Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-31 / 125. szám
1973. május 31. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉT KÖNYVRŐL Útikönyv Kecskemétről Évadzáró hangverseny Kecskeméten Nemrégiben egy leporelló (ösz- szehajtható képeskönyv) jelent meg Kecskemétről, a megyeszékhelyről, és íme, most már kezünkben forgathatjuk-lapozgathatjuk a Panoráma kiadásában megjelent Kecskemét című könyvet. A könyv műfaját, a kialakult szokások, szerint, nevezik bédekkernek (útikalauznak), de úgy érezzük, hogy ebben az esetben egy kicsit mintha többről lenne szó. Népszerű nyelven ugyan, de szó esik Kecskemét ökológiai viszonyairól, az őskorból a mába nyúló történelméről, gazdasági, kulturális életéről, valamennyi látnivalóról, a környéki kirándulási lehetőségekről és ami nagyon fontos: gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogy mi hogyan érhető el. (Az utóbbit talán jobb lett volna több nyelven is közzéadni.) Ügy hisszük, hogy Kecskemétről ilyen népszerű ismertető nem jelent meg, ami tartalmának gazdagsága és színvonala miatt még egy olyan merésznek tűnő ötlet megvalósítására is alkalmas volna, hogy a megyeszékhelyen levő középiskolákban kötelező olvasmányként kezeljék. A könyvet a jól tagoltság, a színvonalas képek tömege és az adatgazdagság jellemzi. A sorok írója csupán minimális kifogásokat emel, ezt is csak azért teszi, hogy a történelmi hűség semmiképpen sem szenvedjen csorbát. A könyv az egyik helyen azt írja (36. oldal), hogy „Kecskemét szomorúan híres szerepet játszott az ellenforradalomban.” Ez a következőképpen korrigálandó: Nem Kecskemét, hanem a megyeszékhelyen táborozó ellen- forradalmi Héjjas-banditák játszottak hírhedt szerepet, amelyet a kecskeméti nép szenvedett. Még egy kis kiigazítás: Molnár Erik, az ideiglenes kormány népjóléti minisztere, nem költözött Debrecenbe, a' kormány székhelyére, hanem egyenesen Budapestre. De még ennél is fontosabb, hogy Molnár Erik nem csupán történész volt, hanem nagynevű jogász, közgazdász és filozófus is egyben. A két világháború történelméről szólva a mű egy pontatlanságot követett el, amely szerint 1942-ben a szovjet frontra vezényelt Gras- sy-féle katonai alakulatot 13. gyorshadosztálynak nevezi. Nem gyorshadosztály, hanem könnyűhadosztály volt, éppen azért, mert nem volt megfelelő felszerelése. A sajtó házatáján járva, a könyv említi, hogy „a Petőfi Népe — az 1952-ben létrehozott Bács-Kiskun megyei Néplap utóda — a vidék elterjedtebb újságai közé tartozik”. A pontosság érdekében megjegyzendő, hogy a lap neve Bács- Kiskun megyei Népújság volt, alapításának időpontja pedig 1950. január (akkor még hetilapként jelent meg). A Bács-Kiskun megyei Népújság napilapként 1950. május 1-én került az olvasók kezébe. Ezek az apró megjegyzések természetesen messze eltörpülnek a munka értékei mellett, amit egy nagyon szorgos, Heltai Nándor vezette szerzői munkaközösség alkotott. Jó lenne hasonló útikalauzokat más városainkról Is olvasni. Emberi történet Alig múlt egy hete, hogy a recenzió igényével vetekedő ismertetést adtunk a második világháború, befejező esztendjéről, Délkelet- és Kelet-Éurópa felszabadításáról. A Kossuth és a Zrínyi Könyvkiadó gondozásában azonban egy újabb második világháborús témát feldolgozó könyv látott napvilágot, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Alexander Werth: Oroszország nagy háborúja 1941—1945. Annak ellenére, hogy a könyv már a második kiadást éri meg — bizonyos, hogy mostanság, különösen a könyvnapok időszakában —, nagy érdeklődésre tart számot. Igaza van a bevezetőnek abban, hogy a második világháborúnak gazdag irodalma van. A témát nemcsak a szocialista országok, hanem a nyugati országok is feldolgozták. Az utóbbiak persze kevesebb számú és nem mindig a valóságot tükröző művekben. Alexander Werth OROSZORSZÁG NAGY HÁBORÚJA Werth műve a burzsoá világban is nagy érdeklődést keltett, hiszen az Egyesült Államokban két kiadásban jelent meg, majd 1964 —1965-ben Angliában, Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban is napvilágot látott. Aki végiglapozza-olvassa ezt a több mint 500 oldalas könyvet, az teljesen meggyőződik Werth ama sikeres próbálkozásáról, amely bemutatja, hogy milyen tényezőknek köszönhető az, hogy a háború befejezéseként nem a Wehrmarcht jutott el a Kremlbe, hanem a Vörös Hadsereg Berlinbe. Az évad utolsó heteiben kissé összezsúfolódtak a koncertek. Az Országos Filharmónia idei bérleti estjeinek sora mindazonáltal jelentős eseményekkel, nagy közönségsikerrel zárult. A siker ezúttal nem a hangversenyhallgatók létszámát jelenti, hanem elsősorban a művek fogadtatását. Hétfőn este Haydn Évszakok című oratóriuma az ősz és a Tél című részekben néhány „húzással” csendült fel a Katona József Színházban. A tavaszi évad egyik legjelentősebb zenei élményében részesítették a kecskeméti zenekedvelőket a budapesti vendégművészek. Haydn monumentális műve előadásának főhőse a magyar oratóriumkultúra jeles együttese, a Budapesti Kórus yolt. A szólisták mindhárman kipróbált. mindig színvonalas előadói' az Évszakok magánszólamainak: László Margit, Bartha Alfonz és Antalffy Albert sok szép pillanattal gazdagították a mű előadását. A MÁV Szimfó- nikusok Zenekara — . néhány tisztázatlan hely kivételével — technikailag és zeneileg is jól helytállt. Forrai Miklós vezénylése a mű sokrétű, zenei, hangulati, érzelmi tartalmát sikeresen keltette életre hatalmas együttese segítségével. A kamarazenei estek sorát is zenekari program zárta az idén, melyben a Városi Szimfónikus Zenekar idei legnagyobb vállalkozásának lehettünk tanúi. Mész- szemenően helyeselnünk kell a zenekar vezetőségének azt a törekvését, hogy újra meg újra műsorra tűznek olyan, kortárs szerzők műhelyéből kikerült darabokat, melyeket zeneileg és technikailag még jól meg tud oldani az együttes. A keddi koncertet is egy ilyen vállalkozás emelte a kivételes események sorába. Vivaldi „II Cardellino” (A tengelice) című fuvolaversenyét és Bach a-moll hegedűversenye társaságában Giancarlo Fachi- netti mai olasz szerző két con- certóját a szerző jelenlétében adták elő. Fachinetti stílusára a nyugateurópai új klasszicista, új barokk hagyományok folytatása és nem jelentéktelen Bartók-hatás jellemző. Azt mondhatnánk, hogy a tíz éve készült Klarinétversenyben (talán inkább rapszódiának kellene neveznünk) és a Zongoraversenyben a mérsékelten modern európai zenei „köznyelv”- hez kapcsolódik Fachinetti. Ezt a nyelvezetet azonban sajátjaként Pályát választottak az idén végzett nyolcadikosok hány szó Finnországról”; „Az angol-szovjet szövetség”; „Sztálingrád: a haláltusa”; „Partizánok a szovjet—német háborúban”; „Teherán szelleme”; „Mi történt Varsóban?"; „Churchill második moszkvai látogatása”; De Gaulle tábornok Moszkvában”; „A rövid i szovjet—japán háború, Hirosima”. E rövid figyelemfelhívás végére nem írhatunk mást, mint a bevezető tanulmány befejező mondatát: „Werth könyve méltó helyet foglal el a második világháborúról ázóló azon nyugati művek között, amelyek fordítása a Szovjetunióban megjelent.” —r —1 Befejezéshez közeledik az idei nyolcadik osztályosok iskoláztatása, pályaválasztása. Az első összegezések szerint a következő napokban az ' ország 3480 általános iskolájában 131 069 tanuló végez. Számuk 6843-mal kevesebb az előző évben végzetteknél, ami újabb öt százalékos csökkenést jelent. Közülük 120 ezren — a nyolcadikosok 91,7 százaléka — kívánnak tovább tanulni a következő tanévben. A továbbtanulásra jelentkezés aránya 2,6 százalékkal magasabb az előző évinél. Legtöbben — szám szerint csaknem 60 ezren — szakmunkástanulónak jelentkeztek. Az előző években viszonylag nagy arányú volt az eltérés a felvételi keretszám és a továbbtanulásra jelentkezettek között az egyes iskolatípusokban. Ebben az évben a gimnáziumi és a szakközépiskolai jelentkezési számok már inkább igazodnak a felvételi kerethez. A 26100 gimnáziumi helyre 24 589-en jelentkeztek, vagyis a gimnáziumi helyeknek már csupán 5,8 százaléka betöltetlen. A 28 990 szakközépiskolai helyet 33 849 , tanuló pályázta meg első helyen, a túljelentkezés itt tehát több mint 17 százalékos. A szakközépiskolákból tehát mintegy ötezer fiatalt kellett visszautasítani helyhiány miatt. Őket gimnáziumokba és szakmunkásképzőkbe irányították. A fővárosban a legjobbak a és folyamatosan, meggyőzően használja. A zenekar is derekasan helytállt a szamára kevéssé ismert stílusú darabokban. Fel kell jegyezni két zenekari szóló előadójának a nevét. Ladics Tamás (zongora) és Palotás József (hegedű) alapos felkészültségüket bizonyították a zenekari szólamokból kiemelkedő részletek megszólaltatásával. Ennek annál is nagyobb jelentősége van, mert Fachinetti műveit elsőként szólaltatták meg Magyarországon, sőt, a Zongoraversenynek ez volt a világbémutatója! Kemény Endre karnagy az új művek iránti szeretettel és odaadással vezette együttesét. A nagy erőpróbát jelentő bemutatok mellett kevés idő jutott a barokk művekre, így néhány tisztázatlan hangzáskép zavarta meg az egyébként jó hangulatú és megfelelő karaktereket felvonultató előadást. Szebenyi János fuvolahangja szépen és lágyan szólt. Kiss András elmélyülten gazdag hangszínnel közvetítette Bach dallamait, zenei mondandóját. A közönség megértőén fogadta a régi és az új műveket. Ittzés Mihály Zsebszámológép lehetőségek: a 17 ezer nyolcadikost — különféle iskolatípusokban — összesen 21 ezer hely várja. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a fővárosi középfokú intézményekben vidéki — bejáró és bentlakó —: diákok is helyet kapnak. Az iskoláztatási feladatok jó részét már országszerte befejezték, április közepéig mindenütt lebonyolították a felvételi beszélgetéseket. Ha a tanulót az első helyen megjelölt iskolában nem vették fel, a jelentkezési lapot az adott iskola vezetői átküldték a másodikként megjelölt iskolába. Ha pedig valakit a második helyen megjelölt középiskolába sem vettek fel, május 15-ig az elutasító iskola vezetői átküldték a lapját az illetékes megyei, illetve megyei városi tanács művelődésügyi osztályához. A szülők (gondviselők) a felvételi kérelmét elutasító döntés ellen a kézhezvételt követő nyolc napon belül fellebbezhetnek a döntést hozó iskolánál, vagy iskolák egyikénél. Az elutasított tanulók elhelyezéséről, illetve pótfelvételéről a tartalékolt és még be nem töltött helyek alapján annak a megyei, megyei városi tanácsnak a művelődésügyi osztálya — illetve a fővárosban a kerületi tanács művelődésügyi osztálya — gondoskodik, amelyikhez a pályázó nyolcadikos tanuló általános iskolája fel- ügyeletileg tartozik. AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT érdekes eseménye lesz Gátéren könyvtárban Buda Ferenc, Jóaz író—olvasó találkozó. Június zsef Attila-díjas költőt látják 5-én 18 órai kezdettel a klub- vendégül. • A Híradástechnikai Szövetkezet a Budapesti Nemzetközi Vásáron mulatta be a kanadai iicenc alapján kanadai kooperációban készülő elektronikus zsebszámológépét. A zseblámpa nagyságú rendkívül elmés műszer minden alapműveletet automatikusan végez. Egy-egy műveletet egytized másodperc alatt old meg. (MTI foto—Balassa F.—KS) Élménybeszámolók Baján, a József Attila Művelődési Központban holnap, péntekén két érdeklődésre számot tartó beszámolóra kerül sor: az 5-ös számú teremben dr. Vágvölgyi Ferenc orvos Mongóliáról és Szibériáról tart színes filmmel kísért élménybeszámolót. A felnőttek klubjában Krammer József közel-keleti útjára emlékezik. Zsákbamacska A Kecskeméti Katona József Színház szervezési irodája körlevelet intézett bérlőihez. Ebben a levélben szó szerint a következőket írják: KEDVES BÉRLŐINK! Kissé szokatlanul korán, már az évad végén jelentkezünk jövő évadra szóló bérletezésl felhívásunkkal. Ennek az a magyarázata, hogy a következő évadban új bérleti előadások beállítását is tervezzük és jelentős mértékben szeretnénk megnövelni a bérlettulajdonosok számát. Régi bérlőinknek, a Színház régi barátainak felkínáljuk azt a lehetőséget, hogy május 22 és június 10 között a szokásosnál nagyobb, 20"«-ob bérleti kedvezmény mellett gyorsabban, zavartalanabbul újíthatják meg bérlctcilcct Felkínáljuk azt a kedvezményt is, hogy amennyiben tervezett bemutatóink valamelyikére kulturális járulék esik, az előbérletezés ideje alatt váltott bérletek helyárait nem növeljük meg ennek költségével. Kérjük önt, mint színházunk régi barátját, bízzék bennünk, bízzék Jövő évadunkban is, higgye el, hogy minden törekvésünkkel közönségünket kívánjuk szolgálni. Szerettei várjuk máj. 22 és jún. 10 között a Szervezési Irodánkban. Kérjük régi bérletét is hozza magával. Kecskemét 1973. május. KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI IRODÁJA Ez a felhívás tisztességes üzleti ajánlatnak látszik, a hangvétele is kifogástalan, a bérlők többsége bizonyára élni is fog majd a színház nyújtotta lehetőségekkel. Amiért itt most mégis kénytelenek vagyunk szót emelni, az a felhívás egyoldalúsága, propagandisztikus naívsá- ga. Mert régi szabály — minden jó kereskedő tudja —, hogy amikor'a vevőnek, vagy ez esetben a bérlőnek, ajánlanak valamit, akkor nem elegendő a bizalomra, a jóhiszeműségre hivatkozni. Ilyenkor mondani is kell valamit az „árucikkről", ezúttal a jövő színházi évadról. Ügy ahogy azt tavaly is tették, amikor az utolsó előadáson minden néző megtalálta a következő évad előzetes műsortervét, a tervezett darabok jegyzékét, illetve ajánlatát. Így lett volna most is hatásosabb a propaganda, szólni kellett volna — ha mást nem tudnak mondani — legalább a terveikről, elképzeléseikről. E nélkül ugyanis az állandó színházlátogató úgy érzi, hogy zsákbamacska megvételére szólították fel. Véletlenül tudjuk — mivel az egyik hétfői lap hírei közt olvastuk —, hogy a színház jelenlegi igazgatója rövidesen nyugalomba megy, az igazgatói széket Miszlai Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház; eddigi igazgatója foglalja majd el, Megértjük, hogy az átmeneti körülmények közt nem könnyű nyilatkozni. De azért biztosak vagyunk abban is. hogy valamilyen elképzelése, a jövő évaddal kapcsolatos koncepciója feltétlenül van már az' új igazgatónak. Erről kellene mielőbb nyilatkoznia — akár lapunk hasábjaid is! —, ha a színházi bérlettulajdonosok számát valóban meg akarják növelni az új évadban. Szívesen fogadna természetesen a nézőközönség arról is tájékoztatást, hogy kik jönnek majd a színházhoz a következő évadban, s kiktől kell megválnia a régi kedvencei közül. Mert többek közt ilyen „apróságoktól” is függ a döntés a bérletvásárlásnál vagy megújításnál. Egyszóval ne csak a bizalmunkra, hanem a józan eszünkre is apelláljanak, s győzzenek meg bennünket jó propagandával, hogy valóban érdemes!... De erre egy szimpla körlevél és néhány plakát nem nagyon látszik elegendőnek. (T. L.) KEREKES IMRE: fmfflwaw Alexander Werth különleges helyzetben volt a második világháború időszakában. 1941 júliusától 1946-ig a „Sunday Times” című lap és az angol BBC rádiótársaság tudósítójaként élt — és kitűnően ismerve az orosz nyelvet —, azért ment el Moszkvába, mert őszintén érdeklődött a Szovjetunió és népe iránt. Ez a hosszú tartózkodás a Szovjetunióban, tette lehetővé, hogy Werth kimondhassa: „könyve semmi esetre sem nevezhető a háború hivatalos történetének”. Művét „emberi történetnek” nevezi és fenntartás nélkül kijelenti, hogy ez „igazi népi háború” volt. Ezek a megállapítások annál is inkább érdekesek (pontosabb volna talán az, hogy hitelesek), mert a szerző nem kommunista, s nem is marxista, de olyan író, aki hű akar maradni az igazsághoz, önmaga és olvasói előtt. Werth a riporter jól közérthető tollával, kitűnő megfigyelőképességével, nagy történelmi felkészültségével ad számot Leningrad hősi védelméről, s s. szocialista gazdaság kimeríthetetlen erejéről, a Vörös Hadsereg nagyszerű szelleméről és hadművészetének színvonaláról. A megszállók szörnyű bűneinek ismertetésén túl, ilyen fejezetekkel is találkozunk: „Né(1) Tíz óra van. a táskarádió mondja az esti híreket. Véget ért a második műszajc. indulnak haza, a műhelyekben leoltják a lámpákat. Aztán sötét lesz, csak az udvari fények világítanak. De a fények körül még sötétebb az éjszaka. Délután esett. A mucusok átugrálnak az udvar tócsáin, a haverok meg nyomulnak utánuk, megy a szöveg, mintha játék lenne az élet. Ügetnek a mucusok után és abban reménykednek, hátha éppen ma este leesik valami. Szemerkél az eső. A nappali portás már este nyolckor lelép. Berakja a lábast az aktatáskájába, ócska, zsíros bőrholmi, avas szalonnából. Tíz után kiállók a portásfülke elé, szétnézek, mi újság az utcán. Mögöttem üres a gyár. Később aztán én is meghúzom a nadrágszíjat, begombolom a kiskabátot, megtapogatom a sfcuk- kert a hátsó zsebben, aztán körüljárom a gyárat. A portásfülkével szemben házsor áll. Magtárszerű szürke házak. egyforma ablakokkal. Olt- ják-gyújtják a villanyokat, a fények úgv vibrálnak, mintha egy óriás műszerfalon valamit jeleznének. Innen a portásfülke elől is látom, hogy melyik a prolilakás. Megismerem a függönyről. A gyár másik oldalán is házsor megy. De az már nem a város felé húzódik, hanem neki a rétnek. A gyárkerítés négyszögben fut, a másik két oldallal szemben nincs épület. Ott kezdődik a préri, a semmibe vezető pusztaság. Még nappal se látni a végét. Éjszaka viszont látni, különösen úgy éjféltájt, hogyan nyomul közelebb a sötét. Mint a feketére égetett szilvalekvár. Néha süt a hold. vagy látszanak a csillagok. de az éjjeliőrnek akkor igazi az éjszaka, ha koromsötét van. — Nem félsz. Gáspár? — kérdezik a haverok. — Mit okoskodsz? Menj már! De azért harag nincs. A múltkor az egyik odaszólt a mucu- soknak: — Nézzétek a Gáspárt, ma éjszaka megint a baglyokkal hál... Szóval, nem bántjuk egymást. Minek? Nagyon is jól tudják, hogy velem nem érdemes kezdeni. mert ha arról van szó, megnézhetem az órát, hogy van-e már tíz. Ha éppen nincs, az nagyon sokba kerülhet valakinek. Akár mind a zsebemben lehetne, de én nem az ilyenekre vadászok. A gyár egyébként elektromos műszereket készít. Nem valami nagy ügy má már. Csak akkor húzták ki a mellüket a haverok, amikor tavalyelőtt olvasták az újságban, hogy ők is feliratkoztak a listára. Amit gyártanak, hiánycikk. ^ Leltárt nem láttam, nekem ilyet nem mutatnak. Pedig nem árt, ha az éjjeliőr tudja, hogy mire kell vigyázni. Nehogy a hiányra vigyázzoiji. Ma éppen ilyen szilvalekvár- éjszaka van. Á rét felől támad a sötét. Az éjjeliőr ilyenkor nem veszi elő a zseblámpát. A kerítés mellett óvatosan lép. belepislog a sötétbe. A szél esőt csap hozzá. Meg-megáll, fülel, háttal a falnak támaszkodik, hogy neki is legyen valami támasza. Nem látja, csak érzi. ha a sötét mögött valami lapul. Az is lehet, hogy valaki. Az éjjeliőr oson a kerítés tövében. Mikor aztán szemtől- szembe összekapcsolódik a pillantásuk, mint a mágnes, már csak azt figyelik, hogy melyik mozdul előbb. Mert itt dől el minden. Egy jó mozdulat és nyerhet az éjjeliőr. De veszthet is. Ha begyullad, kész, kidobhatja stukkert a tolvaj elé. A bérezettből elszáll az erő, a lövést is elvéti. Nyakán a megvadult tolvaj, rúgja, ahol éri. mert aki eddig jut, az már elszánta magát, hogy bármi áron. de átdobja magát a kerítésen. Mire jön az URH, már elnyelte az éjszaka. Lapulok a kerítés mellett, már túl a nehezén. Mögöttem az út nagyobbik fele, mikor valami roppan a sötétben. Lehet nyúl, vagy a szél gurított a kőre egy ócska lábast, de az is lehet, hogy ember hasal a mélyedésben. Csak ki kell várni. Oda kell tapadni, míg a szem megszokja azt a pontot. Aztán már okosabb az ember. Ha a szem már megszokta, akkor a lélegzet is hallik. Ha már a lélegzet is hallik. akkor mozdulni kell. Valaki mozdul. Nyúlok is a stukkerhez, csak magam elé kellene tartani. De nem tartom, mert ő jobban lát engem, s ha nála is van valami, idepörköl, mielőtt még pontosan látom a célt. Szerencsére semmi. Ellököm magam a kerítéstől, hogy mégis behatoljak a sötétbe. — Állj fel, pajtás! Hátra lepek, de semmi. Pedig ilyenkor már a lélegzet is hallik. Azok ott. akik a melósokkal lelkiznek a gyárban, azt mondják, hogy a sötét és a csend együtt a legrosszabb. Akkor érzi úgy az ember, hogy valahol lármáznak. — Gyere elő, pajtás! (Folytatjuk.)
