Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-08 / 105. szám
19'.V május 8. • PETŐFI NEPE • 5 • A csepeli szakmunkástanulók munkáiból pályaválasztási kiállítás nyílt a Vasmű műszaki klubjában. A látogatók 12 különböző szakmával ismerkedhetnek meg a kiállításon. (Teleíoto—MTI—KS—Fehér József felv.) NYELVŐR A jövő idő két kifejezésmódjáról még egypór fontos dolgot meg keli jegyeznünk. X fog segédigével alkotott jövő idő a valószínűséget, bizonytalanságot, feltételezést is ki tudja fejezni. „Hiába minden igyekezeted, nem fognak neked igazat adni.” „Ilyen levélpapírt egy üzletben sem fogsz kapni.” Ha jelen időt használunk ilyen mondatokban, a feltételezést nem tudjuk határozottan kifejezni. „Ilyen korán aligha találod otthon a barátodat.” A lesz igét különösen sokszor használják a valószínűség, feltételezés kifejezésére. Ha például késő este becsengetnek, azt mondjuk: A szomszéd lesz (az).” Hasonló példák: „kész, aki ezzel nem ért egyet. A patak itt lesz a közeiben. Ki lesz bolond, hogy ilyen olcsón adja el autóját?” 'A valószínűségnek a jövő idővel való kifejezése nyelvünk belső fejleménye. Sokan német hatásra gondolnak, pedig nyelvjárási adatainkat is figyelembe véve, el kell vetni az idegen hatást. Az összetett jövő időt használják a szerénység és a finomkodás kifejezésére is. „Egy darab kenyeret fogok kérni. Egy jegyet fogok kérni Lajosmizséig.” (Ez ugyanolyan belső nyelvi fejlemény, mint a feltételes mód használata ilyen esetekben: „Csak azt szeretném még mondani... Szeretném felhívni a figyelmet a következőkre.”) Mondjuk inkább így: „Kérek egy darab kenyeret. Kérek egy jegyet Lajosmizséig. , Nyelvhelyességi szempontból bizonyos esetekben ne használjuk a körülírásas jövő időt. Elsősorban a ható igékre vonatkozik ez. „Még megtanulhatod. Nem tudom, találkozhatunk-e vele.” Ezeket jövő időbe téve nagyon csikorgó mondatokat kapunk: „Még meg fogod tanulhatni. Nem tudom, fogunk-e találkozhatni vele.” Hasonlóképpen akkor is ügyetlen a körülírásos jövő, ha két főnévi igenév kerül egymás mellé: „Holnap el fog kelleni végeznem ezt a munkát. Nem fogják utazni engedni. Nem fog másnak kellemetlenkedni akarni." Mennyivel egyszerűbb, ha így mondjuk: Holnap el kell végeznem ezt a mupkát. Nem engedik elutazni. Nem akar másnak kellemetlenkedni.” A majd-dal nyomósított jelenidős szerkezetet újabban nagyon sokszor használják. A majd legtöbbször a mondat végére kerül. Néha úgy érezzük, hogy ha határozott utalás van a jövőre, el is maradhat. Egy tévében tartandó előadássorozatról van szó, „amelybe a további adások során peves külföldi és magyar tudósok is belekapcsolódnak majd." „Augusztus 20-án üzemnyitáskor már ezek a kocsik közlekednek majd” — olvastam április 21-én a Grazból behozott és részben még behozandó fogaskerekű motorkocsikról. Egy sporttudósításból vettem ezt a mondatot: Bou- logne szövetségi kapitány az edzőmérkőzés után dönt majd a végleges összeállításról.” A Kiskőrösi Képzőművészek Köréről olvastam a következőket: „Tervezik. hogy . .. sorra meghívják majd a megyében élő hivatásos művészeket.” Ilyen esetekben a jövőre való utalás fejezi kii a jövő időt (a jövőben tartandó előadássorozat, a későbbi üzemnyitás és mérkőzés, a tervezés). A majd tehát felesleges. A fejlődés folyamán biztosan elmarad. Majdnem azt írtam: el fog maradni. Kiss István Beszélgetés a tehetségről a »hátrányos helyzetről« Hajdani győztes az érettségi előtt A »X. VIT —10 akció« Egyetemi felvételire készülő diákok nehéz fizikapéldával bajlódnak a balatonlellei általános iskola egyik tantermében. Három asztalnál hat lány, négy fiú. Fizikai dolgozók gyerekei; a tanulmányi tábor egyik csoportja. Fehér pulóveres, komoly arckifejezésű kislány teszi le leghamarabb a golyóstollat. A tanár odasétál, szemével átfutja a megoldást, elégedetten bólint, helyeslő pillantással nyugtázza a jó teljesítményt. Dulai Ilonka a kalocsai egészségügyi szakközép- iskola diákja. Szülei Kiskőrösön élnek, szövetkezetben dolgoznak. — Kedvenc tárgya? A fizika? Matematika? — Még mindig a biológia. Észreveszi meglepetésemet. — Általános iskolás koromban Báldy György* né szerettette meg a biológiát. Könyveket ajánlott, külön is foglalkozott velem. (Ilonka barátnőitől tutam meg később, hogy tanára segítségét kitűnően kamatoztatta. Két alkalommal bizonyult a legjobbnak megyei szaktárgyi versenyen s 1969-ben az országoson is ő lett az első.) . ■ , Gratulálunk a sikerekhez. Nagyszerű pályakezdés egy leendő biológus számára — gondolorti — és megkérdezem, hogy a középiskolában, miként fogadták Dulai Ilonkát, akivel még a rádió is készített. interjút, aki példájával hasonló erőfeszítésekre ösztönözhetné társait, növelhetné iskolája jó hírét. Buzdították-e arra, hogy továbbra is elmé- lvülten foglalkozzék a biológiával, kapott-e külön megbízatásokat. Az érettségi előtt álló diáklány igyekszik diplomatikusan megkerülni a választ 3 csalk hosszas faggatás után derül ki, hogy á kalocsai egészség- ügyi szakközépiskolában az általános iskolásként szerzett oklevél nem sokat számított. A verseny után — még Budapesten — kapott néhány jutalomkönyvet és ezzel le is zárjait az ügy. Senki sem érdeklődött azóta, hogy mi lett az országos győztessel. Kis csalódottság bujkál Ilonka hangjában, amikor erről beszél. Nem az elismerést, a vállve- regetést hiányolja, az újabb feladatokat, próbatételeket, az ösztönző alkalmakat, az elmélyültebb tudás megszerzésének a lehetőségeit. Miért nern vették észre, hogy mennyire szereti a biológiát. Az újságíró úgy érzi, hogy nincs valami rendjén. A versenyek egyik célja ugyanis éppen a tehetségek korai felfedezése és a különleges képességű (szorgalmú), diákok adottságainak kibontakoztatása. Sajnos, többször tapasztaltuk már, hogy — mint' Dulai Ilonka esetében — a. középfokú iskolák pedagógusai nem méltányolják diákjaik korábbi teljesítményeit. Az ilyen esetek is bizonyítják, hogy a két iskolatípus együttműködésén még lehet javítani. így fordulhatott elő, hogy a korábbi országos győztes középiskolásként már el sem indult a szaktárgyi versenyen. Kár: a tehetség értékes valuta,_ gondosan kell gazdálkodni vele. — Négyszáz kötetes könyvtáram van odahaza. Szüleim örülnek annak, hogy tanulok' és tőlük telhetőén segítenek. Igaz, hogy kevés iskolát végeztek, de tájékozottak, figyelik az eseményeket. — A leendő gyermekorvos nagy szeretettel beszél szüleiről, büszke rájuk. — Ne haragudjon a kérdésért: hátrányos helyzetűnek érzi-e magát az iskolában? — Nem — nyomatékosan megismétli: — nem. — Örülök válaszának. Hiba lenne, súlyos hiba, ha megfeledkeznénk arról, hogy a kétkezi dolgozók gyermekei odahaza általában kevésbé intenzív szellemi légkör veszi körűi, mint az értelmiségi gyerekeket. Még nagyobb tévedés azt hinni, hogy a fizikai dolgozók gyerekei kivétel nélkül hátrányosabb szellemi környezetben nőnék fel, mint diplomás szülők fiai, lányai. Ezzel akaratlanul is elismernénk, hogy kizárólag a foglalkozás, a végzett munka jellege dönti el, hogy ki hogyan tölti el szabad idejét, milyen színvonalon él mérlege odahaza. E feltevésnek a tapasztalai is ellentmond: magam is sok kulturált szépre fogékony munkás- és parasztembert ismerek. Egyik-másik fizikai dolgozó könyvtárát sokan megirigyelnék. Éppen az ilyen emberek példája ösztönözheti magasabb műveltség megszerzésére, minőségileg magasabb, korszerűbb, a szocialista elveknek megfelelő életforma igénylésére osztályos társaikat. A könyveket, újságokat olvasó, színházbajáró szülök szívesen vállalják a gyerek felsőfokú tanulmányaival járó áldozatokat, megértőén fogadják az új kívánalmakat. A kecskeméti Kodály- iskolát a kezdet kezdetén sokan „úri iskolának” tekintették — vagy ilyen „vádakkal” igyekeztek a szokatlantól húzódozók „lejáratni” —, mert a diákok többsége diplomás szülők gyereke volt. A munkások közül azok adták ide liukat vagy lányukat, akik valamikor énekkari tagok voltaik vagy a mozgalomban kulturális megbízatásokat teljesítettek. Az élet nagyon bonyolult: olyan esetekről is tudok, amikor a gyerek iskolás könyvei hozták meg a mama vagy a papa tanulási kedvét. Pozsgai Pálné — dunántúli parasztasszony, festményei a Katona József 'Múzeum [kiállításán láthatók — azért végezte el nagymama korában a hetediket, meg a nyolcadikat, hogy unokájának segíthessen. Most látom, hogy alaposan eltértem elképzelésemtől. Művelődéspolitikai kérdésekről ;is írtam, noha „csupán” azt akartam eredetileg bemutatni. hogy miként él, gondolkodik egy mai diák. Dulai Ilonkával beszélgetve azonban szinte belebotlottunk néhány közérdekű témába. Nem lehetett és nem akartuk ezeket megkerülni, hiszen igy vált teljessé egy érettségiző diák portréja. A kalocsai diák társadalmunk ifjú tagja, alakító részese örömeinknek, gondjainknak. Közügy, hogy miként alakul az ő — és sok ezer idén érettségiző társa — sorsa. Ezért érzi úgy az újságíró, hogy le kell írnia az interjú során felmerült gondolatait. Heltai Nándor A Bács-Kiskun megyében meghirdetett — az ifjúsági mozgalmi munka szinte minden területét átfogó — akció áprilisban tovább szélesedett. Az alapszervezetek, csúcsvezetőségek és 'KlSZ-bizottsá- gok megértették a program lényegét és a helyi körülményeknek, adottságoknak megfelelően igyekeztek színes, tartalmas, fiatalos rendezvényeket és különböző munkaakciókat, vetélkedőket szervezni. A „Jobb munkával, nagyobb tudással" akció keretében például április 14-én Kecskeméten fiatal növényvédelmi szakmérnökök és technikusok részére szakmai-politikai vetélkedőt rendeztek. A kecskeméti járás valamennyi középiskolai alapszervezetében feldolgozzák a párt oktatáspolitikai határozatát. A jövő hónapban megrendezésre,, kerülő szántó-, vontatóvezető- és növényvédelmi versenyre már most megkezdődött a felkészülés. >A „Községemért, városomért" akció eredményei is figyelemre méltók: Lajosmizsén óvodaépítésben segédkeztek, Soltszentim- rén a KISZ-klub környékét ren dezték, Helvécián, Csengődön, Kecelen, Kunadacson parkosítottak a fiatalok. (A keceli KISZ- esek ifjúsági park építésén dolgoztak, s a földmunkákat már elvégezték.) A kiskőrösi járásban a killéri kerületi alapszervezet tagjai napszámba jártak dolgozni, s a pénzből ifjúsági klu bot rendeznek be az egykori tanyai iskola épületében. A megye szinte valamennyi nagyobb településén a faültetési kampánynak aktív résztvevői voltak a fiatalok. A kecskeméti járásban a téli hónapokban hat, s áprilisban két újabb buszvárót építettek. Fülöpszálláson a Vasipari Vállalat üzemének fiataljai kémcsőállványokat, az IGV kiskőrösi üzemében pedig 100 számolótáblát készítettek a „tanyai gyerekekért” akció felhívására. A hagyományos orgoványi emlékmeneten, a Radnóti Miklós-szavalóversenyen és a kórustalálkozón az idén közel hétezren vettek részt. Tiszakécskén, a „Vádoljuk az imperializmust” akció szellemében április 28-án, szombaton szolidaritási nagygyűlést rendeztek a Béke Termelőszövetkezetben, amelyen vietnami fiatalok is részt vettek. A X. VIT — 10 akció mérlege eredményes, de megállapítható az is, hogy nem mindenütt ismerték fel az alapszervezetek azt a lehetőséget, hogy szabadon, saját elgondolásaiknak megfelelően a fiatalokat legközelebbről érintő területen különböző programokat szervezhetnek.Cs. K. "■SHK"Í«^»!iSf!tííiW.SiT!ilíÍB5ÍS!SR!Js!ÍISr!Kff (11) •— Nagyon szomorú vagyok itt, Petterson úr — mondta Kapelláró. — Nincs kedvem semmihez. Egyszer a kezemet is lusta vagyok fölemelni, máskor meg törni, zúzni tudnék. Azelőtt nem ilyen voltam. Valamit képzeltem magamról, ha nem is túl sokat. Itt meg senki se vagyok. Ez. az, amit nehéz kibírni. , — Nézd, azt én nagyon jól tudom, hogy őrizeteseknek perspektíváról beszélni szamárságnak tűnhet. Mégis azt mondom, láss célt, láss jövőt magad előtt. Meglátod, úgy könnyebb lesz. Nehogy azt gondold, a felügyelőknek olyan arany az életük itt, vagy másutt. Aki felőség- gel igyekezik élni, annak sehol se könnyű. A körülmények föladják a* leckét mindannyiunknak, le is vizsgáztatnak naponta. Aki a jóra hajlamos, én ilyennek látlak téged is, az olyan célt tűz maga elé, amivel nemcsak a környezetét teszi jobbá, hanem önmagát is. Gyűlik az erkölcsi tőkéje, amint mondani szokás, két lábbal áll a földön, s úgy építi az életét, ahogyan' a fecske a házát. És az évek múlásával kezd rájönni, hogy sokan becsaphatják, érhetik igazságtalanságok, mint ahogy érik is, nehéz helyzetekbe keveredik, ahonnét néha teljesen kilátástalannak tűnik a megszabadulás, a végén azonban helyrejön, véglegesen rendezetté válik minden. A harmónia bennünk van, Ka- pelláró, vannak számvetések, amiket mások nem végezhetnek el helyettünk. — Az én számvetésem, sajnos, elég rosszul áll. — Ez nem biztos. Hiszen tudod: a rossz után jó következik. — Ezt nem elég tudni. Ezért élni is kellene. És az a nehéz... Amikor Kapelláró elköszönt, Petterson felügyelő elővette a naplóját, amelyet évek óta vezetett. Amióta a büntetőintézetbe került, egyre inkább szükségét érezte gondolatai rendezésének, s ez a szándéka végül is a naplóírás egy rendhagyó változatában testesült meg. Elhatározta, hogy csak az érdekesebb, pontosabban a számára különösen megkapó karaktereket próbálja megrajzolni azokban a dimenziókban, amelyekben alkalma nyílt ismerni, látni őket, s nem cselekményeket rögzített, a történés mögötti vonulatok — indíték, szándék, s egyéb, a lélektan témakörébe tartozó, cselek vésmögötti tényezők — érdekelték. Azt már a kezdet kezdetén tisztázta magában, hogy alanyait nem bűnözőkként kezeli, sőt, legalábbis amíg feljegyzéseit írja róluk, függetleníteni igyekszik magát a rájuk rótt bírói ítélet mértékétől is. Azokat a fiatalkorúakat, akik a keze alá kerültek, úgy kezelte, mint akiknek itt kezdődött tiszta lap az életűkben, itt találják meg következésképp azokat a fogódzókat, amelyek további éveik során — akkor is, ha magukban elátkozzák a büntetés időszakát — cselekvéseik mércéjéül szolgálnak madj, Petterson ugyanis hitt az emberi jóságban, amint kiderül ez az ilyenfajta feljegyzésekből is, mint az alábbiak. „Kés. Amikor rendes nevén. Lacinak szólítottam, nem vette tudomásul. Háromszor szólítottam a nevén, a végén kiabálva szinte, igen, igen, te ott, te kajlafülű, talán elfelejtetted a nevedet? Arcán furcsa szégyenkezés látszott, nagy barna szeme csak később csillant fel, mint aki régen hallotta nevén nevezni magát és akkor - elhatároztam, hogy söpreni küldöm, lássam, megalázásnak veszi-e? Szeméből eltűnt a csillag, visszazuhant korábbi állapotába, mint amikor még nem figyelt a nevére. Elhatároztam. hogy Lacinak fogom szólítani ezután mindig. Egyszer odamentem hozzá, megkérdeztem, milyen dalra emlékszik kiskorából, s hagytam gondolkodni. Szégyellte magát, zavarban volt, valószínűleg a pokol fenekére kívánt, aztán — mint az óvodások szokták — elmondta valamilyen dalocska első sorát. Rákérdeztem, a dallamát tudja-e. Dúdolt valamit, mutáló kamasz hangon, halkan, mert nyilván attól félt. kinevetik a többiek. Pedig te szépen tudnál énekelni,- biztattam, éreztem eléggé kegyetlenül, ezzeí is növelve gátlásait társai előtt. Hetek múltán derült csak ki, hogy milyen sok éneket tud, mint mondotta, amire egytől egyig anyja tanított?, s fogékonyságát a dallamok iránt abból is láttam, hogy a börtönéletre átszövegezett dalokat rendszerint ő kezdte el.” „Kicsi. A szülei jómódúak. A jómódú szülők közül elég sokan tovább akarnak fiataloknak látszani, mint ameddig valóban azok. Éhnek egyik velejárója, hogy sokszor hagyják magára a gyermeküket. A gyerek — ha nehezen is — megtanul egyedül * élni, olyan jelentőséget tulajdonít a játékszereinek, mintha saját sorsának hordozói, ilyenformán szövetségesei lennének a magányban. Tulajdonképpen el kellett volna vennem tőle az acélgolyókat, nem volt hozzá szivem. Ugyanígy a néger babát is, de ezt sem tudtam megtenni. Játssz, Kicsi, gondoltam, mentsd át, ha ez egyáltalán lehetséges gyermekkorodat abba a világba, amely már a felnőttek világa, ahol a játék sokszor ugyanaz, csak a tét nagyobb.” „Bika Sajnálom, hogy elvitték a csoportból, szívesen megakadályoztam volna, ha módomban áll. Minden embert, akivel találkozik, megjegyez magának. Agresszív alaptermészetű. Ahogy ott Kapellárót lefogták ... Kicsiben minden együtt volt abban az akcióbao, ami a nagy gengszterbandák akcióira jellemző. Azzal a különbséggel, hogy Kapel- y lárót ezúttal mindössze figyelmeztetni akarták, tudják, hogy létezik, hogy felemelt fejjel és gyanútlanul közeledett valaki felé. Aki elvárja, hogy féljenek tőle. És a küzdelem nem dőlt el. Talán nem lenne szabad eldöntetlenül hagyni a küzdelmeket. Negyven éven felül a szívtrombózis emiatt vált tipikus férfibetegséggé. Lehetséges, hogy az életben nincs befejezett küzdelem? És ha így van, csakugyan a halál az egyetlen, ami pontot tesz mindennek a végére? Bikát alighanem vissza kell hozatni ide. És egyszer megkérdezni tőle, miért tett kék keresztet a fiú, Kapelláró vállára. Meggyőzni őt arról, hogy a huliganizmus mélyén valami szívszorító szá- nalmasság rejlik, olyan természetellenes magatartásforma, amelybe nem a kárvalottak fáradnak bele először, hanem akik kigondolják a félelemokozást.” „Kapelláró. Felelős munkát kellene rábízni. Látszik rajta, hogy valaki szeretne lenni. Azt szeretné, ha a szavának súlya lenne, odafigyelnének rá a környezetében. Van önbizalma, de inkább titkolja ezt, mint dicsekszik vele. Ez munkás életű emberek erénye. Becsvágyó? Lehet. Hasznos erőt érez magában és nem érti, miért van ott, ahová került. Fejlett az igazságérzete, s bántja, hogy ezért élete első nagy leckéjén, ahelyett, hogy győzelmét aratott volna, neki kellett vesztesnek lenni. Olyan vesztesnek, akit meg is büntettek emiatt. Egyenrangúság-tudatát mint őrizetes sem vesztette el, nyilván, mert íiem érzi magát bűnösnek és mert — bármilyen furcsa ez ilyen idős korban — ösztönös emberismerettel rendelkezik. Reflexei jók: meg tudta akadályozni, hogy nevelőapja leszúrja. Szeretném elérni, hogy már Itt és lehetőleg mielőbb olyan feladatot bízzanak rá, amelyben egyénisége kibontakozhat. S bármennyire kalandos vállalkozásnak tűnik is, jó lénne, ha Bika mellette dolgozhatna kísérletképpen, ha ez egyáltalán lehetséges, alárendeltként. Nagyon kell rájuk vigyázni. Nekünk minden emberre vigyázni kell úgy, hogy azért ne nagyon vegyék észre, mert akkor fellázadnak ellene. Jön a soha meg nem unható tavasz. Kapelláró szobafestőnek tanul, s ha hinni lehet Bereczkinek, már jobban tudja a szakmát, mint sok szakmunkás. Dolgozzanak együtt, ők négyen, aztán meglátjuk majd, hogy mi történik.” „Kapelláró vezetésével ma, május hetedikén, megalakult a festő és mázoló brigád. Bikát visszahozattuk. Szelíd. Kicsi és Kés kedvvel fogadták a parancsot új munkabeosztásukról. Első megbízatásuk: a műhelyépületek kimeszelése kívül-belül. Elég nagy munka. Az igazgatóval abban állapodtunk meg. a felügyelők lehetőleg csak messziről és főként észrevétlenül figyeljék őket, a közelükben ne mutatkozzanak. Ne érezzék mágukat elítéltnek a fiúk, s ha annak is érzik magukat, ne emlékeztessük őket erre unos-untalan, vagy legfeljebb akkor, ha ez elkerülhetetlen. Kapelláró, ha csalódni fogok benned, én itt tovább nem maradhatok. í?em lesz más hátra. mint állóhajóra kérni magam, ahol az ember hallgatja a csendet és felsóhajt a tenger utáni vágyakozásban. Rajta, fiúk! Föl a vitorlákat a becsület, a szabadulás felé!” (Folytatjuk) X El fog kelleni utazni