Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET Évente új igazgató - Kevés a szakember - A határozatok és a valóság - Adatok a művelődési házak személyi ellátottságáról Diploma, szakképzettség, népművelés KIÁLLÍTÁ S FALUN Bozsó János festményei Lakiteleken Bács-Kiskun megye tanácsi művelődési házaiban 93 főhi- Vatású népművelő dolgozik. Mindössze tizenhárommal több, mint 1968-ban, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozván eme kulturális intézmények személyi ellátottságával úgy döntött, hogy növelni kell a függetlenített szakalkalmazottak számát és a meglevők képzésével javítani kell a minőségi feltételeket. Valamennyi járási-városi és községi tanács megtárgyalta azóta a közművelődés káderhelyzetét. Az üléseken sok javaslat hangzott el, tucatnyi tervet dolgoztak ki. Hatékonyaknak látszottak a határozatok. Az eredmények azonban elmaradtak a várakozástól, különösen a művelődési házak tekintetében. (A könyvtárakban kedvezőbb az összkép, gyorsabbak a változások.) Megállapításunkat a megyei tanács művelődésügyi osztálya által a naookban befeiezett tájékozódó felmérésre alapozzuk. Az adatok ismertetése, elemzése előtt dicsérnünk kell az irányító szerv szemléletét. 1968 óta másodszor vizsgálják meg a művelődési otthonok szakemberellátását. És ez így helyes. A határozat sokak számára egy adott ügy végleges vagy időleges lezárását jelenti. Cél és nem eszköz. „Mi megtettük a magunkét, ki nem hiszi; annak az orra alá dugjuk a dokumentet”. Az ügydarab az irattárba kerül. Megfeledkeznek róla. más tennivalókra irányul a figyelmük, újabb határozatok szövegezése köti le az időt és az energiát. Látszólag szabályosan mennek a dolgok, csak éppen az ügyek nem úgy alakulnak, ahogyan kívánatos lenne, amiként az a határozatokban megfogalmazódott. A művelődésügyi osztály tehát a tényekre kíváncsi. Nem dugják strucc módjára a homokba a fejüket. A nehezebb utat választják, hiszen bűvészkedhetnének a jelentésekkel, kimutatásokkal. Tudomásul veszik, hogy újabb intézkedések szükségesek a művelődési intézmények jó felkészültségű. hivatásszerető szakemberekkel való ellátására. Levonják a következtetéseket. Az adatok és a vizsgálódások azt bizonyítják, hogy csak akkor számíthatunk kedvező változásokra. ha növekszik a társadalmi köztudatban a népművelés tekintélye, ha_ javulnak a művelődési intézmények működési körülményei. A közelmúltban összeállított jelentés szerint a művelődési házak 93 népművelője közül mindössze hárman rendelkeznek egyetemi végzettséggel. Tízen főiskolai. kilencen felsőfokú képesíté- sűek. A művelődési házak dolgozóinak kétharmada csupán középfokú bizonyítvánnyal látja el tisztét. Minden kilencedik népművelő nyolc vagy ennél kevesebb osztályt járt. Nyilvánvaló, hogy az iskolai végzettség nem minden. Találkoztam műveletlen. alamuszi szervezési antitalentum, lusta diplomásokkal. Mégis tarthatatlannak. már-már komikusnak érzem, hogy azok foglakozzanak az ismeretek terjesztésével, akik maguk sem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Nem tudták vagy nem akarták elsajátítani az általános műveltség alapjait. Arról ® Jene! László: Zenekar Goór Imre: Tavasz nem is beszélve, hogy a legtöbb státus felsőfokú végzettséghez kötött. Ez az állapot a közművelődés előtt álló feladatokkal összeegyeztethetetlen. Hadd tegyük hozzá: a gondok országosak, de Bács-Kiskun megyében az átlagosnál is rosszabbak e tekintetben a viszonyok. A szakképzettséget tükröző mutatók sem túlságosan biztatóak. Két kezünkön megszámlálhatjuk az előírt képesítéssel rendelkezőket. Az elméleti felkészültség fogyatékosságait a hosszú gyakorlat ugyan valamelyest pótolja, illetve pótolhatná. A megyében dolgozó népművelők közül azonban kevesen illetékesek a törzsgárdajelvényre. A művelődési intézmények jelenlegi dolgozóinak csak egyharmada tevékenykedett 1968-ban is ezen a munkahelyen. A minden képzeletet felülmúló fluktáció, vándorlás szinte lehetetlenné teszi a folyamatos munkát. Van olyan falu. ahol évente váltják egymást a művelödésiház-igazga- tók. Kétszázan-kétszázötvenen dolgoztak öt év alatt — hozzávetőlegesen — 93 munkahelyen. Kommentár fölösleges. Az okok felderítésére azonban szükség van. Mi is elmondjuk, hogy vélerriényünk szerint miért gyenge a pálya vonzása, miért hagyják ott a népművelést azok is. akik erre tették föl az életüket. Elgondolkozunk azon, hogy miként kerülhetnek a kulturális intézményekhez szakmailag, emberileg alkalmatlanok tucatjai. Az új. vagy megüresedő állások betöltésénél' miért nem szereznek érvényt a vonatkozó előírásoknak? Lehet a gyakorlatban érvényesíteni a határozatok, rendeletek követelményeit? Legközelebb ezekről a kérdésekről írunk. Heltai Nándor Simon Lajos A KERTEK ALATTI ÚT Hej, pedig követelte ifjú gyomrom az ételt, pedig a naptiizétöl villámot szúrt a szemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vízre, pedig mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy, pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég alá. Pedig rövidebb volt a kertek alatti út, de én ott tántorogtam haza, ahol a porosarcú asszonyok, ahol a batyubakötött csecsemők sírtak-ritak, ahol fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon az úton, hej, csak azon az úton. És most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét, de én egyre se lépek, én meg nem előzök senkit, én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! • Bozsó János: Duna-kanyar. Bozsó János azok közé a művészek közé tartozik, akiknek festői munkássága nem szorul különösebb értelmezésre, mert olyannyira együtt él a tájjal, a rajta levő emberekkel, tárgyakkal és annyira- eggyé válik velük érzésben és látásban, hogy festményei szinte első pillantásra megnyilatkoznak. azaz majdnem mindent elmondanak a nézőnek. Ez a festészet érzelemvilágával, festői látásával, színeinek komoly, néha már komor mélységeivel, képzőművészetünknek ahhoz az irányához kapcsolódik, amelyet gyűjtő szóval alföldi iskolának nevezünk. Nem akarom eltúlozni ennek a kifejezésnek, vagy elnevezésnek a jelentőségét, mintha máshol nem akadhatnának hasonló látású lestők. akár hegyvidéken is. Ennek a művészetnek csak szélsőséges jegyei azok a tárgyi kellékek, amelyek az alföldi sík vidék jellemzői, mint a tanyák, a gémeskút. a megszokott fasorok, sövénykerítések, kunyhók. háztetők, házudvarok. Hiszen nem a tárgyak teszik a művészetet. sokkal inkább az emberi leieknek a környezetet és a tárgyak lelkét megragadó képessége, amely azután művészi eszközökkel fejezi ki azt az élményt, amit a művésznek a látvány, s mögötte az emberi élet. maga az ember és munkaeszközei nyújtanak. Nem tagadható a lélek és a föld közötti kapcsolat, egyiknek a másikra érvényesülő hatása. De lehet valaki színben gazdag tájban is kevés színnel alkotó, s élhet valaki hegyektől övezett katlanban. ahol csak kevés ideig él a napsütés, színben mégis gazdag skálájú lehet a festészete. Ezért Nyitottál-e már követ rozsdás konzervnyHóval? Láttad: porrá mint esett egy paleolit sóhaj? nem lehet túlzó módon, egyoldalú stílusjegyekkel értelmezni az alföldi festészet jellemző vonásait sem. mert a művész és a művé- -zet valóban nem ismer határt, amikor a kívülről érkezett hatás nyomán kialakult belső élmény képalkotásban csapódik le. Bozsó János művészete mindenesetre kötődik Kecskeméthez és környékéhez, a Duna—Tisza közének alföldies világához. Festői eszközei nem szakadnak el a nagy elődök örökségétől. De nemcsak ez az érdeme, hanem az is, hogy magát adja képeiben, a maga élményvilágát vetíti elénk, és magára jellemző módon. Nem-, csak festeni tud. hanem szerkeszteni is. nem bízza magát, az esetlegességre, tudatosan építi képeit. engedelmeskedik a képi törvényszerűségeknek. Ezzel kapcsolatban viszont arra kell rámutatni, hogy erre csak a született művészi tehetség képes, hisz elsősorban éppen a gyengébb tehetségek. vagy éppen a tehetségtelenek igyekeznek szabadulni a képalkotó törvények alól. jól érezve, hogy képtelenek azoknak eleget tenni. Motívumokban gazdag az a környezet, ami ihleti, ösztönzi Bozsó Jánost. Városi utcarészleteket idéző képek éppúgy találhatók életművében, mint ártéri füzesek. A borús idő. a szürkület hangulata, a kezdő borulásra jellemző atmoszféra éppúgy reá tar- lozik, mint a szarkási kúria, a városszéli polgárházak, vagy a kültelki putrik. A szomszéd udvara. a virágzó fák. a megcsende- sült udvar, a megülepedett kazlak, az érő gyümölcsösök, a napsütéses esték, régi iskolaépületek. temetők és templomok. Már Lézerrel sem ülsz kaput halott szüzek szemérmén. Alga-pirula se tud győzni ősöd éhén. ez a motívumvilág is érezteti Bo. zsó János kötődését ahhoz a tájhoz, s annak a világához, amelyben él. Szereti a fákat, mert jelképnek látja őket. s az élet múlására emlékeztető kidőlt kerítéseket, a téli világot, a temetőkért fejfáit. a mezei virágokat. A téli olvadást éppúgy megfesti, mint a meleg műterem egv-egy részletét. a kukoricaszedőket csakúgy, mint utazási emlékként az ukrajnai tájat. A kecskeméti múzeumsarok éppúgy szemébe lopódzik, mint a lekvárfőzés őszi szertartása. Szenvedélyes ecsetvonással rögzíti a romladozó palánkot, az ódon kapufélfát, ezek múlandóságát, majdnem azt mondom, hogy szenvedését. Lélekkel telik meg minden, amihez hozzáér. Nincs ebben a művészetben semmi kiagyalás, semmi mesterkéltség. Nem mintha az újszerű és — mondjuk így — kiagyalásos módszerrel készülő alkotásoknak, ha valóban műalkotások, ellene lennénk. De nagyon szeretjük ezt a Bozsó János-féle művészetet is, nem utolsósorban épp a magyarsághoz való kapcsolódása miatt. Bozsó - János művészete a maga szinerejével, képalkotó eszközeivel és a kifejezés szenvedélyével ahhoz a festői látáshoz és világhoz áll legközelebb, amelyet mi magunk is a leghamarabb ismerünk el magyar művészetnek. Külön kell hangsúlyoznom, hogy ez a kiállítás egy pezsgő, kulturális eseményekben gazdag községben. Lakiteleken került a közönség elé. Számos neves művész tárlata után egy újabb értékes kiállítást könyvelhet gl a maga számára e község művészet iránt érzékeny és igényes közönsége. Szíj Rezső Ellenséged, ami volt, s ami van: pribékje. Feszítsd rá konzervnyitód a jövő kövére! Gyártás Endre: NYITOTTÁ L-E MÁ R KÖVET? HOL A SZALMAKUNYHÓ KÜSZÖBE? Az eleki gimnázium és általános iskola tanárai és diákjai Kiskunfélegyházán és Kiskőrösön felkeresték azokat az emlékhelyeket, ahol Petőfi gyermekéveit töltötte. ♦ A négy nagy Ikarus méltóság- teljesen robog végig a Viharsarok és a Kiskunság tájain, Kiskunfélegyháza az első állomás. — Ez Félegyháza! — mondja egy fekete keménykalapos öregember. — A templom melletti piacon kirakodtak az asszonyok, úgy tűnik, őket nem zavarja a goromba szél, megszokták a homokot. —Tessék a rózsatőből — szól ránk az egyik, kedvesen ... — Hol találjuk a Petőfi-házat? — Ehol-e — mutat az asszony egv nagy öreg polgárházra. A ház falán emléktábla hirdeti: Itt töltette gyermekéveit Petőfi Sándor. * A félegyházi könyvtár az egykori Hattyú-házban van. A kiskunfélegyházi könyvtár állandó Petőfi-kiállításán először a költő Szülőföldemen című versének hatalmas fényképmásolala tűnik szemünkbe. „Ez a város születésem helye, mintha dajkám dalával vón tele . . . " Alatta a keltezés: „Félegyháza, 1848". A falon a versben leírtakat bizonygató dokumentumok sorakoznak. A Szülőföldemen első fogalmazványa Petőfi tárcájában lefényképezve, házassági anyakönv- vének félegyházi születéséről szóló bejegyzése. Bankó Károly hoz írott levelének másolata, melyben szülőföldjének írja a Kiskunságot... A kis- és nagydiákok között izgalmas beszélgetés, suttogás kerekedik. Nehéz egyszerre feldolgozni a látottakat. Kíváncsian várják, hogy a busz megálljon Kiskőrösön. A bolondos, tavaszi szél itt is mellénk szegődik. Mire kinyithatjuk a szemünket, előttünk a zsúp- fedeles öreg parasztház. Különös hangulata van a város főterén, a modern épületek között szinte olyan, mintha a széltől óvnák ,.új ismerősei”. „Itt született Petőfi” — írja a ház emléktáblája. Bent a szülőszoba küszöbe fölött idézet: „Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!" Belépünk. A gyerekek megilletőd- ve érintik az ágyat, az almáriumot és a ládát. A Petőfi-múze- um másik helyiségében végigböngészik az adatokat, érdeklődéssel figyelik a mezőberényi zöld kanapét, az öreg órát, amely Petőfinek mutatta, hogyan múlik az idő... Nincs kérdésük a diakoknak. Arcukon a gondolat: Petőfi nem ezé, vagy azé a városé, nem Félegyházáé. nem Kiskőrösé! Az egész népé úgy. ahogyan ő maga vallotta. A kiskőrösi szülőház (mert ezt fogadjuk el szülőháznak) melletti háztetőn hatalmas felirat hirdeti: „Petőfi él". Talán még szép jelkép is. hogy nem bizonyítható egészen biztosan a szülőhelye, az. hogy hol a szalmakunyhó küszöbe ... Réthy István * Azért közöltük békéscsabai kollégánk írását, hogy a „kívülállók'' — a cikkíró és az eleki gyerekek — véleményével is jelezzük a sziilöhelyvita ártalmait. Úgy gondoljuk, hogy a tudomány körébe tartozó kérdéseket csak tudományos fórumokon lehet eldönteni. Az emlékhelyek látogatói nem kiváncsiak arra. hogy milyen érvek és ellenérvek hangzottak el az évszázados perben. .42 érdekelt emlékhelyeken — Kiskunfélegyházán. Kiskörösön. Szabadszálláson — akkor gondozzák helyesep a Petöfi-hagyalé- kot. hu életművének jelentőségét érzékeltetik és bemutatják a konkrét helyi adatokat. A közvetett disputa sem illik a tiszteletet. áhítatot, elmélyülést kiváltó szobákba, termekbe. H. N.
