Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 13. Lehetőség, amit nem szabad elszalasztani A számítástechnikáról • Néhány évvel ezelőtt írtunk arról, hogy Bács-Kiskun megyében is érdemes lenne számítógép- parkot telepíteni, mondván, hogy a gyors technikai haladás ilyen jellegű követelményt előbb-utóbb úgyis támaszt gazdasági életünkkel szemben. Azóta Kecskeméten a Gépipari, Automatizálási és Műszaki Főiskolán már működik két kisebb számítógép, amelyek oktatás céljára nagyszerűen megfelelnek. Közben a megye több vállalata, intézménye szerzett be kisebb adatfeldolgozó gépet, néhány pedig a közeljövőben kíván hasonló lépéseket tenni. Vannak üzemek, amelyeknél ugyan nincs számítógép, de már bérmunkában végeztetnek adatfeldolgozást. Megindult hát az erjedés, jó lenne azonban továbblépni. Nemcsak azért, mert a számítástechnika rendkívül gyorsan fejlődik, s elmaradottságunk e téren be- hozhatatlanná válhat, hanem mert most jó alkalom is kínálkozik. Közel 20 millió forintot irányzott elő a Művelődésügyi Minisztérium a kecskeméti Gépipari, Automatizálási és Műszaki Főiskola számítógépparkjának bővítésére. A számítógépek azonban nagyon drágák, és a pénz, legfeljebb egy ODRA típusú berendezésre lenne elegendő. Tévedés ne essék, az ODRA oktatási célokra megfelel, ám ma már nem a legkorszerűbb típus. Ezenkívül egy sor érv szól amellett, hogy érdemes lenne megyei forrásokból néhány millióval kiegészíteni az említett összeget és valóban modern berendezést vásárolni a főiskolának. Milyen lehetőség kínálkozik? A napokban nyílt meg Moszkvában a „Szocialista Országos Egységes Számítógép Rendszerének (ESZR) Kiállítása,” Itt mutatják be a KGST-országokban több éve folyó közös számítástechnikai kutató-fejlesztő munka eredményeit és egységesítését, valamint az ESZR-program keretében elkészült — R—10. R—20, R—30, R—40. és R—50 — típusú számítógépek modelljeit. A kooperációban Magyarország részéről a székesfehérvári Videoton Gyár készíti az R—10-et.. • A sokoldalú "együttműködés megteremtette a feltételeit a gazdaságos gyártásnak. A kormány 1971. novemberében hagyta jóvá a . számítástechnikai központi fejlesztési programot, amelynek célja a számítástechnikai kultúra elterjesztésének megalapozása a IV. ötéves tervben ipari és oktatási vonalon egyaránt. • A program az ESZR-en alapul, ugyanis minden KGST-tagország ezt használja majd. ily módon egységes számítógép-hálózat alakul ki. A közeljövőben már sor is kerül hazánkban az első ESZR-számító- gépek üzembe helyezésére. Ez az egyik oka. amiért a műszaki főiskolára sem ODRA-t, hanem ESZR-gépet lenne érdemes vásárolni, s a jövő szakemberei is már ezen tanulhatnának. A másik ok még nyomosabb. Amikor ilyen nagy összeg elköltéséről van szó, nemcsak a jelen helyzetet alapul véve, hanem hosszabb távon érdemes gondolkodni. A megye gazdasági életében — talán nem túlzás kimondani — lezártunk egy eredményekben gazdag szakaszt. Az elmúlt másfél évtizedben ipart telepítettünk, megvetettük a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, fejlesztettük a közlekedést, a kereskedelmet, s egy sor művelődésügyi, tudományos, egészségügyi intézményt hoztunk létre. Mindez azonban csak a gyorsütemű továbbfejlődés alapja. Megyei párt- és tanácsi fórumokon nemegyszer szó esett arról, hogy a következő lépés az egészségesebb, fejlődőképesebb iparszerkezet kialakítása. Beszélünk arról, hogy megyénk olyan lehetőségekkel rendelkezik, mint a Dél-Dunai Iparvidék kiépítése. Távlatokban nagyarányú tervek vannak közúti, vasúti és vízi közlekedésünk fejlesztésére, ideértve a megépülő Duna—Tisza-Csator- nát is. • A megye adottságai kitűnő lehetőségeket nyújtanak világ- színvonalon álló élelmiszergazdaság létrehozására. Erre irányuló kezdeményezésekkel máris találkozhatunk. hiszen egyre-másra épülnek korszerű sertés- és szarvasmarha-tenyésztő telepek, borkombinátok, s folyik az élelmiszeripari üzemek rekonstrukciója. Ezek mellett dicsekedhetünk messze földön híres kutató- intézetekkel, mezőgazdasági és ipari jellegű főiskolákkal. Gazdaságunk és intézményeink hálózata tehát nem sokáig nélkülözheti a korszerű számítástechnikát. s ezért lenne helyes — ha drágább is — a modernebbet választani. A Művelődésügyi Minisztérium nyilvánvalóan csak az oktatási célok erejéig nyithatja ki a tárcáját. A többit a megye vállalatainak. intézményeinek, állami szerveinek kellene előteremteni. Ezzel azonban nemcsak azt segítenék elő, hogy annak idején —, amikorra kell —. rendelkezésűkre álljanak jól képzett számítástechnikai szakemberek. A műszaki főiskolára telepített számítógép- park kapacitásának ugyanis maximum 30 százalékát kötné le az oktatás. A fennmaradó 70 százalékot pedig éppen a megyei vállalatok, gazdaságok, intézmények stb. szervek bérmunkával tölthetnék ki. Nagy segítség lehetne a megyei szerveknek is a középtávú és távlati tervek kidolgozásához a beruházási hálótervek elkészítéséhez, sőt még a tanácsi számszaki adminiszti*áció elvégzéséhez. elemzések előkészítéséhez. Ehhez pedig a műszaki főiskolán •— amely a megye számítástechnikai bázisa lenne — jelentős szellemi kapacitás állna rendelkezésre. • A számítástechnikától még nagyon sokan idegenkednek. Ennek oka pillanatnyilag az, hogy a döntéselőkészítéshez, elemzésekhez, anyaggazdálkodáshoz stb-hez a hagyományos számítási módszerek még olcsóbbnak tűnnek, és nincsenek is hozzá a vállalatoknál megfelelő szakemberek. Hosz- szú' távon azonban már kifizetődik a számítógépek alkalmazása, nem beszélve arról, hogy nem is olyan sokára a műszaki és tudományos haladásban elérkezünk ahhoz a határhoz, amikor már nem lehet halogatni a dolgot. Akkor pedig már nem lesz idő arra, hogv májd szép lassan átállunk a számítógépes rendszerre. A számítástechnikában ugyanis nincsenek fokozatok, mint ahogy a Holdba sem lehet gyalog, vagy kerékpárral, sőt még szuperszonikus repülőgéppel sem eljutni —, csak űrhajóval. Nagy Ottó A MEGYEI TANÁCS ÚJ TAGJA: Boromissza Ignácné, Szakmár Akinek volt része abban, hogy egész napon át mákot, cukorrépát egyeljen, szőlőt metsszen, az tudja, mit jelent az ilyen munka, az tudja, hogy este már úgy érzi, minha a dereka helyén egy nyüzsgő haii- gyaboly volna. Az tudja, hogy az ilyen munkához nem lehet hozzászokni, de mert muszáj elvégezni, hát dolgozik. Egy ilyen tevékenység közben — mákot egyeltek — találtam meg a szakmári Petőfi Termelőszövetkezet földjén Boromisz- sza Ignácnét is, akit megyei tanácstaggá választott meg Szakmár és öregcsertő lakossága. Az ötvenéves, ősz hajú asszony mellett ott hajladozott férje is, s ha nem is mondták, jól esett néhány percre felegyenesedni, amíg beszélgettünk. Igaz, addig nem haladt a munka, de azután talán annál jobban ... Mit is kérdezzek ettől a napbarnított asszonytól, aki az anyám lehetne, aki olyan erővel szorítja meg papírmunkában el- vékonyult, elfehéredett kezem, hogy szinte felszisszenek. Mit kérdezzek tőle, hiszen látom tekintetén, bemutatkozásán, hogy sokszorosan több élettapasztalata van, mint nekem, s elsősorban neki volna joga, hogy engem faggasson itt a sarjadó növények között... A beszélgetés mégis megindul. Először a munkáról, a három gyerek felnevelésével, taníttatásával járó sok-sok fáradozásról szólunk. A férj a kapanyélre támaszkodva hallgat, s időnként helyeslőén, elgondolkozva bólint. Mikor aztán arra tereljük a szót, hpgy miként lett Jüliska néni a megyei tanács tagja, Boromissza Ignác azt mondja, ő szomjas, és elmegy inni, majd mikor visszatér, beáll a sorba és egyeli a mákot. Juliska néni sóhajt egyet körülnéz a határban, aztán mondja: — Szóltak nekem itt a népfrontnál, ott volt a párttitkár, meg a tanácselnök is, hogy mi lenne a véleményem, ha engemet jelölnének megyei tanácstagnak. Hát én hirtelen olyan ideges lettem a torkom meg kiszáradt, forróság futott el. Hogy én legyek ott, hiszen vannak itt nálam tanultabb, a szót jobban forgató embrek. Mit kezdek a hat osztályommal, az ötven évemmel a tanultak között? Hogyan képviselem én a szakmáriakat a megyénél és egyáltalán nekem olyan zavarom van, ha emberek előtt beszélni kell, már úgy értve. hogy sok, ismeretlen előtt, akikről tudom, hogy több az iskolájuk, jobban értik a dolgot. Végül aztán abban maradtunk, hogy másnap adok választ, mert ugye az urammal meg kell beszélni a dolgot. Megyek haza, mondom a férjemnek. — Nézd, ha téged oda jónak tartanak, meg ha te is úgy gondolod, hogy elbírod az ottani dolgot, eredj — csak ennyit mondott. Most aztán nekem kellett dönteni. Ügy voltam vele, majd lesz valahogy. Belejövök biztosan. Másnap azonban csak a kételkedés hangján válaszoltam, hogy öreg vagyok, tanulatlan, férfit kellene jelölni, meg ilyenek. Azt mondja a párttitkár: nézze Juliska, nekünk asszony kell, fizikai munkás kell, téesz- tag kell, jó fellépésű kell, szóval Boromissza Ignácné kell. így aztán belementem. Elmeséli aztán a választás napját is. Egyszerre volt jelölő gyűlés öregcsertőn és Szakmáron. Öt a járási pártbizottság autója átvitte öregcsertőre. — Kedvesen köszöntöttek, s bemutattak mint jelöltet. Aztán feláll valaki és elmondja, hogy őneki személy szerint semmi kifogása Boromissza Ignácné ellen, mert úgyis a munkája révén dől el, jól választotta-e, vagy sem. A két községnek kell egy megyei tanácstagot választani, s nekik is volna egy jelöltjük. Rendben van, akkor döntsön a választás. így is történt. Hát tudja mi lett a vége? Az, hogy öregcsertőn is rám szavaztak egy páran, de Szakmáron meg mindenki. Százszázalékos lett a választásom. Na, mondom magamban, innen aztán már nem lehet visszatáncolni. Ha tetszik, ha nem, megyei tanácstag vagy. Persze a két község vezetői mondták nekem azóta is erősítget- nek, hogy ne féljek, majd ők segítenek mindenben. De tudja magam is barátkozom a gondolattal. A szakmának gondját ismerem, tudok némely dolgot öregcsertőről is, a beszéddel meg nincs nálam baj, amint hallhatja is kedves. Lehet, hogy eleinte csak hallgatok, de úgy vagyok vele, amikor a televíziót nézem is, hogy jó hallgatni a megnyilatkozó, egyszerű kétkezi embereket. Hátha velem is így .lesznek a megyénél ... Gál Sándor A »Hiröske« karrierje „Nézze Szabó elvtárs, ha tönkre akarja tenni a szövetkezetét, akkor csak fogjon bele a gyermekcipők gyártásába. Ez egy olyan merész vállalkozás, hogy ezt maga sem gondolhatja komolyan.” Ezeket a „jó tanácsokat” 1971- ben kapta Szabó Ferenc, a Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet elnöke. Igaz, olyan vállalkozásba fogtak amely egyedülálló az országban, hiszen ilyen típusú cipőket azelőtt sehol sem gyártottak. Mire is alapozták ezt a „bátorságot”. Szabó Ferenc elnök új fazonú gyermekcipőt tervezett. El is készítette a mintadarabot, s ezután következett a bemutató. A cipőt szemügyre vette a szövetkezet vezetősége, felvitték Budapestre, ahol egy gyermekszakorvos napokig tartó alapos vizsgálat után a lehető legjobb véleményt adta róla. Ekkor mondta az egyik cipőipari szaktekintély, hogy ezen olyan alacsony az időnorma, és az anyagra fordítható költség, hogy erre csak ráfizetni lehet és tönkre tehető vele az egész szövetkezet. Szabó Ferenc ekkor még tulajdonképpen nem is a cipő árán gondolkozott, hanem azon, hogy milyen sokat foglalkozik a gyermekcipőkkel a televízió, a rádió, a sajtó, s mind, mind kifogásolják a mennyiséget és a minőséget is. A szövetkezetnél is dolgozott sok olyan családanya, akinek apró gyermeke volt és hasonló gondokkal küszködött. A mintacipő nekik is nagyon tetszett, különösen a szár- magasságig felvezetett sarokrész, amely pótolja a kemény kérget. nem töri a lábat, újszerű és divatos. A szövetkezet végül is — félretéve az aggályoskodó megjegyzéseket — megkezdte a Híröske gyártását. A vizsga tulajdonképpen most kezdődött. Mit szólnak a vásárlók? Az első tapasztalat bizony nem volt valami kedvező. Először idegenkedtek a szülők, s a Délmagyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat is úgy kötötte le a szerződést, hogy a szövetkezet csak nekik szállíthatja. Később már megbarátkozott vele a vásárlóközönség, sőt 1972 első felében már 50 ezer pár Híröske hagyta el a szövetkezetei, s már nemcsak a Dél-ma- gyarországi, hanem a Dél-Dunántúli Cipő Nagykereskedelmi Vállalat is rendelt 15 ezer párat. A puha bőrű, rugalmas talpú bébicipőknek csakhamar híre terjedt határunkon túl is. 1972. második felében mintegy 45 ezer párat kizárólag angol megrendelésre gyártottak. Jelenleg már ezekből a kis cipőkből mintegy 15 modellt készítenek különböző színekben, kizárólag bőrből, s még a kiegészítő anyagaiban sem található műanyag. 1974 végére a jelenlegi 100 ezer párról, 300 ezerre növelik a Híröske gyártását, s e mellett a javító- méretes szolgáltatást is ellátják a városban és a környező községekben. A számok és a tények bebizonyították, hogy a Hiröske nemhogy tönkre’ tette volna a szövetkezetét, de a napokban kapták meg a Kiváló szövetkezet kitüntetést, a Híröske pedig a nívó-díjat. Sz. F. • Készülnek a Híröskc felsőrészek. (16.) Első nap alig haladtak valamire. Kapelláró nehezen tudta elérni, hogy délutánra úgy, amennyire összeszedjék magukat. Tú! friss volt az élmény, a szabad élet illúziójának öröme, a rácsokon kívüli világ ezer színe és^ változatossága. Ott kinn a pusztán, úgy tetszett, a levegő is más. örömük hasonlított az alkoholmámorhoz,, olyanok voltak, mint a részegek. Hemperegtek a fúvón. butaságokat ordítoztak, énekelve közölték egymással mondanivalójukat, s ez a fals operajáték bolondítóan vidám volt, mindenről elfelejtkező, vad és szertelen. Kicsi valahonnét egy rongylabdát hozott elő, rugdosta, szaladt utána, mint az eszeveszett. Kés az éjjeliőr kutyájával kötött barátságot, mindenkit odahívott, nézzétek, meg is őrülök, ez a puli röhög rám, teli szájjal vigyorog, gyere, fogjunk csirkét, zabáid meg, ássuk el a tollát, na, melyikünk éri utol a másikat, hirtelen megállt, a kutya ugyanúgy lestoppolt, csak a farkát mozgatta sebesen, majd a füleit hátracsapva nekilódult a mezőségnek, hátra-hátranézve, mintha most ő hívná Kést, gyere, nézzük meg, melyikünk bírja tovább? Bika odament a régi rossz gémeskúthoz, tempósan megvizsgált mindent a legnagyobb részletességgel, csak úgy kedvtelésből felhúzott legalább húsz vödör vizet, azután arcát, fejét, megmerítette a vályú melletti hordóban, srácok, ez haláli jó, ez több a jónál, levetkőzött derékig meztelenre, csapkodta magára a vizet. Kapelláró bejárta hirtelen az egész majorságot, kisborjúk nyalogatták .» kezét, birkák néztek és bégellek rá bután és ő roppantul étvezte az egészet, elment a szénakazlakig, majd vissza, az épületek árnyékába,, de ott se bírt megállni, hajtotta, űzte valami, most nem tudott volna fölmenni a létrára, nem tudott betelni a nyáreleji nap fényével, amely felszikrázott az ablaküvegeken. — Maga mit keres itt? Kicsoda maga és hogy kerül ide? — rezzentette föl egy női hang az egyik majorszéli épület bejáratánál. Az ajtó nyitva volt. fehérköpenyes tizenhétévesforma lány állott előtte. Hosszú, szőke haja lófarokban hátrakötve, csupa habzó tisztaság, szabályos, kerek arcában kék szernek, száz nyárra elég kékség. Akaratos álla fölött kissé lehajló alsóajak, természetes pirosságú, bele kellene harapni. Hosszú lábaszárán a tél hótiszta fehérsége, amit a piros szandál hangsúlyozottá tesz. Kicsit elálló lábujjaival, erős térdeivel mintha kitárulkozna előtte, hangja csengése azonban idegenebb az idegennél, a teste hív, a szava eltaszít, elszédül aki látja, hallja. Kapelláró alig tud megszólalni, hebeg, nem talál szavakat. — A festés... mi vagyunk a festők. Csak mielőtt nekikezdünk. Gondoltuk, körülnézünk egy kicsit. Ott... A többiek is ott vannak. Olyan jó itt. Tudja, városi srácok vagyunk. Meg amúgy is ... hiányzik a friss levegő. A lány arca némileg megeny- . hül. — Mondták az irodán, hogy festés lesz. — csicsergi valamivel barátságosabban. — Hát akkor csak fessenek nyugodtan. De aztán szép legyen ám! Mert a csúnyát azt nem szeressük. — Olyan lesz, mint a szeme. Vagy amilyenre akarja. — Nincs nekem beleszólásom abba’! — Miért ne lenne — leheli a szavakat Kapelláró. Sírni tudna a rászakadt gyönyörűségtől. Ebben a pillanatban úgy érzi. nincs amit meg ne tenne ezért a lányért. Már azért is. hogy ránevessen legalább. Vagy csak egy félmosolyt vesztegessen rá. de az neki szóljon. — Tudja, az az igazság, hogy itt már évek óta esedékes a festés, nekünk mindegy is, hogy milyen színű lesz. már kimeszeltük volna magunk is. de az üzemegységvezető nem engedte, azt mondja, hadd csinálják a szakemberek. Maga szakember? — Olyasféle. — Aztán mit kapnak ezért a munkáért? Kapelláró érzi. hogy most hazudni kellene valamit, de nem viszi rá a lelke. — Nem tudom én azt — mondja kevés szünet után — a főnök alkudott meg. nem én. És maga mit csinál itt? — A tej házban vagyok. A palackozóban. Ugyan most már nem üvegbe töltjük a tejet tavaly óta. hanem fóliába. — Lehet avval keresni? — Hát. . . Biztos nem annyit, mint a festők. És maga melyik városba való? — Pesti vagyok. — A szülei is, vagy csak kétlaki? ' — A szüleim is. Fontos ez magának? — Nekem? Ugyan már... Kapelláró hirtelenében nem tudja mit mondjon, fohászkodik magában, jaj, el ne akadjon a társalgás valamiképpen. Elkezd beszélni össze-vissza. ami a szájára jön. kihúzza magát, nagyképűsködik, közben a veríték kiveri a felismeréstől, most megjátssza magát és ezt a kislány észreveszi, észre kell, hogy vegye a sódert, a nagy pénzekről, amit keresnek, éjszakai züllésekről. bárokban, cinzano r lel lett. a cinzánó, s megnyomja a cé első szótagját, neki magának is furán cseng amint kimondja. — Kár, hogy nem Pesten találkoztunk. Azóta már behívtam volna egy presszóba. Eljött volna? — Tudom is én. Talán. Ha jobb dolgom lett volna. De magát ilyen festékes ruhában oda úgyse engednék be — teszi hozzá évelődve. — Majd fölöltöznék. Van énnekem rendes ruhám is. Közelebb húzódik, minden mellékgondolat nélkül kérdezi: — Maga mindig egyedül van itt? — Dehogy! Vagyunk itt öten is. ha a juhászok, a gulyások idebenn vannak, nem legeltetnek. összejövünk sokan. Csak most beteg a takarító néni. Beosztottuk magunknak az inspekciót. Mindennap más takarít. Amelyikünkre sor kerül, az tovább marad. — Elég messze innét a falu. — Van kerékpár. Jaj, megyek is, mert azt se tudom hol áll a fejem, annyi a dolgom. Ebben a pillanatban közéjük vágódik egy rongylabda. Kicsi sebesen lohol utána, s megáll előttük. — Szcsókoiom. Ezer bocs’. Kapelláró a pokolba kívánja, zavartan körülnéz. Észreveszi, hogy Kés is elindul feléjük. A gémeskút felől előtűnik lompos járásával Bika. Errefelé közelít az is. Odaérnek mind a ketten, most már négyen fogják körül a kislányt. A szemük vad. Felfaljak a tekintetükkel. (Folytatjuk) y
