Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
1973. június 1. • PETŐFI NÉPE «I 5 TÁNCHÁZ ÉS NÉPHAGYOMÁNYOK rnmmkí tnv‘,% AZ ELSŐ TANÉV AZ UJ ISKOLÁBAN Töprengés a korszerűségről — Solton Az első tanév az új iskolában. Solton az elmúlt ősszel költöztek be a modern iskolaépületbe, amit eredetileg 12 tantermesre terveztek — végül jóval kisebbre építették. A „lefaragott” helyiségek között volt a tornaterem is, s ha arra gondolunk, hogy szeptembertől heti háromra növekedik a testnevelési órák száma, idézőjelben kell említeni a solti iskola korszerűségét. Persze, azért van az éremnek fényesebb oldala is. MAI JEGYZET Vonzás, vagy taszítás? Régi és sokat hangoztatott igazság, hogy a megszépített környezet (legyen az kocsma, iskola, vasútállomás, akármi) az emberek viselkedését, magatartását jó irányba tereli. Megváltoztatja viszonyulásukat a környezethez — és egymáshoz. Ezért lenne jó, ha a kultúra falusi és városi „fészkei” (a klubok, könyvtárak, művelődési otthonok) szépek, ízlésesek lennének. Nem pedig csúnyák, elhanyagoltak és kényelmetlenek. Mert az ilyenek semmit nem nyújtanak a szemnek, a léleknek. A vonzás helyett — taszítanak. Nem szívesen megy ilyen helyre a jó ízlésű ember. Pedig sok helyen nem az „alapokkal” vdh baj. Hisz a legtöbb művelődési otthon lehetőséget adhatna arra, hogy vonzó környezetet alakítsanak ki. A hátrányosabb helyzetben levő Bátmonostoron, Bácsborsódon és a parányi Részteleken például otthonossá tudták varázsolni a művelődési házat. Mert az is régi igazság, hogy sok múlik az ott élő embereken. Ha akad néhány szépet szerető, igényes munkása a közművelődésnek, akkor előbb-utóbb megtalálják a módját, miként javítsanak helyzetükön. Mint ahogy tették azt közös összefogással Kunpeszéren, vagy a már említett Bácsborsódon és Részteleken. ' Taszító és vonzó is lehet hát bármely adott helyen a kultúra háza. Attól függ, kik végzik ott a munkát, s milyen igénnyel. Ám egyáltalán nem mindegy, melyik lesz jellemző egy-egy falura, városra. Napjainkban a kultúra terjesztése közügy. Ezt pedig színvonalasan és eredményesen végezni elhanyagolt, csúnya környezetben lehetetlen. Az esetleg meglevő igyekezet ellenére is: fából vaskarika. Varga Mihály OLVASTUK DOKUMENTUMFILM A SZOVJET HATALOM SO ÉVÉRŐL „A szovjet hatalom 50 éve” című dokumentumfilm, amelyet jhár 19 nyelvre szinkronizáltak és 8o ország vett meg, a Szovjetunió megalakulását és fejlődését ábrázolja. Az első kockákon 1922-es híradók elevenednek meg: a Szovjetek I. Kongresszusán elfogadták a Szovjetunió megalakulásának deklarációját és egyezményét. A film bemutatja a Szovjetunió legfontosabb korszakait, a jelentősebb ipari és mezőgazdasági vállalatokat, a tudományos és kulturális intézményeket, amelyekben több mint 100 szovjet nemzet és nemzetiség dolgozik szorosan egymás mellett. Felejthetetlen epizódok kelnek életre a Nagy Honvédő Háborúról, amikor az egész szovjet nép harcra kelt soknemzetű hazája védelmére. Az utolsó filmkockák a jelenről szólnak. EGY NYELV — EGY FALU A Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem könyvkiadója kiadta a „Hinalug nyelvtan részletei című könyvet. A hinalug nyelv a kaukázusi nyelvek kelet-kaukázusi nyelvcsaládjának dagesztáni csoportjába tartozik. Az egész világon mindössze egy olyan hely létezik, ahol ézen a nyelven beszélnek — a hegyvidéki falu, Hi- nalik, amely a szovjet Kaukázuson túli köztársaság, Azerbajdzsán 'északkeleti részén fekszik. A monográfiához egy 63 betűből álló, a szerzők által szerkesztett ábécét csatoltak. A könyv hinalug—orosz és orosz—hinalug szótári címszóanyagot, további hinalug nyelven feljegyzett legendákat és a falu lakosai által elbeszélt népi történeteket tartalmaz — orosz fordítással együtt. • Valószínűleg kevesen tudnának válaszolni arra a kérdésre: mi a Táncház? A logikusabb elmék megkísérelhetik kikövetkeztetni, valahogy így: olyan ház, ahol sokat táncolnak. A logikával azonban itt most nem1 messze jutunk, mert a szóban forgó Táncházat rendezik és nem építik. Egyáltalában nem az épületről van szó. hiszen már több helyen, főként művelődési otthonokban rendeztek Táncházat. Ez ugyanis egy különleges táncos ösgzejövetel neve, olyasmi, mint régen az össztánc volt. csak éppen a lényeg, a tartalom más. Mintegy fél évvel ezelőtt három budapesti amatőr népi tánc- együttesnek jutott eszébe, hogy jó lenne már ezt a népi táncot nemcsak mindig a színpadon táncolni, nemcsak fellépéseken, ünnepélyeken, fesztiválokon előadni. hanem csak úgy, a maguk szórakozására eljárni. Az ötletet tett követte, s meghívták a Huszonötödik Színházból, a Televízióból, meg az országjáró kőrútjaikból jól ismert Sebő—Halmosduót: játsszanak egy kis talp- alávalót. A táncos „bulinak” hamar híre ment. s a vasárnap délutáni összejövetelre nemcsak a tánccsoportok tagjai jöttek el, hanem barátok, ismerősök, partnerek is, akik egyébként soha sem népitáncoltak. Három-négy fiú. a csoportok legtapaszaltabb táncosai, leálltak és elkezdték tanítani az alaplépéseket azoknak, akik még nem tudták azokat. Percekén belül mindenkit bevontak a forgó-pörgő körökbe és az éneklésbe. A szabad, rögtönzésekhez szokott mai fiatalok számára igazán nem volt gond néhány alaplépés megtanulása, hogy azután kötetlenül felhasználják, egyéniségük, vérmérsékletük, s persze mozgáskultúrájuk mértéke szerint. Olyan népitáncolás, kerekedett. hogy nem is lehetett abbahagyni! Pontosabban, aznap abbahagyták ugyan, de egy másik vasárnapon folytatták. És ezt az egészet elnevezték: Táncháznak. Azóta már több budapesti és néhány vidéki művelődési otthon is- próbálkozik ilyen Táncház rendezésével. Űj és örvendetesen szokatlan jelenség ez! Ha nem félnénk a nagy szavaktól, azt is mondhatnék: a népművészet visszatalál a néphez. Ez azonban így még egy kicsit fellengzős, meg igazán túlzás lenne népnek nevezni azt a néhányszáz fiatalt, akik ebben az új szórakozási formában részt vesznek. A folyamat iránya azonban nyilvánvaló, és ezt az irányt lelkesen támogatni kell. • Igaz, a népművészet divatja nem új jelenség. A tarisznyás ifjak világszerte gyakran népi eredetű ruhákat hordanak, nemzeti jellegű díszítéssel; a népi használati tárgyak a lakásokba is bevonultak, mint a modern környezetet egészségesen oldó látványelemek. Nem rossz divat ez — kétségtelenül divat is — a népművészet megbecsülését a népi hagyományok tiszteletét jelzi. Érdekes és jellemző, hogy noha divat, tartós, több mint egy évtizede nemcsak él. hanem még terebélyesedik is. A népi táncelemek megőrzésének, a tánccsoportoknak a divattól teljesen független hagyományai vannak Magyarországon is. A felszabadulásunkat követő években, amikor az új. a múlt torz kulturális örökségével szembeforduló világ kibontakozott, természetes mozdulattal bányászták elő a legegészségesebb népi hagyományokat, egyebek között a táncban is. Kitűnő koreográfusok, elsősorban a hivatásos együttesek élén, feldolgozták, színpadképessé tették ezt a tánc- hagyományt. Az amatőrcsoportok legjobbjai természetesen ugyanezt az utat követték. Szinte a mai napig sikereket érnek el ezekkel a produkciókkal idehaza és a világ legkülönbözőbb tájain. • A kérdés mégis gyakran foglalkoztatta a szakembereket: hogyan tovább? Űj táncmotívumok a falun ma már nem születnek. A régieket még lehet variálni, s meg is kell őrizni őket. Ám egyre inkább a múzeumi ismeretterjesztés jellegét öltheti fel az a táncforma, amely kizárólag a régi elemeket kívánja bemutatni. A hivatásosokat szorította leginkább ez a gond. és ők már rég túl is léptek rajta: cselekményessé tették táncaikat, egyre inkább történéseket visznek színpadra, mai gondolatokkal, érzésekkel, s a népi tánc motívumai mellett helyet adnak a, pantomim és a klasszikus balett elemeinek is. Az amatőrök legjobbjai természetesen most is követik a hivatásosokat és jól is teszik. Ám mindez egyre inkább színpadi produkció — színvonalas, ha így csinálják —, és eltávolodás a spontán együtt-táncolás örömeitől. Ezért n-^gy lelemény a Táncház, ezért kell mindenkit fejkérni: támogassa az új mozgalmat. Nem érdektelen a zenéről is szólni. Mert véletlen-e, hogy a népi táncosok hagyományos, népzenének keresztelt cigányzenéje helyett a Sebő—Halmos duó eredeti magyar és európai zenei folklórt feldolgozó, nagyon ősi és nagyon modern hangza- taira és ritmusaira kezdcek el táncolni? A zenekaroknál alighanem végetér a beat-korszak, noha még ma is szaporodnak a hagyományos amatőr beat-együt- tesek. ami persze nem baj: az a tömeghatás, amely a beatzenével érte a fiatalokat, már eddig is jeles eredményekhez vezetett. Mindenekelőtt ahhoz, hogy a fiatalok százezrei elfordultak az édeskés, szirupos táncdaloktól, s a fiatalok tízezrei ma. guk csinálják a zenét, saját szórakoztatásukra. Nem ártana persze, ha többet tanulnának, de ez még így is örvendetes jelenség. S mert a népi hagyományok divatja itt sem múlt el, s mert a Kodály-módszer a zeneoktatásban ugyancsak nem maradt nyomtalan, már évek óta felbomlóban van a „klasszikusnak” mondható beat- stílus, amit a hivatásos együttesek közül leginkább az Illés- együttes útja reprezentál. Mellettük a Tolcsvayék és a Kaláka együttes jelezte még az újat. amit a Sebő—Halmos duó már hangszerelésben, funkciójában is más zenéje képvisel legjellegzetesebben. (Más beat- együttasek a jazz irányában kísérleteznek.) Az amatőröknél ez a polarizálódás mintha lassabban menne végbe, de a legutóbbi Ki mit tud?-on már jó néhány együttes bizonyította, hogy éppen a legjobbak ugyancsak a hazai és nemzetközi folklór felé fordultak. • A Táncház tehát jelképe is let annak a nagyon egészséges folyamatnak, ami a szemünk előtt bontakozik ki, az amatőr néptánc, az amatőr zenekarok és a magyar néphagyományok összetalálkozásának. B. L. Itt van például a szaktantermes rendszer, ami egyre inkább tért hódít a nagyobb iskolákban. A szaktanterem gyakorlati értékét elsősorban a felszerelés gazdagsága, a berendezés ötletessége adja meg, s ezekben nincs hiány Solton. Valóságos laboratórium A fizikai-kémiai terem nemsokára valóságos laboratóriummá válik A padokban vezetett alacsony feszültségű elektromos hálózat a nevelők és a tanulók soksok órai munkáját dicséri, s a „csináld magad” jelszavú barkácsolás a jellemző a többi teremre is. Több okból is szükség van erre. Egyrészt azért, mert az iskolák költségvetése még jó ideig a garas foghoz verésére kényszeríti az igazgatókat. Egy villanyszerelő vagy asztalosmester munkabéré elviheti akár egy vetítővászon árát is. Ha már itt tartok, hadd említsem meg a gépi szemléltető eszközök „leltárát” is. Jelenleg három automata és hat hagyományos diavetítőt, három magnetofont és lemezjátszót, három televíziót s négy, keveset használt rádiót mondhat magáénak a solti iskola. Kár, hogy a hangosfilmvetítő az első tanévben a könyvtár előszobájában pihent. Ha minden nevelő idejében megbarátkozott volna vele, megtanulta volna a kezelését, már csatasorba állhatott volna ez az oktatási „nagyágyú”. Sajnos, ez nem kizárólag solti jelenség. A pedagógusok jórésze idegenkedik még a technikai eszközöktől, s egyelőre kevés gondot fordítanak az iskolák vezetői egyegy szakavatott személy által tartandó kezelési bemutató szervezésére. Solton ez már megtörtént, s szeptembertől, remélhetőleg, a megyei filmtár rendszeres kölcsönzője lesz az iskola. Engem különösen érdekelt az intézmény könyvtára, s a praktikusan elrendezett, ízlésesen felszerelt termek sorában a könyvek otthona is minden igényt kielégít. Már ami a helyiség „külcsínját” illeti, mert bizony az 1700 kötet körüli állományt keveselltem a négyszázas tanulólétszámhoz. Szeptembertől valószínűleg, t letéti részleget nyit az iskolában a községi könyvtár, s ez valamelyest javulást jelent. T ánctanfoly am a könyvek között A* könyvállomány bővítését anyagi okok gátolják, de arra nehezebb magyarázatot találni, hogy a húsz gyermek számára kényelmes helyet nyújtó terem csak heti egy alkalommal, néhány óráig áll a tanulók rendelkezésére. A könyvek között tartott irodalomóra, a heti többszöri vagy akár mindennapos kölcsönzés semmiképpen sem számítana „fényűzésnek”, kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy tanítás csak délelőtt van. A hét öt napján „parlagon” hagyni egy remek olvasótermet — ez viszont már pazarlás. Ha a művelődési ház téli balett-tanfolyamára alkalmas volt az iskolai könytvár helyisége, miért lenne alkalmatlan rendszeres könyvolvasásra?! Fazekas Béla igazgatóval a korszerű formához kapcsolódó, s ezáltal új lehetőségek előtt álló tartalmi munkáról beszélgettem. Az igazgató, aki történelmet tanít, elmondta, hogy Solton is — akárcsak az iskolák javarészében, még az úgynevezett „frontális” foglalkozás, a hagyományos, az egész osztálynak szóló magyarázat és tananyag-feldolgozás az uralkodó. Bizonyos esetekben ezt felváltja és kiegészíti az egyénileg vagy kis csoportokban folyó tevékenység. Otthonos tantermek Érdemes elgondolkozni azon, hogy ma, a szinte permanens pe- 'dagógiai „forradalom” korában is a tanári asztal előtt engedelmesen sorakozó padokkal bútorozzák be a tantermeket, ezzel is a szellemi figyelésre, az előre nézésre kényszerít ve a gyermeket. Ennyire utópia lenne a négyszemélyes asztalokkal, forgatható székekkel berendezett, sokoldalú tevékenység végzésére, csoportmunkára is kiválóan alkalmas, otthonos iskolai helyiség ? Nem maradt ki a beszélgetésből az értékelés, osztályozás problémája sem. Az igazgató szerint nem ezen múlik az oktatás-nevelés korszerűsége, s bár ezzel a megállapítással lehet vitatkozni, jó, » hogy Solton is törekszenek az értékelés korszerűbb formáinak meghonosítására. A nevelők döntő többsége folyamatosan tájékoztatja a tanulókat eredményeikről, hibáikról. Kevesebb az elmarasztalás, több a biztatás, a segítés. A szülők egyharmada igen keveset törődik gyermeke iskolai tevékenységével, jóformán teljesen áthárítja a nevelés feladatait az iskolára. Ezeket a családokat az osztályfőnökök rendszeresen felkeresik. A solti iskoláról írtam, néhol töprengve — de a tanulság, úgy vélem, általánosabb. A korszerűség követelménye nemcsak a külsőségekre vonatkozik; de hadd tegyem rögtön hozzá — Solton minden adottság megvan a tartalom megújhodására is. Kontra György lást. A megállapodás rögzíti az eredményességi bérezés mértékét, melynek alapja az1 alapbér és biztosított kiegészítői bér, mely a saját tervteljesítéstől függően 0- 30 százalékig terjedhet. A tervfeladatok együttes teljesítése esetén a kiegészítő bér az alábbiak szerint illeti meg a függetlenített dolgozókat: brigádvezető 6 százalék, üzemágve- zető 8 százalék, kerületvezető 10 százalék, központi vezető 12 százalék. Növelő •és csökkentő tényezők A terv 100 százalékon felül teljesítése esetén minden túlteljesített százalék után 1-1 százaléknyi eredményességi bér kerül jóváírásra. Az egy napra jutó munkabér minden 1 százalékos túllépése esetén — 4 százalékig — 2 százalék, 4 százalék felett 3 százalék kerül levonásra. Viszont minden százalék megtakarítás 1 százalékkal növeli az eredmé nyességl bér összegét. A kerület részlegvezetőit (brigádvezető, üzemvezető, műhely- vezető stb.) saját tervének teljesítése esetén az elérhető maximális eredményességi bér 60 százaléka illeti meg, míg a hiányzó 40 százalékhoz akkor juthat hozzá, ha a kerület egész terve is megvalósul. Ha a terv nem teljesül, altkor eredményességi bért nem lehet kifizetni. A gondatlanságból eredő tűzkár, a balesetből származó haláleset is kizáró tényező. A szakvezetők tevékenységének értékelésénél még azt is figyelembe veszik, hogy — a dolgozói közül hányán vesznek részt a versenyben, — milyen rendet tud tartani a reá bízott munkaterületen, — hogyan tartja meg a vagyoni. személyi és egészségvédelmi előírásokat, — értékelésre kerül a szakmai munka és a tervteljesítés, — figyelembe veszik, hogy a szocialista társadalom együttélési szabályai szerint él-e az illető. A gyümölcstermesztők vállalása A különböző munkaterületek versenymegállapodásai közül röviden ismertetem példaképpen a gyümölcstermesztők versenyvá Hálását. A gyümölcstermesztők vállalják, hogy a részükre kiadott tervet teljesítik. Ez esetben 500 forint versenyjutalom illeti meg minden itt dolgozó tagot. Minden 1 százalékos túlteljes’tés esetén személyenként 10 forint versenyjutalom kerül elszámolásra. Vállalják, hogy az almaexport aránya 80 százalékos lesz. Feltétel az is, hogy évente 200, illetve 250 napot mindenkinek le kell dolgoznia, mégpedig az almaszüretben 40 munkanapot, a kajszi- és őszibarackszüretben 20 munkanapot. Nem szabad megsérteni a vagyon-, személy- és egészségvédelmi előírásokat. Vállalják, hogy a szocialista társadalom együttélési szabályai szerint élnek és dolgoznak. Énnek megfelelően rendszeresen részt vesznek a tsz és község nyilvános gazdasági, társadalmi és politikai rendezvényein, a társadalmi munkában, a politikai és szakmai oktatásban. A versenymozgalom sikere érdekében kidolgoztuk a mozgalom alapszabályait. Ez meghatározza: ki, hogyan vehet részt a mozgalomban, mi a kötelessége, milyen feladatok teljesítése szükséges. Rögzíti, hogy ki nyerheti el a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” jelvényt, a „Szocialista Brigád” címet, a „Kiváló Szövetkezeti Dolgozó’’ címet, kimondja továbbá az anyagi elismerés mértékét. „Versenytanács” és a nyilvánosság Sokáig rendszeresen működött szövetkezetünkben a versenybi- ^ zottság. amelyet 1972-ben a munkacsapatok és brigádok küldötteiből alakított „versenytanács” váltott fel. Az előző években hiba volt az, hogy nem megfelelő nyilvánosság előtt és sok esetben csak sablonosán végeztük az értékelést. Lényeges és fontos, hogy minden versenyző tsz-tag értékelésre kerüljön és az eredményt ismerje meg az egész szövetkezeti tagság. Így mindenki jobban érzi majd munkája jelentőségét. Különösen nehéz a politikai és kulturális vállalások teljesítését előírni és mérni. Mi olyan feltételeket szabtunk, hogy a szocialista brigád címet csak akkor nyerheti a brigád, ha mindenki elvégezte a 8 általánost, vagy kétévenként a brigád minden tagja részt vesz a téli politikai oktatásban. A különféle társadalmi munkákban rendszeresen és aktívan részt is vettek tagjaink. 1972-ben igen eredményesen zárult a „Lakitelek községért egy napot” mozgalom, Segítettünk az épülő kö- vesút földmunkájában, a község parkosításában és fásításában. Gondot fordítottunk a kezdeményezések bátorítására, az ötletek ösztönzésére és megvalósítására. Ezért az üzemen belül „pályázatokat” szoktunk kiírni a termeléssel kapcsolatos különböző feladatok kidolgozására. Így például 1972. évben pályázatot hirdettünk a létesítendő termálkút hasznosítására és fóliatelep kialakításának megvalósítására. Hasonló módon oldjuk meg a szakosított szarvasmarhatelep fásítását, bekerítését, parkosítását, az üzemi rend előírását. Felélénkítettük az újítási mozgalmat is. Megfelelő újítási szabályzatot dolgoztunk ki a helyi viszonyok figyelembevételével. A jó szellemű munkaverseny sokat segített nekünk a betakarításban. Korábban minden évben sok gondot okozott az alma- és szőlőbetakarítás. 1972-ben olyan lelkes felbuzdulást tapasztaltunk tagságunk körében, hogy három szombaton és vasárnap — szövetkezetünk valamennyi dolgozójának részvételével — sikerült ezt a munkát elvégezni. Így az almaszedés szeptember végére befejeződött. Az átlagos értékesítési ár kilogrammonként körülbelül 1—1,50 forinttal magasabb lett a tervezettnél, így összességében 800 ezer—1 millió forint többletbevételhez jutott szövetkezetünk. Verseny mozgalmunk elevenségét, lendületét bizonyára növelni fogja az 1973. évben negyedévenként megjelenő tsz versenyhíradó is. Gulyás József a lakitelekii Szikra Tsz főagronómusa /
