Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
1973. május 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Petőfiről képekben A kecskémét evangélikus hivatalban őrzik a hajdani elemi iskola naplóit. Megmaradtak a Schifferdecker Dániel tanító úr által vezetett osztálynaplófc is. Az 1828 tavaszán beiratkozott elsősök névjegyzékében a 29-es sorszámmal találjuk Alexander Petrovics, azaz Petőfi Sándor nevét. Késve jelentkezhetett, nyilván ezért került a fiúk névjegyzékének a végére. Az osztálylétszám: 50. (34 fiú, 16 lány). Az iskolaév ekkoriban májasban kezdődött. NYELVŐR A döntő, amelyet . . . rendezzük Ügy látszik, az igeragozás nem is olyan könnyű dolog, mint gondolnánk. Különösen a tárgyas igéké, amelyekhez tárgyas, vagy alanyi személyragokat tehetünk. A nyelvtani szabály szerint a határozott tárgy mellett van tárgyas ragozás. De néha nehezen dönthető el, Ipgy mikor határozott a tárgy. “ Egy példával meg is tudjak magyarázni: megyei döntőn, amelyet, mint már említettem, augusztus 20-án Kecskeméten rendezzük, az egyéni verseny első helyezettje egy kerékpárt nyer”. „Amelyet rendezzük” — ez bizony hibás, helyesen így kellett volna írni: „amelyet rendezünk”. És ebből már szabályt is állapíthatunk meg: az akit, amelyet, amit tárgyrágos vonatkozó névmások után nem állhat tárgyasán ragozott ige. A magyarázata az, hogy ezek a névmások határozatlan fogalomra utalnak, amelyet éppen a velük kapcsolt mellék- mondat tesz határozottá. Pl.: „Egy könyvet vett, amelyet még nem olvasott.” A főmondat határozatlan, egy könyvet említ. Ezt teszi határozottá a mellék- mondat, tehát egy általa nem olvasott könyvről van szó. Az amelyet helyett gyakran használjuk az amelyiket vonatkozó névmást is.' A tárgyrágos -ik végű névmást mindig határozott tárgynak tekintjük, mivel az előzményekből ismert személyek tárgyak, dolgok közül egyet kiemel; határozottabbá tesz. Pl.: „Azt a könyvet vedd meg, amelyiket még eddig nem olvastad el”, A nyelvhasználat összekapcsolta az amelyet és az amelyiket névmásokat, és mivel az elsőt gyakrabban használjuk, ez utóbbi mellett is sokszor van alanyi ragozás. Az > előbbi mondat sokszor így hangzik: „Azt a könyvet vedd meg, amelyiket eddig még nem olvastál el.” Az amelyik után használt alanyi ragozás azért nem helyes, mert egybeolvasztva az amely és az amelyik névmást, lemondunk az amelyik névmás határozottá tevő jellegéről. De ha a beszélő tudatában, vagy a mondat összefüggéséből a névmásnak több közül az egyik jelentése kerül előtérbe, a névmás jellege szerint tárgyasán ragozzuk az igét. Ilyenkor nem is gondolunk az alanyi ragozásra. Pl.: „Itt van néhány javaslat, ezek közül azt valósítjuk meg először, amelyiket a legfontosabbnak tartjuk”. Hibás lenne így mondani: amelyiket... tartunk. Hasonló szerkezeti keveredést találunk a minden és a valamennyi esetében is. A minden összefoglal? értelmű, tehát utána alanyi ragozás van, mint az aki, ami, amely után. Ezért hibás ez a hirdetés: „Mindent, amire otthonában szüksége van, megvásárolhatja az Otthon Áruházban”. Helyesen így van: mindent ... megvásárolhat. * A valamennyi pedig az összességet alkotó egységekre is utal, tehát ugyanúgy tárgyas ragozás van utána, mint az amelyik után. Tehát így helyes: Minden árut elküldtünk .az áru egész tömegére gondolunk), valameny- nyi árut elküldtük (a sok áru mindegyikére gondolva). Mivel a minden gyakrabban szerepel, a valamennyi után is sokszor alanyi ragozású igealak van. Ez pedig helytelen. Tehát pl. ez a mondat: „Valamennyi dolgozót meghívtak az ünnepélybe”, helyesen így hangzik: „Valamennyi dolgozót meghívták az ünnepélyre”. Kiss István Leninvárosi játszóterek — A leninvárosi általános iskolába csaknem hatszáz gyerek jár. Közülük háromszázhúsz napközis, akik reggel nyolctól délután ötig az iskolában vannak. A tanítási időszakban nem lehet őket egész nap a tanteremben tartani, szabad idejüket lehetőleg a levegőn kell eltöltsék, ahol mozoghatnak, futkározhatnak, hintázhatnak. Némaságot nem követelhetünk tőlük. Az iskola lehetőségei igen korlátozottak: udvarunk kicsi, a sportpálya reggeltől estig foglalt, játszóteret viszont elfelejtettek tervezni. Mi marad? A torony- házak, kockaházak közötti apró játszóterek. Néhány lakó (sohasemszülő) ezért zúgolódik. Nyugdíjasok, egyedül élők, éjszakai műszakosok, akik pihenni akarnak. Beadványokat fogalmaznak, „keresetlen szavakkal” illetik a gyerekeket. Panaszuk jogos, ha nem is mindig megfelelő formában közük. Aki lakásáért megdolgozott, nyugodt otthont akar. Viszont a gyerekeknek szükségük van a mozgásra, a szabad levegőre. Mindenképpen megoldást kell találnunk! Az elgondolkoztató mondatokat Lengyel Lászlóné, a leninvárosi általános iskola igazgatója mondta el, a kocka toronyházak között levő iskolában, a fenti gondokról tartott megbeszélésen. Messzemenő segítőkészséggel szólott a teendőkről Mészáros Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, dr. Franyó János és Tóth József, a körzet két tanácstagja. Számos értékes javaslat <hangzott el: a széktói stadion melletti szabad részt javasolták játszótérnek. Hátránya, hogy messze van és a napi egymásfélórás szabad idő ió részét elvenné az odagyalogolás. A megjelentek felhívták a figyelmet néhány más lehetőségre is: a fedett uszoda használatára, a Fémmunkás Vállalat tornatermére stb. A javaslatokon és segítségen túl azonban továbbra is maradt az igény: az iskolához közel levő füves terület használata. Nem ülnek tehát tétlenül, ölbe tett kézzel azok, akik a problémát hivatottak megoldani. Mert megértik, jogosnak tartják a lakótelepen élők panaszát. De a sajtó útján is kérik az itt lakókat, értsék meg az iskola gondjait. Legyenek belátással és türelemmel. Gondoljanak arra, hogy ezek a beton és tégla közé szorított gyerekek is szerelnének gyerekek lenni! Juhász István Budapestről Kecskemétre — Salamon György nyerte a pályázatot Az első Muraközy-ösztöndíjas — Amikor beiratkoztam a főiskolára, elhatároztam, hogy a 'diploma megszerzése után igyekszem visszakerülni az Alföldre. Noha diákéveimet a fővárosban töltöttem, mégsem érzem magamat igazi pestinek. Szüleim vidékiek és egyébként is úgy gondolom, hogy távol a budapesti forgatagtól nyugodtabban, elmélyültebben dolgozhatok. — A Muraközi, János-emlékszoba megnyitásakor így kezdte élete első nyilatkozatát Salamon György, a Képzőművészeti Főiskola második évfolyamának növendéke. Kicsit szabódott, amikor interjút kértünk tőle. „Még a kezdet kezdetén tartok”, szerénykedett. Azzal győztük meg, hogy tulajdonképpen nem is róla írunk, hanem a kecskeméti tanács által alapított Muraközy János-ösztöndíj első tulajdonosáról. A XIX. század második felében tevékenykedő kitűnő festő leszármazottai ugyanis azzal a feltétellel adták át a birtokukban levő képeket, hogy a megyeszékhely tanácsa ösztöndíjat alapít amelyet festőszakos főiskolás kaphat meg. Négyen jelentkeztek az először meghirdetett pályázatra. A főiskola javaslatára a kecskeméti tanács végrehajtó bizottsága Salamon Györgyöt találta a legérdemesebbnek a megtisztelő ösztöndíjra. Tanulmányai befejzéséig havi ezer forintos támogatást kap Kecskemétről. A másodéves főiskolai hallgató vállalta, hogy a diploma megszerzése után Kecskeméten telepszik le és itt bekapcsolódik a város kulturális életébe. Segíti a lakosság képzőművészeti nevelését és munkásságával igyekszik növelni a város jó hírét. A városi tanács művelődésügyi osztályán megtudtuk, hogy Salamon György remélhetőleg már idén nyáron megismerkedhet alaposabban Kecskeméttel. Hozzásegítik ahhoz, hogy a szünidőben itt dolgozhasson, kapcsolatba kerülhessen a művelődésügyi intézményekkel, ellátogathasson üzemekbe, termelőszövetkezetekbe. Néhány év múlva kiállításon is bemutatkozik Muraközy János városában. Eddigi alkotásai is bizonyítják, hogy tehetséges ember, akiben joggal bízik a főskola és a kecskeméti tanács. Az alábbi két szép rajz is tanúsítja, hogy jó helyre került az ösztöndíj. — Sokat köszönhetek Szent- iványi Lajos mesteremnek. Itt is megpróbálom a tőle tanultakat hasznosítani. Minden alkalmat felhasználok arra, hogy mielőbb igazi kecskemétivé válhassak — ígérte Salamon György. H. N. • Pihenés. NÉGY KILOMÉTERNYI MŰALKOTÁS RÉGÉSZETI LELETEK MONGÓLIA BÁN A „nagy Uffizi képtár” megvalósítása első lépésének tekinthető a „Vasari-folyosó” helyreállítása. A Palazzo Vecchiót és a Palazzo Pittit összekötő folyosó egyedülálló a világon. Hossza négy kilométer és ezen az útvonalon a különböző korok legnevesebb művészeinek alkotásaival ismerkedhet meg a látogató. Firenze és a világ visszakapja a második világháborús aknáktói súlyosan megsérült folyosót, amelyet a Mediciek megbízásából az 1500-as évek közepe táján alig egy év alatt épített Giorgio Vásári. Olasz és külföldi mesterek több mint 700 alkotását helyezték el a folyosón, a többi között Raf- faello, Veronese, Rubens,, Rembrandt, Delacroix, Ingres, Corot alkotásait. Az ember 200—300 ezer évvel ezelőtt kezdte meg Közép-Ázsia benépesítését — erre a következtetésre jutottak egy szovjet— mongol közös régészeti expedíció tagjai. Belső-Mongólia különböző körzeteiben ugyanis számos, csiszolatlan kőkorszaki emlékre bukkantak, közöttük az ősember táborhelyeire és munkaeszköz-megmunkáló műhelyekre. Az expedíció vezetője, Alekszej Okiad- nyikov szovjet akadémikus, az üzbegisztáni Szamarkandban tartott össz-szövetségi régészi konferencián ' a legérdekesebb felfedezések között említette a Hojt- Cenker Aguj barlangjának mélyén talált rajzokat. A paleolit korabeli művész piros és barna festékkel struccféle madarat, elefántot, tevét, vadbikákat és kosokat festett a barlang falára. Patikatörténelem A Városi népfrontbizottsági ülés szünetében történt Kecskeméten. Azt mondja Joós Ferenc nyugalmazott könyvtáros a szerényen félrevonult Lóránd Nándor gyógyszerésznek. — Most aztán ragadd meg az alkalmat. A tanácselnök-helyettes a városfejlesztésről beszélt. Szólalj fel, beszélj a megyei gyógyszerésztörténeti gyűjteményről. Sződd bele ügyesen, hogy méltó helyet érdemelne a patikamúzeum... Aztán hozzám fordult Feri bácsi, s miközben intett a gyógyszerésznek, hogy ne menjen el — megkérdezte tőlem. — Olvastad-e már a „DiáriA DIARIUM I. évfoly an um”-ot? ... Nem? ... Nándor, — mosolyintott kedves ravaszdian Lorándra — adjál oda egyet- kettőt az újságírónak... Sose tudhatja az ember, hol kap segítséget ... Azzal magunkra is hagyott bennünket. Odébb ballagott, vékony arcán elégedett bazsalygással. Kapcsolatot „szervezett”. Ekkor kaptam — ráérő időmben böngészésre, s „visszaváró- lag” — 4 példányt abból az egyszerű, de ízléses kiállítású kiadványból, amely fehér borítólapján ezt a címet viseli: „Gyógyszerésztörténeti DIÁRIUM”. Kis formátumú a könyvecske; télikabát zsebben tökéletesen elrejthető. 1972. májusában indult, s 4. száma az év októberében jelent meg. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának kiadásában, — az „Acta pharmaceutica” és a „Gyógyszerészet”, a gyógyszerészek tudományos életének, illetve továbbképzésének lapjai mellett — a szakma harmadik sajtóorgánumaként lát napvilágot. Feladata —- röviden — a szakma mindennapi problémáinak tolmácsolása. Mindjárt az 1. — Alba Regia — Székesfehérvár alapításának ezredéves évfordulója jegyében induló szám nagy elismeréssel számol be „A Bács megyei gyógyszerésztörténeti gyűjteményről”. Magunk is meglepődünk, milyen gazdag publikációja van eddig is a gyűjteménynek a szak- és helyi sajtótól kezdve a Petőfi-adón 1968-ban elhangzott rádióriportig. A nehéz megközelíthetőség ellenére ezernél több látogató kereste fel a megyei Gyógyszertári Központ ebédlőjében „nagyon szép elrendezésben található” néhány üvegszekrény-tárolót és falitáblát, amely igen kis hányada a ritka gyűjteménynek. Számos diákcsoport, osztrák, német, román, ausztrál, arab látogatók, olyan neves személyiségek, mint Muravjev professzor, a bolgár, s a mongol egészség- ügyi minisztérium bizottságai. Az értékes emlékek tekintélyes része — sajnos — mostoha körülmények között van elraktározva. A DIÁRIUM 2. számának címoldalát Kecskemét város címere díszíti. Annak tiszteletére, hogy 1972. június 14—16. között Kecskeméten rendezték meg a Rozs- nyai Mátyás előadói emlékversenyt, a gyógyszerészek tudományos tevékenységének hagyományos demonstrációját. A „névadó”, Rozsnyai Mátyás hírneves aradi gyógyszerész volt. Munkásságát — 100 évvel ezelőtt — a tudomány és gyakorlat példamutató egysége jellemezte. Középiskolai tanulmányait Kecskemét kollégiumában végezte. Innen vitte útravalóul az egyik tacitusi gondolatot, amelyet élete vezérfonalának választott: „Minden tettünk és minden gondolatunk az élet hasznosítására legyen irányítva.” Megyei előadó sikere 18 gyógyszertári központ vett részt az emlékversenyen, s 30 előadást jelentettek be. A széles körű bíráló bizottság (megyénként egy ember) az elhangzott előadások közül négyet értékelt kiemelt díjazásra méltónak. Az általános színvonalra az volt jellemző, hogy a bizottság valamennyi előadást 1000—1000 forinttal kívánta jutalmazni. Az előadói verseny első helyezettje Stumpf Tamásné gyógyszerész, a Bács-Kiskun megyei Tanács Gyógyszertári Központja kiskörös gyógyszertárának dolgozója, a gyógyszertár Than Károly szocialista brigádjának tagja lett, aki a pirulakészítésben fontos, az eddiginél kedvezőbb tulajdonságú kötőanyag előállítása során végzett kutatásairól tartott előadást. Ismertette a massza fizikai jellemzőit, alkalmazásának technológiáját, felhasználási lehetőségeit. „Kimaradtunk” Lóránd Nándornak a megyénkben folyó gyógyszerészettörténeti kutató munkáról közölt dolgozataiból figyelemre méltó kuriozitásokról értesülünk. Megjegyzést fűz például Nékám Líviának, a Corvina kiadásában 1968-ban megjelent, gyönyörű színes ábrákkal illusztrált, Régi magyar patikák című könyvéhez. A több nyelven kiadott mű belső borító lapján térkép jelzi a könyvben szereplő régi magyar gyógyszer- tárakat. Sajnos, a térképen az egész Duna—Tisza köze üres folt, holott Kecskeméten 1740 óta, Kalocsán nyilvánosan 1792, Kiskunfélegyházán 1818 óta működnek padkák — többek közt. Kalocsa első patikájának Gre- gori János nevű gyógyszerészről több érdekes adat merült fel a kutatások során. Hogy például a csehországi Hradekből származó Gregorit a kalocsai érsek nevezte ki és szerzett számára orvosi diplomát. Megkeresvén „a nemes orvosi facultást hivatalosan és illetékesen ... nemes Prága városában”, így írt levelében „,.. Gre150 év után sem szokatlan Az első kiskunfélegyházi patika létesítésének körülményeiről — néhány sor az 1819. évi Pro- tocollum Politicum XII. című tanácsi jegyzőkönyv-gyűjteményből: „ ... Igen szükségesnek tartja e, tanács, hogy népes Városunkban valahára egy Patika fel állíttatna ... ezúttal elhatározta- tik, hogy a munkába veendő Kiss Kortsma felállítása után egy alkalmatos Patika Épület készíttessen el...” Másfél század telt el, de mintha ma is frissen ismerős lenne a szemlélet: előbbre való az italbolt, mint a patika. Kunszerjtmiklóson Tóth Ferenc gyógyszerész személyére szóló engedély alapján 1802-ben nyílt meg az első gyógyszertár. Több kimutatás 1858-at tünteti fel alapítási évnek, ami téves, csak úgy, mint JKiskunmajsa patikájának 1852-es alapítási éve, amelynek jogadományozási engedélye csak 1860-ban látott napvilágot. Ez utóbbi története azért is különös, mert a létesítendő majsai patika jogáért az akikor gori János ... nemcsak a gyógyszerek elkészítésével és kiszolgálásával foglalkozott, hanem mivel a szükség úgy hozta magával, a rendes physícusok teljes hiányában azok dolgait, úgy mint a betegek kezelését is elvégezte... kiváló tehetségének mesz- szeföldön való közmegbecsülését érdemelte ki.” szabadszállási Rozsnyai Mátyás gyógyszerész 1857-ben folyamadott kérvényével. A tanács örömmel fogadta a szabadszállási születésű Rozsnyai jelentkezését és háromévi ingyen lakást ajánlott fel részére. A patikajogot mégsem ő, hanem a később jelentkező új pályázók közül Torjay Pál, karcagi gyógyszerész kapta meg. A megye gyógyszerésztörténeti kutatói, Lóránd Nándor, ifj. Csábrády János, Zsögön Árpád, Major István —, hogy csak az ő nevüket említsük — eddig is sokkal járultak hozzá egészségügyi kultúránk történetének gazdagításához, az eddigi ismeretek pontosabbá, hitelessé tételéhez. Jó, hogy a DIÁRIUM módot ad ilyen eredmények publikálására. Megvan rá a remény, hogy a jövőben „nem maradunk ki” tudománytörténetileg jelentős további művekből. Amelyekhez/ — remélhetőleg mielőbb — fontos „adalék” lesz a kecskeméti patikamúzeum. Tóth István
