Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

1913. május 31. • PETŐFI NÉPE • 5

»Aranyérmesek leszünk!« A művészet társadalmi haszna

EGY ESTE BRIGÁDTAGOKKAL

• A vita: van-e haszna, létjogosultsága a művészetnek, már évezredekkel ezelőtt igennel zárult. Hogy mai témaként újból előkerült, annak az az oka, hogy nyilvános fórumokon és magánbeszélgetésekben egyaránt sokan szóváteszik — kérdezve, töprengve bírálva — a különböző művészeti irányzatok társadalmi támogatásának problémáját. Elsősorban természetesen azt: miért adunk fórumot olyan alkotásoknak, amelyek nem szolgálnak közvetlenül társadalmi célokat: mért támogatjuk nagy anyagi erőfeszítéssel olyan alkotóműhelyek munkáját, amelyek bizonytalan kimenetelű kísérletezésekbe is bocsátkoznak.

Akik a támogatás arányát-mértékét bírálják és vetik össze a közvetlen társadalmi haszonnal, alighanem ott tévednek, amikor olyanformán gondolkodnak, mint egy nagyüzem, vagy iparvállalat esetében: érték nem érték, amit létrehozott? Eladható vagy nem adható el? Keresett vagy nem keresett cikk? Jó a minősége vagy silány? Csupa olyan kérdés, amikre konkrét választ lehet adni, megfelelő tájékozódás után. Minthogy a művészetben nem így áll a dolog, az esetek túlnyomó többségében nincs konkrét válasz, s a logikán rés keletkezik. A logikai rés ott van, hogy sokan elfelejtik: amíg egy anyagból értékesíthető termék lett, hosszú utat kellett megtennie a műszaki gondolatnak.

Egy technikus, mérnök, fizikus, matematikus, geológus — sorolhatnánk egész szakmák különféle ágazatait — ötletéből, alkotó gondolatából, tehetségéből és szorgalmából „rövid úton” iparilag előállítható termék még sohasem lett! Még egy nagyobb kollektíváéból sem. Az üzletekben kezünkbe kerülő legegyszerűbb fogyasztási cikk mögött is kísérletek — gyakran meddő kísérletek — hosszú sorozata áll. Kudarcoké is. A laboratóriumokban anyagok fogytak, kémcsövek, edények törtek, asszisztensek légiója dolgozott olyan részeredmény előállításáért, amelyről utóbb kiderült, hogy teljesen felesleges volt, mert rossz irányba vitte a kísérletet, s mindent élőiről kellett kezdeni: Idő, pénz, munka. S újból élőiről, esetleg azzal a tudattal, hogy valószínűleg megint hiábavaló lesz az egész. De az eredményért eredménytelenségek sorozatát kell vállalni. *

Áldozat ez is. szükséges és kikerülhetetlen áldozat.

Nem tartozik más elbírálás alá a művészet sem, mert annak is az a célja, ami ennek: a hasznos munka, a jó eredmény.

• Csak ott egy kicsit bonyolultabb minden, mert az értékek forgalma másféle. A művészetben — amint a tudományban is — előfordul, hogy egy- egy részeredmény csak az értők szűk körének szolgál tanulságul. Történettudományban, nyelvtudományban — s más tudományágakban is — nagyon gyakori jelenség, hogy egy új felismerés, egy új öszefüggés megvilágítása gondolatsort indít el azokban, akik ugyané tudományágnak a tömegekkel közvetlenebbb kapcsolatban levő formáit művelik. De ezek az új összefüggések és felismerések nem jöhettek volna létre anélkül, hogy tudományos intézetekbe ne rakták volna le az alapjaikat. Közke. letű példával élve: egy szótár megalkotása nem ott kezdődik, hogy az összeállítói beszélnek idegen nyelveken, ismerik az idegen szavak jelentését. Komoly, tudományos igényű szótár elkészítése részvizsgálatok, nyelvészeti kutatások, szüntelenül tökéletesített módszerek láncolatán nyugszik: mondhatnánk bátran, hogy életműveken. A végeredmény. hogv a szótár használói megértik az idegen szavakat, megszólalnak az illető nyelven, nemcsak e szótár, hanem e láncolat végeredménye is.

Valahogy ilyenformán vagyunk a művészettel is. A folyamat és az eredmény viszonya hasonlatos a tudományéhoz.

Eszmefuttatásunknak semmiképpen sem célja, hogy „megvédjen” olyan művészeti jelenségeket, amelyek a folyamatba beilleszthetők, de lényegüket tekintve, nem művésziek. Olyan közösségek — egyének — munkálkodását, amelyek, vagy akik az állam pénzét fogyasztva eleve meddő kísérleteket folytatnak. Van erre is példa, napjainkban is. Sznob filmek, igénytelen könyvek, rossz színművek, „kamarának”, „stúdióinak” vagy egyébnek elnevezett tárlatok, előadások, megnyilatkozások, amelyeknek se közvetlen, se közvetett hasznuk nincs, nem is lesz. Éppen napjainkban lehetünk a tanúi annak, hogy a művészeti szövetségek közgyűlésein, ahol a szakma felelős képviselői, alkotóművészei fejtik ki a véleményüket, igyekeznek olyan megoldásokat keresni, amely az értelmes, a közönség számára értéket „termelő” művészi kísérletezéseknek ad elsősorban teret. Természetesen ők is tisztában vannak azzal, hogy vannak esetek, amikor az ocsu nehezen választható el a búzától. Bizonyos kockázatot, bárha sok alkalommal sejthető is az eredménytelenség vállalni kell.

• Amint a tudományban, a művészetben is vannak csak az értők viszonylag szűkebb köréhez szóló fontos jelenségek. Vannak írói, költői életművek, amelyeknek a megértése a művészetben Váló jártasságot, iskolázottságot — nem okleveles értelemben használván e szót — kíván. A mai magyar irodalomban, film- és képzőművészetben is vannak ilyen alkotók; szocialista indíttatású, világnézetű alkotók is! Az ő műveik különböző okoknál fogva, nem „köznyelven” szólnak. Áttételesebbek, formailag változékonyabbak, ha lehet így mondani: „súlycsoportjuk” más. Hogy csak egy-két példát mondjunk: Juhász Ferenc néhány nagyobb lélegzetű költeménye, Örkény István egyik-másik prózai műve, Jancsó Miklós filmnyelve nem ezek közé tartozik-e? Mégis, ki vitathatja el tőlük a minőséget, a tartalmi és gondolati igényességet, a művészi megnyilatkozás magasrendű voltát? A kifejezés szokatlansága, újszerűsége, a hagyományos formák elhagyása, új formák teremtése bizonyos, nem is igénytelen közönségrétegeket eltávolíthat ezektől az alkotóktól, — ugyanakkor más rétegeket, amelyekben Van készség és hajlam követni-megérteni-átélni mondanivalójukat, közelükbe vonz.

Az értékek körforgalma a művészet egyik legszebb sajátossága. Keresik és vonzzák egymást.

Prakticista módon tehát nem közelíthető meg a támogatás értelmezésének fontos kérdése. Csakis úgy, ha az egyetemes társadalmi érdekeket tartjuk szem előtt és nagyobb távlatokban próbálunk gondolkodni. Mert ennek hiányában olyan végletes helyzetbe sodródhatunk, hogy megkérdezzük, milyen konkrét haszna van — például — Az ember tragédiájának? Ilyen kérdés nem tehető fel, mert hol a mérce megállapítani, hány nemzedék gondolkodását formálta, nemesítette, hány embert !ti^éít”á!z’a ifliély gondolatnak?

# Táblánkat nem meríthettük' ki. Futólag jelezhettük csak": a művészet támogatásának mi az értelme, célja, vezérlő gondolata. Hogy konkrét társadalmi haszna az a többlet, amit az emberek gondolkodásában teremt a jó alkotások szépsége, tisztasága, emberséget növelő ereje.

Tamás István

AZ EGÉSZ VILÁG HUMORA — EGY ÉPÜLETBEN

Azzal kezdődött, hogy egy író—olvasó találkozón — mikor Moldova György volt a vendégük — a brigád vezetőjével, s néhány tagjával összebarátkoztam. Hívtak, menjek el egyik összejövetelükre. Örömmel mentem. Az Országos Takarékpénztár kecskeméti fiókja Katona József szocialista brigádjának húsz tagját így még közelebbről megismerhettem. f

Arról folyik a szó, miként szerezhetnék meg az idén az aranyfokozatot. Ezüstérmesek. Egyikőjük ezt mondja erről:

— Persze, nem az érem a fontos. Hanem ami mögötte van, s megelőzi azt: a jó munka.

Valaki közbeszól: De kell más is az életben, nemcsak a munka! Az például, hogy meghitt légköre legyen az együttlétük- nek. Hogy egymás közelségét érezzék a munkaidő letelte után is.

Többen helyeselnék.

A brigádtagok valamennyien a lakásépítési és ingatlanértékesítési osztály dolgozói: Szabó György a vezető. Ezt mondja:

— Brigádunk 1965-ben alakult; tizenkét taggal, heten ma is köztünk vannak. Ázóta a létszámunk húszra nőtt. A tagok fele férfi, lele nő. Tizenheten családosok. Az átlagéletkor harminc év. Fontosnak tartjuk, hogy jobban megismerjük egymást. S hogy a munka tökéletesebb végzése mellett adjunk valami pluszt is, mást is, mint ami — úgymond „jogilag” — kötelező. Ügy gondoljuk, jó dolog, ha egyre többet törődünk a kultúrával, művelődéssel Ezért szervezünk irodalmi és más előadásokat, kiállításokat, találkozókat.

Élénk beszélgetés, vita alakul ki. íme néhány mondat, nevek nélkül:

— Amikor ügyfeleinkkel foglalkozunk, akkor is „belevihetünk” valami többletet a munkánkba. A fokozottabb törődésiéi, melegebb emberi szóval itb.

— A napi gazdasági munka elfáraszt. A kulturális munka felüdít, pezsdítően hat. Jó dolog, ha minél több van belőle.

— Mikor nyakig vagyunk a munkában, valahogy másképpen viszonyulunk egymáshoz, a hajrában, sietségben nincs időnk a másikkal törődni, ahogy szeretnénk. Menjünk többször közösen kulturális rendezvényekre, színházba, moziba, kirándulni.

— A családdal is törődni kell, ez igaz. Mégis: lehet időt találni a közös szórakozásra.

Meghívták a beszélgetésre Dudás Ede igazgatóhelyettest is. Látszik: szereti és ismeri a brigádot. Szavaiból kitűnik, nemcsak a munkájukat, de gondjaikat, problémáikat is. Néhány szó abból, amit akkor mondott:

— Sajátos a brigádmunka. A „hivatalosnak” és a barátinak, a családiasnak vegyülete. Ám fontos, hogy mindenkor szét tudjuk választani a kettőt. Ami a brigádon belül folyik, az társadalmi jellegű tevékenység. S erősen humán természetű kell, hogy legyen. Örömmel mondhatom, hogy akikkel most beszélgetünk, azok így fogják fel munkájukat.

Gyebrovszky Györgyné csoportvezető — felejtve a régi sérelmeket — tréfásan meséli: annak idején, tíz évig nem volt lakásuk, a szüleiknél laktak Nehéz volt, nagyon nehéz. Amikor a lakásügyeket intézte, naponta kellett hallania az ügyié-* lektől: „Persze, magának köny- nyű, biztosan s2ép lakása van!” Meg ilyeneket. Akkor nagyon fájt. Ma már mosolyog raita.

Néhány példa a brigád idei terveiből:

— Minden erejükkel növelik az ifjúsági takarékbetétek számát.

— Közös múzeumlátogatást, ismeretterjesztő előadást, író— olvasó találkozót szerveznek.

— Az eddiginél többen vesznek részt szakmai és politikai oktatásban. Segítik egymást a tanulásban.

— Lehetőségeikhez mérten igyekeznek jobban megismerni névadójuk, Katona József életét, életművét.

• Dudás Ede igazgatóhelyettes: „Szívesen vagyok köztük”.

• Szabó György: „Az idén

aranyérmesek leszünk”.

• Gyebrovszky Györgyné: „Ma már mosolygok rajta”.

(Tóth Sándor felvételei)

— Több nehéz sorsú iskolás gyermeket segítenek a tanulásban.

Egy este a brigád tagjaival. Baráti légkörű, igazán meghitt beszélgetés. Kevéske idő ez arra, hogy egy — akár ilyen kicsiny — közösséget közelebbről megismerjünk. Am arra mindenképpen elég, hogy meggyőzzön : ezek a — még többnyire fiatal — férfiak és nők, akik naponta millió és millió forintos tételekkel dolgoznak nagy pontosságot és felelősséget kívánó munkakörükben, mennyire fontosnak érzik, hogy kultú- rálódjának, műveltségüket fejlesszék.

S, hogy mennyi szeretettel és kölcsönös érdeklődéssel fordulnak egymás felé. Munka közben, s szabad idejükben egyaránt. Varga Mihály

A gabrovói humor messze Bulgária határain túl Is Jól ismert. A helyi bölcsek szellemes mondásait mintegy 70 külföldi lap közölte, elismeréssel nyilatkoznak róluk a különböző országok híres szatíráiról. A tréfás fesztiválok és karneválok hagyománnyá váltak Gabrovóban.

A Szovjetunió népművésze, Arka- gyij Rajkin ötletét elfogadva most Gabrovóban létrehozzák a Humor és Szatíra Házát — a világ első és egyetlen ilyen létesítményét. A 12C50 négyzetméteres területen összegyűjtik és bemutatják a világ népeinek legérdekesebb humor-örökségét: karikatúrákat, kép- és szoborportrékat, irodalmi műveket, népművészeti alkotásokat. színházi kellékeket. kultikus maszkokat stb. A házban szakkönyvtár mozi- és színházterem és karikatúra-bemutató terem is nyílik. Gáb- rovóban még az idén nemzetközi kiállítást rendeznek a szatíraművészek alkotásaiból.

A Humor és Szatíra Háza megalakulásának híre nagy nemzetközi visszhangra lelt: üdvözletek, javaslatok

érkeznek a világ minden részéből. Herluf Bidstrup dán karikaturista munkálnak 24 kötetét ajándékozta a könyvtárnak. A Kukrinyikszi néven működő szovjet művészek több karikatúrával gazdagították a könyvtár rajz- és grafikagyűjteményét. Petr Ivanov szófiai mérnök 1.6 000 karikatúrából álló gyűjteményét adta át a háznak. Ritka könyvek „szatirikus” ikonok, régi rézkarcok érkeznek a világ minden tájáról.

Az elsők között kívánt sikerekben gazdag munkát a Humor és Szatíra Házának Charles Chaplin. A „Krokodil” főszerkesztője. Mi. G. Szemjonov is elküldte üdvözletét Leonyid Lenes író „az összes humorista és szatirista szülőházának” nevezte el a leendő „szatíra-múzeumot”.

„A humor — életfelfogás. Hiszem és remélem, hogy minden országnak meglesz a maga Gabrovója a humor és szatíra fővárosa”. — irta a szervezőknek Juan Cardi kubai író. „Nem tanúsíthatok közömbösséget olyan események iránt, melyekről mindig álmodtam — a humor és a szatíra központtal fog rendelkezni” — így nyilatkozott Petr Matko, a prágai Ja- roszlav Hasek múzeum igazgatója.

® Kiss Lászlódé; „Köztünk jó • Bayer Lajosné: „Örülünk, ha

| az összetartás”. valami sikerül”.

tározott volna. Amióta ez a fórum is tevékenykedik, azóta csökkent a vezetés hibaszázaléka.

A tájékozottság előnyei

Megjavítottuk a vezetők tájékoztatását. Ebből a szempontból említésre méltó hogy, az érdekelt vezetők részére a statisztikus heti jelentést állít össze a fontosabb gazdasági, termelési folyamatokról. Az üzemgazdasági csoport pedig havonta készít az egész gazdaságra kiterjedő, részletes elemzést. Ez lehetővé teszi, hogy tendenciájukban vizsgáljuk a gazdaság eredményeinek alakulását. Minden vezető megkapja a tervvel összehasonlított tényadatokat, így a vezetők ismerik területük helyzetét. Ha bármilyen lemaradás, eltolódás mutatkozik, időben intézkedni tudnak.

A vezetői megbeszélésekhez hasonlóan hetenként tartanak eligazítást a fent említett vezetők, s a hozzájuk beosztottak részére.

A fizikai dolgozókkal rendszeresen tartunk termelési tanácskozásokat. a mezőgazdaságban

idényszerűen, a kiegészítő ipari ágazatokban negyedévenként. Ezek jelentős részén magam is részt veszek, de más fontos beosztású vezető minden körülmények között. A tanácskozásokon sokféle téma szóba kerül. Ezek egy része előre eltervezett, de a tagok bármit szóvá tehetnek. Ennek köszönhető, hogy a vezetés közvetlen kapcsolatba került a dolgozókkal. A jó munkahelyi közérzetre vall, hogy a viszonylag alacsony jövedelmek ellenére is állandósult a dolgozólétszám. Nincs bérfeszültség a különböző munkaterületen dolgozók között. Meghatározott elvek alapján, egyformán ítélünk meg mindenkit.

Érvényesített felelősség

Megkönnyíti a vezetés dolgát, ha az elvek mindenki által Ismertek, valahogy így minden olyan természetessé válik. A jógok és a kötelezettségek egyértelműen érvényesülnek.

Nálunk tehát főágazati, ágazati rendszer van. Az egyes ágazatok vezetői speciálisan képzett vezetők. Emlitést, érdemel az a tapasztalatom, hogy amíg nem

az egyes ágazatok vezetőit tettük felelőssé az esetleges hibákért — alig léptünk előre. Most a hozzám beosztott vezetők felelősek mindazon hibákért, amelyek az ő területükön keletkeznek, függetlenül attól, hogy ki követte el azokat. Amióta ez az elv érvényesül. azóta ugrásszerűen javult a fegyelem és emelkedett a munka színvonala.

Nálunk szinte kicserélődött a vezetés a? elmúlt hat év alatt. Többen alacsonyabb beosztásban kezdtek itt dolgozni és így kerültek előbbre. Magam sokat adok a fiatalok nevelésére, hiszen az egész vezetésünk fiatal. Ezért is honosodnak meg nálunk viszonylag gyorsan a korszerű termelési, gazdálkodási módszerek.

Termelőszövetkezetünk 40 millió forint költséggel gazdálkodik. Mi pontosan meghatároztuk az utalványozók körét. Egy-egy jogosult átlagban 4 millió forintot költ. számukra kötelezővé tettük, hogy aláírásuk elé mindig írják oda a kontirszámot. Tehát ahány Utalványozói aláírás, annyi számnak kell megjelennie a bizonylatokon.

Ezzel a költségelemzést sokkal pontosabbá tettük. Pénzfizetés,

vásárlás csak főkönyvelői aláírással történhet. A vásárlásokat előre meg kell tervezni. Ameny- nyiben a vásárlás az éves terv költségfelhasználásával arányos, úgy a főkönyvelő minden további nélkül engedélyezi. Viszont az előre nem tervezett vásárlásokat indokolni kell. Ha bővül a termelés, esetleg újabb tervet szükséges készíteni.

Ez az egyszerű módszer ugrásszerű költségmegtakarítást hozott. Mivel a vezetés figyelme az eredményre összpontosul, a pazarlás megszüntetése az eredményekben mutatkozik.

Erkölcsi

és anyagi elismerés

Gazdálkodásunkban . nagy szerepet játszik a kiemelkedő teljesítmény erkölcsi és anyagi elismerése. Szövetkezetünk prémiumfeltételeit évente a közgyűlés fogadja el. amelyeket év közben nem lehet módosítani. Szabályozóink túlnyomó többsége állandó, több évre érvényes, így a kitűzött célokra való ösztönzés. a gazdaság minden dolgozója előtt ismert.

ÍNálunk bevált az. hogy az alkalmazotti munkaviszonyban állók általában a tagok részére egyébként megállapítható prémiumnak csak a 15 százalékát kaphatják. A vezetőség a szabály alól indokolt esetben — egyéni elbírálás alapján — kivételt tehet.

Az ágazatokon kívül dolgozó üzemi vezetők —: elnök, főkönyvelő, jogtanácsos, közgazdasági csoportvezető stb. — prémiumát az egész termelőszövetkezet eredményes gazdálkodása határozza meg.

Az ágazatba sorolt főágazati üzemi vezetők prémiuma 70 százalékos mértékben az általuk vezetett főágazat, 30 százalékos mértékben az egész szövetkezet gazdálkodási eredményétől függ.

A termelési ágazatok függetlenített vezetői prémiumukat 70 százalékban a saját ágazatuk, 30 százalékban a termelési főágazatuk gazdálkodási eredménye szerint kapják.

A fizikai dolgozók prémiumának 50 százaléka a főágazatuk. 50 százaléka pedig az egész gazdaság gazdálkodási eredményéhez van kapcsolva.

A gazdaság egészére, illetőleg a főágazatokra és ezen belül az egyes termelési ágazatokra kiadott tervek teljesítéséért az egyébként maximálisan elérhető prémium fele illeti meg a jogosultat.

A tervek túlteljesítésekor a tervezett nyereségtömeg 1 százalékos növekedése, valamint a költség- és bérszint 1—1 százalékos csökkenése további 5—5 százalékos prémiumemelkedést eredményez. Viszont ugyanezeknek a hiu- tatóknak 1—1 százalékos romlása, 5—5 százalékos prémiumcsökkenéssel jár.

Szerintem a vezetésre bárhol, bármikor alkalmazható receptek, dogmák nincsenek, viszont a vezetés egyre inkább tudományos ismeréteket kívánó szakmává válik. Szükségesnek tartanám a speciális tsz-vezetőképzést, mely a szakmai képzésen túl a psziho- lógiát, pedagógiát, s mindazt a tudományágat felölelné, amelyekben való jártaságra ma egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem vezetőjének szüksége van.

Kovács Árpád,

a fóti Vörösmarty Tsz elnöke