Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK; peron AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXVIIL évi., 88. szám Ara: 90 fillér 1973. április 15., vasárnap SZAVAZUNK • A Magyar Népköztársaság a múlt év áprilisában módosított al­kotmánya egyebek között a következőket deklarálja: „A tanácsok tag­jait négyévi időtartamra választják. A tanács a lakosság tevékeny részvételével látja el feladatait, munkájában közvetlenül támaszkodik a társadalmi szervezetekre..A magyar állampolgárok milliói — és Bács-Kiskunban százezrei — élnek most azzal a jogukkal, hogy körzetükben, városban és falun egyaránt, megválasszák az őket kép­viselő tanácstagokat, !->ok millió szavazat hull tehát ma az urnákba és sokan kapnak ma bizalmat választóiktól. . . Az országgyűlési és a helyi tanácsválasztások időben való elkülö­nítése új jelenség belpolitikai életünkben. Üj, de hasznos jelenség, mert bőségesebb lehetőséget biztosít arra, hogy a választópolgárok erőteljesebben koncentráljanak saját községükre, városukra, ponto­sabban számba vehessék és mérlegelhessék az eredményeket és a gon­dokat, aminek nyomán a célok is pontosabban tűzhetők ki. • A felszabadulás óta számos választás zajlott le. A középkorú ge­neráció jól emlékszik ezek mindegyikére: például a politikai erők harcában bővelkedő 1945. november - 4-i, az 1947. augusztus 31-i, és hasonlóképpen az első, 1949. május 15-i népfrontválasztásra is. Azóta minden választás ' a Hazafias Népfront jegyében történik, amely „tömöríti a társadalom erőit a szocializmus teljes felépítésére, a politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldására, közremű­ködik a népképviseleti szervek megválasztásában és munkájában”. Ha végiggondoljuk a- felszabadulás utáni huszonnyolc esziendő vá­lasztásainak történetét, kirajzolódik egy sajátos belpolitikai „diag­ram”, jelezvén, hogy a szocializmus építésének útjába eső egy-egy állomáson mindig valami „másra” adtuk le szavazatunkat, másra, hi­szen minden időszaknak megvolt a maga sajátos politikai és gazdasá­gi tennivalója, amelynek megoldása lehetővé tette, hogy eljuthassunk a mához, ahhoz a naphoz, amelyen a választók a tanácstagokat — a párt X. kongresszusa határozatainak szellemében — a Szocializmus teljes felépítésén munkálkodással bízzák meg. •"A választás napját megelőzően hosszú heteken át jelölő, nagy és kisebb gyűléseken, politikai találkozón és rétegmegbeszéléseken vet­ték számba a választópolgárok városon, községben, tanyán egyaránt, hogy mi is történt az elmúlt két esztendő alatt. Egy alapos vizsgáló­dás zajlott a megyében is százezrek részvételével. Olyan vizsgálódás, amelynek érdeklődési köréből szinte semmi sem hiányzott. Pontos helyi számadás készült mindenütt, ami erősítette az állampolgárokban azt a meggyőződést (egyben önérzetet is), hogy közvetlenül érdekeltek a politika alakításában, erejük laibavetése nem hasztalan. Kiaíakult egy olyanfajta politikai közérzet, hogy az országos és a helyi politi­kai érdekek szinte teljesen egybeesnek és kölcsönösen kiegészítik egymást. De ha helyi választásról van sgó. akkor szinte természetes, hogy, a viták fókuszába a „testközeli" gondok kerülnek előtérbe, a ki­sebb és nagyobb ügyek, tervek szövevényes vegyülékeként. Ilyen ala­pos felmérés után viszont pontosan tisztázódik az is — ami egyébként a reálpolitika talpköve —, hogy mihez van erő, vagy mihez kell erőt tervezni, gyűjteni, tartalékolni. Nagyobb lehetőséget kapott a kíván­ságok reális megítélése, s szélesedett a reálpolitika hatóköre; nem­csak a vezetés, hanem az egész ország közgondolkodásának „mód­szerévé” lett. *1 Ez természetesen nem jelent és nem is jelenthet lemondást, vagy visszahúzódást, vagy netalán bátortalanságot a holnap tervezésében. A holnapról való álmodozást nem csillapíthatja a realitás, de a köte- lezoség rangjára emelkedik az, hogy mindig pontosan vegyük szám­ba lehetőségeinket. Volt olyan időszak, amikor nem ezt tettük, és köztudott, hogy alaposan megfizettünk a hurrá jellegű gazdaságpoli­tikáért. Pártunk munkásságának elve. s egyben gyakorlata is, hogy csupán a reálpolitika , képes az egyenletesen növekvő igények és az ezek kielegMésével lépést tartani tudó eredmények biztosítására. S mivel ilyen szellemben zajlottak le a tömegeket legjobban meg­mozgató jelolo gyűlések, bizton mondhatjuk, hogy a beszélgetéseket a (Folytatás a 2. oldalon) • Számvetés helyett. Alig né­hány évvel ezelőtt még szántó­föld volt a képünkön látható hatalmas, modern lakóházak he­lyén. A 'kecskeméti széchenyivá- rosi lakótelepen egyre több csa­Összefogással is gyorsítják a vetést A keddi orkán következmé­nyeit niég vizsgálják a szakem­berek. Á homokverés sok helyen megsanyargatta, kipusztította a fiatal növényzetet. A kecskemé­ti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a borsó egy Részét újra kell vetni. A sarjadó petrezsely­met és egyéb zöldségfélét, pedig vastag homok réteg takarta be. Két hetet késik emiatt a nö­vényzet fejlődése. Károkat okozott a szélvihar a szőlő- és gyümölcsültetvények­ben Kecskemét és Kiskőrös kör­nyékén. A talajban még vissza­maradt csekély nedvességet el­párologtatta. Szerencsére a hét végén lehullott 20 milliméternyi eső ezt jórészt pótolta. Ennek ellenére még mindig kellene mintegy 40—GO milliméternyi csapadék ahhoz, hogy a növény­zet erőteljesebb fejlődésnek in­duljon. > Az elmúlt napokban megye- szerte folytatták a kukorica ve­tését a mezőgazdasági üzemek. A Bajai Kukoricatermesztési Rendszerbe társult állami ésszö- vetkezeti gazdaságok pár nap alatt félezer hektáron vetették el a martonvásári hibridfajtákat a homokhátsági körzetben. Ka­locsa környékén a fűszerpapri­ka vetését szorgalmazzák. A bá­tyai Piros Paprika Tsz-ben ez évben 230 hektár fűszerpaprikát termesztenek, főként az E—15-ös fajtát, amelyet a korábban meg­szokott’palántázás helyett, mag­ról vetettek. A közösen művelt területen már be is fejezték a fűszerpaprika vetését a bátyai szövetkezeti gazdák. Sok gazdaság egymással ősz­Egy évvel előbb • A kisvárdai rózsa burgonyát ültetik az orgoványi Rákóczi Szak­szövetkezet gépével, a. jakabszállási határban. szefogva igyekezett meggyorsíta­ni a talajmunkát és a vetést. Jó példákat lehetett találni a kecs­keméti szövetkezetekben. A ja­kabszállási Népfront Szakszövet­kezet pedig az orgoványi Rákó­czi Szakszövetkezettel társult. A jakabszállásiak a talajmunkához adtak kölcsön gépet, az orgová­nyi szövetkezeti gazdák pedig a Népfront Szakszövetkezetet se­gítették ki burgonyaültető gép­pel. Jakabszálláson hosszú éve­ken át sikeresen termesztettek burgonyát. Utóbb a megfelelő gépek hiánya miatt hagyták abba. Ezzel az összefogással nem­csak a vetőgumók elültetését, ha­nem az új termés betakarítását is megoldották. Az orgoványi szövetkezetnek burgonyaszedő gépe is van, amelyet szintén kölcsönad a szomszédos gazda­ságnak. Példásan haladnak a magágy­készítéssel és a vetéssel a me­gyeszékhely szövetkezetei. Be­fejezték a szőlő- és a gyümölcs- ültetvények tél végi permetezé­sét, ápolását, a Vörös Csillag Tsz-ben a szőlő metszését is. Ez évben mintegy félezer hektár­ra) növelik a kecskeméti, határ­ban a vegyszeres növényvédel­met, a szőlőkben, gyümölcsösök­ben. A közös művelésű ültetvé­nyek vegyszeres védelmének ta­pasztalatai alapján a háztáji szőlőkben, gyümölcsösökben is több termelőszövetkezeti tag és szakszövetkezeti gazda vezeti be ezt a módszert. K. A. Közismért, hogy megyénk szék­helyén — Kecskeméten — nagy gondot ókoz a tanteremhiány. A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói ezért a tanácsválasztások tiszte­letére felajánlották, hogy a hunyadi városi 12 tantermes álta­lános iskolát egy évvel a ha­táridő előtt — 1974. május 31. helyett — 1973. július 30-ra fel­építik. Az EPSZER Vállalat pártszer­vezete, szákszervezeti bizottsá­ga, valamint a gazdasági és műszaki vezetők nagyarányú szervező munkát végeztek a vál­lalás teljesítésének előkészíté­sére. A’ generál- és szak-főépítés­vezetőség. valamint az összes bedolgozó részlegek munkáját összehangolták és gondoskodtak a zavartalan anyagellátásról is. Mindez** természetesen csak a munka feltételeit teremti meg. A tötíbi iskola építésén dolgozó szocialista brigádokon múlik. S hogy e téren sem lesz különösebb baj, azt Szőke Zoltán brigádja már eddig is igazolta. A válla­lások pedig azt bizonyítják, hogy a többi —különböző szakmákban dolgozó — szocialista brigádok sem akarnak Szökéék mögött lemaradni. Ily módon a művelő­désügyi szervek máris készülőd­hetnek a berendezésre, hogy ’ szeptember 1-én a hunyadivá- rosi kisdiákok birtokba vehes­sék az új oktatási intézményt. A FÉNY MŰHELYÉBEN Az • idén — nyolcvan kü­lönböző válto­zatban — mint­egy 400 ezer fénycsőarmatú­rát gyárt az Elektromos Ké­szülékek és Anyagok kalo­csai gyáregysé­ge. Az üzem­ben készült modern vonalú, ízléses kivitelű, külső és belső téri világításra alkalmas lám­patestek meg­találhatók az / ország minden részén, sőt kül­földön is kere­settek. • Kiss Istvánná és Móser Istvánná a 60x20 wattos Irodai müanyag- buras armatúrákat szereli. Műszakonként 400 darabol készítenek belőle. Ebből a típusból az idén 80 ezerre érkezett megrendelés, az NDK-ba is^ szállítanak belőle. • A meós-részlegben kétezer voltos feszültséggel túlterhelik a lámpateseket, s csak ha minden szempontból kiállták a , próbát, csomagolják szállításra. • A présműhelyben 12 excenter, három élhajlító és három hldrau- , likus prés alakítja, formálja a lemezeket, amelyekből a lámpates­tek készülnek. Ebben a műhelyben évente 1400 tonna lemezt dol­goznak fel. (Pásztor Zoltán felvételei.) i lád talál kényelmes otthonra. Már felépült az iskola, készül az óvoda és a bölcsőde, a későb­biek során ABC-áruházat, szol­gáltató házat, egyéb kultúrális és szociális intézményeket is kap a Széchenyiváros. Az elmúlt négy évben a megye többi városában, községében is új negyedek, lakótömbök, azon­kívül ipartelepek, üzemek, hatal­mas mezőgazdasági létesítmé­nyek épültek. Hogy mivel gaz­dagodott még az utóbbi években Bács-Kiskua megye — arról a 3. oldalon képes összeállításban számolunk be.

Next

/
Thumbnails
Contents