Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

MŰVELŐDÉS .IRODALOM .MŰVÉSZET -IRODALOM* MŰVÉSZET ELPUSZTULT FALVAK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN Üzenet az Árpád-korból .. ... irinvítia tekintetemet. Szép ez a Kiskar A leletmentő ásatást keresem Matkón. Idős néni igazit útba: „A templomdombon szcrgoskodnak a leikecskéim. A vezetőjük is egeszen fiatal. Kor reggeltől késő estig a tűző napon vannak^ _ A megadott irányban, domb heiyeá egy a sík laoályból alig-alig kiemelkedő — halmot latok. Erre gondolt a néni. Itt serénykedik a brigád. A húszegynéhány éves Biczó Piroska, a kiskun- halasi múzeum frissen diplomázott középkori ré­gészé a 800—900 esztendősre becsült templom tö­redékesen fennmaradt alapzatánál .mutat^ be se­gítőit. Hajmási Erika szinten „kozepkorosnak ke szülő negyedéves egyetemi hallgató. A főiskolás Szabó Zoli már a harmadik nyáron c.olgozik a kecskeméti Katona József Múzeum által szerve­zettfeUárásokon. Pólyák Ferenc fafaragó népmű­vésznek kettős tiszte van: úgy ismeri a kornyékét mint a tenyerét és helyi ügyekben o a legfőbb tanácsadó. A szántáskor kibukkanó fémtárgyakra bátyjával ő hívta fel a figyelmet. A földmunkák elvégzését Nagy Mihály bácsival egyszerre vállal­ta. Az öreg citerás csudálatos népmeséket mond. E sorok írója is tőle tudta meg, hogy csillagnezo pásztorok segítségével mikent került az itt talalt márvánvos keménységű mészkő a kötélén Alföld- re. A múlt vonzott ide, de a környék magaslati pontjáról feltáruló látvány néhány percig a mara tarkaruhás asszonyok virítanak potKocsi. ron Tó kiáltásnyira előttem az óreg í.iko a. eánvos sziget a zöld hullámzásban. A panorama- St hosszan keretező matkói erdő tele lomha csorila baktat a laposban vályogveto cigányok kalyibája fehérük, a távolban traktor-csereboga­»in» *»•* ,K5V fürtös rétek pihegését, ahogyan a geometria-for­mulákba rendeződött szőlőtőke sereg magaoa szív­ja az éltető aranyzuhatagot. ' Halkan, nesz nélkül dolgozik a brigád is. A természet *s az ember talán ezzel a zsongito né­masággal tiszteleg a templom mellett ielbontott sírokból előkerült hajdani népeknek Akik mun­kájuk közben, pihenéskent maguk is szétnézték innen a valamikor másarcú tájon. Innen figyeltek barát és ellenség közeledtét, a telhok járását, es immáron most a kutatás tárgyaivá valtak A múlt titkait bogozó tudományt segítik poilado csont jaikkal, a számukra oly kedves csatokkal, fibula kai, aprócska érmekkel. • Kovács l.ás/.ló: Hazak fával. F. TÓTH PÁL Nyári verofény • Biczó Piroska munka közben Kis kefével boltozatos koponyát tisztit a csupa élet régészlány, majd szemrevételezi, hogy mit[ vé­geztek a többiek. Minden rendben es maris íntez­kC^'A huszonötöst és a huszonhatost csomagolhat­JatAkfenti számokkal jelzett két sírban talált csont­maradványok hamarosan külon-külon csomagban várják elszállításukat. A szusszanásnyi pihenőt használom fel arra. hogy Biczó Piroskától az ásatas céljairól érdek­ei Az. ötvenes években Szentléloky fi hamér már kutatott errefelé. Tizenkilenc sírt tárt föl. Sajnos kéretlen kincskeresők megelőztek bennün­ket. Aranyat nem találtak, de a fold megbolygata- sával solr kárt okoztak a köznek. A környékbeliek úgy sejtették, hogy a domb mesés crtekeket rej­teget. A néhányszáz méteres körzetben előkerülő cseréDdarabok, fémtárgyak fenntartották a hajdani település emlékezetét. Én is találtam kalyhasze- meket, cserepeket A legfőbb bizonyíték a feltárt templomalapzat. Az idősebbek szerint a század elejen meg embei- magasságú falak hirdették az egykori építészek ügyességét, felkészültségét. A leletmentéssel a pusz­tuló emlékeket akartuk megóvni, biztonságba he­lyezni. feltárni és ezzel a témát itt lezárni. _ Véleménye szerint mikor pusztult el ez a t elepülés? Mikor szűnt meg benne az élet? _Eddigi ismereteink szerint feltehetően az Ár­pád-korban, a XIII.—XIV. században. Legalábbis ennél későbbre utaló tárgy az eddigi leletanyag­ban nem bukkant elő. A feldolgozás befejezese után mondható ki a végső szó. A templom epités- módja arra mutat, hogy mintegy kilencszaz eszten­deje keletkezhetett. Úgynevezet* daracsko, mocsári eredetű kőzetfal emelkedett a rétegezett vert agyagalapzaton. H asal mdr a map a bodros felhők szélén, villogó verofény jelzi a friss nyarat, hűvös szellő oson, meleg csap utána, szeszélyes vén időnk vált így egy perc alatt. Mini a lenge lányka, ki fürödni készül s pőrén, kacérkodón villantja vállait, ■úgy ragyog most felénk távoli csillagunk s heves sugarával tükröződve vakít. Megizzad az ember ki munkába fogott, csípős, hús veríték ezer árja buzog hej, az ám a legény aki most a fénnyel összefogni képes — és úgy alkot nagyol! Antalfy István Utak mentén Az út mentén a nyárfasor. Kevés időmből nem telik' elbíbelődni tegnapok játékával. Intek nekik, és a fák visszainlenek^ Viharban állók, felnövők, mindennapok, utak fölé, köszönteni erre jövőt, és vihart hozó felleget. Intek nekik, övék az út, enyém az út pora, a jog a szenvedéshez, és utam mentén letűnt, nagy századok . .A ÍJ -J&fh. c-i , „V.-. ► • Lassan piilés , óvatosan kutatják át a hajdani tele- fcltételezelt központját (Tóth Sándor felvételei) _Köszönöm a szíves felvilágosítást. Hadd kér­dezzem meg búcsúzóul, hogy László Gyula pro­fesszor kitűnő tanítványának, az egykori fülop- szállási. bajai diáknak mik a további tervei? Ho­gyan hasznosítja az egyetemen, a Régészeti Inté­zetben, külföldi ásatásokon szerzett tapasztalatait? _ Munkahelyemen, a kiskunhalasi múzeumban v égzettségemnek megfelelő feladatok várnak rám. A körnvék középkori településeivel, emlékeivel foglalkozom majd. Talán egy életre szóló feladat. Sok a fehér folt, a talán ma már kideríthetetlen rejtély. Hogy mostani munkámról vegyem a pél­dát: sajnos a templomhoz tartozó település nevét sem tudjuk. Valóban. A Kecskemét körzetében levő kö­zépkori településekről sajnálatosan hiányosak is­mereteink. Legközelebb arról írunk, hogy miért alakult így, mikor és hogyan pusztultak el az út­baigazító emlékek, dokumentumok. A matkói leletmentés remélhetően néhány hasz­nos adalékkal hozzájárul a problémák tisztázásá­hoz. Köszönet illeti ezért a kecskeméti múzeumot és a lelkes brigádot. * Heltai Nándor • Szappanos István: Leán.vfej. Csanády János Világokat lélegző Amikor túl sok már a sár a láb alatt, egy katicabogár­pettyes kamillavirág sárga bóbitája beborít méz-illatába: a méz-illat az orr-üregbe leng, mint régi barlangokban gyantaszag, szantálfa, mirrha füstje, — arany banán, sült tök, frissen törött kókuszdió, lombsátorokban —; Tahiti akkor már közel van, párduc-arcú, rejtélyes aktok, és itt van már a messzesodró kékség, — felette szél üvölt és szökőár . ragyog! — i , ... „ a sóval összeragasztott, íelszoko- visszahulló világokat lélegző Nagy Csendes Óceán! Szomráky Sándor: Mindegy merre Már olyan mindegy merre mész — hideg szél siklik utánad. A hídon a fekete víz fölött elhagyott örökre árnyad. Már mindegy merre kanyarog az út letaposott gyér füvével. Varjak kárognak. Nem vagy ott hol hegedűhúrrá váltam éjjel. Mindegy merre: így állok én a szélben feszes ösztövéren. Égboltnyi csönded még enyém. Tied felsíró szívverésem ... Művelődés nyáron elcsépelt témákat, melyekről az elődök és a kortársak már ,”?‘£de" érdemlegeset elmondtak, leírtak nem is egyszer. Nyáron m*lef é . télen hideg van, szombat délután nem lehet friss kenyeret kapni sok a hiánycikk, kevés a csapadék... De hagyjuk most a zsurnaliszták kimeríthetetlen csontbanyajat, az időjárást és a kereskedelmet. Sö­pörjünk a kultúra házatáján . .. UBORKASZEZON Ez a sokat hallott kifejezés nem a kedvelt salátának való piaci dömpingjét nevezi meg. Ellenkezőleg, valaminek a hiá­nyát jelzi, az eseménytelenseget. a „pangást”. Nézzük csak. Nyáron szünetel a tanítás — százezrek örömére, de sok gyerek nem bánná, M valamiféle játékos iskola, nyit­nának a megunt játszadozások, lődörgések után. Igaz. a legtöbb család üdülni viszi vagy a nagy­mamához küldi a gyereket de _ és most következik a lerú­gott csont (a továbbiakban L. CS.) — nem ártana a leli es a tavaszi szünethez hasonlóan szórakoztató, hasznos idotolto programot szervezni a hosszú vakáció idejére. — Van nyári napközi — vet­hetné ellen bárki. Igaz. csak­hogy ez az intézmény a nyári hetekben általában nem all hi­vatása magaslatán. Lecke nincs, tanulni nem kell. marad[lehat a játék, a foci, a délelőtti tv- nézés. Csupa remek dolog, saj­na, idővel mint minden, vr. ,s unalmassá válik. L CS.: a napközisek lepjenek ki .az iskolaudvarból, vagy a napközis táborokból, szervezze­nek számukra egy-egy kirándu­lást, ismerkedést más tajjal, fo­cimeccset a szomszéd község gyerekeivel. A program megter­vezésében és szervezeseben vál­lalhatna részt a művelődési ot.- hon is, hiszen .. . ÜRES A HÁZ . hiszen íélig-meddig ott is uborkaszezon a nyár egy-ket hó­napja. Persze, most is tisztelet a kivételnek, ami. sajnos, nem sok van. Kevesebb is a rendezvény, s ez a kevés sem a legváltozato­sabb. Ha tréfálkozni akarnék, így jellemezhetném némely koz- _intézmény nyári M ezei András: A futás Újamnak magyarázni kell: * mi az a tuja. A tuja, a villamos hátulja, mondom. A szó le van rövidítve. Nem, nem a növényről van szó, amit szintén tujának neveznek. Az én időmben még minden pesti srác ismerte ezt a szót, ha nem is tujázott mindenki: mond­juk a jó cserkészek, vízicserké­szek, a kadettek. A szívgárdís- tákért már nem tenném tűzbe a kezem. Azt az áhitatos csórók­nak találták ki a tiszik. A pap­tanárok. ‘ Az én időmben (mindig kupor­gott egy-egy kisfiú a pesti villa­mosok ütközőjén, úgy, hogy a vastag gumitömlőbe kapaszko­dott, a lába meg lazán kalimpált a visszafelé futó macskakövek felett. Kuporgott, mondom, hogy az ablakból ne lássa meg a klajzi. A megállók előtt pedig ugrásra, futásra készen figyelt. A jobb lábát megtámasztotta az ütköző alatti keresztvasba, hogy a lassí­tó kocsi sebességének megfelelő erővel lökhesse magát vissza, ha ugrik a kalauz is, ha menekülni kell. Mert ne üljön tujára az, aki a legnagyobb sebesség mel­let is, nem tud a leugrás után állva maradni. „Begyújtani a fé­kező rakétát” — ahogy ma mondják a srácok. Hiszen akko­rát kellett taszítani a robogó villamoson, amekkora erővel vit­te volna a fiút magával... De manapság se srác a tuján, se kalauz. Se” azok a régi villa­mosok. A 46-os a Fakorban, ahogy a Lövölde térnél kikanya­rodott, azután végig a Bethlen Gábor utcán — még a zúgása is más volt, mint a mai kocsik­nak, hogy csak egyet említsek az eltűnt sínek és lassan fele­désbe menő villamosok közül. Gizi, akivel én akkoriban jár­tam. a rohadt Rauchhal ugrott föl a 46-os villamos utolsó pe­ronjára, röhögve, hogy nekem nincs jegyem, nincs pénzem és hogy máris indul a kocsi velük a Keletibe. Hogy ők még elérik a kilencórás HÉV indulását, Má­tyásföld felé. Röhögtök ? Hát csak röhögjetek. Ugrás a tujára. De ők hívják a klajzit. Az ablakop vállig kidugja a karját. A lyukasztójával kokizza a fejemet. Megállj Rauch! Te is megbá­nod, Gizi' Jól áll nálad a Rauch. Tudja a tangóharmónikán a Ra­vel Bolerót. Ezzel fogott meg, pedig nekem azt mondtad, hogy nem is tetszik a szája. Éjjel pe­dig, ha alszik, (erről én nem is beszéltem) félig nyitva vannak a szemei. Hát akkor futás. Egyenletes sprint végig a 46-os villamos mellett egész a Keleti pályaud­varig. Na mi van, Rauch? Nem röhögsz? I.esed, hogy lemara­dok-e? Hogy kilóg-e már a nyel­vem? Szúr-e a bordáim között? És leulök-e a járda szélére ösz- saegörnyedve néhány megálló után, mondjuk a Bethlen téren? Rohadt Rauch, abból te nem eszel. Jó kis tornacsukám van. És lehet, hogy nem tudom a Ravel Bolerót. Nincs is hallá­som. „Botfüled van, fiam” — mondta a fater, aki zenész és megsimogatta a fejemet szomo­rúan. De futni azt tudok, Rauch. No rhi van? Miért nem fűzöd a „csajt”? Mit kiabálsz. Gizi? Azt, hogy hajrá Dulci ? (Mert így hívtak akkoriban.) Drukkolsz a klajzi mellett? Hány megálló van hátra? Istenem, mennyi? Rohadtul szúr inár a bordáim között. Azt kívánom, hogy le­gyen utas. Legalább egyetlen le vagy fölszálló a következő meg­állóban, nehogy megállás nélkül tovább csengesse a klajzi a vil­lamost. Meg aztán sose voltam jó hosszú távon. Ez az igazság. De a klajzinak fényes a pofá­ja. Valami kapiskál benne. Ügy látszik, mégse bumburnyák. Mi­előtt a Beszkárthoz bezupált, le­het, hogy ő is tujázott. Lógott a lépcsőn. Kifigyuzta, hogy melyik peronon van a klajzi, meg min­den. Jó kis hecc. Este kilenc óra­kor végig a villamos mellett a Lövölde térig, be a teniszpályá­nál a Bethlen Gábor utcára. És már az egész villamos drukkol. A Rauchnak olyan a pofaszíne, mint a romlott parizeré. A lópa­ri zeré. „Lépj fel, öcskös!” — kiabálja a klajzi, kihajolva a kellemes meleg szélben. „De nincs pénzem” — zihá­lom a maradék erőmmel. „Nem baj, csak gyere. Lépj fel, ha friondom” — cs a kezét nyújt­ja a klajzi, mintha egy dobogó­ra segítene »fel, mondjuk valami maratoni futás után, de itt a finis még hátra van. Kezet lebögés lenne elfogadná. Elvágná magát az ember vele. Ott van a szép, vörösessárga fo- rtanivi’i A ió1r*n Írcvos. a nváron jó meleg erős fogantyú, amit, ha sikerül megfogni, még meg kell várni, hogy az ugrásra kijöjjön a lépés. Akkor kell ugrani, ne­hogy kézenfogva húzzon a villa­mos. Az is lebögés. Kész röhej. Nem beszélve arról, hogy föl­mázolja az ember a követ a po­fájával. Igen, kisfiam, a fogantyúi úgy kell fogni, a villamos mellett sprintelve, mintha annak a se­gítsége nélkül is föl tudnál lép­ni. Amikor ugrasz, akkor szorí­tod, akkor húzod... Dehát nincsenek elméletek. Az igaz dolgok megelőzik a speku­lációt. A klajzi a 46-oson kivett egy vonaljegyet a nagy barna bőr­táskából. 1 .etépte az egyik sar­kát és ünnepélyesen a kezembe nyomta, teljesen ingyen, akár va­lami kitüntetést. „Jól van, fiam. Bátor proli- gyerek vagy.” Gizi pedig belémfogódzott. Odanyomta az orrát a rohadt hízelgő az ingemhez. Azt se bán­ta, hogy csupa izzadtság. A Rauch kifelé fordult. Állati szép keze volt. Ezt meg kell hagvni. Hosszú ujjaival a villa­mos ablakán billentyűzött vala­múvelődési intézmény nyajri műsorát- 1. hétfőn szünnap 2. kedden klubest, 3. szerdán tánc, 4 csütörtökön klubest lánccal, 5' pénteken táncos klúbest, 6. szombaton klubest klubesttel es 7. vasárnap tánc lánccal... L. CS.: a nyár éppolyan évszak, mint a többi, éppúgy van igény a színvonalas müve- lődésre, szórakozásra, mint^ ta­vasszal, ősszel és télen. Csak módosítani kellene a megszokott jelmondatot, mely szerint a nyár a pihenésé. Mert nemcsak a pihenésé, és különben is. min­denki nem fér el a Balaton partján és vizében, nehanyan otthon is maradnak, rajuk is kellene gondolni. Persze, záró­jelben megjegyzem, vajon ki magyarázza meg. miért kell egy falusi művelődési háznak zarva tartania egy hétig, amíg az igaz­gató tanfolyamot hallgat. NEM ÍRUNK ÉS NEM OLVASUNK Februárban és júniusban jár­tam az egyik nagyközségben, balszerencsémre mindkét alKa- lommal a déli órákban. Nem is váriam, hogy a kultúra helybe t házának kapuját nyitva talál­jam, de az valósággal megle­pett hogy a nevezett epuleten semmiféle feliratot, táblát vagy legalább beavatottaknak szóló titkos jelet, a ház rendeltetek­re utaló megnevezést nem lat­iam. , És ebben nem a nyár a lu­das. .. A dolog fonákságához tartozik, hogy az építmény ma- sík szárnyán neonbetuk hirde­tik: FILMSZÍNHÁZ, plakátok es képek tájékoztatnak a ról. Csak azért, mert ebhez fű­ződik egy vállalat gazdasági er- .4 /\1r p 9 L CS.: a művelődési házak vezetőit rendelet kötelezi a nyitvatartási idő megállapítan­ia és kifüggesztésére. A „cégér készítésére pedig a józan esz, s megérné a programot plaaat formájában legalább egy helyen nyilvánosságra hozni — állítólag a művelődés is jo be­fektetés-, ha közvetlen haszonnal nem is jár... Maradt még egy csont, amit eddig, tudomásom szerint, csak az Élet és Irodalom glosszaírója rágott meg”. A Köznevelés az új formátumú, hamar megked­velt oktatáspolitikai hetilap nyá­ri szünetet tart. Talán úgy vé­lik a lap szerkesztői, hogy a va­kációhoz túl komoly egy okta­táspolitikai újság?! Mindenesetre, irigylem ebben a 35 fokos hőségben a Közneve­lésnél dolgozó kollégákat..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents