Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

1913. május 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Érdemes megnézni Kovács Margit kerámiái Szentendrén .Szentendrén minden gyönyö­rű. A Duna ezüst lapja, az ódon házacskák antik foglalatból ki­mosolygó gyöngyszemei, a dim- bes-dombos kis utcák aranyló békéje, a folyóban megfürdött szél dallamos nevetése a hall­gatag sikátorokban. Ezt a gazdag múltú, szépséges várost sok mindenért érdemes útbaejteni: szerb egyháztörténeti gyűjtemé­nye egyedülálló' az országban, a patinás főtéri teátrum szabad­téri előadásai messzi országok­ból vonzzák az érdeklődőket, s a szoborkert, a szabadtéri római kőtár, a nemzeti skanzen, a mű­vésztelep mind mengannyi új látnivalót, nagyszerű élményt kínál az érkezőknek. A legfrissebb esemény: Kovács Margit Kossuth-díjas kerámia­művész alkotásainak állandó ki­állítása, a Ferenczy Múzeum szomszédságában álló, úgyneve­zett Wastagh-házban. Ebben a veretesen szép, nemesen egysze­rű környezetben kaptak új, ál­landó és mindenki számára aj­tót nyitó otthont Kovács Margit féltve őrzött, eddig jobbára csak képekről, filmből ismert alko­tásai: az elmélyülten dolgozó Kis korongos, a termékeny élet­örömtől viruló Nagy család, a gyászukba, koruk súlyába bele­dermedő öregek, a virágarcú, keményhúsú fiatal lányok, az anyaság földi örömétől átszelle­mült Madonnák, elvarázsolt me­seerdők, hibátlan formák le­tisztult nyugalmát hordozó tá­lak,. jókedvű titkokat elkotyogó kancsók, agyagban továbbélő le­gendák. Szépség, harmónia, va­lami láthatatlan, de kétségbe- vonhatatlanul létező és érzékel­hető speciális bevonat, máz, — amit egyszerűen úgy is nevez­hetünk: derű — a fő jellemzői Kovács Margit megkapó, egye­dülálló művészetének. Ez a művészet kiemeli az em­bert rossz hangulatainak nyo­masztó rabságából. A szobrok, szelídségükben is provokálnak, valósággal ráparancsolnak a nézőre: „Emeld fel a fejedet! Nézz, láss meg bennünket, mo­solyogj, lélegezz! örülj!-’ És amíg a tekintet ámulva járja körül a Teremtés fájának ezeket a kipattanóan élő anyagrügyeit, meghajtja fejét a mesterségbeli tudás, az emberi alkotómunka páratlan remekei előtt, valami tiszta, semmihez sem hasonlít­ható örömöt is érez. Jónak, többnek, értékesebbnek érzi sa­ját magát is, mert a mosoly, őszintén és érdek nélkül úgy buggyan ki belőle, mint a cso­dával fakasztott forrás. Ezért az adományért kétsze­resen is hálásak lehetünk Ko­vács Margitnak, aki önzetlenül Pest megyének ajándékozta élet­műve válogatott darabjait. Nem pénzért adta, azért, hogy „szét ne fussanak”, egy helyen, együtt árasszák szét az emberek között azt a boldogságot, amelyet Ko­vács Margit érzett, amikor élet- rehívta őket. V. Zs. 0 Philemon és llaticís • Almaszedés ® Szentendre IFJÚSÁ G • IFJÚSÁ G • Rétegződés, osztódás LÁTÓHATÁR Szalay Károly: A geg nyomában A film korunk művészete; szé­les körben ható, nélkülözhetetlen nevelő és agitatív eszköz. Ám a mozilátogatók többségét nem si­került még értő közönséggé át­alakítani. A filmművészetről megjelente­tett könyvek -— többek között — ezt szolgálják. Nemeskürthy Ist­ván. Bíró Yvette, Nemes Károly és mások művei után most a kecskeméti születésű Szalay Ká­roly (az irodalomtudományok kandidátusa, több vaskos könyv szerzője) vállalkozott rá, hogy a filmnek egy lényeges elemét, a „geg"-et, négyszáznál több olda­las művében megismertesse, meg­értesse velünk. A könyv első részében a szer­ző a filmVígjáték történetét elem­zi, s ismerteti a geg elméleteit, definícióit, ö maga így próbálja meghatározni: „A geg a túlfeszí­tett helyzet váratlan, de gyors megváltoztatása oly módon, hogy az alaphelyzet által keltett fe­szültséget feloldja, s ezzel ne­vetést vált ki a nézőből." Szalay sok példát hoz fel a tö­kéletesebb megértés kedvéért, s ezek szemléletesek, meggyőzőek. Íme. egy idézet a műből: „Hulot úr tévedésből behajt egy temetőbe. Éppen temetnek, ő autót szerel. A gumitömlőt le­dobja a földre, ráragad az avar. A gyászhuszár koszorúnak nézi. s a sírra teszi. A napon azonban a gumitömlő mozogni kezd, majd hangosan sípolva leereszt.” Amint az a fentiekből is kitű­nik. a geg a meghökkentő ne- vettetés. a szívderítő kacagtatás eszköze, mely egyidős magával a filmmel. Ezt Szalay elhihelően bizonyítja könyvében. A szerző a film „hőskorának" sok kitűnőségét jellemzi. Méhest, a „filmművészet Kolumbuszát". Keatont, Stant és Pánt, vala­mint Jacciues.Tatit —. akit. szem­látomást csodál. A kötet második részében a magyar filmvígjáték karakterét ismertetve, annak vázlatos tör­ténetét adja. Fájlalja, hogy a két világháború között a legjobb né­pi és haladó polgári írók kívül maradtak (rekedtek?) a film vi­lágán. Szegényebb lett ezzel a magyar filmvígjáték. Rutinszer­zők uralma alatt kellett sápad­tan nyögnie. Néhány kitűnő szí­nész: Kabos Gyula. Latabár Kál­mán. Vaszary Piri művészetét elemzi azután — természetesen a geg szempontjából. ..A geg nyomában" hatalmas anyagmennyiségével. tengernyi tényanyagával imponáló. Ha ki­fogást akarnánk keresni, talán azt említhetnénk fel, hogy keve­sebb történetiség, kevesebb példa, s helyette mélyebbre hatolás jobb lett volna. Am így is — különö­sen gördülékeny, élvezetes stí­lusa miatt — izgalmas olvasmány mindvégig Szalay müve. Regény a filmről, népszerü-tudományo­san. szépen megírva. Varga Mihály Falu és klub A mai községekben egyre több gondot okoz a fiatalok réteg­ződése az ifjúsági mozgalomban éppen úgy, mint a közművelő­désben. Ez együtt jár a gazda­sági, társadalmi fejlődéssel, azzal a folyamattal, ahogyan a belül­ről szerveződött és befelé élő egykori falu kitárulkozik az urba­nizáció hatására — érthetően, hisz léte, jövője egyetlen bizto­sítéka — új arcot ölt és új élet­formára vált, amelyben még hagyományos elemek keverednek az újakkal: váltják, erősítik, vagy éppen kioltják egymást. A köz­ségekbe települt ipari üzemekben üzemi, a termelőszövetkeztekben, állami gazdaságokban szövetke­zeti, (mezőgazdasági) KlSZ-szer- vezetek alakultak, amelyek tevé­kenységét nagyban meghatározza a munkahelyi jelleg. Az alapszerveztekben folyó kul­turális és nevelőmunkára is rész­ben rányomja ez a bélyegét — a dologi, .tárgyi adottságok szem- i pontjából mindenképpen — még akkor is, ha általános tevékeny­ségként fogjuk fel. A klubmozga­lom — művelődési intézmény­hez, vagy munkahelyhez kötődve — egyre inkább rétegszempontú, s ezzel megosztó jellegű (ifjú­munkások klubja, középiskolások klubja, főiskolások klubja, szö­vetkezeti fiatalok klubja stb.). Ennek az előnyei ismeretesek, de most arról szeretnénk szólni, amikor a rétegszemléletnek nin­csenek meg az alapjai anyagi és tárgyi szempontból, s ez az anyagi erők felesleges megosztá­sát eredményezi. Arról van szó, hogy egy községben szerencsé­sebb, ha van egy megfelelő adott­ságokkal rendelkező klub min­denki számára, mint két rossz rétegklub. A bajai KISZ-vezetőképzö tá­borban találkoztam Kubics Imre leendő klubvezetővel, a tompái Kossuth Termelőszövetkezet gép­szerelőjével, és Kovács Ágnessel, a már működő szövetkezeti klub vezetőjével. Mindketten egyhetes tanfolyamon képezték magukat a táborban. Kubics Imre elmondta, hogy a termelószövetkeztben 60 tagú KISZ-álapszervezet működik, évenként 100 ezer forint támo­gatást kapnak, s ebből fedezik a kirándulások, a jól dolgozó aktivisták n.varaltatásának költ­ségeit stb. Az idén közel 50 ezer forintért hangszereket vásárol­tak és megalakult a zenekar. He­tenként egy-egy alkalommal klubfoglalkozást tartanak az • ebédlő helyiségében, ahol presszó is működik. A tánccal kimerül a művelődési tevékenység — ma még ez a legnagyobb vonzóerő — ezen nehéz túllépni. A KISZ-ve- xetőség határozata alapján az ét­kezdében ifjúsági klub kezdi meg tevékenységét, hogy a tsz fiataljai ne a presszóba járja­nak — mondjuk ki őszintén, in­ni — hanem szórakozzanak együtt, hisz ez az alapja egy későbbi, tartalmasabb klubélet kialakulásának. Elhatározták, hogy a közeljövőben megrende­zik a fiatalok vitafórumát, ahol a termelőszövetkezet vezetőinek mondják el gondjaikat, problé­máikat, s az ilyen találkozókat rendszeressé szeretnék tenni. A falu másik — hosszabb idő óta működő — klubjának vezető­je Kovács Ágnes, panaszkodott Megtűrtnek érzik magukat — heti egy alkalomra kaptak csak termet —, mert állandóan úgy kell a kulcsot elkunyerálni, a taka­rítónő egyben felügyelőjük is — mondván, hogy felelős, felnőtt fiatalok nem jó, ha egyedül ma­radnak — aki már külön anyagi ellenszolgáltatásért sem hajlan­dó tovább vállalni a feladatot, családi elfoglaltsága miatt. Pedig harminchármán járnak a klubba lányok, fiúk, tanulók, dolgozók. Nincs megfelelő társasjáték, zene, kicsi a hely stb. Tanácsoltam a két fiatalnak, hogy miért nem próbálják meg együtt a klubleremtést, hisz mindketten csak nyernének ve­le? Kubics Imre azt válaszolta, hogy saját klubot akarnak, aho­va a tsz fiataljain kívül más nem jár. Kovács Ágit faggatva meg­tudtam, hogy az ő klubjukba mindenki járhat, tekintet nélkül arra, hogy hol dolgozik, tanul, de nekik nincs tőkéjük, csak öt­letük, hogy szombat este is el lehessen csábítani a tompái úja­kat és lányokat a presszóból. Egyik helyen az osztódás, a rétegtörekvés tapasztalható, má­sutt pedig a kapcsolatteremtést szorgalmaznák a tartalmi munka javítása útján és jobb körülmé­nyeket szeretnének teremteni, oivan környezetet, ahol fiatalo­san élhetnek, szórakozhat­nak művelődhetnek. Közös vo­nás: megfelelő klub. megfelelő klubélettel. Eltérő vonás: az egvik 'helyen van anyagi alap es rétegklubot akarnak szervezni a másik helyen nincs, de ők a fa­lu minden fiatalját meg akaijak nyerni a klubéletnek. Rétegződés, osztódás — másik felől: új falusi művelődési miliő megteremtése a cél. amely­ben mindenki feltalálja önmagát, s az anyagi erők nem forgácso­lódnak szét. Sok Bács-Kiskun megyei községben gondot okoz ez az ellentmondás, nemcsak Tom­pán. Egv bizonyos, a helyi párt- szervezeteknek. tanácsoknak, de elsősorban az i,Illetékes KISZ-bi- zottságoknak, nagyobb figyelmet kellene erre öszpontositani. s az elszigetelt, vagy egymás ered­ményeire nem alapozó kezdemé­nyezéseket abba a kívánatos me­derbe téréi ni, amelyben a leg­jobban kamatoznak az anyagiak és a szellemiek. Csató Károly K>CB KáOfil IDŐ SXIS KX3I BPOI XXM äCKH M5QB KX38 18XS BDO (18.) — Nagyon hegyes a nyel­ve. Azok beszélnek így. akik még nem szerettek senkit. Mert azok nem is szenvedlek. — Honnan tudja maga eze­ket? — Megtanított- rá az élet. — Tudja is maga. mi az élet. Csak beszél itt. — Nemcsak beszélek. Azt mondom, amit gondolok. — Kigondolni könnyű valamit. — Nem akarom én megját­szani magam. ígérje meg. hogy este találkozunk. Jó? Csönd támadt közöttük. Aztán idegen hang riasztotta őket. Bi­ka hangja: — Főnök! — gúnnyal csen­gett ä hangja -- Itt van Petter- son. — Akkor nekem mennem kell — mondta nyugodtan Kapelláró belül azonban csupa egy nyug­talanság volt. Sokáig beszéiget- tek. Már délutánra járt az idő. Hozzá szerette volna tenni, visszajön nemsokára, legszíve­sebben azt mondta volna, el se megy többé, hosszú idő óta .ez az első nap. amikor úgy érzi. valóban él. Dehát ezt nem mondhatta, már Bika miatt sem. Elindult, vissza-visszanézve. nézz utánam, csak egyszer nézz utá­nam, Kislány, hogy találkozzon a nézésünk, tudjam, hogy rend­ben van minden. Nyugodtan jö­vök akkor hozzád, és egyszer el se megyek többé nem voltam így még senkivel, mint Veled, mintha kővel ütöttek volna mell­be. nem tudok, magamhoz térni, viszem gz arcodat magammal, viszem a szőke hajadat, a han­god símogatásál. ezt az ajándék- délelőttöt. amint ott állsz az aj­tóban. Menj be. ne álldogálj ott Bikával. Nem olyan mint én. Leteper. mert képes rá. nem úgy szeretne szeretni, vigyázz, na­gyon vigyázz Marika. Megállt, hogy kiáltson neki. hogy odápá- lanesolja maga mellé Bikát, de a kiáltásból csak félresikerült intés lett. talán észre se vették, vagy úgy tettek, mintiia nem vennék észre, valamin nevetnek, talán őt nevetik ki. oda kellene menni, elzavarni Bikát, kopj le. ez a csaj nem neked született, ha pedig nem megy. a pofájára mászni, ráverni, ami ráfér, ku­tyákat uszítani rá. futna ki a világból, legalább innen el, örök­re. hogy ne is látná többé. Dúlva-lulva ért Kicsiékhez. a két fiún látszott, ma sehogyan sem megy nekik a munka. — Petterson? — kérdezte, amint körülnézett. Kicsi és Kés röhögtek. — Nem is volt itt — világo­sította fel Kicsi. — Bikának piszkálta a csőrét, hogy nem jössz. Na. megállj Bika. Gyere csak, megtudod, hány a keltő. Fekete düh járta át, a keze ökölbe szo­rult. Minden eszébe jutott egy pillanat alatt, mennyi bajt oko­zott neki ez a rohadt, az első perctől kezdve, mióta csak meg­ismerték egymást. Gyűlölte, amennyire embert gyűlölni le­het. nyáreleji napok szeremtüzé- ben. amikor felszólítják. elbolon- ditják az embert attól, akit sze­ret. Mert neki is kellene. Mire kell neked egy lány, aki tiszta? Fölment a létrára, mérgében olyan tempóval kezdte a falat lekaparni, hogy a másik kettő megbabonázva nézte, ilyennek nem látták még Kapellárót. Azután rájuk is átragadt ez a lendület, a szájuk széle is elkes­kenyedett. arccsontjukra ráfe­szüli a bőr, homlokukon izzad- ságcseppek gyöngyöztek; a meg­szállottak dolgoznak így, kono­kul. semmit nem nézve, amíg egv csepp erő van bennük. Így csak önmagát tudja hajtani az olyan ember, aki c'sak a maga szolgája. Megverem. Agyonverem — iz­zóit Kapelláró mérge. Hirtelen Bereczki alakja tűnt fel az em­lékezetében. visszagondolt egy régi beszélgetésre, néhány hete ismerte akkor még. szemük előtt tépte egymást két srác. ők kihajoltak az. ablakon, valame­lyik új ház. ablakán, amelyen üveg sem volt még, a ház előtt, a sáros, lánctalpas traktoroktól I ölszaggatott úton ütötték egy­mást. heves ki szám Hódsággal, a végén az egyik — zömök, pufaj- kás fiú — az arca elé emelte a két kezét, ujjai közül vér szi­várgott. ez a megadás jele volt, tudtá, látta a másik is, otthagyta lassú léptekkel, erőszakolt nyu­galommal. néha azért hátrapil­lantva, nem rohan-e rá hátul­ról a legyőzött ellenfél, előfor­dult már ilyen, de nem. a srác már semmit sem akart. elme£ü a szégyenével, megverték, mit tehetett volna? Bereczki akkor fölemelte a mutatóujját és egye­nesen hozzá címezte a szót; no Kapelláró. tudod-e miért a so­ványabb győzött és nem az erő­sebb? Azért, mert ő ütötte az. elsőt. Mindig az, győz. aki elő­ször üt. öreg igazság. Persze ahhoz el is kell találni. Jól kell eltalálni. , Az épület nyitott ajtajában fel­tűnt Bika vállas alakja. Köze­lebb jött. Vigyorgott. Megállt Kapelláró létrája alatl. arcáról még mindig nem tűnt el a gúny. Ebben a pillanatban, majdnem az orrahegyét súrolva, éles su- hanással vágódott a spakni a padlóba, pontosan a balhegyével, apró lengéssel a nyelében. Ka­pelláró égi- ugrással lent volt a létráról. — Valamit akartál mondani. Bika? Na gyere — mondta egé­szén halkan — gyere, hogy azt a jó... — mocskos szavakat mondott, ami épp a szájára jött. Kicsi és Kés egymásra nézett: mit csináljanak? Rémület ült a szemükben. Látták, itt ők sem­mit sem tehetnek. Ami most kö­vetkezik. annak meg kell történ­ni. (Föl illatjuk) Gyermekopera A kiskunhalasi zenei napok eseményeit általánosságban két csoportra oszthatjuk. Az elsőben azok az előadások, hangverse­nyek. találkozók szerepelnek, me­lyeken vendégművészek és együt­tesek mutatkoznak be a halasi közönség előtt. Ezek képviselik a sorozaton belül a — hogy úgy mondjuk — ..proli' -jelleget, ami a helybeli közönség számára nyil­vánvalóan emeli a zenei napok vonzerejét és színvonalát. De leg­alább ennyire jelentősek — sőt más szempontból még értékeseb­bek — azok a rendezvények, me­lyek részben, vagy egészben az ünneplő város produkciói, me­lyeknek szereplői a város hiva­tásos. vagy amatőr muzsikusai, s így jellegüknél fogva még inkább számíthatnak a helybeliek érdek­lődésére. A helybeliek bemutatói közül kétségkívül az elsők közé kíván­kozik ..A hét betű" című három- lelvonásos gyermekopera előadá­sa. Ebben az. esetben valóban tel­jes joggal mondhatjuk el. hogy széles körű társadalmi összefogás eredményeképpen jött létre a be­mutató. felsorolni sem tudjuk mindazokat a testületeket és sze­mélyeket. akik szaktudásukkal, anyagiakkal es munkájukkal részt vettek a betanításban és a szük­séges feltételek megteremtésében. A mintegy száz gyermeket — ze­nekart, énekkart, szólistákat, tán­cosokat — foglalkoztató operabe­mutató aktív patronálni között mindenekelőtt a szülök áldozat­készségét es néhány üzem támo­gatását kell megemlítenünk. Az énekes szereplőket — bele­értve a kórust is — a Szüts Jó­zsef Általános Iskola énekes ta­gozata. a zenekari a kiskunhalasi állami zeneiskola adta. Ez a' lény önmagában is a két intézmény kö­vetendően példamutató együttmű­ködését mutatja. Jó lenne, ha ma­Kiskunhalason sutt is hasonló összefogás lenne a különböző típusú oktatási intéz­mények között, a közös célok ér­dekében. „A hét betű" Fésűs Éva mese- játéka nyomán készült, szövegét Bárdi Sándor és Steiner Béla ír­ta, a dalszövegekben értékes iro­dalmi anyag —: többek között Gazdag Erzsi. Nagy László. Illyés Gyula. Szabó Lőrinc. Weöres Sán­dor verseinek — felhasználásával. Steiner Béla kellemesen hangzó zenéje jól illik a mese hangula­tához. ugyanakkor a gyermekelö- adók teljesítő képességének hatá­rait is figyelembe veszi. Az elő­adást Csóli György, a zeneiskola tanára rendezte és vezényelte, az előadás jó ritmusa és zenei szín­vonala az ö sok energiát igénylő betanító-összefogó munkáját di­cséri. A bemutató egyik legfőbb erős­sége a szép hangon és hibátlanul tisztán éneklő kórus volt. melyet dr. Szombati Károlvné készített fel kitünően erre a számukra új­szerű feladatra. Az egyéni szerep­lők (a főbb szerepekben kettős szereposztásban!) u Szüts József Általános Iskola legjobb énekes tanulói voltak, akikkel Sólymos Györgyi zeneiskolai énektanárnő foglalkozott. Az, hogy hangjuk nem mindig emelkedett „szólista" szintre, s a szöveg érthetősége sem volt kifogástalan, olyan élet­kori sajátosság, melyet a szak­ember jól ismer, s végeredmény­ben az előadás sikerét nem ve­szélyeztette. A táncokat Fekete Sándorné tanította be. Mindent összegezve, elismerés illeti a zenei napok rendezőségét, s mindenekelőtt az egész sorozat értelmi szerzőjét és fő mozgató­ját: Fc'kete Sándor zeneiskola­igazgatót. a nem kis áldozatot és munkát követelő, de végül is si­keresnek bizonyult vállalkozásért. Körbor Tivadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents