mondta- — Ősztől a 607-es Szakmunkásképző Intézetben gáz- és vízvezetékszerelő ipari tanuló leszek. Ruhára, cipőre, tankönyvekre gyűjtök. Szüleimnek sok kiadásuk lesz, segítek nekik. így aztán jövőre halasztottam a kirándulást. Egy másik teremben, a címkéző gép mellett is fiatalok dolgoznak, ötven középiskolás lány és fiú szedi le a szalagról a fémdobozokat, üvegeket.- A nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet harmadikos tanulója vagyok — mondta Ribárszky Mária. — Patik Katalin osztálytársammal itt veszünk részt az egyhónapos, kötelező termelési gyakorlaton, de addig is hasznosan akarjuk eltölteni az időt, s néhány hétig dolgozunk. A szakmai gyakorlatunk érdekes lesz, a Il-es telep konzervüzemének munkáját tanulmányozzuk majd. Egyre gyorsabban dolgozunk — jegyezte meg Fekete Gyöngyi, a közgazdasági szakközépiskola má- sodik osztályos tanulója. — Emlékszem, az első itt toltott nap séhogyse akart eltelni. Most már sokkal rövidebbnek tűnik a nyolc óra. Muszakvaltas. Kettő után néhány perccel hosszú Ä sorokban jönnek ki a gyárból a diákok. Mindannyi- * Micsonai Sándor: „Ruhára, cipőre, tankönyvek- an a délutáni programról, strandról, napozásról für- re gyűjtök ...” desről beszélgetnek ... (sl'íis/;- ii< diói) T. L. ;LÍít úi • Ötven középiskolás dolgozik a címkéző gép mel- lett,.. ... és a szalagon, melyről dobozokba teszik az üveges borsót. (Tóth Sándor felvételei) Gondolatok a népességről Mi lenne, ha 1980-ra, vagy 2000-re kilenc, nyolc — vagy akár csak ötmillióan lennénk? A feltevés természetesen abszurd, mindössze játék a számokkal. Egyáltalán nem játékos gondolat, viszont annak a ténynek a következményeit, elsősorban gazdasági következményeit (elmérni, hogy a jelenlegi születésszámot feltételezve, mór négyven-ötven év múlva is kevesebb lakosa lesz Magyarországnak, mint jelenleg. Ha nem is fenyeget nemzeti katasztrófa, ha nem is kell balladai sötétsé- gű jóslatokba bocsátkozni, tény, hogy ha nem növekedik a születések száma, akkor a századforduló végére néhány tíz-, vagy százezerrel mindenképpen kevesebben leszünk. Többféle számítás is vizsgálja: hogyan alakul a most csaknem tíz és fél milliót számláló népességünk a jövőben? Két alternatíva Az első: tegyük fel, hogy a születések átlagos száma a hatvanas évek szintjén marad és a családonkénti átlagos gyermekszám csak az 1,8-et éri el. Nos, ezzel az alacsony termékenységgel számolva az ezredfordulóra az ország népessége már csak az 1968-as szintnek felelne meg, 2020-ra pedig már csak 9 millió 453 ezren lennénk, ami majdnem 10 százalékkal kevesebb a jelenlegi népességszámnál, ösz- szehasonlításul: utoljára 1951ben volt ennyi az ország lakóinak száma. A másik alternatíva: hogy a családok átlagos gyermekszáma 2,16 század lesz. Ez esetben már biztosítva lenne a népesség úgynevezett „egyszerű reprodukciója” — tehát ugyanany- nyian lennénk, mint ma és megközelítőleg azonos korösszetételben. Ahhoz azonban, hogy a népesség száma akár csak kis mértékben is növekedjék, jóval több háromgyermekes családra lenne szükség, mint amennyit manapság számon tartunk. Sok szó esik mostanában demográfiai helyzetünkről: igen sokan vizsgálták és vizsgálják, milyen tényezők következtében Hat kilométer A nemzetközi bélyeggyűjtő szövetség védnöksége alatt 1973. augusztus 19-e és szeptember 2-a között rendezik meg Poznanban a bélyeg-világkiállítást. 532 országból összesen 1296 bélyeggyűjtő vesz részt rajta. A jelentkezőket természetesen megválogatják, de már így is ismeretes, hogy a bélyegkiállítások töVténetében a poz- nani lesz a második, a legnagyobb. A poznani nemzetközi vásárok pavilonjaiban állítják ki a gyűjteményeket. A tárlók egymás mellé állítva 6 kilométer hosszú sort alkotnának. Könnyű kiszámítani, mennyi időt vesz igénybe a kiállítás alapos megtekintése. A díszcsarnokban kap helyet többek között Erzsébet angol kialakult ki a jelenlegi helyzet: az Európában is igen alacsonynak számító születésszám. Ma már közismertek ezek az okok: mindenekelőtt — gazdasági .struktúránk átalakulásával — megfogyatkozott a hagyományosan termékeny paraszti réteg, a másik tényező, hogy -a nők egyre növekvő számban vállalnak részt a gazdasági-kereső tevékenységekből; és nem utolsósorban megváltoztak a fogyasztási struktúrával, az életszínvonallal kapcsolatos igények, azaz a családok nagyobb jólétet akarnak biztosítani — a kevesebb számú gyermeknek. Az érem másik oldala Nézzük tehát most az. érem másik oldalát: milyen gazdasági körülmények között, milyen életszínvonalon fognak élni unokáink — 2000-ben, 2020-ban? Egy bizonyos: sok gondjuk lesz és gyakran fogják emlegetni a ma élő — vagyis a mi nemzedékünket. Biztos ugyan, hogy 2000-re, 2020-ra sokkal több gép áll majd az emberiség szolgálatában, sokkal több automatizált üzem lesz, mint napjainkban. Ha azonban a népesség — mint az előbbi számítások is bizonyították — abszolút számában is megfogyatkozik, fennállhat az a veszély, hogy a szaporodó gépekre sem jut majd elegendő munkáskéz. A gépek sohasem pótolhatják teljes egészében a meg nem született munkaerőt, arrói nem is szólva, hogy a meg nem született gyermekekkel potenciális szellemi munkaerő is kárbavész. Mindez pedig azt jelentheti, hogv negyven-ötven év múltán, az ezredfordulóra lelassulhat egész gazdasági növekedésünk. A nagyobbik baj: hogy a jelenlegi születésszám állandósulásával nemcsak a népesség számának abszolút csökkenése jár együtt, hanem jelentős korösszetétel-változás következik be. A számítások szerint 2020-ban már 2,4 millió 60 éven felüli lakosa lesz Magyarországnak — ma ez a szám 1 millió 750 ezer. A kifizetett nyugdíjak összege ennek arányában nő majd és a 40—50 postabélyeg rálynő és III. Rainier monacói herceg gyűjteménye. Ugyanitt kerül kiállításra a lengyel származású, Londonban élő Miroslaw Bo- janowicz gyűjteménye, amely az első, 1860-ban kibocsátott lengyel postabélyegek több mint 2000 változatát tartalmazza. Világviszonylatban ez a legnagyobb lengyel bélyeggyűjtemény. Hatvan jelentkezés futott be a hivatalos osztályba is, amelyben az egyes országok posta-főigazgatóságai szerepelnek. A versenybírók (összesen 41-en) nem értékelik ezeket a gyűjteményeket. A Kopernikusz-emlékév alkalmából a 22. számú csarnokban kiállítják a nagy csillagász személyével kapcsolatos bélyegeket. év múlva élő munkaképes korú nemzedékre — akik számban kevesebben lesznek a ma élő hasonló korú nemzedéknél — jóval nagyobb eltartási terhek hárulnak. 1970-ben az összné- pesség 21 százaléka a 14 éven aluli volt, 62 százaléka tartozott a keresőképes korúakhoz és 17 százaléka volt 60 éven felüli. A jelenlegi alacsony születésszám állandósulása esetén 2020- ra e számok így alakulnának: csupán 16,3 százalék lesz 14 éven aluli, mindössze 58,5 százalék tartozik majd a keresőképesekhez, s a 60 éven felüliek aránya 25,2 százalékra emelkedik. Európai jelenség A gondolatmenet folytatása előtt érdemes leszögezni: a népesség fokozatos öregedése általános európai jelenség: cs a civilizált társadalmak mind egyetértenek abban, hogy erkölcsi kötelességük az öregekről való gondoskodás. A megoldás tehát nem az eltartási terhek növekedésének, kritizálása — hanem a megfelelő munkaképes korú nemzedék biztosítása lenne. Persze a ló másik oldalára sem szabad átesni: az aggodalmakat átérezve sem lenne helyes 20 — vagy akár harminc milliós Magyar- ország létrehozására törekedni. Mint annyi közgazdasági kérdésnél, itt is az optimumról — a lehető legjobb megoldásról — van csupán szó. A népesség alakulásának legfontosabb kritériuma qz. ingadozások nagysága. Vizsgáljunk 10, vagy 100 milliós népet — mindenképpen rendkívül káros gazdasági következményekkel jár, ha rövid időszak alatt jelentősen megnő, vagy megfogyatkozik a népesség száma, mert az ezzel együttjáró kor struktúra-egyenetlenség igen nagy zavarokat okozhat az adott ország társadalmi és gazdasági életében. Az optimum alapján arra kell tehát törekedni, hogy megfelelő születési arányszámmal biztosítva legyen a népesség mindenkori egészséges korösszetétele F. K. Új óvoda Kecelen A Bács-Kiskun megyei nagyközségben, Kecelen szeptemberre felépítenek és átadnak egy ötven személyes új óvodát, amelynek létrehozása egy fillérbe sem kerül. Az óvoda bontott épületanyagból és teljesen társadalmi munkával készül. Az építésből kiveszi részét a nagyközség apraja-nagyja. Segítenek a helybeli gazdálkodó szervek, a kisiparosok, és a szülők is, akiknek a gyerekei ebbe az óvodába járnak majd. A kecellek által „ingyenóvodának'’ nevezett új gyermekintézmény az egyik új kertes lakónegyedben kapott helyet. (MTI) Bértarifa és munkaerőmozgás igazán a nagy-, közép- és kisüze^^mikor arról beszélünk mos- tanában, hogy az utóbbi nyolc hónapban — egy sor tényező, intézkedés hatására — csökkent a munkaerő egészségtelen vándorlása, a hangsúly az „egészségtelen” jelzőn van Mert amint Nyers Rezső elvtárs is frappáns tömörséggel fejtegette a televízió legutóbbi Fórumán, az egészséges munkaerőmozgás kívánatos. Képzeljük el, fejleszthetnénk-e enélkül erőteljesebben, gyorsabban a legjelentősebb, vagy egy adott időben szükségszerűen fontosságra emelkedett iparágakat. Ha nem „mozoghatna’’ a munkerő, honnét elégítenék ki munkaerő-szükségletüket. S mi lenne azokkal a munkásokkal, akikre egy visszafogott, vagy átszervezett vállalatnál, mint bizonyos létszámfeleslegre, nincs szükség —, ha a munkaerőmozgást — különbségtétel nélkül — adminisztratív eszközökkel, merev rendeletekkel gátolnánk. Az egészségtelen mozgás, amit köznyelven vándorlásnak mondunk, olyan központi és helyi intézkedések nyomán hagyott alább, mint például az üzemi törzsgárda nagyobb megbecsülésének anyagi és erkölcsi érvényesülése, szinte a magyar ipar egészében. Gyakorlattá honosodott, vagy tettekben nyert polgárjogot az az elv is, hogy az új belépők, a más- honnét jövők nem kaphatnak magasabb órabért, illetményt, mint a régen helyben dolgozó, hasonló képességű emberek. Kedvezően befolyásolta a normalizálódási folyamatot a szocialista brigádok magatartása, kiállása, példamutatása ebben a kérdésben. S hogyne lett volna ösztönző hatása a munkahelyi hűség szi- lárdulására az üzemi szociális viszonyok javulásának, az óvodák, bölcsődék építésére, a munkás- lakás-építési akciókra fordított igen nagy pénzösszegeknek, a nagy családok nehéz anyagi viszonyainak javításához nyújtott anyagi segítségnek. A fizikai munkásoknak — a korábbi évekhez képest nagyobb számban juttatott üdülőjegyek — jótékony biztatását sem lehet számításon kívül hagyni. Ami pedig a sorban első helyre kívánkozik, s csak az időrend kedvéért említjük itt, a nagyüzemi munkások részére ez év március 1-én adott egyszeri központi bérfejlesztés. Ennek kedvező anyagi, erkölcsi, hangulati hatása azóta is gVűrűzik a nagyüzemekben, Hiszen ezzel módosultak mek, szövetkezetek bérviszonyai. Csökkent az anvagi csábítás vonzása. De ha egészséges is a jelen- lenlegi munkaerőmozgás, mégsem mondhatjuk, hogy most már minden rendben van. Tévedés lenne, ha az intézkedések — amelyek mellett természetesen ezernyi „apró” cselekedetben fejeződött ki munkáspolitikánk határozottsága — elterelnék a figyelmünket arról, hogy fentről lentig minden szinten naponta kell figyelnünk a munkaerőmozgás helyes arányaira. S ahol zavar, baj van, meg kell keresni az okot, s intézkedni aszerint, hogy hol szorít legjobban a cipő: a korszerűsítésben, a munkakörülmények javításában, munka- és üzemszervezésben, céltudatosabb üzemi szociálpolitikában, a munkahelyi légkör megváltoztatásában, a munkás beleszólási jogának konkretizálásában kell-e előbbre lépni. Mert ha a munkahely kirívó hibái miatt rossz a munkások közérzete, nem csoda, ha nem szeretik meg az üzemet, és részükről éppen az az „egészséges”, ha ilyen helyekről inkább oda húzódnak, ahol jobban érzik magukat. S ráadásul többet is keresnek. Egyik jó központi és helyi intézkedés a másik után következett az utóbbi években, hónapokban is. De sehol ne ringassuk magunkat, abban, hogy most már egyszer, s mindenkorra elintézett ügy — például a munkaerő-vándorlás egészséges szinten tartása. Minden intézkedés — változás elindítója, hiszen azért indult. Az élet új fordulatokat hoz, s új gondokat is az eredmények mellé. A lépéstartás szükségszerű. Ismét és ismét megoldásokat kell keresni. ÍVJért amikor általában egészségesnek minősítjük a munkaerőmozgást, különösen, helyenként „fejtetőre állító” helyzetekbe ütköznek gazdasági vezetők. Képzeljük magunkat olyan szituációba, amilyenről a szabad- szállási Jurisics Miklós beszélt a kecskeméti járási népfrontbizottság legutóbbi ülésén. Egy nyolctagú brigád dolgozott a kultúrház tetőzetén. Teljesítménybérben. Kevesellték a pénzt, s négy ember — ukmukfukk — csapot, papol otthagyott. Ottmaradt az épület — fél tetővel. „Maszekolni” ment a négy ember? Hogy úgy keressen, „ahogy neki tetszik”? Ha ez érthető is, meg nem esik „büntetés alá” — mégsem tisztességes eljárás. Joggal hívták fel a figyelmet, hogy ilyen jelenségekre legyenek érzékenyebbek a helyi tanácsok. Ellenőrizzék. s adóztassák megfelelő arányban az ilyen partizán vállalkozásokat. Hogy ne maradjanak hátrányban velük szemben a vállalati bérfegyelem szerint honorált munkások Felmerült egy másik hozzászóló — dr. Havasi László népfrontelnök — részéről olyan elgondolás, aminek máskor is hangot adott már. — Mivel sok feszültséget okoz a munkaerő egészségtelen vándorlása, olyan helységekben, ahol több üzem. vállalat van, mert az emberek oda mennek szívesebben, ahol többet keresnek — s ez másrészt természetes — megállapodhatnak a gazdasági vezetők. Nem hogy nem csalogatják, csábítják el egymástól a munkaerőt, hanem egyenesen ne vegyék fel olyan könnyen, aki máshonnét hozzájuk akar átlépni. Szóltunk már a vállalatok, üzemek „önmozgásáról”. Hogy fejlesztenek. átszerveznek, csoportosítanak. Elképzelhető akár egyéves távon belül is olyan status quo, amely mellett idegesség nélkül tartható lenne ilyen megállapodás: „Aki tőletek akar hozzám jönni, nem veszem fel”? Azt hiszem. ha nyitva marad is a kérdés, „magától” bezárul. | Jr. Havasi László is azzal ' " fejezte be gondolatfelvetését, amit országszerte nagy várakozással. bizakodással várnak az érdeklődő munkástömegek: az országos bértáblázat és bértarifarendszer kidolgozásától igazságosabb és biztonságosabb helyi bérpolitikát remélnek. Ezen a rendkívül nagy körültekintést igénylő munkán, igen sokirányú, sok tucat nagyüzem bérviszonyainak részletes tanulmányozásán alapuló felméréssel dolgoznak a leghi- vatottabb gazdasági és politikai szakemberek. Hogy mennyire bonyolult, kényes, felelősségteljes feladat ez, kiki elgondolhatja: csupán mondjuk a lakatos szakmán belül hány árnyalatot kell figyelembe venni a bértarifához, hogy a lehető legigazságosabban tudjanak differenciálni. Csak két árnyalatot vegyünk: egyedi és széria munka. Aztán azokon belül: hallatlan precizitás a követelmény, szinte művészi fokú ügyesség egyik feladatnál; a másiknál megfelel az átlag jó szakmai érzék; a harmadiknál a mennyiség a fő követelmény, kevesebb minőségi igénnyel — és így tovább. Mindenképpen joggal várnak ettől is az eddiginél nagyobb igazságosságot, szakmai helyretételt a munkások. Mert ha elismerjük, hogy a munkaerőmozgás egészségtelen kinövéseinek égy része bérkérdések miatt mutatkozik, ez maga is bizonyítja a bér- trafia-rendszer iránti várakozás indokoltságát. De ismételjük: a bértáblázat — egymagában — nem lesz üdvözítő. mindent fel- és megoldó. Tóth István
