Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
1973. JÚnfa* 27. • PETŐFI NÉPE • 5 munkacsoportjával és az NDK sem utasítja el a kérdés közös rendezésének gondolatát. Az NSZK-ban négy osztály- ismétlő közül három helyesírási kérdésen bukott meg, s eddig az összes helyesírási hibák 30 százaléka a kis- é^s nagybetűs írás szabályainak nem ismeréséből következett. Egyébként csak a németek tartották fenn mind a mai napig a főnevek nagybetűvel írását: a második világháború után a dánok is felhagytak vele. A megállapodás ellenére eddig még nem történt végleges dön- _ tés. A németek még mindig nem * tudják, hogy mikortól kezdenek el végre mindent kisbetűvel írni. A párizsiak nem nagy színházbarátok MINDENT KIS BETŰVEL? ■jár, vagy miért nem jár gyakrabban színházba, az alábbi válaszokat adták: túlságosan magasak a helyárak (26 százalék); sokkal előbb kell megvenni a jegyet (23 százalék); a színház túlságosan messze van a lakóhelyemtől (27 százalék); a televízióban a színielőadások nagy része látható (22 százalék). Arra a kérdésre pedig: mi vezeti egy színdarab kiválasztásához? — az alábbi válaszok érkeztek: szinikritika (26 százalék); a darabban játszó színész vagy színészek vonzereje (26 százalék); a szerző (24 százalék); barátok, ismerősök, családtagok ajánlása (21 százalék); a darab témája (29 százalék). Az NSZK tartományainak kultuszminiszterei már 15 évvel ezelőtt megegyeztek abban, hogy egyszerűsíteni kell a német nyelvet. Utódaik most végre be akarják váltani az akkori ígéreteket. Elképzelésük szerint a helyesírás reformja után csak a tulajdonneveket és az országneveket Írják nagy kezdőbetűvel, valamint a mondatok első betűjét. A szótagok elválasztására és a vesz- szők helyére vonatkozó szabályokat is megtisztítják a legfeltűnőbb értelmetlenségektől, s az idegen szavak írásmódját a fonetikus szóhasználatnak megfelelően szabják meg. Svájc és Ausztria hivatalos bizottságai is tárgyalnak az NSZK A Kossuth Könyvkiadó - Kiváló vállalat A politikai irodalom növekvő népszerűsége • Az utóbbi időben a Kossuth Könyvkiadó sok olyan könyvet adott az olvasók kezébe, amelyek ismertetik a tudományos szocializmus tanításait, időtálló aktualitását, alkalmazását a jelenkor viszonyaira. A kiadó eredményeihez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a legkiválóbb marxista tudós-író-fordító gárdát tömörítetté maga köré. A Kossuth Kiadó „az egykori Szikra, a legjobb kiadói szakembereket nevelte, s égy hozta létre a szocialista könyvterjesztést, hogy a könyvek „elmentek’’ a munkásokhoz, a munkapadokhoz. Munkájának elismeréseként — a könyvkiadók között elsőként — a Kossuth Könyvkiadó elnyerte a Kiváló vállalat címet. Az elmúlt tíz év alatt a kiadványok ívszáma 50 százalékkal, példányszáma több mint 50 százalékkal nőtt. Ezek a számok önmagukban még nem mutatói a Kossuth Kiadó általánosan elismert minőségi eredményeinek. Ugyanis a kiadó gondozásában évről évre megjelenő 200—250 könyv és a hét folyóirat az ideológiai-politikai kérdések mind szélesebb körét öleli fel, tartalmuk egyre igényesebb. Erről tanúskodik, hogy a kiadványok átlagos példányszáma az 1962. évi 15 000-ről. 1972-ben 21 000-re nőtt: ez jóval meghaladja a könyvkiadás országos átlagát. A kiadó tevékenységének legfontosabb törekvése, hogy gyorsan és sokrétűen reagáljon a párt tanácskozásaira, határozataira, és más politikai megnyilvánulásaira, a bel- és -a nemzetközi politika eseményeire. • A kiadáspolitika egyre nagyobb súlyt helyez a marxista filozófia a politikai gazdaságtan, a munkásmozgalom és a legújabb kor történelmének problémáit tárgyaló írásokra. Magyar és külföldi szerzőktől 1962-ben 332 000, s 1972-ben már 872 000 példányban jelentek meg ilyen művek. A Kossuth joggal lehet büszke a marxista—leninista elméleti és ismeretterjesztő irodalom kiadásának föllendítésére. A korszerű világnézeti és társadalomtudományi ismeretterjesztés szempontjából különösen népszerűek a kislexikonok és más lexikális jellegű kiadványok. 1972-ben például öt kislexikont jelentettek meg, összesen 190 000 példányban, és a legtöbbnek tervbe vették újabb kiadását. • Sok olyan művet adnak közre, amelyek a polgári ideológia, az anti marxista nézetek legújabb- kori megnyilvánulásainak leleplezését, illetve a revizonisla és dogmatikus nézetek bírálatát tartalmazzák. Tavaly több kiadvány foglalkozott a tőkés országokban' jelenleg divatos konvergencia-elméletekkel, a techniciz- mus bálványozásával, a strukturalizmussal. az úgynevezett „új baloldali’’ áramlaton belül fellépő anarchista és trockista téveszmékkel. A kiadónál már hagyománnyá vált hogy különös figyelmet fordítanak a társadalmi haladás szempontjából jelentős magyar és nemzetközi évfordulók megünneplésére. A Dózsa-felkelés év- lordulójára három művet jelentettek meg, 35 000 példányban, a Petőfi-jubileumnak öt könyvet szenteltek, 127 000 példányban. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából hat könyvet adtak ki. csaknem 100 000-res példánvszámban Minden mű — sok ember munkája — a szerzőé, fordítóé, szerkesztőé. lektoré, tervezőé, nyomdászoké, szedőké, korrektoroké, kötőké, terjesztőké. S valameny- nyiük ügyszeretete testesül meg egy-egy könyvben, vagy kiadványban. Hogy a politikai könyvkiadás a jelenleginél is hatékonyabbá váljék, a Kossuth Kiadó fő feladatának tekinti, hogy a gondozásában megjelenő művek az eddiginél is magasabb színvonalon, még népszerűbben és meggyőzőbben foglalkozzanak országunk és korunk legaktuálisabb kérdéseivel. • Még nagyobb figyelmet fordítanak. arra, hogy a marxista— leninista irodalom maradandó értékeit minél előbb hozzáférhetőbbé tegyék a magyar olvasók számára. G. K. Közvélemény-kutatást tartottak annak felmérésére, hogy a párizsi lakosok közül hányán járnak színházba. 893 személyt kérdeztek meg, akiket úgy válogattak össze, hogy megfelelően képviseljék a belváros, a külsőbb kerületek és ] az elővárosok lakosságát. A felmérésből mindenekelőtt az derül ki, hogy a film jobban vonzza a látogatókat, mint a színház, a hetenként több alkalommal moziba járók 22 százaléka legalább havonta kétszer, 23 százaléka pedig évente 2—-3 alkalommal megy színházba. A moziba nein járók 93 százaléka nem jár színházba. Arra a kérdésre, miért nem FILMJEGYZET Mária, a skótok királynője KÖNYVESPOLC Dobroljubov: Három tanulmány 0 Glepda Jackson Erzsébet szerepében. Romantika, cselszövés, udvari intrikák, gyilkosságok, szerelmek és pazar várkastélyok: minden együtt van ebben a kosztümös angol filmben, amely nagy látványossággal igyekszik bemutatni a Stuart Mária korabeli eseményeket. A film nagy gonddal készült és a valóságtól sem tér el túlságosan, mindennek ellenére nem ad akkora élményt, mint amekkora igyekezettel kiállították. Talán bennünk van a hiba? Mi távolodtunk volna el ettől a fondorlatos, kegyetlen kortól, vagy csak belefáradtunk a nagy történelmi revük és kalandok nézésébe? Esetleg az zavart, hogy a korabeli angol és skót környezet megidézése túlságosan is élethűe.n sikerült és az embernek néha az volt az érzése, hogy a kosztümök és a környezet önmagában kitűnő részleteibe beleveszik maga a történet. A művészi többletről két nagyszerű színésznő hivatott gondoskodni: Vanessa Redgrave és Glenda Jackson. Az előbbi Stuart Mária szertelen, boldogságra és uralkodásra vágyó, légies fiatal lényét formálta meg nagyon finom színészi eszközökkel. Glenda Jackson Angliai Erzsébet nagyszerű ellenfele nemcsak a történelemben, hanem a színészi játékban is Stuart Máriának, kár, hogy a film nem adott több lehetőséget a szerep rétegeinek, belső színeinek kibontására. Így csak felvillantani tudta ezt a férfifejjel gondolkodó, csúnyaságra, meddőségre kárhoztatott, különös egyéniségű asszonyuralkodót. De még így is amit megör- zünk a filmből, az a két színésznő magával ragadó alakítása. V. Zs. Az előadásnak még nincs vége . . . (2.) 1896. október 14-e. ünnepi nyitányra gyülekezik a kecskeméti közönség. Az új kecskeméti színház ünnepélyes felavatásán a Bánk bánt tűzik műsorra, a következő parádés szereposztásban: Gertrudis — Jászai Mari úrnő, Bánk bán — Stfacsvay Imre űr, Melinda — Márkus Emília úrnő, Tiborc paraszt — Üjházi Ede úr. A kritika elragadtatással ír az előadásról, nekünk, sajnos, be kell érni a piakát és a főszereplők képével. Jászai később a Med'éa címszerepét alakítja vendégként Kecskeméten, s a városba érke- ■ zéséről emlékirataiban is megemlékezik. „Megérkezve egyszer Kecskemétre vendégszereplésre, amint a vonatból kiszálltam, azonnal behúzódtam a sűrű hófúvás elől a kocsimba, amely körül jókora tömeg verődött össze: látni akarták a pesti szj- nésznét. Egyszer csak kiválik közülük egy legény, odalép a kocsimhoz, rálapitja az orrát az üvegtáblárá, aztán egy kicsinylő mozdulattal megjegyzi:” Au! ,ászén csúnya-e!” A színésznő ebből azt a tanulságot vonta le, hogy a közönség valami szépet vár a színészettől, szebbet a mindennapinál. Jászai nem mindennapi egyéniség volt: szép, erős, szenvedélyes és rendkívül tanulékony— Lentről indult és a maga erejéből jutott magasra: mindent megtanult, hogy mindent ki tudjon hozni magából. Emlékiratainak olvasása — lenyűgöző élmény ma is, de jórészt ennek köszönhető, hogy jóval többet tudunk róla — bár korántsem eleget — mint a többi kortársáról. Csillag Terézről például, aki 1897-ben került a kecskeméti színházhoz. Hegyesi Mariról, 0 Hegyesi Mari aki szintén kitűnő színésznő volt a maga idejében és akire talán a legidősebb nézők még emlékeznek is, ő már a századforduló utáni kor, az 1910-es évek egyik népszerű művésze Kecskeméten. (V. Zs.) Csillag Teréz (Folytatjuk) A tizenkilencedik századi orosz irodalom kiemelkedő alakja. Gyűlölte az elnyomást, a zsarnokságot, híve volt a francia felvilágosodásnak. Huszonöt éves korában végzett vele a tüdőbaj, de ö e nagyon rövid élete alatt is maradandót alkotott. A sírjánál a költő, Nyekra- szov beszélt, aki később, reá emlékezve egyik versében „ifjú fővel is szigorú”-nak nevezte. Hatalmas tekintélye lett rövid idő alatt, amikor Cserni- sevszkij biztatására, s hatására írni kezdte mélyre látó, tágabb összefüggéseket * kutató, racionálisan gúnyolódó, leleplező kritikáit, tanulmányait. Nyikolaj Alexandrovics Dobroljubov olyan írók igaz értékeire figyelt fel elsők között, mint Tolsztoj, Turgenyev, s Osztrovszkij. S nem csak értékeiket, de korlátáikat is látta. Turgenyev például az ő kritikusi sürgetésére irta meg leghaladóbb művét, az Apák és fiúk címűt. A Magyar Helikon jól tette, hogy filozófiai sorozatában most egy kötetben megjelentette Dobroljubov három tanulmányát. Goncsarov: Oblomov, Turgenyev: A küszöbön és Osztrovszkij: Vihar című művéről szólnak ezek az írások. Mindhárom leginkább csak ürügy arra, hogy, a szerző kifejtse véleményét az életről, művészetről, ezek kölcsönhatásáról, a művész és a filozófus tevékenységéről, szerepéről sib. Közben egy percre sem feledkezik meg arról, hogy a művészet, az irodalom az élet igazi talaján születhet csak, s arra szolgál, hogy azt változtassa, javítsa, a fejlődést sürgesse. Sőtér István is észrevette nála, hogy ö „az irodalom figyelmét az emberi sorsok felé fordította”. Ezek a tanulmányok nehéz veretnek, súlyosak, s mégis: mindvégig élvezetes, lebilincselvén érdekes olvasmányok. Igazat adunk Lukács Györgynek: Dobroljubov szereplése — Her- zenével, Csernisevszkijével, Be- linszkijével együtt — „csúcs az európai gondolkodásban”. Az „oblomovizmus” (Goncsá- rov: Oblomov című könyvéről az elnevezés) természetrajzát kutatva jön rá, hogy Goncsarov olyan művész, aki az életjelenségeket a maguk teljességében tudta megragadni, s kifejezni. Osztrovszkij Vihar című darabjának egyik szereplőjében, Ka- tyerinában észreveszi azt a lázadó-tiltakozót, aki fénysugár lehet a „sötétség birodalmában”. A butaságban és kishitűségben, az elmaradottságban; s a zsarnokság embertelen karmai között. Észreveszi — és bőven taglalja —, hogy Oblomov mennyire rokon Anyeginnel: mindkettő a cselekvésre képtelen, akaratgyenge, merész elhatározásoktól irtózó. Dobroljubov azt Írja egyhe- lyütt: „a boldogság a munkában van”. Nos, ő nagyon rövid élete alatt is boldog lehetett Állandóan dolgozott. V. M. Európa legnagyobb gyermeküdülője Ukrajna kormánya jelentősen megemelte a Jevpatorija — az ország legnagyobb gyermeküdülőhelye — fejlesztésére szánt összeget. Ez a Fekete-tenger partján fekvő gyógyhely napfényéről, gyógyforrásairól, gyógyiszap- járól és homokstrandjairól híres. Az elmúlt szezonban 150 ezer gyerek pihent itt, s az ötéves terv végére ez a szám megháromszorozódik. A rekonstrukció alapján 1975-ig új szanatóriumokat, penziókat, sportkombi-, nátokat építenek. Jelenleg a Szovjetunióban 1200 gyermeküdülő létezik. i 0 Az első színházi előadás, a Bánk bán egykori főszereplői: Jászai Mari, Cjháii Ede, Márkus Emília.
