Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

1973. június 8. • PETŐFI NÉPE • * Felvételi előzetes IV. Többen jelentkeztek Ez alkalommal olyan hivatá­sokról lesz szó, amelyek iránt a korábbinál élénkebb az érdeklő­dés. Közgazdasági nyelven szólva megnőtt a kereslet a tanítói pá­lya iránt. A patinás hírű Bajai Tanítóképző Intézetbe — amely Csongrád és Bács-Kiskun megyé­ből várja diákjait — az idén 238- an pályáznak, hetvennel többen, mint tavaly. Igaz, a felvételi ke­retszám is megemelkedett. Az el­múlt évi hetvenkettővel szemben kilencvenhat elsőévest fogadhat­nak, a túljelentkezés mértéke mégis fokozódott a nappali tago­zaton a korábbihoz képest. Amíg tehát egy esztendeje elegendő volt 12,5 pont a bejutáshoz, most min­den bizonnyal nagyobb erőfeszí­tésre lesz szükség. A tanulmányi osztályon meg­próbáltuk kideríteni a megnöve­kedett érdeklődés okait. Amellett, hogy beérnek az intézet népsze­rűsítésének gyümölcsei, beleját­szik ebbe a folyamatba a peda­gógus-fizetések végrehajtott ren­dezése. Ugyanakkor indítóok le­het az is,, hogy már a közeli évek­ben elmosódik a tanítói és taná­ri képzés közötti — sok feszült­séget kiváltó •- szintkülönbség, egységessé válik a tanárképzés. A bajai intézet a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola része lesz. A távolab­bi tervekben ugyanis az szereDel, hogy a tanítói oklevél megszer­zése egy tanári szakkal párosul, ami nagy vonzóerőt jelent. (Pél­dául tanító — rajztanár.) Továbbra is „jó pontnak” szá­mít, ha a vizsgabizottságok tagjai valakiben felfedezik a rátermett pedagógusegyéniség jeleit. Ezt a felderítő munkát sajnos nem minden esetben könnyítik meg a középiskolákból hozott vélemé­nyek. Az intézet azzal is foglal­kozik, hogy a jövőben szempont- rendszert dolgoz ki, aminek alap­ján az útra bocsátó javaslatokat kéri. Az összesítésekből kiderül, hogy a jelentkezők közül százöten fi­zikai dolgozók gyermekei. Közü­lük azoknak, akik a középisko­lákban nem részesültek ének-ze­nei oktatásban, szakmai előkészí­tőt szerveztek, hogy kipótolhas­sák az indulási hátrányt. A Kecskeméti Óvónőképző In­tézet történetében az idei év re­kordként fog bevonulni. Minden eddiginél többen, háromszázöten jelentkeztek a százhúsz helyett Bács-Kiskun, Baranya, Nógrád, Fejér, Tolna és Pest megyékből. Az első „számvetésen”, az alkal­massági vizsgán kettőszázkilenc- venen jutottak túl, akik közül száznyolcvan fiatal munkás-pa­raszt szülők gyermeke. S ha arra gondolunk, hogy tavaly csaknem százzal kevesebben küldték el fel­vételi lapjukat, akkor nyilvánva­ló, hogy a bejutáshoz egy , évvel ezelőtt minimálisan szükséges 10,5 pontnál többet kell össze­gyűjteni; , A vizsgabizottságok a hónap végére megalakulnak. Már az írásbeli tételeket is úgy állítják össze ,a minisztériumban, hogy kiderüljön: lehet-e jó pedagógus a jelentkezőből. S aztán a szóbe­lin dől el, hogy kik dolgozhatnak majd ezen a pályán, amelynek szintén megnőtt a presztízse a társadalmi igény következtében. Halász Ferenc Gondok a kereskedelmi szakemberképzésben Az idei érettségi vizsgán hatvanhat tanuló ad .számot fel- készültségéről, akik a Bajai Bányai Júlia Kereskedelmi Szak- középiskola nappali tagozatának tanulói. A sikeres vizsga után egységvezetői, központi áruforgalmi előadói, ellenőri és szá­mos egyéb középvezetői beosztásban helyezkedhetnek el. Sok­kal több végzett szakembert várnak azonban a kereskedelmi vállalatok. Sőt, az állami gazdaságok — például a bajai —, szövetkezetek, ipari vállalatok. Ezek vezetői megkeresték a kereskedelmi szakközépiskola igazgatóját, Bonczos Miklóst, kérve, hogy irányítson hozzájuk is végzett fiatalt. A kérést azonban, a végzők kevés száma Ha a most érettségizők számá­ból levonjuk azt a 10—15 főt, aki még tovább tanul — vagyis 3—5 év múlva vállal munkát — bi­zony még kevesebb szakember kerülhet a vállalatokhoz, így a középvezetői hiány továbbra is jelentkezik. Az igényeknek, „keresletnek” megfelelő számú szakemberkép­zés csak nagyobb beiskolázással valósulhat meg. Ennek lehetősé­géről Bonczos Miklós igazgató semmi biztatót nem tudott mond- dani. — A szakközépiskolának 180 tanulója van. de nem azért, mert a jelentkezők száma kevés. Két- háromszoros a túljelentkezés, azonban képtelenek vagyunk újabb osztályt indítani. Oka: helyhiány. öt osztályból áll az egész ke­reskedelmi szakközépiskola. Min­den negyedik évben képesek — mint az idén — két osztályban elkezdeni az elsőévesek tanítását, így a végzettek száma csak négy- évenként 60—70 fő. A közbeeső három évben csupán a fele. — Délután a kereskedelmi szak­munkástanulókat oktatjuk. Van levelező tagozatunk . és szakmun­kástanfolyamunk. Szaktanterem még nincs, a szertárak zsúfoltak. A modern felszereléseket nem tudjuk úgy kihasználni, ahogyan lehetne. A tanári kar összetétele és szá­ma lehetővé tenné, hogy több osztályban, tehát nagyobb tanulói létszámmal történjék a képzés. A Belkereskedelmi Minisztérium el­vi lehetőséget adott, hogy nö­veljék a beiskolázást. A terem­hiány azonban gátat emel. A ba- jaiak ezért a következő ötéves tervben azt szeretnék, hogy egy nyolctantermes kereskedelmi szakközépiskola épüljön a város­ban. Ehhez a minisztérium és a megyei tanács támogatását vár­ják. A szakközépiskolában eredmé­nyesen tevékenykednek a tanulók képzésében és a lehetőségekhez képest tanítási időn kívül is fog­miatt, nem lehet teljesíteni. lalkoztatják a fiatalokat. A szak­mai szakkörök mellett itt műkö­dik a város egyedüli ifjú zeneba­rátok köre. A diákok rendszere­sen hallgatnak zenét és közösen járnak hangversenyekre. Az iro­dalmi szakkörük szavaiéi az el­múlt két évben kiemelkedő ered­ményeket értek el a városi és megyei versenyeken. A KISZ-szervezet még jobb munkáját segíti, a fiatalok szó­rakozási lehetőségeit gyarapítja, hogy szeptembertől iskolai össze­fogás eredményeként megnyit­hatják a majdnem teljesen kész pinceklubot. A klubban a már ki­alakított program szerint politi­kai előadásokra, irodalmi estek­re. vetélkedőkre és egyéb ren­dezvényekre kerül sor. A KISZ- szervezet is itt tartja összejövete­leit. Sokat várnak a Fórum-ren­dezvényektől. Az idén is meg­hívták mér a nagykereskedelmi vállalatok vezetőit, akikkel a diá­kok elbeszélgettek, s a vállalatok képviselői ismertették, milyen feladatok várnak a végzősökre, ősszel a bajai párt- és KISZ-bi- zottság, valamint a tanács veze­tőit hívják meg a Fórum-rendez­vények kapcsán hasonló beszél­getésre az új pinceklubba. A Bányai Júlia Kereskedelmi Szakközépiskolába nemcsak Baja és környékén lakó fiatalok je­lentkeznek. A megye északi ré­széről is — például Kiskunfél­egyházáról — érkezett felvételi kérelem. A tanulók közül többen társadalmi ösztöndíjasok. Az em­lített okok azonban arra kény­szerítik az iskolát, hogy vissza­utasítsa a jelentkezők nagy ré­szét. A megyében jelentős az elma­radás a kereskedelmi szakember- képzésben és emiatt a szakkép­zett kereskedelmi középvezetők száma is kevesebb a kelleténél. Máris elkésett lenne a leggyor­sabb intézkedés is, de a jövő efajta gondjainak enyhítése érde­kében mindenképpen megnyugta­tó megoldásra van szükség. Csabai István HAT HÉT ARTYEKBEN Az orosz nyelvi verseny győztese • Az órákon egységet alkot a nyelvtan, a szavak és a beszéd tanu­lása. (Tóth Sándor felvételei.) Hogyan lesz valakiből országos tanulmányi verseny győztese? Van-e valamiféle receptje a nyelvtanulásnak? A kérdésekre Körösi Piroska, a kecskeméti Zrínyi Ilona iskola nyolcadikosa ad választ. Kecskemét, Budapest, Szovjetunió — Nem volt könnyű a ver­seny. A budapesti országos dön­tőben először levelet kellett írni szovjet barátunknak, bemutatnia százéves fővárost. A következő fordulóban Szimonov: Várj reám című versét olvastam fel — ek­kor ejtettem egy hibát: elfogyott a levegőm és nyeltem egyet... A második nap feladata volt a legnehezebb, egy vetített diakép­ről kellett önállóan beszélni, ter­mészetesen oroszul. Én szerepel­tem tizenkilencediknek — eny- nyien jutottunk a döntőbe — iz­gulhattam eleget. Amikor rám­került a sor, elromlott a vetítő (szerencsére?), s az önálló fogal­mazásból az egyik zsűritaggal folytatott beszélgetés lett... Ki­mondhatatlanul örültem, amikor megtudtam, hogy megnyertem a versenyt. A jutalom hatheti nya­ralás a Szovjetunióban, az artyeki úttörőtáborban. A külföldi tábo­rozásról már vannak élményeim, ugyanis mint a tavalyi orosz ver­seny második helyezettje, Szlová­kiában nyaraltam két hétig. Vers tanulás óvodáskorban — Hogyan barátkoztál meg az orosz nyelvvel? — kérdem. — Édesanyám orosz tanár, tőle tanultam meg hároméves korom­ban néhány orosz verset. Mikor második osztályos voltam, szü­leimmel két hetet töltöttem a Szovjetunióban. Édesapám is be­szél oroszul — de az otthoni tár­salgás nyelve mégis a magyar. A legtöbbet tanárnőmnek. Zója né­ninek köszönhetem. Az órákon sokat beszélgetünk, rövid párbe­szédeket készítünk, igyekszünk a nyelvgyakorlás közben minél jobban „elszakadni” a tankönyv szövegétől. — Az oroszon kívül foglalko­zol-e más nyelvvel is? — Három éve tanulom az an­golt. elég jól haladok, és szeret­nék németül és spanyolul is meg­tanulni. Talán meglepő, hogy mégis kutató vegyész szeretnék lenni, de azt hiszem, a nyelvis­meretet jól hasznosíthatom majd a szakcikkek fordításában, ősztől a Katona József Gimnáziumban fogok tanulni, kémia tagozatos osztályban. Húsz év a katedrán Piroska tanárnője, Ambrus Ti- borné. ahogy a gyerekek szólít­ják: Zója néni. A név története majdnemhogy regényes. Ambrus- né édesapja, Győrffy Károly az első világháborúban orosz hadi­fogságba esett, a háború befejez^ tével nem tért haza. csak 19 év eltelte után érkezett vissza szülő­városába. Kecskemétre. Közben megnősült, felesége Antonyok Akiiina Makszimovna. — Nyolcéves voltam, amikor Kecskemétre jöttünk — mondja Ambrusné — s nekem ekkor meg kellett tanulnom magyarul. Az évek folyamán sokat felejtettem az oroszból, de később egyensúly­ba került a két nyelv ... Ebben az épületben jártam ki a nyolc osztályt, s itt tanítom az oroszt már huszadik éve. Nagyon sze­retem ezt a' munkát, s talán azért sikerül megszerettetnem a gyere­kekkel az orosz nyelvet, mert na­gyon sok gondot fordítunk a be- szédgyakorlásra. Az órákon nem különül el élesen a nyelvtan, a szavak és a beszéd tanulása,, „életközelségbe” kerül a nyelv. Hadd említsem meg a cikk vé­gén, hogy öt évvel ezelőtt Kar­dos Ildikó nyerte meg a hetedi­kesek országos orosz versenyét. Ildikó is a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanulója volt. Kontra György KISDIÁKOK VEGYESBOLTJA KECSKEMÉTEN öt hónapja sincs még annak, hogy a kecskeméti Czollner téri általános iskolában megnyitották az iskolabüfét. Az UNIVÉR Szö­vetkezet nemcsak jó üzleti ér­zékkel, hanem szociális és pe­dagógiai meggondolásoktól is in­díttatva, vállalkozott ennek a valóban sajátságos kis egység­nek a létrehozására. A vegyes­bolt — napjában mintegy ezer forint átlagos forgalmat bonyo­lítva le — példásan tölti be hi­vatását. Ellátja a diáknépet is­kolatejjel, péksüteménnyel, üdí­tő itallal, sőt esetenként még a család gondjain is enyhít, hiszen kenyeret, lisztet, cukrot stb., is raktáron tart. És ha reggel anyu­ka azt mondja csemetéjének: — Fiam, ma később jövök haza, hozz már a suliból egy kenye­ret, kiló sót, meg paprikát... — már egy teherrel kevesebb jutott a második műszakra. • Marton Gyuláné, gondosan, pontosan és a vevőközönséget meg­illető szeretettel méri a tízórainak valót, (Tóth Sándor felvétele.) könyvespolc Rákosy Gergely: Általában hallgatunk Rákosy Gergely novelláinak ez a reprezentatív és bő válogatása átfo­gó képet nyújt az író eddigi mun­kásságáról. A műfaj klasszikus ha­gyományait követve a novellák je­lentős része önmagukban jelentékte­len, de egy-egy emberi sors vagy kapcsolat szempontjából döntőnek bi­zonyuló korlfliktust bont ki. A lélek­tani motívumok helyett azonban Rá­kosy a környezet, a körülmények meghatározó szerepét hangsúlyozza. A társbérlet, az összezártság teszi pe­reskedő, 'monomániás vénasszonnyá a szelíd, régimódi tanárnőj, anyagi gondok, nyomasztó albérlet miatt vá­lik az új porszívó végül Is családi veszekedés forrásává. Több elbeszélésben elvált, vagy vá­lófélben levő szülők az okai a gye­rekek, illetve kamasz hösök sérülé­seinek. Az önéletrajzi ihletésű, lírai visszaemlékezések, de a novellák technikája is arra utal, hogy Rákosy alapvető emberi-írói élménye az öt­venes évek szorongásokkal, képtelen és tragikus epizódokkal terhes idő­szakához nyúlik vissza. Ezt az él­ménykört foglalja össze, immár azon­ban szatirikus hangvétellel, a kötet, de talán az egész életmű eddigi leg­jobb darabja, Az Óriástök című kis­regény. A gumipitypang korszakban játszó­dó történet képtelennél képtelenebb epizódok során át mondja el az öt­ven méter sortávolságra vetett csoda­növény pályafutását, melynek egyet­len mérhetetlen energiával kitenyész­tett példánya az óriási méretek elle­nére is teljesen haszontalannak bizo­nyul. A fantasztikum ,és az allegória határát súroló szatíra műfajban tel­jesedik ki Rákosy írói művészete, — a komikum és az árnyalt valóságáb­rázolás szerencsés ötvözete ez a kis­regény. Magyar remekírók Százharminc éve elmúlt, ami­kor hazánkban először indítottak könyvsorozatot klasszikusaink műveinek megjelentetésére. A kezdeményező Toldy Ferenc iro­dalomtörténész volt. Azóta egy­mást váltogatták a — leginkább félig sikerült vagy ideje előtt félbehagyott — sorozatok. A Szépirodami Könyvkiadó most — évekig tartó alapos vi- j( ta után — Illés Endre kezde-, ményezésére hozzákezdett, hogy Magyar remekírók címmel, nyolcvan kötetben a közönség kezébe adja a nyolcszáz éves magyar irodalom legjobb értéke-, it; azokat az időt álló műveket, melyeket Janus Pannoniustól , Illyés Gyuláig a magyar szellem népünk épülésére létrehozott. A rangos szerkesztő bizottság (Illés Endre, Illyés Gyula, hász Ferenc, Kiráy István, Kal-'^ niczay Tibor, Pándi Pál, Sőtér, István, Szabolcsi Miklós, Vas István) egyik biztosítéka annak, hogy a vállakózás sikeres lesz, a válogatás megbízható, a szer- , kesztés-kivitelezés következetes. Az idei könyvhétre látott nap­világot a sokat ígérő sorozat el­ső három kötete, Csokonai ösz- szes művével (I—II.) és Jókai egy kötetbe fűzött három regé­nyével. Ezeket követi majd — még 1973-ban — Nagy Lajos és Veres Péter válogatott mű­veinek kiadása. Jövőre Katona, Vörösmarty, Mikszáth, Kaffka, Tamási és Móricz műveivel fog gyarapodni a Magyar remekírók könyvtára. Ezt követően évente hat kötet megjelentetését terve­zik. A szép kiállítású könyvsorozat iránt minden bizonnyal nagy ér­deklődés mutatkozik .majd egy­re szélesedő olvasótáborunkban. ’ bán. V. M. * (i KEREKES IMRE kisregénye: ffnfflwaw (8.) Mit akar tőlem ez a lány.? Az ugyanis fix, hogy én nem va­gyok hozzávaló. És ha akármit is mond, ez akkor is így van. Ha egyáltalán érdemes odafi­gyelni arra, amit a nők monda­nak. És ha egyáltalán valaha is igazat mondanak. És ha egyál­talán jelent valamit, amit mon­danak. És ha nem hazugság minden, amit mondanak. Lehetséges, mert a Nelli min­den könyvet elolvas és aki min­den könyvet elolvas, az tudja jól, hogy ez mind csak szöveg. Ezt mindenki tudja, főleg azok, akik írják. De aki olvas, az még bele is éli magát. Különben minek ol­vas? Aztán aki olvas, az fantá­ziái és ahogy olvas tovább, újra. csak az a sok szöveg. Ez a Nelli rengeteget olvas. Egészen addig, míg be nem zsongatja magát. Akkor aztán már azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy fantáziái. Például azt hiszi, hogy pont én kellek neki. Minthogy így akar látni, mert már saját tévéje van, szig­nál, esti mese, meg híradó. De ezt a készüléket nem üzem gyártja, hanem a saját feje. Még csak egy gombot se kell meg­nyomnia, hogy úgy lásson, ahogy akar. Mert neki ebben van a fantázia és csak az a fontos, amiben fantázia van. Például abban, amit itt lát a környéken a portásfülke ablaka mögül, amikor beáll a csend és a tolva­joknak már a leghalványabb esélyei sincsenek arra, hogy lép­teiket elnyelje a lárma, mert éj­fél után már csak a némaság hull a földre, nagy tépett dara­bokban. — Most gyülekezik a semmi — mondja ilyenkor. Ezt is valami könyvből olvas­ta. De neki ez kell. Hallgatózik. Hallom, ahogy harisnyanadrág­ján leszalad a szem. Ügy for­gatja a fülét, mint ahogy azo- 'kon a nagy radardombokon a radarkagylókat forgatják feljebb az országúton. — Te éjjeliőr — mondja —, neked van a legjobb állásod a világon... — Sötétben élsz — mondom ,—, nézz körül. Nagy csalás a sötét, semmi más. Olyan csalás, mint a temető. Nyugszik a há­zaspár, a sírkövön betongalam­bok csókolóznak. Otthon meg sámlival verték egymást. Mi is azok vagyunk. Betongalambok. Nevet. És akkor is nevet, ami­kor a konzervgyár felől megszó­lal a kis templom órája. Ott is indul az éjjeliőr. Nekem is el kell indulnom. Körben. Csak úgy, mint a raboknak, a falon belül. Nekem a falon kívül. De ki bántja a rabokat, ki les rájuk és a raboknak kitől kell félni­ük? A rabok nem félnek. Ok tudják, hogy miért nem, és azt is tudják, hogy mikor kell fél­niük. Majd ha kilépnek a falak közül. Az éjjeliőrnek is ki kell most lépnie. Mindenre elszántan csak arra kell gondolnia, hogy a sötét átlátszó, és ha alaposan belenéz, mindent lát, csak jól bele kell néznie, hogy alaposan átvilágítsa, mert semmi nem olyan világos^ mint a sötét. Ro­hadt világ. A Nelli ma se jön. Akkor csapott fel az első láng. A középső épület mögött van egy raktár. A raktárban mű­anyag árut tárolnak. A mű­anyag, ha ég, olyan mintha dö­göt égetnének. Csak jobban lán­gol. És az a jó, hogy lángol. Mert a tűztől megvénül az éjszaka, szennyes lesz a sötét, remegnek a felhők, meghátrálnak a csilla­gok és visszafordul a tolvaj. Rohanás a tűzoltókészülékhez. Az fogott először lángot. Ez igy szabályos. Felvillannak a falak, élet költözik az ablakszemekbe. Valaki dühös. Rohan a láng vé­gig az épületen. Lángész tervez­het ilyen tüzet. Most gyertek dögök, rablók és tolvajok, az alja nép a talponállókból, cső­lakók és börtöntöltelékek, a cső­cselék krémje, vagányok és hu­ligánok, most szabad az út. Az éjjeliőrnek telefonálnia kell! Istennek hála, ilyenkor éjszaka van vonal, a riasztás gyerekjá­ték, alighogy leteszem a kagylót, messziről már hallani a tűzoltók szirénáit. A diri fordítva kapta magára az alsónadrágot. Még mondani akartam erről valamint, de most nincs időm. Ég a gyár. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents