Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-10 / 107. szám
1973. május 10. • PETŐFI NÉPE • 3 TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Csillagnézőben a Lunohod-2 A béke és barátság hónapjában harminctagú Bács-Kiskun megyei küldöttség utazik ukrajnai testvérterületünkre, a Krím-félszigetre. A szakemberek tapasztalatokat gyűjthetnek a közös és állami gazdaságok, a vállalatok életéből. S az sem utolsó dolog, hogy május 23. és június Í-a között megismerkednek a szovjet Riviérának nevezett területtel. VÁNDOR SÁNDOR ÉNEKKARI SZEMLE Kórustalálkozó Kiskunhalason A Krímben számos olyan eredményt tudnak felmutatni, amellyel élenjárnak nemcsak a köztársaságban, hanem az országban is. Közéjük tartozik egyebek között a gyümölcstermesztés, a konzervipar, a televíziógyártás, az építőanyagipar termelése. Ugyanakkor világszerte ismerik a Szovjetunió Tudományos Akadémiája krími asztrofizikai obszervatóriumának munkásságát. Andrej Szevernyij igazgató irányításával itt készült például az a csillagászati fénymérő, amelyet a Lunohod—2 szovjet automata készülék hordoz. Ilyen műszere a Lunohod— dón elhelyezett teleszkóp jóval messzebbre „lát”, mint bármilyen földi műszer, hiszen a Holdnak nincs légköre. , — Valóban így van. Teleszkópunkkal például azt is tisztázhatjuk, hogy érdemes-e a Holdon csillagvizsgálót berendezni. — Ezenkívül milyen feladatokat oldanak meg? — Teleszkópunk segítségével napközeiben akarjuk vizsgálni az állatövi fény erősségét. Naprendszerünk tele van meteoritporral. Ez a por a nappálya síkja körül, a Nap körül összpontosul, és átmegy a napkoszorúba. A napsugarak a meteorit• A Lunohod—2 — földi laboratóriumban. 1-nek nem volt. Ezzel kapcsolatban az igazgató az alábbiakban válaszol az APN munkatársának néhány kérdésére. —. Mi is tulajdonképpen a csillagászati fénymérő, és mi a rendeltetése? — A műszer egy speciális fényvezetővel ellátott, lencse nélküli teleszkóp. A fényvezető, vagy másképpen fényterelő a műszer elemeit védi a fénytől. Fényfogóul egy fotoelektrikus sokszorosító szolgál. Különlegessége, hogy kétcsatornás: az egyiken a látható, a másikon az ibolyántúli sugarakat méri. A műszernek az a rendeltetése, hogy regisztrálja az égbolt nagy részének sugárzását, és meghatározza a csillagmezők fényességét, vagyis fényerejét. — Mit eredményezhetnek a kutatások? — Nem reménykedünk semmiféle szenzációs dologban. Nagyon is konkrét céljaink vannak. Műszerünk már gyakorlott űrhajós. 1964-ben a Kozmosz 51-en, 1968- ban pedig a Kozmosz 213-on repült. Kiderült, hogy az égbolt fényessége, fényereje mintegy 30 százalékkal nagyobb, mint hittük. — Mi lehet ennek az oka? — Feltehető, hogy a fénytöbbletet a fény szétszóródása okozta a földi légkör felső rétegeiben, valamint a Földünket körülvevő meteorfelhőkben. Most azt akarjuk kideríteni, hogy milyen fényes a Holdnak az égboltja. — Ezt miért nem a Holdon járt ember végezte el? — A helyzet az, hogy az űrsisak védőüvegje, a lencséhez hasonlóan, szórja a fényt. Ezenkívül a fényt láthatatlan porréteg is fedheti, homály osíthat ja. Mindez torzítja a mérések eredményeit. A mi lencse nélküli teleszkópunk mentes ezektől a fogyatékosságoktól. A kísérletekkel kideríthetjük, hogy az égitestek a Földről nézve mennyire vannak távolabb, mintha a Holdról néznénk. — Nyilvánvaló, hogy a Holporral szétszóródnak és az állatövi fény hatását keltik. — Mi a kapcsolat az állatövi fény és a külső napkorona között? — Ha válaszolni akarunk erre a kérdésre, akkor az állatövi fényt egészen napközeiben kell megvizsgálni. A Földről ez lehetetlen, a Föld bolygójáról az. égbolt fényessége gyengébb, mint a Holdon, ezenkívül a műszert úgy kell orientálni, mint egy kozmikus készüléket. Az ilyen kísérlet legalkalmasabb színhelye a Hold. Az a térség, ahol a Lunohod jelenleg tartózkodik — még inkább alkalmas hely: a helyi függőleges sík és az egyenlítő síkja körülbelül 25 fokos szöget zárt be. Ez a légj óbb látásszög a műszer számára. A kísérlet másik feladata a nagyobb csillagképződmények, a galaktika, vagyis a Tejút figyelése. A Tejút számtalan csillagával és csillagporával a holdéjszaka alatt a műszer látómezején halad keresztül. Érdekes kérdés ebben a kísérletben a Galaktika és a csillagmezők sugárzásának színképösszetétele. Szeretnénk megállapítani például a túlzott, vagy kevés ibolyántúli sugárzást, összehasonlítva a várhatóval, s így elszakadni attól az elmélettől, amely a csillagok számának ismeretén, színképén és fényerején alapszik. — Miképp kívánják végrehajtani ezt a kísérletet? — A holdnappal folyamán az állatövi fényt vizsgáljuk. A holdéjszaka alatt viszont a Tejút, valamint a galaktikus öv fényjellemzőit kíséreljük megfigyelni. — Hogyan vált be a műszer az első holdnappalon? — Nem kezdett el azonnal működni. Először úgynevezett próba-bekapcsolásokat csináltunk. Amikor meggyőződtünk a műszer működőképességéről, még a holdnappal lejárta előtt bevontuk a tudományos mérések rendszerébe. Elég jó eredményeket kaptunk a látható és a közeli ibolyántúli sugarakról. Porcelánkiállítás Kecskeméten Az AMFORA-ÜVÉRT Nagykereskedelmi Vállalat és az Alföld Áruház közös rendezésében szerdán délelőtt Kecskeméten, a fegyveres erők klubjában — árusítással egybekötött — porcelán- és kerámiakiállítás nyílt a Pécsi Porcelángyár termékeiből. Loósz Lajos, a gyár kereskedelmi osztályvezetője nyitotta meg a bemutatót. Szólott a világhírű Zsolnay-gyár történetéről, szerepéről a hazai porcelángyártásban, majd elmondotta, hogy a most százöt éves üzemet 300 millió forint ráfordítással felújítják, ami lehetővé teszi a termékek választékának további bővítését. A kiállítás pénteken estig, naponta 10—18 óra között tekinthető meg. A forradalmi, a mozgalmi és a népzenén alapuló kóruskultúra hagyományainak felelevenítése és továbbfejlesztése jegyében hirdették meg a „Vándor Sándor” Munkás- és Ifjúmunkás Énekkari Szemle hangverseny- sorozatot. Június végén kerül sor Budapesten, Miskolcon és Szombathelyen az országos bemutatókra. Azt megelőzően területi és megyei bemutatókon lépnek fel a benevezett együttesek. Bács-Kiskun megyében egyetlen kórustalálkozó szolgálta a nemes célt: május 6-án, vasárnap, Kiskunhalason rendezték még a Duna—-Tisza közi énekkarok szemléjét. Kórustalálkozó volt a halasi Fáklya moziban vasárnap délelőtt, a szó legszorosabj). értelmében: az összegyűlt hét énekkar tagjai egymást hallgatták, s — tegyük hozzá — ebben a minőségben, közönségként is jól vizsgáztak. Szeretettel és lelkesen fogadták egymás műsorszá mait. A sors kifürkészhetetlen rejtélye-e, vagy csak egyszerű szervezési hiba, de ugyanezen a délelőttön került sor — a kiskunhalasi zenei napok rendezvényeként — a megyei fúvósze- nakari találkozóra, részben éppen a kórushangverseny színhelye előtti téren szabadtéri muzsikálással ... Szép és nagyszerű dolog a bőség, de ilyen formában egy kicsit azt a látszatot kelti, hogy: nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb. Sajnálatos tény, hogy a megyében működő szakmunkástanuló intézetek közül egyik sem jelentkezett kórusával a szemlére. A szakközépiskolásokat illetve az egyéb ifjúsági kórusokat azonban négy rokonszenves csoport képviselte. A kalocsai Mezőgazdasági Szakközépiskola kórusát Szamosvölgyi István vezényelte. A kezdeti nehézségekkel küszködve is megcsillant dalolásukban a további fejlődés lehetősége. Ugyancsak fiatal kórus a kalocsai Egészségügyi Szakközépiskoláé. Igen nagy kedvvel éti hangulatosan adták elő műsorukat, különösen a hozzájuk érzelmileg is közel álló Karai-ciklust. (Kalocsai táncképek) a nehéz zongorakíséretet kiválóan játszotta Fuchs Ferenc, vezényelt: dr. Lakatos Istvánná. Nagyobb múltú, s legutóbb aranykoszorúval minősített kórus az ÁFÉSZ tiszakécskei női- kara. Igényes műsoruk, csengő, ápolt hangzásuk azt bizonyítja, hogy képesek eredményeik állandósítására, s a további fejlődésre is bizonyára. Hogy a Tisza menti faluban ma ilyen színvonalas kórus van az az évek óta odaadóan dolgozó karnagy, Kovács Gézáné érdeme is. Ami hiba csúszott mostani szereplésükbe. az jórészt a fellépés izgalmának „köszönhető”. A kiskunfélegyházi énekkarok eredménye is a karvezető, Kapus Béla munkáját, ügyszeretetét és a fiatal és idősebb kórustagok őszinte daloló kedvét dicséri. A Móra Ferenc Művelődési Központ Ifjúsági Vegyeskara már az elmúlt években is hallatott magáról. Ezúttal is nagyszabású, jól megoldott műsorával tűnt ki. Ha a jó hangadottságoknak megfelelően differenciáltabbá, olv- kor takarékosabbá, lágyabbá válik hangzásuk, hangszínük, akkor egészen kiváló ifjúsági vegyeskarrá válhatnak. A felnőtt amatőr kórusokat három együttes képviselte a kiskunhalasi találkozón. A félegyházi termelőszövetkezetek Petőfi Énekkara (Kapus Béla vezetésével) új életre kelve szép reményekre jogosít fel. A megye egyik legrégibb kórusa az arany koszorús kecskeméti Kodály Zoltán férfikar Zsiga László vezetésével szerepelt. Kodály—Ady: Fölszállott a páva című csodálatos kórusművének előadásával a magyal munkáskarének legszebb, legnemesebb hagyományait idézték A helyi hagyományoknak a Kálmán Lajos feldolgozásában és zongorakíséretével kiválóan előadott 1848-as dalokkal áldoztak. A Székely Miklós karnagy vezetésével éneklő kiskőrösi Petőfi Énekkar tavaly másodízben nyerte el az ezüstkoszorú diplomával fokozatot a kórusok országos minősítésében. Mostani szereplésük állandósuló jó színvonalukról és a helyes műsorpolitikáról vallott. Összefoglalva a kórusszemle tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy jó átlagszínvonal, s a további fejlődés, az eredmények megőrzésének ígérete jellemezte a kórusokat. Azt, hogy más alkalmakkor nemcsak a kórusmozgalom tagjainak — énekeseknek és karnagyoknak, — hivatalos rendező szerveknek — „belügye”, hanem a társadalomnak közügye lesz egy-egy ilyen jelentős művészeti — és bizonyos értelemben társadalmipolitikai megmozdulás — egyelőre csak remélhetjük, bízva a kulturális propaganda jobb működésében. Ittzés Mihály FALVAK, HÁZAK, EMBEREK Sokfelé jártam az elmúlt esztendőben. A Kisalföldön nyaraltam, tanfolyamra Baranya megyébe küldtek, készítettem riportot Szegeden, Békéscsabán. Korábban mindig jókedvűen tértem haza, mert szeretek utazni és a gyarapodó ország látványa felvidítja az embert. Gyárkémények füstölögnek hajdani libalegnlőkön, gombamódra népek ki az új házak. Ki ne örülne a többnek, a gyarapodásnak? Mostanában — furcsamód — éppen az új aggaszt, bosszant. Régebben, ha egy falu szélére értem, már tudtam, merre járok, milyen községbe érkezem. Még eligazító táblák nélkül is. A legszegényebb utcának is volt sajátos hangulata, ha úgy tetszik, egyénisége. Másként építkeztek a Dunántúlon és másként Szabolcsban. Lassan-lassan távoli falvak házsorait ki lehetne cserélni anélkül, hogy a „csínyt” bárki észrevenné. A kaptaíaházak többsége egyformán jellegtelen, aránytalan, formátlan. Azonosak a díszítési szokások. A kockaházak tulajdonosai gyakran ékesítik tulajdonukat harsogó színezéssel, hangoskodó, álmodern mintákkal. E sorok írója szívből örül a hihetetlen építőkedvnek. Azt sem felejti, hogy az ízlés változik. A stílusnak mindenkor alkalmazkodni kell a rendelkezésre álló anyagokhoz és a lakás módosuló funkcióihoz. Az ilyen uniformizált, sivár kasz- nikban mégsem lenne jó közérzete. Senki sem kívánja vissza a régi, döngölt falu, fehérre meszelt, tulipános házakat. Mindenkit megillet a kényelmes, korszerű otthon. (Természetesen minél tovább meg kell őrizni a népi építészet meglevő, régebbi korokat idéző alkotásait.) Meggyőződésem, hogy egyetlen forint többlet- kiadás \nélkül változatosabb faluképeket, a tájhoz, a környezethez, a családok eltérő igényeihez jobban alkalmazkodó házakat lehetne építeni. Nyitott kapukat döngetek? Remélem. A Dunántúlon már több helyen kidolgozták a táj karakterével harmonizáló épülettípusokat. Az őrségben olyan beépítési formákat elevenítettek fel, amelyek átmentik a régi hagyományokat. Terjedt az a felismerés, hogy falun is lehet tetszetős, jóbeosztású. arányos küllemű házakat építeni. Lapunkban szívesen támogatjuk az efféle törekvéseket. Közöljük a sikerült — fenti követelményeknek megfelelő — új házak fényképét. Reméljük, hogy nem kell sokáig várni alkalmas modellekre. H. N. i Éfc difc dl A lényeg kimaradt! E( jYSZERŰ anyagok, jó ötlet KRESZ-park fillérekből Lapunk március 25-i számában cikket írtunk Dísztávirat dísz nélkül címmel. Ebben az írásunkban kifogásoltuk, hogy a Kecskemétre érkező, s itt feladott dísztáviratokat úgy kézbesítik, hogy az üres dísztávirati blankettára gombostűvel rögzítik a szöveget, holott a szöveg helyét a dísztáviraton már előre nyomtatták. Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese cikkünkre reagálva a következőket írta: „Az időközben megjelent postavezérigazgatósági utasítás értelmében átmeneti jelleggel az LX és a DT különszolgáltatással feladott táviratokat a megfelelő dísztávirat lapra MAGYAR POSTA feliratú távirat zárójeggyel kell ráragasztani. A dísztáviratok új kezelésére vonatkozó rendszer kidolgozása folyamait an van.” Elöljáróban az egy hónapon belül megérkezett választ köszönjük meg a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettesének ugyanakkor azt is szeretnénk kijelenteni, nem értjük a választ, ezen túlmenően nem is értünk egyet vele. Ami számunkra — s úgy véljük a postai szolgáltatást igénybe vevők számára is — érthetetlen a posta által is hangsúlyozott különszolgáltatással feladott távirat ilyen módon való kézbesítése. Érdekes, hogy a posta az irányítószám bevezetése előtt már hónapokkal országos propagandát fejtett ki a címzettek megtalálása, illetve a posta munkája könnyítése érdekében. Ugyanakkor egy ugyanilyen szolgáltatás esetében ezt a, szerintünk nagyon fontos propagandát teliesen elhanyagolta, s a címzettekre bízta annak megítélését ki és mllven céllal adta fel a dísztáviratot ilyen módon Lehet, hogy az a bizonyos zárójeggyel vaíó rára- gasztás eredményes, talán díszes is lett volna de úgy tűnik nem volt ió a zárójegy ragasztófelülete. s ezért inkább a gombostűt választották a dolgozók. Sajnos, nem tudjuk tudomásul venni dr. Hódi István válaszát, ugyanis a lényegről — a dísztáviratok ilyen módon történő kézbesítéséről, a címzetteknek okozott bosszúságokról — egyetlen sort sem ír. s megelégszik azzal, hogy egy új rendszer kidolgozására hivatkozik. Szeretnénk ha a sahóban, a köz érdekében megielent írásunkat a Szegedi Postaigazgatóság valóban az érdemben, lényegre törően válaszolná meg. mert ezzel nemcsak a köz, de a posta érdekét is szolgálná. 1 G. G. Zsikla Béla. a Kiskőrösi Petőfi Általános Iskola tanára levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben a következőkre hívta fel a figyelmünket: az általános iskolákban a gyermekbalesetek elkerülése céljából, a VI. és a VII. osztályokban évi hat óra keretében bevezették a közlekedésrendészeti szabályok oktatását. A gyerekeknek főleg a gyalogosok, a kerékpárosok tudnivalóit oktatják, azonban ezeknek az ismeretek-'' nek a megszerzése nem nélkülözheti a gyakorlati tapasztalatokat. Zsikla Béla a gyakorlati oktatásnak egy nagyon egyszerű, köny- nyen kivitelezhető módját találta meg, s levelében azt kérte, személyesen győződjünk meg ennek helyességéről, elterjesztésének lehetőségéről. Egy ilyen levél után a riporter valami csodálatosan szép közlekedési parkot, vagy legalább is a gyakorlati oktatáshoz szükséges maketteket képzelt maga elé. Kiskőrösön azonban a Petőfi-is- kolában mindezt nem, de egy nagyon életrevaló és a megye valamennyi általános és középiskolájában is megvalósítható ötlettel találkozott. Zsikla Béla abból a logikus következtetésből indul ki, hogy a gyakorlás az ismeretek állandó ismétlése tudássá válik. Két úttörő közlekedési őrs tagjaival hulladék farost- és furnérlemezekből a közlekedési szakkör keretében közlekedési táblákat készíttetett. Mégpedig úgy, hogy a veszélyt jelző és a tilalmi jelzőtáblák mindkét oldalára egy-egy ábrát rajzoltatott az iskola rajztanárával. aúielyet a gyerekek kifestettek, s mintegy 40 centiméter hoszszú puhafaléqre rászögeltek. Az iskolában — mint minden tanintézetnél — akadt törött magasug- róállvány, amelyet a gyerekek méteres magasságban elfűrészeltek, s bádogból ügyes kis tartókat szegeitek rá. Ilyen módon az oktatásnak megfelelően cserélhetik a táblákat s ezekkel a maguk előállította táblákkal akármilyen közlekedési helyzetet — útkereszteződést, egyirányú utcát. behajtani tilos, egyenrangú útkereszteződés stb. — kialakíthatnak. A közlekedési őrs tagjai foglalkozásokon csupán az iskola udvarára kirajzolják az elképzelést, elhelyezik a táblákat, s máris közlekednek. Kell-e ehhez üzemek, termelő- szövetkezetek. vagy más társadalmi szervek segítsége? Bármilyen furcsán hangzik, nem! A mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalkozás műhelymunkáihoz című útmutató minden általános iskola számára előírja a gyakorlati foglalkozás elkészítendő munkadarabjait. Igaz. ebben nem szerepel a KRESZ-tábla és a hozzá szükséges állvány elkészítése. A gyakorlati foglalkozásnak tulajdonképpen az a szerepe, hogy a gyerekek a szerszámokat tudják használni^ Nos. az anyagot az előírt gyakorlati munkákhoz az iskola biztosítja. Miért ne lehetne e KRESZ-táblák készítését is előírni, s így az iskola egy tanév keretében évekre biztosítaná a közlekedési park kialakításához szükséges táblamennyiséget. Zsikla Béla tanár ötletét — s ezt erőteljesen hangsúlyozni szeretnénk — az egész megyében eltér jeszthetőnek. kivitelezhetőnek Vetélkedő után M unkások és művelődés: e két szót egyre gyakrabban — egyre inkább indokoltan — hallhatjuk, olvashatjuk egymás mellett az utóbbi időben. S ennek jelentőségét a mi megyénkben az növeli, hogy újabb és újabb üzemek létesítésével, s a meglevők fejlesztésével örvendetesen gyarapodik a munkások száma. Ma már megyénk iparában összesen csaknem hetvenezren dolgoznak. Az ipari munkások műveltsége az utóbbi években szemlátomást gyarapodik. A sokféle tanfolyam, szakmai, politikai és egyéb témájú előadás, az iskolai felnőttoktatás és szakmunkásképzés hatása napról-napra érzékelhető. Es természetesén az egyre szélesebb körben ható tömegkommunikációs eszközök, meg a közművelődési intézmények tevékenysége is. Persze, van még javítanivaló. A Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsa ezt a tanulási folyamatot kívánta elősegíteni, amikor egy évvel ezelőtt a szocialista brigádok részére meghirdette azt a vetélkedősorozatot, amelynek keretében ösz- szesen hatszázhúsz szocialista brigád képviseletében mintegy négyezer dolgozó versenyzett. A résztvevők az üzemi — s ezt követően a városi — vetélkedőkön irodalmi, művészeti, történelmi, helytörténeti, politikai és más témákból adtak számot tudásukról, ismereteikről. Ügyességi számok és tréfás vetélkedők beiktatásával gondoskodtak a jó hangulatról, a versenyzők és a közönség szórakoztatásáról. A szellemi vetélkedőkön szerepelt nők és férfiak fele fizikai dolgozó. Ez örvendetes, mert elsősorban számukra szervezték az egy évig tartó, s szinte mozgalommá nőtt versenysorozatot. Ezért helyeseljük, hopy ezúttal érettséginél magasabb végzettségűek nem indulhattak. Ttetőfi élete és költészete volt az idei vetélkedő-sorozat kiemelkedő, központi témája. A megyei döntőn is bebizonyosodott, hogy szeretik és ismerik a résztvevők, a szocialista brigádok tagjai nagy költőnket. Ugyanígy örvendetes, ahogyan a szakszervezeti munkát és — többek között — a közlekedési szabályokat ismerik. És ugyanígy műemlékeinket, haladó hagyományainkat. Például nem volt brigád, melynek tagjai ne tudták volna, hogy ki volt és hol született Kelemen László, az első magyar színigazgató. De jártasak voltak a többnyire fiatal üzemi dolgozók a politikában is. Aki az ilyen, vagy hasonló vetélkedőket ismeri, az tudja igazán: mennyi munkát és fáradtságot igényel a felkészülés. S azt is, mennyiféle gazdagodást jelent műveltségben, tudásban, ízlésben. Ezért is üdvözölhetjük örömmel az SZMT-kezdeményezését. Varga Mihály 1^ «Éfci É> • Ilyen egyszerűen elkészíthetők a közlekedést irányító táblák — mutatja Zsikla Béla. tartjuk, mert olcsón, gyorsan valósítja "meg régi gondunkat, a gyermekek közlekedési ismereteinek megszerzését. S hogy ez mennyise fontos, arra végezetül egyetlen :példát szeretnénk említeni: Kecskeméten immár két éve húzódik a KRESZ-park építése, amelyhez már 100 ezer forint értékű — igaz, társadalmi munkában — tervet is készítettek, s amelynek végleges helyét még ma sem tudjuk. Nem mindig a drága, a bonyolult megoldás a jó. A józan, az egyszerű, az olcsó célravezetőbb, ha az betölti rendeltetését. Az iskolai KRESZ-ok- tatás gyakorlati megvalósításában minden ezzel foglalkozó pedagógusnak és tanulmányi felügyelőnek figyelmébe ajánljuk Zsikla Béla tanár ötletét. Gémes Gábor
