Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
® PETŐFI NEPE • 1913. július 2t. 4 Önvizsgálat és szervezettség A Finomposztó előbbre lép „Gépeink nagy része elhasználódott, elavult. A gyártható termékek nem felelnek meg a korszerűség követelményeinek piacképességük csökkenő irányzatú, a termelés költségei viszont emelkednek”. MUNKÁSMONOLÓG »Csak ez az egy szakmám van Bizony kerrtény szavak ezek, nem mondhatni rájuk, hogy lakkoznák a valóságot. Az idézet a bajai Finomposztó Vállalat pártbizottságának jelentéséből való. Mi diktálta ezt a határozott fogalmazást? A hangütést az a sokszor beigazolódott gyakorlat teszi szükségessé, hogy a termélés irányítása nem mehet végbe a valóság könyörtelen és pontos feltérképezése nélkül. Változtatni csak úgy lehet valamin, ha a látlelet igaz képet mutat: vagyis sem a fényképezésnél, sem az „előhívásnál”, vagy a részletek kinagyításánál nem rettenünk vissza a kirajzolódó — minket ábrázoló — fotótól. A körülmény ék feltárásának ezt a merszét és igényességét több minden indokolja a Finomposztóban. A vállalat 2200 dolgozónak ,— főleg nőknek — ad kenyeret. Baján és a közeli nagyközségben, Bácsalmáson. A piaci ellátásba 3,2 millió négyzetméternyi kártolt szövet gyártásával kapcsolódnak be. t Korszerűbben és olcsóbban Néhány éve ugyancsak ilyen módszerhez folyamodtak, amikor a munkások kilépése, indokolatlanul gyors cserélődése késztette arra a gyáriakat, hogy felderítsék a jelenséget, majd pedig különféle intézkedésekkel, munkaidő kedvezményekkel, leányszállás berendezésével, stb. szüntessék meg a kiváltó okokat. Az elvándorlás azóta csökkent, többen visszakérték magukat az üzembe. A dolgozók fele tartozik a törzs- gárdaitagok sorába, és jelentős a nők, valamint a fiatalok aránya, akik miért is akarnának másutt szerencsét próbálni, amennyiben itt megtalálják a boldogulásukat. A vállalatnál az a helyzet alakult ki, hogy a termékek versenyképességének fokozásához, a korszerűbb és olcsóbb ruházkodást lehetővé tevő szövetek gyártásához kevésnek bizonyultak az elérhető eszközök. A diagnózis megmutatta, hogy operációra van szükség, ami azt jelenti, hogy egy csomó régi gépet egyszerűen ki kell hasítani a gyár szervezetéből. A műtét nem tartozik az olcsó dolgok közé, a pótlást szolgáló új berendezésekre 157 millió forintot fordítanak. A felújítás a ruházati ipar átfogó hazai rekonstrukciójának keretébe illeszkedik, s már meg is kezdődött. Kényszerítő körülmények A szép távlatokat nyitó beruházás, a gépek átköltöztetése és felszerelése, a munkások-képzése úgy megy végbe, hogy közben zavartalanul kell haladnia a termelésnek. A szükség tehát eleve nagyobb szervezettséget tételez fel. A vállalati pártbizottság már 1971 őszén napirendre tűzte az üzem- és munkaszervezés kérdéseit, amelyeket a politikai és gazdasági munka homlokterébe állítottak. Intézkedési tervek születtek, új munkaverseny-szabály- zat készült, amely összhangba hozta a mozgalom és a gazdálkodás céljait. A nagyszabású átalakulásra organizációs tervet dolgoztak ki, majd vitattak meg együttesen a társadalmi szervek vezető testületéivel, szocialista brigádokkal, munkásokkal és műszakiakkal. Helyi_határozat szól az üzem- és munkaszervezés fejlesztéséről is. Emberi tényezők A megvalósítás eddigi eredményei közé tartozik, hogy tovább finomították az anyagi érdekeltségi rendszert, a jutalomkeret felhasználását, a prémiumokat érzékelhetőbben kötik a fontos célfeladatok elvégzéséhez, Javult a bérezés, ritkábbakká váltak az anyagellátási zökkenők, ami a termelékenység fokozódásában tükröződik a fonodában, a szövőelőkészítő és szövő műhely- csarnokokban. Az átcsoportosításokkal csökkent a nem közvetlenül termelő és alkalmazotti létszám. Ésszerűbbé tették a bajai központ és a bácsalmási telep közti szállítást is. A hozzáértés színvonalának emelése érdekében szélesebbre bővült a szakmai oktatások köre. Egyetemen és főiskolán 16 dolgozó — köztük hat nő — tanul a munka mellett, ötvenen végzik a középiskolát, ugyanennyien pótolják az általános iskolai ismereteket is. A szakszervezeti bizottság mellett a műhelybizottságok, aktivisták és az ifjúkommunisták különösen sokat tesznek azért, hogy az emberi közérzetben ne okozzon törést a végbemenő változás. A rekonstrukcióval ugyanis együtt jár, hogy összeszokott mun- kaskollektívák válnak szét, az új berendezések^ megismerése külön erőfeszítést igényel. A további két évre szóló szervezésfejlesztési terv már elkészült. A kezdeti lépéseket megtették ahhoz, hogy jól szervezett hatékonyabban dolgozó vállalat legyen a Finomposzitó. De azt is tudják Baján, hogy a „csúcstól” még elég messze vannak. A hátralevő emelkedők sikeres meghódítása nem utolsósorban azon múlik, hogy a kommunisták ne engedjenek következetes igényességükből, amikor a mindenkori helyzettel való szembe nézés pillanatai érkeznek el, s miközben a végrehajtás ideje van itt. Halász Ferenc Képünkön: A fonodában a francia gépeket szerelik a helyükre. (Pásztor Zoltán felvétele) „Ügy keveredtem Kecskemétre, hogy idenősültem. Különben a Dunántúlról származom, rába-" kecöli parasztgyerek vagyok, de még húszéves sem voltam, amikor a kezemben volt a hivatásos vezetői engedély. Más szakmát aztán nem is szereztem. A sofőrtanfolyamot az MHSZ-nél végeztem, Sopronban. Itt aztán, mint új házasok, két évig laktunk az anyóséknál, négyen voltunk egy parányi szobában, elképzelheti, hogy ez mit jelentett, arra viszont, hogy lakást kapjak, semmi kilátásom nem volt. Már akkor is a Volán volt a munkahelyem, illetve \ akkor még AKÖV-nek hívták. A rakodóm volt a kecskeméti cigányvajda, ismerte a helyzetemet, s megsúgta, hogy tudna segíteni rajtam. Elmondta azt is, hogyan ... Nos, elég az hozzá, hogy akkor kezdték építeni ezeket az egyforma cigánylakásokat, itt a Szilágyi Erzsébet utcában. Megtudtam a vajdától, ilyenre az szerez jogosultságot, akinek putrija van. Tehát szereznem kellett egy putrit. Akadt is egy cigány, aki kétezer forint készpénzért átengedte az övét. Én persze azt sem tudtam, hogy ez a putri merre van, sem azt. hogy milyen. Hozzájutottam viszont ehhez az olcsó lakáshoz, 42 ezer forintért számították fel akkor, 1964-ben, de abból c.sak kétezret kellett befizetni. A többit azóta is törlesztjük, havi 128 forintjával. Persze, ez a lakás már mesz- sze nem az, ami kezdetben volt. Én toldottam hozzá ezt az előszobát, meg azt a kis veranda- félét, meg hát kialakítottam a fürdőszobát is. Közben berendezkedtünk, vásároltunk új bútorokat, háztartási gépeket. Most már úgy komplettnek mondható a berendezés. Harmincnégy éves létemre már törzsgárdatagnak számítok. Két és fél tonnás GAZ-zal kezdtem, egy időben tehertaxit is vezettem, aztán volt ilyen Csepel, olyan Csepel, most meg van ez a 16 tonnás pótkocsis Skoda ca- mion. Ez idáig a legjobb, kér nyelmes vezetőfülke, jó kilátás, kitűnő fékrendszer. Háromszáz- ezerig felújítás nélkül elmegy. Személykocsira sohasem kívánkoztam, a sok várakozást, ami azzal jár, nem bírnám. Akartak tenni már távolsági autóbuszra is, mert a jogosítványom oda is jó, de az sem kell. Lehet, hogy előkelőbbnek látszana, de pénzben nem volna több. Ügy 1967-ig havi 350 órát is lehetett vezetni. Azóta legfeljebb csak 250 órát. Pihenés nélkül ez nem megy... Még így is megcsináltam a múlt héten is a 2200 kilométert. Meg az azelőtti héten is. Kérem, az országút, az egy külön világ. Én ezzel a 17 méter hosszú monstrummal nem tartozom a leggyorsabbak közé. A személygépkocsi-vezetők között elég sok az izgága, a türel- . metlen, aki csak a saját elsőbbségére van tekintettel. De ezek * között is akadnak udva'riasak, figyelmesek. Főleg a Dunántúlon. Azért is szeretek arrafelé járni. Az éjszakai vezetést bírom a legjobban. Kicsi a forgalom, és a legvadabb kánikulában is lehűl olyankor a levegő. A nagy meleg meggyötri az embert, nehezebb figyelni, meg ■ étvágyam sincs. Olyankor csak hideg tejet iszom. Alkoholt? Azt soha ... Pedig a kísértés majd mindig ott van. Egy időben a burásoknak szállítottam, én tartottam • slagot, de eszembe sem jutott, hogy belekóstolhatnék. Csak amikor beálltam a telepre és hazajöttem, akkor — ha egyáltalán megkívánom — iszom meg azt a két-három kisfröccsöt. Mert párszor már így is akadt balhé. Volt olyan, hogy álltam az út szélén, és belémcsúszott egy nyerges. Aztán meg Pesten, a Nyugati környékén, egy részeg pasas nekiszaladt a pótkocsinak, s bár csak lépésben mentem, három percen belül meghalt, mivel kilyukadt a halántéka. Épp hogy csak megnézték a jogosítványomat ... De azért 76 óráig nem bírtam volán mögé ülni. Felelősség tehát van. A rakodásra is ügyelnem kell. Ha jó rakodókat kapok, akkor nincs különösebb probléma, azok maguktól is tudják, mit, hogyan kell. De olykor csak link embereket osztanak be hozzám, sajnos, ezekből van több, s akkor bizony a sarkamra kell állnom. Elképzelni is rossz, hogy mi van akkor, ha a mögém szorult személygépkocsira rácsúszik egy házgyári blokk. Vagy akár csak néhány láda autószifon-patron. Mostanában ilyesmiket szállít- gatok ... Nem lehet játszadozni. Sokszor eszembe jut, hogy nekem csak ez az egy szakmám van. Ezt megfizetik tiszetsségesen, a tavalyi átlagom havi 3800 forint volt. Dolgozik a feleségem is, a Habselyemben. Kap havi ezernyolcat. Anyagilag jól megvagyunk, bár eddig nemigen tudtunk félretenni, mert kellett a berendezkedéshez a pénz, meg a kórházra is, mivel az asszony az elmúlt pár évben sokat betegeskedett. Van egy kétéves kislányunk, több gyerekünk azonban nem lehet. Bár erről az egyről is megkérdezték már, hogy csakugyan a miénk-e, mert elterjedt, hogy örökbe fogadtuk... Feleségem már megszokta, hogy sofőr vagyok, s így soha nem lehet tudni, mikor érek haza. A kocsi lerobbanhat akkor is, ha nincs karambol, a defekt pedig lépten-nyomon előadódik. Teljes rakomány esetén 300 mázsa súly nehezedik a kerekekre. Volt már úgy, hogy jíecskeméttől Bajáig nyolc de- íektet szereltem. És itt egy defekt másfél—két órát vesz igénybe. ( Volt olyan is, hogy beültettem magam mellé az asszonyt, hogy lássa maga is, miből áll az én mesterségem. Meg nézzen szét egyúttal az országban is. Én magam már az ország minden ze- gét-zugát bejártam. Egy időben volt szó arról, hogy majd külföldre is kijárunk, Jugóba főleg, de aztán ez abbamaradt. Külföldön, mint turista, egy ízben jártam; tavalyelőtt a vállalat Ungvárra szervezett egy csoportot, jutalomból ertgem is kiküldtek. Legtöbbször itt a ház körül telik el az a kis szabad idő. Járdát csinálok éppen, meg a kerítést is meg kell javítani. Tartunk baromfit, néhány sertést is. Az utóbbiakból magunk is vágunk, meg adunk is el. Nagy- néha besétálunk a városba, megnézzük a kirakatokat. Az asszony a mozit kedveli, én inkább a színházat. De bizony csak nagyon ritkán jutunk el, mert az időpontot is nehéz összeegyeztetni. Egyelőre csak biciklim van. Jó lenne majd egy személygépkocsi, főleg, majd ha olcsóbb lesz, mert szüléimét csak akkor tudom meglátogatni, ha éppen arra van fuvar, vagy ha kivesszük a szabadságot és elmegyünk. Olyankor viszünk egy kis bort, vagy barackpálinkát. Ha mar Kecskeméten lakunk... Vannak barátaim, sofőrtársak — összejárogatunk. Beszélgetünk a munkahelyi problémákról, a piaci árakról, vagy tévét nézünk, gramofont hallgatunk, vagy esetleg ultizunk. Higgye el, egyáltalán nem zavarja őket, hogy mi a „cigánytelepen” lakunk. Mellesleg, minket sem zavar.. Szabó Bélának hívnak különben. Már több mint félmillió kilométert vezettem. Az idén meg kellene kapnom a jelvényt.” i (Lejegyezte: H. D.) Hűséges társ. igazi férfi volt. Látva, hogy az ő pusztulása elkerülhetetlen, legalább engem szeretett volna megmenteni. Nem fogadhattam el tőle ezt az áldozatot, s továbbra is erősen fogtam a lábát. Teste megfeszült, mint a húr. A tarisznya az élelemmel, a teafőzővel és a műszerekkel le- »zakadat a hátáról és balra repült, az óriási tölcsér mentén. Abban a pillanatban Nikola akkorát rántott a lábán, hogy önkéntelenül elengedtem, és őrült sebességgel elrepült a tarisznya után. mintha utol akarná érni. A következő pillanatban én is követtem ... Feledhetetlen, borzalmas percek voltak! Meg akartam kapaszkodni a kráter szélében, de csak nagy erőfeszítéssel tudtam oldalra nyújtani a karomat. A szikláktól talán egy méternyire repülhettem. Könnyebben lélegeztem. Nikola előttem repült. Láttam, hogy ő is a kráter falában akar megkapaszkodni. Lábával egy pillanatra súrolta a kőfalat. Ez némileg lefékezte ugyan, de nem állította meg röptét. Átfordult, most közelebb került hozzám. Teste újból megfeszült, feléje nyújtottam a kezem, hogy megragadjam. De akkor sem tudtam volna utolérni, ha mindössze egy centiméter választót! volna el bennünket. A kettőnk közötti távolság változatlan maradt. Nem tehettünk semmit. Tarisznyánk időközben leírt egy teljes kört. és most valamivel alattunk repült. Nyomában Nikola. majd én is megtettem ezt az utat. Közelebbről nézve nem volt olyan sima a kráter fala. Itt-ott repedések, gödrök, kiszögellések tarkították, de lehetetlen volt megkapaszkodni bennük. Ha netán sikerült volna, az orkán úgy kitépte volna a karunkat, mint egy légy lábát. Bele kellett törődnünk sorsunkba, s várni, hogy mi lesz. Bizonyára egyszerre néztünk le Nikolával, hogy lássuk, mi vár fánk. Alattunk kerek lyuk sötét- iett, s egyre nagyobb lett, ahogy egyre kisebb köröket írva és egyre nagyobb sebességgel közeledtünk felé a légszerpentinen ... Szédülés környékezett. Egyre mélyebben repültünk, a körök állandóan szűkültek ... Ütött a halálunk órája. Tudtam, hogy a vég elkerülhetetlen. Lezuhanok a mélybe és halálra zúzom magamat a köveken. Már az akna fölött repültünk, amikor végső erőfeszítéssel még egyszer lenéztem és — lázálom lehetett — óriási villanyégőket és egy rácsot véltem felfedezni. Hirtelen forogni kezdett a rács. a lámpák kialudtak, elvesztettem az eszméletemet ... Váratlan találkozás Lassan tértem magamhoz. Először csak azt éreztem, hogy sajog minden porcikám. Még csukott szemmel felküdtem. amikor éreztem, hogy valaki megérint. Amint nagy keservesen felnyitottam a szemem, Nikolát. hűséges társamat és barátomat láttam magam előtt. Alig ismertem rá. A megszokott rénszarvasprémruha helyett szürke kórházi köpenyben volt. Alaktalan, kis szobában, frissen húzott ágyneműben feküdtem, puha, szürke takaró alatt. A mennyezetről villanyégő lógott. — Megérkeztünk! — üdvözölt Nikola elmaradhatatlan mosolyával. — Aj-Tojon orrlikába? — próbáltam tréfára fogni a dolgot. — Elhiszed már. Nikola. hogy semmi ilyesmi nem létezik? ' — Miért, te már láttad? Lehet, hogy így néz ki — mutatott körbe a szobában. — Villanyvilágítás is van benne? Nem tudtunk tovább beszélgetni. Nyílt az ajtó. fehérköpenyes fiatal lány lépett a szobába; bizonyára a nővér Nem kételkedtem többé, hogy kórházba kerültem. Am azt képtelen voltam eldönteni. meddig feküdtem eszméletlenül. miként maradtam életben, hogyan kerültem kórházba. A ‘ nővér számomra ismeretlen nyelven kérdezett tőlem valamit, kézmozdulatokkal adtam tudtára, hogy nem értem, s közben szemügyre vettem. Fiatal, pirospozsgás, nagyon helyes lány volt. Egy szőke hailincs kiszabadult fehér kendője alól. Felnevetett, elővillantak szabályos, fehér fogai, és angolul ismételte meg a kérdést. Ez a nyelv sokkal ismerősebb volt; olvastam angolul, de beszélni nem tudtam. Megint széttártam a karom. Harmadszorra németül szólalt meg. — Hogy érzi magát? — Köszönöm jól. — válaszoltam, bár őszintén szólva kutyául voltam — Fái valamije? — Valamim? Mindenem! Mintha malomkövek közé pottyan- tam volna! — Rosszabbul is végződhetett volna — vigasztalt kedves mosollyal. — Legyen olyan kedves és mondja meg, hol vagyok? — Hamarosan megtudja. Fel tud kelni? Megpróbáltam felkelni, és ösz- szeszorítottam a fogam a fájdalomtól. — Feküdjön csak, azonnal hozom a reggelit. — Nesztelenül lépkedve a könnyű papucscipőben, kiment. Nikola jobban érezte magát. Igaz. hol az oldalát hol meg a hátát dörzsölgette. de talpon volt. Le-föl járkált a kis szobában, közben, nagyokat nyögött, s a jobb térdét fogta. _ Pipa oda. dohány oda, füstölni akarnék — mondogatta. Ű jból nyílt az ajtó. a lány jött vissza egy harminc év körüli, borotvált arcú férfi társaságában, aki kötött gyapjúmellényt és bélelt lóbőrcsizmát viselt. Ruhája láttán olvan érzésem támadt, hogy valamelyik sarkköri országba csöppentem. A férfi a magáéhoz hasonló ruhát hozott nekem, meg Nikolának. a nővér pedig reggelit: lágy tojást, vajas kenyeret. meg két csésze gőzölgő kakaót. — Egyen — mondta szívélyesen —. és ha fel tud kelni, vegye fel a ruhát és nyomja meg ezt a csengőt. Intett a mellénves férinak és elmentek. Nekiláttam a tojásnak, amit az ágyam mellé készített az asztalkára. Az átélt izgalmak ellenére jó étvággyal reggeliztünk. A kakaó soha nem ismert gyönyörűséget szerzett Nikolának. Még a szemét is behunyta, és nagy kortyokban, cuppogva szürcsölgette a forró italt. Ügy gondoltam, ebben a kórházban illetlen dolog sokáig he- verészni. így hát reggeli után nagy nehezen felkeltem. Végignéztem magamon: valaki lemosdatott és tiszta fehérneműt húzott rám. Bár tele voltam kékzöld foltokkal, nem tört el egyetlen csontom sem. A jobb vállam megdagadt és nagyon fájt. Olyan érzés volt. mint amikor helyre rakják a kificamadott kart... Valóban, végződhetett volna rosz- szabbul is ... Segítettünk egymásnak felöltözködni. aztán megnyomtam az ajtónál a csengőt. Kisvártatva bejött a mellénves férfi, s intett, hogy kövessük. (Folytatjuk) l
