Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-31 / 177. szám
1973. július 31. • PETŐFI NÉPE • 5 »Kérdezz-felelek« a barackfák alatt Nyári vakáció. Már jó ideje benépesedtek a fizikai munkára és közös szórakozásra is jó alkalmat nyújtó — ifjúsági építőtáborok. Idén sok középiskolás élt a lehetőséggel. Hogyan töltik a nyarat azok a dunavecsei diákok, akik otthon maradtak? Valóban otthon? Naponta egy kiló Szabó Ida, a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium tanulója. Ősztől már másodikos. Kedves hangszere a zongora. Hogy mi is lesz az iskola elvégzése után? Rövid ideig fontolgatja a választ, tulajdonképpen ezen még nem is gondolkodott. Egy biztos: zenepedagógus szeretne lenni. Ha nem sikerül —' akkor is jó barátságban marad a fehér-fekete billentyűkkel. Most viszont a barackszedéssel ismerkedik — no meg a fára- mászással. Utóbbihoz segédeszközt is használhatnak: létrát. — Mennyi a napi teljesítmény? — Csak forintban tudom: ma százhúsz. — Nehéz munka? — Meleg van — ilyenkor a ládák is nehezebbek. Az idősebb kecskeméti zenekedvelők még ma is emlegetik Basilides Mária csodálatos kecskeméti koncertjeit. A kor egyik legnagyobb énekművésze több hangversenyt adott itt a két világháború között. Basilides Mária következetesen támogatta a haladó társadalmi, zenei mozgalmakat. Érthető, hogy szívesen jött a Bartók és Kodály jelentőségét az elsők között felismerő városba. De szívesen jött azért is, mert közeli rokonai éltek és élnek Kecskeméten. Várkonyi Lászlóné (Orbán Erzsébet) ma is nagy becsben tartja az operaénekesre vonatkozó dokumentumokat, köztük néhány megfakult fényképet. Igen intenzív volt a kecskeméti rokonokkal a kapcsolat. Á művésznő Ilona testvérének a leányát, Gocsó Erzsébetet vette feleségül Orbán János törvényszéki bíró. Két gyermekük, Erzsébet és Margit nyaranta egy-két hetet együtt töltött Basilides Máriával Gocsó Emiléknél. A két kecskeméti kislány szívesen látott vendég volt a művésznő hűvösvölgyi otthonában. Különösen közvetlenné vált ez a viszony Orbán Jánosné tragikus halála hitán. Többször azért törekedett Basilides Mária Kecskemétre, hogy a két félárvát lássa és tanácsaival jellássa. Természetes volt, hogy"amikor a harmincas években Bartók Béla kíséretében np— Barátnői szerint nagyon szereti a barackot. Igaz? — Persze. De csak napi egy kiló „erejéig”. Ha vége a munkának néhány napos balatoni kirándulás következik. Szeptember 1-ig még gyakorolni akar, és el kell olvasnia 2—3 könyvet a kötelezőek közül. Építőtábor? Jövőre mindenképpen oda megy. Itthon is van munka * Váli Zsuzsa is kecskeméti diák. A Bányai Júlia Gimnáziumba jár — angol tagozatos osztályba. Szabó Idához hasonlóan ő is az idén fejezte be az első osztályt. Az első maradandó élménye: KISZ- tag lett, sőt szorgalmas mozgalmi tevékenységéért nemrég jutalmat is kapott. — A fizikai munka is ilyen jól megy? — Remélem elégedettek velem, különben tessék megkérdezni a főnöktől. — Kire gondol? — Csabai tanár úrra. Most ő a mi brigádvezetőnk. Csabai András a dunavecsei általános iskolai diákotthon tanára megerősíti: jól dolgoznak a hányszor Kecskeméten énekelt, az előadás után Orbánék Trombita utca 8. számú épületében levő lakásán vacsoráztak. Magán- emberkéiét is töltött időnként egy-két napot a családnál. A két leánynak szívesen adott házikoncertet. Megkockáztatható az a feltevés, hogy Bartók új dalainak aránylag gyakori itteni bemutatása ennek a családi kapcsolatnak is a következménye. Várkonyiné emlékezete szerint lányok, látszik, hogy szívesen vállalták a nyári munkát. — Építőtábor? Nem sajnálja? — kérdem Zsuzsától, aki közben kiürítette a megtelt kosarat. — Jó lett volna. Különben én építőtábori párti vagyok. Igaz viszont, hogy itthon is lehet dolgozni. A két lány hamar megállapodik: azért az osztálytársakkal közösen mégiscsak érdekesebb, vagy talán könnyebb is ez a fizikai munka. Barackból lett albérlet Derecskéi Anna a Kalocsai Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola harmadéves tanulója. A dunavecsei Virágzó Tsz-ben pedig afféle tiszteletbeli törzsgárdatagnak számít. — Miért is? — Évek óta itt töltöm a vakáció egy részét. Kívülről tudom, Basilides Mária végtelen egyszerű, rendkívül nyugodt ember volt, aki mélyen átérezte mások bajait. Ahol és amennyire lehetett, segített is. Az érdekes, még így kicsit sérülten is értékes kép Kecskeméten készült, a harmincas évek közepén és a két Orbán lány társaságában mutatja Basilides Máriát, az Operaház örökös tagját, a leghivatottabb Bartók- és Kodály-énekest. H. N. hogy melyik sorban legdúsabbak a fák. — Akkor ez előny? — Nem. Ugyanis ott kell szedni a barackot, ahová irányítanak. Nagy zűr lenne, ha mindenki maga döntené el, hogy melyik fáról hajlandó leszedni a* termést és melyikről nem. — A szövetkezet főkertésze szerint kifizetődő a barackszedés. Valóban? — Aki akar, az tud keresni. Én egy hónapot töltök itt és mintegy 2500 forintra számítok. — Mire költi? — Előre kifizetem a kalocsai albérleti lakás díjának egy részét. Nem kötelező persze, de ezúttal így használom fel a pénzt. Visszakanyarodunk az iskolához. Gyógytornásznak készül. Alaposan, gondosan. Ez megállapítható abból is, hogy négy labdajátékot űz rendszeresen. Nem kis elégedettséggel mondta: már a focizás is megy. —ó —a ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó frissen megjelent kötetei között számos mű foglalkozik a szervezés és a vezetés tudományának elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Lenin „A tudományos munkaszervezésről” című munkája cikkek, beszédek, levelek, jegyzetek gyűjteménye, amelyben a tudományos munkaszervezés kérdéseivel kapcsolatos gondolatait foglalja össze. A magyar kiadáshoz Lázár György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke írt előszót. Jan Zieleniewski „Szervezés és vezetés” című művében tisztázza a szervezési alapfogalmakat, kitér az ember és az intézmény kapcsolatára, a kötelesség, a felelősség, a döntési jogkörök, valamint a centralizáció és a decentralizáció, az információ kérdéseire. Most jelent meg a kiadó gondozásában a Nemzetközi kommunista mozgalom című munka is. Tárgya a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista forradalmi elmélete, de mint alcíme — Stratégia és taktika — is bizonyítja, elsősorban a kommunista stratégia és taktika elvi és gyakorlati problémáival foglalkozik. Külön hangsúlyt kap a könyvben a munkásosztály, a haladó erők megosztottsága elleni küzdelem, a tőkés országok kommunista pártjainak harca a munkásegységért. Basilides Mária és Kecskemét Illyés Gyula Segesváron Millió kukorica-dárda. Úgy áll ma is a zöld határ És fent a néma nap, akár Akkor, midőn őt halni látta. És néma, csukott szájként lent a Bezárt föld, a betelt verem, Mely befalta. Elevenen, Mint mondja ma is a legenda. — Elek még! — jajdult fel. — Dögölj meg! Hangzott (volt erre is tanú) S rémképnek is bár iszonyú, A véres hullák rágörögtek. S most csak a csend, a néma béke. Állong egy felhő, néz a nap. S itt az utca, hol átszaladt, Még szétüvöltve: vége! vége! Álltam a hídon, hol előre Nézett még, hol még a jövőt Látta Bem zászlai fölött, (délben kitörtek a mezőre).. Szemem az ő szeme nyomában Siklott síkon, hegy peremén. Aztán az a kín állt belém, Mint mikor tébolydában jártam. Mit ragyogsz felém nevető had: Füvek, fák! Van sejtelmetek, Mit tűrtetek, mit tetteték S ti emberek s te eszelős nap! Itt hörgött. S itt nézte kacagva Meghalni a bárgyú világ Legnagyobb épeszű fiát, Ki meggyógyítani akarta. Nem volt kis dolog, amit ottan Megértettem, akármikép Tudtam rá eddig az igét. Amíg kocsinkhoz ódalogtam. Mint aki azt hiszi, kilából Félelemből is, hogyha fut: . Mentem, — mintha volna kiút Ebből a jókedvű világból. 1948. Illyés Gyula versével a nagy fór radalmár költő halálénak év fordulójára, 1849. Július 31-re emlékezünk. Liszt Ferenc emlékszoba Szekszárdim 9 Emlékszobát rendeztek be Szekszárdon abban a házban, ahol valamikor a világhírű zeneszerző. Liszt Ferenc több ízben is lakott. Az emlékszobában helyet kaptak a zeneszerző és a vele szoros kapcsolatban álló személyek képei és egyéb emléktárgyak, valamint az a zongora, amelyen a mester hangversenyezett. (MTI-foto — Bajkor József felv. — KS) (13.) — Azt miért nem mondta el, miként változik meg a fémek rugalmassága a cseppfolyós levegő hatására? — nevetett fel. Az iménti hangnemben folytattam : — „Az ólom szakítószilárdsága majdnem megkétszereződik ... válaszoltam. — Növekszik a fémek többségének rugalmassága és szakítószilárdsága...” — Elég — szakított félbe. — Lássunk munkához. Felemelt egy ezüstözött falú poharat. Valami szennyeződést találhatott az égszínkék folyadék tetején, mert hirtelen beledugta ujját a cseppfolyós levegőbe. — Mit csinál? — kiáltottam rá ijedten. — Megégeti az ujját. Nemrég tartott „bemutatót”, amikor is cseppfolyós levegővel telített edényt jégkockára helyezett, s az egyszerre hidegen gőzölögve „felforrt”, mert a rendkívül alacsony hőmérsékletű cseppfolyós levegőhöz képest még a jég is forró test. Ez az abszolút hideg anyag jobban éget, mint a legtüzesebb fém. De meglepetésemre Eleonóra nem sikított fel; nyugodtan kihúzta ujját a folyadékból; megrázta és felém nyújtotta. Sértetlen volt. — A cseppfolyós levegő az ember ujja körül erősen párolog, mert a hőmérséklete sokkal alacsonyabb. Az ujj körül tehát burok képződik, amely — mint látta — egy pillanatra megvédte az ujjamat az égéstől. De ne ismételje meg a kísérletet — figyelmeztetett, amikor én is az edény felé nyúltam. — Ügyesen, nagyon gyorsan kell csinálni, és nem szabad az edény falához érni. Belemerültünk a munkába. Eleonóra látszólag megfeledkezett összetűzésünkről, én azonban képtelen voltam túltenni magamat rajta. Szegény Nóra! — mert magamban már így hívtam. Tehát ő is Bayley szerencsétlen áldozata! Ez a felismerés csak növelte rokonszenve- met. Gondolatban pedig még egy bűntényt írtam fel Mr. Bayley számlájára. Magam sem tudom, miként történt, de már arra gondoltam, hogy Eleonórával együtt fogunk megszökni innen. Elmélyülten dolgoztunk. Megremegtem, amikor a laboratórium csöndjét felverte a robbanás. — Már megint nagyon szorosan dugaszolta le az edényt — oktatott ki Nóra. Valóban hibáztam. A cseppfolyós levegő gyorsan párolog a laboratóriumi szobahőmérsékleten, s a nyomás kilöki a dugót. Ha szorosan zárom le, felrobban, ha gyöngébben, túl gyorsan párolog — dünnyögtem. — Nehéz a munka? De legalább amiatt nem panaszkodhat, hogy egészségtelen ... felelte. — Levegőnk van elég. — Ezért olyan rózsás az arca? Szeme, most először, nőies évődéssel villant rám, s ennek nagyon örültem, mert láttam, hogy nem haragszik. Nyílt a laboratórium ajtaja, megjelent William és angolul mondott valamit. Eleonóra lefordította. — Mr. Bayley hívatja Mr. Kli- menkót. Fáradjon át raportra ~; tette hozzá mosolyogva. „Már mindenki tud a szökésünkről?” — gondoltam, de Nóra nyugodt mosolya valameny- nyire felbátorított. Nem tudtam, hogy Nóra apján kívül Mr. Bayley mindenkit csak raportra hívat a szobájába. A föld alatti telepen ő volt a legfőbb bíró, döntései megfellebbezhetetlenek. Nehéz szívvel indultam Mr. Bayleyhez. — Kívánom, hogy könnyen megússza! — kiáltott utánam Nóra. ,,Őfelsége” kegyelmet ad Nikola és Iván már az irodában volt. Három gentleman kísérte fel őket, kezükben sűrített levegővel működő automata pisztoly. Mr. Bayley az íróasztalánál állt. — Jöjjön közelebb! — szólt hozzám ridegen, s nem kínált hellyel. Odaléptem az asztalhoz. Mr. Bayley leült. Nem volt kedvem ócsorogni előtte, fogtam magam, s én is lelütem. Bayley szeme villámokat szórt. — Szökni akartak?! — kérdezte, de a mondat sokkal inkább állításként hangzott. — Sétálni szerettünk volna — válaszoltam mosolyogva. — Ne hazudjon és ne kertel-' jen! Maguk szökni akartak. Én figyelmeztettem a következményekre. Mr. Bayley valamilyen parancsot adott az egyik fegyveres fickónak, aki hozzám lépett és intett, hogy kövessem. A bírósági tárgyalás egy percig sem tartott, már csak az ítélet végrehajtása volt hátra. Felálltam és követtem a fickót. A másik kettő Nikolát és Ivánt vezette el. A kanyar után ők befordultak, mi pedig egy emelettel lejjebb, a folyosó másik felén megálltunk egy Keskeny vasajtó előtt. Kísérőm kinyitotta, és minden teketória nélkül belökött a sima vaslemezzel burkolt kamrába. Gyönge fényű lámpa világított a mennyezeten. Csapódott az ajtó, kattant a zár, egyedül maradtam. „Zárka"... Nem i$ olyan szörnyű. Elég olcsón megúsztam” — gondoltam, s körülnéztem börtönömben. Száraz és tiszta volt a levegő, ámbár meglehetősen hideg. A Celsius-hőmérő a falon lógott; mindenütt ilyeneket használtak a szobákban meg a folyosókon. A föld alatti telepen gondosan ügyeltek a hőmérsékletre. A hőmérő 6 fokot mutatott. Gyönge és törődött voltam az álmatlan éjszaka és az átélt izgalmak után. • Szerettem volna aludni, alig álltam a lábamon. Leültem a hideg padlóra (szék nem volt a kamrában) és elszundítottam, de hamarosan arra ébredtem, hogy reszketek a hidegtől. Felálltám, megnéztem a hőmérőt: mínusz két fokot mutatott. „Mi ez? — villant át rajtam. — Figyelmetlen a fűtő, vagy szándékos?” Járkálni kezdtem, hogy felmelegedjek, de olyan szűk volt a hely, hogy csak két lépést tehettem előre meg hátra. Inkább ugráltam és hadonásztam. Még jobban elfáradtam, de legalább sikerült meggyorsítanom a vérkeringésemet. Amint leültem, nyomban átjárta testemet a hideg. A fogam vacogott. Megint megnéztem a hőmérőt, már mínusz tizenegy fok volt. Éreztem, hogy a csontomig hatol a hideg. Elszorult a szívem, de már nemcsak a hideg miatt. Belém nyilallt a szörnyű felismerés: Mr. Bayley elhatározta, hogy megfagyaszt! Ösztönösen az ajtóhoz ugrottam és dörömbölni kezdtem. _ - > — Nyissák ki!... Nyissák ki!... — ordítottam , őrjöngve, de nem válaszolt senki. Véresre vertem az öklöm, végül leroskadtam a padlóra... S akkor eszembe jutottak Eleonóra szavai: „Nem kell fatalistának lenni, hogy az ember megértse azt az egyszerű tényt, hogy olykor a körülmények erősebbek nálunk.” De én legalább ■ harcoltam, megpróbáltam szökni, azért halok meg, mert védtem a szabadságomat! De ő? ... Ámbár ki tudja, lehet, hogy ő is harcolt. Eszembe jutott, mit mondott Nikola a jégtörő orrába kikötőt# hulláról. Mr. Bayley tehát így számol le az ellenségeivel. Igaza lenne Eleonórának, hogy Bayleyvel nem lehet ujjat húzni? __ M ilyen hideg van! Elviselhetetlenül fáj a kezem, a lábam. Dörzsölöm az ujjaimat, de olyanok. mint egy darab fa. nem hajlanak ... Keservesen feltá- pászkodom, a hőmérőre meredeke. Mínusz húsz fok... a harcnak vége! Bele kell törődnöm sorsomba. Visszaültem a padlóra és töprengeni kezdtem. Végeredmény*- ben a fagyhalál nem olyan borzalmas. Ha meggondolom, kellemesebb a villamosszéknél. Hamarosan nem fogok érezni semmit, elalszom... Valaki matat az ajtónál. Vagy csak képzelődöm? -Próbálok felállni, de a hideg megbéklyóz. Csönd vari. Mégis képzelődtem. Ügy érzem, melegebb van a kamrában. Érzéki csalódás. , A test átadja melegét a levegőnek, a test és a levegő hőmérséklete ’ között csökken a különbség, ezért érzi úgy az ember, mintha melegebb volna. Mindenkivel ez történik, mielőtt megfagyna. Tehát vége... (Folytatjuk)
