Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-22 / 144. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. június 22, SZEZON? A naptár szerint jól „benne járunk” már -a strandszezonban, de az időjárás nem akar ehhez igazodni. A hűvös, időnként esős napok sokszor távol tartják a strandolókat. A medencékben kevés az úszó, az idősebbek meg nem fáznak a melegvi­zes ülőmedencékben. Vajon, a kiskunfélegyháziakat is visszariasztja a hűvös idő a fürdőzéstől? — Igen is, meg nem is — mondja Babucz Lajos vezető. — Május 2-ától kezdve várjuk nap mint nap kedves vendégeinket. Száznyolcvanheten vették igénybe medencéinket aznap, hatodikán pedig már 1861-en használták ki nálunk a kellemes időt. For­galmunk azóta nagyon hullámzó, amilyen az idő­járás. Június 2-án például jó napunk volt, estig 1733-an fürödtek, két nappal később viszont mind­össze 220-an jöttek. A vendégek számát jelentősen növelte az idén az, hogy a helybeli iparitanuló-intézet és a Petőfi Sándor Általános Iskola bevezette az úszóoktatást. Május első napjaitól kezdve június 7-ig naponta átlag 100 diák tanult itt úszni tanáraik irányításával. Az oktatás különben nálunk is most kezdődött, Magya- ri Béla. Fábián László és Farkas István úszómes­terek irányításával ötvennégyen tanulnak. Ha lesz jelentkező később is tartunk, rendezünk űszótanfo- lyamokat. Rövid sétát tettünk a szépen gondozott, virágok­kal, díszcserjékkel teli strandon. Hűvös volt az idő, de fürdőzőket is láttunk... ® Ez a kislány bátran a zuhany alá áll, de azután siet vissza a szélmentes gyepre napozni. • • Önkormányzat és törvényesség a mezőgazdasági szövetkezetekben ® A SZÖVETKEZETI TÖRVÉNY világosan meg­vonja a közös gazdaságok önkormányzatának ha­tarait azzal, hogy konkréten felsorolja a szövetke­zetek kizárólagos hatáskörébe utalt kérdéseket. Ezzel világos értelmezést ad abban is, hogy a állam szervei a szövetkezetek alapszabályának jó­váhagyása során mely kérdésekben ügyeljenek ar­ra, hogy az önkormányzati hatáskörben hozott dön­tések összhangban legyenek a szocialista elvekkel és jogszabályokkal. Az összes egyéb kérdésben az a rendező elv, hogy a szövetkezetek működésében be kell tartani az adott tevékenységre vonatkozó jog­szabályokat. Végeredményben tehát a mezőgazdasá­gig szövetkezetek önkormányzata a törvényes elő­írások által meghatározott keretek között érvénye­síthető. • A SZÖVETKEZETEK ÉS TÁRSULÁSAIK működésére is érvényes az az általános elv, hogy tevékenységük során a társadalom, a szövetkezetek tagjai és a szövetkezet, mint vállalat érdekei között összhangot kell teremteni. Az egységes szövetkezeti törvény szerint a szövetkezetekkel kapcsolatos ál­lami tevékenységnek ezt érvényesíteni kell. A gya­korlat során azonban széles körben terjedt el az a helytelen nézet, mely szerint a társadalom érdekének biztosítása az állami szervek feladata a tagok egyéni érdekének biztosítása magukra a tagokra tartozik, a szövetkezet, mint vállalat érdekéért pedig első­sorban a szövetkezet vezetősége felelős. Ahol a szövetkezetben és a szövetkezettel kapcsolatban ál­ló helyi szervekben ez a nézet terjedt el, csaknem mindenütt végnélküli viták keletkeztek. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1972 decemberi ülésének állásfoglalása, mely megegye­zik az összes érdekelt társadalmi és állami szerv véleményével, behatóan elemzi a társadalmi, az egyéni és a szövetkezeti érdekek megfogalmazásá­nak és az erre vonatkozó elvek gyakorlati alkalma­zásának alapvető összefüggéseit. 9 A HÁROM ÉRDEK összhangja részben jog­szabályokban, részben a gazdaságpolitikai intézke­désekben jut kifejezésre. A végrehajtás során te­hát alapvető követelmény a jogszabályok és gazda­ságpolitikai intézkedések ismerete és azok helyes értelmezése. A jogszabályok, állásfoglalások nagy száma, a jogi és közgazdasági szaknyelv bonyolult­sága jelentős nehézséget okoz a végrehajtás során. Ezért ajánlatos, hogy a szövetkezetek jól képzett jogászokat és közgazdászokat állítsanak a megfe­lelő posztokra, a választott vezetőség ezek „tolmá­csolására” figyeljen oda és döntéseiben igyekez­zék a központi intézkedésekben megnyilvánuló akarathoz igazodni. Ez egyébként alapvető egyéni és szövetkezeti érdekük is, mert az életszínvonal­politikai és gazdaságpolitikai célkitűzések az egyes szövetkezetekben csak akkor valósulhatnak meg, ha tevékenységük során kiaknázzák a szövetkezeti önkormányzat érvényesítésére állami intézkedések­kel biztosított széles körű lehetőségeket. • AZ ÖNKORMÁNYZAT hatáskörébe tartozó kérdések eldöntéséhez a párthatározatok és az álla­mi intézkedések megadják az alapvető támponto­kat, az alkalmazás azonban szövetkezetenként elté­rő megoldásokat igényel. Ehhez pedig nem elegen­dő az érdekek helyes felmérése, ehhez a tagok ál­talános kulturáltságának magasabb szintje is szük­séges. A szövetkezetek vezetőségeinek komoly gon­dot okozhat az is, ha csak az állami rendelkezése­ket tartja szem előtt, de az is, ha csak a tagok, vagy a szakembereik akaratát. Az ilyen esetekben gyakran megbomlik az egyensúly a szövetkezetek­ben. Vagy a tagok elégedetlenek, vagy az állami szervek. Az ilyen viták megelőzéséhez és a már keletkezett vitákban a helyes álláspont kialakításá­hoz mindenekelőtt a szövetkezetek területi szövet­ségei nyújthatnak jól hasznosítható segítséget. He­lyes ezért, ha az alapvető kérdésekben keletkezett vitákat a területi szövetségek választott vezetősége elé viszik és az ott kialakult álláspontot a közép­szintű államigazgatási szervekkel egyeztetik. • A SZÖVETKEZETEKBEN mindennapi tevé­kenységet igényel a tagok akaratának megismerése, a tagok akarata és érdekei közti ellentmondás fel­tárása, a tagok tényleges érdekeinek tudatosítása. Erre hasznos fórumoknak bizonyultak a szövetke­zetekben alakított különféle bizottságok. • MINDEBBŐL KÖVETKEZIK, hogy a szövet­kezetek demokratikus működése, vagyis önkor­mányzata ak'kor szolgálja eredményesen a tagok és a szövetkezetek érdekeit, ha a központi állami akarat­hoz igazodik. Az önkormányzat és a törvényesség te­hát ugyanannak a kérdésnek két oldala. Mindhá­rom érdek azt igényli, hogy a szövetkezeti önkor­mányzatot a törvények és jogszabályok szigorú be­tartásával érvényesítsék. Moharos József a TÓT elnökhelyettese CSAPADÉK ÉS ÖNTÖZÉS Vége már a tanévnek, de csak néhány gyerek lubickolt a medencében. (Opauszky László felvételei.) Érzem a fiatalok megbecsülését Nemrég beszéltem egy vállalat- vezetővel akinek az volt a vé­leménye, hogy az egyetemről ki­került fiatal mérnök még tu­lajdonképpen olyan, mint a fél­érett gyümölcs. Kívülről már mutogatja magát, de fogyasztásra még alkalmatlan. Műszaki nyelvre fordítva, a mérnöki képesítéshez szükséges elméleti tudást megszerezte, de még hiányzik a gyakorlat, s így „komolyabb” munkával egyelőre nem lehet megbízni. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltam a Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyárában. Az üzemi KISZ-ititkár ajánlot­ta: beszélgessek Gaál Ödön fiatal gépészmérnökkel, a vállalat üzem- és munkaszervezőjével. Mondja el ő maga, hogyan fogadták a vállalatnál, kapott-e elég hitelt a bizalomra. * Markáns arcú, fekete hajú, hu­szonéves fiatálember ül velem szemben. Már a kézfogásában is a határozottság, az egyenes jel­lem érződik. ként tavaly szervezési-intézkedé­si tervet dolgozott ki a vezetőség, melynek legfőbb célja, a munka hatékonyságának növelése. Ezt a .tervet sokszorosítva kiosztották a dolgozóknak, hogy észrevéte­leikkel, javaslataikkal kiegészít­ve valóban magukénak érezzék, ismerjék, mert csak így lehet, így érdemes mindenféle tervet végrehajtani. Kenderáztatás korszerűen Korszerűsítették, megkönnyítet­ték a kenderfeldolgozás egyik legnehezebb fázisát, az áztatást. Az áztatott, vízzel telt mázsás kévéket eddig a munkások kéz­zel emelgették, s rakták fel a szállító járművekre. Ezt a fel­adatot a jövőben az ország mind a 11 kendergyárában gépek lát­ják el. Változott maga az ázta- tás technológiája is. Az áztató­medencékbe — 'különleges be­rendezéssel — a korábbinál több oxigént juttatnak. Ezzel táplál­ják azokat a „munkára fogott” baktériumokat, amelyek elősegí­tik a kenderrostok elemi szá­lakra bomlását. A jól táplált baktériumok gyorsabban szapo­rodnak, gyorsabban felemésztik a rostokat összekötő anyagot. A felmérések szériáit ily módon legalább 20 százalékkal rövidül az áztatási idő. Az új technoló­giának további haszna, hogy fe­leslegessé teszi az egyszer már felhasznált áztató víz kicserélé­sét. A megyében jelentős előre­haladás történt az elmúlt évti­zedben a nagyüzemi öntözés megvalósításában. Míg 1960-ban mindössze 4500 hektáron lehe­tett mesterséges esőt előidézni, addig ma már csaknem,-36 ezer hektár öntözhető terület áll a mezőgazdasági nagyüzemek ren­delkezésére. Hazánk a feltételes öntözés zónájába tartozik. Egyes évek­ben mind a felhasznált víz mennyiségét, mind az öntözés gyakoriságát döntően befolyá­solja — az egyéb időjárási té­nyezők mellett — az egész év­ben lehullott csapadék mennyi­sége és annak időbeni megosz­lása. Természtesen a korszerű és nagy termőképességű új nö­vényfajták széles körű elterjesz­tése megkívánja az öntözés fej­lesztését. Egyrészt nő az öntö­zött növények száma és egyre bővül az öntözési idény is. Megyénkben az idén a mező- gazdasági termelés az elmúlt év­hez képest jobb hidrológiai vi­szonyok között indult, amit töb­bek között az is bizonyít, hogy 40—70 milliméterrel magasabb volt a talaj vízmennyisége a sokévi átlagnál. 1973. április 21-ig mindössze 870 hektárt ön­töztek meg az előző évi 5600 hektárral szemben. Április 30-ig viszont kevesebb csapadék esett, mint más években. Kalocsán 68, Kunszentmiklóson 102 millimé­terrel kevesebb volt az eső a sokévi átlagnál. A csapadék­hiány májusban 50—55 millimé­terrel nőtt. Kalocsán, Kunszent­miklóson, a Tisza mentén az át­lagnál is kevesebb csapadék hul­lott. A vízhiány miatt fokozták az öntözést. Május 10-től 20-ig ezer, 20-tól 30-ig pedig majd­nem 3 ezer hektárral nőtt az öntözött terület. Abszolút érték­ben azonban — figyelembe vé­ve az időjárási viszonyokat — ez nem kielégítő, mivel az öntö­zött terület az összes lehetősé­geknek csak kis része, 16 szá­zaléka. Júniusban már több eső esett, de mégsem indokolt az öntözés elhanyagolása. A megyei AGRO- KER mintegy 2 millió forint ér­tékű berendezést forgalmazott, és jelenleg iis megfelelő raktár- készlettel rendelkezik ahhoz, hogy a hagyományos kézi átte- lepítésű öntözőberendezésekkel áz üzemek igényeit kielégítse. Megyénkben szinte majdnem kizárólag — egy-két üzem kivé­telével — ilyen berendezések­kel öntöznek, melyeknek kézi- munkaerő-igénye magas. Emiatt a nagy öntözőtelepekkel rendel­kező gazdaságoknál nehezen tud­ják a szükséges kezelőszemély­zetet beállítani. Kénytelenek máshonnan munkaerőről _ gon­doskodni. A szabadszállási Le­nin Termelőszövetkezet például Borítód megyéből alkalmaz ven­dégmunkásokat. A munkaerőhiányból adódó gondokat elsősorban az öntöző- berendezések korszerűsítésével lehet majd kiegyensúlyozni. He­lyes, hogy a jövőben önjáró és vontatható szárnyvezetékes ön­tözőberendezésekkel üzemelő telepek épülnek. A meglevő be­rendezéseket pedig szükséges korszerűsíteni, olyanokkal fel­váltani, amelyek kevesebb mun­kaerőt igényelnek. Addig is, míg ez nem való­sítható meg, a meglevő beren­dezéseket jobban ki kell hasz­nálni. A szükséges rnunkáslétszámot belső átszervezéssel, vagy külső munkaerő bevonásával tudják csak előteremteni az üzemek. Lehet, hogy ez némi erőfeszí- téuisell és többletköltséggel jár, de megéri. Magasabb termésered­ményekben látják majd hasz­nát a mezőgazdasági nagyüze­mek. Sziirszabó Dénes szakfelügyelő VÁLJANAK KÖZKINCCSÉ A JÓ VEZETÉSI TAPASZTALATOK Célszerűen alakítottuk tevékenységi körünket — Tavaly végeztem Miskolcon, a Nehézipari Egyertem gépészmér­nöki karán — mondja. — Kicsit nehéz volt, de aki diplomát akar szerezni, vállalni kell a pihe­nésről, szórakozásról való lemon­dást és bizony az éjszakai tévé­műsor helyett is tanulni kell, vasszorgalommaL — örültem, hogy ide kerültem Kecskemétre a Fémmunkáshoz, s úgy érzem, hogy itt lehetőség nyílik az elméletben tanultakat a gyakorlatban .is hasznosítani. — 1972. július 15-én program- tervezőnek vettek fel. Igaz, ez a munkakör nem nyújt közvetlen lehetőséget a tervezésre, alkotás­ra, de ennek ellenére vállaltam. — A programozás megismerte­tett a velünk szerződésben álló megrendelő felek igényeivel, sa­ját lehetőségeinkkel, a vállalat sokrétű termelési problémájával, ami a későbbi munkám alapjául szolgál. Én ezt a megbízatást ko­rántsem mellőzésnek, sőt előle­gezett bizalomnak és a vállalattal való ismerkedésnek tartottam. — Az a közel egy esztendő, amelyet ebben a munkakörben töltöittem, engem igazolt. —• Az idén, június 1-től a vállalat vezetősége megbízott az üzem- és munkaszervezői teen­dők ellátásával. Ezt annál is in­kább nagyon komolyan vettem, mert iitt eddig nem volt ilyen munkakör. Ennek előkészítése­A dolgozók köréből tíz olyan javaslat érkezett vissza, ami je­lentős lehet a munka hatékony­ságának növelése szempontjából Ezek megtárgyalása a javaslat- tevőkkel és a megvalósítókkal, napi feladataim közé tartozik. Mind a tárgyalásokat, mind a ja­vaslatok bevezetését igen gondos munka előzi meg, ugyanis szem előtt kell tartani, hogy sem a dolgozók, sem a vállalat nem járhat rosszul. Gaál Ödön hangjából a mér­nöki alaposság, felelősségérzet csendül ki, s ezt tükrözik visz- sza tettel is. Nem véletlen, hogy az üzemi KISZ-szervezet — mint pártta­got — KlSZ-propagandamun- kával bízta meg. Az idei oktatási évben politikai vitakört vezetett. Az érdeklődés éppen azért volt aktív, mert olyan témákat vetett fel, ami szoros kapcsolatban állít a fiatalok problémáival és ősz- szefüggött mindennapi életünk­kel. — Magam is tapasztaltam — mondja — hogy jó az, ha fiata­lon befolyáso'lják az emberek nézeteit. Fontos, hogy mindenki lássa a célt, átérezze annak je­lentőségét és képes legyen érte küzdeni. Szerintem az a boldog ember, aki a munkájában talál­ja meg az élet szépségét, s ez adja az örömet a szórakozáshoz is. Sz. P. írásomban kiinduló pontnak az 1967. évet tekintem, amikor még településkörzetünkben négy tsz működött. A négy szövetke­zet 1968-ban egyesült, a gazda­ságunk összterülete 7800 kát. hold lett, melyből a közös ter­mőterület 6500 kát. hold. A dol­gozó taglétszám 530 fő volt ek­kor. A külső és belső tényezők vál­tozásai következtében már az egyesülés első évében és folya­matosan, jelentős változások mentek végbe gazdasági, szövet­kezetpolitikai és szervezeti vo­natkozásban egyaránt. Az alaptevékenységünk kor­szerűsítését a nagyobb tervezési önállóság alapján a település­körzetünk sajátosságaiból — ipari üzemek működnek a köze­lünkben, melyeknek szinte kor­látlan a munkaerő-elszívó hatá­suk — adódó munkaerőhelyze­tünk, a műszaki fejlesztés terü­letén beállott fejlesztési lehető­ségek, az állami támogatások új rendszere stb. figyelembevéte­lével terveztük meg. így készí­tettük el ötéves középtávú, üzemfejlesztési tervünket. Ebben meghatároztuk a töb­bi között az alaptevékenység részletesebb fejlesztési program­ját, az ehhez kapcsolódó műsza­ki-anyagi feltételeket, a mellék­üzemi tevékenységi körök ki­alakítását, továbbá az üzem- és munkaszervezeti, valamint ve­zetésszervezeti elképzeléseket. A korszerűsítés indoka Tettük ezt azért, mert a ter­melés viszonylag alacsony szín­vonalon állott, a régi módsze­rekkel nem tudtunk volna ele­get tenni a népgazdasági köve­telményeknek, nem tudtuk vol­na kielégíteni a tagok növekvő anyagi és szociális igényeit, nem tudtunk volna lépést tartani az ipari üzemek fejlődésével. Ez a lemaradás esetleg fokozta volna a munkaerő-elvándorlást, első­sorban a fiatalok, á női dolgo­zók, valamint a szakmunkások körében. Indokolta a korszerűbb gazdálkodásra való törekvést a kereslet-kínálat, a piac egyre inkább érvényesülő törvénye is, valamint a munkatermelékeny­ség növelésére, a költségek csök­kentésére való törekvés. Ennek megfelelően választot­tuk meg növénytermelésünkben a leggazdaságosabban termelhe­tő növények körét, mintegy fe­lére csökkentettük a korábban termesztett növények számát. Ki­dolgoztuk és kialakítottuk a komplex gépesítés rendszerét, ti­pizáltuk a gépparkot. A koráb­bi 238 táblát 65-re alakítottuk, kidolgoztuk a tömbösítés fel­adatait. Elkészítettük a vízren­dezés, talajjavítás, és mezeiút- építés többéves te»vét stb. Mindez fokozatosan megvaló­sult vagy megvalósul. A tett intézkedések hatására a növénytermelés termelési ér­téke 5 év alatt 15 százalékkal emelkedett. Korábban az állattenyésztés­ben a szarvasmarha-, sertés- és húsbaromfi-tartással foglalkoz­tunk, ezt fokozatosan két ága­zatra szűkítettük; a szarvasmar­ha- és sertéságazatokra. Az egyesüléskor minden köz­ségben volt szinte valamennyi állatcsoport (tehén, hízómarlia, borjúnevelés, sertéstartás stb). Ilyen körülmények mellett a munkaszervezés, a munka ter­melékenysége, az irányítás és az ellenőrzés alacsony színvona­lon állott, a költségek magasak voltak, a termelés deficites volt, céltudatos tenyésztői munkáról szó sem lehetett. Az exportra iszánt hízómarha például 7 he­lyen volt eladásra felkínálva a vevőnek, aki mire az utolsó helyre ért, „elfeledte”, milyen volt az első helyen látott állat. Építkezés, fuvarozás, feldolgozás A vezetőség felmérte a ten­nivalókat és hozzákezdett az ál­lattenyésztés szakosításához, koncentrálásához. Ezzel egyidő- ben felismertük, hogy az alap- tevékenységünk fejlesztéséhez nem elég a megszerezhető álla­mi támogatás, a rendelkezésre

Next

/
Thumbnails
Contents