Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

197:5. május • 15. • PETŐFI NÉPE 0 5 OLVASTUK Egy televíziókészülék — két szobában ' Tv-szputnyik a neve az új elektronikus készüléknek, a Lvo- vi Televízió Készülékek Gyára legújabb termékének, amely fel­tehetően már a közeljövőben a sláger-árucikkek listáján szere­pel majd. Ez a méreteiben alig középnagyságú rádióra emlékez­tető elektronikus műszer tovább­fejlesztett változata annak a 16 cm-es átmérőjű képcsőnek, ame­lyet már eddig is sorozatban gyártottak a Ivovi gyárban. A tv-szputnyikot — ahogy az új gyártmányt elnevezték — igen tetszetős kivitelezésű, ízléses plasztik műanyag dobozba épí­tették be, méghozzá úgy, hogy csatlakoztató az ugyancsak szov­jet gyártmányú Elektron tv-ké- szülékhez —, s kifogásta­lan minőségű képet továbbít egyik szobából a másikba, eset­leg még távolabb eső helyiségbe is. Ily módon egyetlen tv-készü- lékkel két szobában is lehet néz­ni a műsort. A Ivovi gyár már berendezke­dett az új, hasznos és feltehető­en hamarosan népszerűvé váló készülék sorozatgyártására. tjj tv-torony Jerevánban Jereván külvárosában 300 mé­ternél magasabb televíziós adó­torony építését kezdték meg. Üzembe lépése után az örmény fővárosnak és környékének la­kossága négy tv-program között választhat. NÉPTÁNCOSOK TALÁLKOZÓJA — ORSZÁGJÁRÓ KIRÁN­DULÁSOK— ÍRÓ-OLVASÓ TALÁ LKOZÓ Nagyközségek nyári kulturális programja Sok népművelő panaszkodott régebben, hogy a nyári hónapok­ban „leáll az élet”, bekövetkezik a falusi kulturális munkában az uborkaszezon. Ezt többen azzal magyarázták, hogy a községek né­pe a nyári mezőgazdasági mun­kákkal van elfoglalva. Az alkal­mazottak. az értelmiségiek pedig üdülnek, kirándulnak, ezért nincs közönsége a rendezvényeknek. Nos, az utóbbi időben ezek az aggályok — vagy inkább kifogá­sok? — mind indokolatlanabbak. Számtalan példáját látjuk annak, hogy nyáron is tartalmas prog­ramot állítanak össze a művelő­dési intézmények, Tőként a szem­látomást városiasodó nagyközsé­gek mutatják meg, hogy miként lehet a közművelődési munkát egész évben folyamatossá tenni. Néhány nagyközség — Kiskun- majsa, Lakitelek. Bácsalmás stb. — kifejezetten arra törekszik, hogy ötletes, nagyszabású kultu­rális eseményekkel vonja magára A lakitelekiek több bel- és kül­földi csoportos utazást készítenek elő. A Szikra Termelőszövetkezet a helyi művelődési házzal közö­sen szervez a munkában élenjáró dolgozói részére csoportos kirán­dulást. Kiskunmajsán a balett-tanfo­lyam, a citerazenekar. a néptánc- csoport fellépései mellett a nyári, építőtáborban részt vevő egyete­misták kulturális műsora gazda­gítja a szórakozási, művelődési lehetőségeket. Sokakat érdekel majd az a találkozó is, melyen Sinkovits Imre színművész vála­szol a majsaiak kérdéseire. Az elmúlt évekhez hasonlóan népes csoportok látogatnak a Sze­gedi Szabadtéri Játékokra. Csu­pán Laki telekről kétszázan utaz­nak a János vitéz megtekintésére. A fentiekben néhány példát so­roltunk fel a nagyközségek válto­zatos kulturális programjaiból. Az eddigiek is tükrözik az átalakuló falu új kulturális igényeit. V. M. a figyelmet. Bizonyára nem túl­zás annak megállapítása, hogy ez az igyekezet egyik feltétele a gyorsabb ütemű urbanizációnak. A nyári kulturális terveket la­pozgatva nagy számmal találunk érdekesnek és színvonalasnak ígérkező programokat. Bácsalmá­son — a Duna menti folklórfesz­tivállal kapcsolatos — néptánc­bemutatót rendeznek augusztus­ban. Itt kerül sor a Duna—Tisza közi napok egyik érdekes esemé­nyére: az augusztusi kulturális műsorral és kiállítással egybekö­tött árubemtutatóra. Több író— olvasó-találkozó, képzőművészeti kiállítás, társastánc-tanfolyam gazdagítja Bácsalmás nyári kul­turális tervét. Tiszakécskén és Izsákon budapesti művéízek lép­nek színpadra. Érdekes kezdemé­nyezés: az izsáki művelődési ház­ban autóvezetési tanfolyamot szerveznek. Egy negyventagú ju­goszláv zenekar is bemutatkozik a közeljövőben. NYELVŐR Graz vagy Grác? „Megérkezett a budapesti fo­gaskerekű első motoros kocsija Grazból. Összesen hét szerel­vény jön Ausztriából” — olvas­tuk a napokban az újságokban. Örülhetünk, hogy végre meg­szűnnek a fogaskerekű gondjai. A fogaskerekűt illetően tehát na­pirendre térhetnénk a hir fölött. Csak az a Graz! Talán sokan nem is gondolják, hogy ez a rejtélyes nevű osztrák város tu­lajdonképpen Grác, Stájeror­szág székhelye. Hajdanában ma­gam is voltam ott, de amikor üdvözlő lapot írtam haza, nem Grazból, hanem Grácból írtam. A felmerülő kérdés az, ho­gyan írjuk az idegen földrajzi tulajdonneveket. Aki végignézi akárcsak, a Kis világatlaszt is, a néymutatóban láthatja, hogy mi­lyen sok város van a Földön, és hogy a legtöbb eredeti nyelvi alakjában szerepel. De nagyon sok külföldi városnak van ma­gyar neve. Hibás szemlélet len­ne, ha a világ minden városát magyarra akarnánk átkeresztel­ni, mint ahogy a múlt század elején kísérleteztek vele. Ez a kísérlet, mint afféle délibábos nyelvészkedés, azt akarta bizo­nyítani, hogy eredetileg minden magyar volt. így Babilont a ma­gyar Bábolna helynévvel azono­sították, Karthágó tulajdonkép­pen Kard-hágó, Stockholm Is- tókhalma, Koppenhága Kappan- hágó, sőt Trója híres várát, lliont is magyarból eredeztették (Ilonka-vár). A honfoglalás előtt a magyar­ság vándorlásai folyamán Kijev alá is eljutott. A Kijev alatti harcokról Anonymus is megem­lékezett. Anonymus nyomán a város neve Kióv alakban ma- gyarosodott. Vörösmarty Zalán futásának hatására 1854-ben Debreczeni Márton eposzt írt A kióvi csata címmel. Ma már ezt a Kióv elnevezést nem használ­juk, a várost ma mi is Kijevnek nevezzük. Ebből a felötlő példából is lát­ható, hogy a városnevek magya­rosítására való törekvés mindig megvolt. A magyarosított város­nevek nyelvünk szókészletének elemei. Nem szabad lemondani róluk! Tehát ne Wienbe, Leip- zigbe, Dresdenbe, Frahába utazzunk. Hivatalos kiadvány­ban, például a Nemzetközi va­súti összeköttetések hivatalos menetrendjében ezek a városok természetesen eredeti nevükön találhatók. Bruxelles és Graz a kiejtés szerint magyarosodott. Ezért a két város nevét így írjuk: Brüsz- szel és Grác. Leipzig és Dres­den magyar neve Lipcse és Drezda. A hírekben sokszor ol­vassuk Kairó nevét (arab neve: El Qahira). Wien magyarul Bécs. Warszawa, Krakow, Pra­ha, Napoli, Venezia magyarul több-kevesebb hangbeli eltérés­sel Varsó, Krakkó, Prága, Ná­poly, Velence. Ugyanígy megma- gyarosodott városnevek a kö­vetkezők is: Koppenhága, Lisz- szabon, Bukarest, Belgrad, Hága, Genf, Párizs, Zára, Szófia. Miért nem alakíthatnánk ma­gyar ajakra az idegen földrajzi neveket, hiszen néha le is for­dítjuk őket magyarra: Nagy­Britannia Észak-Ír ország, tij- Zéland, Jóreménység foka. Tűz- föld, Zöld-foki szigetek. A nacionalizmus vádját sem vonjuk magunkra, ha a régen Magyarországhoz tartozó városo­kat magyar nevükön nevezzük: Pozsony, Érsekújvár, Kassa, Lő­cse, Kolozsvár, Marosvásárhely, Üjvidék. Hogy is szól a közmondás? „Magyarnak Pécs, németiek Bécs.” Graz vagy Grác? Írjuk ennek a szép osztrák városnak a nevét magyarosan Grácnak! Kiss István Történelmi kalandfilmet forgatnak a Várban Szlovák—magyar kooproduk­ciós történelmi kalandfilm kül­ső felvételeit kezték meg a Bu­dai várban. A Pavel Sobota és Lendvai György forgatókönyve nyomán készülő film gróf Be- nyovszky kalandos életét dolgoz­za fel. A „Vivat Benyovszkyl’ című film főszerepét Josef Ada- movic és Juhász Jácint játssza. Rendező: Igor Ciel. 0 Jobbra: Igor Cici rendező és Josef Adaniovic a felvétel szü­netében. 0 Készül a film egyik tömegjelenete a Budai Várban A 28-as csapótól a 31-esig Egy tv-játék forgatása közben 0 Darvas Iván, Révész György rendező és Ruttkai Éva. „Csendet, felvétel indít!” Egy fiatalember kezébe veszi a csapót, ráírja a 28-as számot, odaáll a felvevőgép és a színész — jelen esetben Ruttkai Éva — közé, hangosan azt mondja: „Huszonnyolc!” — és a fekete tábla felső részére erősített léc­cel rácsap a táblára. Ennek a mozdulatnak , és csattanösnak alapján állítják majd be a szink­ront, a kép és hang egyidejűsé­gét. De hiába csattan a csapó, a művésznő mozdulatlanul áll az ajtó előtt, nem tud bejutni a szobába, ahol a partnere, film­beli szerelme, Darvas Iván vár reá. Az akadály egy hatalmas dán dog. Lustán terpeszkedik az útban. Révész György rendező a pi­páját szortyogtatja, a világosítók kioltják a lámpákat és Kormos Gyula asszisztens gúnyos meg­jegyzést tesz az akadékoskodó ebre. Minden kezdődik elölről. Csapó 29 Darvas Iván elmegy az ajtó előtt, a kutya felkel, beténfereg a szobába, mögötte Ruttkai Éva gyanakodva sandít az óriási jó­szágra. Az eb azonban flegma­tikus, mitsem törődik a Kossuth- díjas művésznővel. Nagy nyuga­lommal felugrik a fiatalember, a filozopter -ágyára. Ruttkai meg­áll azon a helyen, amelyet az imént Révész György kijelölt számára. Itt kell állnia Ruttkai- nak és itt kell feküdnie az eb­nek. És újra elhangzik a bűvös szó: „Felvétel indít! Csapó.” Csapó 30. Ruttkai ismét belép a színre, ám Kocsis Sándor operatőr ud­variasan figyelmezteti, hogy vár­ni kell néhány percig, mig a bünések szétdobják a szoba egyik sarkát. A kutya közben le­targiába süppedve fekszik az ágyon. Darvas Iván csokornyak­kendőjét igazítja, és egy verses­kötetben lapozgat. Minden ké­szen áll a következő felvételre. Révész ‘Györgyé a szó: „Mi­előtt berendezik az enteriőrt, amelynek sarkában ül majd Ruttkai Éva, elmondanám a kö­vetkező jelenetről az elképzelé­semet”. Mielőtt azonban erre sor ke­rülne, valaki döbbenten ves^i észre, hogy a budai magánlakás sarkában ott maradt a tulajdo­nos rádiója, egy 1969-ben ké­szült Orion, amely semmiképpen sem illik az 1980-as években le­játszódó történetbe. Míg a lakást korhűvé teszik, a dog békésen pihen a tulajdonosnő zöld plüs foteljében. Révész György folytatja: Iván betoppan. Éva észreveszi, és fel­kiált. Maga itt van? Hogy ke­rült ide? — Madelon beengedett. A könyvből, ami nálam maradt, minden kiderült. — így tehát maga Bátky Já­nos, London, Towers streat... — Képzelem Madelon mit mű­velt. itt. (Madelon egyenlő: a dán dog.) Csapó 31. — Ó, maga itthon van? Darvas: — Nem is tudom! — Hogy került ide? És folytatódik mégegyszer, lásd, mint fenn. Csapó nélkül Szerb Antal a magyar iroda­lom „tragikus nemzedékének” jellegzetes alakja. Talán a leg­tehetségesebb. A filozopter vi­dám szerelmei mögött, a csillo­gó párbeszédek mögött nem fe­lejtheti el a néző azt a sötét hátteret, amely derékba törte Sz,erb Antal,. Kpdnóti. Fgnyp. és társai pályáját. Szerb Antal írásaiból kicsen­dül a vágyakozás „a csodák iránt” és ezeket a csodákat a 30-as évek angol—francia irodal­mában próbálja felkutatni. Hő­sét, a filozoptert Londonba vi­szi, Bátky János talán kissé emigráns, talán kissé ősdiák. aki az intellektus izgalmaiban, szel­lemes gondolatokkal átszőtt sze­relmeiben az elveszett hazát ke­resi. Szerb Antal, az irodalom tudósa kirándul a szellem biro­dalmának egy másik területére, a könnyed líra, a szkeptikus ér­zelem. a kaland területére. A tv-film szövege sziporkázó és mély, könnyed és meggondolkoz- tató, helyenként triviális és még­is egy nagy tehetségű író jelleg­zetes vonósait viseli. „A filozopter szerelmei” című tévéjáték az első Szerb Antal írás, amelyet tv-filmre vettek. Talán az „Utas és holdvilág” is egyszer erre a sorsra jut. A tele­vízió nézői előreláthatólag má­jus folyamáa tekinthetik meg a Londonba szakadt pesti filozopter és három szerelmének szarkasz­tikus hangvételű történetét. Scnyi Imre (17.) — Na, mi van srácok? Meg­untátok? Menjetek csak, mind­járt megyek én is. Mintha egyik se hallaná, eleresztik fülük mellett. A kislány egyikről a másikra néz. Hátrál. Aztán a távoli iro­daépület felé tekint, bizony az jó messzi van ide. — Gyere te is főnök — mond­ja Kicsid A kislány hosszan nézi Kicsit. — Főnök, elúszunk a melóval. Nemsoká itt lesz Petterson, letol — mondja Bika. A kislány hosszan rjézi Bikát. — Jó, jó, menjetek csak, én is mindjárt megyek. A három fiú nem mozdul se­merre. — Vigyél vizet, amennyi kell. — pattog keményebben Kapel- láró hangja Kés felé — Kicsi, keverj maltert. Te meg — néz Bikára — keverj be kenőszap­pant. Mozgás srácok. Látja, hogy mindegyik dühös. Lassan elindulnak, egyre csak visszafelé tekintgetve. Már mesz- sze járnak, amikor a kislány megszólal; — Mi az, maguk szövetséget kötöttek, hogy olyan egyformára nyíratták a hajukat? Kapelláró keserves ábrázattal simít végig tegnapi kopaszságán. Valami fölényes válaszon töp­reng, de nincs ideje rá, mert a kislány újra kérdez; — És miért nevezik magát fő­nöknek? — így alakult. Mór régóta dol­gozunk együtt. Én lennék a rangidős. Ennyi. — Maga valamit elhallgat elő­lem. Látom a szemén. Pislog, i mint az a bizonyos béka a ko­csonyában. Különben nem fon­tos. Nehogy azt higyje, hogy fontos. Engem igazán nem érde­kel. — Hátha majd érdekli egy­szer— mondta Kapelláró és me­reven nézte a lányt. — Külön­ben tanultam én valamit. Tud­ja mit? Amíg valakinek a nevét se tudom, minek nézzek rá? Még nagyon meg találom je­gyezni az arcát. Szólítanám ma­gamban, de hogyan szólítsam? Látja, erről van szó. — Mária a nevem. — Az én nevem Feri. Most már tudom, ha egyszer kiabálni akarok maga után, milyen ne­vet mondjak. — Nem biztos, hogy meghal­lom. — Ha én egyszer kiabálni kez­dek ... Azt maga meghallja még álmában is. — Mélyen alszom ám! — Mindegy az. Majd föléb­redne. — Ha akarnék. — Akarna. — Nem biztos.-r- Akkor mi a biztos? — Az. hogy nekem most dol­gom van. — Segítsek? — Magát várják. A beosztot­tai. Főnök úr. — Ha egyszer elmondhatnék mindent magának, a végén sír­na. — Nem sírok én olyan köny- nyen. — Majd meglátná. — Jó lenne az, ha meglátnám? Melyikünknek lenne jó? — Nekem biztosan. Mert en­gem már megtanított az élet. — Kíváncsi lennék, mire ta­nította. — Arra. hogy elmondjak va­lakinek mindent. Akkor is, ha nem tudok egyfolytában beszél­ni. Ha nem merek a szemébe nézni közben. Mindegy az. Csak érezzem. hogy hallgat és figyel rám. És akkor se szégyelljem magam, ha sírok. Vagy ha ordí­tok, hogy ennek nem így kelle­ne lenni. Kapelláró úgy érezte, bár nem nézett a kislányra, hogy először pillant rá hosszan. Lehet, hogy ez tévedés — villant az eszébe — akkor is szép. Hányszor ment úgy estéken reggeleken, végig a maga csöndes világán, hogy a szembejövők tekintetét kereste. Nem néztek rá, hiába húzta ki magát. Ha pedig valaki ránézett, abban a pillantásban benne volt: hát te mit akarsz? Te is akarsz valamit? Te kis vacak. Tudod, hogy mennyi ember húzza ki magát rongyosan és jólöltözöt- ten, Veled együtt, ugyanebben a pillanatban a Földön?! És tu­dod-e, hogy aki igazán nagy akar lenni, az sokáig úgy össze­húzza magát, mint a tetű, ha fagy érkezik, gondolj például az űrhajósokra, akik odafönt meg­isszák a saját vizeletüket és a kiképzés idején csak nagyon rit­kán gondolnak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszé­det. h*i első óljukról diadalma­san visszatérnek. — Arra nem gondolt, hogy amit mondani akar. azt a másik tudja már? — Miért? Erre is gondolni kellene? Maga például mit tud­hat rólam? — Azt például," hogy nagyon egyforma a frizurájuk. Mind a négyőjüknek. — Lehet ez véletlen is. — Másoknál. — Mi nem olyanok vagyunk, mint mások?! — Nem. Mert magukat elítél­ték. — Gondolja, vagy tudja? — Kitalálni se lett volna ne­héz, de tudom is. Már napokkal ezelőtt beszélte itt mindenki, hogy rabok intézik a meszelést. Jött valaki az irodáról, hogy vi­gyázzunk, mindent el kell zárni, olyan emberek jönnek ide, aki­ket vasvillával vettek el az any­juk mellől. — És mit mondtak még? — Mit is? Azt, hogy nem kell velük szóba állni. Intézzék a dolgukat, hagyni kell őket. Nem jó közéjük keveredni. — Maga ezt elhitte? — A rosszat mindig könnyeb­ben elhiszi az ember, mint a jót. — Ha elmondanám az iga­zat, csodálkozna. — Nem hiszem. — De igen! Hadd mondjam el ma este! — Azért én nem megyek a javítóba, hogy magát hallgas­sam. — Megvárom, ahol akarja. — Maga tényleg nincs lecsuk­va? — Megvárom, ahol mondja. — Ha soká jövök, megkeres a bátyám. Akkor magának jaj lesz. — Nem félek. — Nem mindenki bátor, aki nem fél. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents