Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-21 / 169. szám
4 • PETŐFI NÉPE ® 1973. július 21. Amikor még nem dörrennek a puskák . . . Kiskunfélegyházán, az Egyesült Lenin Terme Iőszövet - kezet majorjában sokáig kihasználatlanul állt egv öreg épület. Ma itt' áll a helybeli Petőfi Vadász- társaság vadnevelő telepe. Idős Ágó Józseffel, a közös gazdaság elnökhelyettesével, a vadász- társaság régi tagjával látogattunk el ide. Az épület előtt mintegy hatszáz ölnyi teMcgkezdödött a kiskacsák szárnyvégének lecsí- pése. A vadőrnek Bányai István vadász segít szabadidejében. Népművelés és vagyonvédelem H. Művelődési otthonok, berendezések Húsz különböző művelődési intézményre — művelődési központok, házak és klubkönyvtárak — is kiterjedt a népi ellenőrök vizsgálata. Az összefoglaló jelentésnek ezt a témát tárgyaló fejezete azonban már az első mondataiban sem ígér sok jót: „...az intézmények egy részénél nincs kellően biztosítva a vagyonvédelem. A berendezések, felszerelések nyilvántartásának elmulasztása miatt a tényleges vagyon értékének a megállapítása is nehézkes. így lehetőség van arra. hogy nagy értékű eszközöket nyilvántartás nélkül tároljanak, kölcsönözzenek...” rületen féllábszárig érő lucernában öklömnyi kis szürke madárkák futkároznak. Néha szárnyát próbálgatva fel-felröppen némelyik, de bizony nekik még a futás jobban megy. — A korábbi években nem volt lehetőségünk a vadnevelésre, az állomány pótlására — meséli Ágó Józsi bácsi. — Pénzünk sem volt erre a célra, meg azután helyet sem találtunk. Tavasszal végre sikerült megvalósítani régi tervünket. Megkaptuk a termelőszövetkezettől ezt a régi épületet, a vadászok társadalmi munkában rendbehozták, s jelenleg már több, mint 2 ezer kisfácánt nevelünk itt. Szabó István vadászmester és a vadőrök, meg a vadászok megkezdték a fácántoiások gyűjtését és keltetését. Hegedűs István vadőr például kotlósokkal több mint 150 kisfácánt keltetett ki. Természetesen — teszi hozzá — a fácánok zöme a helybeli Vörös Csillag Termelőszövetkezet keltető üzemében látta meg a napvilágot. A tojások nagy részét vásároltuk. de öröm volt nézni, hogy a traktorosok és a mezőn dolgozók is milyen szorgalmasan gyűjtötték a tolásokat. — Mi lesz a kisfácánok sorsa, mikor engedik őket szabadon? — Akkor veszik igénybe a szabadságukat. amikor akarják — mondia tréfásan Józsi bácsi. — • Tünde, a vadőr kislánya nem tud betelni a kedves kis jószágok babusgatásával. (Opauszky László felvételei.) Ha elérik a fejlettségnek azt a fokát, amikor már úgy érzik, hogy meg tudnak állni a maguk lábán, egyszerűen átrepülik a kerítést és mennek világgá. Mire jön a késő ősz. a fácánvadászat kezdete, legalább egykilósak lesznek. Egv másik épületben gyermekököl nagyságú kis fekete pihecso- mók. Kétezerháromszáz kis vadkacsa hápog itt. a vadásztársaság büszkesége, jövendő kacsafarm- jának alapja. — Területünk 55 ezer hold — mondia Józsi bácsi — és sok rajta a vadkacsa is. Az eredményes vadászat érdekében a vadkacsák számát is szeretnénk növelni. Köztudomású, hogy a. szabadban mennyi veszély leselkedik az apró kacsákra, ezért itt gondoskodunk a megfelelő létszámról. Az egyik cserkeszölői termelőszövetkezet kacsatelepéről vásároltunk tojásokat, a Vörös Csillag Tsz-ben kikeltettük őket. s bízunk abban, hogy őszre már legkevesebb 500— B00-as létszámú törzsállományunk lesz Mindenekelőtt a kacsanevelést szeretnénk tovább fejleszteni és bízunk abban, hogy jövőre már elérjük a 4 ezer darabos törzsál-, lományt. Most még sok a befektetés. a fácánok és a kiskacsák keltetése és nevelése eddig mintegy 100 ezer forintba került, de néhány év múlva, ha megkezdjük az értékesítést, valószínűleg visz- szatérül a befektetett összeg. — Mit csinálnak a vadászok nyáron, illetve tilalmi időben? — Irtják a dúvadakat, szarkát, kóbor kutvát. rókát és vigyáznak az állományra. Szabad idejükben többen kitárnak ide is segíteni. Trungel István nyugdíjas. Mogyoró László, a műanyaggyár dolgozója. Bánvai István építőmun- kás és a többi vadász sokat segít a vadőröknek. Augusztus elsején pedig megdördülnek a puskák, megkezdődik a vadkacsavadászat. A jövő hónapban esténként húzás ideién már sokszor lehet majd hallani dörrenéseket a határból. Hogy azután a kacsa tovább repül, vagy a vadász zsákmánya lesz? A szerencse dolga is ... Opauszky László Támogatás és kongó terem Köztudott, hogy a művelődési otthonoknál az állami támogatás többnyire csak a bérjellegű kiadásokat fedezi. A működési költségeket saját bevételből kell előteremteni. Ez viszont kevés. Maradnak tehát a szerződések lehetőségei, a támogatás csatornái. Ez utóbbi — mármint a támogatás — is gyakran úgy történik, hogy az üzem. a tsz adja a pénzt, s nem törődik azzal, mit csinál vele a művelődési ház igazgatója. Például Madarason „kialakult szokás”, hogy a község két termelőszövetkezete és az ÁFÉSZ hatezer forintot ad a községi tanácson keresztül az otthonnak, célmeghatározás nélkül. Ellenszolgáltatásként díjmentesen használják a helyiségeket különféle rendezvényekre. Bácsalmáson viszont a helyi ÁFÉSZ évi 20 ezer forintos támogatást ad a művelődési háznak az énekkar fenntartására és a termelőszövetkezét 14 ezret a fúvószenekar működtetésére. Erősen elgondolkoztató körülmény azonban, hogy a hajósi művelődési ház. amely hat évvel ezelőtt épült, korszerűen és minden kívánságnak megfelelően ellátva berendezésekkel, felszereléssel, ma már — idézem — teljesen elhasznált állapotban van. Az igazgató kénytelen lakodalmak céljára rend* szeresen bérbe adni a helyiségeket, így a felszerelési tárgyak sokkal hamarabb tönkremennek. Nem beszélve arról, hogy a lakodalom mégsem nevezhető népművelési ténykedésnek. He- tényegyházán három évvel ezelőtt 700 ezer forintéit bővítették a művelődési' házat. Jelén- leg még az alapfelszerelés sincs meg a jó működéshez, s mert ez hiányzik, kihasználatlanul áll a 200 személyes nagyterem. Meggondolták-e Helényben a bővítést? Lehet, hogy egy-két év múlva a hetényegyházi igazgató is „kénytelen” lesz lakodalmakra odaadni a nagytermet. A kénytelen szót ■őzért tettük idézőjelbe, mert erősen kételkedünk a körülmények ilyen szorító erejében. Kétségtelen, hogy ez a könnyebb megoldás — mármint a bérbeadás —•„ de nem az a feladata az igazgatónak, s nem erre a célra épült a ház. Hajósnál kisebb, vagy hozzá hasonló községekben — példákat tudnánk mondani — példaszerűen működik a művelődési ház. Persze ehhez jó szervezőkészséggel megáldott, felkészült, hivatását szerető igazgató kell. De ez nem elég: a tanács, a pedagógusok, s az egész község előrevivő, igényeket támasztó segítségére is szükség van. Zavaros nyilvántartások Ugyanazt tudjuk mondani, mint a múzeumok esetében: az előbb leírtakat talán objektív nehézségeknek is nevezhetjük. De az, hogy a meglevő tárgyakat, felszereléseket is úgy kezelik, mintha senkié sem lenne — már bűn, hogv erősebb kifejezést ne használjunk. Szabadszálláson, a művelődési háznál egyszerűen áttekinthetetlenek a leltári tárgyak. Kecelen körülbelül hasonló a helyzet. Kunszálláson nem egyeznek az 1972. év végén felvett vagyonmérleg és az állóeszköz-nyilvántartás adatai. Több helyen a felvett leltári jegyzőkönyvek nem a tényleges helyzetet tükrözik. mert a nyilvántartások vezetése rossz és hiányos. Szabadszálláson például legutóbb 1967-ben volt leltározás. A keceli művelődési háznál a kötelező leltározás előírásainak csak részben tettek elegei. Nyilvántartást vezetnek az eszközökről. készletekről, anyagokról, de nincsenek leltárfelvételi jegyek, emiatt a vagyontárgyakat nem lehet ellenőrizni. Ennek tulajdonítható. hogy „találtak” a keceli művelődési házban egy zongorát, egy teljes fúvószenekari felszerelést. körülbelül 60 ezer forint értékben. A dunavecsei művelődési házban „el fekszik” hat hegedű, egy harmonika, egy szakszofon, klarinét, dobfelszerelés. Felsőszentivánon egy Ad- mira típusú, Ifi milliméteres filmfelvevőgépet találtak stb. Ha már ilyen zavarosak a nyilvántartások, nem nehéz következtetni a vagyonvédelem színvonalára sem. Ügy tűnik — legalábbis a vizsgálati anyag alapján —, hogy egyes művelődési házakban előszeretettel nyúlnak a selejtezés lehetőségéhez. Selejtezés — korlátlanul Legtöbbször meg sem indokolják, hogy mit, miért kellett selejtezni, az ellenőr pedig För- heti a fejét. Kerekegyházán például a kiselejtezett anyagok sorsa ismeretlen. Szabadszálláson úgyszintén, azzal az eltéréssel, hogy itt az 5346 forint értékű selejtből egyetlen egy rádióról tudtak: A többi sorsa ismeretlen. A legnagyobb arányú — ugyancsak meg nem indokolt — selejtezést Kiskunmajsán, az ottani művelődési házban hajtották végre 1972-ben. Itt kiselejteztek egy televíziót, egv bil- liárdasztalt, egy Béke garnitúrát, két aggregátort, egyenruhákat. 900 darab széket és ti darab kályhát, összesen 177 ezer 931 torint értékben. Ezenkívül hozzácsaptak még 14 ezer 200 forint értékű játékot és egyéb apró fogyóeszközt. Miért volt erre szükség? Idézzük a vizsgálati megállapítást: „Ilyen nagymérvű selejtezésre azért került sor, mert a lenti tárgyak egy része már az átvételnél sem volt meg. tgy például a Béke garnitúra, a nyolc darab kályha és a székek egy része. Ez esetben nemcsak az elhasználódás, hanem a hiányok eltüntetése miatt selejteztek .. A javaslatok Csupán néhányat a megoldási javaslatok közül. A múzeumokat illetően szükségesnek tartja a munkabizottság valamennyi múzeumra vonatkozóan a munkaterv felülvizsgálatát, a veszélyeztetett anyagok soron kívüli konzerválását, a restaurá- lorműhelyek mielőbbi fejlesztését, a helytörténeti gyűjtemények működésének szabályozását. S ami nem utolsó: a megyei tanács a pénzügyi ellenőrzéseknél képviseltesse magát a múzeumoknál. A művelődési otthonok eseté* ben pedig azt javasolják az ellenőrök. hogy a támogatások fel- használásánál jobban vegyék figyelembe a lakosság igényeit, s a pénzt célmeghatározással adják oda. A társadalmi tulajdon védelme pedig megkívánja a fokozott ellenőrzést, illetve a felelősségre vonást is. Gál Sándor Válaszolnak az illetékesek Lapunk április 28-i számának Olvasóinké a szó rovatában jelent meg a Bátmonostoron lakó Szabó János panasza Mi történt a metszöollóval? címmel. Levélírónk szóvá tette, hogy a gyümölcs- és szőlőtermesztés nélkülözhetetlen kézi szerszámának, a fák és a tőkék fölösleges hajtásainak levágásához használt metszőollónak gyenge a rugója, tompa az éle, könnyen hajlik a nyele. vagyis nem megfelelő a minősége. A panaszra írásban válaszolt a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet főosztály vezetője, Kuntz Ernő. A többi között arról informált, hogy hazánkban jelenleg 10 féle metszőolló van forgalomban. Valamennyi típus az engedélyezett szabvány szerint készült, mégis előfordulnak gyártástechnológiai hiányosságok. Most például két eltérő gyártmányú olló szilárdságát ellenőrzi az intézet fizikai anyagvizsgáló laboratóriuma. (Postai címe: 1088 Budapest, VIII. kér. József krt. 6.). Ide kell eljuttatnia Szabó Jánosnak a szóban forgó kézi szerszámok egyik hibás darabját, amelynek használhatóságáról minősítést készítenek a szakemberek, s indokolt esetben javaslatot is tesznek a hasonló panaszok megelőzését célzó intézkedésekre. A főosztályvezető végezetül arról tájékoztatott, hogy a metszőollókat előállító vállalat rendszeresen foglalkozik a minőség javításával, s ennek eredményeként rövidesen árusításra kerül az új élkialakítású, rendeltetésének jobban megfelelő, nagyon praktikus kézi szerszám, a Badacsony nevű metszőolló. * Ot család vizet kér címmel június 9-i lapszámunkban közöltük Bodor Péter tiszaalpári lakos sorait. Olvasónk szomszédai nevében sérelmezte, hogy évek óta megoldatlan az Esze Tamás utca közművesítése. A község e részén mind több lakóház épül, tulajdonosai azonban csaknem fél kilométernyi távolságból — ott van ugyanis a legközelebbi közkút — kénytelenek cipelni naponta a főzéshez, mosáshoz és tisztálkodáshoz szükséges vizet. E sorokra levélben reagált a Tiszaalpári Nagyközségi Tanács vb-titkára, Biczók Mihály. Mint írta. az Esze Tamás utca telkeinek értékesítése öt éve kezdődött meg. Eddig kilenc házhely talált gazdára, s a tulajdonosok többsége már felépítette új otthonát. Az ottani lakóknak tehát jogos az igényük a terület kommunális ellátottságára vonatkozóan. Mivel a településfejlesztési keret, sajnos, eléggé korlátozott. az említett utcában még csak a villamosításra kerülhetett sor. Az idén viszont már, lehetőség nyílik a vízhálózat jelentős bővítésére is. Ez ügyben május 30-i ülésén hozott határozatot a helyi tanács végrehajtó bizottsága. Minden remény megvan arra, hogy a kivitelező, az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat rövid időn belül elvégzi az Esze Tamás utca közművesítést munkáját. Ezt követően pedig az érdekelt családok is bevezettethetik a vizet lakásaikba. Munkahelyi testnevelés A Savaria Cipőgyár körmendi gyárában a dolgozók kezdeményezésére, kívánságára bevezették az aktív pihenőt, a munkahelyi testnevelést. Ezer dolgozó kapcsolódott be a mozgalomba. A délelőtti műszaknak 11 órakor, a délutáni műszaknak pedig 19 órakor tartják meg az aktív pihenést jelentő testmozgást. A dolgozók frissebben, élénkebben folytatják a munkát. SZEDIK A MAGYAR TEÁT — Megkezdődött a Duna menti erdő szedreseiben a „teaszüret”. A friss lomb a Herbária bajai telepére érkezik, ahol feldolgozzák. A feldolgozó üzem az idén 15 vagon nyerslombot vár. A leveleket pácolják. cikóriakávéval színesítik majd préselés után osztályozzák. Ebből készül a plantatea, melyből a kereskedelem évente 3—4 millió csomaggal rendel. (5.) — De miért csak befelé szívja a levegőt? Láthatod, hogy a szél egész idő alatt egy irányba fúj — néztem Nikolára. — Aj-Tojon erősen nagy. Azért tízezer évig beszívja a levegőt, tízezer évig kifújja... No lám, tanúja vagyok egy új legenda születésének. — Ostobaság! Menjünk, Nikola, aztán magad is látni fogod, hogy nincs ott semmiféle Tojon. Nikola azonban csak rázta a fejét és nem mozdult. — Jössz? — Erősen félek. Azért ne menj te se! — figyelmeztetett. Nem tudtam, mitévő legyek. Egyedül kockázatos - lett volna elindulnom. Az az angol nemhiába mondhatta, amit mondott. Előre nem látható veszélyek leselkedhetnek rám. De feltámadt a becsvágyam. Ha nem megyeik tovább, Nikola még azt hihetfÁ hogy én is hiszek ebben az ostoba orrukban. — Ha nem, hát nem! Akkor egyedül megyek! — jelentettem ki határozottan, s megindultam felfelé a hegyoldalon. Hátszéllel elég könnyen haladtam. — Ne menjél! — kiáltott utánam Nikola. — Ne menjél! Vissza se nézve folytattam az utam. A sziklák egyre magasabbak és meredekebbek lettek. Hamarosan elfáradtam, lassabban haladtam. Az egyik meredek kapaszkodó előtt megálltam, hogy kifújjam magam, amikor szu- szogást hallottam a hátam mögül. Visszafordultam. Nikola állt előttem, széles jókedvvel mosolygott, elővillantak szabálytalan fogai. — Mész te, mész én is. Azért — jelentette ki értetlen arcom láttán. — Derék ember vagy, Nikola — mondtam örömmel. Kiabálnom kellett, mert úgy süvöltött és fütyült a szél, hogy csak nagy nehezen értettük egymás szavát. — Nem félsz, Nikola? — Azért erősen félek. Gyerünk! Felkapaszkodtunk a sziklákon. Nemsokára lerepült a hátamról a szélzsák. Nikola utána akart ugrani, de visszatartottam. Ügy sincs rá szükség ilyen szélben. Nikolát viszont ez az őrült szél még lesodorja a szakadékba. — Gyere, kapaszkodj belém! Menjünk együtt! — kiáltottam a jakutnak. összelőgódzkodtunk. s egymást támogatva folytattuk az utat. Jól hátra kellett dfelnünk, de még így sem tudtunk mindig megállni a lábunkon. Elestünk, s csak nagy nehezen lápászkodtunk fel. A szél úgy a földhöz lapított, mintha homokzsákokat raktak volna ránk Patakokban folyt rólunk a veríték, kimerültünk. Már megbántam hebehurgyaságomat, de nem akartam visszafordulni. Közel jártunk a csúcshoz, s megfogadtam magamban, hogy csak megnézem, mi történik a túloldalon, aztán indulunk is vissza. Nem kísértjük tovább a sorsot. Az utolsó, nem túl nagy távolságot hason csúszva tettük meg a csúcsig. Olyan sűrű és nehéz volt a szél, mintha az óceán mélyén lennénk, és több száz tonna viz súlya nehezedne ránk. Becsuktuk a szánkat, fuldokoltunk, nehezen lélegeztünk, mint az asztmások. Tudtam, hogy a hegygerincen még hevesebb lesz a szél. Nehogy valami szakadékba sodorjon bennünket, elővigyázatosan kinéztem a sziklák között egy mélyedést. s arrafelé kúsztam, hogy a kiszögellések mögé bújva haladjunk tovább. Szerencsésen végigkúsztunk a keskeny mélyedésen, s végre feljutottunk a gerincre. Kidugtam a fejemet és lenéztem. Meglepő látvány tárult a szemem elé. Holdkráterre hasonlító, hatalmas katlan volt alattam. Ám leginkább az lepett meg, hogy olyan sima volt a fala, mintha lecsiszolták volna. Egyetlen kő, egyetlen kiszögellés sem látszott benne. Tökéletesen sima tölcsér volt, s mélyen lent, pontosan a közepén meghökkentően szabályos átmérőjű kerek lyuk tátongott. Vajon természetes eredetű ez a csiszolt tölcsér, meg ez a geometriailag szabályos lyuk a kráter aljában? Aligha. Nikola egyik kezével belekapaszkodott a szikla kiszögellésébe, a másikkal pedig mutogatott valamit, kiáltott is, de sehogysem értettem. Inkább a jelzett irányba néztem. Égy fatörzs repült el a kráter fölött, olyan szabályos kört írva le, mintha légörvény forgatna. Meredten figyeltük a fát. Szabályosan körözött, minden kör kisebb és alacsonyabb volt, közben a sebessége egyre gyorsult. Afféle Malslröm-örvény (Malström-örvény — a Norvég- tengerben,’ Lofoten környékén képződő, árapály által okozott' örvényszerű tengeráramlás) volt. csak légörvény!... Néhány kör után elnyelte a fatörzsét a kráter mélyén sötétlő akna. Üjabb rejtély! Nem volt kétséges többé, hogy a szél valahová a föld alá fúj. Ám ez legalább olyan érthetetlen és értelmetlen volt, mint Aj-Tojon orrlika. „De hol van a másik lyuk, amelyiken kijön a levegő? ...” Figyelmemet újabb jelenség kötötte le. A csúcsról levált egy óriási, legalább egytonnás szikladarab. De nem zuhant alá, ahogy természetes lett volna, hanem a kráter felületének mintegy kétharmad részében spirál- volnalban repült, mielőtt elérte az alját és eltűnt az aknában. „Micsoda szélerősség kell ehhez!” — gondoltam, és önkéntelenül megrázkódtam, amint a szikla helyébe képzeltem magamat. Egészen rendkívüli, rejtélyes természeti jelenség előtt álltunk, s bár nem hittem az isteni „orrúkéban”, már nagyobb tisztelettel gondoltam a mitoszteremtő Nikolára: ötletében jókora igazság volt. Valamilyen csodálatos „lyukat” fedeztünk fel a föld kérgén, mely elszívja a felszínről a levegőt. „Ez a közlés óriási szenzációt kelt majd a tudományos világban” ■— villant fel bennem a hiú gondolat. Csakhogy most nem volt időm ilyesmin töprengeni. Hogyan szabaduljunk ki ebből a légörvényből? A lehető legóvato- sabban fél kezemmel elengedtem a sziklát és megérintettem Nikola vállát, intettem neki. hogy forduljon vissza. Éppen azon töprengtem, hogy miért nem dugul el a lyuk, amikor olyasvalami történt, ami nyomban kisöpört a fejemből minden gondolatot. Nikola túl gyorsan és óvatlanul engedte el mindkét kezével a sziklát, és a sűrű légtömeg gyors iramban taszította lefelé a kis teraszról, amelyen hasaltunk. Alig tudtam elkapni a lábát, de máris rémülten éreztem, hogy vele csú- szok én . is a kráter felé. Megpróbáltam csizmám orrával belekapaszkodni a gödrökbe, de hiábavaló kísérlet volt: nem lehetett bennünket megáldani. Nikola teste félig már a levegőben lógott. A szél belekapott a hátán levő tarisznyába, és mert a szíj még tartotta, vízszintesen lebegett a feje előtt. A következő pillanatban Nikola egész teste a szakadék fölött lebegett. Rángatta a lábát, mintha ki akarná szabadítani a kezemből Nem értettem, mit akar. Aztán kínlódva felém fordította a feiét. — Hagyjál! — kiáltotta. (Folytatjuk)
