Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-25 / 120. szám
PETŐFI NÉPE • 1913. május 25. 1 SOKHASZNÚ GÉPEK Százezer szarvasmarha a legelőkön Adatok az életről A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben is szépen fejlődik a gabona, most virágzik a rozs. A gazdaság már készül az aratásra. Tavaly nyolc kombájnja volt, négyet kiselejteztek, nemrég hat újat vettek. Tíz arató- cséplőgéppel ( vágnak neki a mintegy 1300 hektár árpa, rozs és búza aratásához. A betakarításra való felkészülés annál is inkább fontos, mert a gazdaság árpából és rozsból vetőmagot termel, tehát az idejében való aratás döntő jelentőségű. Rozsból mintegy 70, árpából 15 vagon vetőmagot szállítanak el. A kombánok aratás után sem pihennek adapteres megoldással velük végzik a silózást, az apró magok cséplését. Jelentősebb mennyiségben termelnek muhart és somkórót. Kombájnokkal oldják meg a kukoricabetakarítást is. Tavaly e fontos növény termesztésének teljes gépesítésére 2,5 millió forintot költöttek. Ily módon lehetővé válik, hogy naponta mintegy 700 mázsa kukoricát betakarítsanak és szállítsanak. A két betakarító adapter mellé még újabb kettőt 'rendeltek, hogy zökkenőmentes legyen a munka. Mindebből következik, hogy a tíz SZK—4-es kombájnt a gabona betakarítástól egészen az őszi munkákig alaposan kihasználják. A városépítés Minden városlakó ügye Lapunk kritikai cikket közölt a megyeszékhely útjairól amelyre Leitner László, a kecskeméti városi tanács műszaki osztályának vezetője a következőket válaszolta: „A cikkíró jól ismeri a kecskeméti utak állapotát, de jól ismeri — talán nem tévedek, ha azt mondom, jobban — az utak, gazdája, a városi tanács is. A két szemléletmód tartalmában van azonban különbség. Ugyanis az utóbbinak számtalan szempontot figyelembe kell venni. Sok dologban egyet kell értenünk a cikk szerzőjével: a rendelkezésre álló fedezet kevésnek bizonyul rossz állapotú útjaink felújítására és fenntartására. Aki régóta ismeri Kecskemétet, az tudja, hogy mi minden valósult meg az elmúlt 15 év alatt. A születő új azonban fejlett városi rendszert igényel, mivel minden vonatkozásban még nem tudunk előrelépni, szembetűnőbbek és bosszantóbbak gondjaink. Ezek jelentős része abból fakad, hogy városunk népessége, s igényei megközelítik a megyei városi település igényeit, lehetőségeink azonban szinte minden szempontból a járási jogú városok szintvonalával azonosak. Túlnőttük önmagunkat és ezért két választás áll előttünk ha a fejlődés lehetséges változatait keressük. s ez vonatkozik úthely- zetünk javítására is. Vagy foltozunk. vagy tudomásul vesszük, hogy minden szükségletet a legmagasabb színvonalon nem tudunk egyidőben kielégíteni, s ezért rangsoroljuk azokat. Az utóbbi esetben évente néhány utunkat tervezzük korszerűbbé. Igaz és ideillő az a mondás: nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó megoldást válasszuk, ösz- szehasonlításul megjegyzem, hogy ismerünk olyan várost, ahöl az utak területe majdnem azonos városunkéval, ugyanakkor a mi rendelkezésünkre álló 12 millió forinttal szemben ott több, mint 50 milliót fordítanak évente felújításra, korszerűsítésre. Az 1971. előtti években a megye- székhely útjainak felújítására évente 600 ezertől 3 millió forintnyi összeg állt rendelkezésünkre. Csak akkor lehet helyes a szemléletünk ha ezt is figyelembe vesszük a jelenlegi helyzet értékelésénél. A kevés pénz ésszerűbb gazdálkodást követel meg, s ennek első lépése az átfogóbb. komplex fejlesztési terv kidolgozása. Ezen az úton indult el a Kecskeméti Városi Tanács, s ennek eredményeképpen foglalkozik a júniusi tanácsülés a belső kiskörút megvalósításával. Megjegyzem, hogy a terv tanulmány nem négy, hanem két variációban készült el. Egy városközpontot, kapcsolódó és járulékos létesítményeivel nem lehet és nem is szabad egyik évről a másikra kiépíteni. A jövő évtizedek igényeit felmérve kell megvalósítani a tervet, s ez nem kis felelősséget jelent, nagy öröm számunkra, hogy a sajtó figyeli munkánkat, hiszen a városépítés minden városlakó ügye, s a helyes, vagy helytelen döntések hétköznapi örömökben és gondokban realizálódnak" — fejezte be válaszát Leitner László. Kihajtották a gulyát, üzembe helyezték a villanypásztorokat Bács-Kiskun megyében. A mezőkön, kora tavasztól késő őszig, 90—100.000 szarvasmarhát legeltetnek. Az állatok nyári szabadban tartása szembetűnő, mert az utóbbi időben — főleg a nagyüzemi gazdaságokban — a tenyésztési elvek zárt formáit követték: jászolhoz kötve tartották az állatokat. A szarvasmarha-tenyésztés sokat vitatott gazdaságtalansága gyakran ered a rosszul értelmezett tartási módokból. A megyében a tenyésztés modernizálásával az állatok természetes igényét; a mozgás, a napfény és a frisslevegő-szükségletet is figyelembe veszik. A természetes takarmányozásnak is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az istállókból eltűnnek a kötőfékek, a jószágok szabadon mozoghatnak. A nyári mezőn tartás pedig már követelmény. különösen a növendékállatoknál, de a tehenek tejhozamát is javítja a legeltetés. Az egészségesebb tartási módok kialakításához a gyakorlati kísérletek egész sora nyújt tapasztalatot. Az állatok mozgásszükségletének bizonyítására a Bácsalmási Állami Gazdaságban érdekes összehasonlítási kísérletet végeztek. A fejősteheneket naponta rendszeresen két kilométert járatták, ugyanannyi állatot pedig jászolhoz kötve tartottak. A megfigyelések szerint a rendszeresen mozgatott jószágok kondiciótartób- bak, fejlettebb izomzatúak, s ami a legfontosabb: könnyebben ellenek. mint az állandó egyhelyben tartottak. A' tejtermelés is kedvezőbben alakult. Ezek után a gazdaságban a hízómarhákat is kötetlenül hagyták, és a hiedelmekkel ellentétben nem „járták” le a kilókat, sőt húsgyarapodásuk gyorsabbá vált. A hústermelési program megvalósításában előtérbe került a gulyatartás. A kizárólag borjúnevelésre tartott állatokat félnomád körülmények között tartják. A gulya egész nyáron a szabadban /V’an, s mivel az ellést tavaszra időzítik, az utódok isa friss mezőn növekednek. A Városföldi Állami Gazdaságban például 600 borjút nevelnek ily módon évente. Az állattartás régi formáinak felújítása együtt jár a rét-, legelő- gazdálkodás rekonstrukciójával. Bács-Kiskun megyében százötvenezer holdon kezdték meg a korszerű legelőgazdálkodás feltételeinek megteremtését. A kutatók bevonásával hozzáláttak az ősgyepek felújításához, a szántóföldi művelésre alkalmatlan területek füvesítéséhez. A laza szerkezetű talajokon — a tiprást, szárazságot jól tűrő — 16 fűféle alkotja a mezőt. Jelenleg több mint harmincezer holdon rendezkedtek be a gazdaságok öntözéses legelőművelésre. Termékeik kétharmadát Még nem késő! exportálják A Lajosmizsei Háziipari Szövetkezet termékeit szerte az országban, sőt, határainkon túl is jól ismerik. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy célszerű használati cikkeket — söprűt, kefét, ruhafogast, stb-t — gyártanak. Vevőkörük állandóan bővül, ily módon évről évre növelhetik a termelést. Nem véletlen tehát, hogy a szövetkezet a tavalyi eredmények alapján, elnyerte a Kiváló címet. Tagjai és dolgozói 60 millió forint értékű árut állítottak elő. ebből 42 millió forint értékűt külföldön — elsősorban a nyugati országokban — értékesítőitek. Érdekes adat még, hogy 1972-ben a tőkés országokba 22 százalékkal többet exportáltak, mint egy évvel korábban. A szövetkezet dolgozói igyekeznek a kül- és belföldi piac igényeit a legmesszebbmenőkig kielégíteni. Az idén 4 millió forint értékű áruval gyártanak többet, mint 1972-ben. ezen belül egymillióval többet hazai szükségletre, 3 millióval többet pedig külföldi megrendelésre. A munkaerő természetesen ma már Lajosmi- zsén sem áll korlátlanul rendelkezésre, ezért a termelékenység növelésére csaknem 2 millió forint értékű gépet vásárolnak külföldről. Ebben — miután hasznot hajtó tevékenységet végeznek a népgazdaság részére — a külkereskedelmi szervek is támogatják a szövetkezetét. N. O. A mezőgazdasági termőterület sajátos jellegzetessége, hogy csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre. Érthető tehát, hogy a termőfölddel való ésszerű gazdálkodás alapvető követelménye a mezőgazdasági termelésnek. A tanácsi szervek e kötelezettségnek teljesítését évről évre ellenőrzik a tavaszi határszemléken. A községi tanácsok és a földhivatalok közreműködésével végrehajtott határszemlék első szakaszát a napokban fejezték be. A szemle eredményeképpen a műveletlenül talált területek tulajdonosait, használóit a ta- . nácsok határidő megjelölésével hívták fel az elmaradt munkák pótlására. A felhívás teljesítését június 20-ig végrehajtandó utószemlével ellenőrzik. Ha ez a vizsgálat újból azt állapítja meg, hogy a föld nincs megművelve, a magántulajdonban levő területet a földhivatalok állami tulajdonba veszik, a mezőgazdasági üzemeknél pedig azt vizsgálják, hogy a művelés elmaradásáért kit terhel a felelősség. A megye fejlődő állattenyésztése egyre több takarmányt igényel. Ezért minden lehetőséget ki kell használni, arra hogy az állat- állomány ellátása zavartalan legyen. Az egyik ilyen lehetőség az útmenti árkok, az út- és vasúti, valamint árvédelmi töltések és csatornák fűtermésének betakarítása. Sok éves tapasztalat, hogy ezt a területek kezelői — MÁV, KPM és más intézmények — elhanyagolják. Ezért a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya a napokban kiadott rendelkezésével felhívta a helyi tanácsok figyelmét arra, hogy a jogszabályban biztosított lehetőségekkel élve, ellenőrizzék ezeket a területeket. Ha a fűtermést a terület használója figyelmeztetés után június 10-ig nem vágja le. a tanács gondoskodik a betakarításról. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ezt vállaló mezőgazdasági üzem vagy állattaró a füvet lekaszálhatja és a termést térítés nélkül elviheti. A mezőgazdaság ez évi célkitűzéseinek teljesítését elősegíti az elmaradt munkák pótlása, a takarmánytartalékok összegyűjtése. A Lajosmizsei Háziipari Szövetkezetben az idén 3 és fél millió darab kefét gyártanak, harminc féle változatban. Gódor József a megyei tanács vb osztályvezetője A statisztikai művek tanulmányozása mindig nagyon hasznos, elsősorban azoknak, akik kötelesek az átlagosnál jobban, mélyebben figyelni az élet változásait. Éppen ezért forgattuk nagy érdeklődéssel a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1973. című kiadványt. Nyomban megjegyezhetjük, hogy azok számára, akik rendszeresen lapozgatják ezeket a statisztikai évkönyveket, (ez más statisztikai kiadványokra is vonatkozik), észrevehető az évenként növekvő színvonal, tartalomgazdagság, az adatok sokoldalú feldolgozása. Az ismertetéskor nem törekedhetünk a teljességre — még ha csak a legérdekesebb adatokról is szólnánk , hiszen akkor több oldalon, vagy folytatásokban kellene méltatni ezt a sokatmondó számtengert. Tekintettel arra, hogy az utóbbi években, hónapokban előtérbe került hazánk népessége, számszerű alakulásának gondja, érdemes megemlíteni, hogy amíg 1961-ben pontosan 10 millió volt az ország lakossága (az éves tényleges szaporodás 0,4 százalékot tett ki), azóta mindössze 381 ezer fővel vagyunk többen és a múlt évi szaporodás mindössze 0,3 százalékot tett ki. A népességszám gyarapodásánál — és ez természetes — lényegesen erőteljesebb volt az aktív keresők számának növekedése, ami minden bizonnyal közvetlenül összefügg az utóbbi két évtizedben megvalósult iparfejlesztéssel. 1950-ben az aktív keresők száma 100 ezerrel volt több a négymilliónál, az elmúlt esztendőben ez a szám csaknem egymillióval gyarapodott. (Megjegyzendő, hogy ez a gyarapodás szinte teljes egészében az ipar „berkeiben” történt, míg a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma jóval több mint egymillióval csökkent.) Nyomban ide kívánkozik a népmozgalom egyik igen fontos mutatója, az élve születések aránya. 1938-ban az ezer lakosra jutó élve születés 19,9 volt, 1972-ben mindössze J4.7; a természetes szaporodás valaha 5,7 volt, tavaly 3,3-re csökkent. Ezek az utóbbi adatok indokolják, s egyben idő- Szerűsítik is azokat a ma már a politikai vezetés szintjére emelkedett problémákat, amelyek a népesség erőteljesebb szaporodását igénylik. Nem mehetünk, el szó nélkül olyan adatok észrevételezése mellett sem. amelyek a nemzeti jövedelem alakulására vonatkoznak. Az ország nemzeti jövedelme az 1950-hez viszonyítva több mint megháromszorozódott, ami természetesen összefügg azzal, hogy az ipar bruttótermelése csaknem meghatszorozódott. Ehhez — ha szerényebben is — a mezőgazdaság is hozzájárult —. hiszen, az 1950-es évet véve kiindulópontnak. 1972-ben 67 százalé- , kos a növekedés erőteljesebb az állattenyésztés — 73 százalék — és valamivel lassúbb a növény- termesztés — 63 százalék — növekedésének az indexe, A mezőgazdasággal kapcsolatosan érdemes megemlíteni — és ez szorosan kapcsolódik a szocialista átszervezés sikereihez —, hogy míg az 1934—1938-as évek átlaga búzából alig haladta meg a 2 millió tonnát. 1972-ben már több mint 4 millió tonnát takarítottunk be. Az állattenyésztés fejlődésének bázisát képezi az az adat, hogy a 30-as évek kukoricatermesztésével szemben az elmúlt évben jóval több mint a dupláját termeltük. sarioképességének növekedése, növelte a kiskereskedelmi forgalom alakulásából lemérhető (1950—100; 1972=431) vásárlóképességet. Rendszerünk szocialista töltését meggyőzően bizonyítja, hogy amíg a 30-as évek átlagában 23 ezer lakás épült (ezer lakosra jutó épített lakás 2,6), 1972- ben több mint 90 ezer lakást építettünk (az ezer lakosra jutó épített lakás 8,7 százalék). De folytathatnék még többek között a bölcsődék, óvodák számának hatalmas iramú növekedésével is annak ellenére, hogy minden igényt még nem elégettünk ki). 1938-ban az országban 37 bölcsőde és 1100 óvoda volt. 1972-ben az előbbiek száma több mint ezerre, az utóbbiaké pedig több mint három és fél ezerre növekedett. A termelés megsokszorozódásával természetesen a lakosság váA könyvecske még temérdek adatot kínál a foglalkoztatottság, a lakosság jövedelme és fogyasztása. a társadalombiztosítás és társadalmi juttatások, az egészségügy, az oktatás, tudományos kutatás. számítástechnika, népművelés, és sport terén. Az érdeklődők bizonyára haszonnal forgatják majd ezt a kis könyvet, amelynek még egy érdekes adata idekívánkozik. A szolgáltatás javítása érdekében viszonylag jelentős a kisiparosok száma, A munkaviszony megtartása mellett iparjogosítvánnyal rendelkezők száma a legmagasabb a lakatos szakmában, valamint az asztalosok, cipészek, férfiszabók szobafestők, fuvarozók és fodrászok között, a legalacsonyabb a faesztergályozással. ' a takácskodással. mézeskalács-készítéssel, kútásással foglalkozók száma. Észrevehető, hogy csupán ajánlás ez a néhány sor ahhoz, hogy ha nem is a teljes zsebkönyvet, de annak ki-ki életéhez, munkaköréhez legközelebb eső részét tanulmányozza, hogy azok ismertekké válva, hasznosan formálják közgondolkodásunkat. —r —1. VÁLJANAK KÖZKINCSÉ A JÓ VEZETÉSI TAPASZTALATOK Korszerű technika a szántóföldeken • Nagy divat egész Európában » fatányér. A lajosmizseiek 200 ezret készítenek belőle ebben az évben. Képünkön: Bóbis Pál, a fatányérgyártás egyik mestere, munka közben. • Az év első felében ezer darab esztergált, színes fa fogast szállít a szövetkezet az NSZK-ba. Természetesen’ a belföldi igényeket is igyekszik kielégíteni, s többek között a Kecskeméti KISZÖV mintaboltban is vásárolhat belőle a lakosság. A szántóföldi növénytermesztésben elért terméshozamok nagyságában számottevően az alábbi három tényező játssza a fő szerepet: az alkalmazott agrotechnika, a fajta és az időjárás. Ide lehet sorolni még a növénynemesítést is. de e tevékenység eredménye a fajtában megtalálható. A különböző szakírók az említett tényezőket százalékos részvételük arányában ki szokták fejezni. Van. aki a legfontosabb szerepet az időjárásnak tulajdonítja, vagy az agrotechnikát tekinti a legdöntőbbnek. Mások nagy szerepet tulajdonítanak a növénynemesítésnek a termésmeny- nyiségek növekedésében és a minőség javulásában. Akadnak, akik a termelésben közrejátszott tényezőket az alábbi három címszó alatt foglalják össze — megjelölve a terméskialakításban játszott százalékos arányukat — földművelés 50 százalék, termelési technika 30 százalék, növénynemesítő 20 százalék. Látható, hogy a fő szerepet a földművelés és a termelési technika viszi. Néhány szóban szeretném ösz- szefofelalni azt, mit is értünk földművelésen, termelési technikán és növénynemesítésen. Már- csak azért is szükség van erre, mert a földművelés és a termelési technika könnyen félremagyarázható és összekeverhető. A földművelés emberi tevékenység. beavatkozás a talaj életébe. Az emberi beavatkozásnak tudatosnak kell lennie. A földműveléssel azoknak a termelési tényezőknek az optimális mértékű kialakítására törekszünk, melyek maximális terméshozamuk elérése szempontjából nélkülözhetetlenek. Fő cél a talaj termőképességének megtartása és emelése. melt növények számát, arányát és egymás utáni sorrendjét. A növénynemesítés adja (főleg hibridizációval) a bőven termő, betegségeknek ellenálló intenzív fajtákat. A termelési technika célratörő emberi tevékenység. Az a tevékenység, ahogyan á talajt használjuk. Magában foglalja a terKözös. gazdaságunkban a termelési technika előbbre vitele érdekében tettünk néhány próbálkozást. Mindenekelőtt az volt a célunk, hogy a talajhasználat során a munkákat lehetőleg időben és jó minőségben végezzük el. Ezzel együtt jár c. renyész- időben elvégzendő növényápolás és növényvédelem, valamint a veszteségmentes betakarítás és a helyes tárolás. Célul tűztük ki továbbá a gépek üzemszerű kihasználását, valamint a tagok megfelelő foglalkoztatását. A fenti cél megvalósításáért új munkaszervezési megoldáshoz folyamodtunk. A kézimunkaerő rohamos csökkenése tette szükségessé a termelési technika megváltoztatását. Ugyanis arra lettünk figyelmesek, hogy néhány
