Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-08 / 105. szám

1973. május 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Szocialista lakóközösségben élni. .. Szocialista kollektívákról, s különösen a szocialista brigá­dokról, embert formáló hatásuk­ról gyakran hallunk, beszélünk. Ritkán esik szó azonban — ak­kor is inkább csak a kedvezőt­lenebb mozzanatokról — a lakó­helyi közösségek életéről. Holott hasznos felfigyelni rá: sok és egyre több az olyan egy épület­ben élő kollektívák száma, ame­lyekről joggal elmondható: szo­cialista lakóközösségek. Lapunk április 30-i számában a lakás- szövetkezetek versenyéről, illet­ve annak győzteseiről megjelent híradás nyomán tartsanak ve­lünk legalább egy ilyen közös­ség házatájára, a megye legjobb lakásfenntartó szövetkezete cí7 met elnyert kecskeméti 5. szá­mú lakásfenntartó szövetkezet­be. * Az első odaköltözőket tekintve äz idén 10 éves múltú Leninvá- ros, az azóta épült és formálódó újabbakhoz képest már viszony­lag öreg városnegyednek szá­mít. Itt, a Zalka Máté utca 1— 11-ig számozású, a szomszédos Zománcipari Művek füstjétől sötétre szürkített, hat egyforma, négyemeletes épület, benne 107 család otthona — ez az 5. szá­mú lakásfenntartó szövetkezet birodalma. Vajon a kora dél­utáni órákban hová is térjünk be, melyik házban találunk va­lakit otthon. Talán abban, ahol az első és a harmadik emeleti erkélyen gyermekholmi szárad. A 7. számú épület lépcsőházába nyitunk be, ahol rögtön szem­betűnő a tisztaság. Szemközt a házfelügyelői la­kás. Becsengetünk, s fiatal, gömbölyded asszonyka nyit aj­tót. Szinte a lábát taposva négy­ötéves fiúcska tolakszik elé kíváncsiskodón és barátkozásra készen. Anyukája pedig készsé­gesen felvilágosít: — Ilyenkor igencsak minden­ki dolgozik a házból, de talán az elsőn és a harmadikon is ott­hon találnak valakit. Nagyon jó ház ez mind, csupa jóravalo emberekkel. Békétlenségről, ké­rem én még nem hallottam... Azt hiszem, az első emeleten, a Sípos tanár úréknál már haza­ért valaki. Mint nálam, náluk is négy gyerek van . . . — Kicsit zsúfoltan vagyunk, amennyire csak lehet, muszáj kihasználni a lakás minden zu­gát — magyarázza az előszobá­ban Sipos Károly, zeneiskolai tanár. Aztán a szobába érve — melynek asztalán a jegyzetek, könyvek már az iskolai munka otthoni folytatásáról árulkodnak — ezzel toldja meg: — Jó len­ne, ha több nagyobb méretű la­kást építenénk. Négy gyerekkel bizony, már szűkös a tíz evvel ezelőtt még tágasnak hitt lakás. Hamarosan azonban már a té­mánál időzünk. Megtudjuk a házigazdától, hogy a lakóházi közösségük nagyon szerencsés, mert csupa, egymást tisztelő és megértő emberekből áll. A 17 család közül, akik 10 évvel eze­lőtt ide költöztek, mindössze kettő cserélődött az évek folya­mán. A közben mellénk telepedő rokonszenves háziasszony, aki ugyancsak pedagógus, felemlíti; hogy a lakásfenntartó szövetke­zet elnöke Miklán Ferenc, aki társadalmi megbízatásként látja el a bizony nem kevés fárad­sággal járó tisztét, milyen ki­tűnő érzékkel segíti, erősíti a szövetkezeti közösség jó szelle­mét. Március 16-án például a Toronyházban megrendezett kö­zösségi vacsorával kötötték egy­be a szövetkezet közgyűlését. — Több mint százharmincán vettünk ott részt, s olyan érde­kes volt, hogy a hat épület lakói egymás társaságát keresve, igen­csak egy csokorban ültek — jegyzi meg Sipos Károlyné. Aztán szóba kerül, hogy a 7. számú ház lakóinak foglalkozás szerinti összetétele meglehetősen vegyes. Földházi István például a ZIM munkása, náluk a 8 éves kislányuk mellé nemrégiben született kisbaba, Mezeiéknél kereskedj a családfő. A nagyob­bik fiuk leszerelt katona, s mint autószerelő dolgozik, a kisebbik most katona, a kislány gimna­zista ... — Így sorolhatnám tovább — fűzi a szót Sipos Károly — mert a megyei bíróig, a postásig, vagy éppen tanáremberig bezá­rólag sokféle foglalkozású lakó­társ található nálunk. S talán ez teszi még értékesebbé kel­lemes, jó együttélésünket. Az ezután elhangzó mondatok szinte mindegyike egy-egy is­mérve a jó lakóközösség fogal­mának. „Ha mi nem vagyunk otthon, rendszerint a Bíróék fi­zetik ki a számlát. Természete­sen viszont is így van ... Ha elmegyünk kéthétre, valamelyik otthon maradó szomszédnál hagyjuk a lakáskulcsot’... ■ A lépcsőházi virág nem szárad ki, mindig akad, aki meglocsolja,.. Ebben a házban a szülő nem­csak a sajtit gyerekét védi... Amikor baleset érte egyik lakó­társunkat, a legtermészetesebb, hogy látogattuk a kórházban... Hát lehet közömbös az ember, ha valakit baj ér? . . .” És vajon szívesen veszi-e a lakótárs a gondja, baja iránti érdeklődést? — kérdezem, s vá­laszul ezt indítványozza Sipos Károly: t — Erre feleljenek talán Zöldi Kovácsék. Menjünk fel együtt, a harmadikon laknak ... Odafenn, már a lépcsőházban érezni a parkettalakk könny­facsaró, szúrós szagát. Az ajtót nyitó Zöldi Kovács Lászlóné pe­dig szabadkozik: — Jaj, nálunk most minden a fejetetején! De szerencsére már az utolsó simításoknál tartunk... Hamarosan megtudjuk a nagy- takarításos felfordulás okát, előzményeit is.. Április 23-án radiátor-csőrepe- dés történt Zöldi Kovácsék la­kásában. A bajt az utcáról a kis Sipos Márti vette észre; noha esett az eső, feltűnt neki a ház faláról gőzölgőn aláhulló víz. A kislány az édesapjának szólt, Sipos Károly pedig nyomban in­dult körülnézni. Szó, ami szó. egy-kettőre a harmadik emeleti folyosó részen gyülekeztek az otthon található lakók, előkerült a kettős létra, és Sipos Károly a negyedik emeleten lakó Szabó Lajosnéva] együtt máris a cső- repedéses lakásba hatolt betör­ve a bejárati ajtó feletti ablakot. — Én a szeleifalui boltban dolgozom, reggel ötre megyek, délután térek haza. Nem voltam otthon, amikor a baj történt. Gyanútlanul jövök haza, s va­laki már lenn, a kapuban mond­ja, hogy siessek. Az „ütőm” is elállt, amikor látom, kitörve a • Szinte nem is igaz, hogy itt volt az „árviz”, olyan szépén rendbe­hozták a szobát! — idézi fel ma már derűsen a csőrepedés törté­netét Zöldi Kovács I.ászlóné és Sipos Károly, akinek a tenyerén is begyógyultak már az üvegszilánkok okozta sérülések. felső ablak. .. Még most sem találok rá szavakat azt nem is lehet megköszönni! Sipos Károly és Szabó Lajosné, aki a postán dolgozik, összeszedték a vízben ázó szőnyegeket, a fürdőkádba hordták. Mentették mint a ma­gukét. Szinte lebénultam. És Szabóné mondja: te csak ülj le, nyugodj meg, majd segítünk ... Akkorra már jöttek a szerelők is... Így volt. Most már az utolsó réteget kenik a parkettá­ra ... — meséli Zöldi Kovácsné. S amit hozzátesz még, feltétle­nül ide kívánkozik. — A mi házunkban mindenki annyira akarja a másiknak a jót, hogy azt nem is lehet el­mondani. .. Vagy itt van példá­ul a tisztaság. A virágcserepek­ben, nem úgy mint más háznál, mégcsak véletlenül sem találni csikket. Én attól is viszolygok, ha csak hallom, hogy valahol vitáznak, mert jó érzéssel az ilyesminek biztos, hogy elejét lehet venni. Egyik gyűlésünkön a szövetkezetünk egyik tagja szóvá tette: rohangálnak a gye­rekek. Az enyéim már nagyok, de sok helyen vannak kicsik, akiknek kell a mozgás. Oda le­hetett volna mondani ennek a lakótársunknak, hogy mi is vol­tunk gyerekek és rohangáltunk. Csak legfeljebb nem emeletes házban, hanem a mezőn. De nem szólt senki. Mire is lett volna az jó, indulatokat ébresz­teni? Majd megoldódik ez is. Szövetkezeti vezetőségünk kere­si a módját, hol tudna a gyere­keknek kis külön helyiséget és például nyugdíjasokból álló fel­ügyeletet is biztosítani. Kerekes Lászlóné szövetkezeti nőfelelő­sünknek szép tervei vannak er­re ... Perny Irén • A lépcsőházi virágok nem száradnak ki. Szabó • A lépcsőházi tisztaság egyik titka a gondos I.alika is mindig szívesen vállalkozik a gond- takarítás. A másik: a rend megbecsülése, viselésükre. (Pásztor Zoltán felvételei) Megkezdődött az Akadémia idei közgyűlése Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkez­dődött az Akadémia ez évi köz­gyűlése, amelyen a hároméves ciklus lejártával újraválasztják az Akadémia tudományos testületéi­nek tisztségviselőit és megválaszt­ják az Akadémia új tagjait is. A közgyűlés azért is nagy jelentő­ségű, mert a tudománypolitikai irányelvek kimunkálása, az aka­démiai reform bevezetése és az országos távlati tudományos ku­tatási terv elfogadása óta első íz­ben ad számot a közvélemény­nek összefoglaló módon az el­múlt három évben elért ered­ményekről. változásokról. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett Aczél György, az. MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Vályi Péter, a kormány el­nökhelyettese. Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Nagy Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos köz­oktatási és kulturális osztályának vezetője, dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter, Jánossy La­jos. Straub F. Brúnó és Szabó Imre. az Akadémia alelnökei, va­lamint az Akadémia elnökségé­nek tagja. Az akadémikusokon, az akadémiai intézetek és a szak- igazgatás vezetőin kívül ott volt a hazai tudományos élet sok más ismert személyisége, egyetemi ta­nárok. intézetvezetők és kutatók. A közgyűlést Erdey-Grúz Tibor elnök nyitotta meg. majd előter­jesztette az elnökségi beszámolót. A beszámolóból kitűnik, hogy a tudományos osztályok az egész ország területén igyekeztek átte­kinteni a kutatómunkát, beleértve a nem akadémiai kutatási felada­tokat is. Ebben az Akadémia a szaktárcák által rendelkezésre bo­csátott széles körű információk­ra támaszkodhatott. Az alapkutatások jelentékeny részét mind a természet-, mind a társadalomtudományokban az Akadémia kutatóhelyei végezték. Igen jelentős az Akadémia testü­letéinek egyre .fokozódó részvéte­le országos közéleti kérdések megvitatásában. Köpeczi Béla főtitkár az aka­démiai kutatóhálózat és szakigaz­gatás 1972. évi munkájáról adott számot beszámolójában. Ezzel kapcsolatban ismertette a távlati tudományos kutatási terv végre­hajtása érdekében kifejtett tevé­kenységet. Foglalkozott az aka­démiai kutatóhálózat távlati fej­lesztési koncepciójával és megje­lölte az akadémiai kutatóhelyek és a szakigazgatás előtt álló leg­fontosabb időszerű feladatokat. A két beszámoló után Vályi Péter, a kormány elnökhelyette­se lépett az előadói emelvényre, hogy tolmácsolja a Központi Bi­zottság és a kormány üdvözletét tudományos életünk legmagasabb testületének. (MTI) Egy kiló haj 4000 Ft Egy színdarab: 30 bajusz 0 Nagy Endre és Szegi Ilona parékakésiités közben. (Tóth Sándor felvétele) A Bel Ami a színházi fodrá­szoknak is feladta a leckét. Nagy Endre, a íodrásztár rokonszen­ves vezetője mondja, hogy 15 parókát és 30 bajuszt készítettek. — Nincs is annyi szereplő — tamáskodom. Elnézőleg mosolyog. — Ahány ruha, annyi paróka, ahány ka­lap, annyi bajusz. — Kitől kapják a munkát? — A jelmeztervezőtől. Most Rimanóczy Yvettel dolgoztunk együtt. A maszkokat én szoktam rajzolni. — Hogyan lesz valaki színházi' fodrász? —< Ahogy felszabadultam az Operához kerültem. Valóságos nagyüzem. Tizenhatan dolgoz­tunk fodrászok a két dalszínház­ban. Tanfolyamon sajátítottam el ezt a szakmát; ott ismerked­tem meg a szerszámokkal, a pa- rókakészí téshez használatos knipftűvel, a különböző sütőva­sakkal. Érdekes és drága anya­gokkal dolgozunk. Egy kiló haj ára 4000 Ft. Ez nyolc parókához elegendő. Külföldről, Svájcból hozatjuk a másik alapanyagot, a könnyű, sűrűfonatű parókatüllt. — Mióta dolgozik a Katona József Színháznál? — Több, mint három esztende­je. Volt munka mindig. A leg­szívesebben a Hamlet maszkjai­ra' emlékezem. Most sajnos bú­csúznom kell, mindjárt kezdődik az előadás# Keze már a kilin­csen . . . Munkatársával. Szegi Ilonával kis munkatáskával a kezükben sorrajárják az öltözőket, ök he­lyezik el a pompázatos hajkölte­ményeket, markáns bajuszokat a színészeken. Egy-egy paróka föl- tűzése két-két percet vesz igény­be. Sietniük kell. H. N. MM MXM WXM M WXM WXM BX1 WXM WXM KMM M KXB WCXM WXM MXM WXM BOI WXM WDCM K> Üj tápszer A rádió Jó reggelt! Többen hallgatják a rádió reg­geli adásait, mint a legérdekesebb tv-műsorokat. Megállapításomat statisztikai adatokra és Személyes tapasztalatokra alapozom. Száz- ezerszám kapcsolják be a készü­lékeket hat és hét óra között szé­les e hazában. Méltánylandó, hogy a rádió rnűsorszerkesztősége reálisan ér­tékeli az érdeklődést. Néhány éve többen javasolták, hogy a fontos, a nagylélekzetű műsorokat tv- menteS időben kell elhelyezni, su. mellett gározni. A szerkesztők azonban ellenálltak a gsábitásnak. Ered­ménnyel kísérleteztek sajátos reg­geli összeállításokkal. Jól tudták és tudják, hogy az ébredés utáni órákban, iskolába, hivatalba ké­szülődve. csak félfüllel figyeljük a műsort. Legfeljebb néhány percre tesszük le kezünkből az újságot, az evőeszközt: rövid, gyors, változatos információkra vagyunk kíváncsiak. Tájékozódni akarunk a világban, hogy mi tör­tént az esti krónika óta, milyen események 'várhatók. A Jó reggelt! összeállítás lénye­gében megfelel az ismertetett kí­vánalmaknak. Sikerült kialakítani egy közvetlen — ám nem bizal­maskodó —. kellemes stílust. Jó­nak érezzük a zene és a próza arányát. Talán-talárj az összekötő (töltelék) szöveg lehetne egy csi­pettel kevesebb és a reggeli kró­nika hétórás kiadása kicsit tar­talmasabb. Ölömmel nyugtázzuk a vidéki tudósítások gyarapodá­sát. de a fővárosi csőtörések oly­kor még így is nagyobb nyilvá­nosságot kapnak fontos. Nagykör­úton túli eseményeknél. Kellemes vasárnapot! Csak a legjobbat mondhatjuk a munkaszüneti napok reggeli, dél­előtti rádióműsoráról. Lényeges társadalmi kérdésekről okosan, érdekesen, az érzelmekre is hat­va szólnak a rendszeresen, nyolc óra tájban elhangzó riportok. Ir­tunk már Rab Nóra Nagy csalá­dok című hasznos, elgondolkozta­tó sorozatáról. Legutóbb Kispista István Testvérlátogató című re­meklését élveztük. Egyetértünk a Rádió és Televízió újságban meg­jelent előzetessel: „Ez a vasárnap reggeli új riportsorozat... a munkás-paraszt testvériség, a munkás-paraszt szövetség leg­szebb vonásait tudja majd meg­mutatni.” Gyakran vaskos tanul­mányból nem tudunk meg any- nvit változó világunkról, mint Kispista István félórás műsorából. ......... a szívemhez anyám kö­zelít . .” című anyák napi össze­állítás a legszebb ünnepi, emlé­kező műsorok közé sorolható. Ér­zelmekre hatott, anélkül, hogy egy pillanatra is érzelgőssé vált volna. Híres emberek életművé­hez kerültünk közelebb, anélkül, hogy a lírai műsor „ismeretter­jesztéssé" alakült volna. K ellemes vasárnapot! ígért a rádió. A szerkesztők, riporterek mindent elkövettek, hogy a rádió­műsor is hozzájáruljon a jó köz­érzethez. Holtai Nándor P. 'P. jelzéssel fehérjedúsító ké­szítményt hoz forgalomba a ka­zincbarcikai Borsodi Vegyikom­binát. A kedvező tapasztalatok alapján az idén már nagyüzemi- leg gyártott új vegyi anyag olyan bioaktiv adalékokat . tartalmaz, amelyek elősegítik a növényi fe­hérje építését, s megakadályoz­zák az értékes karotin elbomlá- sát. Az új fehérjedúsítónak hamar híre terjedt, s a kombinát már eddig 5000 tonnára kapott meg- N rendelési a szarvasmarha-te­nyésztéssel foglalkozó nagyüze­mektől. Hasonlóképpen nagy ér­deklődés tapasztalható külföldön, igv például Angliában is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents