Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

1973. június 12. • PETŐFI NÉPE • 3 HEGYEN-VÖLGYÖN PARASZTLAKODALOM II. Menyasszonyok az ezeréves faluban Kapaszkodunk felfelé, s az út egyre keskenyebb. A falusi utca öreg házai között épp. hogy elfér az autóbusz. De a „sofőrtudo­mány” bemutatására még csak azután lesz szükség. Egy nagyob­bacska patakot keskeny, korlát nélküli rozoga fahíddal keresztez az út, méghozzá közvetlenül előt­te és derékszögben lehet csak ráf fordulni, a busz háromszor-négy- szer is visszafarol. a vezető köz­ben a kormánnyal manőverezik, s noha csak a dupla kerekek bel­ső fele marad a deszkák végein, átjutunk valahogy. Mind a ti­zenhat menyasszonnyal.. . Mert a vőlegényeket ezen a na­pon egy másik járat Kranjba vit­te — mulatozás közben elősegí­tendő az összebarátkozást. Az utolsó pár száz métert már gyalog tesszük meg. A kora nyá­ri díszbe öltözött alpesi hegyek megelevenednek, az út mentén népviseletbe öltözött legények fű­részelik a fát. ékekkel, bunkók­kal hasogatják a rönköket, más­hol a derékig érő füvet kaszál­ják. amott a száradó rendet lá­nyok villázzák. Eredeti és korhű minden moz­dulat. A hegytetőén kis épületcsoport: emeletes alpesi ház. homlokzatán a védőszent domborművével, paj­ta. istálló, s egy kis templom, amelynek harangjain fakalapá­csokkal csalják elő a zenét, pat­togós polkákat játszik a rézfúvós zenekar, de ha elhallgat, rögtön megszólal az elmaradhatatlan harmonika, a mozsárdurrogást a környező hegyek visszhangozzák, az asztalok fehér abroszai való­sággal vakítanak a magaslati fényben, több mint 1200 méter magasban vagyunk ... A falut, amelyen átjöttünk, Skofja Lokának nevezik, az ot­tani turistaegylét — ugyancsak népviseletbe: erdei virágmintás mellénybe, vállrojtba. térdig érő posztónadrágba, csizmába öltö­zött — elnöke mond rövid beszé­det. a felsorakozott menyasszo­nyokat sóval, kenyérrel, dióbél­lel, majd cseresznyepálinkával, később zsírban tartósított füstölt kolbásszal és zsíros kenyérrel fo­gadják. s a ház előtt elhelyezett teknők körül megkezdődik az elő­készület a kenyérdagasztó ver­seny megrendezésére, miközben az asztalok fölött itt is, ott is nagy piros napernyők nyíl­nak ki... Egy-egy teknőnél két menyasz- szony helyezkedik el. Török Mag­dolna párja az ausztrál-szlovén ara. háromig számolnak a rajt­hoz. s nagy üdvrivalgások köze­pette munkához látnak a ver­senyzők. Persze, hogy ki milyen eredménnyel dagasztott, az csak • Skofja Loka-i panoráma. 9 Sóval, kenyérrel... akkor derül ki. miután a cipót kisütik... Azután az ünnepi sereglet le­vonul a hegyről a faluba, a pa­rasztszövetség elnöke. Bergant August a házában fogadja a menyasszonyokat, a ház még a múlt században épült, a szoba fa­lán függő ikonszerű szentképek is legalább 150 évesek, a vendé­gek a csempéből kirakott kemen­ce padkájára ülnek, egy nyolcta­gú parasztegyüttes körbe áll a szoba közepén, s négyszólamú éneklésbe kezd. közben néhány szót váltok a házigazdával, meg­tudom, hogy tízhektáros birtokán gazdálkodik, és már 63 éves, van traktora, többféle mezőgazdasági kisgépe, az állam a parasztoknak kedvezményes kölcsönt ad a fel­szerelés modernizálására, a fő nö­vény. amit termeszt, a krumpli, ez évben 17 marhát hizlal, s a terményt és az állatokat a „zad- rugán” keresztül értékesíti, öt gyermeke közül négy szerzett diplomát — van közöttük mérnök és operaénekesnő —. s a gazda­ság majd az ötödikre száll át... Az együttes befejezi az ének­lést, tagjai ezután sorba csókol­ják a menyasszonyokat, azon az alapon, hogy „most még szabad”, majd előállnak a feldíszített lo­vas szekerek, s a zenés karne­váli menet elindul a vár irányá­ba. Átevickélünk a falu zegzugos, utcáin, mindenfelé a szlovén népi építészet történelmi remekeit lát­ni, rabul ejt bennünket a tetők, kiszögellések. a Sora nevű kis folyó fölé kinyúló, fából faragott balkonok látványa — a település épp az idén ünnepli alapításának ezredik évfordulóját. 9 Kukoricamorzsoló versengés. A versengés a vár udvarán folytatódik. Kis gyékénykosarak a menyasszonyok előtt, bennük egy-egy jól megtermett kukorica­cső. háromig számolnak a rajt­hoz, a morzsolás. már időre megy, úgyszintén az ezt követő tojás- habverés is. De ezt megelőzően egy csöppnyi malőr támad: két tojáshabverő olyannyira összega­balyodik. hogy csak nagy üggyel- baj.ial sikerül szétválasztani .. Hatvani Dániel és Pásztor Zoltán riportja (Folytatjuk) iililllÄ Int er fór um *73 Mint a cím is jelzi, nemzet­közi érdeklődésre számot tartó sorozat színhelye volt ismét a patinás fertődi kastély. Sok szó esett már arról, mit tesz —vagy mit mulaszt el — a televízió a komolyzene népszerűsítéséért, ho­gyan elégítik ki a nézők szám­ban ugyan szűkebb, mégsem le­becsülendő rétegének zenei igé­nyeit. Mindkét kérdésre pozitív és negatív válaszok tucatjai kí­nálkoznak, annak elismerése mellett, hogy a műsoridő egé­szét tekintve kétségtelenül tör­tént előrelépés az elmúlt évek során. Most másról van szó: az In- terfórum sorozata nem annyira magának a zenének, mint in­kább egy sereg fiatal előadómű­vésznek a bemutatását célozza, nemzetközi érvényesülését segí­ti. (Egy-egy rokonszenves, te­hetséges művész bemutatkozása természetesen az általa előadott mű jobb megismerését, népsze­rűsítését is elősegíti.) A nemzet­közi zenei élet olyan jellegű szolgálatát vállalta ezzel a tele­vízió, melyre nem tudom, volt-e már példa a tömegkommuniká­ciós eszközök történetében. Hogy e vállalkozás mennyire bizonyul eredményesnek, azt majd a jövő dönti el. Azoknak a zenei szakembereknek, kriti­kusoknak. impresszárióknak, akik a fertődi kastélyban — mely egykor nem kisebb ember, mint Joseph Haydn működésé­nek színhelye volt — hallgatják végig a hangversenyeket, vagy később k képfelvételről ismerik meg a bemutatkozott művésze­ket. igen nagy, mondhatnánk: sorsdöntő szerepük lehet egy- egy fiatal előadó művészi karri­Étel-ital utca Az Árpád moziról Árpád köznek szokták emlegetni a kecskemétiek azt a hossza-se utcácskát, amely a Kis­faludy utcából ugrik be, hogy néhány arasznyi lépést követően kiugorjék a Batthyány utcára. Ámbátor, ha itt ennyire összejön a történelem, mivel Árpád neve már foglalt, a közt in­kább Vereckei köznek lehetne nevez­ni. Megvan hozzá minden kellék. Szo­ros is, rövid is, továbbá eszközölhető rajta a magyaroknak mind bejövete­le, mind kimenetele. Mármint a mo­ziba járóké. Ilyen mély gondolatoktól buzogva lyukadok ki a napokban a kis közből a Batthyány utcára, s ahogy felve­tem a fejem, megállók egy szemdör­zsölésre. Nézek, bámulok a túlsó ol­dalra. Jól látok? Jól. Az elaggott temetkezési üzlet helyén éppen a végső subickolás stádiumá­ban levő vadonatúj boltocskát látok, ily cégérrel: „Mini” Cukrászda. Na ez ügyes fogás, kap azonnyom- ban lobot lelkem derűje. Nem is volt már az helyén való, hogy amikor az ember megejtette a magyarok kime­netelét az Árpát* moziból, akármilyen film után gyászjelentések intettek át neki a másik partról. Enyhe figyel­meztetésül, hogy — nana, ezt azért sose hagyd ki a számításból. Ha csak egy szemvillanásnyi időre is, de azok a fekete szegélyű cédulák beárnyé­kolták a mozilátogató művelődési ál­lapotát. Persze, közélelmezési, szeszélvezeti szempontból is elég ünneprontó volt már ott az a „halottasbolt”. Ha a magyar a „Jaltá”-ba menet pislogott a fekete keretes papírokra, bánatá­ban ivott többet a pincében, mihelyst erje. nemzetközi pályafutása elindításában, csúnya kifejezés­sel élve: „befuttatásában”. Hadd említsek .erre egy konkrét példát: a két év előtti Interfó- rum egyik adásában ismertük meg Viktoria Jagling kiváló szovjet gordonkaművésznőt, aki­vel később hangversenyeken is találkoztunk, többek között Kecskeméten is nagy sikerrel szerepelt a most befejeződött hangversenysorozat elején. ’ Szóljunk végül a sorozat adá­sairól mint műsorokról is. Két évvel ezelőtt az egyes művészek műsorát teljes egészében közve­títette a televízió. Ez okozta a sorozat szokatlan és ezért ki is pellengérezett elhúzódását, ugyanakkor viszont alkalmat adott a művészek több oldalú megismerésére. Idén más meg­oldást választottak a szerkesz­tők. A nyitó gálaest közvetítése után — melyen élvonalbeli fia- | tál magyar előadóművészek sze­repeltek a nem éppen az ese­ményhez méltó színvonalon mu­zsikáló győri kamarazenekar közreműködésével — összefog­lalókat láthatunk egy-egy nap eseményeiről, felidézve a művé­szeket legjobban bemutató mű­sorszámokat. A beszámolókat Antal Imre vezette, ügyes inter­júkkal és szubjektív kritikai megjegyzésekkel idézve fel a nagyszabású szemle élményeit, légkörét. Az adások így is érde­kesek és tanulságosak, de re­méljük, hogy az Interfórum so­rozatában legsikeresebben sze­repelt művészekkel „hosszab­ban” is találkozunk' még a kép­ernyőn — és ezt követően hang­versenyéletünkben is. Körber Tivadar egy kicsit is érzékenyebb lelkűiét la­kozott az illetőben. Ha meg a felbo- torkálást követően borult gyászba a temetkezési üzlet kirakatától, a lelki­furdalása oszlott szét menten: „Mi­lyen jó, hogy talán utoljára igen tü­zetesen vettem szemügyre a poharak fenekét”. Most már bekövetkezett a Batthyány utca teljes harmóniája étel-, ital-, s nyalankságellátás dolgában. Egy zok­szó nem érheti ezek után a vendég­látás háza elejét. Mert ugye megindul a kecskeméti honpolgár arra kifelé a Batthyány-n, miután — például — lelkét színig töltötte színház- és mo­zikultúrával. Már azt utca elején aszongya: „Hiszen nemcsak kultúrá­val él az ember . . . Gyerünk csak egy kis szájízesítőre ebbe a „Mini”-be. Majd, hogy az itt szerzett ízeket el­lensúlyozza, pár méter séta után alá- száll a ,,Jaltá”-ba. Egy kis kolbász, egy kis pecsenye, amire, nemde, kóstolni dukál. Mire onnét feljő, már messziről hívja őt az átelleni járdáról a másik cukrászda. Ahonnét csak az utcaszé- lességnyi távot kell megtennie, hogy némi változatosságért az italboltba térjen — éppen csak srég-vizavé. Nem is kell túl ügyesnek lenni ahhoz, hogy bárki megvesse itt az ágyát — itóká- val — az oda hajításnyira levő Alföld étteremben, ahol — köztudott — száj- cuppantó pacalpörkölttel csillapíthat­ja éhét. S ha már leül az ember, a pacalt is illetlenség lenne locsolatlanul hagyni. Akinek aztán ez sem elég — és még bírja bukszával — befejezheti a napot a Toronyház étteremben. Az is útba esik. Tóth István az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságát BEMUTATJUK Elnöke a nemzetközi hírű köz­gazdászprofesszor, titkára egy kitűnő gazdasági-tervezési szak­ember. De az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságában ol­vasztártól kezdve a mérnökön, mezőgazdászon, orvoson, állami gazdásági vezetőn, nagyvállalati igazgatón keresztül a tsz-elnö- kig minden fontosabb népgazda­sági terület, szakma képvise­lőjét megtaláljuk. Ínokai János országgyűlési képviselővel, a terv- és költség- vetési bizottság titkárával, a KGM Tervező Irodáinak igazgató­jával beszélgettünk hivatali szo­bájában, a kellemes csendű Krisztina körúti KGMTI-szék- házban. — Bizottságunk súlyát, s ter­mészetesen felelősségét is első­sorban az határozza meg — mondja bevezetőben —, hogy a nép, az állam pénzével gazdál­kodunk: a költségvetéssel, illetve a zárszámadással kapcsolatos pénzügyminiszteri előterjesztések bírálata a fő feladatunk. A bi­zottságnak tagjai — hivatalból — az országgyűlés többi állandó bi­zottságának elnöke is. Tehát, amellett, hogy a választott kép­viselők eleve gondosan differen­ciált szakterületekről vesznek részt a munkában, a többi állan­dó bizottság elnöke képviseli tes­tületünkben az ágazati tapaszta­latokat is. — Hogyan ítéli meg a terv- és költségvetési bizottság kétéves tevékenységét, munkájának fej­lődését? — Tárgyilagosan megállapít­hatjuk, hogy a korábbi évekhez képest az utóbbi két-három esz­tendőben szakszerűségben is tar­talmasabb lett a munkánk. En­nek illusztrálásaképpen említem meg, hogy a Pénzügyminiszté­rium ma már az éves költség- vetés elkészítése előtt megtár­gyalja a bizottsággal a készülő költségvetés irányelveit, a költ­ségvetési zárszámadás vitájához pedig a bizottsági tagok rendel­kezésére bocsátja az egyes nép- gazdasági ágazatdk tevékenységé­nek értékelését is. Talán nem érdektelen, ha — csupán felsorolásszerűen is — jelzem, hogy például a mosta­ni, nyári ülésszak előtt a költség- vetési zárszámadás napirendjéhez milyen írásos jelentések, tájékoz­tatók álltak rendelkezésünkre. Elsősorban a pénzügyminiszter jelentése az 1972. évi költségve­tés végrehajtásáról, s ehhez kap­csolódva egy tartalmas tájékoz­tató a pénzügyi ellenőrzés ta­pasztalatairól. Megkaptuk az Or­szágos Tervhivatal elnökének tá­jékoztatóját a népgazdaság 1972, évi fejlődéséről és a gazdasági munka 1973 első negyedévi főbb eredményeiről. Bizottságunk min­den tagja kézhez kapta á taná­csok gazdálkodásáról, az ipar és a munkaügy, a mezőgazdaság, a szociális és egészségügyi terü­let helyzetéről és fejlődéséről tájékoztató jelentéseket. De — a június 14-i ülésszakra készülve — átnézhettük az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, a Belkereskedelmi, a Külkereskedelmi, a Külügymi­nisztérium, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Magyar Rádió és Televízió, a Tudományos Akadé­mia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal; az Igazságügyi Mi­nisztérium, a Népköztársaság Ügyészsége, a Legfelsőbb Bíróság múlt évi munkáját ismertető, ér­tékelő jelentéseket is. — Úgy tudjuk, a bizottság nemcsak a költségvetéssel és a zárszámadással foglalkozik szak­szerű alapossággal, hanem tevé­kenysége más fontos gazdaságpo­litikai kérdések vizsgálatára is kiterjed. Hallhatnánk-e erről va­lamit? — Valóban így van. Az év ele­jén például bizottságunk megvi­tatta gazdasági fejlődésünk 1971—72. évi főbb tapasztalatait, s a további fejlődés néhány problémáját. Ugyanezen az ülé­sen alapos tájékoztatást kaptunk az ötödik ötéves terv előkészítő munkálatairól. Májusban meg­vizsgáltuk a lakossági szolgálta­tások helyzetét, különös tekin­tettel a kormány ezekkel kap­csolatos korábbi határozataira, továbbá az aktuális árpolitikai problémákat. Mindkét témát annyira fontosnak tartottuk, hogy a velük kapcsolatos írásos tájékoztató anyagot eljuttattuk valamennyi képviselőnek. Munkatervünk szerint legkö­zelebbi ülésünkön az olefin- program kerül napirendre; szép temberbep pedig megvizsgáljuk a munkaerőhelyzet várható ala­kulását és az új gazdasági struk­túra összefüggéseit. Ugyanezen az ülésünkön — ez is jól mutat­ja, hogy milyen előretartással dolgozunk — már megvitatjuk, az 1974. évi állami költségvetés irányelveit. — Milyen tapasztalatai vannak a bizottságnak a különböző ál­lami szervekkel való együttmű­ködésben? — Javulóak. Nemcsak a mi bi­zottságunk, hanem más állandó bizottságok is tettek bizonyos kritikai észrevételeket egyik-má­sik tárca tájékoztató tevékeny­ségéről. Az utóbbi időben vi­szont általános tapasztalat, hogy az egyes tárcák igyekeznek a te­vékenységükkel kapcsolatos problematikus kérdéseket is őszintén feltárni, s azok meg­oldásához igénylik a képviselők segítségét. Ez valóban'így helyes, hiszen mindannyian közös ügyet szolgálunk. A bizottsági üléser ken elhangzott észrevételeket minden szakminiszter időben megkapja és ezekre — a plénu- mon elhangzott észrevételekhez hasonlóan '— harminc napon be­lül válaszolni köteles. Munkánk megbecsülését tükrözi egyébként az is, hogy bizottságunk előtt a miniszterek, vagy közvetlen he­lyetteseik jelennek meg, s refe­rálnak a tárca napirenden levő kérdéseiről. feladatairól, — mondotta befejezésül Inokai Já­nos. a terv- és költségvetési bi­zottság titkára. (U. L.) Megnyílt KECSKEMÉTEN A SZÉCHENYIVÁROS- BAN A FODRÄSZ- , SZÖVETKEZET NŐI FODRÁSZ kozmetika RÉSZLEGE (a Honvédkórbáz és az ABC-áruház mellett) 2532 Bontás K4L YH ELADÓ Középcsempe: 1,— Ft db Egyéb idom: 1,50 Ft db ÉRDEKLŐDNI: KECSKEMÉTI INGATLANKEZELŐ VÄLLALAT, KECSKEMÉT, VILLÁM ISTVÁN UTCA 2—4 SZ. ANYAGGAZDÁLKODÁSI CSOPORT. 2579

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents