Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! lutazott hazánkból Pierre Messmer A felelősség francia miniszterelnök évszaka PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxvni. évf., 169. szám Ára: 90 fillér 1973. július 21.. szombat Segítenek az egyetemisták Híven a tisz­teletre méltó vállalásukhoz, a Budapesti Műszaka Egye­tem hallgatói az idei nyá­ron négy he­lyen a megyé­ben : Baján, Kecskeméten, Kiskunfélegy­házán és La- josmizsén ve­szik ki részü­ket az önkéntes építőtáboro­zásból. Ezúttal Lajosmizsére látogattunk el, ahol az általá­nos iskola tő- szomszédságé- - bán a felvonu­lási munkála­tokkal lénye­gében megkez­dődött a me­gye újabb, 260 személyes diák­otthonának az építése. A tágas is­kolaudvar ka­puhoz kpzel eső szélén elő­ször is a fel­vonulási épület vasváza vonta magára a fi­gyelmünket. Méginkább azonban a sze­relésével a ma­gasban verej­tékezve ügyes­kedő fiatalem­berek. Kissé távo­labb a lányok népesebb csoportja serénykedik. Már amennyire a bénító hőség -engedi. Ketten-hárman neki-ne- kilendítik lapátjúkat a mésztá­roló gödör alján maradit görön­gyöknek és elnehezedett mozdu­lattal a partra dobják. Időközön­ként kifújják magukat egy ki­csit: S e szünetekben egymás tréfás biztatása közben jut egy- egy hirtelen pillantás a tenye­rekre is, amelyeken bizony ott vannak már a „tűzkeresztségen” való átesés bizonyítékai: a vér­aláfutásos hólyagok. Hiába, az író- és rajzoló szerszámokhoz szokott puha kezeknek edződ­niük kell a lapát nyeléhez! A gödör túlsó végén kissé élén- kebb a ütem: a parton álló lá­nyok kezéből repülő téglát szak­avatottan kapdossák a mésztáro­ló „bélelésével” foglalatoskodó társnőik. Olykor azonban a kö­rükben is előtör a sóhaj: pfű, ■csak már egy picikét enyhülne ez a pokoli hőség! Pierre Messmer, a 'Francia Köztársaság miniszterelnöke — aki Fock Jenőnek, a Miniszter- tanács elnökének meghívására hivatalos látogatást tett hazánk­ban — a kíséretében levő sze­mélyiségekkel együtt pénteken reggel elutazott Budapestről. A francia vendégeket a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen bú­csúztatták. A búcsúztatáson megjelent Fock Jenő, továbbá Bondor Jó­zsef építésügyi- és városfejlesz­tési, dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi, Péter Já­nos külügyminiszter, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnö­ke, dr. Beckl Sándor, dr. Csikós Nagy Béla, dr. Dabrónaki Gyu­la, Dégen Imre, Miklós Imre ál­lamtitkárok, dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyettes, Mód Péter, hazánk párizsi nagy­követe, valamint politikai élé­tünk több más vezető személyi­sége, a magyar néphadsereg tá­bornoki karának képviselői. Gérard Amanrich nagykövet­tel az élen ugyancsak ott vol­tak a Francia Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének diplo­matái, jelen volt Sztrasimir Iliev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője is. A francia miniszterelnök 1973. július 18—20-a között tett láto­gatásáról pénteken közös közle­ményt adtak ki. A közlemény­ben megállapítják, hogy a tár­gyalások szívélyes légkörben folytak le és azt mutatták, hogy a két kormány nézetei sok kér­désben nagyon közel állnak egy­máshoz. Megelégedéssel nyug­tázták, hogy megnyílt az európai biztonsági és együttműködési ér­Pierre Messmer francia miniszterelnök, a Ferihegyi repSlőtéren elbúcsúzik Fock Jenőtől, a Minisztertanács elnökétől (MTI-fotó — KS.) tekezlet és kifejezték azon szán­dékukat, hogy aktívan hozzá kí­vánnak járulni az értekezlet má­sodik szakaszának munkájához. A francia miniszterelnök és a magyar kormány elnöke megál­lapodott abban, hogy minden le­hetséges területre kiterjesztik a két ország közötti együttműkö­dést. Pierre Messmer meghívta a magyar kormány elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Fran­ciaországban. Fock Jenő a meg­hívást örömmel elfogadta. (MTI) Losonczi Pál fogadta Pham Van Dongot Befejeződtek a magyar-vietnami tárgyalások Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke pénteken az Országházban fogadta Pham Van Dongot, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. Mivel a táborparancsnok tisz­tét betöltő Nagy Máriának éppen intézkedni valója akadt, a kivite­lező ÉPSZER vállalat fiatal tech­nikusa, Csekei Tibor szegődött a segítségünkre a következő felvi­lágosítással : — A negyvenkilenc — ősztől kezdve másodéves — egyetemis­ta július elsején érkezett és a hónap végéig veszi ki részét itt a termelési gyakorlatból. A sík terepet vették birtokba, s elég jól haladunk a felvonulási munká­latokkal. Kedden megtörtént az épület helyének kitűzése, s rö­videsen megkezdjük az alapo­zást. Had említsem meg, hogy a kollégium terveit is a Budapesti Műszaki egyetem készítette, azok alapján dolgozunk. A mos­tani turnust augusztus elsején — ugyancsak egy hónapi időtartam­ra — az egyetemi diákok újabb csoportja váltja flel. (Tóth Sándor felvételei) A szívélyes baráti találkozón jelen volt Marjai József külügy­miniszter-helyettes. Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes, Jakus Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság hanoi nagy­követe, illetve Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, minisz­terelnök-helyettes, Nguyen Co Thach külügyminiszter-helyettes, Tran Sam nemzetvédelmi mi­niszterhelyettes és Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykövete. Pénteken délután befejeződ­tek a magyar—vietnami tárgya­lások, amelyeket követően ma­gyar—vietnami közös közleményt és egyezményt írtak alá az Or­szágházban. A dokumentumokat Fock Je­nő, az MSZMP PB tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, illetve Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Le Thanh Nghi miniszterelnök­helyettes írta alá. Az aláírást követően Fock Je­nő és Pham Van Dong beszédet mondott. * Pénteken a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának székházában szolidaritási ünnepséget tartottak a MNOT, a Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketa­nács rendezésében. A találkozón részt vett Erdei Lászlóné. a MNOT elnöke, Sebestyén Nán- domé, a Béketanács főtitkára, S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára. A szolidaritási ünnepségen Duschek Lajosné, a MNOT alel­nökié üdvözlő szavaiban külön szeretettel köszöntötte a varidégek között Hoang Cuongnak, a VDK nagykövetének feleségét és Nguyen Tnanh-t, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivőjét. Szólt arról, hogy a magyar asz- szonyokat, feleségeket, édesanyá­kat, leányokat szoros barátság fűzi a vietnami nőkhöz. Nagy tisztelettel tekintenek rájuk, akik a harcokban, s most, a békés új­jáépítés nehéz kezdeti szakaszá­ban is példamutatóan helytálltak és helytállnak. A haza független­ségéért szabadságáért vívott hősi harcuk közben nagy szeretettel gondoskodtak családjukról, az új nemzedék felneveléséről is. A majgyar nők szavukkal és tetteikkel egyaránt kifejezték szolidaritásukat a , vietnami nép hősi harcával, s a két ország nőszervezetei között már régóta állandó, rendszeres kap­csolat áll fenn. A magyar nők eddig is és a jövőben is részt vállalnak vietnami társaik hely­zetének megkönyítésében. Du­schek Lajosné az ünnepség kereté­ben átnyújtotta a vietnami nép képviselőinek a magyar nők test­véri szolidaritását jelképező 40 szülésznőtáskát. Az ajándékért a VDK budapes­ti nagykövetének felesége mon­dott köszönetét. Ezt követően a találkozón felszólalt S. Hegedűs László, aki felelevenítette azokat az emlékeket, élményeket, ame­lyeket az elmúlt hetekben tett vietnami látogatása alkalmával szerzett a Hazafias Népfront de­legációja. Fock Jenő és Pham Van Dong aláírja a magyar—vietnami tár­gyalások okmányait. (MTI-fotó: Szebellédy G. felv. — KS.) A felelősséget nem lehet egyet­len évszakhoz kötni. Különösen nem azt, amelyet gyermekeinkért, a fiatalok életéért, testi épségéért, egészséges fizikai és szellemi-er­kölcsi fejlődéséért érzünk. Mégis > ez az évszak, a nyár az átlagos­nál is fokozottabb figyelemre, kö­rültekintésre. óvatosságra int mindenkit, elsősorban a szülőket, a munkahelyi vezetőket, a gyere­kekre közvetlenül felügyelő em­bereket. Az olvasó már bizonyára tudja, hogy miért adunk ilyen nagy hangsúlyt a felelősségnek. A saj­tó. a rádió, a televízió naponta tájékoztat bennünket a legszomo­rúbb eseményekről, olyan tragé­diákról, amelyeket el lehetett vol­na kerülni, meg lehetett volna akadályozni, és előzni, csupán valamivel nagvobb felelősségre, gondosságra lett volna szükség. Nem tudunk országos és megyei adatot arra vonatkozóan, hogy a nyár eddigi heteiben hány általá­nos és középiskolás, hány ipari tanuló lelte halálát a vizekben. Nem gyűjtöttük össze azoknak a névsorát sem. akik közúti baleset áldozatai, vagy — szerencsésebb esetekben — sérültjei lettek az el­múlt hetekben, hónapokban. Nem azt akarjuk ezzel monda­ni. hogy zárjuk be a gyerekeket és ne engedjük őket fürdeni, sza­ladgálni, kirándulni. Erre szük­sége van a fejlődő szervezetnek, a „csikó természet” megköveteli, hogy kitombolhassa magát. Nagy élvezet és öröm a szabad vizek­ben való fürdés, a csónakázás, a nyári kerékpározás, a labdázás, de nekünk, felnőtteknek, élettapasz­talattal rendelkező szülőknek kell ügyelnünk arra. hogy ezek az örömök ne vezessenek tragédiá­hoz. ne okozzanak pótolhatatlan veszteséget, egy életen át be nem gyógyuló lelki sebeket. Okosan, türelemmel, vagy ha kell kemény szigorral hozzuk tudomására a fiataloknak, értessük meg a gye­rekekkel, hogy egyedül nem me­hetnek csónakázni, nem szabad fejest ugrálni a folyókba, tavak­ba annak, aki nem tud úszni. Sokszorosan tilos kerékpárral szá­guldozni a városok útjain, az or­szágutak szürke sávjain. Tisztában vagyunk vele, hogy eléggé ismerősen hangzanak ezek a figyelmeztetések, hiszen évek óta újra és újra ismételjük min­den fórumon. Sajnos, azonban úgy tűnik, hogy süket fülekre talál az intő szó. Sajnos, az sem ritka eset, hogy a felnőttek szabadjára hagyják a tizenéves fiatalokat, akik — mert nem ismerik a ve­szélyt — egymással versengve túl akarnak tenni társaikon. A nyár azonban nemcsak olyan veszélyeket jelent, amilyenekről írtunk. Ezer és ezer fiatal dolgo­zik különböző munkahelyen, ahol gépek, szerszámok, nyersanyagok, több tonnás súlyok között és alatt járkálnak, munkálkodnék. Igaz, őket előzetesen oktatásban része­sítik, de ez — ugyancsak a ta­pasztalat igazolja — legtöbb eset­ben kevésnek bizonyul. Mert a legokosabban megfogalmazott óvórendszabály sem válik vérévé senkinek egy-két hét, vagy egy hónap alatt. Tudjuk, az üzemek­ben. táborokban és minden olyan munkahelyen, ahol fiatalokat fog­lalkoztatnak. nem őket teszik a veszélyes helyekre. Ezt nem is szabad. Azzal is tisztában va­gyunk, hogy az üzemszerűen szer­vezett munkahelyeken jóval ke­vesebb baleset történik, mint a fiatalok „szabad foglalkozásain”. Bőnek ellenére nem árt figyel­meztetni az ott dolgozó idősebb embereket, a szocialista brigádok tagjait, hogy érezzék kötelessé­güknek az idényben foglalkozta­tott diákok gondozását, a velük yalú törődést. Persze nemcsak a gyerekekért aggódunk, mert példák sora bizo­nyltja, hogy sok felnőtt Is „tud” olyan felelőtlen lenni, mint a ti­zenévesek. De kövessünk el min­dent, hogy a fiatalok ne róluk vegyenek példát | A telek-, lakás- és I üdülőtulajon szabályo­zásáról szóló rendelet > végrehajtása Ä,■, Amikor még nem dür- i rennek a puskák... 4. oldal Heti rádió- és televí- ziótnűsor 5. oldal A mi otthonunk 7. oldal | Gyorsjelentés az egye­temi főiskola felvételi ! vizsgákról IM • A ssőrmékockák válogatása és szabása Kecske' máién. Nyári bundák A bundák iránti kereslet nem. ezekben a napokban szökik fel. Az előállításuk viszont folyamatos, hogy időre az üzletekben legyenek. Bács -Kiskunban két helyütt is foglalkoznak a sorozatgyártással. A Kecskeméti Háziipari Szövetkezetben az idei év hozta meg tu igényt a nagyobb mennyiségű szállításra. Míg tavaly mindössze nyolc­van bundát adtak át a kereskedelemnek, 1973-ban már ennek a tíz­szeresét készítik el a szücsrúszlcgben. Az apró szőrmedarabkákból 2x1,20 négyzetméteres táblákat varrnak össze, amelyek a készt*~mék alapját adják. A községek közötti legnagyobb ipari szövetkezetben, Mélyhűtőn pedig 14 ezer müszörmekabátot készítenek. A munkát néhány hó­napja kezdték a Szegedi Szabó Szövetkezet megrendelésére, ahonnan leszabva érkezik az alapanyag. A temékek női, kamasz és férfi mé­reteket fognák át, s az olcsóbb ruházkodást szolgálják. H. F. • Mélyhűtőn varrják a „sfegedl bandákat”. (Tóth Sándor (elvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents