Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-05 / 103. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 5. Autószerviz világszínvonalon TÍZ NAP A KRÍMBEN Több mint tíz éves — szerződéssel is megerősített — barátság fűzi össze Bács-Kiskun megyét a Szovjetunió Krími területével. Párt és állami szervei annak idején együttműködési megállapodást kötöttek, s azóta a kölcsönös kiállításokon kívül, politikai, gazdasági, kulturális küldöttségek egész sora látogatott Bács-Kiskunból Krímbe és viszont. Tavaly ősszel egy előadó csoport járt nálunk, s tájékoztatta megyénk lakosságát a testvérterület életéről. Az idén Mészáros János, az MSZMP Kecskeméti városi Bizottságának titkára és dr. Stein János kandidátus, a Kertészeti Egyetem kecskeméti Főiskolai Kara kiskunhalasi tagozatának tanára járt előadó körúton a Krímben. Ütjukról Mészáros elvtárs számolt be lapunknak. Kialakulóban van az országos szövetkezeti autószerviz-hálózat. A gépjárműjavítás fejlesztése az utóbbi években különösen kedvező ütemben haladt, s a szövetkezeti ipar legdinamikusabban fejlődő lakossági szolgáltatásává „nőtte ki" magát. Egyébként a közelmúltban adták át rendeltetésének a 75. szervizállomást. Amellett, számos már régebben meglevőt is korszerűsítettek, és látnak el modern felszerelésekkel. Egyebek között gépesítették a kézimunkák jó részét, világ- színvonalon álló diagnosztikai berendezéseket állítottak munkába. — Csak K. F. vagyok, kedves szerkesztő úr. csak K. F., így lehet róla szó, hogy őszintén beszélgessünk. Éjjel 11 óra van. A pályaudvar egyik átrakó vágányán hat vagon sorakozik, háromban dolgoznak a rakodómunkások. K. F. javasolja, hogy menjünk távolabb innen, mert megnézhetem a fehér ingem, ha rászáll a szénpor, s nem akarja, hogy a többiek kíváncsiskodjanak. — Ivott? — kérdezem, mert távolról is érzem lehelletén a pálinka szagát. — Ittam. Nem lehet ezt a munkát kábulat nélkül csinálni, mert tönkremegy az ember. A tizedik órája dolgozom ma. s még reggelig biztosan kitart, mert hatalmas kötbért fizet a cég, ha nem rakjuk ki. — A többiek is isznak? — Én erről nem nyilatkozom, de tudja, hogy van...? — Ne haragudjon, hogy megkérdezem. de maga tényleg érettségizett? Gyűrött személyigazolványt vesz elő. s mutatja a bejegyzést: „gimnáziumi érettségi”. — Nézze ez úgy volt, hogy hat éve elkövettem egy hülyeséget, le is ültem az időm. és itt kötöttem ki. Rakodómunkásnak irányítottak. mert az eredeti foglalkozásom a priusz miatt nem folytathatom. szakmám nincs, hát ezt csinálom. Jól megfizetik, mert erre a munkára nem kapnak embert a vállalatok, gép kevés van, a kötbér pedig nagyon magas és annyit maszekolhat az ember, hogy bele is szakadhat. Fizikum kérdése, hogy ki mennyit bír. — Sokat eszik? — Reggelire negyven deka szalámi, fél kiló kenyér, egy-két üveg sör. az ebéd a szokásos melós koszt.. . — Mennyit költ étkezésre egy nap? — vágok közbe. — Száz. százhúsz forintot, de ebbe a sör is benne van. — Mennyit keres? — Négy- és hatezer között egy hónaoban. de kerestem már töb- fcet is. meg kevesebbet is. — Családja van? (9.) Kapelláró, amikor .láthatatlan ellenségére gondolt, alig várta a reggelt, az első napsugarat, az árnyék nélküli világosságot. Rémképek üldözték álmában, vizek fölött futott, sziklákon kapaszkodott fölfelé, s nem tudta őt üldözik-e, vagy ő az üldöző. Beleizzadt a göncbe, hánykolódott, némelykor saját kiáltozására ébredt, arra, hogy jajgatva hívja az anyját, Kicsi szólt is neki, ez így nem lesz jó, tisztára úgy néz ki, mint aki kezd becsavarodni, minek, marhaság, akinek nincs arca, attól csak a bdlondok félnek. — Hiszen-, ha félnék! De nem félek. Ha csak attól nem, hogy egyszer félni fogok — válaszolta Kapelláró, s ez az érzés akkor sem csitult benne, amikor meg-\ hallották, hogy Bikát másik csoportba helyezték, itt már túl sok galibát csinált, a szabadulásig hátralevő egy esztendőben, nem őket boldogítja majd. Tábora fokozatosan Kapelláróékhoz pártolt at, s ez egyúttal azt is jelentette, hogy — legalább is átmenetileg — végetértek a tetoválásnak nevezett szertartások, s ez annyira valószínűtlen volt, hogy a felügyelők nem is mertek hinni benne. Eljött a tél, közeledett a karácsony, csomagküldéAz ipari szövetkezetek úgy tervezik, hogy a negyedik ötéves terv végéig szervizeik éves munkaóra-kapacitása mintegy hatmillió órára nő. A kapacitásnövekedés az 1970. évihez képest meghaladja a 150 százalékot. A tervidőszakban megvalósuló és várhatóan még 1975-ig megkezdődő fejlesztések összes költsége mintegy 590 millió forint. E fontos hálózatbővítési és korszerűsítési programnak figyelemre méitó vonása, hogy a megvalósult, illetve tervezett fejlesztések 75 százaléka a vidék ellátását javítja. — A szüleim kitagadtak, de egy asszonytól van everekem. Neki gyerektartást fizetek. — Milyen emberek a rakodó- munkások? — Sokfélék. Vannak javító-nevelő munkára vezényeltek, tanyáról menekült emberek, régi kubikusok. szabolcsiak, de vannak rendes családapák is. olyanok, akik építkeznek és kell a pénz, a jó kereset. — ön szerint az emberek becsülik ezt a munkát? — Nem. ezt mindenki kényszerből vállalja, higgye el, valamilyen kényszerből. Kialakult az utóbbi években a köztudatban egy nagyzási mánia, hogy még a jó szakmunkást sem igen becsülik meg. mert az iroda, a fehér- inges munka, meg a címek, azok kellenek. Mindenki többnek akar látszani, mint ami, de ez még nem lenne nagy baj. A baj ott kezdődik, amikor egy lakatos srác elmesv táncolni a Toronyba, s hogy tetszelegjen a lány hiúságának, azt mondja, technikus, , vagy egy technikus úgy játssza magát, mint egy mérnök, és így tovább. Sikk lett a képmutatás. — Mpst hány éves? — Harminckettő, de sokkal többnek látszom, igaz? — Egész életében rakodómunkásként akar dolgozni? — Nem. mert előbb-utóbb tönkremegy az egészségem, de addig pénzt akarok keresni, s nehéz lenne máról, holnarira ötezer helvett kétezerből élni. Van huszonötezer forintom a takarékban. ha összejön hatvan, veszek egy tanyát valahol a környékben és kertészkedni fogok. — Miért nem akarja, hogy kiírjam a teljes nevét? — Megmondom őszintén, hogy nősülni szeretnék, s nem akarom, hogv az apósék ... tudia, rátarti parasztemberek. A büntetésemről sem tudnak, meg a gyerekemről sem, de a menyasszonyom tud, annak mindent elmondtam, és ő kért. hogv maradion még titokban. Csató Károly sek ideje, aki megkapta a maga csomagját, majd kiugrott a bőréből örömében, akinek nem jött csomagja, odavalt a szomorúságtól. Kicsi is nagy örömmel mutatta egy napon a négerbabát, attól kezdve a párnája alatt tartotta, a többiek kinevették, nem törődtek vele, azt mondogatta, egyszer ő úgyis megkeresi, aki ezt a babát nála felejtette, hiába mondta neki Kapelláró, hogy a lány hozzátartozói agyonverik, ha meglátják, mire Kicsi annyit mondott, nem biztos az, addig még sok víz lefolyik a Kis-Dunán, míg ez bekövetkezik, de az is lehet, megszökik és meg sem áll odáig, ezen nevetett maga is, karácsonyfagyújtáskor az ebédlőben az egész társaság olyan volt, mint a zárdaszüzek gyülekezete, ha azt mondták volna nekik csókolják meg egymást., alighanem megteszik, a felügyelőket is beleértve, abban a nagy ellágyu- lásban, ami arra a néhány órára hatalmába kerítette őket, mert eszükbe jutott a gyerekkor, az otthon. Hazulról érkezett három levelével. egyet Bereczki írt, a másikat Bonzó, mint írta, a többiek nevében is, a harmadikat anyja, Kapelláró úgy ringatódzott az ünnep hajóján, mint akinek töbMárcius 21-én, amikor a sere- metyevói repülőtéren landolt gépünk, valósággal tombolt a tél Moszkvában. A vnukovói repülőtérre olyan hóviharban érkeztünk, hogy csak másnap utazhattunk tovább Szimferopolba. A ha" talmas országra jellemző azonban, hogy a Krím félszigeten tavasz volt, ragyogó napsütésben szálltunk le. Az időjárásnál csak a fogadtatás volt melegebb. Jurij Jevgenyevics Nadtacsajev, a szimferopoli városi pártbizottság másodtitkára, Vaszil Ivanovics Szavenkó, a területi pártbizottság osztályvezetőhelyettese és dr. Gulyás László, a technikai tudományok kandidátusa várt bennünket. Az utóbbi volt egész krími tartózkodásunk alatt a tolmácsunk. A kényelmes, minden igényt kielégítő Hotel Ukrajnába szállásoltak el, s délután már a területi pártbizottság osztályvezetőjénél „viziteltünk”. Miután minden kívánságunkat figyelembe véve gondosan összeállította programunkat, sor került első előadásunkra is. A városi pártbizottság titkárai, osztályvezetői munkatársai és pártaktivistái hallgatták rlagy érdeklődéssel tájékoztatómat Bács-Kiskun megye politikai, gazdasági és kultúrális életéről, fejlődéséről, dolgozóinak munkasikereiről. Nagyon sok kérdést tettek fel arra vonatkozóan, milyen eredményeket értünk el a negyedik ötéves terv megvalósításában. A végén senki sem mozdult a helyéről. A kellemes légkörű előadói est közvetlen hangulatú beszélgetésbe torkollott. Közösen megállapítottuk, hogy sok a hasonló eredmény, és ugyanígy a gond is. Náluk is a lakásépítés meggyorsításán, a kereskedelmi ellátottság javításán, stb. fáradoznak. Tíz nap alatt felváltva nyolc előadást tartottunk Krím különböző részein. Szimferopolban és Belogorszkban pártaktivisták, Jaltában, a Maharadzsi Szőlészeti Kutatóintézeti tudományos munkatársai, a krími járás mezőgazdasági kísérleti intézetében és szakközépiskolájában az előadók és tanárok, a Zsdankoi Mezőgazdasági Gépgyárban a munkások, a Vojkov kolhozban, a Győzelem szovhozban szakemberek hallgattak meg bennünket. Előadásainkat mindig a gondolatok kicserélése kísérte. Érdekbe soha nem kell leszállnia onnét. Könyveket küldtek neki, Bereczki egy csoportképet a brigádról, a kép abból az alkalomból készült, hogy valami oklevelet kaptak, amivel pénz is járt, a szemük állásából látszott, ez a kép már az áldomás után készülhetett, vagy épp aközben, mert nagyon vidoran tekintettek a világba. Anyjától kesztyűt kapott, jó, írhabéléses kesztyűt, amilyen neki sose volt még, el is tette szabadulás utánra, meg pulóvert, amit állítólag Gyevi vett neki, de ezt Kapelláró nem hitte, nem tudta elhinni, félretette ezt is a szekrényébe, a süteményt, a cukrot és csokit elosztogatta, jutott is, maradt is bőven. Egyáltalában, el kellett ismernie, hogy a rabok karácsonya nem is olyan rossz, mint sokan vélnék, csak arra nem szabad gondolni, mi lenne most, ha ugyanezt az ajándékot, ugyanezt? a felét, a harmadát otthon kapja, vagy ha nem kap semmit. de végigmehet otthon az utcán, amikor akar, valakivel kettesben, vagv egyedül akár, fölhajtott kabátgallérral, s arcába fúj a szél, dühösen havat kavar, s ő megy szemben a széllel, valahová. ahol meleg van, vagy netán céltalanul fütyörészve. szokása szerint, s utánanéz egy jólábú babának, nem baj. ha nem is néz vissza, ma id visszanéz egyszer valaki, meg is áll. megvárja, míg odaér hozzá. Elindulnak ketten, azontúl mindig ketten és neki milyen jó lesz tudni, hogy ő az erősebb, akibe belekapaszkodnak, s ez jó, ez nagyon jó az istenfáját, ha egyszer így lenne, a láthatatlan ellenség is képes lenne a barátjának vélni, de messze ez a világ, de nagyon lődtek például, milyen fokon áll a szőlő- és gyümölcstermesztés gépesítése. Kiderült, hogy a talajművelés hasonló eszközökkel folyik. Bács-Kiskunban repülőgépről is permeteznek, a krímiek azonban gazdaságosabbnak és hatékonyabbnak tartják a sorközi permetezést. Ugyanakkor náluk a kötött talaj miatt, — és azért, mert nem vadalany oltványokat használnak, — intenzívebben kell védekezni a filoxera ellen. E tekintetben tanulmányozzák a magyar tapasztalatokat. A termésátlagaik is igencsak megegyeznek a mi mai nagyüzemi hozamainkkal. A Krímben viszont az az előnyös, hogy ott nincsenek kisüzemi, régi telepítésű, kis termésátlagú szőlők és gyümölcsösök. A méretek a mi szemünkkel fantasztikusnak tűnnek. Szinte végeláthatalan egy-egy nagy szőlő- vagy gyümölcsös tábla. Igaz, sok olyan gazdaság van, mint a „Népek barátsága” kolhoz, amely 16 ezer hektáron gazdálkodik. Örömmel számoltak be a szakemberek például arról, hogy a Bács-Kiskunban látott termőkaros rendszerben telepített gyümölcsösöket náluk is meghonosították. Eredmény: négy-Ötszörös termést takarítanak be, ezért újabban csak ilyen gyümölcsösöket telepítenek. Egyébként több vonatkozásban tapasztaltuk, hogy a jó módszereket gyorsan hasznosítják. Nálunk egy-két gazdaság foglalkozik a házinyúl tenyésztéssel, a Kecskemessze . . . ahhoz, hogy valaki ezt elérje, több alázat kell az élet iránt? Lehet. Ünnep másnapján délelőtt, azon ritka alkalmak egyikén, amelyet szabadfoglalkozásnak neveznek, Petterson lépett be hozzájuk. Egyenest Kapelláróhoz lépett. — Jöjjön velem — mondta — az irodában kényelmesebb. Kapelláró szó nélkül követte, valamiféle zavart arckifejezéssel, s ez érthető volt, mivel nem ismerte az invitálás okát. Az irodában Petterson leültette, cigarettával kínálta, s amint hátradőlt a fotelben, mintegy erre biztatva őt is, arcáról mintha letörölte volna, valaki a hétköznapokból oly jólismert kemény, ridegséget. — Beszéljen az életéről. Érdekel. Na nem a peranyaga, nem az, amiért idekerült, azt ismerem, ismerjük, többé kevésbé mindannyian. De tudja... áz írás soha nem lehet olyan érdekes, mint az emberi szó. Nem tudom, volt-e alkalma meggyőződni már erről, hiszen fiatal még. K'ap'elláró kezdeti elfogódottsága oldódni kezdett. Szívesen beszélt, olyan régen szóltak hozzá így, tulajdonképpen zavarát is ez okozta, ez a civilnek, a rendes embernek kijáró hang. Küz- ködve kereste a szavakat először. — Nem tudok sokat mondani az életemről. Nincs is hozzá tehetségem az az igazság. Ahhoz többet kellett volna tanulnom. Meg olvasni, jó könyveket. EUa- zsáltam az . időt. A rádióban meg csak a tánczenét hallgattuk a srácokkal... És nem is kérdeztek, tetszik tudni. Mifelénk a Váci úton nemigen kérdezik az méti Baromfifeldolgozó Vállalat pedig feldolgozza és exportra szállítja. Krímben ma már szinte minden gazdaság foglalkozik házinyúl tenyésztéssel. Tartottunk előadást megyénk gazdasági fejlődéséről Belogorszkban a mezőgazdasági gépgyárban. Az üzem munkásai melegen érdeklődtek a Bács-Kiskun megyei ipari dolgozók élet- és munkakörülményei iránt, s örömüket fejezték ki, amikor eddig elért eredményeinkről szóltunk. Lépten-nyomon éreztük, hogy megyénk és a Krím testvéri kapcsolata nem csupán papíron létezik, hanem élő valóság. A két terület lakossága között őszinte, meleg — és nem utolsósorban hasznos — barátság szövődött. Vendéglátóink szeretetét, féltő gondoskodását akkor éreztük először, amikor a hóvihar miatt csak másnap érkeztünk Moszkvából és telefonon többször is felhívták a repülőteret és érdeklődtek irántunk. Gondoskodásuk végigkísért egész ottlétünk alatt. Igyekeztek mindent, amit csak lehet megmutatni Krímből. Elvittek bennünket Jaltába, a gyönyörű üdülőhelyre, Ártyekbe, az úttörővárosba, Szevasztopolba, a hős városba. Fogadott bennünket Kiricsen- ko elvtárs, a területi párbizottság első titkára, s ez alkalommal ott voltak Rascsupkin és Leszenko elvtársak a megyei pártbizottság titkárai is. Kiricsenko elvtárs, mintegy másfél órán át beszélgetett velünk, tájékoztatott bennünket a Krím terület életéről, s megkért bennünket, tolmácsoljuk üdvözletét megyénk valamennyi dolgozójának és vezetőjének . Kintlétünk, úgy érzem tovább erősítette testvéri kapcsolatunkat, s mert a Petőfi Népe a Krímbe is eljut ezúton is szeretném ismételten megköszönni szimferopoli barátainknak a szívélyes fogadtatást és vendéglátást. Elmondta: Mészáros János Feljegyezte: Nagy Ottó embert. Van olyan, aki emiatt hamar el is szokik a szövegeléstől. Ki kíváncsi rá ... — Azt hiszem, sokan vannak, akik ezt nem így látják. — Nem tudom. Ott az építkezésen. ahol én dolgoztam, sokan látják így. Meg aztán el is fárad ám az ember egész nap. Nem is érünk rá, az az igazság. Bereczki pedig azt szokta mondani, minél kevesebb dumát, aki sokat beszél, annak lassan jár a keze. Olyan is van, hogy nem azt kérdezik amire szívesen felelne az ember. — Mire gondol, ezt nem értem? — Hát arra, hogy néha olyan haláli ürgék jönnek oda, csak föltartják az embert, lesír róluk. hogy őket magukat sem érdekli amit a kérdésükre felelünk. Felülről néznek ránk. Megjátsszék magukat. Az ilyeneket akkor lássuk, amikor a hátunk közepét. — Nem mindenki ilyen. — Ez igaz. Olyanok is jönnek oda. akik ledicsérik a plazúrt az emberi képéről. Pedig nekünk nem az hiányzik, hogy dicsérjenek. Aki hízéleg, az gyanús. Bereczki szaki mindig ezt mondta. — Maga nagyon szeretheti azt az embert. — Hogyne szeretném. Még a saját anyámnak se jutottam az eszébe amikor ő már ott volt nálam a beszélőn. — Azóta is érdeklődött maga iránt. Talán szamárság, hogy ezt elmondom, de valahogy megtudakolta a nevemet, a napokban levelet kaptam tőle. Akarja látni? Tessék itt van. (Folytatjuk) Planetárium Kecskeméten? Ládákban az égbolt Hová menjen Kecskeméten, aki az égbolt titkaira kíváncsi? A TIT távcsöve a nagy- közönség számára — lényegileg — hozzáférhetetlen. A műszaki főiskolában tárolják és a hírek szerint olykor használják is. Ha viccelődni lenne kedvem azt tanácsolnám a behatóbb ismeretekre vágyóknak: keressék föl a városi tanács raktárát. Megtalálják ott az egész égboltot, a csillagokat, bolygókat, Földünk hűséges útitársát: a sok-sok évvel ezelőtt külföldről vásárolt értékes planetáriumot, azaz olyan szemléltető berendezést, amely a csillagos égbolton végbemenő mozgásokat kupolára vetítve mutatja be. Drága az ilyen készülék, finom lencserendszerek szükségesek hozzá. Kevés város büszkélkedhet planetáriummal. Magyarországon — tudomásunk szerint — csak Budapest és Kecskemét. A fővárosi már régóta működik, Bács- Kiskun megye székhelyén egyelőre nem kelt fel a Nap. Vagyis: van, de mégsincs. Holt tőke. Mikor adja vissza a vásárlásra költött forintokat? Mikor tanulmányozhatják a kecskemétiek és a városba látogató turisták, diákok ezrei az égi mechanizmust? Miért késik a berendezés felállítása, a bemutatóterem megnyitása? Dr. Kulin Györgyhöz, az Uránia igazgatójához fordultunk először felvilágosításért. Annak idején az ő segítségével kapta meg a hírős város a planetáriumhoz szükséges eszközöket. — A hosszú ideje elfekvő, (a szó valódi értelmében elfekvő) planetárium ügyében többször tárgyaltam a városi tanáccsal. Mindenekelőtt egy nyolcszor nyolc méteres alapterületű, öt méter magasságú szobára lenne szükség. A hat méter átmérőjű kupola könnyűfémvázból gyorsan elkészíthető, égboltnak síma vászon is megfelel. Kicsit nehezebb ügynek látszik egy felkészült szakember szerződtetése; ő kezelné a berendezést és előadásokat is tartana. Bodor Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője azt hangoztatta, hogy « planetárium az ismeretterjesztés segédeszköze és ezért mindenkép- * pen művelődési intézményhez kell kapcsolni. Különálló intézményként nagyon megnövekedne az önköltsége és csökkenne a hatása. — Most már komolyan foglalkoznak a berendezés mielőbbi üzembe helyezésével — tájékoztatott dr. Mező Mihály, a városi tanács elnökhelyettese. — Felbontottuk a ládákat és megnyugodva tapasztaltuk, hogy az értékes lencserendszer, szerkezet sértetlen, működőképes. Véleményünk szerint — hadd voksoljunk mi is — a planetárium számára az új művelődési központ a legalkalmasabb. Növelné az új intézmény vonzását, állandó programot jelentene. Sokáig sorolhatnánk ennek a mcg- , oldásnak az előnyeit. Á kérdés csupán az, hogy egyetértenek-e ezzel a javaslattal az illetékesek. S ha igen: van-e még mód a tervek kisebb módosítására, két helyiség „összeszakítására”? Sürgős döntés és intézkedés szükségeltetik. (Csak mellesleg említjük meg, hogy ez a javaslat az épület beruházási programjának készítésekor is elhangzott.) Amennyiben a művelődési központtal kapcsolatos elgondolások irreálisnak bizonyulnának, akkor a Technika. Házát is érdemes volna számításba venni. További javaslatok: a mostani művelődési központ Rákóczi úti nagyterme. az úttörőház stb. A döntés nem ránk tartozik. Reméljük, hogy a végleges elhatározást körültekintő — az ügy kulturális, idegenforgalmi jelentőségéhez méltó — mérlegelés előzi meg és gyors intézkedés követi. Nehéz lenne magyarázatot találni a huza-vonára. A planetárium ugyanis hordozható. Egykét nap alatt bárhol felállítható. Hisszük, hogy erről még ezen a nyáron meggyőződhetnek a kecskemétiek, a turisták. (Ha már így benne vagyunk a javaslatokba: hadd ajánljuk átmeneti szállásnak az Üjkallégium dísztermét,) Csekély belépti díjjal is kifizetődő üzlet lenne, hiszen több tízezer érdeklődővel lehet számolni, ha jó a propaganda. Meggyorsítaná a természettudományos ismeretek terjesztését. Ez sem utolsó szempont. Szabadítsuk hát ki a Marsot, a Plútót, a Vénuszt a ládabörtönökből. Heltai Nándor KENYÉR ÉS ÉLET A rakodómunkás hőnap • Beszélgetés a tudományos munkatársakkal, a Maharadzsi Szőlészeti Kutató Intézetben.
