Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

1973. július 3. • PETŐFI NÉPE • 5

KECSKEMÉTEN JÁRT FŐISKOLÁBA

A Galilei-kör elnöke

Az olasz munkások vére sem segített. A leukémia elsorvasztotta a nyolc esztendeje Olaszországban dolgozó magyar forradalmár, Sisa Miklós szervezetét. A milánói elvtársak friss vére csak hetekkel hosszabbította meg szűkre szabott idejét.

A hajdani pápai, kecskeméti, budapesti diáknak, a Galilei-kör volt elnökének, a római szovjet követség sajtóreferensének temetésén összegyűlt ismerősök, harcostársak tudták, hogy kivételes képességű embert búcsúztatnak. Itáliában is bizonyította az új iránti fogékonyságát, azt, hogy mind pontosabban látja a kor fejlődésirányát, a társadalom valódi mozgatóerőit Feleségével együtt részt vett az olasz kommunista párt alapító livornói kongresszusán.

Idén lenne nyolcvan esztendős. Mulasztást pótolunk nagyszerű életművének felidézésével.

Három év a jogakadémián

Nem volt hiány kitűnő képességű radikális szellemű ifjak- ban a huszadik század elején a kecskeméti jogakadémián. Egymással versengtek, hogy ki 'tud nagyobbat szippantani a legfrissebb eszmeáramlatokból. Okosak, merészek voltak, telve társadalmi felelősségtudattal, azzal a vággyal, hogy aktívan részt vegyenek a korhadt társadalom átformálásában. Többen .már „priuszosan” érkeztek a középiskolákból. Tóth Lászlónak az volt a: bűne, hogy rendszeresen látogatta a munkásotthont. Sisa Miklós azt merészelte mondani a nagy hírű pápái gimnáziumban, hogy Ady Endre a kor legnagyobb költője. Elnézték vétkeiket, mert úgy vágott az eszük, mint a borotva és csillapíthatatlan szomjúsággal szívták magukba a tudományokat. A dunántúli tanító fia 19 éves korára tűrhetően megtanult angolul, németül, franciául, de nem jött zavarba, ha latin vagy görög szöveg került eléje. Kecskeméten akkor figyeltek fel nevére, amikor 75 oldalas dolgozatával elsős létére megnyerte az iskolai pályázatot. (A darwinizmus és a filozófia viszonyát taglalta.)

Erős szociáldemokrata párt- szervezet dolgozott akkoriban Kecskeméten, a jogakadémia több tanára a polgári radikáliz- mus hívei közé tartozott. A kedvező körülmények elősegítették Sisa Miklós képességeinek gyors kibontakozását, nézeteinek tisztázódását.

Az újságíró

Kitűnő újságíró, csak úgy mellékesen. Tóth Lászlóval és Hajnal Józseffel társulva egy esztendőn keresztül olyan színházi hetilapot szerkesztett, hogy találó megállapításait ma is ámulva olvassuk. „Herczeg Ferencnek nem az a baja, hogy nem tud írni, hanem sekélyes a filozófiája és ezért érezzük léhának, unalmasnak, újat nem mondónak.”

Bekapcsolódik a Szekfű-vitá- ba, történelmi materialistának vallja magát, és állást foglal a tudományos kutatás szabadsága melléit. A Magyar Alföldben és más lapokban közzé tett' írásaiban a fennhéjázó militaristákat, a vidéki dilettantizmust ostorozta. Egyik-másik cikke vitatható, de annyi bizonyos, hogy indítékai nemesek, szemlélete merész, mindent az ész ítélőszéke előtt mérlegel. Élete folyamán több újságot is szerkesztett. (Az Ébredő Ifjúság címűt Kecskeméten, a Szabad Gondolatot Budapesten stb.)

Szövetségben Károlyi Mihállyal

Pozsonyi, budapesti egyetemi éveiben személyesen megismerkedik a hazai progresszió legjobbjaival. Tekintélyére jellemző, hogy már 1915-ben a Galilei- kör vezetőségi tagja, majd három térni szervezet elnöke. Noha kezdetben nem csatlakozott egyértelműen a haladó gondolkodású egyetemistákat tömörítő egyesület forradalmi szárnyához, mégis hozzájárult a kör balrato- lódásához.

Hatással volt gondolkodás- módjára Szabó Ervin és a budapesti nagyüzemi . munkásság. Egyre inkább a béke mielőbbi megteremtését tartotta a legfon- tosábbnak. Ezért összeköttetést keresett és talált Károlyi Mihályhoz. Kevesen látták Sisa Miklósnál világosabban egy vesztes háború , következményeit. (A kecskeméti Tóth L,ászló is a kevesek közé tartozott.)

A rendőrség azonnal lecsapott a szervezkedésre. Maga Krecsá- nyi Kálmán főkapitány-helyettes vezette a nyomozást. Dokumentum értékű összefoglaló jelentésére az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában bukkantam. Ebben leírja, hogy Sisa előadásaiban — bizonyos feltételekkel — osztályharcot javasol a béke érdekében. „Tanúk állítása szerint dr. Sisa Miklós ezen felolvasásaiban, utcai tüntetések szervezését és a fokozott gazdasági harc szükségességét is hangsúlyozta. Ennek az eszmének a propagálására Sisa igyekezett megnyerni Károlyi Mihály grófot és a szociáldemokrata párt vezetőségét.”

A továbbiakban részletesen ismerteti, miként válaszolt Károlyi a javaslatra,, a Galilei-kör elnöke mikor, mit tárgyalt a szociáldemokrata politikusokkal. Majd szemére veti Sisának, hogy 1917 őszén Tartós békét akarunk címmel illegális röplapot szerkesztett és terjesztett.

A börtönben

Négynapos házas, amikor 1918. január 14-én letartóztatják. A Conti utcai fogházban, majd a „Gyűjtőben” őrzik. Csak az őszirózsás forradalom előtt szabadul: a militarista körök

benne látták egyik legveszedelmesebb ellenfelüket. Előzetesen — január 12-én — feloszlatták a „hadi érdekek veszélyeztetése és a fennálló társadalmi rend felforgatására irányuló törekvések miatt” a Galilei-kört. A rendőrkapitány Sisa Miklóssal közölte a határozatot, amit az elnök „tiszteletlenül fogadott”.

A proletárdiktatúra megdöntése után emigrált, öccse levelében közölt visszaemlékezései szerint a börtönben magabiztosan, öntudatosan viselkedett és várta a rendszer összeomlását. Itt említjük meg, hogy forradalmi gondolkodású hitvesét Blüh Júliát is bebörtönözték 1918 januárjában.

Közben tanulmányok tucatjait publikálja a Szabad Gondolat, a Nyugat és más folyóiratokban. Nézetei ugyan ellentmondásosan, de következetesen a szocialista átalakulás lehetőségeit latolgatják, ezt igyekeznek előkészíteni.-. Véleménye szerint a kapitalizmus felett eljárt az idő és generációjának vállalni kell a változásokkal járó megrázkódtatásokat.

Tudós, szépíró

írásainak, vitairatainak, ter- -vezeteinek elemzése szakfolyóirat dolga. Csak jelzésszerűen: foglalkozik a nemzetközi munkamegosztás problémáival, a munkás- és parasztcsaládok teendőivel, a szovjetek tapasztalataival — az elsők között ismeri fel Lenin korszakos jelentőségét :— az osztályharc formáival, nemzeti sajátosságainkkal, a( nyólcosztályos oktatással stb.

Ellenzi az erőszakot. Amikor a kommunistákat letartóztatják így nyilatkozik: „Pesten embereket nem cselekedeteik.,; hanem politikai nézeteik alapján tartóztatnak le.” Szigorúan ragaszkodik elveihez. Elutasította a számító taktikázást, - a kényszerfegyelmet, a szellemi tunyaságot, a manipulált döntéseket.

A Tanácsköztársaság időszakában főként Fiúméban tartózkodott. Beteg felesége hazaköltözött a szülői házba, vele tartott. Noha tisztséget nem vállalt, nem kapott, mindvégig közvetlen kapcsolatot tartott fenn a proletárdiktatúra több vezetőjével, elsősorban Korvin Ottóval.

1919 szomorú őszén Sisáéknak is menekülniük kellett. Soha nem tért vissza többé hazájába.

Rövid megemlékezésünkben nem szólhattunk jogelméleti munkásságáról, szépirodalmi alkotásairól.

Mindvégig a társadalmi igazságosságot kereste. Ifjúkorában olykor kritikátlanul ötvözte a modernebb eszméket, később mindinkább a marxizmus táján kereste a kibontakozást. Leszámolt a radikálisok illúzióival.

A magyar értelmiség legjobbjai közé tartozik.

Ileltai Nándor

Az Olvasó népért mozgalom

(1,) Az Olvasó népért mozgalom első országos tanácskozására az ötéves évforduló adott alkalmat, helyesebben a tapasztalatok kicserélésének szüksége, mégpedig most, miután a mozgalom az indító és felnövelő író- szövetségtől átkerült a Hazafias Népfront tágabb hatáskörébe. A nyíregyházi tanácskozás másfél napjának még legfontosabb gondolatait is nehezen tömöríthet- jük újságcikkben. A Népfront a teljes jegyzőkönyvet megjelenteti majd a mozgalom mindinkább növekvő tábora számára; a derűs, baráti légkört viszont Darvas József megjegyzése jellemzi. E szerint a kezdet olyan volt, mint Illyés Ozorai példájának egyik jelenete, amikor a honvédek folyton körbejárnak a hegyen, azt a hitet keltetvén, hogy igen sokan vannak. Ebben a mozgalomban is az írószövetség vezetői és néhány lelkes könyvtáros járták körül a honi tájakat, mozgolódásuk zajából sokaságot lehetett sejteni, pedig a sereglés apránként kezdődött, s menet közben növekedett csak. Időközben azonban szerte az országban sokan hallották meg a hívó szót, s az önálló kezdemények, jó ötletek nyomán eredmények születtek. Ezeknek összekapcsolására ma már nem elég néhány fáradhatatlan embernek — elsősorban Fábián Zoltánnak, az írószövetség titkárának — egész országot átívelő szervezőkészsége.

A tréfás biztatás célja, hogy az „ozorai helyzet” valóban megszűnjék, s a mozgalom, mely hosszú távon és sokféle^ módon szolgálja népünk művelődésének ügyét, szétágazzék és megerősödjék. A tanácskozás tehát a vissza- és előre tekintés alkalma volt, az elvégzett munka mérlege, s a további célok betájolása,

A fél évtizeddel ezelőtti indulást felismerés és szükség sürgette: felismerése annak, hogy

— félre az illúziókkal! — még nem vagyunk olvasó nép; s azonkívül az új gazdasági mechanizmus nagyfokú decentrali- zálódást hozott magával, a tanácsok önállóságát is, így az általuk fenntartott könyvtárak anyagi helyzetének teljes függőségét, olykor háttérbe szorulásukat más helyi szükségletek mögött.

Nem véletlen, hogy a mozgalom legfőbb szöveitsegesei a könyvtárosok lettek, hiszen ők észlelték leghamarabb a beszerzési keretek szűkülését, s ők látták legjobban, milyen mértékben nélkülözik egyes rétegek a művelődés legfőbb eszközét, a könyvet. Akciókat szerveztek tehát (pl. „Az első könyv házhoz megy”, „Úttörők az olvasó népért”), amelyekhez felhasználták a gyermekek könyvszeretét és tettre készségét, hogy a felnőtteket ellássák, nekik könyvet vigyenek, hiszen sok ember akad még, aki restell betérni a könyvtárba, idejéből sem futja találj, vagy csak akkor kap kedvet az olvasóra, ha elébe tesznek egy vonzó és érdekes olvasmányt, (így érték el pl. a Somogy megyei Nemesdéden, hogy a köz ség lakóinak 25 százaléka lett olvasó, s a könyv ma is „házhoz megy”, csak már nem az első, hanem a sokadik, mert az öregeknek, betegeknek, kisgyermekes anyáknak az úttörők ma is elviszik.)

Sokfelé megalakultak a helyi művelődési munkaközösségek a társadalmi erők mozgósításának és összekapcsolásának céljával a kultúra minden területén munmérlegen

kálkodva; a helytörténeti szakkörök, s a különféle klubok, kis közösségek — az érdeklődés sokfélesége szerint.

És lezajlottak olvasóversenyek, pályázatok is, mint pl. a „Kell a jó könyv”, s az „Olvasó ifjúság” címűek, melyekhez hasonlót tervez a KISZ és a honvédség a felszabadulás harmincadik évfordulójára a „Hazafi- ság és honvédelem” tárgykörében.

A mozgalom eredményei között könyvelhetjük el, hogy a parasztság egy főre, egy évre jutó könyvvásárlása kimozdult a holpontról: az öt évvel ezelőtti három forintról tizennégy fo- ritra emelkedett, ami arányában akkor is jelentős, ha a könyvek drágulását is figyelembe vesz- szük. Annál is inkább, mert a munkásság a harminchárom forintos átlagról csak harminckilenc forintra emelte vásárlását, s az értelmiség a százhúsz forintos kereten nem változtatott ebben az időszakban. A mozgalom elevensége és hatása, úgy látszik, falun a legerősebb — ott is van rá a legnagyobb szűk- ség. /

(Folytatjuk)

SZÁMOZOTT EMBER SALAIMANDERREL, NAPFEJ ÍJ OROSZLÁN KEREKEKEN

NYELVŐR

Mi fér bele

Jugoszláv képzőművészet Budapesten

Mi tagadás, kíváncsian vártam a találkozást a kortárs jugoszláv festészet jeles képviselőivel. Mi újat tudnak mondani, tudnak-e újat egyáltalán, felemelik a nézőt, vagy földhözvág- ják, gyönyörködtetik, sokkolják, elképesztik, vagy kivülrekesztik a modern fesztészet sokszor bizony követhetetlen tájairól? A belgrádi Modern Múzeum gyűjteményéből válogatott

anyag — kereken 100 kép — most először tekinthető meg Magyarországon, s viszonzásként az év végén Belgrádban rendeznek kiállítást a modern magyar művészet alkotásaiból.

Tény, hogy meglehetősen keveset tudtunk eddig a szomszéd ország képzőművészetéről, ezzel magyarázható a rendkívül élénk érdeklődés is: a Műcsarnokban, jó félórával az ünnepélyes megnyitó előtt már hosszú sorokban álltak a látogatók. A kíváncsiak nem csalatkoztak, az ügyesen válogatott képek valósággal ösz- szefoglalták a különböző művészi áramlatokat, amelyeket amúgyis ritkán láthatunk így együtt és ennyire folyamatosan. Nagyon jellemző az expresszivitás iránti hajlam. De nem marad le a többitől az ezzel ellentétes áramlat, a költői, intim realizmus, amely a harmincas évek „visszatérés a valósághoz” irányzatát idézi és a tárggyal való meghitt kapcsolat a jellemzője. Jól megfigyelhető a háború utáni képzőművészet modern áramlata, az úgynevezett „akciófestészet”, amely újfajta értelmezéssel közelíti az ábrázolandó témához és a vele párhuzamos áramlat, az informel, amely az anyagot teszi mikroszkóp alá. A következő elkülöníthető stílusirányzat, a mögöttes tartalmakat kutató posztszürrealizmus, amely a melankólia, a kegyetlenség és a halál jegyében keres megújúlást, s végül jelentős erőt képviselnek az újkonstruktivizmus hívei, akik szimmetriára/ harmóniára, ritmusra törekedve kívánják a művészetet beilleszteni a modern ipari társadalom folyamataiba.

Már ebből a felsorolásból kiderül, hogy a festmények célja, nem a hagyományos gyönyörködtetés: a néző inkább valamiféle kísérleti, kutató laboratóriumban érzi magát, ahol különböző, bonyolult mószerekkel keresik a társadalomban és az emberben végbemenő változások művészi kifejezésének új formáját és tartalmát. A kísérletekben mindig van valami nyugtalatító, valami hidegen elvont és ugyanakkor kegyetlenül lényegre törő. A csendéletek derűjéhez, a klasszikus formák nyugalmához, a régi festészet ünnepi pompájához szokott néző most éppen ezért idegenül és tanácstalanul érzi magát a komor és nyugtalanító képzőművészeti információk áradásában, a szokatlan, vagy a napjaink valóságát geometriai ábrákká, színképletekké egyszerűsítő jelképek megfejthetetlennek tűnő feladványában, a homályos sejtéseket ébresztő víziók szórón- gatásában.

Hozzám leginkább az intim- és költői realizmust megtestesítő festők: Gvozdenovic, Ljubica Sokic, Tartaglia és Milosavl- jevic — állnak leközelebb: ők

azok, akik a letűnt kultúrák forrásaiból merítve, nagy képzőművészeti kultúrával nyitnak utat a korszerű ábrázolásnak. Egyesítik a trandiciót és az aktuális útkeresést. Különleges helyet foglal el Gabriel Stupica látszólag infantilis rajzaival és lineáris jeleivel. Dimitar Kon- dovski művei a régi ikonok, színeit idézik, de az újgeometrikus irányzat festői: Lázár Vozerevic’ és Aleksandar Tomasevic is szívesen merítenek a népi motívumokból. A neoszürrealisták közül megemlíteném Ólja Ivanjicki nevét, aki a világegyetemben röpködő embert választotta mo- delljéül — képének dme: Számozott ember és egy Salamander — de képén különös módon keveredik a XX. század ridegen tökéletes elgépíesedése a középkor misztikus hangulatával.

Az elmondottakból talán kiderül, hogy a kiállítás anyaga bőséges és sokirányú, ha nem is nyújt teljes átfogó képet a jugoszláv képzőművészetről, megragad merészségével, érzékenységével, a sokfelé keresés izgalmával és a megvalósítás magas színvonalával.

Egy ilyen nagy lélegzetű tárlat után, csöndes, meghitt örömót nyújt az Ernst Muzeum, ahol egy újvidéki művészházaspár mutatkozik a be — szintén először — a magyar közönségnek. Művészetük más jellegű, mint a Műcsarnokban kiállító festőké, de ezzel tovább fokozzák a már megismert jugoszláv képzőművészeti élet mozgalmas-. ságát, gazdagságát. Baranyi Károly festőből lett szobrász és így teremtett magának egy egészen kivételes jelrendszert, új kifejezési módot. Különleges látványt nyújtanak a színesre festett, valósággal gyermeki egyszerűséggel játékossággal, ugyanakkor egy építész, vagy gépészmérnök tévedhetetlen pon - tosságával konstruált szobrai, amelyekben technika, építészet, mechar.izáció és elektrifikácib keveredik az alkotó eredeti fantáziájával és szépség iránti vágyával. Hogyan érvényesülhetnek a szerkezeti hatások a művészetben? Így. Nagyon találó például az Oroszlán c. szobra: fejét Napnak ábrázolta, ’ a sörényét pedig a napkorongból kiáradó sugaraknak. A test maga is olyan, mintegy gépezet. A lábak helyére kerekek kerültek, mivel a gyorsaság jele korunkban a kerék, legyen az autóé, vagy gyorsvonaté. Kakas c. szobra kukoricamorzsoló dugattyúkarjából, fogaskerékfejből és egyéb vashulladékból készült és tökéletes illúziót nyújt.

Gépek, távvezetékek, csőrendszerek világában élünk és most akadt egy művész, aki emberi és állati alakzatokba öltözteti a gépalkatrészeket, a csövek nála őrlikakká, szemekké változnak, a traverzek karok, lábak, törzsek formáit veszik fel a fogaskerekek, a küllők sörénnyé, hajzattá alakulnak. Nem gépi szörnyeket hoz létre, hanem humanizálja a technikát. Művet alkot belőlük.

Bensőséges, halk lírájával bűvöl el felesége, Baranyiné Mar- kov Zlata. Kerámia lapjai az egykori bánáti falvak népi világát idézik. Szobrai egyszerűek, érzelemgazdagok. Jó, hogy végre megismerkedhettünk velük.

V. Zs.

• Baranyi Károly egyik szellemes alkotása, A házasság igája

• Baloldalt: B. Markor Zlata kcránúasorozatának egyik szép darabja: Emlékezés a falumra.

Sikonda

fürdőhelyre?

A felületesség, kapkodás, sőt az eredetieskedés sok torz mondat okozója lehet.

Kezdjük mindjárt néhány példával! „A fényjelzőkészülék részben vagy egyáltalában nem működik.” A közlő ezt akarta mondani; ... vagy csak részben működik, vagy egyáltalában nem. „Ömaga, pontosan egy fuvaros ismerősével negyedéven ként elszállíttatta azt a néhány lapát szemetet, ami háza környékén összegyűlt.” A mondat megfogalmazója bizonyára ezt. akarta közölni: ö hordta e), illetve nem is ő maga, hanem egy fuvaros ismerősével szállítatta el a szemetet. Egyik eredeti mondat sem fejezte ki pontosan a közölnivalót.

Hiba forrása az is, ha két gondolatot egymásba sűrítünk. Bizony ezek suta mondatok! De lássunk belőlük egy párat! „Tarka színképet adnak az egyéb kategóriába sorolt — 42 volt belőlük — ügyek.” Egyszerűbben * és értelmesebben: Az

egyéb kategóriába sorolt 42 ügy tarka színképet nyújt. „Különféle méretű, alsó,, illetve felső részen (falon függeszthető) el-_ helyezhető szekrénysorok.” Ha jól sejtem, ezek a szekrénysorok alsó illetve felső részen helyez-. hetők el, sőt falra is függeszthetők. „A jelentős többletköltséggel járó — ennek fedezésé! az üzemigazgatóság vállalta magára — plusz feladat teljesítése hosszabb időt vett igénybe.” Ezt a két gondolatot két külön /mondattal fejezhetjük ki. Az első maga mondat a két gondolatjel közötti rész nélkül. A második pedig a két gondolatjel közötti rész.

Ugyanilyen suta, de könnyen javítható a következő mondat is: „Kecskeméten immár két

éve húzódik a KRESZ-park építése, amelynek már 100 ezer forint értékű — igaz, társadalmi munkában”— tervet is készítettek.” Mennyivel egyszerűbb lett volna így: ... amelyhez már ezer forint értékű tervet is készítettek — társadalmi munkában. A gondolatjel a javított mondatban jól kiemeli, hogy társadalmi munkában tervezték.

A birtokos -nek rag elhagyása és a feleslegesen kitett vessző akadályozta a Muraközy-szoba megnyitásáról írt riport következő mondatának azonnali megértését: „Az érdeklődők hosszasan tanulmányozhatták a múlt században élt művész, a közönség elől hosszú ideig elzárt alkotásait.” Rögtön , érthető így: a múlt században élt művésznek a közönség elől elzárt alkotásait.

De mi fér bele Sikonda fürdőhelyre. A mondat olyan hosz-. szú, hogy a végére elfelejtjük, hogy mi volt az elején, azért mosolygunk rajta. „A kétnapos programba a verseny két fordulóján, az eredményhirdetésen, ünnepélyes díjkiosztáson kívül három fiatal vendégművész ária- és dalestje, valamint félnapos kirándulás is belefért a közeli Sikonda fürdőhelyre.” Javítsuk a mondat végét! „...valamint a közeli Sikonda fürdőhely; e tett félnapos kirándulás is belefért." így már érthető! "W • '» * ' *Rlss István