Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

1?73. július 24. • PETŐFI NÉPE • 5 AUGUSZTUSI RÖVIDFILMEK A száztizenévesektől Attila kincséig Szovjet-Azerbajdzsánban él a legtöbb „matuzsálem” korú em­ber. A száztizenévesek itt való­ban fiataloknak számítanak, hiszen nem ritka a másfélszáz* éves vagy annál is idősebb fér­fi és nő. Az Azerbajdzsán öreg emberei című színes, szovjet rö­vidfilm egy ifjú riporter körút­ját mutatja be a „fiatal” öregek felkutatásában. A Katonai Filmstúdió alkotá­sa a Hátországból viharzóna (Glósz Róbert filmje). Latin- Amerikáról szól, a világnak ar­ról a részéről, amely az elmúlt fél évszázadban olyan nagy je­lentőséget nyert a nyugati fél­tekén. Ugyancsak ebben az al­kotóműhelyben készült a híres Csordás-négyesikerpárról szóló film, a Kvartett. (Rendezte: Bor­sodi Ervin.) Böszörményi Géza és Rák Jó­zsef készítette az Autók és em- berek-et, amely egyéni szem­szögből ábrázolja az emberek „sajátos” viszonyát az autóhoz és a közlekedéshez. A néhol drá­mai és néhol humoros film ér­dekes tanulmány, kitűnő szóra­kozás. Bernáth Aurél a „hőse” az új színes dokumentumfilmnek (ren­dező: ifj. Schiffer Pál, operatőr: Andor Tamás), noha a filmen meg sem szólal, sőt arca is csal: egyszer villan fel; festményei jelennek meg sokatmondó tár­latként a kamera előtt. Bodrossy Félix egy régi vitát elevenít fel az Attila kincse című filmben; nevezetesen, hogy valóban Atti­la kincse-e az 1799-ben vélet­lenül feltárt páratlanul értékes lelet (23 aranyedényt taláít egy román paraszt árokásás közben). A tudósok másfél évszázada vi­tatkoznak a kincs díszítésének és feliratainak magyarázatáról és megfejtéséről; a filmben Németh Gyula professzor tesz tanúval­lomást a nagyszentmiklósi kincs­re vonatkozó legjobb variációk­ról... Két bolgár rajzfilm, a Szólis­ták és a Tulajdonos szatirikus éllel ábrázolja az emberi gyen­geségeket. Az ismeretlen tájak az Uljanovszk és az Ahol leg­korábban kél a nap című szov­jet, a Sáros vulkánok című ro­mán . és a Safari a vízen című csehszlovák filmekben tárulnak fel előttünk. NYELVŐR ». . . figyelembe vesszük, persze« Az előző cikk anyagát foly­tatva most ás a szórendi hibák­ról lesz szó. „Tetézte a szabálysértést Tóth azzal is, hogy az igazoltató rend­őröknek' hamis adatokat mon­dott be.” Mennyivel jobban hangzana, ha így kezdenék ezt a rendőri tudósítást: a szabály- sértést Tóth még azzal ás -tetéz­te... „Bár a hagyományos módon történik a sertéshizlalás, régi épületekben, eredményeik nem rosszak” Jobb lenne így: Bár a hagyományős módon régi épü­letekben ... Az első Muraközy-ösztöndíjas Salamon Györgyről, szóló tudó­sításból való ez a mondat: „Már az idén nyáron megismerkedhet alaposabban Kecskeméttel.” He­lyesebben: alaposabban megis­merkedhet .. Az amerikai űrhajósokról szó­ló tudósítás is folyamatosabb lett volna, ha a helyi időre vo­natkozó utalást a mondatba fog­lalják. „A tervezettnél két és fél órával korábban ébredt va­sárnap reggel (houstoni idő sze­rin () a Skylab három űrsajóSá.” „Pénteken 12 óra 2 perckor (közép európai idő) a Kennedy- fokról végre elindulhatott az Apollo.” Így, kellett volna: hous­toni idő szerint két és fél órá­val korábban, közép-európai idő szerint 12 óra 2 perckor. A szórend meglazulásának sa­játos esetét figyelhettük meg újabban. Azt ugyanis, hogy a mondat végére kerül néhány úgynevezett mondatszó (persze, sajátos), vagy határozószó (ép­pen, Ibizonyára), vagy éppen a mondat valamelyik része, több­nyire határozója, r.éha vesszővel elválasztva a mondattól, szinte kirekesztve belőle. Legelőször a tévében hallottam ilyenféle mon­datot: „a tévénézők! tanácsait fi­gyelembe vesszük, persze”. Ez a persze a mondat végén nagyon meghökkentett, de újabban már özönével olvastam hasonló mon­datokat. ; " ' Íme néhány nagyon jellemző példa a sajtóból kijegyzettek közül: Elmondják, hogy nekik is vannak hasonló tapasztalata­ik, sajnos. Képesek eredményeik állandósítására s a további fej­lődésre is bizonyára. A szép épület... naponta ható, alakitó tényezővé válik, egyre jobban. A zöldborsótermesztés nagyjá­ból azonos szinten mozog, az összmennyiséget tekintve. Van egy 200 személyes nagyterem a művelődési otthonban, kihaszná­latlanul. (Mennyivel egyszerűbb lett volna így: Egy 200 szemé­lyes nagyterem a művelődési otthonban kihasználatlan.) Még néhány példa: Korábban állámi gazdaságokban dolgoztam főagronómusként, 13 éven át. Ám mégis nevelő lett, majd igazgató egy népi kollégiumban, nagyon fiatalon. Énekhangiára Vass Lajos is felfigyelt, ittjár- tában. A példák számát tetszés sze­lj nt lehetne növelni. De talán ennyi is elég annak bizonyítá­sára, hogy valóban a szórend lazulásáról van szó. Hellyel- közzel még megjárná az ilyen hátra vetés, hiszen alkalmazták régebben is, de állandó haszná­lata modorossá teszi a mondat- szerkesztést. A nyelvi szerkezet nem kívánatos változása nyel­vünket alapjaiban rendítheti meg Kiss István Szabad idő - kevés lehetőséggel Nem nehéz rájönni a külföldi magazinokból ismert egyik londoni neonreklám értelmére: egy oszlopon három 8-as szám­jegy forog körbe. A jelkép egy-egy nap ésszerű eltöltésére, a helyes időbeosztásra figyelmeztet: 8 óra munka, 8 óra pihenés, szórakozás, 8 óra alvás. A reklám forgása pedig a rendszeres­ség szimbóluma. Csakhogy az élet nem olyan egyszerű, mint 24 óra arányos elosztása. Érthető, ha a különféle ügyek elintézése, a bevásár­lás, a házimunka után a megmaradt néhány órányi szabad időt mindenki hásznosan, ésszerűen szeretné eltölteni. Milyen lehetőségek vannak a szabad idő helyes, céltudatos eltöltésé­re? Erről beszélgettünk a Kiskünhalasi Papíripari Vállalatnál dolgozó fiatalokkal. • Angyal Katalin: „Egyik nap­ról a másikra megszüntették a halasi fiatalok közkedvelt klubját...” • Nagyon jól sikerült a válla­lati szavalóverseny — ma­gyarázta Temesvári Margit. • Meggyesi Irén: „Az az érzé­sem, hogy kinéznek, mert már nem vagyok tizenéves.” • Gazdasági vezetőink minden­ben segítenek — mondta Va­jas Erzsébet. (Szabó Ferenc felvételei.) Angyal Katalin bizonyítvá­nyán még alig száradt meg a tinta, nemrég lett papírfeldolgo­zó szakmunkás. Jelenleg a vá­góteremben, két műszakban dolgozik, az 5-ös számú KISZ- alapszervezet titkára: — Elmondom hogyan telik el egy hétköznapon. Itt Kiskunha­lason. a szüleimnél lakom. Ha délelőttös vagyok, műszak előtt kitakarítok otthon, utána bejö­vök dogozni. Mire hazaérek 3 óra. Segítek anyámnak a házi­munkában, bevásárolok. Esté olvasok vagy nézem a televízi­ót. Szórakozásra csak szombaton vagy vasárnap jut idő. A mű­velődési házba vagy az Ezerjó étterembe iárok táncolni. Ez a két lehetőség van, kifejezetten ifjúsági szórakozóhely nincs Halason. Korábban a MÁV szakszervezeti székházban mű­ködött ifjúsági klub, de meg­szüntették, mert a zenekar han­gosan játszott és állítólag zavar­ta a környékbeli lakosokat. Er­refelé sok vasúti dolgozó és nyugdíjas lakik, tényleg kelle­metlen lehetett nekik az esti hangzavar. De szerintem nem elintézési módja á dolgoknak az, hogy egyik napról a másikra megszüntetnek egy közkedvelt, jól működő ifjúsági klubot aho­vá mindenki járhatott. Igaz,. így nincs hangzavar, de a hétvége­ken zsúfolásig megtelt művelő­dési házon és az Ezerjó éttermen kívül szórakozási lehetőségünk nincs. Nyári hónapokban a strandon egy kerthelyiséget le­hetne létesíteni, ott nem zavar­nánk senkit. Télen pedig már elkészül a vállalati KISZ-klub, amelyet jelenleg alakítanak át. — Addig az új irodaház ebéd­lőjében tartjuk a rendezvénye­ket — vette át a szót Temes­vári Margit, a 2-es számú alap­szervezet szervező titkára. — A Csokonai-évforduló tiszteletére nemrég szavalóversenyt rendez­tünk. Tizenketten indultak, Paprika Katalin lett az első. Kati egyébként a művelődési vház irodalmi csoportjának tag­ja, rajta kívül a vállalattól Cseh Mária, Iványi Péter, Papp Tibor, Lajkó Rozália és Berki Erzsébet jár az irodalmi szín­pad próbáira. A vállalati ün­nepségeken mindig ők 'adnak kultúrműsort. Nemrég a most végzett ifjú szakmunkásokat köszöntöttük egy ünnepségen. Egyébként már másodszor ren­dezzük meg a szakmunkásava- tót. — Emlékeztek, hogy milyen jól sikerült a zenei napok al­kalmából rendezett hangver­seny? — kérdezte társait Megy- gyesi Irén, a 6-os számú alap­szervezet titkára. — Ez is bi­zonyítja, hogy nagyon sok fia­tal szereti a komolyzenét. De sajnos kevés hangversenyt ren­deznek Kiskunhalason. Azelőtt a művelődési ház minden évben indított hanversenysorozatot.. s minden hónapban volt egy-egy koncert. Most miért nincs ilyen? Telt ház előtt rendezték meg a Bergendiék és a Corvináék elő­adását, de ugyanennyien elmen­nének a komolyzenei hangverse­nyekre is. A szegedi és a kecske­méti színház szokott nálunk táj­előadásokat tartani. De a Fáklya mozi fele sem telik meg, kevés a néző. A kecskeméti színészek ál­talában közvetlenek, de a szege­diek előadásából, a színészek vi­selkedéséből az tűnik ki: ezek­nek a vidékieknek mindegy mit adunk, örüljenek, hogy eljöttünk. Körülbelül a játékuk is ilyen ... — A tizenhat-tizenhét évesek inkább megtalálják a szórako­zási lehetőséget, mint mi húsz és harminc év közöttiek — foly­tatta — Irén. — Ha például a tinédzserekkel zsúfolásig megtelt művelődési házba, vagy az Ezer­jó étterembe elmegyek táncolni, mindig az az érzésem, hogy ki­néznek, mert már nem vagyok tizenéves. A vállalaton _. belüli rendezvényeken 'sokkal jobban éreztük magúnkat. Ha a klubunk elkészül, gyakrabban összejövünk majd. — Sok színvonalas műsort ren­dezhetünk. előadásokat tarthatunk, ugyanis a gazdasági vezetőktől ifjúsági alapként 11 ezer forintot kaptunk — magyarázta Vajas Er­zsébet a KISZ-csúcsvezetőíég tit­kára. — Sőt a szakszervezet, a pártszervezet, s a KISZ részére 51 ezer forintot visszatartottak a részesedési alapból, melyből 13 ezer forintot a KISZ-esküvők, névadók stb. megtartására fel­használhatunk. Nagyon jó kap­csolatunk van a gazdasági veze­tőkkel, segítenek bennünket, hoz­zájárulnak a kirándulásainkhoz, sportrendezvényeinkhez, klubdé­lutánjainkhoz. Általában tehát több szórako­zási lehetőség között választhat­nak á halasi fiatalok. Azt viszont nem lehet állítani, hogy ez szín­vonalas, változatos, az igények­nek megfelelő. Mert akii szom­bat, vagy vasárnap este kies t később érkezik a két szórakozó­helyre. ahol táncolni lehet, már a „telt ház” tábla fogadja Jelen­leg pedig máshol nincs számukra hely... Tárnái László Magyar berendezések Dél-Amerika iskoláiban Előzetes piackutatások alapján a METRIMFEX Külkereskedelmi Vállalat több mint 6 évvel ezelőtt kezdte meg a komplett- oktatási berendezések szállítását Dél- Amerikába. Az első üzlet Brazí­liával jött létre 1967-ben. 2 mil­lió dollár értékben. 1967-ben, majd 1969-ben 10—10 millió dol­lár értékű megállapodást kötöt­tünk ugyancsak Brazíliával, Pe­ruval 1971-ben és 1972-ben 13, il­letve 15 millió dollár értékű üzle­ti megállapodást kötöttek, most júniusban pedig létrejött az első 2 millió dolláros szerződés Chilé­vel. A tárgyalások tovább folynak más dél-amerikai országokkal is, hiszen hasonló igények másutt is vannak. Peru és Brazília sok szakmun­kásképző iskolájában, egyetemén és főiskoláján már magyar be­rendezések segítségével képezik ki a jövő szakembereit. (Chilébe a szállítások 1974-ben kezdődnek.) Milyen berendezésekről van szó? A skála rendkívül széles. Van­nak köztük elektromos és elektro­nikus műszerek, geodéziai műsze­rek. orvosi berendezések, szer­számgépek a tanműhelyek részé­re, komplett laboratóriumi beren­dezések, sőt miniatűr gyáregysé­gek is. Ezek olyan élelmiszeripari kisüzemek, amelyekben kicsinyí­tett formában minden olyan gép és berendezés megtalálható, ami­lyenek az „igazi” nagy gyárakban működnek. Az eddig üzembe helyezett be­rendezésekkel a vevők felhasz­nálók igen elégedettek. Ezt nem­csak a magyar külkereskedők és ipari vezetők mondják, hanem a nemrégiben Magyarországon járt perui oktatásügyi miniszter, Ber- mudez Morales is elismeréssel szólt az eddigi tapasztalatokról. A magyar szakembereknek az is a feladatuk, hogy az ottani ok­tató és, kezelő személyzetet meg­tanítsák a gépek, berendezések, műszerek használatára, kezelésé­re, karbantartására. Peruban és Brazíliában ! már szervizállomást is létesített á METRIMPEX, Chi­lében pedig az év végén kerül sor erre Az oktatási berendezések ex­portja az elmúlt években lendü­letesen fejlődött. Ez egyfelől azt bizonyítja, hogy a vevők elége­dettek a szállított berendezések­kel, másfelől pedig azt. hogy kül­kereskedelmünknek és az ipar- vállalatainknak hasznos és kifi­zetődő ez a vállalkozás. A METRIMPEX most ennek az üzletágnak a további fejlesztését tervezi, nemcsak úi országokat, hanem új berendezéseket is be­vonva. az exportba. A dél-ameri­kai országokkal folytatott külke­reskedelmünk néhánv év múlva más cikkcsoportokban' is'' bővüli hét. Várható ugyanis, hogy azok a dél-amerikai szakemberek, akik magyar gépeken, műszereken, be­rendezéseken tanulták meg a szakmát, magyar gyártási eljárá­sokat sajátítottak el — magyar berendezések vásárlása mellett döntenek maid. Sz. M. (7) Végigmentünk egy kanyar­gós, hosszú folyosón, amelyet vil­lanyégők világítottak meg. Két­oldalt számozott ajtók sorakoz­tak: 32, 33, 34 .. . szemben pe­dig 12, 13, 14. Mint egy szállo­dában, vagy egy hivatalban. Elég sokáig mentünk a kanyar­gós folyosón. Valahol hatalmas gépek működtek, állandó, egyen­letes zúgás hallatszott. Mégis in­kább gyár lesz ez, gondoltam. Kísérőnk egyszer csak megállt az I. számú aitő előtt és ko­pogott. Nagyon szép bútorral be­rendezett. szőnyeggel borított tá­gas dolgozószobába léptünk. Rög­tön feltűnt, hogy ez a helyiség is ablaktalan. Körben könyvszekré­nyek. a falakon műszaki rajzok. A sarokban páncélszekrény állt, a nagy íróasztal mellett pedig forgatható irattartó., állvány. Az íróasztalnál, amelyet zöld ernyős lámpa világított meg, egy borot­vált férfi ült és valamit írt. Meg­szólalt az asztalon a telefon. A férfi felemelte a kagylót. — Halló! — Számomra isme­retlen nyelven rövid utasítást adott. Aztán hátradőlt a forgószékben és szembefordult velünk. Szürke kabát, hegyes kivágású szürke kötött gyapjúmellény volt rajta, alatta sporting és kockás nyak­kendő. Azt hihettem, hogy a gyár igazgatójának irodájában va­gyunk. Miután szemügyre vettem a ruháját, feljebb emeltem tekin­tetem és ahogy megláttam az ar­cát, meglepetten felkiáltottam. Az angol volt. akit kihúztunk a mo­csárból. Szemlátomást őt is meglepte ez a találkozás., — 0. régi ismerősök! — kiál­tott fel. — Foglaljanak helyet. Leültünk az asztal közelében. Az angol töprengve nézett ránk egy darabig, majd / dobolni kez­dett a szögvonalzóval és rosszal­lóan csóválta a fejét. — Mégsem fogadták meg a ta­nácsomat — szólalt meg. — És egyelőre élünk — jegyez­tem meg; igyekeztem fesztelenül viselkedni. — Egyelőre! — válaszolt az an­gol jelentőségteljesen. — Merő véletlen, hogy nem törtek össze, mint a tojáshéj Ujjaival dobolt . az asztalon, majd hirtelen a székkel együtt elfordult és papírjait kezdte né­zegetni. Látszólag meg is feled­kezett rólunk. Meglehetősen kínos szünet következett. Aztán ugyan- ólyan hirtelen megint szembefor­dult velünk. — Akik a széllel jönnek, soha nem térnek vissza! — ismételte meg tagolva Nikola szavait, ame­lyeket nemrég mondott nekem. — Előbb, vagy utóbb meghalnak ... De maguk megmentettek engem. Lekötelezettjük vagyok, s nem kívánom a halálukat. De... — emelte fel ujját. Aztán oldalt for­dult, gyorsan feljegyzett valamit egy papírlapra és megkérdezte: — Nevük? Honnan jöttek? —Klimenko. Georgij Petrovics. öt Nikolának híviák. Gondosan felírta válaszaimat, akár egy vizsgálóbíró. Megkér­dezte. hány éves vagyok, mi a beosztásom, iskolai végzettségem, utam célja (ez utóbbi mindennél jobban érdekelte). Nem tartottam szükségesnek, hogy bármit is el­titkoljak előle. — És én megtudhatom, kihez van szerencsém? — kérdeztem, hogy némileg egyenlítsek. Szinte felhorkant, amint oda­vetette : — Megtudhatja. Bayleyhez van szerencséje. — Mr. Bayley? — kérdeztem vissza meglepetten. — Aki az expedíciót szervezte az Arctic jégtörővel? ön tehát nem halt meg! — Mindenki számára meghal­tam, aki a széllel szemben van. De az önök számára, mint lát­ja... Egyszóval, Mr. Kali- menko... — Klimenko — javítottam ki. Mr. Bayley azonban nem tud­ta kimondani -a nevemet. — ön, Mr. Kalimenko, nem jut ki innen, ön is halott min­denki számára, aki a széllel szemben él. Jól jön nekem egy meteorológus. Hasznomra lehet. Majd intézkedem, hogy ne ke­ressék a maga ... elvtársai. — Lehetetlen! Mihelyt észre­veszik, hogy nyomtalanul eltűn­tem, mentőexpedíciót indítanak fel kutatásomra. — Ó, önök nagyon szeretik felkutatni az elveszett embere­ket! — jegyezte meg gúnyosan. — Honfitársaikat is, idegeneket is: Nobilét, Kulikot, Gorszkijt... ,. Meglepődtem. Bayley tehát mindenről tudott, ami a „szél­lel szemben”, vagyis a' világban történik. Tehát rádióállomása is van. — Nem szokásunk cserben­hagyni a segítségre szorulókat — válaszoltam kissé indulatosan. — Nagyon dicséretes — foly­tatta Bayley gúnyosan. -- De majd úgy rendezzük a dolgot, hogy ne j legyen szüksége segít­ségre. Ne nyugtalankodjék. Mondtam már, hogy megkegyel­mezek magának. De fogjuk a ruháját, amiben idejött, össze­tépjük, kicsit bevérezzük, s el­helyezzük az úton, ahol majd keresni fogják. Tiszta sor, szét­tépték a vadállatok! Meghalt! Az expedíció visszafordul. Nem aka­rom, hogy bárki is idetévedjen. Maga elmehet — fordult hirte­len Nikolához. Miután Nikola távozott, Mr. Bayley felállt az asztaltól, vé­gigsétált a szobában. — Beszélnem kell még önnel — mondta. — Nekem is önnel — vála­szoltam, mert még mindig pró­báltam játszani az egyenrangút, már amennyire ilyesmiről szó lehet egy magamfajta fogoly és aközött az ember között, akinek a kezében vqit az életem. Nem hagytam Bayleyt szóhoz jutni, gyorsan folytattam: — Ha jól értettem, nem óhajt­ja, hogy bárki is tudomást sze­rezzen az ön létezéséről, és meg­találja az idevezető utat. Csak­hogy az lehetetlen. Tételezzük fel, hogy sikerül halálom látsza­tát keltenie. A tudományos ku­tatást azonban nem hagyják ab­ba. Nem tudom még, mit művel ön itt, de azt már tisztán látom, hogy ön változtatta meg a szél irányát, s ennek következtében az éghajlatot is. A lakosság egyelőre nem nagyon nyugtalan­kodik, de a világ tudósai már régóta aggodalommal figyelik a szokatlan légköri jelenségeket. Előbb vagy utóbb mindenki megérzi a légnyomássüílyfedést. A mi expedíciónk nyomában újabbak jönnek a „szél nyo­mán”, mely okvetlenül idevezeti őket. \ — Tudom — vágott közbe Bayley türelmetlenül. — Ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. Ide jönnek, és.,. az lesz a vesz­tük! ön pedig... önt egyszer már figyelmeztettem, de nem hallga­tott rám. Most arra figyelmez­tetem, hogy ne próbáljon meg­szökni innen. Az életébe kerül­het. Többször nem kegyelmezek. Ezt közölje a jakutjával is. Meg­értette? Némi szabadságot biz­tosítok önnek, ha szavát adja ... Egyébként, ne is adja a szavát: magától is rá fog jönni, hogy lehetetlen megszökni innen. Sok munkája lesz. Most távozhál, Mr. Kalimenko. William meg­mutatja a szobáját. Csöngetett. Belépett a szolga. — William! Kísérje el Mr. Ka- limenkót a hatvanhatos 'szobába. Viszontlátásra. — Megengedi, hogy Nikola vgl egy szobában lakjam? — szól­tam távozóban. Bayley gondolkodott. — Kérem... — mondta vé­gül. — De ne feledje: semmi összeesküvés. Viszontlátásra. Meghajoltam és követtem Wil- liamot a hosszú körfolyosón. Az­tán egy emelettel lejjebb men­tünk. Meglepett, hogy ebben a labirintusban nem találkoztunk senkivel. Megkérdeztem kísérő­met, hol vannak az emberek, de nem válaszolt. Talán nem tu­dott sem oroszul, sem németül, ám sokkal valószínűbb, hogy nem akart beszélni. Az égből pottyant tanuló Beléptem „börtöncellámba”. Talán négy méter magas, mint­egy harminc négyzetméter alap­területű szoba volt, falait fur­nérlemez burkolta. Egy lámpa a mennyezeten, egy az íróaszta­lon. Két keskeny ágy és néhány eléggé kényelmetlep szék volt .a szobában. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents